Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)
1953-10-18 / 246. szám
1953 OKTOBER 18., VASÁRNAP MCPLAP s Szalacsi Lajos kocsordi kőzépparaszt továbbra is a szövetkezet útján halad Számos középparaszt lépett be az elmúlt évben a kocsordi Vörös Csillag termelőszövetkezetbe. A későbbiekben azonban különböző okok miatt többen elégedetlenkedni kezdtek közülük és azt hangoztatták, hogy kilépnek. A kormányprogramm megjelenése óta életbelépett számos intézkedés azonban mindegyre több dolgozó parasztban szilárdítja meg véglegesen azt az elhatározást, hogy továbbra is a szövetkezet útján haladjon. Ilyen szilárd elhatárczású tag lett Szalacsi Lajos 19 holdas kocsordi középparaszt is. — 33 éves vagyok, — kezdi Szalacsi Lajos mondanivalóját. — Két gyermekemmel, feleségemmel és anyámmal együtt 5 tagból áll a családom. Feleségem is a Vörös Csillagban keresi boldogulását velem együtt tavaly február óta. Azóta olyan sok mindent kaptam b szövetkezettől, hogy mindennel el vagyok látva, ami szükséges. Szalacsi Lajos 391, a felesége 173 munkaegységet szerzett. Ennek arányában a közös jövedelemből közel 16 mázsa kenyérgabonát, 62 kiló cukrot, majdnem 6 mázsa árpát, 70 kiló hagymát, 11 mázsa burgonyát, sok kerti terményt, 28 mázsa répát. 6 mázsa szálastakarmányt vitt haza. Az eddig felvett előleggel együtt 1.800 forint készpénzt, a háztájival együtt kb. 60 mázsa csövestengerit, ezenkívül kukoricaszárat, napraforgószárat és egyebet vár még. — Jól érzem magam szövetkezetünkben, — mondja mosolyogva. — Azelőtt, egyéni gazdálkodásom idején se nappalom, ne éjjelem nem volt, bár most sem henyélek. Ilyen nagy dologidőben, mint a mostani, hetenkint egyszer, ha ettem főtt ételt. Most a A politikai iskolák hallgatói a napokban tanulmányozzák „A termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak harmadik országos tanácskozása“ című anyagot. E fontos tanácskozás anyagának, határozatainak, tapasztalatainak tanulmányozása nagy segítséget ad a politikai iskola hallgatóinak abban a harcukban, amelyet a termelőszövetkezetek megszilárdításáért folytatnak. Mint ahogy a tanácskozáson a részvevők feltárták termelőszövetkezeti mozgalmunkban elkövetett hibákat, fogyatékosságokat, ugyanígy a politikai iskolák hallgatóinak is fel kell tárniok községükben, vagy saját szövetkezetükben elkövetett hibákat, fogyatékosságokat. De ez nem elegendő. A foglalkozásokon meg kell vitatni azt is, hogyan kell az elkövetett hibákat kijavítani. A szövetkezetek termésátlagainak emelése, a tagság életszínvonalának növekedése, a termelő- szövetkezetek fejlett, sokoldalú gazdasággá való fejlesztése szempontjából az országos tanácskozás különösen hangsúlyozta a földműveléshez és állattenyésztéshez jól értő szövetkezeti dolgozók megbecsülésének jelentőségét, termelési tapasztalatainak felhasználását. MA MÁR minden termelőszövetkezetben vannak olyan tagok, akik mint egyéni gazdák, a mező- gazdaság egyik vagy másik területén kimagasló terméseredményeket értek el. És azoknak a volt középparasztoknak, akik most a termelőszövetkezetekben dolgoznak, módjuk nyílik arra. hogy 4—500 holdakon, nagy állat- tenyésztési farmokon hasznosítsák tapasztalataikat, a szakismereteiket. Vannak is termelőszövetkezetek, ahol jól hasznosították feleségem, 173 munkaegysége mellett, főtt étellel látja el minden nap a családot. A szükséges ruházatunk is megvan. De nemcsak ezért marad továbbra is a szövetkezeti úton Szalacsi Lajos. Hivatkozik az élenjáró agrotechnika alkalmazásának eredményeire, a nagyüzemi szervezés és a jövedelem fokozásának egyéb lehetőségeire, ame- lyeket egyénileg nem volt képes megvalósítani. Szinte áhítattal beszél a 60 hold négyzetesen vetett kukoricájukról, amely még lábon is — mintegy 5 mázsával — többet ígér a régi módon termesztettnél. Józan gondolkodásával tisztán látja, hogy a többtermésből több részesedés és jobb élet származik a szövetkezet tagjaira. Marad, mert érzi, hogy itt ebben a nagy családban megbecsülik. Tudására, tapasztalataira, — amelyeket, mint 19 holdas paraszt szerzett — támaszkodnak. Maga Gergely elvtárs. a szövetkezet elnöke is kikéri véleményét sok esetben. Pedig az elnök egyéves iskolán volt. Tapasztalják is. hogy nem veszett kárba a tanulására fordított egy esztendő. Múlt héten is megkérdezte az elnök, hogy hova vessenek 35 hold őszibúzát. A sürgős vetés és az elmaradt betakarítás következtében nem talált Gergely elvtárs • megfelelő he- lyet. Szalacsi Lajos azt javasolta, hogy az egyik táblán, ahol tavaly is búza volt, még mindig jó helye lesz a búzának. — Kalászost kalász után nem helyes. — ingatta fejét az elnök. — Az igaz, — helyeselt Szalacsi maga is. — De a búza előtt kapás volt, azelőtt pedig sok éven át lucerna. — Kifejtette, hogy a pillangósok gyökérzete mélyen átdolgozza a talajt, azonkívül nitrogénben is gazdaa volt egyéni dolgozóparasztok termelésben szerzett tapasztalatait. De sokszáz olyan volt középparaszt termelőszövetkezeti tag van megyénk szövetkezeteiben, akiknek tapasztalatait nem használják fel, akiknek tanácsára nem figyelnek fel, és nem engedik, hogy tapasztalataikat, kezdeményezéseiket a közös gazdaság javára fordítsák. Ez a hiba megyénk termelőszövetkezeteinek nagy többségében megtalálható. Most, amikor a termelőszövetkezetek megszilárdítása a legfontosabb feladatunk, párt- bizottságaink és pártszervezeteink nagy többsége nem úgy foglalkozik a termelőszövetkezetekbe belépett volt középparasztokkal, mint azt a marxizmus-leninizmus tanítja. A parasztpolitikánkban elkövetett egyik legnagyobb hiba az, hogy pártszervezeteink és termelőszövetkezeteink vezetői helytelen magatartást tanúsítanak a termelőszövetkezetekben lévő volt középparasztokkal szemben. Egyesek elfelejtették, hogy a középparasztokkal való összefogás nem erőszakos intézkedések alapján, hanem a középparaszttal való szövetség alapján épül fel. Elfelejtették sokan, hogy a szövetkezeti mozgalom alapja a munkás- osztály és a dolgozó parasztság szövetsége a kulákság ellen. PÁRTUNK parasztpolitikáját a szocializmus építésének időszakában falun a lenini hármas, de egységes jelszó határozza meg. Ez adja meg most is pártbizottságainknak és pártszervezeteinknek az iránytűt ahhoz, hogy munkájúkat helyesen tudják végezni a termelőszövetkezetek megszilárdítása érdekében. Pártunk politikája a középparasztságot illetően abban áll, hogy fokozatosan és tervszerűen bevonja őket a szocializmus építésébe. A hiba az, gitja. Hivatkozott a nagyhírű szovjet tudósra, Vilijamszra, aki megalkotta a füves vetésforgós rendszert. Ezt persze már az elnök tudta jobban, hogy. hogyan is van ez. Az elővetemények ügyében azonban Szalacsi Lajos tudta tanácsával segíteni az elnököt, mert mint a tenyerét, úgy ismeri a kocsordi határt. A továbbiakban elmondja Szalacsi Lajos, hogy nem megy azért minden simán a szövetkezetben. — Itt van például a kertészet! öntözéses gazdálkodást folytatnak, aminek meg is van a bő jutalma. Hatalmas terméseredményeket érnek el. — Az országban a harmadik helyért kapott gyönyörű versenyzászlót nem ok nélkül érdemeltük ki, — teszi hozzá büszkén. Azonban a gazdag termés egyrésze ott pusztul rajtuk. A termények elszállítása nincs jól megszervezve. A fogatok nem győzik elszállítani, pedig hetenkint 5 napon át folyik a szállítás. — Teherautó kellene, vagy szállítási szerződés ipari gócpontokkal. Persze, ez nemcsak saját hibánk, — mondja, — felülről is több segítség kellene. A kormányprogramm után megjelent intézkedések nyomán már az idén is jelentősen emelkedett 1—1 munkaegység értéke. A szövetkezet 12 szakaszos füves vetésforgója pedig az eljövendő években fogja mindjobban éreztetni termésfokozó hatását. A kormány segítsége, a tagok szorgalmas munkája és a tudomány fel- használása olyan tényezők, amelyek a szövetkezet felvirágzását, a tagok boldogulását eredményezik. Szalacsi Lajos és más jól gondolkodó középparasztok előre látnak és előre haiadnak a jólét felé ... ZAJTAT ANTAL hogy egyes termelőszövetkezeti pártszervezetek vezetői és a gazdasági vezetők nem úgy néznek a szövetkezetbe belépett középparasztra, mint dolgozó parasztra, és nem úgy foglalkoznak velük. Megyénk termelőszövetkezeteinek többségében a volt középparasztot ingadozása miatt most úgy tekintik, mint ellenséget. Azzal azonban már kevésbbé foglalkoznak, hogy miért is ingadozik. A legutóbbi időkig igen kevés figyelmet fordítottak szövetkezeteink arra, hogy a volt középparasztokat bevonják a vezetésbe. Pedig a volt középparasztok között vannak kitűnő gazdák, akik jól értenek a gazdaság irányításához és akikből jó vezetők válhatnak a szövetkezetben is. Ezek a hibák abból adódnak, hogy egyesek nem értik meg, vagy rosszul alkalmazzák a lenini hármas jelszót. A Lenin elvtárs által meghatározott jelszónak, melyet pártunk a szocializmus építésének időszakában alkalmaz, az a veleje, hogy meghatározza a párt falusi munkájának hármasegységű feladatát: „Támaszkodj a szegényparasztra, egyezz meg a középparaszttal, egy pillanatra se hagyd abba a kulák elleni harcot.“ Ez a jelszó egységes és nem választható el. Nem lehet a szocialista építés időszakában a középparaszttal igazi és tartós szövetséget kötni, ha nem folytatunk harcot a kulákság ellen. De nem lehet a kulákság ellen sem harcolni, ha nem támaszkodunk a szegényparasztságra és nem jutunk megegyezésre a középparaszttal. MEGEGYEZÉSRE kell jutni, a szövetséget meg kell szilárdítani a középparaszttal, ezt többé- kevésbbé minden kommunista tudja. De hogy ezt miképpen kell végezni, azt már nem mindenki érti. Megyénk termelőszövetkezeteiben történtek igazolják, hogy egyesek úgy akarnak megegyezésre jutni, a szövetséget megerősíteni a középparaszttal, hogy lemondanak a kulákság elleni harcról, Eltűrik a kulákok garázdálkodásait, aknamunkáit, a termelő- szövetkezetek elleni izgatását. — Egyesek úgy gondolják, hogy a kulákság elleni harc elriasztja a középparasztokat a szövetkezettől. Ezek megfeledkeznek arról a marxista tanítástól, hogy a középparaszt ingadozó osztály, hogy a középparaszttal való szövetség csak úgy válik tartóssá, szilárddá, ha erélyes harcot folytatunk a kulákság ellen. De tapasztalható más elhajlás is a párt parasztpolitikájában, megyénk termelő- szövetkezeteiben. Ez nem kevésbbé veszedelmes, mint az előző. Megtörténik az, hogy termelőszövetkezeteink úgy „harcolnak“1 a kulákok ellen, hogy a középparasztokat is bántják. Most különösen előfordul ez szövetkezeteinkben, amikor a volt középparasztok egyrésze ingadozik a kilépés, vagy a bentmaradás között. Ez az ingadozás éppen annak a következménye, hogy párt- szervezeteink vezetői nem magyarázták meg a volt középparasztoknak az új kormányprogram- mot, a kormányrendeleteket, a párt politikáját a szövetkezetekkel kapcsolatban. Nem vonták be őket a szövetkezet vezetésébe. — Nem használták fel tapasztalataikat, javaslataikat. Magukra hagyták őkét, nem folytattak leleplező munkát a kuláksággal szemben és fgy nem vonták ki a volt közénöarasztokat a kulákok befolyása álól. HONNAN erednek ezek á komoly hibák termelőszövetkeze- teinkbén? Onnan, hogy egyesek még mindig nem értették meg a lenini hármasjelszó egységes és oszthatatlan alkalmazásának jelentőségét. Még mindig nem értik meg egyesek, hogy nem szabad különválasztani a kulákság elleni harc feladatát a középparasztsággal való szövetség feladatától és ezt a két feladatot attól a feladattól, hogy a szegényparasztságot falun a párt támaszává tegyük. összekeverni a középparasztot a kulákkal annyit jelent, mint a legdurvább módon megszegni pár-. tunk és kormányunk politikáját. A középparasztsággal kötött szoros szövetség az egyik feltétele annak, hogy falun is felépítsük a szocializmust. A középparasztság tekintélyes rétege a parasztságnak. Erőszakot alkalmazni, vagy figyelmen kívül hagyni őket, súlyos hiba lenne. A termelőszövetkezetben lévő volt középparasztokat napról-napra meg kell nyernünk, erősíteni kell velük a szövetséget, tanácsaikat ki kell kérni, véleményüket meg kell hallgatni, be kell vonni őket a termelőszövetkezet vezetésébe. Állandóan magyarázni kell pártunk és kormányunk politikáját. Párt- bizottságaink és pártszervezeteink vezetőinek, termelőszövetkezeteink vezetőinek meg kell érte- niök, hogy a szövetkezeti gazdálkodás akkor győzedelmeskedik végleg, ha a középparasztok is a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépnek. Termelőszövetkezeteink előtt a legfontosabb feladat az őszi munkák gyors befejezése. A politikai iskolák hallgatói legyenek ebben segítségükre pártszervezeteinknek. Váljanak agitátorokká, népnevelőkké. Pártfunkcionáriu- saink tanulmányozzák fáradhatatlanul a marxizmus-leninizmus tudományát, Lenin és Sztálin elvtársak halhatatlan tanításait, hogy mindig helyesen tudják alkalmazni azokat. A kommunisták értettek ahhoz, hogy a pártonkívüli széles rétegekből erőt merítsenek. Nagy erőt jelent most az, ha termelőszövetkezeteinkben felhasználják a volt középparasztok javaslatait, tapasztalatait. FARKAS KÁLMÁN ÁLARC NÉLKÜL •• v> ■ ' : _jeä Vájjon ki gondolta volna Tiszarádon, hogy a „Pisti úrfi“. Zsindely István, a község legnagyobb hsának lakója és birtokosa, a harmincholdas Zsindely Jenő református pap fia, aki szintén papnak tanult, egyszer a község termelőszövetkezetének tagja lesz és egy padba üljön le Gyüre Sándorral, a papi család egykori cselédjével?! És a „csoda“ megesett. Nemcsak ö settenkedett be a szövetkezetbe, hanem vele együtt az anyja, a testvére: Györék Jozscfné, horthysta katonatiszt felesége és Györékac fia, Györék László volt szolgabíró is! Vannak a faluban akik azt mondják: „Derék emberek, velünk egy sorban akarnak haladni—“ Ez azonban csak látszat! Már G>örék Lászlónál rájöhettek erre sokan, amikor a volt „nagyságos úr“ cgyenetienkedéseket szított, csaló módjára írta be a munkaegységeket, aztán araikor rosszat sejtett, hirtelen eltűnt, Pestre szökött. De itt maradt a többi. Az „úrfi“. Gyüre Sándor, aki szintén a Kossuth termelőszövetkezet tagja, náluk volt cseléd. Nem beszelünk itt arról, hogy milyen kevés es nyomorúságos bért fizettek neki, hiszen mindén uraság így cselekedett a múltban. De a Zsindely-csalad még az urak között is kivált, mert a bért, a keservesen megszenvedett bért soha nem akarta kifizetni. Úgy kellett könyörögni, kuncsorogni érts, hogy kifizessék. Az „úrfi“ pedig felügyelő volt a munkában. Mert a munkát azt megkövetelték hajnaltól késő estig. És most? Most Zsindely Istvánra, az „úrfira“ azt mondják: „szegény, nem egészen normális, betegsége van...“ Györék I.ászlóné meg mindenkinek panaszkodik: „meg van erőltetve a kezem, még egy kapát sem tudok felemelni .. Furcsa dolog ez ! Amikor ispánkodni kellett, amikor csak nézni kellett más munkáját, akkor egyikük sem panaszkodott betegségről, egyikük sem tette magát bolondnak. £ppen most, amikor dolgozni kel- lenne, éppen most lepi meg az embert az a fránya betegség... Zsindely Istvánnak alig van 70 munkaegysége, Györékuének meg semmi. Annál inkább Budaházinénak, a volt cselédjüknek, akit most is a házuknál tartanak, mint „családtagot“ s akinek a keresete a „közös kamrába“ vándorol! Lám, lám kutyából nem lesz szalonna, az urakból nem lesz becsületes dolgos ember. S most egyesek megkérdezhetnék: hát akkor miért léptek be a termelőszövetkezetbe? Az egyik legutóbbi közgyűlés elárulta. Zsindely István, a „félbolond“, a „beteg” „úrfi” felállott és nagyhangon beszélni kezdett: „Nem maradunk a csoportban, már a vetést sem végezzük közösen, azonnal osszák szét a földet, egyénileg vetünk“* S valami „csoda” folytán azon nyomban felugrott Pető Károly kulák, akinek lakatosműhelye, földje, cséplőgépe, traktora volt, s aki szintén belopakodott a szövetkezetbe: „ügy van, nem vetünk közösen, egyénileg vetünk, nem maradunk a csoportban!“ Itt a válasz. Ezért lépett be a csoportba a Zsindely-famillia, a Pető-féle cimborákkal együtt, hogy alkalomadtán megbontsák a rendet, megakadályozzák a becsületes munkát. Ideje, bogy Tiszarádon tisztán lásson minden dolgozó, ideje, hogy a község vezetői is kinyissák a szemüket, kikergessék soraik közül a hajdani naplopókat, a nép ellenségeit s eljuttassák őket oda, ahová válók! ELMÉLETI TANÁCSADÓ A volt középparasztokkal való bánásmód termelőszövetkezeteinkben