Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 258-281. szám)

1953-11-28 / 280. szám

mepiLÄP 1958 NOVEMBER 28, SZOMBAT Már a zárszámadás előtt 4 új belépő kérte felvételét a nyíregyházi Ságvári termelőszövetkezetbe SzaboIes-sziatmápiHegyei DISZ-isták, úttörők! Gyerünk, gyerünk, elv­társak! Mindjárt 9 óra és még el se kezdtük a munkát! Ez a felhí­vás Réti János brigádvezető aj­káról hangzott el, a szövetkezet új 100 férőhelyes istállójának vé­génél. A tegnap érkezett 230 má­zsa répaszeletet silózzák be. A vermeknél burgonyát válogatnak. A kertészetben a földben hagyott zöldséget takarjált be istállótrá­gyával. így nem fagy meg a té­len. Tavasszal korán vihetnek a piacra friss, zöldleveles zöldséget. Jobb pénzt kapnak érte, mint most kapnának. A központi ma­jorban a főépületet alakítják át. A vetések már régen zöldéinek. A búza jól bokrosodva indul a télnek. Az őszi mélyszántás egy- része még hátra van a nyírteleki gépállomás késedelmeskedése folytán- Gyureeskó András elnök szégyenkezve vallja be, hogy még 4 hold „csutka” is vágatlan. — Bizony, a munkafegyelem nem a legpéldásabb nálunk -- mondja Fintor Ferenc párttikár, aki egyben az építési brigád ve­zetője. Főleg ez hátráltatja a munkát. Most aztán nagyon kell sietnünk, mert a napokban tart­juk meg a zárszámadási közgyű­lést. Erre a napra pedig minden munkát be akarunk fejezni. Van néhány hanyag, hangoskodó tag sorainkban, akik arról beszélnek, hogy kevés lesz a részesedés. Azt azonban nem mondják, hogy azért, mert. keveset dolgoz.tak. ha­nyagok voltak. Béres Páltól. Varga Mihálytól munkaegységei is kellett levonni rossz munká­juk miatt. — Ez bizony eleg kár — veti közbe az elnök, — mert aki min­den nap dolgozott, jócskán része­sedne is. A leltározásnál derült ki, hogy milliomos lett a szövet­kezetünk. Az volt a hiba, hogy nem vontuk be eléggé a tagsá­got a zárszámadás előkészítésébe. Ezért nem is ismerik pontosan eredményeinket. A zárszámadási beni: búza 1.25 kiló, rozs 1.78 j kiló, árpa 30 deka, kukorica, I burgonya, alma. 1—1 kiló. Kaptak I még babot, körtét, cigarettát és pálinkát is. Ezen kívül földjára­dék címén a múlt évre is vissza­menőleg aránykoronánkint 5 kiló búza ellenértékét fizeti ki a tsz. A kétszázas mozgalomba I bekapcsolódva a nők is jól meg- állták helyüket. A legtöbben 300 körüli munkaegységet szereztek. Havrilla Erzsébet 394, Particska Julia 338, Pógonyi Lajosáé és j Fülöp Jánosné mindketten 335 munkaegységgel tűnnek ki. A párttitkár elvtárs feljegyezte ma­gának, hogy kik szereztek kevés j munkaegységet. A párttagokkal | együtt felvilágosítják ezeket, hogy érdemes többet dolgozni és jobban törődni szövetkezetük, jobb jövőjük kialakításával. — Okulnak az elkövetett hibákból is. Nem osztották fel a kapások területét a munkacsapaton belül egyénekre. Nem csoda aztán, hogy a kukoricát, burgonyát felverte a gaz, ezért kevesebbet termett. — Nemcsak azok károsodtak, akik a növényápolási munkák idején máshová mentek dolgozni, ha­nem a szorgalmas tagok is. A vezetőség mái elkészítette a jövőévi tervjavaslatát. A kerté-' szét, gyümölcsös hozta a legtöbb, hasznot, ezért jövőre még többet j törődnek velük. Az öntözéses j gazdálkodást 1 hold rizzsel nőve- : lik. A rizzsel egyelőre kísérletez- | nek csak. 2 hold földi mogyoró­val is próbálkoznak. A szerződé­ses termelés hasznos volt, azt a jövőben is folytatják. Csupán a dohány területét csökkentik 7 holdra, de a termésátlagot és a minőséget emelni akarják. javaslatot elkészítette már a ve­zetőség. Igaz, hogy ez csak a közgyűlésen válik véglegessé, de már így is meg lehetünk elé­gedve. A továbbiakban elmondja az elnök, hogy a közös gazdaság nem nagy ugyan, de biztos meg­élhetést nyújt az 59 tagnak. 278 hold szántójuk többnyire jó mi­nőségű fekete laza talaj. Van 10 hold gyümölcsösük, két kertésze­tük 30 holdon. Ezen kívül 3 hold szőlő és 15 hold legelő szolgálja a tagság javát. A leitarozás során 2 tagú brigád felmérte, számbavette a szövetkezet összes vagyonát. A tenyészállatok, gépek, épületekés befejezetlen beruházások értéke több, mint egymillió forint. A vetőmag, takarmány és egyéb forgóeszközök értéke 235 ezer fo­rintra rúg. A tavaszra szükséges vetőmagot félretették. A takar­mánykészlet fedezi a szükségle­tet. Az alomanyaggal takarékos­kodni kell. A kertészet sok trá- üjyát kíván. A szántó egyreszén keserű csillagfürtöt kellene vetni zöldtrágyázás céljából. A fel nem osztható szövetkezeti alapba 150.255 forintot, üzemviteli alapra több, mint 17 ezer forintot java- sóit a vezetőség. Szociális alapra 2200 forintot szánnak. A kormányprogramra nyomán a különböző hitelek elengedése 91.847 forint megtakaiytást je­lent Ez azt jelenti, hogy minden munkaegység értéke 5.11 forinttal nőtt meg. A 10 százalékos be­adási kedvezmény 644 liter tejjel, 384 liter borral gazdagította a szövetkezetét. Ezenkívül 60 mázsa különböző termény, 277 kiló hús, 47 kiló tojás is a tagok részese­dését növelte. Egy munkaegység értéke pénz­re átszámítva 30 forint. Surányi János tehenész 621 munkaegysé­gére 18.630 forint értékű részese­dést kap. A 30 forintból 9.39 fo­rint készpénz, a többi természet­A Ságvári tsz. eredményei a [hibák ellenére sem rosszak. Bi- jzonyítja ezt az is, hegy a na- I pókban 4 új belépő kérte felvéte­liét. Úgy látják, hogy a közös úton •szebb, boldogabb élet vár rájuk... i Néplap elintézte Egy-két nap s véget ér az Or­szágos Fémgyüjtő Hónap. A vas­es fémgyűjtés az ifjúság egyik leghazafiasabb munkája. Me­gyénkben eddig is több ezer fiatal szorgalmasan dolgozott azért, hogy kitartó, odaadó munkával megszerezze a „Kiváló fémgyüj- tő” jelvényt. A jelvényt korláto­zás nélkül mindenki megkapja, aki eléri a „kiváló” szintet. Ez DISZ-tagoknál 15 mázsa, úttörők­nél 10 mázsa fém gyűjtésével ér­hető el. DISZ-TAGOK! Alapszervezetenként szervez­zetek fémgyüjtő brigádokat cs a még hátralévő napokat használjá­tok fel eddig elért eredményeitek növelésére, hogy jó munkátok eredményeként még több vasat és fémet kapjanak kohóink, hogy minél több mezőgazdasági gép és minél több közszükségleti cikk álljon a dolgozók rendelkezésére. ÚTTÖRŐK! Ti is szervezzetek rajonként brigádokat. Tanulási időn kívül, a DISZ-lagokkal közösen tegyetek meg mindent azért, hogy a lakó­területeken lévő fémhulladékok mielőbb a kohók gyomrába ke­rüljenek. DISZISTAK, ÚTTÖRŐK! Kapcsolódjatok be a 29-én ren­dezendő fémgyüjtő napba. Ro­hambrigádokba tömörülve, fiata­los lendülettel növeljétek me­gyénk eredményét. Munkátokhoz kérjétek a. vezetőség és nevelői­tek segítségéi. Az eddig elért eredményekéi jelentsétek azonnal a járási DISZ bizottságokhoz. Ha valaki elérte böziilctek a „kiváló” szintet, azon­nal jelentsétek ezt is, hogy a „Kiváló fémgyüjtő” jelvényen ki- vül jutalomban is tudjunk min­den ilyen fiatalt részesíteni. Előre a ..Kivaló fémgyüjtő” jel­vény megszerzéséért! Előre a november 29. fémgyüj- | tő nap sikeréért! DISZ Megyei Bizottság. VILLÁM UJFEHERTOl MEZÜKRE. KÖRZETI AGRONOMUSA: Az újfehértói Dózsa tsz. 120 mázsa káposztát kiszállított az állomásra. A Mezőker. körzeti agronómusa, Béda elvtárs Hildájából 80 mázsa káposzta eJjrothadt, a romlott káposztát aztán visszaszállíttatta a tsz-szel. Hanyag munkájával 80 mázsa káposztát vett el a dolgo­zók asztaláról s ugyanakkor a tsz-1 is megkárosította, elvette szerződési kedvüket, A pazarlás akadályozza az életszínvonal emelkedését! EGYÉNILEG 1K1LGOZO PARASZTOK! Követésre méltó P. Koncz József 2« holdas ritkái közép- paraszt példája. P. Koncz József már mindenből 100 százalékra teijesítette beadási kötelezettségét, s ugyanakkor adóját is teljes egészé- ben rendezte. P. Koncz József tettével bebizonyította, hogy lelkes har­cosa a békének, felemelkedésünk programúijának. ujFEHERTOi Állami gazdaság: A. -Néplap november 14-i számú­nak „orvoslást várunk” rovatában Takács elvtárs, a mlcskepusztai gazdaság dolgozója beszámolt ar­ról, hogy a Villanyszerelési Válla­lat nem bizitosítottn a gazdaság villamosításához szükséges anyagot, sőt a vállalat dolgozói már cl is hagyták a gazdaságot. A gazda- ság dolgozóiunk pedig nagy szük­sége lenne a villanyra, mert az nagyban megkönnyítené a inunké- j akat. A Villany szerelési Vállalat a következőkben válaszolt': A cikkét köszönettel vettük és megígérjük, hogy 1953 november 30-án kigyul­lad a fény a ralcskepusztal gazda­ságban, bár szerződésileg csak de- comber végére lennénk kötelesek elkészíteni • a írniuk át. Majd így folytatódik a válasz: Nem ártana, ha a cikk megírása előtt a jövőben a vállalathoz for­dulnának, nem pádig a Néplap szerkesztőségéhez. Ugyanis egy ilyen cikk nagy helyet foglal el s fontosabb közleményektől foglalja * Helyeseljük a vállalat dolgozói­nak elhatározását, hogy határidő előtt teljesítik a micslsepusztai dol­gozók kórósét. Viszont azzal nem értünk egyet, hogy a dolgozók ne írják meg a lapnak a hibákat, hiá- nyoságokat. Szocialista épitőmun- kánkat segítik előre, amikor a dol­gozók feltárják a jobb munka akadályait és sürgetik annak el- intézését. ISII inkább arra kérjük a dolgozókat, hogy minél többen kü í zö’h'k velünk problémáikat. A gazdaság már több mint négy hete, mintegy 200 dol­gozó paraszttól megvásárolta a kukoricacsutkát. Az árát azon­ban még most sem fizették ki. Személyenkint ez 1000—1200 forintot jelentene egy-egy dclgozó parasztnak. Az áruért fizetni is szoktak! TRAKTORI8TAK! Kövessék a íyukodi Szí. tik Árpádot. November 15—20-ig 155 hold talajmunkatervét 459 holdra teljesítette Zetor trak­torával, .Tó munkájával 2ÍH5.1 százalékos teljesítményt ért el. Szoták Árpád elvtárs becsületesen harcol a jövőévi ma­gas terméseredményért. PAPP FERENC TÖRTÉNETE Sok keserves esztendő lelt el, amíg ] 4 gyermekemmel együtt sikerült 23 hold földet szereznünk. De ez sem elégítette ki a család szükséglétét, hiszen tizenhat embernek mindennap enni kellett, Ili embernek cipőt, ruhát kellett venni. — Úgy éltünk azután is, hogy a nagyobb gyerekek alkalmi munkát vállaltak a földbirtokosoknál, nagy gazdáknál. Ne­héz, keserves idők voltaic ezek, bizony­talansággal teli esztendők. 1945 után már mi is bizakodva tekintettünk a jövőbe. Gyermekeimnek nem kellett többé a birtokosnál dolgozni, nem kellett rettegnünk attól, hogy nem lesz miből megélnünk. Az állami gazdaság, gépál­lomás, kísérleti gazdaság munkalehetősé­get adott gyermekeimnek, s az én gaz­dálkodásomat is könnyebbé tették a traktorok. Nagyon megváltozott itt minden. A község nincstelenjei, a szegénypurasztok földet kaptak, a maguk gazdái lettek. Megváltozót!;, szebb lett az élet, boldo­gabbak lettek az emberek. Biztonságba éreztük magunkat, s előre tervezgettünk: ide búzát, oda kukoricát, amoda napra­forgót vetünk. Káposztából ennyit, bur­gonyából többet, dohányból most elég lesz ennyi is. Másik évben újabb tervet csináltunk, mindig úgy, hogy jusson is. maradjon is. Adtunk a gépekért, trakto­rokért, ruhákért, s a családnak is ma­radt élelemre. Evről-évre jobban dolgoz­tunk, termeltünk, gazdagabbak lettünk. Szaporodott a jószágállományunk, gazda­sági felszerelésünk, több jutott, ruhára ' is. Nem kellett már többé rettegnünk a földbirtokosok', a kulákok versengésétől sem. Azok a dolgozó parasztok, akik ne­hezebben boldogultak néhány hold föld­jükkel, közösen indultak harcba a jobb- létért. Termelőszövetkezetek alakultak, ahol új termelési módszereket alkalmaz­tak, megtanultunk jobban gazdálkodni. AZTAN mintha egy vihar borús fel­hőt sodort volna derült életünkre, az enyémre is. Egyik nap a községi tanács arról értesített, hogy felemelték beadási kötelezettségem. Mikor személyesen ér­deklődtem ennek oka felől, rövid választ kaptam: „Kulák, tehát többet kell be­adnia.” „Kulák!” — Ez a szó mintha fejbe vágott volna. Úgy éreztem, mint­ha egyik gyermekem ütött volna arcul, az. akit segítettem, támogattam fejlődé­sében, akinek mindig örömmel figyel­tem növekedését, erősödését. Szinte nem is hittem, egy ideig csak rossz tréfának Véltem. Aztán meggyőződtem róla, hogy nem tréfa volt. Egyre többször és többen zaklattak adóval, beadással. l\ía egy hí­zott. sertést, holnap a másikat, aztán a harmadikat. A gyermekek szájától kel­lett elvennem, hogy elegei: tudjak tenni mindannak a kötelezettségnek, amit rám róttak. Azelőtt nem igen jöttek hozzám nven ügyben, hiszen mindig becsülettel eleget tettem kötelességemnek, boldo­gan vittem terményemet azoknak, akik könnyebbé tették életünket. Ezután már az utcán is szégyeltem járni, s gyerme­keim is kerülték az embereket szégye­nükben. Nem tudtunk belenyugodni ab­ba, hogy olyanokkal vegyenek egy ka­lap alá, mint a Nánásiak, Csernyusok, Veres kulákok, akik nyúzták a szegény­parasztokat, éhbárért dolgoztatták cselé­deiket, akiknél a mi gyermekeink iS gürcöltek a betevő falatért. Aztán hal­lottam, hogy nem csak; belőlem csináltak kulákot. Kocsis Jánosi, Nagy Istvánt, s még néhány becsületes küzépparaszt kapta ezt a jelzőt. ELINDULTUNK, hogy megkeressük igazságunkat. Hosszú cs nehéz út volt az. Hiába mondtam el a község vezetői­nek, a tanács elnökének, a párttitkár- nak, hogy mindig a munkám után él­tem, sokat szenvedett egész családom a mindennapi kenyérért, éh nem vagyok kulák. Volt, amikor meg sem hallgattak, volt amikor ígéretet kaptam, hogy majd utána néznek, majd kivizsgálják. Az évek azonban teltek, s intézkedés nem történt, Már a szomszédaim is bizonyta­lanságban éltek. N. Tóth Mihály meg is jegyezte egyszer: ha téged kuláknak mi­nősítettek, akkor holnap talán engem is annak fognak. A bizonytalanság, a sok kötelezettség, az aszályos esztendő na­gyon megviselt. Felét sem termetté meg földem, mint amennyi a beadási köte­lezettségem volt. Ez is szokatlan es nagy; szégyen volt nekem, hiszen soha nem) tartoztam én a beadással. Nem nyugod­tam bele, s a járáci tanácshoz, majd a1 megyei tanácshoz fordultam, s mikor láttam, hogy ott sem járok sok ered­ménnyel, amikor már láttam, hogy a földemből nem hogy megélni, de még kötelességem sem tudom teljesíteni, 18 hold keserves verítékkel szerzett földem­től megváltam. Ezután érkezett meg az a bizottság, amelyik kivizsgálta a dolgo­mat és megállapította, hogy nem vagyok kulák. Ismét felemelt fővel járhattunk az emberek előtt, ismét tervezgettünk, s szépnek láttuk a jövőt. Megszépítették ezt a kormányintézkedések is. Ismét szánthat a traktor a földemen, műtrá­gyává!, pélisóval erősíthetem megma­radt földemet, s nem keli íettegnem at­tól, hogy jövőre ismét több lesz a be­adásom, hiszen évekre előre tudom majd a kötelezettségem. Földem egyrészét is vissza szeretném kapni, hiszen a tarta- iékföideket .széjjelosztják. A rendelet el­olvasása után el is mentem a községi tanácshoz, hogy földet igényeljek, azon­ban azt a választ kaptam, hogy már el­késtem. Remélem azónban, hogy a ta­nács vezetői gondoskodnak majd arról, hogy elsősorban azok kapjanak az ál­lami tartalékföldekből, akik éppen a község vezetőinek hibájából voltak kény­telenek megválni földjüktől. Elmondta: Fapp Ferenc, újfehértói középparaszt. a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom