Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)
1953-09-23 / 223. szám
2 NCPL1P 1953 SZEPTEMBER 23, SZERDA AZ SzKP TAPASZTALATAIBÓL Valósítsuk meg következetesen a párion bel üli demokráciát Hozzászólás és Dobi István elvtárs zárszava a termelőszövetkezetek és gépállomások dolgozóinak III. országos tanácskozásán Beke Sándor, a gacsályi Dózsa tsz elnöke: A ml szövetkezetünk 1800 holdon, 214 taggal működik. A föld nagy,, s ml még nem tanultunk meg nagyüzemi módon jól gazdálkodni. Egykét hónappal ezelőtt a mi szövetkezetünkben is megindult a bomlás, s egy ideig még a vezetők Is tétlenül, tehetetlenül álltak. Rájöttem : egy volt horthysta rendőr- törzsőrmester kezdett a szövetkezet ellen szervezkedni, s mindenáron külön közgyűlést alkart összehívni. A'közgyűlést azonban mi, a szövetkezet vezetőt hívtuk össze. Ez a közgyűlés igen viharosan zajlott le. Először meg sem akarták hallgatni az elnöki beszámolót, követelték vissza a belépési nyilatkozatokat, s azt. követelték, hogy írjam alá a kilépési nyilatkozatokat. Én erre ’iem voltam hajlandó, s nem szer- jesztettem meg — mint ahogy egyesek követelték — a feloszlást kérő jegyzőkönyvet sem. A közgyűlés után mégis elkészült egy ilyen jegyzőkönyv. 129 aláírással. Csakhogy az aláírásokból 4ö hamis volt, 11 aláíró pedig egyetlen napot sem dolgozott a szövetkezetben. A szövetkezet hűséges tagjai ellenjegyzőkönyvet készítettek. S a szövetkezetben lassan megfordult a hangulat — az ellen- jegyzőkönyvet egymásután írták alá azok is, akik korábban a legjobban hangoskodtak a szövetkezet feloszlatása mellett. Az ellenjegy- zökönyvet magam hoztam fel a minisztériumba, s a minisztérium engedélyezte továbbra is a szövetkezet működését, a szövetkezet feloszlatását kérő jegyzőkönyvet pedig visszakaptuk. Hazamenve, összehívtuk a szövetkezet hűséges tagjait. Én a beszámolómban megbíráltam saját elnöki működésemet, öt esztendeje vezetem a szövetkezetét. Elmondtam, hogy az utóbbi időben úgy gondoltam: teljhatalmú úr vagyok, én parancsolok, másnak nem lehet véleménye. Elismertem ezt a hibát, de ugyanezt a módszert tapasztaltuk a járási és a megyei mezőgazdasági osztálynál is. Amikor például nálunk jártak a megyétől, s én tanácsot kértem, hogy mi legyen a baromfibeadással, mert a tagoknak nincs baromfijuk, azt a választ kaptam: „Elvtárs, rugalmasan oldja meg ezt a kérdést”. Hát én „rugalmasan” megoldottam s az ilyen módszereknek az lett az eredménye, hogy elszakadtam a szövetkezet tagjaitól, azoktól, akik vezetőjüknek választottak engem. Nem érdekelt a véleményük. A brigádmegbeszéléseken már várták, hogy milyen újabb parancsot osztok, nem volt kezdeményezés, nem is próbált senki beleszólni a vezetésibe. Mióta ezen a hibán változtattam, azóta megváltozott a tagság véleménye is. A vezetőségi ülések, közgyűlések után már azt mondják : ez a vezetés a helyes, mindenki megmondhatja a véleményét, javaslatait. A kedvezményekről szeretnék még szólni. Amikor a tanácskozásra küldöttnek választottak, tagtársaim elmondták minden sérelmüket, panaszukat. Én ezeket a sérelmeket feljegyeztem, s megígértem, hogy itt beszámolok mindenről. Azóta azonban üj rendeletek jelentek meg — s most nincs fel- vetnivalóm. Én elégedetten megyek haza, s remélem, hogy otthon tagtársaim is elégedettek lesznek. Államunk minden támogatást megad a termelőszövetkezeteknek, de nemcsak államunkat — minket is felelősség terhel a szövetkezetért. Nekünk meg kell becsülnünk a kedvezményeket, s azokat fel kell használnunk. Ha mi, a szövetkezetek tagjai, vezetői, a szövetkezetben dolgozó kommunisták, megértjük a magunk felelősségét, akkor nem várjuk azt, hogy mindent az állam oldjon meg — helyettünk is. Államunk tavaszra sokezer szakembert akar küldeni a termelőszövetkezetekbe. — Javaslom, hogy minden szövetkezetben nagyobb szeretettel, gonddal foglalkozzanak a szakemberekkel. Itt a tanácskozáson szó esett arról, hogy az állatgondozóknak magas a munkaegysége. Ezzel nem értek egyet. Az az állatgondozó, aki kora reggeltől késő estig, hétköznap, vasárnap ott dolgozik az állatoknál, akinek munkájától függ az állatállomány fejlesztésé, azt meg kell becsülni, nem szabad irigyelni tőle a munkaegységet. Arra kell törekedni, hogy széles körben alkalmazzuk a fejlett zootechnlfcai módszereket és fejlesszük az állat- tenyésztést. Ml szívesen adunk jutalom-malacot é9 prémiumot, mert tudjuk, hogy az állattenyésztés egyik fontos forrása a jövedelemnek. A szövetkezetiben jó hangulatot teremt, ha Ismertetjük azokat a kedvezményeket, amelyeket a kormány nyújt. Ezek segítségével is folytatnunk kell a harcot a kilépni akarók meggyőzésére. Dobi István elvtárs zárszava — Nagy figyelmet fordított a tanácskozás a termelőszövetkezetek új alapszabályának kialakítására, mert jól látta, hogy az alapszabály a termelőszövetkezeti élet alaptörvénye és ezért jelentős mértékben az alapszabály betartásán dől el a tanácskozáson kitűzött célok megvalósításának sorsa. — Tanácskozásunk igen sokat tett a termelőszövetkezeti mozgalom fellendítése, a termelőszövetkezeti tagok életszínvonalának gyökeres megjavítása érdekében. Ennék érdekében azonban sem ez a tanácskozás, sem pedig bármely más tanácskozás nem tehet meg mindent. A termelőszövetkezeti tagok sorsa ugyanis maguknak a termelőszövetkezeti tagoknak a kezébe van letéve. Népi demokratikus államunk, a párt Irányítása alapján, kétségtelenül eddig is komoly támogatást nyújtott és ezután is nagyarányú támogatást fog nyújtani termelőszövetkezeteinknek, hogy tagjaik számára anyagi jólétet és kulturális biztonságos életet teremtsenek. A termelősrövetkezeti tagok számára a jómódú és nyugodt kulturális életet azonbau államunk segítségére támaszokva maguknak a szövetkezeti tagoknak kell megteremteniük. A jómódú és kulturális élethez, a magasabb életszínvonalhoz gondos és lelkiismeretes munka szükséges. Ezt meg kell értenie mLnden egyes termelőszövetkezeti vezetőnek, minden termelőszövetkezeti tagDak, s velük együtt a gépállomások és a tanácsok dolgozóinak. — Tanácskozásunk termékeny volt, de igazi - gyümölcseit a termelőszövetkezeti tagok életszínvonalának növelésével, a szövetkezeti gazdaságok magasabb jövedelmezőségével és magasabb terméseredményeivel hozhatja meg. Ehhez az eddiginél körültekintőbb munkát kell végezniök. Ennek megkezdésével egy pillanatra sem késlekedőé: ttnk ! — A tanácskozáson szó esett legsürgősebb feladatainkról, elsősorban az őszi szántás-vetésről. Kifejezték a küldött elvtársak, hogy a • tanácskozásunkon megtárgyalt nagyjelentőségű-célok eléréséhez az első lépéseket azzal tesszük meg, hogy az őszi szántás-vetést és az őszi betakarítási munkát idejében és jóminőségben végezzük el. Az elfogadott határozati javaslat, iránymutatásai alapján már a jövő évben új sikereket érhetünk el a termelőszövetkezeti termelés fejlesztésébe® és ezen keresztül a szövetkezeti tagság életszínvonalának emelésében. A jövő évi termés és a növekvő jólét alapját azonban jórészt az előttünk álló hetek szorgalmas munkájával teremtjük meg. Jövőévi termésünk őszikalászosokból jelentős mértékben attól függ, hogy idejében elvégeztük-e a vetőszántást, jó vetőágyat biztosítunk-e, idejében történik-e a vetés. Kapásnövényeink jóvöévi terméshozama, a kukorica-, burgonya-, a cukorrépatermelés jövőévi eredményessége jelentős mértékben azon dől el, hogy idejében és kellő mélységben végezzük-e el az őszi mélyszántást. A jövő évt termés szilárd alapjának megteremtésén kívül még előttünk áll idei kapás- növényeink legnagyobb részének betakarítása is. Az őszi betakarítási munkák gyors és veszteségnélküli elvégzése szintén hozzájárul termelőszövetkezeti tagjaink idei jövedelmének növekedéséhez. — Mostani tanácskozásunkon az élenjáró termelőszövetkezetek szép eredményeiről hallva és a jövő még szebbé tételének kérdéseit vitatva, szinte úgy éreztük, hogy messze előretekintünk és bepillantunk termelőszövetkezeti tagjaink jövőbeli jómódú és megelégedett életébe. A tanácskozás anyagának megismerésével termelőszövetkezet i tagjaink és az egyénileg dolgozó parasztok is ugyanezt fogják érezni. — Amikor azonban a jövőbe nézünk, terveket kovácsolunk, ezt azzal együtt kell tennünk, hogy minden erőnket feladataink —- elsősorban a soronlévő feladatok — megoldására összpontosítjuk. A s-oronlévő feladatokat pedig ma főleg az őszi szántás-vetés és az őszi betakarítás sikeres elvégzésének munkálatai jelentik. — Elvtársak! Tanácskozásunk megmutatta, hogy termelőszövetke* zeti mozgalmunk egyszer és min: denkorra polgárjogot nyert a magyar faluban. Jól működő termelőszövetkezeteinket, azok tagságát tisztelet és megbecsülés övezi a mezőgazdasági termelés és a paraszti élet megjavítása torén kivívott eredményekért. A tanácskozás azonban nagyon helyesen feltárta azt is, hogy egyes termelőszövetkezeteinkben súlyos hibák és komoly fogyatékosságok vannak. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésénél elkövetett hibák és számos szövetkezet gyenge munkája, tagságának nem kielégítő életszínvonala napjainkban a termelőszövetkezeti mozgalmat egyes helyeken komoly megpróbáltatás, nagy erőpróba elé állítja.' Tanácskozásunk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom mindenhol fényes sikerrel állhassa ki ezt a próbát. Ha a tanácskozáson elfogadott határozatokat megismertetjük termelőszövetkezeti tagjainkkal és elérjük, hogy hiánytalanul magukévá tegyék a határozat céljait, vállalják a sikeres megvalósítás érdekében rájukháruló munkát, mostani tanácskozásunk akkor hozza meg igazán gyümölcsét. Ha ezt elérjük, — márpedig el kell érnünk —, akkor tanácskozásunk egyik kedvező hatása abban fog megmutatkozni, hogy a ma még ingadozók és kilépni szándékozók, amikor a végső döntésre kerül sor, a szövetkezet mellett fognak állást foglalni. — Elvtársak! Barát és ellenség ma falvainkban a termelőszövetkezetek — és a tőlük elválaszthatatlan — gépállomások munkájára szegezi tekintetét. A termelőszövetkezetek munkájának olyannak kell lennie, amely megfelel a párt és a kormány bizalmának, a dolgozó parasztság baráti szövetségese és vezetője: a munkásosztály várakozásának. Adjon termelőszövetkezeteink munkája méltó választ a dolgozó parasztság ádáz ellenségeinek áskúlódására és aknamunkájára is. A Szovjetunióban számos párt- szervezetben most tartják a vezető szervek beszámolóit és választásait. Az alapszervi taggyűlések, a városi és kerületi konferenciák azt mutatják, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja megingathatatlan egységben tömörül a Központi Bizottság körül. Megmutatkozik, hogy a kommunisták készek minden erejükkel dolgozni azoknak a feladatoknak a megvalósításáért, amelyeket a párt és a szovjet kormány tűzött a szovjet dolgozók elé az ipar, a mező- gazdaság fejlesztése és a nép anyagi jólétének további felemelése terén. A taggyűlések és pártkonferenciák azt mutatják, hogy a pár- tonbelüli demokrácia és bírálat, az önbírálat fejlesztése fokozta a kommunisták aktivitását, megszilárdította az alapszervezeteket, élénkebbé tette az alapszet vezetek munkáját és fokozta a párttagság követelményeit a páitszer- vekkel szemben. A pártonbelüli demokrácia azt jelenti, hogy a párttagság tömegei szabadon határoznak a pártmunka minden kérdésében, hogy a párttagságot mindjobban bevonják a rendszeres és aktív pártmunkába. Pártunkban a pártvezetés legmagasabb elve: a kollektív vezetés. A tények azonban azt mutatják, hogy egyes pártszervezetekben nem tartják be a kollektív vezetés elvét. A helyi pártszervezeteknél vannak még olyan elvtársak, akik semmibe veszik a kérdések kollektív megoldását, nem veszik figyelembe más pártmunkások véleményét. A pártkonferenciák küldöttei határozottan elítélték azokat a pártszervezeteket, amelyek még nem érték el, hogy az alapszervek rendszeresen, havonta legalább egyszer taggyűlést tartsanak úgy, ahogy azt a SzKP Szervezeti Szabályzata meghatározza. DlSZ-szervezetelnk egyik legfontosabb feladata a fiatalok politikai öntudatának növelése, elméleti tudásának fejlesztése. DlSZ-szervezeteink többségében megtörtént a propagandisták kijelölése, felkészítése, s a hallgatók kiválasztása. Jó munkát végzett ezen a téren a tiszalöki járási DÍSZ-bizottság, a járás alapszervezetei. 28 helyen lesz DlSZ-politikad kör, egyéves politikai iskola és Sztálin-kör. Az előadók nagy többségét a pártszervezetek adták. Olyan fejlett elvtár- safcat bíztak meg a fiatalok politikai nevelésével, mint a tiszavas- vári téglagyárban Szilágyi István- nét, aki a termelésben a legkiválóbb eredményeket éri el és az elmúlt oktatási évben a párt negyedéves politikai iskolájának egyik legjobb hallgatója volt. Tóth Margit elvtársnőt a Tiszalöki Erőmű legjobb dolgozói között találjuk. Most mint propagandista, lelkesen készül az új oktatási évre. Mindkét elvtársnő elbeszélgetett hallgatóival, igyekeztek olyan fiatalokat bevonni, akik példamutató munkát végeznek. Bezelán László, az Erőmű dolgozója, átlagosan 140—150 százalékos tervteljesítéssel dolgozik. Az elmúlt évben nem vett részt politikai oktatásban, de most Ígéretet tett arra, hogy rendszeresen fog tanulni. Az oktatási év előkészületeiben sok segítséget adott a járási párt- bizottság. A tiszadobi erdőgazdaság pártszervezete Biidi Mária elvtársnőt bízta meg a DISZ politikai iskola vezetésével. Büdi elvtársnő azonban sok munkájára hivatkozva, nem adott segítséget a hallgatók kiválasztásához, tehernek érezte ezt a megbízatást. A küldöttek konkrét tényeken rámutattak, hogy a taggyűlések jelentőségének és szerepének lebecsülése gyöngíti a kommunisták aktivitását és komoly hibákat szül a pártszervezetek munkájában. A pártdemokrácia további fej-1 lesztésében és abban, hogy a helyi pártszervek közelebb kerüljenek a pártszervezetek életéhez, rendkívül nagy jelentőségük van a rendszeresen összehívott pártbizottsági teljes üléseknek. A SzKP Szervezeti Szabályzata a pártbizottságok kötelességévé teszi, hogy rendszeresen hívják össze a városi és kerületi párt- szervezetek aktíváit a párt- és a kormány fontosabb határozatainak megvitatására. Az aktíva bevonása a vezetés munkájába a kollektív vezetés megszilárdításának, a pártonbelüli demokrácia következetes megvalósításának fontos eszköze. A pártdemokrácia elveinek következetes megvalósítása csak a pártszerű önbírálat és különösen áz alulróljövő bírálat légkörében lehetséges. Az alulróljövő bírálat semmibevevése — még ha ez a legkisebb mértékben történik is — valamint a bírálat elfojtása akadályozza a párttagság aktivitásának fejlődését, a pártszervezetek normális életét. A pártszervezetek kötelessége, hogy kérlelhetetlenül harcoljanak azok ellen, akik nem veszik .figyelembe a párttagság véleményét. elnyomják a kritikát és akadályozzák az előrehaladást. Ha szigorúan és következetesen zetartjuk a pártvezetésnek és a nártéletnek a nagy Lenin által kidolgozott elveit, a SzKP Szervezeti Szabályzatának követelményeit, ezáltal fokozzuk a párt- szervezetek, az összes párttagok aktivitását és öntevékenységét, megerősítjük a párt vezető és irányító szerepét abban a harc- ban, amelyet a szovjet nép s kommunizmusért folytat. Alexa elvtárs, a járási pártibizottság ágit. prop. titkára személyesen kereste fel a tiszadobi erdő- gazdaság pártszervezet titkárát, hogy megbeszélje vele: bízzanak meg olyan elvtársat a DISZ politikai iskola vezetésével, aki azt lelkiismeretesen el is fogja végezni. A választás Mándokl Jolán elvtársnőre esett aki a pártszervezet egyik vezetőségi tagja és szívesen foglalkozik a fiatalok nevelésével. Ezek az eredmények azonban nem jelentik azt hogy a tiszalöki járásban minden rendben van. A járás egyik legnagyobb termelő- szövetkezetében, a tiszadobi Táncsicsban még egyetlen hallgatóval sem beszélgettek el. Oktatási bizottságot nem hoztak létre. Marsaiké Gyula, a DISZ-szervezet titkára és a vezetőség többi tagja sem fordít gondot az oktatás előkészítésére. A termelőszövetkezet pártszervezetének vezetősége megelégedett azzal, hogy IColozsi Béni elvtársat, a pártszervezet tagját megbízta a fiatalok politikai oktatásának vezetésével, s elküldte 3 hetes propagandista iskolára. Nem számoltatta azonban be Kolozsi elvtársat arról, hogyan hajtja végre a pártszervezet által rábízott feladatot. Nem vonta felelősségre azért, mert elhanyagolja munkáját. A tiszalöki járás dolgozó parasztjainak nagy többsége a nagyüzemi gazdálkodás útján halad. Ezért elsősorban a termelőszövetkezetek DISZ-fiata.ljainak politikai nevelését kell előtérbe helyezni. Elmondta: Csirmas János, a tiszalöki járási DlSZ-bizottság titkára. A DISZ-ohtafás előltásziüefemcH tapasztalatai a tlszalöhi járásban
