Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)

1953-10-11 / 240. szám

la&S ÓKTÖBKK 11, VASÁRNAP E L M Éli ET I TAX Á C SADÓ SV 4 békemo&galom jellege Eles tolla iasiok idíkierö üülpolih'lai (érdesekre. A harmadik változat A szemünk előtt lejátszódó nem­zetközi események közül kettőt szeretnénk itt külön kiemelni és részletesebben ismertetni : a koreai hadifogolykérdést és a Brit-Guya- nában történteket. Korea és Brit- Guyana . . . , mily távol vannak ezek egymástól s mégis mennyi közös vonást mutatnak az ott le­játszódó események. Az imperia­lizmus képmutatása, a kéfnmrtatÁs mögött meghúzódó rabló és agresz- szív szándékok, g mindezekkel szemben az a hatalmas változás, amely a népek öntudatában, harci készségében a háború befejezése óta végbement: ezek fűzik össze 51 földgömb e két, egymástól oly távoleső pontján lejátszódó ese­ményeket. 1. Mi a helyzet a koreai hadifogfolykérdésben ? Sztálin elvtárs „A szocializmus | közgazdasági problémái a Szov- j jetunióban“ című munkájában ! pontosan és világosan meghatá­rozza korunk nagy és nemes mozgalmának, a békemozgalom­nak jellegét, célját. Ezeket írja többek között: „A mostani béke- mozgalomnak az a célja, hogy harcba vigye a néptömegeket a béke megőrzéséért, az új világhá­ború elhárításáért. Tehát nem az a célja, hogy mcgdönlse a kapi­talizmust és megteremtse a szo­cializmust, hanem a béke meg­óvásáért vívott harc demokrati­kus céljaira korlátozódik." Ez azt jelenti, hogy a békemozgalom különböző osztályok és rétegek háborúellenes koalíciója. Nem egy vagy két osztálynak, mond­juk a munkásosztálynak, paraszt­ságnak politikai tömörülése, ha­nem mindazon osztályok közös mozgalma, akik ellene vannak egy űj, pusztító világháborúnak. A mozgalomban különböző világ­nézetű, vallású, pártállásü, nem­zetiségű emberek százmilliói vesznek részt egy közös cél érde­kében: az új háború elhárítása érdekében. Hja Erenburg, a nagy szovjet író mellett ott találhat­juk a békemozgalomban Jean Paul Sartrét is, a polgári irány­zatú művészet és irodalom kép­viselőjét, Joliot Curie kommunis­ta tudós mellett, N. W. Pine an­gol biokémikust. Ez a polgári tu­dós mondotta: „Mi mindannyian békét akarunk, különböző okok­nál fogva. így például, amíg fennáll a háborús veszély, az a tudóst elvonja legfőbb munkájá­tól, akár a természet megismeré­sével, akár az életszínvonal emelkedésével foglalkozik." Milyen széles ez a háborúcllc- oes koalíció. Benne van a moz­galomban mindenki, aki — Ma­lenkov elvtárs szavaival — „a nemzetközi feszültség megszünte­tésében és egy új világháború megakadályozásában érdekelt.” Azaz a háborús gyujtogatóktól eltekintve résztvevője a béke- mozgalomnak az egész haladó emberiség, amely gyűlöli az agressziót, a vérontást, amely gyűlöli és ellene van a béke első számú ellenségének: az amerikai imperializmusnak. A nemzetközi feszültség meg­szüntetése elsősorban a világ né­peinek, egyszerű embereinek ér­deke. Azok között is az első so­rokban a Szovjetunió népei s a népi demokratikus országok dol­gozói harcolnak, őket fenyegeti legközvetlenebbül az amerikai imperializmus, a háborús kalan­dorbanda. A ma már szabad nepek nem kímélik erejüket a béke megőrzése érdekében. Nagy erőfeszítéseket tesznek békés al­kotómunkájuk védelmében, a bé­kés alkotómunka eredményeinek fokozásában, hogy hazájukat a béke és szabadság, a független­ség megdönthetetlen bástyájává tegyék. Bátran és hősiesen küzdenek példájukon lelkesedve a tőkés és gyarmati országok népei is a háborús kalandorok ellen, mert egyre jobban felismerik: vérükön szeretnének nyerészkedni a ha­lálgyárosok. Az eszeveszett fegy­verkezés mind nagyobb terheket ró rájuk. Magában Amerikában is. Amerikában hatalmas mérete­ket ölt a munkanélküliség, r. há­borús monopóliumok üj és új támadásokat indítanak a dolgo­zók életszínvopala ellen. „Hatá­lyon kívül kell helyeznünk a bé­reket, a munkanap hosszát és a kollektív szerződések megkötését szabályozó szövetségi munkaügyi törvényeket“ — olvassuk egy amerikai brosúrában, amelyet a íegy vertgyártó Dupont-konszern adott ki. Figyelembe kell venni azt is, hogy az amerikai mono­polisták nem kímélik „szövetsé­geseiket“ sem és egyre több francia, angol vagy más vállal­kozó érzi a saját bőrén, hogy mit jelent Washington paranc.sural- ma. Az Egyesült Allamok-diktálta háborús politika a vállalkozók "agv többségét megfosztja a szabad kereskedelem lehetőségei­től, a nyersanyagoktól és elsor­vasztja a békés célokra termelő iparágakat. Ma már egyre többen ismerik fel, hogy egyáltalán nem kecsegtető perspektíva az amerikai imperializmus hadisze­keréhez láncolva rohanni a sza­kadék felé. Elég csak egy példát felhozni: az amerikai monopó­liumok elárasztják áruikkal a brit birodalom országainak pia­cait, Angi 'á rovására növelik ré­szesedésüket a birodalmon belüli kereskedelemben. A brit biroda­lom országainak importjában az Egyesült Államok és Anglia szá­zalékos részaránya 1938 óta 20:31- ről 32:32-re módosult. A békemozgalomnak ma szin­te korlátlan fejlődési lehetőségei vannak. Nem irányul sem a ka­pitalizmus, sem bármely más társadalmi rendszer megszünteté­sére. A mozgalom demokratikus jellegű s egyetlen fő célja van: az újabb világháború megakadá­lyozása. S mivel az új háborü terve a népek leigázásának, a demokratikus jogok eltiprásának terve is, a békeharc szorosan összefonódik a demokratikus jo­gokért, a függetlenségért folyta­tott harccal. A legszélesebb nem­zeti erőket fogja össze a béke­mozgalom, s követeli a demokra­tikus megújhodást, az úgyneve­zett „békekormányt“ ott, ahol a reakció van uralmon. S a béke­mozgalom nemzetközi demokra­tikus követelése a két rendszer közötti békés együttélés biztosí­tása, a nemzetek, függetlenségé­nek, területi épségének, sérthe­tetlenségének . tisztsletbentartása. Mindezek olyan követelések, ame­lyek egyesíthetnek minden jó- szándékú, becsületes hazafit vi­lágnézetre. politikai felfogásra és társadalmi helyzetre való tekin­tet nélkül. Felmerül a kérdés: megvan-e a békemozgalom demokratikus, össznépi, pártonkívüli jellege né­pi demokráciánkban is? Megvan. Népünk békeharca természetesen együtt halad, összekapcsolódik a szocializmus felépítéséért vívott harccal. De a békemozgalom min­den más mozgalomnál szélesebb hatósugara onnan ered, hogy a legáltalánosabb érdek alapján szólít harcba: a béke megőrzése érdekében S ez érdeke a Magyar Népköztársaság minden becsüle­tes polgárának, kivéve a nép, a szabadság és béke ádáz ellensé­geit, a háborús gyújtogatok váro­si és falusi ügynökeit. Békemoz­galmunk hazánkban is demokra­tikus mozgalom. Tartalma egyete­mesen nemzeti: összefogás a há­ború erőivel szemben, összefogás azokkal szemben, akik legféltet­tebb nemzeti kincsünket, drága szabadságunkat, oly hosszú évszá­zadok véróldozatai árán kivívott, a Szovjetuniótól kapott független­ségünket, új életünket, szépülő városainkat és falvainkat veszé­lyeztetik. A békemozgalom ügye nem­csak igazságos, hanem eredmé­nyes, győzelmes ügy is. A koreai fegyverszünet megkötése bizo­nyítja azt, hogy csak a békemoz­galom által javasolt út a járható: a tárgyalások útja. Nincs olyan vitás és megoldatlan nemzetközi kérdés, amelyet nem lehetne tár­gyalások útján megoldani. — Persze, a halálgyárosok nem haj­landók egykönnyen lemondani búsás, véres profitjukról. Éppen azért nincs nagyobb feladatunk és kötelességünk, mint kihasznál­ni a bákemoZgalomban rejlő nagy lehetőségeket, szüntelenül erősí­teni, fokozni a békeharcot, új és új harcosokat bevonni az életért folyó nagy és nemes küzdelembe. A francia burzsoá sajtó min­den eszközzel reklámozza a La- niel-kormánynak a „gazdasági cs pénzügyi megújulást“ előké­szítő rendszabályait és különö­sen az árleszállításra irányuló törekvését. Ugyanakkor a lapok sietve kijelentik, hogy a* árle­szállítás fölöslegessé teszi a munkabérek emelését. Mit is jelent a valóságban a Lanicl-kormány árleszállítási kí­sérlete? Mindenekelőtt azt je­lenti, hogy maguk a kereskedők „önként“ 5—10 százalékkal le­szállítják az árakat. Persze, ne­héz feltételezni, hogy a kereske­dők Laniel leihívására egyszerre csak a jótékonykodás útjára lép­nek. A kereskedők önzetlenségére és jóságára nem lehet számítani. Végső esetben csak azt képzel­hetjük el, hogy a kereskedők az árleszállítás előtt felemelik az árakat, hogy a leszállítás követ­keztében semmit se veszítsenek. Mindez oly nyilvánvaló, hogy még a kormány irányvonalát tá­mogató lapok sem képesek a mesterkedés komolytalanságát leplezni. A „Párisién Bibére“ például beismeri, hogy a „lakos­ság szkeptikusan fogadja az ár- leszállítást, minthogy már van­nak bizonyos emlékei e tekintet­ben'". A „Párisién Libéré“ megjegy­zése nem indokolatlan. A fran­ciák igen jól emlékeznek a meg­előző „árleszállítási“ kampányok eredményeire. 1948-ban Robert Schuman kormánya „hadat üzent a magas áraknak"', ami pontosan ellenkező eredményre vezetett. Tavaly áprilisban a PInay-kormány bejelentette „ár­leszállítás! hadműveletét*".' En­nek következtében 1952-ben és a folyó év első negyedében 11.5 százalékkal emelkedtek az élel­miszerárak. Az árleszállítási „műveletek" mindegyiké abban a pillanatban zajlott le. amikor a dolgozók különös kitartásról tettek tanú­ságot munVabérköveteléseikben. A „műveletek" célja Is egészen világos volt: az, hogy ne enged­jek meg a munkabérek emelé­sét. Ugyanez a célja a Laniel-kor- mány mostani manőverének is. Most sem arról van szó. hogy valóban leszállítsák az árakat, hanem arról, hogy ne engedjék meg a munkabérek emelését. A francia dolgozók augusztusi hatalmas sztrájkmozgalmuk eredményeként ígéretet kaptak a kormánytól arra, hogy össze­hívják a kollektív szerződéseket megtárgyaló legmagasabb bi­zottságot. amelynek határozatot kelt hoznia a munkabér garan­tált minimumának emelésére vonatkozólag. Az „árleszállítási“ hűhó rendeltetése nyilvánvalóan az, hogy c határozat hozatalát megakadályozzák. A Schuman-kormány „harca a magas árak ellen“, a Pinay- kormány „árleszállítási hadmű­velete“ és a Laniel-kormány „gazdasági és pénzügyi megúju­lása“ ugyanannak a művelet­nek három változata és mindhá­romnak céfja egy és ugyanaz: becsapni a dolgozókat. Mi a helyzet ii úgynevezett nem-közvetlenül hazatelepítendő hadifoglyoknak a kérdésében, vagyis azoknak a koreai és kínai hadifoglyoknak kérdésében, akik az amerikaiak állítása szerint meg­tagadták azt, hogy visszatérjenek hazájukba? A válasz egy mondat­ban: az amerikaiak, illetve az úgynevezett BNSZ-puraucsnokság minden módon szabotálni igyek­szik a fegyverszüneti egyezményt. Nem építik fel azokat a helyisége­ket, amelyekben a koreai-kínai fél megkezdhetné felvilágosító tevé­kenységét. A felvilágosítás célja az amerikai hazugságpropaganda által támasztott esetleges kétségek elosz­latása és az amerikai ügynökök által terrorizált hadifoglyok meg­nyugtatása, jogaik ismertetése. Az amerikaiak a legnyiltabban akadá­lyozzák e tevékenység megkezdését, amit a legkülönbözőbb módon igye­keznek meggátolni, a semleges ha­zatelepítési bizottságot is ellen­őrző munkájának elvégzésében -— mindezt a fegyverszüneti egyez­mény előírásainak megszegésével. A fegyverszüneti egyezmény a felvilágosító tevékenységre 90 na­pos határidőt szabott meg. A na­pok tehát múlnak és a felvilágo­sítás nem kezdődhetik meg, vi­szont az amerikaiak nem hajlan­dók hozzájárulni ahhoz, hogy meg­hosszabbítsák a felvilágosítási ha­táridőt, Közben pedig változatla­nul tovább folyik a hadifoglyok közé csempészett liszimnanista és csangkajsekista ügynökök terror­tevékenysége. Állandóan hírek ér­keznek arról, hogy ezek az ügy­nökök arra akarják rákényszeríteni á hadifoglyokat, „törjenek ki” a táborokból. Vagyis, az „ENSZ- paranesnokság” felügyelete alatt a hadifoglyok szabályos elrablásét tervezik. Ha ez az aljas terv sike­rül, úgy valóban nem lesz mód semmiféle felvilágosító tevékeny­ség folytatására és soha nem de­rülhet fény arra, hogy mi is tör­tént tulajdonképpen az „ENSZ­Néhány nap óta a nemzetközi politika központjába került egy délamei'ikal angol gyarmat — Brit- Guyana.1 Ennek a gyarmatnak 83.000 négyzetkilómóter a föld terü­lete, lakosainak száma pedig alig félmillió. Pár nappal ezelőtt egy­szerre csak hírek jelentek meg az angol kapitalista sajtóban arról, hogy Brit-Guyanában „kommunista zendülés” van kitörőben, veszély fenyegeti „a demokráciát’", sírba akarják taszítani a „törvényessé­get és a rendet”. Ezt követően újabb jelentéseket tettek közzé ar­ról. hogy angol cirkálók indultak e távoli angol gyarmatra, majd később megkezdődött a csapatok partraszállítása az ország főváro­sában, Georgetownban. Síi van ezek mögött a hírek mögött? Brit-Guyanában ez év április 27-én — az ország' történetében először — általános szavazójog alapján választásokat tartottak. Az áprilisi választások eredménye­ként a demokratikus népi haladó párt abszolút többséget szerzett az új törvénytestületben. Huszonhét képviselő közül 18 tartozik a népi haladó párthoz. A népi haladó párt nem kommunista párt. Népi demokratikus politikai szervezet, amelynek szocialista céljai Tannak és vezetői marxisták. A párt vá­paianosnoksága."’ alatt álló hadifo­golytáborban. Joggal vetődhet fel bárkiben a kérdés, mi a célja mindennek. Vi­lágos, hogy az első és legfontosabb cél a koreai kérdés békés rendezé­sének megakadályozása és újabb háború lehetőségének megteremtése. A másik, közvetlenebb cél, annak lehetetlenné tétele, hogy ország- világ előtt végérvényesen leleple­ződjék a hadifogolykérdésben és az egész koreai kérdésben űzött1 amerikai hazugsághadjárat. A hadifoglyokkal szemben alkalma­zott gyalázatos bánásmódról, a velük szemben kifejtett terrorról, a hadifoglyok meggyilkolásáról mai már ugyanis nemcsak koreai és kínai, tehát „kommunista” hírfor-i rásból értesülhet a világ közvéle­ménye, de olyan forrásokból is, amelyeket az amerikai propaganda) semmiképpen sem minősíthet „kom-1; munistának”. A semleges hazatele-j pítési bizottságra gondolunk. Nos,1 ez a semleges bizottság jelentései-; ben, hivatalos közleményeiben éaj jegyzékeiben ugyanazokat a súlyos1 vádakat ismétli el az ENSZ-pa- rancsnoksággal szemben, mint ame-i lyeket a koreai-kinai fél hangozta- tot. és hangoztat. „Az Egyesült. Államok felé —■’ íra a „Times Of India” e. indiai,j láp — joggal fel lehet vetni aJ kérdést: békét, vagy háború­akar-e? Ha békéi, akkor legfőbb ideje, hogy szóvivői észszerűbb^ felelősebb és meggyőzőbb bangorí szóljanak. Ha nem akarnak békétg; akkor ideje minden ürügyet el­hagyni ...” Az amerikai imperialisták na­gyon nehéz helyzetbe jutottak te­hát. Minél inkább ellenzik a kér-» dósok békés rendezését, annál in­kább igazi mivoltukban éleződ­nek le a békés megoldásra áhítozS nemzetközi közvélemény előtt. SP ahogy lelepleződnek, úsy szigete­lődnek el háborús kalandorterveik- fcel. laszlási győzelme é» m tény, hoer] a párt képviselői ilymódon beke­rültek a Brit-Guyanai kormányba] is, óriási idegességet keltett Bon-] donban. Egyszerűen azért, mert a népi haladó párt demokratikus re­formokat akar bevezetni az angol monopóliumok tulajdonában lévfi cukornád- és rizsültetvények dol­gozói érdekében; egyszerűen azért, a népi, haladó párt a szakszerve­zetek hivatalos elismerését vett» programmjába. Ez az, amit a* angol monopóliumok kormánya' már nem tűrhetett. A törvényesség és rend esek addig törvényesség és rend ssámukraj amin; a kapitalisták előjogát és ki­zsákmányolási lehetőségét szolgál­ja. Abban a pillanatban, ahogy ea a törvényesség (hiszen a népi ha­ladó párt szabad parlamenti vá­lasztások során került többségre) a népre lenne kedvező és amikot a „rend” a nép rendjét kezdené kifejezni, egyszerre „felforgatás­ról'’, „lázadásról”, „vörös zendü­lésről” hisztériásnak, s mozgósít­ják csatahajóikat, hogy megtanít­sák a nekik alávetett népeket „« demokráciára”. Az angol imperialisták úgylát- szik. még mindig nem akarják megtanulni, hogy a gyarmatosítás­nak, a népek elnyomásának ideje egyszer smindenkorra végétért. 2. Mi történik Brit-Guyanában ? ~ I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom