Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)
1953-09-28 / 228. szám
2 NÉPLAP 1053 SZEPTEMBER 28, HÉTFŐ Bodogán János elvtárs, megyei tanácselnök beszéde a termelőszövetkezetek, gépállomások vezetőinek és élenjáró dolgozóinak megyei értekezletén (Folytatás az 1. oldalról) számukra most nyújtott nagy lehetőségekkel. — Az országos tanácskozás határozata és kormányunk intézkedései nagy segítséget jelentenek termelőszövetkezeteink számára abban a tekintetben is, hogy a munkaegységekre évközben, havonta, vagy másfélhavonkint rendszeresen tudnak majd előleget adni, olyan mértékben, hogy a termelőszövetkezeti tagok évközben se szenvedjenek hiányt. Termelőszövetkezeteink minden feltétellel rendelkeznek ahhoz, hogy jelentős pénzjövedelemre tegyenek szert. E jövedelem biztosítása elsősorban termelőszövetkezeteinken múlik! Az országos tanácskozáson helyesen vetődött fel, hogy a jövőben nem lehet jónak tekinteni annak a szövetkezetnek a működését, amelyik a jövedelmező üzemágak fejlesztésével a természetbeni részesedés mellett nem tud munka- egységenkint csak készpénzben legkevesebbet 14—20 forintot biztosítani! — Az országos tanácskozás leszögezte még, hogy a termelőszövetkezeti tagok jövedelmének legfőbb forrása a közös gazdaság, de nem szabad elhanyagolni és lebecsülni a háztáji gazdaságot sem. A háztáji gazdaság az alapszabály betartása mellett jól kiegészíti a termelőszövetkezeti tagok közös munkában szerzett jövedelmét. Növeli a közös gazdaság árutermelési színvonalát és biztosítja a tagok mindennapi szükségleteit zöldségfélékben stb. — Mi is elhanyagoltuk megyénkben a háztáji gazdaságokat. Igen sok szövetkezetben nem volt megfelelő takarmány a háztáji jószágnak. S ezért csak minden harmadik szövetkezeti parasztcsaládnak van tehene. A háztáji jószágállomány elhanyagolásához járult, hogy kevés volt a háztáji gazdaság földterülete és az erre kivetett beadás pedig igen nagy volt. Termelőszövetkezeti tagjaink sérelmezték ezt. Ezért a minisztertanács úgy határozott, hogy szeptember 1-től egy holdra lehet felemelni az egy családra eső háztáji földterületet. Megyénkben már 56 szövetkezetben megkezdték, illetve elvégezték a háztáji földek kimérését. — Megyénk területén el kell érni, hogy minden szövetkezeti parasztcsaládnak legalább egy tehene, egy kocája legyen, minden család hizlaljon disznót és tartson baromfit, gondosan művelje meg a szövetkezet által reá bízott területet. Megyénk területén eddig csupán az ibrányi Vörös Csillag tszcs-ből 21 tsz-tag igényelte a minisztertanács határozata alapján azt a kedvezményt, amely szerint 2.000 forint erejéig hitelt kapnak azok a szövetkezeti parasztok, akiknek a háztáji gazdaságukban nincsen tehenük! Bodogán elvtárs beszéde során rámutatott arra, mekkora segítséget jelent termelőszövetkezeteinknek az, hogy a minisztertanács határozata szerint elengedik a szövetkezetek kétszázmillió forintnyi rövidlejáratú hitelének túlnyomó részét. Megyénk szövetkezeteiben 55.2 millió forinttal növekszik ez intézkedés folytán a szövetkezeti parasztok jövedelme, akik munkaegységenkint átlagosan öt forinttal kapnak többet. Hasonlókép jelentősen növeli a szövetkezeti parasztok jövedelmét az a kormányintézkedés is, amely mintegy 24,835.000 forint közép- és hosszúlejáratú hitelt enged el szövetkezeteinknek. — Ezután példának hozta fel Bodogán elv- társ a csengeri Lenin termelőszövetkezetet, ahol az eddig megjelent kormányintézkedésekből fakadó kedvezmények nem kevesebb, mint 1,275.421 forinttal növelték a szövetkezet jövedelmét. Egy munkaegységre elosztva, 40 forintot jelent ez az összeg náluk! — Kormányunknak ezek az intézkedései — mondotta Bodogán elvtárs — lehetővé teszik, hogy a jelenleg még gyengén dolgozó szövetkezetek tagjai is megtalálják a számításukat, bizakodással lássanak az őszi szántás-vetéshez, a jövő esztendei még szebb jövedelem megalapozásához. — Termelőszövetkezeteink egyre javuló munkája, a szövetkezeti gazdaságok nagyobb támogatása lehetővé teszi, hogy nagyobb gondot fordítsunk azokra a szövetkezeti tagokra, akik önhibájukon kívül nem tudják megfelelően kivenni részüket a közös munkából. — Kormányunk ezeknek a szövetkezeti tagoknak a megsegítése érdekében jelentősen kiszélesítette az eddigi betegellátási és segélyezési rendszert. Nagy jelentőségű dolog, hogy a szülő asz- szony, aki a munkából az alapszabály szerint kiveszi részét, az első gyermek születése alkalmából 500, a második és a többi gyermek születésekor 400 forint segélyben részesül. Ez a kormány- intézkedés azonban csak részben oldja meg a szövetkezetekben a munkaképtelenek és az öregek kérdését. Pedig nem részletmegoldásra van szükség. Éppen ezért hozta azt a határozatot az országos tanácskozás, hogy a termelő- szövetkezetekben kötelező a szociális alap létesítése. Ezzel biztosítani kell a munkaképtelenek és az öregek számára, hogy a megélhetéshez szükséges terményt és pénzt megkaphassák. Megyénk jónéhány szövetkezete helyesen halad ezen az úton. A szövetkezeti demokrácia megtartása életbevágó dolog termelőszövetkezeteinkben Bodogán elvtárs ezután beszéde további részében kifejtette, hogy a szövetkezeti demokrácia megtartása életbevágó dolog termelőszövetkezeteinkben. — Az országos tanácskozás is megmutatta, — mondotta — hogy a termelőszövetkezetekben a termésátlagok növelésének, a tsz-ta- gok jóléte megteremtésének előfeltétele, hogy a közös munka mellett a szövetkezet-vezetésben is résztvegyen a szövetkezet egész tagsága. Úgy, ahogy a tanácskozáson elfogadott minta-alapszabály azt előírja. — Feltétlenül biztosítani kell, hogy minden fontos kérdésben a közgyűlés döntsön. Legyen meg minden szövetkezeti tagnak a lehetősége arra, hogy résztvegyen a határozatok meghozatalában. A tsz-tagoknak érezniök kell, hogy ők nemcsak egyszerű tagok a szövetkezetben, hanem annak gazdái is! — Igen súlyos hibákat követtünk el megyénkben ezen a téren. Mi magunk is elősegítettük, hogy elterjedjen az olyan nézet, amely szerint „nem a tagság, hanem az elnök a szövetkezet gazdája“. Ebből is adódik, hogy sok termelőszövetkezeti elnök nem úgy dolgozik, hogy a szövetkezetek tagjai gazdáknak érezzék magukat. Sokhelyütt kiskirály kodnak az elnökök, nem hallgatnak senkire, nem képezik magukat, azt képzelik magukról, hogy tőlük többet senki nem tud a szövetkezetben. — Súlyos felelősség terheli a megyei tanács végrehajtó bizottságát, járási tanácsainkat, mezőgazdasági szerveinket azért, hogy a szövetkezeti demokrácia érvényesítése tekintetében nem adtunk megfelelő segítséget termelőszövetkezeteinknek. Sok esetben mi magunk is lábbal tiportuk a szövetkezeti demokráciát. Ahhoz, hogy termelőszövetkezeteink fejlődjenek, feltétlenül szükség van a szövetkezeti demokrácia megvalósítására, betartására. E cél érdekében nagy jelentősége van a termelőszövetkezeti tanácskozás által elfogadott minta-alapszabálynak, melynek okmánynak kell lennie minden III. típusú termelőszövetkezetben. Minden termelőszövetkezeti vezetőnek, minden tagnak az eddiginél sokkal nagyobb felelősséget kell éreznie azért, hogy az alapszabály a gyakorlatban is testet öltsön. El kell érni, hogy minden termelőszövetkezeti tag a gyakorlatban bizonyítsa be, hogy valóban gazdája a szövetkezetnek. Kudarcot vall az ellenség minden mesterkedése! A továbbiakban arról beszélt Bodogán elvtárs, hogy mindenfelé kudarcot vallanak az ellenség mesterkedései szövetkezeteinkben. — A kormányprogramm nyilvánosságra kerültével — mondotta — megyénkben a kulákok, csendőrök, a falu különböző spekuláns elemei úgy gondolták, hogy itt az ő idejük. Kihasználva a szövetkezetek nehézségeit, a szövetkezetek feloszlatására bírják rá a tagokat, elsősorban azokat, akik a szövetkezeti gazdálkodás kezdeti nehézségei, vagy az előforduló hibák miatt elégedetlenek. A kulákok és spekuláns elemek a mi megyénkben is arra számítottak, hogy a szabad szövetkezeti tagok olcsó munkaerővé, harmadosokká, napszámosokká válnak majd, s a kulákok, spekuláns elemek javát szolgálják. — Számításaik azonban kudarcot vallottak. Mégis meg kell mondani, hogy az ellenséges elemek e kísérletei nem voltak hatástalanok megyénk több szövetkezetében. Voltak tsz-ek, amelyek a gazdasági év végére kérték feloszlatásuk engedélyezését. És több olyan termelőszövetkezet van, ahol a tagok egyrésze bejelentette, hogy ki akar lépni. E szövetkezetek, illetve szövetkezeti tagok jórésze a kor- mányprogramm megjelenése óla hozott intézkedések hatására azonban elállott előző szándékától, látván, milyen jelentős segítséget nyújtott pártunk és kormányunk a termelőszövetkezeteknek. Kijelentették: továbbra is közösen akarnak gazdálkodni. így történt ez a nyírbátori Lenin, Vörös Csillag, a nyírbogáti Rákóczi, Petőfi, a nyírlugosi Rákóczi, az aporligeti Petőfi, a nyírgyulaji Petőfi termelőszövetkezetekben és még többhelyütt. Például Ádám Mátyásnak, a tiszadobi Táncsics tsz. tagjának, aki nyolc holddal lépett a szövetkezetbe, eddig kilépési szándéka volt. Most úgy nyilatkozott, hogy Ne térjen le egyetlen nem érdemes a szövetkezetből kilépni, mert eddig még soha ilyen kedvezményekben nem részesültek a szövetkezeti parasztok, mint most. Ugyanitt Bartha Imrének — aki tíz holddal lépett a szövetkezetbe — az a véleménye: ha a tsz. vezetői megjavítják munkájukat, s a pártszervezet is jobban, egyenkint foglalkozik a tagokkal, akkor senki sem fog beszélni a kilépésről. — Megyénkben a kilépési kérvényeket szervezők közt megtaláltuk a kulákokat, csendőröket, mint például Biri községben, vagy a tiszavasvári Uj Barázda termelőszövetkezetben is. Volt olyan község, mint Encsencs, ahonnan az ellenség a negyedik községbe is eljutott, és olyan valótlan hírt vitt el, hogy „már náluk feloszlik a tsz.“. Ezzel akarták megtéveszteni a becsületes, jól dolgozó szövetkezeti parasztokat. — Több termelőszövetkezetben az ellenséges elemek és a lógósok — akiknek 15—20 munkaegységük van — a zavarosban akartak halászni, széjjel akarták hordani a szövetkezetek vagyonát. Egyes csoportokban még olyan' is előfordult, hogy azok akarták kivinni a lovat, tehenet a szövetkezetből, akik be sem vittek jószágot. De pártszervezeteink segítségével a becsületes szövetkezeti parasztok ezeket a kísérleteket is mind visszaverték. — Elértük megyénkben, hogy a kormányintézkedések hatására nemhogy kilépési szándékuk nincs a szövetkezeti tagoknak, de új belépők jelentkeznek és kérik felvételüket. Az újfehértói Vörös Csillag termelőszövetkezetbe például hét család, a kéki Uj Utakon Járó tsz-be két család, Aja- kon a Petőfi tsz-be négy család, a balsai Uj Erő tsz-be kilenc család lépett be a napokban. — Nem lehet kétséges, hogy ezt az egészséges fejlődést tovább lendítik előre a napokban hozott becsületes szövetkezeti tag sem határozatok. Azonban meg kell mondanom, hogy megyénk területén még mindig vannak olyan tsz-tagok, akik a zárszámadás után, az őszi munkák befejeztével egyénileg akarnak gazdálkodni. Mindent el kell követni, hogy ezeket meggyőzzük elhatározásuk helytelenségéről és megmagyarázzuk nekik, hogy boldogulásukat a közös gazdaságban sokkalta inkább megtalálják, mint az egyéni gazdálkodásban. Különösen nagy gondot kell fordítani azokra a termelőszövetkezeti tagokra, akik mint középparasztok léptek be a szövetkezetbe. Mert sok esetben jogos sérelmeket vetnek fel. Ezeket nekünk haladék nélkül orvosolnunk kell. Harcolni kell az ellenség olyan irányú aknamunkája ellen, hogy a tsz-tagokat két részre osztja: középparasztokra és kisparasztokra. A termelőszövetkezetekben nem szabad különbséget tenni a közép- és kisparaszt között, egyformán termelőszövetkezeti tagok ők. Azonban az természetes dolog, hogy nekünk sokkal nagyobb gonddal kell foglalkozni azokkal a tsz-tagokkal, akik középparasztokként léptek be a szövetkezetbe, ha azoknak több a problémájuk, ha több nehézségük van. — Fel kell számolnunk mindenfelé azt a még mindig megtalálható nézetet, hogy „le lehet most már mondani a kilépni szándékozók meggyőzéséről“. Akik ezt a nézetet vallják, helytelenül azt hiszik, hogy az eddigi kormányintézkedések már elegendők a szövetkezetek megszilárdításához, s ennek érdekében már semmit sem kell tenniök. Az ellenség az országos tanácskozás után sem hagyta abba aljas mesterkedéseit. Igyekszik lekicsinyleni a termelőszövetkezeteknek adott kedvezményeket. Ezért fontos, hogy a párt és a kormány határozatait, intézkedéseit mindenfelé népszerűsítsék a termelőszövetkezeti tagok között és mondják meg világosan, hogy ezek az intézkedések a jövő esztendőre és az elkövetkező esztendőkre is érvényesek. a szövetkezeti útról! . Bodogán elvtárs ezután arról beszélt, hogy azokkal a termelőszövetkezeti parasztokkal, akik újból az egyénileg való gazdálkodás útját akarják választani, idejében meg kell értetni, hogy családjuk és saját boldogulásuk ellen tesznek. Mert a megkezdett utat a kezdeti nehézségek hatására éppen akkor hagyják cl, amikor a legnagyobb lehetőségek vannak a szövetkezeti gazdaságok felvirágoztatására és a szövetkezeti tagok jólétének megteremtésére. — Azoknak a szövetkezeti tagoknak, akik a felvilágosítás ellenére is egyénileg akarnak gazdálkodni, a betakarítás, a vetés elvégzése, illetve a zárszámadás után ki kell adni a földrészüket. Igen fontos, hogy megmagyarázzuk a szövetkezeti tagoknak, — hangsúlyozta újból Bodogán elvtárs, — hogy a kilépéssel saját magukat és családjukat károsítják meg. Meg kell értetni velük, hogy a termelőszövetkezetekből csak a közös termény betakarítása és az őszi kenyérgabona elvetése után lehet kilépni. A kilépő tag köteles a tsz. munkarendje szerint az alapszabálynak és az igazgatóság, az intézőbizottság utasításainak megfelelően a közös munkában mindaddig részt- venni, amíg az őszi betakarítást, (Folytatás a S. oldalon.)
