Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)

1953-09-15 / 215. szám

3 NÉPLAP 1903 SZEPTEMBER lő, KEDD A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozata a Szovjetunió mezőgazdaságának további fejlesztését szolgáló intézkedésekről A Szovjetunió Kommunista Párt- ja Központi Bizottságának teljes ülése 1953 szeptember 7-én N. Sz. Hruscsov elvtárs beszámolója alap­ján határozatot hozott a Szovjet­unió mezőgazdaságának továbbfej­lesztését szolgáló intézkedésekről. • A határozat bevezető része hang­súlyozna, hogy a Szovjetunió szo­cialista mezőgazdasága, amely a kommunista párt vezetésével jött létre és szilárdult meg, hatalmas Ipari, technikai bázisra támaszko­dik és a világ legnagyobb és leg­jobb gépesített mezőgazdasága. Vi-' tathatatlanul bebizonyította döntő fölényét, mind a kisárutermelő parasztgazdaság, mind a nagyüze­mi kapitalista mezőgazdasági ter­melés felett. A szocialista mező­gazdaság a békés építés éveiben és a nehéz háborús megpróbáltatá­sok éveiben egyaránt bebizonyította nagy életerejét, azt a képességét, hogy egyre növekvő mértékben el tudja látni a lakosságot élelmiszer­rel, a könnyű- és élelmiszeripart pedig nyersanyaggal. Szüntelenül fejlődik a kolhozok korszerű techni­kával felszerelt közös gazdasága és erősödik a kolhozrendszer. A kolhozok és szovhozok biztosították a mezőgazdaság termelékenységének jelentős növekedését és a mező­gazdaság nagyfokú árutermelését. A határozat megállapítja, hogy a Szovjetunió el van látva gaboná­val és növekedett az egyéb termé­nyek és termékek állami begyűj­tése is. A továbbiakban megállapítja a határozat, hogy a mezőgazdasági termékek termelésének színvonala azonban nem elégíti ki teljes mér­tékben a lakosság növekvő élelmi­szerszükségleteit, valamint a feöny- ayü- és élelmiszeripar nyersanyag, szükségleteit és nem felel meg a mezőgazdaság technikai ellátottsá­gának, valamint a kolhozrendszer- beu rejlő lehetőségeknek. Most, amikor a Szovjetunióban már lét­rejött a hatalmas, technikailag tö­kéletes nehézipar és jelentősen megerősödtek a kolhozok, minden feltétel megvan a mezőgazdaság minden ágának gyors fellendülésé­hez. , A határozat ezután sorraveszi a hibákat, amelyek fékezik a lakos­ság létfontosságú szükségleteit ki­elégítő könnyű- és élelmiszeripar további fejli f .ősét és komolyan akadályozzák a kolhozok és kolhoz­parasztok jövedelmének emelkedé­sit. Megállapítja a határozat, hogy különösen kedvezőtlenül áll az ál­lattenyésztés fejlesztésének ügye. Sok kolhozban még lassan növek­szik az állatállomány, alaesony az Állatok hozama, és gyengén fejlett a takarmány alapja. Sok szovhoz munkájában szintén jelentős hiá­nyosságok vannak, alacsony a me­zőgazdasági növények terméshoza­ma és az állattenyésztés produkti- vitása. A hibák okait vizsgálva megálla­pítja a határozat, hogy a Szovjet­unió Kommunista Pártja követke- zetesen haladt a nehézipar minden eszközzel való fejlesztésének irány­vonalán, mert ez szükséges felté­tele a népgazdaság minden ága si­keres fejlesztésének, s ezúton nagy' sikereket őrt el. Eddig az ország iparosítása kötötte le a legjobb ká­dereket. A nehézipar, valamint a mezőgazdaság ős a könnyűipar egy­idejű gyorsütemü fejlesztését nem lehetett biztosítani. Ehhez meg kellett teremteni a szükséges elő­feltételeket. Ezek az előfeltételek most már létrejöttek. A mezőgazdaság több fontos ága elmaradásának azonban vannak niá's okai is, és ezek a mezőgazda­ság vezetésének hiányosságaiban gyökereznek. Részletesen vázolja »azután a határozat ezeket az oko­kat, melyek közül elsőnek emeli ki, hogy a szocialista gazdálkodás egyik alapelvét megsértve, nem tették a dolgozókat anyagilag érde­keltté a termelés fejlesztésében, a jövedelmezőség növelésében. Hiba volt, hogy az élenjáró jól dolgozó kolhozokra nagyobb beszolgáltatási feladatokat róttak, mint a rosszul dolgozó kolhozokra. Sok kolhozban megsértették a kolhozgazdaság artyel-formájának egyik legfonto­sabb elvét — a közösségi és sze­mélyi érdekeknek oly módon való helyes összeegyeztetését az artyel. ben, hogy a személyes érdekek alá legyenek rendelve a közösségi ér­dekeknek. Egyúttal azonban min­den kolhozportának joga van nem nagy,-kiegészítő személyi gazdaság­hoz, míg a közös gazdaság nem tudja teljesen kielégíteni fogyasz­tási szükségleteit. Az artyel-forma legfontosabb elveinek megsértése jelentkezett például a háztáji gaz­daság termékbeszolgáltatásainak magas normáiban és a kolhozpa­rasztok személyi gazdaságára vo­natkozó adópolitikában. A továbbiakban rámutat a hatá­rozat, hogy a hatalmas technikai lehetőségeket a mezőgazdaságban még nem kielégítően használják ki. Hiba van a párt-, a szovjet- és^ a mezőgazdasági szervek irányító munkájában, a káderek kiválasztá­sában és a falusi pártpolitikai munka terén. A kolhozok elnökei­től és vezetőségétől, a kolhozpa- rasztoktól függ, hogy sok artyel- ben még nem megfelelő a munka­szervezés, a munkafegyelem és elő­fordul a közös tulajdon iránti ha­nyag magatartás. A határozat ezután feladatul tűzi ki, hogy a kolhozok, szovhozok és kerületek mezőgazdaságának el­maradt ágait az élenjárók színvo­nalára kell emelni. A feladat az, hogy a legközelebbi két-három év alatt a Szovjetunió mezőgazdasága élelmiszertermékekben bőségesen kielégítse az ország lakosságának növekvő szükségleteit, és bőségesen ellássa nyersanyaggal a könnyű- és élelmiszeripart. A továbbiakban részletezi a ha­tározat a megteendő Intézkedéseket. Ezek között elsősorban foglalkozik az állattenyésztés további fejlesz­tésével, a kolhozparasztok — mun­kások és alkalmazottak — gazda­ságai kötelező állatitermékek be­szolgáltatásának csökkentésével. A határozat példákkal szemlél­teti az állattenyésztés fejlesztése terén elért sikereket, de ugyan­akkor megállapítja azt Is, hogy a közös állatállomány elért növeke­dése és termelékenységének szín­vonala nem kielégítő. Különösen élesen jelentkezik ez most, amikor a népgazdaság új, magasabb fokra emelkedet):, és mérhetetlenül meg­nőtt a lakosság szükséglete az ál­lattenyésztési termékekben. Meg­állapítja a határozat, hogy az ál­lattenyésztés fejlődésének kedve­zőtlen helyzetét mindenekelőtt a takarmánytermelés és betakarítás elmaradása magyarázza. Ezért fe­lelősség terheli a Szovjetunió me­zőgazdasági és begyűjtési minisz­tériumát, a szovhozügyi miniszté- tériumot, sok helyi szovjet- és mezőgazdasági szervet. A határozat ezutáD konkrét pon­tokban megjelölt az elkövetkezendő két-három esztendőben elvégzendő feladatokat az állattenyésztés leg­gyorsabb fellendítésére, az elma­radás felszámolására. Kötelezően előírja, hogy az egész mezőgazda­ság állatállománya 1954-l>en a kö‘ vetkező méretekben emelkedjék: tehén 29,2 millió, szarvasmarha 65,9 millió, juh és kecske 144,4 millió, sertés 34,5 millió darab, A szarvasmarha-állomány növe­kedésével kapcsolatban különösen hangsúlyozza a határozat a te­hénállomány növelésének, a ba­romfitenyésztés további fejlesz­tésének fontosságát. Szigorúan meg kell valósítani a párt és a kormány által megállapított azt az elvet, hogy az állami kötelező állati termék beszolgáltatását hektáronként állapítsák meg. Ez­zel elejét veszik annak a káros gyakorlatnak, hogy az állatte­nyésztés fejlesztése terén élenjáró kolhozok kötelezettségeit emelik. A határozat kötelezően előírja a párt- és a szovjet szerveknek, hogy széles körben magyarázzák meg a kolhozparasztoknak, mun­kásoknak és alkalmazottaknak azokat a határozatokat, amelyek a kolhozok és kolhozparasztok anyagi érdekeltségének fokozásá­ra irányulnak a közös állatte­nyésztés fejlesztésében. Intézke­dik a határozat az állattenyész­tés produktivitásának fokozását szolgáló kiegészítő bérezés rend­szeréről, s javasolja a kolhozok­nak, hogy a közgyűlések határo­zatai szerint az állati termékek és az állatok értékesítéséből szár­mazó pénzösszegeknek mintegy 25 százalékát előlegképpen évne­gyedenként fizessék ki a kolhoz­parasztoknak. A közös állatok tenyésztésének minden eszközzel való fejlesztése mellett a helyi párt-, szovjet- és mezőgazdasági szerveknek fel kell számolniok azt a káros gya­korlatot, amely kolhozparasztok érdekeit csorbítja a személyi tu­lajdonban lévő állatok tekinte­tében. 1953 második félévében fel kell menteni a húsbeszolgáltatás alól és nem kell bevonni az 1954 évi beszolgáltatásba a kolhozparasz­toknak azokat a gazdaságait, amelyek 1953 június 15-ig nem rendelkeztek személyes tulajdont képező állattal. 1953 január elsejei állapot sze­rint törölni kell a kolhozparasz­tok — munkások és alkalmazot­tak gazdaságainak az állati ter­mékek kötelező beszolgáltatásai terén a múlt évekből fennmaradt minden adósságát. Ez a rendszabály segíti a kol­hozparasztokat a személyes tu­lajdont képező állatok megtartá­sában és beszerzésében. Nagy gondot fordít a határozat a szi­lárd takarmányalap megteremté­sének kérdésére irányelvül ki­mondva: Szükséges, hogy minden kolhoz és szovhoz egy tehénre lega’ább 5—6 tonna silótakar­mányt tegyen el. Véget kell vet­ni annak, hogy sok gép- és trak- torállomás közömbösen viseltetik a kolhoz állattenyésztés-fejlesz­tés ügyével szemben. Gondos­kodik a határozat arról, hogy a kolhozok részére megfelelő meny- nyiségű építőanyagot biztosítson a Szovjetunió Állami Tervbizott­sága és kötelezően írja elő, hogy a legközelebbi 2—3 évben meg kell valósítani a szovhoz-termelés minden ágának komplex gépesí­tését. Meg kell erősíteni a mező- gazdaság fejlesztésének irányítá­sát. A pártszervezeteknek bekell avatkozniok az állattenyésztés ügyeibe és minden erőfeszítést meg kell tenniök, hogy sok ma­gasképzettségű vezetőt nevelje­nek a mezőgazdaság e fontos ága számára. A határozat ezután a kolhozok és szovhozok burgonya- és zöld­ségtermelésének növelésével kap­csolatos feladatokat állapítja meg. Kifejti, hogy a Szovjetunió nagy lehetőségekkel rendelkezik a burgonya- és zöldségtermelés terén. Az élenjáró kolhozok és szovhozok ezeket a lehetőségeket kihasználva, kiváló burgonya, káposzta, uborka és más zöldség­féle termést érnek el. Sokhelyütt azonban a burgonya- és zöldség- termelés növelésének meglévő lehetőségeit nem használják ki elegendően. Felelős ezért a Szov­jetunió mezőgazdasági és begyűj­tési minisztériuma, valamint a Szovjetunió szovhozügyi minisz­tériuma. Foglalkozik a határozat a gép- és traktorállomások e té­ren elkövetett hibáival is. A leg­közelebbi 2—3 év alatt a burgo­nya- és zöldségtermesztést olyan mértékig kell fejleszteni, hogy az teljesen kielégítse nemcsak a vá­rosok, ipari központok és a fel­dolgozó ipar szükségleteit, ha­nem az állattenyésztés burgonya- szükségleteit is. A Szovjetunió Kommunista Part1 h Központi Bizottságának telies ülése határozatában kon­krétan megjelölte a növé.nvek terméshozamának jelentős eme­lésével kapcsolatos feladatokat Előírja a többi között, hogy 1954- ben a kolhozokban a burgonya vetésterületeket 4,128.500 hektár­ral, a zöldségvetésterületeket 1,003.400 hektárral kell emelni. Hasonlóképpen intézkedik a szov­hozok burgonya- és zöldségvetés­területeinek emeléséről és megál­lapítja, hogy 1954-ben milyen terméseredményeket kell elérniük a kolhozoknak és szovhozoknak e növényekből. Előírja a párt- és szovjet szerveknek, hogy széles körben magyarázzák meg a kol­hozparasztoknak, munkásoknak és alkalmazottaknak azokat a határozatokat, amelyek fokozzák a kolhozok és kolhozparasztok anyagi érdekeltségét burgnya- és zöldségfélék termesztésében. — Ezek a határozatok csökkentik a kolhozoknak a növényekre meg­állapított kötelező állami beadási normáját és fokozzák a felemelt árakon való állami felvásárláso­kat. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának teljes ülése kötelezi a Szovjet­unió szovhozügyi minisztériumát, hogy az 1953—54. évben pótlólag 154 szovhozt állítson át zöldség­es burgonyatermelésre. Intézke­dik a határozat a kolhozok és szovhozok vetőburgonya alapjá­nak létrehozásáról és kötelezően kimondja, hogy a burgonya és zöldségbegyüjtési, felvásárlási tervének sikeres végrehajtását biztosítani kell. Ennek érdekében minden támogatást meg kell ad­ni a kolhozoknak a betakarítás megszervezésére, a betakarítási munkák gépesítésére. Előírja a határozat a kolhozok­ban és szovhozokban a zöldség- termesztő brigádok megszilárdí­tását, a dolgozók szakmai okta­tását és kötelezővé teszi a párt- szervsknek, hogy a kolhozokban és szovhozokban javítsák meg a zöldség- és burgonyatermesztés feilesztésének pártirányítását. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának teljes ülése határozatot hozott a gabona, az ipari növények és az olajos növények hozamának nö­veléséről is. Ez a határozat ki­fejti, hogy a legértékesebb élel­miszernövény, a búza vetésterü­lete az 1940 évihez képest 8.1 millió hektárral emelkedett az ország élelmiszerellátása szem- oontjáből, oly fontos vidék, mint Ukrajna és Eszak-Kaukázus, Krim, amelyek súlyosan szenved­tek a háború idején, gyorsan helyreállították mezőgazdaságu­kat és jelentősen kibővítették ga­bonatermelésüket. Kifejti a hatá­rozat, hogy ugyanezen idő alatt kibővült a cukorrépa, napraforgó és több más ipari növény vetés- területe is. nagy eredményeket értek él a Szovjetunióban a gya­pottermelésben. A komoly ered­mények mellett azonban a ga­bona, az ipari növények és az olaios növények termelésében lé­nyeges hiányosságok is mutatkoz­nak, így nem alkalmazzák min­denütt az éleniáró agrotechnikai módszereket, nincs megszervezve a gép- és traktorállomások elé kitűzött határidők betartásának, a gépállomások minőségi munká­jának ellenőrzése és hibák van­nak a terméstervezésben is, mert az élenjáró kolhozoknak, nö­vénytermesztési brigádoknak túl­ságosan magas tervfeladatokat adnak, ami megfosztja a dolgo­zókat annak lehetőségétől, hogy termelékenyebb munkájukért pré­miumot kapjanak. Tekintettel arra, hogy a gabona- termelés az egész mezőgazdasági termelés alapja, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának teljes ülése határoza­tának értelmében különösen a köz­ponti feketeföldi övezet vidékein, a jobbparti Volga-menti vidékeken, Kazahsztánban és Nyugat-Szibé- riában kell fokozni a búza terme­lését. A továbbiakban a kapásnövények, a gyümölcsfélék terméshozamának emeléséről intézkedik és a füter­mesztéssel, a szántási munkákkal, a talajjavítási munkákkal foglalko­zik a határozat és előírja, a mű­trágya-gyártás növelését. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának teljes ülése határozatot hozott, a gép- és traktorállomások munkájának to­vábbi megjavításáról is. A gép- és traktorálloTiiásök jelentik a kolhoz­rendszer ipari, anyagi, műszaki bázisát, és döntő erőül szolgálnak a kolhozok termelésének fejleszté­sélven. Ezek az állami nagyválla­latok, amelyek a kolhozok mező­gazdasági munkájának mintegy háromnegyedét végzik el, szervező szerepet is betöltenek. Lehetővé teszik sok munkaigényes munka­folyamat gépesítését, s ezzel a kol­hozparasztok munkájának meg­könnyítését a munkatermelékenysé­gének jelentékeny fokozását. Meg­állapítja a határozat, hogy a nagy eredmények mellett a gép- és trak­torállomások munkájában komoly hiányosságok is vannak. A gép- és traktorállomások gépészkáderei kö­rében nagy a fluktuáció. A gépész­káderek képzésében Is mutatkoznak hiányosságok. Sok terület párt. szovjet és mezőgazdasági szervei nem foglalkoznak kielégítő módon a gép- és traktorállomások vezető kádereinek kiválogatásával, neve­lésével, nem használják ki a ren­delkezésre álló lehetőségeket, hogy az iparból és tudományos intéz­ményekből mérnökkádereket vonja­nak be a gép- és traktorállomások munkájába. A hiányosságok kiküszöbölése ér­dekében a gép- és traktorállomá­sok fő feladata, minden eszközzel fokozni a mezőgazdasági növények terméshozamait, biztosítani a kö­zös állatállomány számszerű növe­lését. Knnek érdekében kötelezően előírja a határozat, hogy a gép- és traktorállomásokon olyan állandó gépészkádereket képezzenek ki, akik a legteljesebben és legtevé­kenyebben képesek kihasználni a technikát. Intézkedik a határozat az érvényben lévő bérezési rend­szer kiegészítéséről s a többi között kimondja azt is, hogy a traktoro­soknak és a gép- és traktorállomá­sok állandó dolgozóinak, amennyi­ben a kolhozokban nincs háztáji gazdaságuk, háztáji földet kell jut­tatni. A gópészkáderek képzettségének megjavítása érdekében kimondja a határozat, hogy át. kell térni a gépészkáűereknek ipari tanintéze­tekben alkalmazott, képzési rend­szerére és a meglévő gépesítési is­kolákat mezőgazdasági gépesítési tanintézetekké kell átszervezni, különböző szakmák szerint. 1954— 57-ben legalább 300 új mezőgazda­sági gépesítési tanintézetet kell lé­tesíteni, egyenként 240—240 ta­nuló számára. A meglévő mezőgaz. dasági gépesítési tanintézetek szá­mára 200 tanulmányi épületet, 313 gyakorlati foglalkozások célját szolgáló épületet és 600 közös lakó­épületet kell építeni. A gép- és traktorállomásoknak és a szovhozoknak új traktorokkal, mezőgazdasági gépekkel és felsze­reléssel való további ellátása ér­dekében a népgazdasági tervekben 1954-től 1957 május 1-ig terjedő időszakra elő kell irányozni leg­alább 500.000 általános rendeltetésű traktort, 250.000 univerzál traktort, továbbá szükséges mennyiségű mezőgazdasági gépet, gépkocsit, mozgóraühelyt és különböző fel- szerelést. A továbbiakban a hatá­rozat nagyszámú műhely, garázs, pajta építéséről és az ezekhez szükséges építőanyagok biztosításá­ról Intézkedik. A gép- és traktor, állomásokon dolgozó munkások, mérnökök, technikusok lakásvi­szonyainak rendezéséről is történik intézkedés. 1934—56-ban 10.809 lakóházat és 3000 közös lakőépüle. tét emelnek és 450 millió rubel hi­telt biztosítanak 1954—56-ban a gép- és traktorállomáson dolgozó munkásoknak az egyéni lakásépít­(Fohjtalás a 3. oldalon.)]

Next

/
Oldalképek
Tartalom