Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)

1953-09-16 / 216. szám

1953 SZEPTEMBER 16., SZERDA N 8 P L A H a A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének határozatai új minisztériumok alakításáról Moszkva, (TASZSZ) A Szov­jetunió Legfelső Tanácsának El­nöksége a Szovjetunió Miniszter­tanácsának előterjesztésére az élelmiszertermelés további foko­zása és az élelmiszerek minősé­gének megjavítása érdekében a Szovjetunió könnyű- és élelmi­szeripari minsztériuma hal-, hús-, tej- és élelmiszeripari üzemeire és szervezeteire alapozva határo­zatot hozott a Szovjetunió szö­vetségi-köztársasági élelmiszer- ipari minisztériumának megalakí­tásáról. A Szovjetunió élemiszeripari minisztériumának a Szovjetunió Minisztertanácsa által jóváha­gyott jegyzék alapján átadták a hal, hús, tej, vajgyártási, sajt­gyártási, cukor, kenyér, sütő, makaróni, cukrászati, konzerv élelmiszer ki vonat. étolaj, vaj, zsír, szesz és pálinkafőző, borá­szati, sörgyártó, tea, dohány, il­latszer és kozmetikai, sóipari és más iparágakhoz tartozó üzeme­ket és szervezeteket. A Szovjetunió élelmiszeripari miniszterévé Zotov Vaszilij Pet- rovicsot nevezték ki. A közszükségleti iparcikkek termelésének további fokozása és minőségük megjavítása érdeké­ben a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának elnöksége a Szovjet­unió Minisztertanácsának előter­jesztésére a Szovjetunió könnyít­és élelmiszeripari minisztériuma könnyűipari üzemeire és szerve­zeteire alapozva határozatot ho­zott a Szovjetunió szövetségi köztársasági közszükségleti ipar­cikkek minisztériumának meg­alakításáról. A Szovjetunió köz­szükségleti iparcikkek miniszté­riumának a Szovjetunió Minisz­tertanácsa által jóváhagyott jegy­zék alapján átadták a pamutszö­vet, gyapjú, selyem, len, óőr, ci- pő, szőrme, köt-szövött áru, a konfekciós és üveggyártó ipar­ágakhoz, valamint a mű rost-ter­melő iparághoz tartozó üzemeket és szervezeteket. A Szovjetunió .közszükségleti iparcikkek minisztériuma élére Koszigin Alekszej Nyikolajevi- cset nevezték ki miniszterré. Az áruforgalom további fej­lesztése. a lakosság állandóan növekvő szükségletei maximális kielégítése, valamint a kereske­delem szervezetének megjavítása érdekében a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a Szovjet­unió Minisztertanácsának előter­jesztésére, a Szovjetunió bel- és külkereskedelmi minisztériuma belkereskedelmi szervezeteire és üzemeire alapozva határozatot hozott a Szovjetunió szövetségi­köztársasági kereskedelmi mi- nisztériumának megalakításáról. A Szovjetunió kereskedelmi mi­niszterévé Mikojan Anasztáz Iva- novicsot, a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnökhelyettesét nevezték ki. A gazdasági kapcsolatok to­vábbfejlesztése és a Szovjetunió­nak a népi demokratikus orszá­gokkal, valamint más külföldi országokkal folytatott kereske­delme megjavítása érdekében a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a Szovjetunió Minisz­tertanácsának előterjesztésére a Szovjetunió bel- és külkereske­delmi minisztériumához tartozó külkereskedelmi szervezetekre alapozva határozatot hozott a Szovjetunió külkereskedelmi mi­nisztériumának megalakításáról. A Szovjetunió külkereskedelmi | miniszterévé Kaganov Ivan Gri- j gorjevicset nevezték ki. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának Elnöksége nagy jelentősé­get tulajdonítva annak, hogy a szovhozokban tovább fokozzák a kiváló minőségű mezőgazdasági termékek termelését, valamint annak érdekében, hogy a szovho- zok munkáját gyökeresen megja­vítsák és a szovhozok példamu­tató nagy termelékenységű szo­cialista gazdaságokká váljanak, a Szovjetunió Minisztertanácsának előterjesztésére határozatot ho­zott a Szovjetunió szövetségi-köz­társasági szovhozügyi miniszté­riumának megalakításáról. A szovhozügyi minisztériumnak a Szovjetunió Minisztertanácsa ál­tal jóváhagyott jegyzék alapján átadták a szovhozokat, méntele­peket és más üzemeket és szer­vezeteket. A Szovjetunió Legfel­ső Tanácsának Elnöksége szüksé­gesnek tartja, hogy a szovhoz­ügyi minisztériumot megalakít­sák az OSzSZSzK-ban, az Ukrán SzSzK-ban, a Kazah SzSzK-ban, az Üzbég SzSzK-ban, a Kirgiz SzSzK-ban, az Azerbajdzsán SzSzK-ban, a Grúz SzSzK-ban, a Bjelorussz SzSzK-ban, a Litván SzSzK-ban, a Lett SzSzK-ban, az Észt SzSzK-ban és a Kerél- Finn SzSzK-ban. , A Szovjetunió szovhozügyi mi­niszterévé Kozlov Alekszej Iva- novicsot nevezték ki, s felmen­tették őt a Szovjetunió mezőgaz­dasági és begyűjtési miniszteré­nek tiszte alól. A Szovjetunió mezőgazdasági és begyűjtési miniszterévé Bene- gyiktov Ivan Alekszandrovicsot nevezték ki. A lengyelországi kém- és diverziós központ tagjainak pere Varsó (TASzSz): A varsói ka­tonai körzeti bíróság előtt szep­tember 14-én kezdődött meg a Czeslaw Kaczmarek, volt kielcel püspök vezetése alatt álló állam- és népellenes központ tagjainak perc. Szeptember 14-én kihallgatták Kaczmarek vádlottat, aki a bíró­ság előtt beismerte népellenes bűncselekményeit. — A második világháború be­fejezése után — mondotta a vád­lott — az amerikai diplomaták ugyanúgy, mint a Vatikán politi­kai körei, rendkívül nyugtalan­kodtak amiatt, hogy a szovjet hadsereg elérte az Elbát és hogy Lengyelországban, valamint több más országban a népi demokrati­kus rend került hatalomra. Hlond bíboros, majd pedig Sapieka ér­sek külföldi utazásáról visszatér­ve, azzal bátorított bennünket, hogy elöbb-utóbb háborús kon­fliktus támad és ennek eredmé­nyeként Lengyelországban felszá­molják a népi rendszert. A vádlott részletesen elmon­dotta, milyen munkát fejtett ki a kémtevékenységgel kapcsolatos adatok összegyűjtésének megszer­vezésére. Az adatokat aztán át­adta az Amerikai Egyesült Álla­mok varsói nagykövetségének és eljuttatta a Vatikánba. Németország Itoimminísfá Párttá rliBáhscgeneh icltiiYáSá Nijugüí Németország lahosságáiioz Berlin (MTI): Németország Kommunista Pártjának elnöksége felhívással fordult Nyugat-Német- ország lakosságíjhoz. A Kommu­nista Párt elnöksége felszólította Nyugat-Németország városainak és falvainak dolgozó népét, hogv harcoljon fokozott erővel a béké­ért, a német egységért, a szabad­ságért és a demokráciáért. A fel­hívás a többi között a következő­ket hangoztatja: Nyugat-Németországban olyan parlamentet választottak, amely nagy veszélyt jelent népünk és a szomszéd népek számára. Aden­auer és szekértolói nemcsak a Német Demokratikus Köztársa­ság, a Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok ellen ké­szülnek hódító háborúra, hanem le akarják igázni a nyugateurópai népeket is, hogy megvalósítsák Hitler tervét: a német monopol­tőke kezébe adják az egész Euró­pa feletti hatalmat. A német nép tisztában van azzal, hogy egy új háború katasztrófát jelentene Nyugat-Németország lakossága számára. A szeptember 6-i vá­lasztások azért végződtek a re- vanspolitíkusok szavazatnyeresé­gével, mert Adenauer ellenfelei nem harcoltak egységesen az egy­ségfrontba tömörült reakció ellen. Németország Kommunista Pártja szívósan és következetesen küz­dött a munkásosztály akcióegysé­gének megteremtéséért. Ezzel szemben a Német Szociáldemo­krata Párt vezetősége 1945 óta ugyanazt a végzetes utat járta, mint 1933-ban. Megakadályozta a munkásegység létrehozását, a né­met monopolistákkal és banká­rokkal együttműködve, résztvett a Szovjetunió és a Német Demo­kratikus Köztársaság elleni dü­hödt uszításban. A revanspolitikusok máris meg­kezdték mesterkedéseiket, hogy a nyugatnémetországi szakszerve- zeti mozgalmat Adenauer agresz-i szív politikájának engedelmes eszközévé tegyék. A szakszerve- zeti tagok tömegének harcos szel-, lemben kell összefognia, hogy eredményesen visszaverje a né- met reakció támadását a szak- szervezetek egysége ellen. Németország Kommunista Párt- jának elnöksége felszólítja Nyu­gat-Németország dolgozó lakossá­gát : ,,Menjetek el minden megvá­lasztott képviselőhöz és mondjá­tok meg neki, hogy Adenauer nem kapott felhatalmazást a né­met néptől a háborús szerződések végrehajtására és hódító háború indítására. Most az a legfonto­sabb, hogy Adenauer ellenfelei, bármilyen párthoz vagy szerve­zethez tartozzanak is, minden véleménykülönbséget félretéve, szilárd egységfrontban küzdjenek a békéért, a demokráciáért, a ho­ni és külföldi háborús gyújtoga­tok frontja ellen. Elsősorban a német munkásosztályhoz, a szo­ciáldemokrata, kereszténydemo­krata, kommunista és pártorikí-1 vüli dolgozókhoz fordulunk: le­gyetek résen, mert az új reakciós parlament könyörtelen hadjárat­ra készül munkabéretek, munka­erőtök és még megmaradt jogai­tok ellen. Ezt a támadást csak az egységesen cselekvő munkás- osztály verheti vissza. Ezért ha­ladéktalanul teremtsétek meg a munkásegységet! Nyugat-Németország lakosai! Német munkások! Nyújtsatok ke­zet egymásnak és küzdjetek szi­lárd szövetségben a békéért, a szabadságért és a demokráciáért! Éljen az, egységes, békeszerető, demokratikus és független Né­metország!“ — hangoztatja végül a felhívás. fl iarlományl kormányok szociáldemokrata minisztereinek eltávolítása NyuoaENémetorszógban Berlin (MTI): Az Adenauer- klikk a szeptember 6-i választá­sok eredményére hivatkozva, tud­valevőleg el akarja távolítani a tartományi kormányokból a szo­ciáldemokrata minisztereket. Reinhold Maier, Baden-Würt­temberg tartományi miniszter­elnöke, hétfőn pártja, a Szociál­demokrata Párt rendelkezésére bocsátotta tisztségét. Stuttgartban ezzel kapcsolatban megkezdődtek az új tartományi kormány meg­alakítását célzó tárgyalások. A nyirbogdanyi Dózsa tennelőcsoport tagjai, ifjú Lu­kács Ferenc, Gombkötő Mihály, Márczi Ferenc, Molnár Józseffo- gatosok a múlt hónap 28-án már csak a forgóját szántották a ko­vácstagi 50 holdnak. Szép, taka­ros nagy tábla ennyi frissen- szántott föld. Nem sok jutott egy-egy ekére a forgó felszántásából. Valami 800—1000 öl körül. Koradélután volt még, amikor befejezték. Ha­zainduláskor mégegyszer átfogták tekintetükkel a drága kenyér­mag számára jól megvetett ágyat. Nagy, szinte ünnepi érzés az ilyen pillanat a parasztember számára. A szivet dobogtatja meg. Gombkötő Mihály mielőtt a felhécre lépett volna, azt mondta: — Na, pihenjél csak így egy pár napig. Négy napi pihenést hagylak az 50 holdnak. Ekkor 3 vetőgáppel mentek neki egyszerre. Ifjú Lu­kács Ferenc, Molnár József és Gombkötő Mihály hajtották a vetőgépek elé fogott jóvérű, jó- erőben lévő lovakat. Ifjú Lisóczki József brigádve­zető a tábla sarkánál egy marék földet vett fel s azt morzsolgalta ujjai között. Finoman, érzékkel. A talaj erejét, súlyát mérte. So­kat, mond a parasztember szá­mára egy ilyen marék föld... S amikor amazok egyet kerülve a vetőgéppel megint visszaértek így kiáltott: — Mennyi lesz meg máma tag- társak? Mire haladunk? Jó az idő... — Amennyire csak bírunk! — kiáltotta vissza ifjú Lukács. S ne­vetett hozzá. Ostorttartó jobb ke­ZÖ LD E LŐ VETÉS zével a nadrágszíj alá dugott do­hányzacskót tapogatta. Nagy pi- pás, nagy kár lenne, ha elveszne a zacskó. A negyedik nap délelőttjén pi­henve álltak meg az utolsó for­duló után az emberek, lovak, ve­tőgépek. Be lett vetve az ötven hold. Most egy kicsit összeálltak. Ifjú Lukács Ferenc nyugodt mozdulattal vette elő dohány­zacskóját. Pipatömés közben azt mondta: — Mi megtettük a magunkét. Mostmár rajtad a sor... — in­tett a bevetett nagy tábla földre tekintetével. Az azóta eltelt pár nap alatt a föld is hálásan tette meg a ma­gáét: zöldelő ígéretté növesztette az ötven holdon elvetett rozsot. * A központi tanyán napról- napra serényebb munka folyik. Szelektorozzák, csávázzák a ve­tésre szánt, cséplés óta külön tárolt, vigyázott vetőmagot. Most a hét utolsó napja van: szombat. Két idős tag, Bakó An­tal, meg Soltész József az árpa- vetőmagot szelektorozzák. Fá­radhatatlan serénységgel, felvált­va merik az árpát, töltik a zaka­toló, szitáját rázogató gépbe. Ezt is felváltva hajtják. Nem csal­ják meg, nem csapják be egymást. Bakó bácsi állna is meg nem is a munka lázában, amikor mon­dom neki: váltsunk egy pár szót. Beszélgessünk egy kicsit. — Hetven éves vagyok én már — azt mondja. — Mégis szeretek élni, dolgozni. En azt az embert nem szívlelem — megmondom őszintén — aki lusta, dologke­rülő. Hiszen a munka, a mozgás: az egészség. Nincs is nekem sem­mi bajom. A kenyérnekvalónk bőven megvan ... Egyebekből is szépen várok én, mert ha jól tu­dom, a mai napig 335 munka­egységem van. Szóval én csak azt tudom mondani,' hogy az igazi parasztember szereti a föl­det. 15 holddal léptem a cso­portba. Azt is szerettem. De most méginkább szeretem a mi sok­száz holdunkat... En csak ak­kor sajnálom a földet, ha nincs jól megmunkálva, idejében be­vetve. Ezért sietünk, ezért csi­náljuk ezt a szelektorozást is. Hétfőn ne álljanak a vetőgépek, hanem vessenek. Hadd menjen csak gyorsan a vetés. Idejében. Hogy jövőre a mostanitól is gaz­dagabb aratásunk legyen. Veszi megint a vedret s a sár- gáló árpahalomba meríti. Igaza, nagyon is igaza van Ba­kó Antal bácsinak: a földet na­gyon szeretni kell, idejében vet­ni bele, hogy jövőre az ideitől is gazdagabb aratásunk legyen. A Gcrgclyfíi-lagban is 9 hold rozsuk van elvetve a Dózsa tszcs. dolgozóinak. Ma Gombkötő Mihály ment ki, hogy a vetőgép után még egyszer meg- boronálja a kilenc holdat. (Min­den tábla vetésüket már most úgy készítik elő, sima felszínnel, hogy a kombájn takaros, jó mun­kával segítse őket az aratásban.) Délután, úgy négyóra tájban szemerkélni, szitálni kezd az eső. Ősziesen. A növénytermelési brigád ve­zetője, ifjú Lisóczki József sietve nyit be az irodába. Előbb rá­gyújt, csak azután ül le az el­nök mellé. Az - elnöknek, Lisóczki István­nak a tekintetében is ott van a kérdés, ahogy a másikra néz: — Mi van? — Nem tudom, elnök elvtárs, hogy Gombkötő megboronálja-e ma azt a kilenc holdat. Csak sok az egy fogatnak, egy embernek. Most meg az eső is elindult. Ha még nem fejezte volna be, sáro­zás lesz az csak. Mert tudom. — amennyire ismerem, — nem hagy­ja ott, amíg be nem fejezi. Akár esik, akár nem. — Korán kiment... A Gergelyffi-tag felől egy lo­vasszekér ekkor zörgött fel a községbe vezető kövesútra. Gomb­kötő Mihály hajtja a lovakat. — Alig pár perc múlva már fordul is be a nagy porta udvarára. — Kifog, a lovakat helyükre köti. A jó illatú lucernát megigazítja előttük s indul ki az istállóból. Egyenesen az iroda felé tart. Mielőtt kinyitná magaelőtt az ajtót, kalapját kicsit hátra csap­ja, deresszálakkal vegyült bajú- száról lesimítja az esőcseppeket. Amikor belép áz irodába, ifjú Lisóczki, a brigádvezető kérdőn fordul felé: Rendben van?,,, — Rendben. Elvégeztem mind a kilenc hold boronálását —* mondja mosolyogva Gombkötő Mihály. Nyugodt, magabiztos mozdulattal ül le amazok mellé, — Láttam én egész nap az időt, hogy borús. Még ebédet se csi-t náltam. Arra gondoltam, hogy holdankint legalább félmázsával kevesebb lesz a termés, ha mcg-i kési a boronát a vetés. Szóval, elvégeztem. — Akkor ezzel a mai napon már 73 hold őszivetésünk van rendben — mondja a brigódveze- tő. Hétfőn pedig az Orosz-tagban kiszántott földbe egyszerre kezd- jük meg a búza, a rozs, az őszi; árpa vetést, hogy legalább min- degyiket három nappal, esetleg egy héttel is előbb vessük el, ahogy azt a minisztertanács megállapította. Az elnök pedig arra gondolj „Lámcsak, néhány héttel ezelőtt még Gombkötő' Mihály is meg- ingott. Hogy kilépjen-e vagy ma­radjon?“^ most úgy látja annak becsületes munkájából, tiszta fé- nyű tekintetéből: inkább nem, mint igen. És . .. Gombkötő Mi­hály előbb megkeresi a másik kettő tekintetét, egyenesen rájuk néz, szembe velük és azt mondja: — Azt hiszem, most már min­denki láthatja: melyik úton aka­rok én tovább menni. Ezután egy kis csend ül közé­jük, amiben egymásra mosolyog­nak. Mosolyukban ott ragyog a jövő gazdag aratása. Asztalos Bálinf,

Next

/
Oldalképek
Tartalom