Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)
1953-09-26 / 226. szám
1953 SZEPTEMBER 26, SZOMBAT 3 A földművelésügyi minisztérium közleménye a tartalékföldek hasznosításáról Mind az egyénileg dolgozó pa- rasztság, mind a termelőszövetkezetek körében nagy az érdeklődés a tartalékföldek haszonbérlete iránt. Ott, ahol a hasznosítást végrehajtó szervek jó szervező és fel- világosító munkával saéleskörben tudatosították mindazokat a kedvezményeket, amelyeket kormányunk nyújtott a tartalékföldet igénybevevő egyénileg gazdálkodó és termelőszövetkezetek részére, az eredmény nem marad el. így pl. Hevea megye már hasznosította tartalókföldjének 81 százalékát, Hajdú megye 79 százalékát és Bács megye pedig 68 százalékát. Jó eredményt ért el a községek közül a békésmegyei Pusztaott- laka és Kaszaper, valamint nőgrádmegyei örhalom. Ezek a községek tartalékföldjüket már teljes egészében hasznosították. Győr megyében Petőházán pedig olyan nagy az érdeklődés, hogy a tartalékföldek igazságos elosztása végett a községi tanácsnak VB. ülést kellett összehívnia. Kisfalud és Beled községben ntár csak néhány hold van hasznosításra,. A beledi Előre tszcs. 50 kát. hold tartalékföldet vett át. Több megye, így Vas, Borsod, Nógrád és Szabolcs megye azonban elhanyagolja a tartalékföldek hasznosítását. A lemaradásnak legfőbb oka az, hogy a tanácsok Lebecsülik a hasznosítás jelentőségét és nem fejtenek ki megfelelő szervező és felvilágosító munkát. Ä békésmegyei Battonya községben 1600 kát. hold és Nagybánhegyes községben 853 kát. hold tar- talékföld vár még hasznosításra. Ezekben a községekben a tanácsok a régi haszonbérlők nyilatkozatára várnak, hogy kiveszik-e a földet, jóllehet a szomszédos községekből többen is jelentkeztek haszonbérletre. Rosszul halad a hasznosítás a komárommegyei Sur községiben, ahol a 367 kát. hold és Nagyigmánd községben is, ahol az 1215 kát. hold túr talékföld bő! még alig hasznosítottak valamit, bár a földek jóminőségüek. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének a mezőgazdasági termékek új begyűjtési rendszeréről és a beadás csökkentéséről szóló javaslata újabb kedvező feltételeket teremt a tartalékföldek hasznosítására. Fokozza a dolgozó parasztságunk termelési kedvét és növeli a haszonbérlet iránti érdeklődést. Ezek a kedvezmények jelentős megtakarítást jelentenek egy-egy termelőszövetkezet, vagy egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt számára és arra serkentik őket, hogy tartaléktőiddel növeljék gazdálkodási területüket, erősítsék gaz-daságukat. További kedvezményt jelent a kormánynak az az intézkedése, amely az egyénileg gazdálkodók áltál haszonbérbe vet*- tartaléktőid után kivetett jövedelemadót lényegesen mérsékli. Az öt évre bérbevett tartalékföld után 1954. évben jövedelemadót nem keli fizetni, a további években pedig a jövedelemadót 20 százalékkal csökkenteni kell. A jövedelemadó összegének megállapítása szempontjából a tartalékföldet nem szabad összeszámítani a haszonbérlő egyéb ingatlanával. Tanácsaink fontos feladata, hogy a szervezőmunka megjavításával, a mezőgazdasági állandó bizottságok tagjainak aktivizálásával fel- lendítsék a felvilágosító munkál, hogy minden dolgod paraszt megismerje a tartalékföld használatával együttjáró kedvezményeket, anyagi jólétét közvetlenül is növelő kormányintézkedéseket. A közvetlen hazatelepülést megtagadó amerikai és angol hadifoglyok sajtónyilatkozata Az a huszonhárom amerikai hadifogoly, aki rábeszélés ellenére sem hajlandó hazatelepülni, a semleges hazatelepítósi bizottság őrizetébe történő átadásának előestéjén sajtónyilatkozatot tett Keszon- ban. Andrew M. Condrou, nem közvetlenül hazatelepített angol hadifogoly hasonló nyilatkozatot tett a sajtóértekezleten. A huszonhárom amerikai hadifogoly együttes nyilatkozata a többi között így hangzik: Szeretjük hazánkat és népünket. Ezért szeretjük a személyes szabadságot. Legfőbb célunk, hogy a békéért és a szabadságért harcoljunk, nemcsak a magunk számára, hanem az amerikai nép és a világ összes népei számára is. Amerika mai viszonyok között, sajnos, gyorsan elhallgattatja azok hangját, akik a békéért és a szabadságért szállnak síkra. Mi nem akarjuk megadni azt a lehetőséget az amerikai kormánynak, hogy a mi hangunkat is elhallgattassa. „Olvastuk Mark Clarknak azt a nyilatkozatát, hogy ha érintkezésbe léphetne velünk, emlékeztetne bennünket a szabadság amerikai hagyományaira, amelyekért fogságba esésünk előtt harcoltunk.’1 Clark nyilatkozatát a legjobban azzal kommentálhatjuk, ha emlékeztetünk arra, hogy az Egyesült Államokban hadifogságbaesésünk óta kivégezték a Rosenberg-hiízas- párt, meggyilkolták McGeet és tucatnyi más négert. Értesültünk Hamblen dandártábornoknak, az ENSZ hazatelepíteni bizottsága vezetőjének arról a nyilatkozatáról, hogy „az Egyesült Állam-okiban nem bűn, ha valaki politikai párt, »őt haladó politikai párt tagja”. Dehát akkor mi a helyzet a kommunista párt ötvenhat vezető tagjával, akiket politikai meggyőződésük miatt hosszú évekre börtönbe vetettek? Eleget tudunk arról a szabadságról, amelyben állítólag részünk lenne. Az amerikai életformában nőttünk fel. Sokat láttunk azóta, hogy elhagytuk az Egyesült Államokat. Megismertük Japán megszállását és tudjuk, hogy mit jelent ez a megszállás a japán népnek. Koreában résztvettünk a „kommunizmus elleni” háborúban és láttuk, hogy milyen pusztulást, szenvedést jelentett ez a koreai népnek. Fogságbaesésünk óta az élet másik oldalát is megláttuk. Amikor Koreába ^jöttünk, azt mondták nekünk, hogyha fogságba esünk, megkínoznak és meggyilkolnak. Amikor aztán fogságba estünk, inkább barátokként, mint hadifoglyokként kezeltek bennünket. Tudjuk, ha a jelenlegi körülmények között visszatérünk Amerikába, az Egyesült Államok kormánya és fasiszta csoportok szüntelenül azon lesznek, hogy elnyomják eszméinket és el hallgattassanak bennünket. — Amint már hangsúlyoztuk — fejeződik be a huszonhárom amerikai hadifogoly nyilatkozata — szeretjük azokat és egy szép napon vissza fogunk oda térni. Azon a napon, amikor az amerikai nép valóban kivívta magának azt a szabadságot, amellyel Mark Clark dicsekvő szavai szerint ma rendelkezünk, Reméljük, ki vehetjük részünket ennek megvalósításából és tudjuk, hogy az amerikai nép tárt karokkal fogad bennünket azon a napon. Nemzetközi esemenyelf __néhány sorban. ___ A mongol nép gyászolja G. Bumancendének, a Mongol Nép- köztársaság Nagy Népi Hurálja Elnöksége elnökének halálát. Az állami intézmények épületeire gyászlobogót tűztek ki. Az egész országban mindenütt gyűléseket tartanak, amelyeken megemlékeznek G. Bumacendéről. * A Német Béketanács szeptember 23-i teljes ülésén felhívást intézett minden némethez. A felhívás rámutat, hogy a szovjet kormánynak a német probléma rendezésére irányuló javaslata óriási jelentőségű és hogy az Amerikai Egyesült Államok és a nyugati államok konokul megtagadják a megegyezést a vitás kérdésekben. A sikeres tárgyalások — mondja a felhívás — nemcsak szükségesek, hanem lehetsé- gesek is. Ha a német nép együttesen minden erejét megfeszíti ezen cél elérése érdekében, akkor semmi sem akadályozhatja meg ebben. * A párizsi és párizskörnyéki postások szeptember 24-én több munkahelyen beszüntették a munkát. Sok postahivatalban egész napon át tartott a sztrájk. A postások követelik, hogy fizessék ki az augusztusi sztrájk idejére járó bérüket, továbbá sürgetik a kor- mányrendeletek visszavonását és hétezer frankos havi pótlékot követelnek. * Az Általános Szakszervezeti Szövetség (CGT) vezetőségé csütörtökön közleményt bocsátott ki. A közlemény fontos és pozitív eredménynek minősíti a kollektív szerződések főbizottsága többségi határozatát, amely a garantált minimális bért havi huszonhárom- ezer frankra emelte fel. A CGT vezetősége felhívja a dolgozókat, hogy munkahelyükön követeljék a munkáltatóktól a bérek általános felemelését, erő- sítsék meg a gyárakban és üzemekben az akcióegységet mindenütt és gondoskodjanak arról, hogy szeptember elsejétől visszamenőleg fizessék ki a felemelt minimális béreket. Átadták Paul Robesonnak a Nemzetközi Sztálin-békedijat Szeptember 23-án New-York- ban, a „Theresa“-szálló hangversenytermében, a haladó amerikai közvélemény számos képviselőjének jelenlétében átadták a népek közötti béke megszilárdításáért elnevezésű nemzetközi Sztálin-díjat Paul Robesonnak, a kiváló békeharcos művésznek, az ismert amerikai haladó szellemű közéleti személyiségnek. A szálló hangversenytermét zsúfolásig megtöltötte a közönség. Az amerikai haladó szervezetek, a newyorki békebizottságok, a szak- szervezetek, a sajtó, az értelmiség elküldték képviselőiket, hogy üdvözöljék a kitüntetettet. A megjelentek soraiban munkások, tudósok, írók, művészek, színészek voltak. Az ünnepi ülést Howard Fast nyitotta meg, majd William Dubois ismert amerikai tudós felolvasta a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének 1949. évi rendeletét a nemzetközi Sztálin- békedíj megalapításáról. Du Bois közölte a megjelentekkel, hogy Paul Robeson nem utazhatott Moszkvába a nemzetközi Sztálin- békedíj átvételére, mert az amerikai külügyminisztérium megtagadta tőle az útlevelet. Du Bois részletesen ismertette Robeson életrajzát, a békéért, az amerikai nép jobb jövőjéért vívott harcát. Ezután Howard Fast mondott beszédet: Howard Fast hangsúlyozta, hogy Paul Robeson megérdemelten kapja meg e nagyszerű kitüntetést, a legmagasabb kitüntetést, amellyel az emberiség valamely fiát megtisztelheti. Howard Fast a megjelentek viharos tapsától kísérve átnyújtotta Paul Robesonnak a kitüntetéssel járó oklevelet és aranyérmet, majd Paul Robeson, a nemzetközi Sztálin-békedíj kitüntetettje válaszolt. Beszédében többek között kijelentette: Ma újra elmondom, amit nem egyszer mondtam eddig is, azt, hogy a Szovjetunió kemény és megingathatatlan barátja voltam, vagyok és leszek mindig. Ma a harc mindenekelőtt a békéért folyik, a sokféle életforma békés egymás mellett éléséért, s ez a harc mind többet és többet követel az emberiség valamennyi rétegétől. Az amerikai farmerek tragédiája AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK falusi dolgozó tömegei nehéz időket élnek. A statisztikai számadatok ékesszólóan . mutatják, hogy tömegesen jutnak csődbe a mező- gazdasági kis- és középbirtokok. A farmerek jövedelme évről- évre csökken. 1952-ben 30 százalékkal alacsonyabb volt az 1947 évinél. Ez év első nyolc hónapjában további 6 százalékkal csökkent. Ez elsősorban annak következménye, hogy a monopóliumok leszorították a mezőgazdasági termények felvásárlási árait. A mezőgazdasági termények felvásárlásával, értékesítésével és feldolgozásával foglalkozó monopóliumok kifosztják a falusi dolgozókat, akiktől, szerfölött alacsony árakon vásárolják fel a terményeket, de kifosztják a városi fogyasztókat is, akiknek ugyanezeket a terményeket drágán adják el. Nem csoda, hogy például a „National Farm Produetes Corporation“ haszna tavaly az előző évi 26.5 millió dollárról 28 millió dollárra nőtt. A farmerek részesedése a nemzeti jövedelemből csökkenő tendenciát mutat. A háború óta 7 százalékról 5 százalékra esett. A farmerek eladósodnak. Bankadósságuk összege egy év alatt 2 milliárd dollárral nőtt és tavaly elérte a 14 milliárd dollárt. A növekedés 1945 óta 60 százalékos. A kis- és középbirtokosok földje fokozatosan a monopóliumok és a nagybirtokosok kezébe kerül. Az Egyesült Államokban nemrég közzétették az 1950. évi összeírás adatait, Kitűnik, hogy 1950-ben az 1935. évi 6,900.000 helyett már csak 5,384.000 farm volt az országban. Tizenöt év alatt tehát több mint másfélmillióval csők- kent, a gazdaságok száma. A földjükről elűzött kis- és középfarmerek a városokba húzódnak. Ott a munkanélküliek had- seregét gyarapítják. Csupán négy év alatt, 1948—1951 között több mint másfélmillióval csökkent a mezőgazdaságban foglalk őzt atott személyek száma. MI AZ OKA a farmerek tömeges csődjének? A kapitalizmusban törvény, hogy a nagytermelés kiszorítja a kistermelést, törvény az osztályrétegeződés. A mezőgazdasági termelés koncentrációja szükségszerűen együttjár a kis- és középgazdaságok tömeges csődbejutásával. A tinánctőke alárendeli magának a mezőgazdaságot is. A négy legnagyobb monopólium gyártja. az összes mezőgazdasági gépek háromnegyedrészét. Négy mammutvállalat, tartja kezében a hústermelés 72 százalékát. Négy társaság, uralkodik a tejiparban. A farmer természetesen függ ezektől a vállalatoktól, amelyek monopolhelyzetben vannak mind a gépgyártás, mind a mezőgazdasági termelés felvásárlása terén. Az Egyesült Államokban a gazdaságok alig 2 százaléka az egész megművelt földterület több mint felével rendelkezik. Ugyanekkor minden második farmer nem tulajdonosa gazdaságának, hanem csak társtulajdonosa, vagy bérlője. Több mint 1.200.000 farmer gyakorlatilag a gazdag nagybirtokosok bérmunkása. Korántsem mindegyik farmer tud gépeket alkalmazni. Az 1950. évi összeírás adatai szerint a gazdaságok több mint felének nincs traktora. Éles osztályrétegeződésről tanúskodik az is, hogy a farmerek háromnegyedrészének jövedelme nem hogy a gazdaság fenntartására, de még a létfenntartásra sem elegendő. A mezőgazdasági termények 80 százalékát a nagyfarmok állitják elő. Ezek az igazi kapitalista üzemek könyörtelenül kizsákmányolnak 5 millió mező- gazdasági munkást. A GAZDASÁG militarizálása és a fegyverkezési hajsza meggyorsítja a mezőgazdasági dolgozók tönkrejutásának folyamatát. Amióta az ország gazdaságát átállították a hadigazdálkodás vágányaira, megdrágultak a mező- gazdasági gépek és a műtrágya. Emiatt, amint ezt a „Facts for Farmers“ című folyóirat megjegyzi, 1947 óta a farmerek jövedelmük legnagyobb részét a termelés fenntartására kénytelenek fordítani. Ugyanekkor a közszükségleti cikkek kiskereskedelmi árai állandóan emelkednek, úgy, hogy a dolgozók fizetéskápes kereslete egyre csökken. így ráadásul a mezőgazdasági termények belső piaca fokozatosan öszszezsugorodik. Csökken a mezőgazdasági export is. A nyugateurópai országokban a militarizálás csökkentette a lakosság vásárlóerejét. — 1952-ben az amerikai mezőgazda- sági export színvonala az előző évihez képest több mint 30 százalékot esett. A növekvő fegyverkezési kiadásokból és az óriási fegyveres erők fenntartásának hatalmas költségeiből kifolyólag az Egyesült Államokban állandóan emelik az adókat, ami csak még súlyosbítja a farmerek helyzetét. AZ AMERIKAI sajtó beismer ri, hogy a földművesek helyzete előreláthatólag tovább romlik. A lapok számításai szerint az Egyesült Államokban másfél-kétmillió „felesleges farmer“ van. Ezeket el kell űzni földjeikről, mert gazdaságaik „nem jövedelmezőek“, Nem kétséges, hogy ezt a pro- grammot meg is valósítják. Újból rengeteg farmer áll csőd előtt. A farmerek ezért mind elégedetlenebbek a militarizálás politikájával. A háborúellenes han^ gúlát olyan erős, hogy a három legnagyobb farmer-szervezet hi-1 vatalosan az általános hadkötelezettség programmja ellen nyilat- kozott. Az amerikai farmer mind ke-* vésbbé hisz a militarista propagandának, amely földi paradicsomot ígér neki arra az esetre, ha a népgazdaságot átállítják a hadigazdálkodás vágányaira. Tisztában van vele, hogy a fegyverkezési hajsza súlyosbbítja az ő helyzetét is, őt is tönkreteszi és nyomorba dönti.
