Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)

1953-09-11 / 213. szám

Közösen terveztek — közösen hajtják azt végre a bujt Táncsics tszcs. tagjai Augusztus tizenhatodikán, vasárnap délután borús, felhős volt az ég. A buji Táncsics termelöcso- port gyűlésre meghívott tagjai sie­tős léptekkel fordultak be az iroda ajtaján. — Siessünk, Mihály — mondta a kapuban Sorosincki József, a tszcs, üzemi párttitkára Pukai Mi­hálynak. — Megtalálunk ázni. — Még gyorsabbra fogták lépteiket. Négy óra után pár perccel, ami­kor mind együtt voltak, Szolarik Ferencné, az elnök megnyitotta a gyűlést. A többiek vele szem,ben ül. tek. Senki se hiányzott. Ott volt idős Kövér János, Szabó József, Varga Ferenc, az intéző bizottság tagjai, Kurucz János, a felügyelő bizottság elnöke, Sorosincki József üzemi párttitkár, Pukai Mihály tag, akit az elnök elvtársnő, a tárgy fontosságát tekintve, jónak látott elhívni. —... Mint tudják a tagtársak, arról van szó, hogy már most, ide­jében megbeszéljük, megvitassuk őszi vetéstervünket: mit hova ves­sünk, liogyan vessünk. Mert régi közmondás az, de nagyon igaz: ,,Ki mint vet, úgy arat!” Márpedig a tagság, a mi érdekünk az, hogy jó helyekre, jól vessük el a jövő- évi kenyérnel&alónkat, hogy az ideinél is még bőségesebb legyen aratásunk. így hát én először is javaslom, hogy a rozsot a Kista- nya középső düllőjébe vessük ... De a tagtársak is javasoljanak, mindert sorba úgy, hogy látnák, mint látnák jónak, jobbnak. Idős Kövér János már a hetve­nedik esztendő mezsgyéjét tapossa, tapasztalt, sokmindent tudó. Most megmozdult a széken. Szokása ez hozzászólás előtt: — Én nem helyeslem az elgon­dolásodat, Mariska. — Csak így keresztnevén nevezi a nála jóval fiatalabb clnöknöt. — Van nekünk homokos talajunk is. Oda vessük a rozsot. Nem a kötött, fekete föld­be. A homoki gabonának a faj- súllyá is jobb, a kenyere is jobb. Oda, a Kistanya düllőjébe, amit te mondottál, árpa való. Olyan árpa lesz ott, mint az acél. Én így lá­tom jobbnak — s őszülő fejével még intett is a többiekre. így lett. Ezt fogadták el mindannyian. Józanul, megfontol­tam. Sorba mentek, sorba vettek min. dent: hova vetődik a 80 hold rozs, a 32 hold ősziárpa. Hogy a búzát a Zelenák-laposba kell vetni. „Az annak való föld. Kemény is, síma terület is, jó erőben lévő is" — így mondta Sorosincki, a párt- titkár. A rozs vetésterületéül pedig a Kistanya harmadik düllőjét, a Mikecz-tag második düllőjét, a Báró-tag első düllőjét, meg a Kis. mesö-düllő lJj holdját jelölték meg. Amikor teljes megállapodással végezte]; a vetésterületek felporció- zásával, a vetés módja került szóba. — Én azt javaslom, tagtársak — hajolt előrébb ültében Kurucz Já­nos, a búzánkat, árpánkat mind keresztsorosan vessük. Hiszen jól ismerjük már ennek az előnyét. Magunk is tapasztalhattuk hogy Jj mázsával adott többet a kereszt, soros búzánk mint az egysoros ... — Tavasszal pedig le kell fej. trágyáznunk az összes kalászosun­kat — szólt közbe Pukai Mihály. — Persze, hogy le... — mon­dották többen is, szinte egyszerre. — Na de, tagtársak, várjunk csak egy kicsit — emelte fel a kezét az elnök elvtársnő. — Mi most mind­ezt megbeszéltük, megvitattuk. De minderről a tagságnak is tudnia kell! Hogy helyesnek talál ja.e minden tag ezeket az elhatározá­sokat. Ismertetnünk kell a vetés­tervet minden taggal! Ha pedig valakinek ellenvéleménye lenne, vagy javaslata, azt az egész tag­sággal együttesen ismét megvitat­juk . .. Csöndes, nyáresti nyolcóra lett, mire a gyűlés befejeződött. * Másnap, hétfőn, serényen folyt a dohánytörés a Zelenák. laposban. Itt Sorosincki József, az üzemi párttitkár ismertette dolgozó társaival az előző nap megbeszélt, megvitatott vetési tervet. A többiek meg másutt. Ki-ki a maga mun­kája közben, a vele együtt dolgo­zókkal. Czomba Ferenc, amikor végig­hallgatta Sorosinckit, egy kicsit cl. gondolkozott és ötvenes emberhez illő őszinte komolysággal azt mondta: — Helyes az __Nagyon jól csi­náltátok meg. Azt hiszem, minden tag csakis így láthatja jónak. Helybehagyhatja ezt mindenki... — Nyáron mindég felgyűrt ingujjú jobb karját derűs kacagással tette a párttitkár vállára. * Ásót ft a vetési terv valóra- váltásához értek a buji Táncsics termelöcsoport tagjai... Tegnap még püffögött a traktor a kótaji köveséit mellett, a kistanyai har­madik düllöben. hatalmas, 21 so­ros vetőgépet húzva maga után. A csövekből egyenletesen pergett a. szelektorozott, csávázott ösziárpa- vetőmag a jól előkészített talajba. De ma már sokat ígérő, gazdag termésről suttogó őszies csend öleli át a 32 hold keresztsorosan bevetett területet. Ma már másik táblában zúg a traktor, hogy holnap rozsot osor- gattasson a vetőgép csövéből..., azután mey búzát. Sorban, idejé­ben, mindén táblába, melyeket a tagság közös jóváhagyással vetésre kijelölt. A jó vetésnek gazdag, boldog aratói lesznek valamennyien. ASZTALOS BÁLINT. A demecseri pártszervezetének A demecseri Dimitrov tsz. pár.t- szervezetének vezetői értekezletet tartottak, amelyen megvitatták a pártvezetőség és az egész pártszer­vezet munkájának megjavításával, a termelőszövetkezet megszilárdí­tásával kapcsolatos tennivalókat. Tóth elvtárs az üzemi pártszerve­zet titkára ismertette a Központi Vezetőség határozatát, beszélt a kollektív vezetés fontosságáról. — A mai vezetőségi illésnek elöntő változást kell hoznia párt- szervezetünk életében — mon­dotta. Meg kell szüntetnünk azt a helytelen munkát, hogy egyedül az én véleményem érvényesüljön, hogy a taggyűlésen elhangzott beszámoló csupán titkári beszámoló legyen, s nem a vezetőségé. Az elkövetke­zendő taggyűlésen az egész vezető­ség munkájáról fogunk beszámol­ni, a vezetőség minden egyes tag­jának véleményét, munkáját, an. nak hiányosságait feltárjuk a tag­ság előtt — mondotta Tóth elvtárs. A vezetőség tagjai örömmel vet­ték ezt tudomásul, s igyekeztek azonnal segítséget adni a párt- szervezet munkájának megjavítá­sához. Forgács Dániel elvtárs arról beszélt milyen súlyos hiba volt, hogy a pártszervezet nem segítette és nem ellenőrizte a gazdasági vezetők munkáját, s így fordult elő, hogy eltértek az alapszabály­tól. Forgács elvtárs helyesen bí­rálta a párttitkár elvtársat, amiért a pártépítési munkát egyedül vé­gezte. Forgács Sándor elvtárs az önkritikáról sem feledkezett meg! — Én sem sokat törődtem azzal, hogy termelőszövetkezetünk párt- szervezete jó munkát végezzen, szép eredményeket érjen el. Elhanyagol­Dimitrov tsz, vezetőségi üléséről tarn a pártépítési munkát, annak ellenére, hogy vannak szövetkeze­tünkben olyan becsületes dolgozók, akik munkájukkal kiérdemelték, hogy a párt tagjelöltjel lehesse­nek. Gyakran figyelmen kívül hagytam a dolgozók véleményét, s mint a termelőszövetkezet elnöke, egyedül akartam elvégezni minden munkát, nem bíztam sem a brigád-, sem a munkacsapatvezetőkben. Forgács Sándor elvtárs javasla tot tett arra, hogy dolgozzon ki a pártvezetőség munkatervet, azt is mertesse a taggyűlés előtt, s időn. ként számoljon be annak végre­hajtásáról. Szűcs Bertalan elvtárs azt javasolta, hogy a pártszer­vezet tagjai aktivitásának növelése érdekében minden párttagot bízza­nak meg feladattal, s annak elvég­zését kérjék számon, segítsék és ellenőrizzék a feladatok végrehaj­tását. Lucza Jánosné elvtársnő kemé­nyen bírálta a titkár elvtárs muu- káját azért, mert hoztak ugyan határozatokat, a taggyűléseken, de annak végrehajtásáról nem számol­tak be. — A népnevelőmunka is hiányos volt a szövetkezetünkben, s ezért én is felelős vagyok. Munkám meg­nehezítette, hogy segítséget nem kaptam a pártszervezet vezetőitől — mondotta Lucza elvtárnő. Egymás után hangzottak el a bí­rálatok, önbírálatok, ígéretek és javaslatok ezen a vezetőségi ülé­sen, amely segítséget adott ahhoz, hogy a pártszervezet, megjavítva munkáját, következetes harcot tud­jon folytatni a szövetkezet meg­szilárdításáért. Szabó Miklós, a kemecsei JB. aktívája. A nyíregyházi A péntek esti műsor: Hírek. — Lapszemle. — Népdalok. — Tüske. — Serény munka a Sóstóhegyen Riport. — Szórakoztató zene. rádió műsora A szombat rer/?cli műsor: A elucHft postája. — Szórakoztató zene. — Hí- rek. — Zenei díszalbum — Riport: A vá&árosnaményi járás áruellátása. — Hol van Balkány? Irodalmi riport. TOTH TIBOREK VALASZA Az asszony takarosán rendbetette a kis szobát, megfü- rösztötte a két gyereket, aztán lefektette őket. Az egyéves Tibit nem sokáig kellett altatni. A hároméves Éva azonban még síkéig becézgette, babusgatta Katit a rongybabát. Majd őt is elnyomta az álom. Tóthné beta­kargatta őket, aztán kinézett, jön-e a férje? Szombaton koráb­ban szokott jönni. Most valahol elmaradt. — Biztosan Kocsis Jóskáéknál időzik — így gondolta az asz- szony. Aztán asztalhoz ült, hogy papírra vesse azt a kis tervet, amin egész nap gondolkodott. Előre össze szokta írni, mit vá­sárolnak majd a havi keresetből. Férje az elmúlt hónapban 1300 forintot hozott haza. Most is ennyire számított. Úgy tervezte, most is elég lesz 600 forint a háztartásra, 700 forintból pedig egyéb holmit vásárolnak. Csak­hogy az „egyéb holmi“ fontos­ságának eldöntése .nem könnyű dolog. Megtanulta már azt Tóth­né, hogy meg kell fontolni, mit vásároljon az ember. Tóthné, ahogy már előbb ki­gondolta, sorbaszedte a legfon­tosabb vásárolnivalókat. A Kis­fiúnak mackó, meg kis cipő, a kislánynak melegruha és téli kabát kell. Az urának is felférne egy puplining, magának meg ci­pőt és pongyolát szeretne vásá­rolni. De még a malackára is kell. gondolni, annak is ennivaló kell. Amikor összeadta a számokat, nem futotta a 700 forintból. Ki­húzta hát a 250 forintos cipőt. „Majd a jövő hónapban megve­szem“ — így vigasztalta magát. Amikor a férje hazajött, ott találta feleségét, ahogy még mindig számolt. A férj, Tóth Ti­bor, sztahanovista vasszerelő, vi­dám kedvvel váltott néhány szót a feleségével. Később a kezébe került az asztalon maradt „terv“ Elmosolyodott. — Nem jól számoltál! A cipő megint kimaradt! — Persze, hogy kimaradt. — Nem telik most rá! A többi más fontosabb a cipőnél. Meg aztán kell is, hogy maradjon egy kis pénz a háznál, tudod, nem so­kára jön a harmadik __ Tóth Tibor szeme felcsil­lant. Aztán így mondta, hogy elrejtse még pár percre felesége elől nagy örömét: — írd csak oda a cipőt is! — Ne tréfálj már! Honnan vennénk rá a pénzt? A férj nevetett. — Hát te még nem tudod? Ma este 8-kor bemondta a rádió, hogy több, mint 10.000 árucikk­nek leszállították az árát! Az asszonynak is felcsillant a erre a szeme. A férfi pedig a ceruzával keresztülhúzta az asz- szony számításait. — így ni! És most már néz­zük' csak. Látom, a háztartásra 600 forintot szántál. Számítsunk olcsóbban, másképpen. Olcsóbb lett 14 százalékkal a kenyér, 10 százalékkal a cukor, a konzer- vek 30 százalékkal, a szappan és mosópor 14 százalékkal kerül kevesebbe és sok más minden még. Ez legalább 100 forint meg­takarítást jelent a háztartásban. De jól van, maradjon a 600 fo­rint! A különbözetet is fordítsuk jobb kosztra. Hanem nézzük csak tovább, mit írtál még fel? A kisfiúnak mackó és kis cipő. Ez is olcsóbb lett. A kislánynak kabát? Úgy tudom, 30 százalék­kal lett olcsóbb. A fiukkal már kiszámoltuk a hír meghallgatása után, hogy a 108 forintos pup- lining ára most már csak 95 fo­rint. A matlassé pongyolaanyag most már nem 80, hanem 66 fo­rint. így bizony, feleségem! — Ahogy jöttem haza, már a kira­katban ki is volt téve, hogy a 250 forintos női cipő, — amilyet te szeretnél venni, — most már csak 190 forint! Olcsóbb lett a szőnyeg, a függöny, a rádió és a kerékpár is. Most már még jobban élhetünk! Na mit szólsz hozzá? A férfi örömtől sugárzó arccal egyszuszra sorolta el mindezt, az asszony csak ámult a hallot­takon. A „kerékpár“ szóra a kis Évi is felébredt, és kérlelő han­gon megszólalt; — Apuuu!.., Vedéi netem tis picsitlit! Az apja felkacagott. Felkapta az ágyból a kislányt és odaül­tette kettőjük közé. — Veszek neked kislányom. Veszek kis- biciklit, de csak úgy, ha jó le­szel! — Jó lesek én! — ígérte a ki­csi. Az apja pedig tovább szőtte a terveket. — Először is nem 1300, hanem 1500 forint lesz a havi keresetem. Megbeszéltük, hogy mi is más­képp dolgozunk ezután. Elhatá­roztuk, hogy minden nap 200 százalékon felül teljesítünk! Az asszony bizonytalankodva kérdezte: — Aztán meg tudtok ti any- nyit csinálni? Igaz, már többet is elértetek! Az előbb azt mond­tad, hogy ma este mondta be a rádió az árleszállítások hírét, hát hol beszélgettétek ti meg azt a kétszáz százalékot?! — l-'SPy Tan, ahogy mon­dom. Együtt hallgattuk a rá­diót, utána elhatároztuk, hogy mi is megmutatjuk: többre is képesek vagyunk, mint amit ed­dig elérjünk! Én is elhatároz­tam, hogy holnap befejezem az újításaimat! Az asszony szeme felcsillant: — Sejtettem én, hogy megint" töröd valamin a fejed! Tegnap éjszaka is észrevettem, hogy fel­keltél és rajzolgattál valamit. — Csak ne lennél olyankor olyan cudar, hogy még hozzád sem le­het szólni — szólt az asszony szemrehányóan, de büszkeséggel és megsimogatta a férje két kezét. A férfi beszélt. — A „vaslefogó“-újításommal két szál vas helyett, 20 szál va­sat lehet egyenesre kihúzni! Ez már készen is van. A „húzó és feszítő készülék“ is gyorsabbá teszi a munkát, de a gömbvas- seléjtet is csökkenti. A két újí­tás összetartozik. Már be is ad­tam az újítási bizottságnak. Szá­mításom szerint elérjük vele az évi 120.000 forint megtakarítást! A „hajlítókészüléken“ is módo­sítottam. Eddig az volt a hiba, hogy minden gömbvas mérethez más gépre volt szükség. Költsé­ges volt a hajlítógépek elkészí­tése. Olyan „szabályozható haj­lítóvillát“ terveztem, amivel 4— 14 milliméteres gömbvasig lehet hajlítani. Egy hajtással 6—8 gömbvas hajlítását végezhetjük, így elérjük, hogy az egész előre­gyártó telepnek elég két ilyen szabályozható villásrendszerű hajlítógép. Megtakarítunk vele vagy 40.000 forintot. A legkomo­lyabb újításom a „vasegyengető készülék“. Tervezésem szerint 16—24 milliméteres vasakat egyengethetünk vele. A gép se­gítségével a munkához szüksé­ges testi erő is nagymértékben csökken. Ezen van még egy kis munkám. De ha jól megy, hol­nap befejezem. Ez az újításom is hoz úgy 80.000 forint körüli megtakarítást! Leik esen, tűzzel beszélt, magyarázott az ember. És a fe­lesége mosolyogva hallgatta. — Már össze is adta, hogy a négy újításból 240.000 forint megtaka­rítás várható. Még nem tudta, mennyi lesz az újítási díj, mégis a szeme örömtől csillogott. Ter- vezgetésekbe mélyedt. Számok hosszú sorát írta egymás alá. A férie kíváncsian figyelte és talál­gatta. hogy melyik szám, összeg, minek az új árát jelentheti. — Mondd csak, aztán legalább új árakkal tervezel? — Látom a cipőt most már előre vetted. Hát ezt az összeget mire szántad? —, mutatott a következő számösz-1 szegre. — Neked télikabátra. Ezt meg új cipőre ... Ezt nekem télika­bátra és hócsizmára... Ennyit a gyerekekre költünk ... Ezért füg­gönyt és szőnyeget veszünk. — Rádiót is vehetünk talán, meg új ágytakarót és sok-sok mindent! Ha sikerül, ha megkapod az újí­tási díjat is, milyen nagyszerű lesz! — És a tis picsitli? A két szülő egyszerre nevetett fel Éva közbeszólásán és mind­hárman boldogan ölelkeztek ösz- sze. * I ólll Tibor, jelvénycs szta- hanovista vasszerelő másnap együtt tervezett a testvérével, Tóth József kétjelvényes sztaha­novista vasszerelővel és Kocsis József sztahanovistával, — a bri­gád tagjaival. Sokat számolgat-l tak, rajzolgattak míg kidolgoz­ták a „vasegyengető készülék“ újítási tervét. A munka sikerrel járt. Hétfőn a munkahelyen vég­legesen elkészült az újítási ja­vaslat. A műszakiak és a 6. sz. Mélyépítő Vállalat újítási bizott­sága büszke Tóth Tiborra és négy újítására. Tóth József is hozzákezdett egy „golyóscsap- ágyas hajlítógép“-újításához. — Tudják, hogy minden újítással növelhetik teljesítményeiket, fo­kozhatják keresetüket. A sztaha­novista brigád tagjai tervbevet­ték, hogy szeptember végén a kocsordi hídépítésnél a „szalag­rendszerű vasszerelés“-ről sztaha­novista bemutatót rendeznek, ahová meghívják az ország leg­jobb sztahanovista vasszerelőit is. Addigra bevezetik az újításo­kat és az egész előregyártó telep gépesítve lesz. Tóth Tibor sztahanovista vas­szerelő brigádja, amely nemrég négy segédmunkásból is sztaha­novistát nevelt ki, most így vá­laszol az árleszállításokra. így segíti az új kormányprogramm további megvalósulását, a mai guk és családjuk jólétének nö­vekedését. O. A. 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom