Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)
1953-10-09 / 238. szám
*» NÉPLAP 1953 OKTÓBER 9, PÉNTEK Váljanak a közgyűlések termelőszövetkezeteink új erőforrásaivá Ezekben a napokban tartják termelőszövetkezeteink az október havi szövetkezeti gyűléseket. Termelőszövetkezeti mozgalmunkban ilyen nagyjelentőségű gyűlések még nem voltak. A bő termés és az állam támogatása folytán szövetkezeteink most fordulóponthoz értek, most kezdik majd igazán érezni a közös gazdálkodás előnyeit, a boldogabb életet. Most már legtöbb termelőszövetkezet elérkezett oda, hogy van közös állatállománya, aminek a hasznából tudnak pénzelni — trágyával tud- jak a föld termőerejét növelni. Az utóbbi években a szövetkezeti tagság is sok tapasztalatot gyűjtött. A szövetkezeti tagok nagyrésze már elsajátította a termelőszövetkezeti gazdálkodás alapelveit, így a kezdeti nehézségeken a legtöbb szövetkezet már túljutott. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol a vezetőség megfelelő önbírálatot gyakorol, kellő alapossággal számol be munkájáról, ott a tagság is aktívan kiveszi részét javaslataival, bírálataival a szövetkezet további fellendítésének tervezéséből. A timári Petőfi termelőszövetkezetben a vezetőség javaslatot terjesztett a tagság elé, hogy érdemes volna halastavat létesíteni, mivel földjük határos a Tiszával. A tagság egyhangúlag helyeselte és felhatalmazta a vezetőséget, hogy felsőbb szerveknél járjanak el a halastó megépítésének ügyében, hogy minél előbb hozzáláthassanak a munkához. A tagok javasolták a vezetőségnek egy hizlalda építését, azzal a megoko- lással, hogy a hízott állat eladás sokkal jövedelmezőbb, mint a terményeladás, vagy a sovány állat eladása. A vezetőséggel együtt a tagság elhatározta a hizlalda építését is, így jövőre a Petőfi termelőszövetkezet tagjai már szabadpiacra is hizlalnak sertést. Szabó János, a szövetkezet egyik legdolgosabb tagja elmondotta, hogy ő négy éve tagja a szövetkezetnek és eddig még több jutott a nehézségekből, mint a jóból. Az eddigi munkának csak most érik be a gyümölcse, nincs is az az erő, ami őt letérítené a szövetkezeti útról. Szabó János a szövetkezet vezetőségét is bírálta, Különösképpen felhívta a vezetőség figyelmét a közös vagyonnak az eddiginél nagyobb megbecsülésére. A rozsályi Vörös Csillag termelőszövetkezet gyűlésén Mindzsu János szövetkezeti tag, aki korábban ki akart lépni a szövetkezetből, értékes javaslatokat terjesztett a szövetkezeti tagság elé az őszi munkák meggyorsítására. Ja- 1 vasolta, hogy a brigád- és a munkacsapat-szervezeteket állítsák vissza, a brigád- és munkacsapatvezetők érezzék sokkal jobban a felelősséget azért, hogy a rájuk bízott területen minél előbb elvégezzék a betakarítást, és földbe kerüljön a mag. A nyírjákói Béke termelőszövetkezet gyűlésén a tagság javasolta, hogy a vetés és a betakarítás meggyorsítására a háztáji teheneket is fogják össze. Ezen a gyűlésen is bírálta a tagság a vezetőséget, amiért eddig az ő tudtuk nélkül intéztek sok mindent. A túrricsei Acél termelőszövetkezet tagjai a gyűlésükön lelkes vállalásokat tettek az őszi munkák meggyorsítására . és egyben versenyre hívták a megye termelőszövetkezeteit, a vetési és betakarítási munkák idejére. A nagy- kállói Rákosi termelőszövetkezetben a tagság az építések meggyorsítására tett javaslatot. A nyírbátori Lenin termelőszövetkezetben az igazolatlan hiányzók mcgfegyelmezésére hoztak határozatot. A taggyűlések többsége hasonló eredményeket hozott. Fontos. hogy a következő gyűléseken is bátran bíráljon a tagság és javaslataival segítse a vezetőséget a munkájában, a közös cél. a szövetkezeti tagság boldogulásé- nak érdekében. Csatlakozom a ki lenen agios mozgalomhoz Amióta elolvastam a Néplap 26-i számát, azóta mindig eszemben van Tamás elvtárs versenyfelhívása. Az a véleményem, hogy mi, a gulácsi gépállomás fiataljai is nagyszerű eredményeket tudunk elérni ebben a mozgalomban. Nagyon szép és magasztos feladatot vállalt Tamás elvtárs, de nem lehetetlent. Ez a mozgalom nagyban hozzásegít bennünket tervünk teljesítéséhez, illetve túlteljesítéséhez. Hozzásegíti termelőszövetkezetünket az őszi szántás és vetés határidőben való elvégzéséhez. Egy napon ért bennünket Tamás clvtárssal az a nagy kitüntetés, hogy megkaptuk a DISz. Központi Vezetőségének dicsérő oklevelet a tavaszi munkák eredményes elvégzéséért. Tavaszi tervemet 197 százalékra teljesítettem, nyári tervem gyengébben teljesítettem, de ez is meghaladta a 100 százalékot. Őszi tervemet eddig 32 százalékra teljesítettem. Most ügy határoztam, hogy én is csatlakozom Tamás József elvtárs ki- lencnapos dckád-mozgalmához. Ezzel a mozgalommal mi is jobban segíthetjük a kormányprogramul megvalósítását a saját és termelőszövetkezetünk tagjainak jobb életet. Jobb munkával akarom segíteni a termelőszövetkezet megszilárdítását. Vállalom, hogy kilenc nap alatt 40 normálholdat szántok meg. Október hónapban 115 normálholdra akarom emelni teljesítményemet. Jóminőségű munkával veszem ki részem a kilencnapos mozgalomból és gépállomásunk minden fiatal traktorosát bevonom a kilencnapos mozgalomba. BAKATH ARPAP, a gulácsi gépállomás DlSz-litkára Az őszi munkában megyei első a vencsellői gépállomás cséplőgéppel wegziff a napraforgó csepiest a császárszállást Út Mofmánu termelOszővcfhezeiben A császárszállási Uj, Alkotmány termelőszövetkezetnek 56 hold napraforgója van. Szedéséhez és esépléeéhez kézierővel fogtak hozzá. így azonban nagyon szaporátlan volt, sok munkaerőt vett el más Igen fontos munkától. A szövetkezet tagjai úgy döntöttek, hogy .megpróbálják a gépi cséplést. Egy, cséplőgépet átalakítottak napraforgócséplésre. A üobkosarat bádoggal húzták be és minden második verűlécet levettek. A dobtengelytáresát nagyobbra szerelték így a fordulatok számát is sikerült csökkenteni. Ezekkel az átalakításokkal teljesen kiküszöbölték a napraforgómag törését. Egy nap alatt az így átalakított géppel 90 mázsa napraforgót csépeltek el. Ez 10—12 hold termésének felel meg. Ilyen mennyiség t’lcséplésé- hez legalább 90 munkaerőre lett volna szükség. Cséplőgéppel pedig hét ember ezt a munkát elvégezte. Másik előnye még a cséplőgéppel való csép- lésnek, hogy egy meghajtással a mag ki is van rostálva. Ahol kevés a munkaerő, a napraforgó gépi eséplésével könnyítsenek a munkán. Megyénk gépállomásai közül az üSsztalaJmunkában a legjobb továbbra is a vencsellői gépállomás. A gépállomás dolgozói össztalaj jnunkatervtlket 26.6 százalékra teljesítették. Vetőszántási tervüket 94.6 százalékra, vetéstervüket pedig 46.3 százalékra teljesítették.' A gépállomás kiváló eredményeinek „titka” a jó munkaszervezésben rejlik, abban, hogy a gépállomás és a körzetéhez tartoző termelőszövetkezetek szilárd kapcsolatban állnak egymással. A körzet termelőszövetkezeti tagjai szeretik a gépállomás munkáját, meg vannak elégedve, adnak neki munkát és megteremtik a jő munka előfeltételeit azzal, hogy szántás előtt letakarítják a földet, hogy a munkát semmi ne akadályozza. Megyénk többi gépállomásai kövessék a vencsellői gépállomás példáját. A gépállomások Tczetői és dolgozói mutassák meg az őszi talajmunkálatok gyors elvégzésével, hogy lel- késén harcolnak a jövőévi gazdag termés biztosításért, a virágzó, ga zd a g termelő-szövetkezetekért. józan számvetés a Vörös (A „Szabad Nép” cikke.) Csípős íüst száll a traktorból, amikor Nagy Balázs egy rövid percre megállítja a tábla szélén és Móricz Ferenccel együtt megtölti a vetőgépet az előre kikészített zsákokból. Már indul is újra a traklor, a velőgépből pereg a gyönyörű bánkúti búza a gondosan megművelt földbe, a kesernyés füst elszáll — s a levegő ismét megtelik a falusi ősz ;ió illatával. A bevetett táblák illatát talán csak az érzi, aki a távolodó traktor után nézve, a jövőévi kenyérre gondol, mert né- hányszáz lépéssel odébb az almáskertek részegítő illata a jelen örömét, az elvégzett munka kézzelfogható, pirostó, ízes hasznát idézi fel. A jövő év reménysége és az elmúlt év munkájának eredménye ad találkozót egymásnak ezeken az őszi napokon... Itt, ököritófülpösön is ez a két dolog: a sokszáz hold földbe belc- szántott és elvetett remény, az ideinél is dúsabb új gazdasági évbe vetett bizakodás és az elmúlt év fölötti számvetés szövi át az életet. Hetek, sőt hónapok óta e körül forog a szó a Vörös Csillag tsz. irodájában, földjein, s a tagok házaiban is — néha hosszú éjszakákon át. Ez a számvetés és tervez- gelés ma már a valóságos helyzetre épül. De jó két hónappal ezelőtt még a Vörös Csillag harcos, a régi nincstelenségben sokat próbált tagjai között is sokan akadtak, akik nem a szemüknek és a szívüknek, nem a tapasztalataiknak és érzéseiknek hittek, — habom a faluban settenkedő rémit írterjesztő, népbolondító ellenségnek. Már-már úgy látszott akkor, hogy a Vörös Csillagban is megindul a bomlás., mint a szomszédos Haladó tszcs-ben, ahol Zajti Istvánnak, Csernyi Miklósnak és más kulák-szószólóknak sikerült tévútra vinniök a tagság nagyrészét. Ma már a Haladó tszcs-ben is felülkerekedtek a becsületes, józan, dolgozó parasztok, de sem az ellenséget teljesen elszigetelni, sem az ingadozókat megnyerni nem sikerült egészen. A Vörös Csillagban azonban már alig van nyoma az Ingadozásnak, bizonytalankodásnak. A szövetkezet több mint kétszáz tagja — a notórius naplopók kivételével — fegyelmezetten, jókedvvel dolgozik az ezerholdas, hatalmas gazdaságban s az almaszüretelők, vagy a krumpliszedők serény és folyton tréfálkozó munkacsapataiban nem a kisparcellákról szövögetnek terveket, hanem a közös gazdálkodás ezután várható még nagyobb eredményeiről, szinte korlátlan lehetőségeiről. Honnan ez a jókedv és bizalom, amely nem egy helyen még hiányzik a szabolcsmegyei termelőszövetkezetek mostani életéből? Az egyik tényező: a józan számvetés. Tévedés ne essék: a Vörös Csillag nem tartozik az ország legeredményesebb szövetkezetei közé. Termésátlagai jóval alacsonyabbak, mint amilyenek kifogástalan gazdálkodással lehetnének. A vízkár is sok bajt okozott — mégis hasonlíthatatlanul jobb tél vár a tagságra, mintha egyéni gazdák lennének, vagy mint a tavalyi aszályos esztendőben. Csaknem 4.5 kiló búza jutott munkaegységenkint., a várható pénz,jövedelem pedig megközelíti a 20 forintot. Szép volt a dohánytermés. jutott pénz a birkanyájról nyírt gyapjúból, és egyéb terményekből. Csupán a szépen gondozott almáskertek jövedelme Csillagban megközelíti a 750.000 forintot, — persze, hogy most már bizakodik a tagság. S persze, hogy most már szívesen dolgozik a középparaszt is, akinek szakértelmét nem pocsékolják olyan munkára, amit tapasztalatlan fiatalok is elvégezhetnek, hanem elsősorban a nagy jövedelmet hozó gyümölcstermelésben és az öntözéses kertészetben használják fel. Sokat segített az állam is ahhoz, hogy kielégítő pénzjövedelem jusson a tagságnak. A szövetkezetnek nyújtott beadási kedvezmény (65 mázsa búza, 125 mázsa napraforgó, 900 mázsa krumpli és egyebek) igen sokat jelent. A minisztertanács által elengedett különböző hitelek összege megközelíti a 400.000, az adóengedmény pedig az 57.000 forintot. A Vörös Csillag azonban nem elsősorban az állami kedvezményekre. hanem a maga erejére építi jövőjét. Tudják, hogy az idei gyenge, alig nyolcmázsás búzatermést például csak jobb talajelőkészítéssel, gondosabb munkával lehet jövőre jóval megemelni. — Tudják, hogy a közös állatállomány fejlesztése szintén rajtuk múlik. — Igaz: nem csupán rajtuk. Mert mit szóljanak például az olyan „segítséghez“, amelyet a megyei mezőgazdasági osztály nyújt, amikor jövő esztendőre 325-ös „tervszámot” állapít meg a szövetkezet birkanyájára, holott már most 480 birkájuk van, s ezt jóval 600 fölé akarják emelni, mert az a tapasztalatuk, hogy az ő viszonyaik között a birkatenyésztés egyike a leghasznosabb és legjövedelmezőbb forrásoknak. Anyakocájuk is 112 van már, pedig a tervszám szerint jövőre csak 52-nek szabadna lenni. „No nem baj, — mosolyog Császár József, a Vörös Csillag erélyes, eszes elnöke — leölni azért nem fogjuk őket.. A kenyér — nagy dolog. A pénz, amiből ruha kerül — igen elkel már a tavalyi aszályos, keserves esztendőben nem egyszer szükséget szenvedett családoknak. De ugyanilyen nagy dolog: az emberség. És ez a Vörös Csillag tsz. legnagyobb kincse. Ez az erő: a tagság hite, becsülete, embersége cs bizalma azzal a rendszerrel, azzal a párttal és kormánnyal szemben, amely bennük bízik— ez a jövendő boldogulás legdúsabb forrása. Fekete Imre, a volt 19-es vörös katona, három évtized beteljesült álmát látja a szövetkezetben. Tizenhárom kis csikó és tucatnyi ügyetlen kisbor- jú növekszik a keze alatt. Jó munkája jutalmául tavaly ott nyaralt, ahol régen a gazdagok: a szabadsághegyi Vörös Csillag üdülőben. Fekete Imre jól tudja, hogy a közös állatállomány micsoda kincs. „így fejezzük be, — mondja —, amit elkezdtünk a grófok meg hercegek el]én. En ezt az utat 30 éve kezdtem el, — soha el nem hagyom.” Ifjabb Móricz Ferencnek már 500 munkaegysége van, most is kinn iparkodik a földeken, veti a bánkúti magot hajnaltól késő délutánig. De ncmcsupán a biztos kenyérért dolgozik, hanem azért is, mert érzi: „Megbecsül minket a kormány, az állam. Az ember látja a tsz-nek nyújtott, kedvezményeket, hallgatja a házakba bevezetett rádiókon a zenét, érzi a gondoskodást, a szeretetet...“ Labonez Berti — az egyik almáskert őre. Megbízható, hű őre a közös vagyoniak, hűséges gazdája a szövetkezetnek. „A mi életünknek — mondja — ez a törvénye: a közös gazdálkodás, a közös út. Nem írott törvény, mégis törvény, amit mi magunk csináltunk ., • • Ükörilóiülpösön sok még a tennivaló, sok még a hcly- rehoznivaló. Javítani kell a felsőbb állami és pártszervek munkáját is, amelyben az elmúlt esztendőben bizony sok volt a hiba: meggyőzés helyett parancsolgatás, nevelés helyett adminisztráció. Bátrabban és keményebben kell harcolni a szövetkezetét bomlasztó alattomos, ellenséges elemekkel szemben. Itt, a Vörös Csillagban is elkel a tisztogatás: meg kell szabadulni a javíthatatlan munkakerülőktől, s az olyan úri kisasszonyoktól, mint Péterfi Judit, aki hű maradt nagybirtokos, felsőházi tag és csendőrszázados rokonságához, s három hónappal ezelőtt elsőnek agitált a szövetkezet feloszlatása mellett. Sokhelyütt gazos, gondozatlan a határ — és magasra nőtt a bürokrácia gyomja is: a gépállomás traktorai közül egyik a másik után leáll, mert néha jelentéktelen kis alkatrészekért is a nyíregyházi központhoz kell fordulni. Munka, feladat akad még elég. De ott van hozzá — és nemcsak a Vörös Csillag tsz-ben, hanem a többiben is — Ököritófülpös szorgalmas és tehetséges parasztsága, mely már annyi szép eredményt elért néhány esztendő alatt. Itt, ennek a népnek a hagyományaiból nőtt ki népi kultúránk egyik legszebb virága: a szatmárököri- tói díjnyertes'tánccsoport. Híres táncuk, a „Fergeteges”, azt az elpusztíthatatlan népi erőt és lendületet fejezi ki, amellyel évszázadokig szembeszálltak a Tisza grófok, a „vitéz” Jékeyek, s a többi parasztnyúzó, embertelen világával. Ez az erő fogja a boldogulás útjára vinni ököritófülpös dolgozó parasztjait most, amikor a hajdani hatalmas uradalmak földjén a maguk hatalmas birtokain szánt az eke, s hull a földbe a jövő esztendő kenyere. MOLNÁR MIKLÓS
