Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)
1953-10-03 / 233. szám
2 NÍPL1P 1953 OKTÓBER 3, SZOMBAT e Értekezlet a begyűjtés soronkövetkező feladatairól Zöldül a vetés a tiszavasvári l*etőfi tsz. földjein Csütörtökön délelőtt az ÉDOSZ- székházban országos begyűjtési értekezletet tartottak a megyei és járási miniszteri meghatalmazottak és begyűjtési osztályvezetők részvételével. Az értekezleten Tisza József begyűjtési miniszter ismertette az őszi terménj-begyűjtés, valamint az állat és állati termékek begyűjtésének legfontosabb kérdéseit. Az őszi termények, valamint az élőállat és állati termékek begyűjtésének kérdésével foglalkozva, megállapította, hogy az eddigi eredmények korántsem olyan kedvezőek, mint a gabonabegyüjtés eredményei. Különösen a kukorica és a hízottsertés begyűjtésében tapasztalható ez, de nem kedvezőbb a helyzet a burgonya, a napraforgó, a vágómarha, a tej, a tojás és a baromfi begyűjtésében sem. Többhelyütt a kötelezettségek teljesítését fékezi a tanácsok, vállalatok és a begyüjtőszervek gyenge munkája. Ezt az ellenség igyekszik kihasználni, s különböző hazugságokkal megkísérli félrevezetni a parasztságot, visszatartani a beadás teljesítésétől. Fontos feladat, hogy az ellenség mesterkedéseit leleplezzük. A begyűjtési miniszter ezután hangsúlyozta, hogy meg kell szüntetni azt a bizonytalanságot, amely a szabadpiaci fogalom kérdésében többhelyütt még ma is megvan és amely miatt ezeken a helyeken téves, helytelen intézkedések fordulnak elő. Hosszú évék óta nem volt ilyen bőséges termés, mint amilyen az idén várható a kapásokból is. Az őszi kapások begyűjtési tervének teljesítéséhez minden téren mégvan a reális alap. Világosan és nyíltan meg kell mondani, hogy az idei beadási kötelezettségből — az eddigieken túlmenően — semmiféle csökkentés nem lesz. S azok, akik a' törvényerejű rendeletben előírt határidőre nem teljesítik beadási kötelezettségüket, tíz százalékkal növelt kötelezettséget kell hogy teljesítsenek. A begyűjtési miniszter ezután kitért arra, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell igénybe venni az állandó bizottságok, a kiváló parasztok segítségét, fokozottabban kell támaszkodni a vállalásukat teljesítő termelőszövetkezetekre és ki kell szélesíteni a begyűjtési versenyt. A hanyagokkal szemben alkalmazni kell a felszólítást, a beadási kötelezettségek tízszázalékos felemelését és szükség esetén a helyszíni elszámoltatást. A törvénnyel és a begyűjtés során alkalmazott űj módszerekkel nincs ellentétben az sem, hogy a notórius spekulánsokat a bíróság elé állítsák. A miniszter ezután hangsúlyozta: a fő feladat, hogy minden erővel gyorsítsuk meg a. beadás ütemét. A begyűjtéssel foglalkozó szerveknek gondoskodniok kell az eddig kiadott utasítások és határozatok helyes végrehajtásáról. A miniszter ezután felhívta a be- gyüjtöszervek figyelmét, hogy a vállalatok adatszolgáltatása alapján sürgősen vizsgálják meg, melyek azok a járások és községek és azokon belül kik azok a termelők, akik a hizottsertés-, a tej-, a tojás- és a baromfibeadás kötelezettségének nem tettek eleget. A miniszter végül hangsúlyozta : — A legkeményebben és leghatározottabban lépjenek fel minden törvénysértéssel szemben. Az új módszerekkel történő begyűjtés azt jelenti: jobb politikai meggyőző munkát kell végeznünk, a törvényeket be kell tartani és mindenkivel be is kell tartatni. A baktalórántházi és nagykállói járások utolsók a kapások begyűjtésében Egyetlen járás sem dicsekedhet azzal, hogy a kapások begyűjtésében jó eredményt ért el. Legsúlyosabb elmaradás mégis a baktai és a nagykállói járásokban tapasztalható. A megyei tanács legutóbbi jelentése szerint kukoricát, napraforgót nem gyűjtöttek be egyik helyen sem. A burgonyabegyüjtésben a nagykállói járás a 8. helyen van, a baktalórántházi pedig a 11-en. Ugyancsak súlyosan elmaradtak a csengeri és a nyírbátori járások is. Tanácsaink nem csak az elmaradt járásokban, de megyeszerte megfeledkeztek arról, hogy a beadás teljesítése törvényes kötelessége a parasztságnak és ezt a törvényt be is kell tartatni. A tanácsaink azt gondolták, hogy a sok kedvezmény, amiben a parasztság részesült az utóbbi hónapokban, elegendő ahhoz, hogy a begyűjtési terveket maradéktalanul teljesítsék. Megfeledkeztek a felvilágosító munkáról is. Ezí az ellenség a maga hasznára mindenütt ki is használta. Azt hangoztatta a dolgozó parasztság körében, hogy ne teljesítsék a beadásukat, mert újabb kedvezmények lesznek. Erre a koholt hírre Tisza elvtárs, begyűjtési miniszter az október elsejei begyűjtési értekezleten világos választ adott. Megmondta, hogy az idei beadási kötelezettségből az eddigi kedvezményeken kívül semmi engedmény nem lesz. Ehhez tartsa magát mindenki. Aki pedig a törvényben előírt határidőre nem teljesíti beadási kötelezettségét, annak a községi tanácsok tíz százalékkal felemelik a beadási kötelezettségét, szükség esetén helyszíni elszámoltatást is végeznek. Az ibrányi* Alkotmány termelőszövetkezet becsületes tagjai megszilárdítják szövetkezetüket AZ IBRÁNYI Alkotmány termelőszövetkezetben az utóbbi időben sehogysem mentek úgy a dolgok, mint régebben. Erről a szövetkezetről mindig úgy beszéltek, hogy mintaszövetkezet. A tagok megelégedettsége a vetemé- nyek és az épületek is ezt mutatják. Az utóbbi hetekben azonban a becsületes tagok közül is egyre többen beszéltek arról, hogy nem maradnak a szövetkezetben. Hosszú idő után — a járási párt- bizottság segítségével — megtalálták, hogy honnan fúj a szél. Csajbók József brigádvezető a konkoly a termelőszövetkezetben. Néhány rokona és hozzá hasonló dologkerülő barátja áskálódnak állandóan a szövetkezet ellen. Ök voltak azok, akik október elsején több becsületes tagot is félrevezetve, fel akarták oszlatni a szövetkezetei. A főkolompos Csajbók is benyújtotta a kilépési kérvényét. OKTÓBER elsején gyűlést hívott össze a pártszervezet és a szövetkezet vezetősége. Ezen az aktívaértekezleten a legjobban dolgozó párttagok és pártonkívü- liek vettek részt. Megszólaltak ezen az értekezleten azok is, akik eddig nem merték elmondan.i véleményüket, mert féltek Csajbók József brigádvezetőtől, aki durva káromkodó hangon beszélt a tagsággal és még a verekedéstől sem rettent vissza. Barkó János állattenyésztési brigádvezető elmondotta ezen az értekezleten, hogy Csajbók mára ‘■nultban megszokta, hogy az em- oerekkel így bánjon, béresgazda colt az uradalomban. Horváth György, aki már felül van a hetvenen, szorgalmas munkával az idén is 200 munkaegységet teljesített. örömmel mondta, hogy ő is a csoportban fog maradni, mert az öregségét itt biztosító* tnak látja és örül, hogy Csajbókot eltávolítják a szövetkezetből, mert öt is többször megfenyegette. Csajbók József, mint brigádvezető, a szövetkezetben csak parancsolgatott, képes volt zsebre- dugott kézzel elnézni, hogy asszonyok cipeljék a zsákokat. Ha megjelent brigádja körében egy- egy félórára, akkor jól összeszidta a tagokat és utána otthagyta őket, ment a háztájiba dolgozni. A háztáji földje jóval több volt, mint az engedélyezett és ehhez még volt gyümölcsöse is. Ha a háztáji földjében nem volt munka, akkor a környező községeket járta Csajbók saját ügyében. A BRIGÄD területén a burgonyát a burgonyavájó gép után csak a nagyját szedette fel, a termésnek több, mint egyharmada kintmaradt a földön. Amikor egyes tagok ez ellen szót emeltek, rájuk káromkodott, hogy sietni kell a szedéssel. Ahol csak tudott, ártott a szövetkezetnek. Most derült fény arra is, hogy nyáron ő szervezte a feloszlatási kérvényt. A rokonságát, ismerőseit arra biztatta, hogy tékozolják a közös vagyont. A napraforgóterü- lctet egyénekre osztották fel a betakarításnál is. Csajbók egyik rokona, Csajbók István, hogy ne kelljen neki kicsépelni a forgót, a csépeletlen tányérokat átdobálta a mellette lévő tagok parcellájára. Jó barátait könnyebb munkára osztotta be és több munkaegységet írt számukra. Sok becsületes szövetkezeti tag kedvét vették el ezek a dolgok a közös munkától és fordították szembe a szövetkezeti gazdálkodással. Október elsején este az aktívaértekezlet egy közös felhívást írt alá, melyben mind a 25-en, akik jelenvoltak, megfogadták, hogy hű tagjai maradnak a szövetkezetnek. Ugyanakkor felszólítják azokat a becsületes tagokat, akiknek életét Csajbók József és társai megkeserítették az utóbbi időben, hogy dolgozzanak becsülettel továbbra is és maradjanak a szövetkezet tagjai. Aláírta a nevét Rodák Sándor is. aki még aznap délelőtt is úgy látta, hogy nem marad a szövetkezetben. Rodák Sándorral megismertették a szövetkezetnek nyújtott kedvezményeket és megmondták neki is, hogy Csajbók kiskirálykedása meg fog szűnni. Rodák Sándor kijelentette: „Látom, hogy a kommunisták a javunkat akarják, én a szövetkezetben maradok és szeretnék tagja lenni a pártnak is.“ Rodák Sándor később Henyusz Jánosnak Is elmondotta, hogy nem lép ki a szövetkezetből, mert most már látja, hogy ez csak most indul igazán virágzásnak. Henyusz János rövid beszélgetés után szintén bejelentette, hogy vegyék semmisnek azt az aláírást, melyben a kilépési engedélyt kérte és aláírta ő is az aktívaértekezlet által készített —-"'-önyvet. Elsején 25 tag neve volt ezen a felhíváson. A pártszervezet és a szövetkezet vezetőségének neve mellett olyan becsületes tagok neve szerepel ezen az íráson, mint Jászai József, Bodó József - né, Palcsák András, Horváth György és még sokan mások. Az ibrányi Alkotmány becsületes tagjai megtalálták a helyes utat. Most már az a dolguk, hogy a megtévesztett tagokat megnyer- J jék a szövetkezet számára, Csa;- l '■•óket pedig a legsürgősebben ni ; kény szekértolójával együtt zár ják ki a szövetkezetből és mine1 előbb teljesítsék az őszi szántási vetési tervüket. (Tiszalöki járási tudósítónktól.) Jóelső érzés fogja el az embert, amikor a tiszavasvári Petőfi tsz. területén végigmegy. Száz hold kikelt búza hirdeti itt a közös gazdálkodás előnyét. Eddig a tsz-ben el van már vetve kb. 130 hold búza, 100 hold ősziárpa, 30 hold repce, 60 hold takarmánykeverék. A jó eredmény köszönhető Csuták János Zetorosnak, Kerezsi József és ifj. Nagy Bálint traktorosoknak, akik éjjel-nappal üzemeltetik gépüket. Cukorrépájuk 90 százalékát 114 holdon kiásták, bugonyaheadásuknak már eleget tettek. Élenjárt a munkában Kovács László brigádja. Balogh János tsz. agronómus is fáradságot nem ismerve végzi munkáját. Az eredmény eléréséhez hozzájárul Pete István tsz. elnök munkája is, aki a termelőszövetkezetek és gépállomások legjobb dolgozóinak tanácskozásán is résztvett. — A tiszavasvári tsz. munkája azt bizonyítja, hogy ahol a vezetőség és a tagság közt jó a kapcsolat, jól szervezik a munkát, a tsz. vezetősége helytáll a termelőszövetkezetek megszilárdításáért folytatott harcban, ott jól megy a munka. Ugyanebben a községben megvannak ugyanezek az adottságok a Kossuth, Dózsa termelőszövetkezetekben, ahol eddig csak húzták-halasztották a vetések beindítását és csak az utóbbi napokban indították meg a vetést a tsz. földjein. Pedig ha ök is idejében megkezdték volna, már ők is a zöldülő vetéssel dicsekedhetnének. Kiss András. • • örömmel jegyzek ismét békekölcsönt Amikor az új békekölcsönjegyzésre kormányzatunk felhívását hallottam, újra számot vetettem a múlt és a jelen életemmel. Ez mindig felvetődik bennem, amikor épülő, gyönyörű országunk egy- egy hatalmas alkotása tudomásomra jut, vagy amikor pártunk és kormányunk egy- egy intézkedésével szebbé és könnyebbé teszi életünket. S mindezekhez nagyban hozzájárultak azok a forintok, melyeket az előbbi köl- csönökbe adtunk. Keserű emlékezéssel gondolok visz- sza gyermekkoromra, amikor hat hold földdel rendelkező, sok nehéz napot látott apám azt mondta: „Azt szeretném fiam, ha tanulnál és nem kellene az istállóba aludnod más szolgájaként, mint nekem. Azt szeretném, ha téged is embernek néznek!“ Nagynehezen felvettek a kisvárdai gimnáziumba. Csakhogy ez még nem volt elegendő, mert pénz is kellett volna kosztra, lakásra, meg tandíjra. Ez azonban nem volt. A tandíiat még nagynehezen kiizzadta az apám, de többre nem jutott. Végül arra az elhatározásra jutottunk, hogv bejáró leszek. Rétközberencstől Kís- várdáig az út 10 kilométer, s ezt tettem én meo négv hosszú esztendőn keresztül az iskolai idő alatt minden nap oda-visz- sza. hóba. sárba, esőbe, fagyba. Az egyik téli nation a hatalmas hóvihar majdnem elpusztított. ■Qr. sokszor gondoltam arra. hogv milyen jó lenne nekem is jó száraz, meleg ruhában, fehér harisnyában, ti'’f" s’óp égőben beülni az iskola padjába, mint ahogy az „úri fiúk“, nem pedig sárosán, piszkosan, az esőtől ápo- rodottszagú ruhában, holtra fáradtan ülni az órákon. A többieknek munka volt a tanulás, nekem pihenés az iskola. S ilyen körülmények között is jeles tanuló voltam. Négy év után, mivel . érettségizni nem volt érdemes, hiszen az egyetemet nem bírtuk volna tandíjjal sem, beiratkoztam a debreceni tanítóképzőbe. Megint csak a pénz kérdése vetődött fel. Ismét nem volt pénz a bentlakásra. Most apám hozta meg értem az áldozatot. Felkerekedtünk és „el- országoltunk“ --ahogy apám mondotta — Debrecenbe. Ott szerencsére bekerült apám a tantóképző gyakorló kertjébe szolgának. Kaptunk érte lakást, meg a megmunkált kert hasznából annyi részesedést, hogy nem halhattunk éhen. Míg a többi diákok az igazak álmát aludtak, én addig hajnali 3—4 órakor már tar- goncáztam a kollégium paradicsomiát. krumpliját a Rákóczi utcai piacra. Végre elérkezett az „emberibb élet“ kiinduló pontja. 1936-ban kézbe kaptam az oklevelem. Na, most már nem lesz semmi hiba. Haza költözködtünk egy paraszt szekerén, mert vonatra nem futotta. S jött az ..emberibb élet“ Rétközherencsen 1 évig 20, azaz húsz pengőért tanítottam a het"g Varga Péla tanító társam helvett. Aztán T'smrádra megválasztottak az egvházi iskolához. Itt eay hónán'a tartott az „emberibb élet". mert a „Nagytiszteletű Egyházi Hatóság“ nem hagyta jóvá a választásomat azzal a „dicső“ Horthy-tör- vény indokolásával, hogy a végzett tanító 3 évig nem választható. Nesze neked „emberibb élet“ — Apám már csak káromkodott, mikor említettem neki ezeket a szavakat. De ez még semmi sem volt a továbbiakhoz. Jött a tanyai állás. Koszt nélkül, lakás nélkül. Jött a háború, sebesülés, kínlódás, borzalom, aggódás az itthoniakért és soksok keserűség, csalódás, ami az „emberibb életet“ kísérte. Ezek a gondolatok jutnak most eszembe, amikor a jegyzési ív itt fekszik előttem,- Látom magam előtt a régiekkel szemben az ú'at, a jobbat, a valóban emberi életet. Látom a diákotthonokat. ahol a falusi diákok gond nélkül tanulhatnak. Látom a sok iskolai kedvezményt, amiben a jó tanulók részesednek. A fiatal tanerők már az iskola padjaiból, jól fizetett és megbecsült állásba kerülnek. Látom, hogy á jól működő termelőszövetkezeteinkben hogyan gazdagodik a paraszti élet, A szorgalmas munka után minden olcsóbbodik napról napra. Látom azt, hogv a béke ügyét kezünkbe véve nem kell rettegni az háború borzalmaitól. Ezeket mondom ér? el. mint néonevelő mindenkinek és ezért iepvzek ismét örömmel békekölcsönt, mert a kölcsön adott forintok bőségesem megtérülnek mind- annviunk számára. Marczmkó István, nevelő, Apagy. Letartóztattak egu volt csendőrt termelőszövetkezet elleni izgatásért A napokban tartóztatták le ifjú Polonkai Istvánt, volt csendőrt, aki Tiszadadán a termelőszövetkezeti gazdálkodás ellen izgatott. Polonkai még 1952 őszén befurakodott a tiszadadai U.j Élet termelőszövetkezetbe. — Munkáját eleinte látszólag rendesen végezte el, azonban most, amikor r.7 új kormány programúi eredményeként a termelőszövetkezetekben az eddiginél virágzóbb ’ és szebb élet vár a dolgozó parasztokra, a nép ádáz ellensége kimutatta foga fehérét. A termelőszövetkezet ellen kezdett izgatni, hogy ezzel is gátolja a falu népének felemelkedését. Odáig vetemedett, hogy megtámadta a falu vezetőit, a vetéshez clőkc- sz tett vetőmagot az általa félrevezetett tagok segítségével visszavitte a raktárba, akadályozta az őszi vetés megkezdését. Polonkai rövidesen elnyeri méltó, megérdemelt büntetését.
