Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)

1953-10-27 / 253. szám

1853 OKTÓBER 27, KEDV 3 A Nemet Demokratikus Köztársaságban nagyarányú árleszállítást hajtottak végre Október 27-én ül össze a Biztonsági Tanács Berlin, (MTI.) A Német Demo­kratikus Köztársaság Miniszter- tanácsa szombat délután rendkí­vüli ülésén Németország Szoci­alista Egységpártja Politikai Bi- zottságának javaslatára nagyje­lentőségű rendeletet hozott az élelmiszerek és iparcikkek árá­nak 10—25 százalékos csökkenté- séről. Ez az intézkedés, amely 12.000 árucikkre — a többi között élel­miszerekre, lábbelire, textilre, készruhákra, kerékpárokra, izzó­lámpákra, rádiókészülékekre, fényképezőgépekre, írógépekre, hangszerekre — vonatkozik, a Német Demokratikus Köztársa­ságban eddig végrehajtott legna- gyobbarányú árleszállítás. A kormányrendelet, amely ok­tóber 26-án lépett életbe, döntő lépés a Német Demokratikus Köztársaság új irányvonalának megvalósítása útján. Az új ár- csökkentés ezév végéig 540 mil­lió, a jövő esztendőben pedig — a kereseti adónak a legutóbbi minisztertanács ülésén elhatáro­zott csökkentésével együtt — csaknem 3.5 milliárd márkával növeli a Német Demokratikus Köztársaság lakosságának vásár­lóerejét, tehát komoly mértékben fokozza a dolgozók renlbéiét. Bruno Leushner, az Állami Tervbizottság elnöke a miniszter- tanács rendkívüli ülésén hangsú­lyozta, hogy az új intézkedést a Szovjetunió nagylelkű segítsége és a Német Demokratikus Köz­társaság dolgozóinak erőfeszítése tette lehetővé. Grotewohl miniszterelnök, a Német Demokratikus Köztársa­ság dolgozó nőinek Berlinben megtartott országos küldöttérte­kezletén kijelentette: — Az új árleszállítás nagy lé­péssel hozott közelebb bennünket Németország Szocialista Egység­pártja és a kormány egyik fon­tos célkitűzéséhez, az élelmi­szer jegyrendszer maradványainak teljes felszámolásához és az egységes árak bevezetéséhez. Az új kormányrendelet egyben ke­mény csapást mér a háborús uszítókra, akiknek számtalanszor leleplezett és sarokba szorított hazug propagandája még mindig nem restel a Német Demokrati­kus Köztársaság új irányvonalá­nak „kudarcáról” és egész gaz­daságpolitikánk „bukásáról” fe­csegni. — A német nép meggyőződhe­tik róla, hogy amíg az Adenauer- rendszer nyomorba taszítja a dolgozókat, a mi pártunk és kor­mányunk az egész lakosság élet- színvonalának emelésén munkál­kodik, Adenauer imperialista útja fasizmusba és háborúba torkolódik. A mi utunk viszont békéhez, demokráciához, szocializmushoz, a lakosság jólétéhez és boldog­ságához vezet — mondotta a mi­niszterelnök. A Német Demokratikus Köz­társaság lakossága országszerte nagy örömmel fogadta az új, nagyarányú árcsökkentés hírét. Számos üzem dolgozói röpgyűlé- sen foglalkoztak az új kormány- rendelettel és határidő előtti terv­teljesítést vállaló felajánlásaik­kal válaszoltak a párt és a kor­mány intézkedéseire. New York, (TASZSZ). Az ENSZ titkársága bejelentette, hogy a Biztonsági Tanács ülését október 27-én délelőttre tűzték ki. A napirend a következő: 1. A napirend jóváhagyása, 2. Paleszti­nái kérdés. Szíria panasza Izrael ellen a Jordán folyó nyugati part­ján, a demilitarlzált övezetben folyó munkálatokkal kapcsolat­ban.” Október 27-én délutánra ugyan­csak kitűzték a Biztonsági Tanács ülését. A napirend a következő: „1. A napirend jóváhagyása. 2. Palesztinái kérdés. A közös fegy­verszüneti megállapodások betar­tása és megvalósítása, különösen a jii-erui, (TASZSZ.) Szíria kor­mánya részéről határozott tiltako­zást keltett az izraeli hatóságoknak az a szándéka, hogy a Jordán vi­zét a folyó torkolatától nem messze elterelik jelenlegi irányából és a Tivarjad-töba vezetik. Amellett, hogy ebben az esetben a part men­tén lakó Szíriái parasztok százait jelentős mennyiségű öntözéshez szükséges víztől fosztják meg, azt a vízi választóvonalat is megszün­tetik, amely a két állam határát legutóbbi erőszakos cselekedetekkel, köztük az október 14—15-i kibjai' incidenssel kapcsolatban.” Az ENSZ megfigyelők törzskara veze­tőjének beszámolója.” Az ENSZ titkársága átadta a Biztonsági Tanács elnökének Malik libanoni küldött október 2ö-én kelt levelét közzététel céljából. Malik Egyiptom, Irak, Milánon, Szaud- Arábia, Szíria és Jemen nevében közli az elnökkel: ezek az államok jelenleg nem ragaszkodnak ahhoz, hogy panaszukat külön kérdésként vegyék napirendre. Arról a pana­szokról van szó, amelyet október 21-én már levélben kifejtettek. jelenti az ENSZ megfigyelői által ellenőrzött semleges övezetben. Ez pedig veszélyt teremt a Szíriái köz­társaság határainak biztonsága szempontjából. Izrael kormánya a szíriai tiltakozás ellenére folytatja* a vízelvezető csatorna, az öntöző- rendszer és erőmű építését. Szíria* és a Szít-iát támogató arab államok! azzal a kéréssel fordultak az' Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, követelje Izraeltől, hogy álljon éli a terv megvalósításától. A katonai fegyverszüneti bizottságban résztvevő koreai-kínai küldöttség hivatalos közleménye Izraeli hatóságok terve a Jordan vizének elvezetésére Reszort;, (Uj Kína.) A katonai fegyverszüneti bizottságban részt­vevő koreai-kínai küldöttség októ­ber 24-én hivatalos közleményt adott ki, amelyben leszögezi, hogy a Csang Kaj-sek és L1 Szin Man- féle ügynököknek a Fong Janghinál lévő indiai őrizetes táborban kifej­tett terrorja lehetetlenné teszi, hogy a semleges nemzetek képvise­lőiből álló hazatelepítési bizottság ellássa funkcióit. A Csang Kai-sek és a Li Szín Man-féle ügynökök bűntetteivel kapcsolatban Li Szán Csu tábornok október 23-án és *24-én leveleket intézett K. Sz. Tliimajja altábor­nagyhoz, a semleges hazatelepílósi bizottság elnökéhez és követelte, hogy a semleges hazatelepítési bi­zottság hozzon hatásos rendszabá­lyokat az ügynökök tevékenységé­nek felszámolására. Huang Li-csao. a semleges haza­telepítőéi bizottság által hazatele­pített kínai hadifogoly a 28-as táborrészlegen október 3-án szem­tanúja volt, amint Kuowintang- iigynökök Csang Ce-lungot, a kínai népi önkéntesek fogságbaesett har­cosát embertelenül megkínozták és végül kivágták a szívét, mert kife­jezésre juttatta hazatérésre irá­nyuló óhajtását. Másnap a kuomin- tangista „zászlóaljparancsnok" meg­parancsolta a táborrészleg vala­mennyi lakójának, hogy hallgassák meg „beszédét”, amelyben a többi között kijelentette: „Ilyen sors vár mindenkire, aki . vissza akar térni Kínába.”’ U Szán Csu tábornok október 23-i levelében követelte, bogy a semleges hazatelepítési bizottság folytasson helyszíni vizsgálatot és haladéktalanul büntesse meg e bor­zalmas bűncselekmény elkövetőit, azok felbujtóit és bűnrészeseit. O Mjung Cun, a koreai néphad­sereg fogságbaesett és a semleges haaztelepítési bizo:tság által haza­telepített harcosa elmondotta, hogy az indiai őrizetes tábor 36-os számú részlegében egy liszinmanis- ta „zászlóaljparancsnok’’ kínzó- kamrába záratta őt. Neki ugyan sikerült megszöknie a kínzókamrá- bói, abban azonban mág bét észak­koreai hadifoglyot gyötörnek. Dl Szán Csu Tábornok október 24-i levelében követelte, hogy a semleges haza telepítési bizottság haladéktalanul vizsgálja ki az ügyet, ment&e meg az életveszély- ben forgó hét északkoreai hadi­foglyot és szigorúan büntesse meg az összes liszinmanista ügynököket. A Kuomintang és Li Szín Man- féle ügynökök által a felvilágosító tevékenységet végző koreai-kínai megbízottak ellen intézett támadá­sokkal kapcsolatban az érdekelt koreai-kínai megbízottak a helyszí­nen tiltakoztak a semleges hazate­lepítési bizottság alárendelt szer­veinél és a vétkesek megbüntetéséi kérték. Az indiai csapatok annak­idején beleegyeztek abba, hogy az incidensekben bűnös több, mint öt­ven személyt letartóztatják és el­különítik a többi hadifoglyoktól. Li Szán Csu tábornok szombaton a semleges hazatelepítési bizottság­hoz intézett másik levelében fel­kérte a bizottságot, hogy tájékoz­tassa őt e bűnösök elkülönítésének körülményeiről. Kim ír Szén elvtárs, a koreai néphadsereg főparancsnoka a kínai népi önkéntesek koreai liadbalépé­sének 3. évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot intézett Peng Tö*huaj tábornokhoz, a kínai népi önkéntesek para ncsnokálioz. határozata és a kormányprogramra alapján előtérbe került a lakosság ipari és szolgáltatási szükségletei­nek fokozottabb kielégítése. Ezt a célt szolgálja az Elnöki Tanács 1953. évi 14. sz. törvényerejű ren* delete, amely megkönnyíti a kis­iparosok ipargyakorlását. Helyi ta­nácsaink fontos feladata, hogy a törvényerejű rendeletet a kormány- programmnak megfelelően, mara­déktalanul v égr el i n j t s á k. A távirat a többi között hang­súlyozta, hogy a koreai néphadse­reg tisztjei és katonái a legna­gyobb mértékben el vannak szánva, arra, hogy megszilárdítják és to­vábbfejlesztik a kínai népi önkén­tesekkel együtt elért fegyverszil- net eredményeit. A minisztertanács a fenti tör­vényerejű rendelet végrehajtását helyi tanácsainknál megvizsgálta és megállapította, hogy az iparen­gedélyek kiadása vontatottan halad, és egyes helyeken megengedhetet­lenül rossz. Ezért a minisztertanács Békés,! Borsod, Hajdú és Somogy megyék1 vb. elnökeit figyelmeztetésben ré-; szesitette és utasította a törvény- erejű rendelet hiánytalan végre­hajtására. A kínai népi önkéntesek hadbalépésének 3. évfordulója A minisztertanács megvizsgálta a kisiparosok ipargyakorlásáról szóló törvényerejű rendelet végrehajtását Pártunk Központi Vezetőségének Dolgozó parasztok között a világ minden táján IV. Jugoszlávia Az elmúlt héten Franciaország­ban jártunk. Most újabb utazás után Jugoszláviába érkeztünk. Késő este volt már, amikor ka­lauzunk felvezetett a partizánta­nyára. Azt mondta: ha igazságot akarunk hallani, akkor kérdez­zük meg a hazafiakat. Gk majd elmondják: milyen a jugszláv pa­rasztok élete. Lobogó tűz mellett találtuk a harcosokat, pihentek, beszélget­lek. Nagy sziklatömbök övezték a tisztást. Letelepedtünk közéjük. Már éjfél is lehetett talán, ami­kor egyszerre közeledő dalra let­tünk figyelmesek. A fák közül szomorú női ének pántlikái száll­tak felénk. Olyan volt ez a dal, mint az árva csalogány panasza: — Ki e hosszas hosszú éjen Nem tűz csókot barna szemre: Szemét álom meg nem szállja Szívét szállja bánat árja ... A partizánok elhallgattak, s a tüzfény körében nemsokára fiatal lány imbolyogva közeledő alakja jelent meg. A lángok pirossugaras ruhába öltöztették. Haja sötét volt, síma, gömölyű homlokát hullámos fürtök övez­ték. Szeme kutján bánat rejtő­zött. Derekán szíj volt, vállán gép­pisztolyt hordott. Amikor a tűz­höz lépett, elhallgatott. Körbe- hordozla szemét s megpillantott bennünket, idegeneket. Kérdően tekintett szomszédjára. — Barátok, népünk életéről ér­deklődnek — válaszolta az rög­tön, — beszélj te is ... beszélj magadról! A lány gondolkodni kezdett, aztán amikor részletesebben is megtudta, hogy mi járatban va­gyunk, akkor bólintott. Az egyik sziklatömbnek támaszkodott, hát­ravetette fejét. Teste megnyúlt, kifeszült s mintha minden szó éles pattanással szakadt volna ki belőle. — Beszélek! Azok nevében, akik szerelnek élni, akik Ismerik a szerelmet! Hirtelen leült egy kőre, tekin­tetét a tűzve vetette. Arcvonásai elárulták, hogy meglepték a ne­héz és fájdalmas emlékek, hang­ja tompább lett. De mégis be­szélt. — Parasztlány vagyok, ott él­tem sokáig lenn a faluban. Vi­dám erdőket, mezőket jártam. Gyönyörködtem a köveken sza­ladó patak csobbanásában, arco­mat a messzi vidékről hírthozó szél felé fordítottam, dolgoztam, este koszorút fontam virágokból és a szerelemről énekeltem. — Olyankor mindig el jött hozzám a vőlegényem is, Milan. Vídám- szívű, tréfás fiú volt. Soha nem vettem észre, amikor megérke­zett, ültem a patak partján, mö­gém lopózott s hirtelen énekelni kezdett. A lány mintha nem látta vol­na, hogy emberek ülnek mellet­te, emberek hallgatják, teljesen elmerült az emlékezés tavában. Halkan énekelni kezdett: Fürdik a lány Drenovvecz vizébe’ Viganóját dobja zöld mezőbe, Vékony ingét a folyó partjára — Ott szép legény az inget ellopja. Szitkozódik a leányzó szörnyen Ki lopta el tőlem vékony ingem? Ezresedjék háromszor juhnyája, Ménjei száma a mezőt takarja. Gyűljön össze völgyében búzája, Hegytetőjén dűljön sarlójára. Meghallotta a legénynek anyja: Vájjon a fiamat ki szidja? Hozd el fiam udvaromba őszig, Csecsemőt is szüljön neked őszig... A partizánok önkéntelenül ■együtt daloltak a lánnyal, ám az ének elszállt s megmaradt a fáj­dalom. — Az egyik nap bizottság ér­kezett a faluba, hogy beszedje a parasztok terményeit. Udbások is érkeztek a városiakkal. A fél fa­lut berendelte az elszámoltató bizottság. Az asztalnál Gojkó, a ’kulák faluelnök és az udbások parancsnoka terpeszkedett. A vő­legényemet kérdezték, s az szűk­szavúan válaszolt. — 900 kiló búzát kell beszol­gáltatni? Jól tudod, hogy csak hétszázat arattam. Honnan ve­gyem a kétszáz Kilót? Ha krumplim nem volna, éhen hal­nánk ... Gojkó felüvöltött. — Ne hazudj! A kulák kezében korbács is volt, felemelte és vőlegényem arcába sújtott a gyalázatos. Vér ömlött végig szép fiatal arcán. Aztán anyámat rántották elő. Alig volt másfél hektárnyi föl- decskénk, mégis négy tonna ku­koricát, három sertést és két malacot követeltek rajtunk. Mit mondhatott anyám: nem tudok fizetni. Erre azt mondta neki Gojkó: Rendben van Milica, ha te ujjat húzol a hatósággal, mi elbánunk veled. Még ma beszál­lítod a terményt, a húst és még 50.000 dinár pénzbüntetést fi­zetsz. Az anyám, akinek a férje a felszabadító háborúban pusz­tult el, felháborodottan tört ki magából: „Ezt értitek, Gojkó! Ra­bolni a szegény embert. Neked 335 hektárod, 5 tehened, 3 lovad van s csak két sertést adsz be. Ha ugyan beadod! Miféle tör­vény ez a mai?! Nekünk, szegény embereknek 450 kiló gabona a hektáronkénti kiszabás, nektek, zsírosaknak csak 250 kiló! Rab­lók!” A kulák felugrott, de az udbás parancsnok csodálatosképpen visszarántotta. — Ne hamarkodd el a dolgot barátocskám. Minek bántani az embereket? A kulák értetlenül bámult, de az udbás már ügyet sem vetett rá. Varannvszemeit rámvetette. — Gyere csak közelebb.,, —j intett nekem. Büszkén előreléptem egy lé­pést. — No lányom — hajolt előre és ocsmány pálinkabűzt lehelt —< nézd mennyi vőlegény! Körbeintett a hóhérlegényekre, — Válassz Vagy mindet aka­rod ...!? Aztán az anyámhoz fordult. — Mit szólsz hozzá Milica, ha kiházasítjuk a lányod?! Csak adsz hozzá gabonát, mi?! Ebben a percben borzalmas do-; log történt. Előreugrott az én szép vőlegényem és a gyalázkodó' arcába vágott az öklével úgv,i hogy az menten hátratántorodott, elvágódott a padlón. A vőlegényemet agyonlőtték. Ezt az utolsó szörnyű monda-1 tot halkan mondta a lány, néma zokogás rázta a testét belülről. Később erőt vett magán, felál-' lőtt. — Arról akartatok hallani* hogy milyen a mi falusi népünk élete. Hát ilyen. Visszatért hangjának erőteljes1 zengése. — A mi fájdalmunk mérhetet­len, de mérhetetlen gyűlöletünk is. Átkozottak legyenek azok* akik megkeserítik az életünket, akik elrabolják a fiatalok sze­relmét! Megrázta a fejét: — Nem, az életet nem lehet el­venni tőlünk. Eljön az idő, ami­kor a mi fiataljaink is olyan vi­dáman fognak énekelni, mint nálatok a Duna és a Tisza part­ján ..,

Next

/
Oldalképek
Tartalom