Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)

1953-10-22 / 249. szám

1953 OKTOBER 22, CSÜTÖRTÖK PÁ RTÉPtTÉ S ___________£ A kemecsei Kossuth tsz. pártszervezete megerősíti sorait 1951 őszén Kemecse néhány dol­gozó parasztja a jobb élethez ve­zető útra lépett, Kossuth néven ú. termelőszövetkezetet alakított. Alig voltak többen tíznél, g földjükön kívül más vagyonuk nem igen volt. De keményen elhatározták, hogy közös erővel virágzó gazda­ságot teremtenek. Elhatározásukat tett követte, munkájuk nem volt eredménytelen. Földjük 360 hold­ra, taglétszámuk 63-ra emelkedett. Vagyonukat 28 lóval, 14 szarvas- marhával, több mint 70 sertéssel gyarapították. — Az eredmé­nyek eléréséhez sok segítséget adott a termelőszövetkezet párt- szervezete. Tanácsaival segítette a gazdasági vezetők munkáját, a pártszervezet minden tagja példá­san kivette részét a munkálatok­ból. Kulcsár Imre elvtárs. az üzemi pártszervezet titkára nem ismert fáradságot a munkában, szorgal­mával több mint 300 munkaegy­séget szerzett ebben az évben is. A gazdasági munkák végzése mellett azonban elfeledkeztek a kommu­nisták a legfontosabb feladatuk­ról: a pártszervezet erősítéséről, az emberek neveléséről. A nevelőinnnka elhanyagolása A termelőszövetkezetbe belépő tagok netu válhattak máról hol­napra szocialista emberekké, nem érezték azonnal magukénak a szö­vetkezetét, a szövetkezet vagyo­nát. A nehézségek láttán elcsüg­gedtek. nem tudták, hogy az ő ál­landó jó munkájuk segítheti a szövetkezetét a gazdagodás, a bol­dogulás útján. Ennek megmagya­rázása, a dolgozók ilyenirányú fel­világosítása, nevelése a pártszer­vezet feladata lett volna. A neve­lés elhanyagolása mellett nem le­hettek az elért eredmények tartó­sak. Ezt igazolta az is, hogy a kormányprogramm megjelenésekor a tagság nagy része a kilépésre ha­tározta el magát. A termelőszövet­kezet elnöke — aki becsületesen harcolt a szövetkezet eredményei­nek eléréséért — szintén megin­gott. A pártszervezet nem csak az egyszerű szövetkezeti tagok, de még a vezetők nevelését Is elha­nyagolta. A pártszervezet a szö­vetkezet megalakulása óta nem is gyarapodott. Ha valaki megkér­dezte Kuldsár elvtársat, miért nincs tagjelülffe’vétel ;l pártszervezetben. azzal válaszolt: „Nem jelentkezik felvételre senki’’. Tamásáé és a szovjet nők A szövetkezet bomlása azonban mint vészharang figyelmeztette a pártszervezetet a súlyos hiányos­ságra. Rájötttek a pártszervezet vezetői, hogy az emberekkel foglal­kozni, törődni kell. Nem késleked­tek soká a hibák kijavításával. Ve­zetőségi ülésen, mint legfontosabb feladatról beszéltek a pártszerve­zet megerősítéséről. Az élenjáró dolgozókat felkeresték, beszélget­tek velük, majd megbízatásokkal látták el őket. Tamás Józsefné azok közé tartozott, akik soha sem húzódoztak a munkától. Min­denütt. ott volt, ahol a munka dandárja, ahol a legtöbb segítség­re volt szükség, őt keresték fel legelőször a pártszervezet veze­tői, vele beszélgettek legtöbbet. Hogy miről? Arról, hogy nem elég az, ha csak Tamás Józsefné dolgo­zik becsületesen. A szövetkezet megszilárdításához az is szüksé­ges, hogy valamennyi dolgozó ki­vegye részét a munkából, s meg­győződjön arról, hogy közösen dol­gozva, előbbre jutnak. Kulcsár elvtárs egy kis füzetet adott át Tamásnénak, amelyikben a szovjet nők példamutató munkájáról van szó. „Ebédidő alatt olvass ebből azoknak az asszonyoknak, akikkel együtt dolgozol” — mondta Kul­csár elvtárs, s továbbment. Tamás Józsefné boldog volt, hogy a párt­titkár öt bízta meg ezzel a munká­val, alig várta az ebédidőt. „A szovjet asszonyok a kolhozokban a férfiakkal egysorban, vállvetve harcolnak a magasabb termésered­mények eléréséért, s nem egyet kö­zülük a Szocialista Munka Hőse” címmel tüntettek ki — olvasta Tamésné. S aztán minden délben felolvasott egy-egy részt. Az asszo­nyok figyelemmel hallgatták, gon­dolkoztak a hallottakon. A könyv­nek vége volt, s Tamásné xijakat kért Kulcsár elvtárstól. Estefelé, a munkából hazatérve mind többen keresték fel Tamásnét: beszéljen a szovjet nőkről és arról, hogyan válhatnak ők is olyanokká. Ta­másné beszélt. Elmondotta hogyan fejlődött szövetkezetük és hogy a kormány programmja még szebbé, még boldogabbá teszi életüket, de ehhez a szövetkezet minden tagjá­nak becsületesen kell dolgozni. Tarr Mária megfogadta a jó szót. Szorgalmasan dolgozott és elhatá­rozta, hogy benn marad a szö­vetkezetben és hogy a többieket is meggyőzi. Benedek Ilonát szintén mind többet látták Tamásnéval beszél­getni. Először ő is a kilépésre gondolt, Tamásné azonban elmon­dotta neki. hogy most máv telje­sülhet régi vágya: vehet tehenet, az állam segíti ebben. A jövedelme megnőtt, amióta szövetkezeti tag, hiszen csak kenyérgabonából 5 ki­lót kapott munkaegységenként, s a háztáji földben 24 mázsa kukori­cája, s 15 mázsa burgonyája ter­mett. A beszélgetés után Benedek Ilona úgy határozott: továbbra is szövetkezeti tag marad. • • Ünnepi taggyűlés A legutóbbi taggyűlés a szokott­nál is ünnepélyesebb volt. Olyan esemény tette ünnepélyesebbé, amire már két év óta nem volt példa: ketten álltak a párttagság elé azzal a kéréssel, hogy vegyék be soraikba. Tamás Józsefné és Tarr Júlia kérte, hogy a kommu­nistákkal egysorban harcolhassa­nak a szövetkezetben. „Szüleim a napszámból néni tudtak eltartani — szólott Tamásné. — Szolgálni kellett Krisíon Ferenc és a többi földbirtokosnál azért, hogy leg­alább ennivalóm legyen. Sok meg­aláztatáson kellett keresztülmen­nem, amíg férjhez mentem. Fér­jemmel 2 hold földből tengettük életünket, majd a földosztás során 4 holdra szaporodott földünk. Fér­jein meghalt, s én egyedül nem boldogultam a földdel, örültem, amikor a szövetkezet megalakult, azonnal beléptem. Azóta gondta­lanul élek. Munkaegységeimre kö­zel 10 mázsa terményt kaptam, amiből szabadpiacra is jutott bő­ven. Tehenem, s mindenem van, s ezt nem engedem senkinek el­venni!” A tagság úgy határozott: Tamás Józsefnét rendkívüli párt­tagként, Tarr Máriát tagjelöltként veszik fel. Most már új két taggal megerősödve harcolnak a Kossuth termelőszövetkezet kommunistái szövetkezetük felvirágoztatásáért, a nagyobb eredmények eléréséért. A pártszervezet azóta nagy fi­gyelemmel kíséri az emberek fejlő­dését, segítséget ad nekik, hogy új és új harcosok álljanak a kommunisták soraiba. — Lévainő — Szombaton nyílik meg Nyíregyházán az őszi vásár Hatalmas érdeklődés előzi me<j megyeszerte a nyíregyházán szom­batim megnyíló Őszi, Vásárt, A város szokott vásárhelyén szorgos kezek építik a hatalmas vásár- paVillonokat, tehervonatok, autók sokasága szállítja a vásár színhe­lyére a sokféle árut. Minden azt mutatja: a mostani őszi Vásár minden eddigit felülmúl majd bő árukészletével, külsőségeiben, for­galmában egyaránt. A többezer négyzetméter területet elfoglaló vásárvárosban tetemes he­lyet kapnak megyénk föhhn üres szö­vetkezetei. Hz is megmutat ja, milyen jelentős szerepük van a földműves- szövetkezeteknek a falu áruellátá­sánál, s hogy népi államunk meny­nyire gondoskodik a dolgozó pa­rasztsáp igényeinek kielégítéséről. A földműves-szövetkezetek 20—25 millió forint értékű árut, téti ru­házati cikkeket, lábbelit, edény- árut, tűzhelyet, kerékpárt, varró­gépet, Jatca motorkerékpárt és kül­földi, cseh üvegárut hoznák a vá­sárra. A nyíregyházi, újfehértói, ibrányi, gátavencscllői. nagykállói, balkányi, kállósemjéni, kemecsai, kisvárdai, demecseri, nagyhalászi, dombráüli, tiszavasvári. vásárosna- ményi, csengeri, fehérgyarmati, mátészalkai, nyírbátori, nagyecsedi és nyinnadai földművesszövetkeze­tek mellett résetvess a vásáron az „Ország legjobb földmüvcsszövct- ke-etc” címet viselő mezőkövesdi földműves szövetkezet is. -4 nagyke­reskedelmi vállalatok is segítik a földmiivesszövet kezeteket. aszal, hogy több pavillonnal résztvesznek a vásáron, amelyre vaj-, műszaki-, vegyi-, porcellán- és papírárut hoz- nak. A dolgozó parasztok megyeszert a készülnek a vásárra. A kormány intézkedései lehetővé tették, hogy maguk is jócskán hozzanak feles­legeikből eladásra, lehetővé tették, hogy a falu dolgozóinak bőven va>i miből vásárolniok. Most, a. beadás teljesítésével igyekeznek tovább növelni jövedelmüket, A földmű- vcsszövetkezeték pavillonjaiban vá­sárolva elősegítik, hogy a föld- müvesszövetkezetek jövedelméből to­vábbi beruházásokkal olyan korsze­rű boltokat nyissanak más közsé­gekben is, mint amilyenek Deme- cser, Tiszavasvári és Balkány dol­gozó parasztjainak nagy megelége­désére nemrég nyitlak meg. As őszi Vásár mindkét napján állatvásár és termény felvásárlás is lesz. A vásárvárosban épülnek már a lacikonyhák, halászcsárdák, cuk­rászdák, italboltok is, hogy jól el­lássák majd a vásár — előrelát­hatólag óriási — közönségét. Jelentősen emeli a vásár sike­rét az a körülmény, hogy a. MÁV és a MAVAUT menetdijkedvez- menyt biztosít a vásárra utazók- nak, A vasúton S0. az autóbuszon 20 százalékos az utazási kedvez­mény azoknak, akik jegyeiket a vásáron lebélyegeztetik. A MÁV Vásárosnaményböl a vásár mind­két napján reggel nyolc órakor, Záhonyból pedig 8.30-kor külön- ■ vonatot indít. A. kisvonat (Nyír­egyháza—üombrád, Nyíregyháza— Balsa) járatait megkétszerezi. A propagandisták figyelmébe Felhívjuk a propagandisták fi­gyelmét a „Propagandista” című folyóirat megrendelésére. Ez a folyóirat egyik legjobb segítője propagandistáinknak. A soronlé- vő témák egy-egy fontos elvi kérdéseit ismerteti, megvilágítja egy-egy tananyag időszerű és magyar vonatkozásait' ráirányít­ja a figyelmet azokra az elméleti és politikai kérdésekre, amelyek a tanyanyag kiadása óta felve­tődtek, időnként választ ad azok­ra a konzultációs kérdésekre, amelyek a pártoktatásban felme­rültek. Rendszeresen ismertetni fogja a propagandisták tapaszta­latait, a pártszervdzetek pártok- tatással foglalkozó munkáját. A megrendelés módja: a 28.449-es csekken befizetni az előfizetési díjat a Propaganda Anyagterjesztő Központnak (Bu­dapest, Révai-utca 16.) vagy pe­dig vegyék fel propagandistáink1 a kapcsolatot a városi és járási pártbizottságokkal, ahol szintén gyűjtik a megrendeléseket. Fél-1 évi előfizetési ára: 6 forint. Propaganda Anyagterjesztő Központ. Színház Zűrzavaros éjszaka Sikerrel mutatta be a debre­ceni Csokonai Színház Nyíregy­házán és vidéki tájelőadásain Caragiale Zűrzavaros éjszaka c. komédiáját. „Itt a világ a személyeké, nem a személyek a világéi... itt a tisztségek vannak a tisztviselő­kért s nem a tisztviselők a tiszt­ségekért; a templomok a pó­pákért és a sekrestyésekért s nem a pópák és sekrestyések a templomokért; a libák a saktero- kért s nem a sakterok a li­bákért; a katedrák a tanárokért s nem a tanárok a katedráért... Itt, végső soron, a haza van a hazafiakért, s nem a hazafiak vannak a hazáért..— írta az 1907-es román parasztfelkelésről írott tanulmányában Caragiale, a román klasszikus irodalom ki­magasló alakja. Ezek a szavak pontosan jellemzik azt a társa­dalmat, amely ellen az író élete utolsó percéig sem szűnt meg harcolni. Caragiale változatos, hányatott életet élt, volt újság­író, korrektor, súgó és színház- igazgató, korcsmáros, törvényszéki Írnok, dohányárus és liceumi ta­nár — személyesen tapasztalta társadalma visszásságait. S mi­után meggyőződött a burzsoák, földesurak és feltörekvő kispol­gárok, a kizsákmányolok er­kölcstelenségéről — éles tollát gúnyba mártva indította meg a támadást az ex-kölcstelenség, az önzés, a népcsalás, a kizsákmá­nyolás ellen. Nem véletlen az, hogy a burzsoá irodalomtörténet hazátlannak, erkölcstelennek ki­áltotta ki. A kizsákmányolok mindenkor így bélyegezték meg azokat, akik bátran és szenve­délyesen harcoltak a nép, a ha­za ügyéért, akik nem tűrhették az erkölcstelenséget. A Zűrzavaros éjszaka a szín­padi szerző Caragiale egyik re­mekműve, amelyben az író az álszent, hamis burzsoá erkölcsöt leplezi le szellemesen, kacagta- tóan és mélyen. Minden egyes szereplő tipikus alakja a bur­zsoá t ársadalomnak. Éppen ezért nemcsak nevetünk a komédián, hanem megvetjük az erkölcste­lenség kétlábú hordozóit. Du- mitrache Titirca szőrösszívű ke­reskedő, íelfuvaikodott. művelet­len pénzeszsák, aki megpofozza, megrűgdossa a kisinast s közben álszent szavakat fúj: „Nevelni kell az ifjúságot.” Fölényes a kis rendőrtisztviselőcskével szem­ben, mert tudja, hogy a börtön, a rendőr, a bíró azért van, hogy az ő pénzeszsákját őrizze. Es hajlong a szélhámos Venturiano előtt, aki annyira demagóg és léha, hogy még „miniszter is le­het belőle”, erre gondol Titirca, amikor rokonként öleli keblére Ventuiranot. Titirca felesége sem különb férjénél: kétszínű, er­kölcstelen. Szelídséget, alázatot színlelve teszi férje lába alá a zsámolyt, hogy egy óra múlva a segéddel csalja meg az urát. — Húga, Zita csak annyiban külön­bözik tőle, hogy ő leplezetlenül, nyíltan megmutatja: a ,éha, könnyű életet, szereti. Jellegzetes figura Nae Ipingescu, a rendőr- tisztviselő, aki mindig engedel­mesen bólint a kereskedő sza­vaira: „Joggal.” A megvásárolt lakájt figurázza Chiriace alakja — ő a kereskedő segéde, aki durva és kegyetlen a nálánál ala­csonyabb sorúakkal szemben, hajlongó azok felé, akiktől ke­gyet remél, s miközben a ke­gyet elfogadja gazdájától — el­szereti a gazdánét. Venturiano szélhámos „politikus”, a liberáli­sok jellegzetes képviselője, aki fellengzően fecseg a demokrá­ciáról, szabadságról és alkot­mányról, de az elve ez: „vagy iiítguieneKűiunK, vagy elpusztul­tok”. Semmi, de semmi közük nincs a nép demokráciájához, a népszabadsághoz, a nép alkotmá­nyához. Nemcsak politikai pálya­futásában, újságírói tevékenysé­gében erkölcstelen, de a szere­lemben sem veti meg a léha ka­landokat. S ott van a kisinas, Spiridon, akit akkor is ütnek, ha alszik, akkor is ha ébren van, akit mindenki bánt, aki kényte­len szolgálni. A darab nem lépi túl a kritikai realizmus hatá­rait, nem mutatja meg, hogy ez a világ letűnik, de érezzük ne­vetés közben is, hogy ezek az alakok egy rothadó, pusztulása felé haladó világ figurái, akik a történelem szemétdombjára ke­rülnek előbb vagy utóbb. Lovas Edit rendezésében adta elő a Csokonai Színház együttese Caragiale komédiáját. A rende­zés mértéktartó volt, nem élt vissza a helyzetkomikumokban bujkáló hatásvadószó „lehetősé­gekkel” — arra törekedett, hogy a szereplők, az alakok jellemei be­széljenek. Éppen ez emelte az előadást művészi értékűre. A ko­média szereplőinek életrekeltői tehetséges színészek. Különösen tetszett Szentesi János Chiriace- ja, Szendrei Ilona Vetája. Veta alakját nem könnyű megformál-1 ni, az első felvonásban bánatos, mert összeveszett szeretőjével, aztán azon van, hogy ki­béküljön vele, mert közeledik az éjszaka, de közben férje felé, az inas, a húga, Venturio felé is' mást-mást kell mutatni a komé­dia szaladó sodrában. Szendrei Ilona tehetsége gazdag skáláját mutatta meg ebben a darabban. Szentesi János is tipikusát alko­tott, különösen a második felvo­násban. Az első felvonás elején, amikor jelentést tesz gazdájának — erőteljesebb lehetne: lakájabb, de pökhendi is, minthogy szere­tője a gazdánénak. Körösztös István alakítása is nagy tetszést aratott. Márkus László tehetséges színészi munkáját már ismerjük a Nem magánügy epizódszerepé­ből. Most főszerepben bizonyítot­ta be, hogy képes nagyobb fel­adatok jó megoldására. Dicséret­tel lehet szólni Csáki Magda Zitá­járól és Major Pál Venturianojá- ról. Sárközi Zoltán Spiridon, a kisinas szerepében játszott. Fi­atal, fejlődő színészi tehetség, aki ügyesen játszott, csupán mono­lógja hatott kissé mesterkélten. összevetve: újból színvonalas, jó előadást adott a Csokonai Színház együttese. Méltán fogad­ja ezt az egy üt tust minden alka­lommal telt ház, közönségsiker. S. I.-» f. „ . _ A í'

Next

/
Oldalképek
Tartalom