Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)
1953-10-10 / 239. szám
1068 OKTÓBER 10, SZOMBAT NÉPLAP 3 A Koreai Mépi Demokratikus Köztársaság I'Xinisztertauáesának határozata Phcnjan (TASzSz): A „Koreai Központi Távirati Iroda“ közli a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának határozatát. A határozat elfogadja a Szovjetunióban járt kormány- küldöttség munkájáról szóló beszámolót. Azok a tárgyalások, amelyek szeptember II—19 között zajlottak le a Szovjetunió fővárosában, Moszkvában, nagyjelcntőségüek országunk további fejlődése szempontjából, — mondja » határozat. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa teljes mértékben helyesli és üdvözli e tárgyalások eredményeit, határtalan háláját fejezi ki a szovjet kormánynak és a szovjet népnek azért a gondoskodásért és figye| lemért, amelyet a koreai nép | iránt tanúsított. A lezajlott tár- i gyalások megerősítik és elmélyítik a Korea és a Szovjetunió közötti baráti kapcsolatokat cs hatalmas lépéssel viszi előre a koreai kérdés békés megoldását, a béke megőrzését és a biztonság megvalósítását Ázsiában és az egész világon. Ezek az eredmények fontos biztosítékai országunk háborúsujtotta népgazdasága gyors helyreállításának és fejlesztésének. továbbá népünk anyagi és kulturális élete megjavításának. A szovjet kormány hatalmas segítsége újból bebizonyítja, hogy a nagy Szovjetunió nemcsak felszabadítója népünknek, hanem igazi barátja is. Újból bebizonyítja, a nagy és kis népek kölcsönös együttműködésére, az egyenlőségük és szuverenitásuk tisztelct- bentartásának elvére alapozott szovjet külpolitika igazságosságát. Az egész koreai nép még jobban megerősíti a szovjet néphez fűződő baráti kapcsolatait, amelyek győzelmeink fontos biztosítékai és egész alkotó munkáját, minden erejét a népgazdaság háború utáni helyreállítására és építésére, a haza békés egyesítésének és függetlenségének elére- sére, a Távol-Kelet és az egész világ békéjének és biztonságának fenntartására összpontosítja. Ezzel juttatja kifejezésre a Szovjetunió iránti háláját a bőkezű segítségért. Az Országos Béketanács Elnökségének ülése Az Országos Béketanács Elnöksége október 9-én, pénteken Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, az Országos Béketanács elnöke, a Béke-Világtandcs tagja elnökletével ülést tartott. Az ülésen Benke Valéria, az Országos Béketanács titkára beszámolt a magyar békemozgalom helyzetéről. Megállapította, hogy a békemozgalotn, különösen a tavaly júniusi béketanácskozás óta állan- dóan szélesedett, új tömegeket nyert meg. Az elnökség több hozzászólás után határozati javaslatot fogadott el az ország minden járásá- oan, városában és a budapesti kerületekben, járási, városi, illetve kerületi béketalúlkozók rendezéséről. Á határozat a többi között így hangzik: A Béke-Világtanács új ülésre készül. Köszöntse a magyar nép is a béke híveinek űj seregszemléjét. Mutassa meg, hogy jólétünkön munkálkodva az egész világ békéjét segítjük és oltalmazzuk. November 22-én és 29-én gyűlnek össze a falvak, házcsoportok, üzemek, hivatalok választott kői döttei: békebizottságaink rendezzenek minden járásban, városban, budapesti kerületekben békotalál- kozókat. Ismertessék és vitassák meg a béke reménységét és a békét fenyegető veszélyeket. Hozzák el egész dolgozó népünk üzenetét arról, bogy nincs egyetlen igaz magyar ember se, aki ne támogatná a tárgyalások eszméjét, a béke kivívásának ezt az egyetlen célravezető módját. Az Országos Béketanács elnöksége elhatározta, hogy a béketalálkozókat széleskörű felvilágosító munka előzze meg. Ennek során októberben minden községben, városban és nagyobb üzemben ünnepélyes bélveesteket rendeznek. A békeesteken és járási találkozókon olyan előadások hangoznak majd el, amelyek alkalmasak a nemzetközi helyzet új vonásainak megismertetésére, a nemzetközi helyzet és az ország életében napirenden lévő kérdések összefüggésének megteremtésére. A béketalálkozók jelszava: „Béke, munka, jólét!” Az elnökségi ülésen a gödöllői járás békeharcosai nevében Csizmadia Emilné járási békebizottsági titkár azt javasolta, hogy a Békevilágtanács legközelebbi ülésére utazó magyar küldöttek vigyék el magukkal a magyar városok és községek üzeneteit. Ezután Péter János református püspök, a Béke-Világtanács tagja terjesztett be javaslatot. Hangsúlyozta, hogy a magyar békemozgalom szélesedése szükségessé teszi az Országos Béketanács kibővítését. Az Országos Béketanács új tagjául javasolta: dr. Czapik Gyula egri érseket, az érseki rendtar- tomány metropolitáját, a magyar katolikus püspöki kar ezidőszerinti elnökét, Domonkos Józsefet, a Vörös Csillag traktorgyár technikusát, Földvári Aladár Kossuth- díjas egyetemi tanárt, Haléder János zalamegyei, csácsbozsoki dolgozó parasztot, Pál Józsefet, a Gheorghiu-Dej Hajógyár főmérnökét és Szilágyi Albert békésmegyei, gyulavári dolgozó parasztot. A javaslatot az elnökség elfogadta. Az Országos Béketanács elnökségi ülése Andies Erzsébet zárszavával ért véget. A. „Pravda“ cikke a III. szakszervezeti világkongresszus előkészületeiről Moszkva (TASzSz): A Becsben, október 10-én megnyíló III. szak- szervezeti világkongresszussal kapcsolatban a „Pravda“ közli P. Kazakov bécsi levelét az előkészület eredményeiről. A cikkíró megjegyzi, milyen nagyjelentőségű volt az első két kongresszus a munkásosztály egységéért folytatott harcban, majd rámutat, hogy a III. szakszervezeti világkon- gress.zusnak az eddiginél is nagyobb szerepet kell játszania a nemzetközi szakszervezeti mozgalom fejlesztésében. Nagy változások mentek végbe a népek életében a második nemzetközi kongresszus óta eltelt időben, — hangzik a levél. — Ez alatt az évek alatt jelentősen erősödött a béke és demokrácia tábora és vele együtt erősödött a haladó irányzat is a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban. A szovjet szakszervezetek tekintélye még nagyobb lett, nemzetközi kapcsolataik tovább bővültek. A Kínai Népköztársaság szakszervezetei hatalmas erővé váltak, amelyek nagy hatást gyakorolnak az ázsiai országok szakszervezeti mozgalmára. Az európai népi demokratikus országok szakszerve- zetei jelentős társadalmi erővé lettek. A II. szakszervezeti világkongresszus óta eltelt idő alatt a ka- pitalista és gyarmati országok haladó szakszervezetei a kegyetlen üldözések és terror ellenére megszilárdították pozícióikat a tömegekben. A munkások egyre világosabban látják, hogy a szakadás az országok szakszervezeti mozgalmában, a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban csak a reakciós köröknek kedvez s hogy a szak- szervezetek elszigeteltsége a szak- szervezeti mozgalom gyengüléséhez vezet, ezért azt a munkásosztály ellenségei kihasználják. Ezért a jelenlegi szakszervezeti mozgalom jellemző sajátossága a munkásosztály fokozott törekvése az. akcióegységre. A cikkíró ezután emlékeztet azokra a -sikerekre, amelyeket a dolgozók, az akcióegység megteremtése terén elértek, majd így folytatja: A III. szakszervezeti világkongresszus előkészítése széleskörűen demokratikus jelleget öltött. Ebben az előkészületben a szakszervezeti tagok széles tömegei vettek részt. Az előkészületek folyamán újult erővel mutatkozott meg a világ dolgozóinak az akcióegységre irányuló lelkes törekvése. Ha- talmas áradatban érkeznek a Jelentések a világ minden részéből a küldöttek választásáról és a kongresszushoz intézett üdvözletekről. Üdvözlet és a világkongresszushoz való csatlakozásról szóló jelentés érkezett már 96 ország szakszervezeteitől, 74 or-* szág szakszervezeti központjától, amelyek közül 16 nem tartozik a Szakszervezeti Világszövetségbe, valamint 245 szakmai és helyi szakszervezettől, amelyek közül 91 nem tartozik a Szakszervezeti Világszövetségbe. 85 országban már több, mint 800 küldöttet és meg- figyelőt választottak meg. Ezek a számok és tények arról tanúskodnak, hogy a Szakszervezeti Világkongresszusra való előkészületet minden ország dolgozói saját ügyüknek tekintik. Népiest- a József Attila kulfúrotthonban Ma este fél hét órai kezdettel népiestet rendeznek Nyíregyházán, a József Attila kultúrotthonban a Zeneiskola művésztanárai, növendékei és a város tánccsoportjai. Népdalokat adnak elő Ágainé Bocskai Ibolya, a Zeneiskola művésztanára, Tündér Lajos, Herr Mária, Gábor Áron az iskola növendékei. Fellép ti vili any telep, rendőrség, Utfenntartó Vállalat népi tánocsoportja. Kíséri a József Attila kultúrotthon népi zenekara. 0 semleges hazatelepítési bizottság memorandumét intézett az ENSZ haderők főparancsnokságához A semleges nemzetek képviselőiből álló hazatelepítési bizottság október 8-án memorandumot intézett az amerikai félhez, amelyben felkéri az amerikaiakat, hogy négy napon belül építsék fel a felvilágosító tevékenység elvégzésére szolgáló állandó Jellegű berendezéseket, vagy engedjék meg, hogy a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek építsék fel azokat. Dolgozó parasztok között a világ minden táján I. Portugália Bizonyára sokszor beszélgetnek arról a szabolcs-szatmári dolgozó parasztok is: vájjon más országokban, más világrészeken hogyan élnek azok az emberek, akik szintén a földet művelik, szántanak és vetnek. Ezért határoztuk el azt, hogy világkörütl útra indulunk. Meglátogatunk sok külföldi országot, bejárjuk Európát, Ázsiát, Afrikát, Amerikát, Ausztráliát, a világ minden Iáját s híven beszámolunk arról: hol, hogyan élnek a föld kétkézi munkásai, a dolgozó parasztok. Induljunk hát el, kezdjük az utazást. * Európa délnyugati csücskében van egy ország, amelynek partjait tenger mossa. Portugáliának nevezik. Ide vezet az első út, innen haladunk majd tovább Európa belseje felé, majd Ázsiába s gy tovább. Portugáliában diktatúra an. A diktátor neve Salazar. Ez a portugál „Führer'“ hihetetlen nyomorúságba vitte a népet s különösen örömtelen a lakosság többségének, a parasztságnak az élete. A kizsákmányoló földesurak maroknyi csoportja kaparintotta meg a föld túlnyomó részét és a több, mint egymillió földtelen paraszt kénytelen szolgai feltételek mellett nyomorúságos parcellákat bérelni, vagy áron alul eladni munkáját. Szörnyű tény: a parasztbérlők — a mező- gazdasági , munkások, vagy ahogy Portugáliában nevezik őket, a „fangák“ a föld tulajdonosainak a termés hétnyolcadát fizetik. Ez általános jelenség a mai Portugáliában. A mezőgazdasági munkások ezrei mennek ki naponta Portugáliában a falu főterére, abban a reményben, hogy a földbirtokos gazdák közül valaki munkát kínál. A kép rabszolgavásárhoz hasonlít. „Az utca hosszában álló emberek várták, hogy felfogadják őket... A tér szembeeső sarkán álltak a gazdák és beszélgettek, mennyi bért fizessenek a munkásoknak egy napi munkáért“ — írja regényében egy haladó portugál író, Alvez Rodela. így válogatíak az emberek között, ahogy a vásáron kiválasztják az állatokat. A gazdák segédei figyelmesen nézegetve járkáltak a mezőgazdasági munkások sorfala előtt. Minden munkás igyekezett magát a legjobb oldaláról mutatni, hogy elsőnek fogadják fel: kidüliesztette mellét, mutogatta izmait. Sokan a mellettük állót már nem bajtársnak, hanem versenytársnak tekintették, akivel össze kell mér- niök erejüket a létért folyó kemény harcban. Azokat választották ki, akikről látszott, hogy a legnagyobb teljesítményekre képesek. — Gyere ide, te! — Mi a fizetség, Szenyor Francisco? — Erről majd később. Ameny- nyit a többiek fizetnek, annyit én is fizetek. Ezek szokásos szavak voltak. A munkások ellenkezni szerettek volna, de keserű tapasztalataik voltak és így inkább hallgattak. A gazdák emlékeznek azokra, akik nagyobb fizetséget követeltek, ezeket a továbbiakban nem fogadják fel munkára.“ A szegény paraszt bérlő életében az egyik legtragikusabb pillanat a földesúrral való elszámolás napja. Nagyon nehéz pillanat a dolgozóparaszt életében, mikor meg kell válnia óriási erőfeszítésének eredményétől, a terméstől. Megfosztják a parasztcsaládokat attól a lehetőségtől, hogy valaha is jóllakjanak. „ ... A gazdag Falkan minden raktára megtelt aranyló kukoricával. Ez a szerencsétlen parasztok évi adója volt. Az adó hasonlított a bálványistennek hozott emberáldozathoz. De Falkan még így is elégedetlen volt. Teljesen elerőtlenedett, fáradtságtól rogyadozó lábbal, ingadozva, mint a nád a szélben, hordták a parasztok a zsákot zsák után és otthagyták a gazda magtárában véres verejtékükkel szerzett javaikat. — Kész? Elkeseredetten, de igenlően bólintottak fejükkel. És a magtár ajtaja becsukódott a szegényparasztok előtt. A termésnek csak egy nyomorult kis része maradt meg nekik, meg az adósság a boltban. A harag mind jobban és jobban fellángolt.“ Alvez Rodela hűen ábrázolva a parasztok hangulatát, azt írja: „Ha a bíróság nem lett volna* a gazdák szolgálatában, a bérlők már régen könyörtelenül darabokra tépték volna elnyomóikat.“ Fokozatosan eltűnik a mezőgazdasági munkások közötti irigység, melyet a munkáért folyó versengés váltott ki. A nyomor és a jog- fosztottság egyesíti őket. Portugália dolgozói, a leg- kegyetlenebb megtorló intézkedések ellenére, napról napra mind nagyobb ellenállást tanúsítanak a fasiszta rendszerrel szemben. Az utolsó öt év alatt Portugáliában volt néhány komoly megmozdu- lás, közöttük az alentjoi paraszt-i felkelés, munkássztrájk Lissza-i bonban, Manteigas, Portalegre, Kovila, Tortozendo és más városokban. Az ország haladó erőis élükön a kommunista párttal, néhány nagy antifasiszta tüntetést szerveztek. Minden bizonnyal eljön az idő, amikor a portugál nép, dolgozó parasztság is kiharcolja magának a munkásosztály vezetésével a szabadságot, a jólétet. Eljön az idő, amikor nem sanyargatják többé a föld dolgos művelőit a földesurak, nagypapok, bankárok. Ma még szomorú emberekkel találkozunk Portugália falvaiban, Kastanoval, az öreg mezőgazdasági munkással, akit meggörbített a hosszú évek kimerítő béresmunkája, Barraval, a nincstelen parasztlegénnyel, akinek a föld az ágya, ég a takarója, Anitával, a parasztlánnyal, aki kénytelen eladni testét. De eljön az idő, amikor a Kastanok, Barrak, Aniták szabad és boldog emberek lesznek, amikor a földet nemcsak művelni fogják, hanem élvezik is annak gyümölcsét. Ezzel búcsúzunk Portugáliától s indulunk tovább, Spanyolország felé . . .
