Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)

1953-09-24 / 224. szám

195a SZEPTEMBER 24, CSÜTÖRTÖK NfiPLAP Az új világháború veszélyének elhárítását és a nemxethöxi feszültség enyhítését szolgáló intézkedésekről Visinszkij eivtárs beszéde az ENSZ-közjjvűIés VIII. ülésszakán A. J. Visinszkij elvtárs, a Szov­jetunió küldöttségének vezetője az ENSZ-közgyűlés VIII. ülésszakának szeptember 21-i teljes ülésén „Az új világháború veszélyének elhárí­tását és a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedések­ről” mondott btszédet. A beszédet nagy érdeklődés előzte meg. Az üléstermet megtöltötték a küldöt­tek, a sajtó képviselői és a vendé­gek. A. J. Visinszkij elvtárs beszédé­nek elején rámutatott arra, hogy az ENSZ mostani ülésszakának fi­gyelmét elsősorban a nemzetközi helyzet, és az Egyesült Nemzetek Szervezete szerepének kérdésére kell összpontosítani, hiszen az ENSZ kötelessége, hogy elősegítse a nemzetközi problémák rendezé­sét, elősegítse a nemzetközi együtt­működésnek, a békének és a népek biztonságának megszilárdítását. Ehhez a munkához a szovjet kor­mány erőteljes támogatást nyújt. A. J. Visinszkij elvtárs megálla­pította, hogy az ENSZ most súlyos válságban van, minthogy az észak- atlanti tömb egyik elősegítőjévé alacsonyították. Az ENSZ-nek ez a szerepe különösen akkor vált észlelhetővé, midőn az ENSZ ne­vét a koreai fegyveres intervenció paláiStolására használták fel. A szovjet küldöttség vezetője megállapította, hogy a koreai fegy­verszünet aláírása elősegítette a nemzetközi feszültség némi enyhü­lését, Bármennyire próbálják is a reakciós erők a nemzetközi feszült­séget tovább fokozni. A. J. Visinszkij elvtárs a továb­biakban az Egyesült Államoknak a Szovjetunió és a népi demokra­tikus országok ellen irányuló „föld­alatti háború”-jával foglalkozott, majd bebizonyította, hogy a John Foster Dulles által kifejtett „me­részség politikája’’ csütörtököt mond és sorra hiúsulnak meg a béke ellenségeinek bűnös tervei. A. J. Visinszkij elvtárs a továb­biakban a koreai fegyverszünet alá­írása után kialakult távolkeléti helyzettel foglalkozott és rámuta­tott arra, hogy az amerikai javas­lattól eltérően a tévolkeleti kérdés rendezésében mindazoknak az or­szágoknak részt kell venniük, ame­lyek érdekeltek a kérdésben és amelyek elősegíthetik az értekezlet sikerét, tehát nemcsak a Koreában harcoló feleknek. Ezt a célt szol­gálja a Szovjetunió javaslata, amelyet már benyújtott a főbizott­ságnak. Visinszkij elvtárs bebizonyította, hogy az Egyesült Államok Korea egyesítésének kérdésében teljes egé­szében Li Szin Man álláspontját képviseli, vagyis Észak-Koreát sze­relnék alárendelni Li Szin Man népellenes uralmának. Visinszkij elvtárs ezután foglal­kozott Dullesnek, az Egyesült Ál­lamok küldöttsége vezetőjének né­hány nappal ezelőtt elhangzott felszólalásával és az amerikai kül­ügyminiszter előző beszédeivel cá­folta mc-r Dullesnek a közgyűlésen elhangzott kijelentéseit, amely sze­rint „az Egyesült Államok : soha­sem fárad el, soha nem csügged el a béke útjainak keresésében”. Visinszkij emlékeztette a közgyű­lés tagjait, hogy Dulles nemrégi­ben többek között Bostonban az amerikai ügyvédszövetségben, majd az amerikai légió kongresszusán uszító beszédeket tartott. „Hogy az amerikai kormányfők nem tartják érdeküknek a nemzet­közi Helyzet enyhülését — mon­dotta Visinszkij elvtárs —- azt Dulles úr beszédének az a része is bizonyítja, amely az ENSZ alap­okmányának felülvizsgálatának kérdésével foglalkozott.” Visinszkij elvtárs rámutatott arra, hogy az ENSZ alapokmányának felülvizs­gálatával az amerikai kormánykö­rök az Egyesült Nemzetek Szerve­zetét az agresszív politika eszkö­zévé akarják tenni. Ez azt jelenti, hogy egyes hatalmak kísérleteket tesznek a béke egész ügyének alá- aknázására. Ezután A. J. Visinszkij elvtárs elemezte a jelenlegi nemzetközi helyzetet, amelynek egyik jellem­zője, hogy az atlanti tömb orszá­gainak táborában továbbmélyültek az ellentétek és egész sor ország közvéleménye mindjobban követeli, hogy tárgyalások útján rendezzék a vitás nemzetközi - kérdéseket és az államok kössenek egymással megfelelő egyezményeket, amelyek elősegíthetik a nemzetközi feszült­ség enyhülését. Ezek a követelések egyre nagyobb és nagyobb nemzet­közi súlyt kapnak és halomra döotik azokat az akadályokat, amelyeket a béke ellenségei gördí­tenek a megoldatlan nemzetközi problémák rendezésének útjába. Visinszkij elvtárs rámutatott arra, hogy a szovjet állam meg­alakulásának első napjai óla a béke politikáját folytatja és a Szovjetunió egész politikája azt bi­zonyítja, hogy nincsenek területi igényei semmiféle állammal, így egyetlen szomszéd állammal szem­ben sem. A szovjet külpolitika elve bármely ország — nagy vagy ki­csiny — nemzeti szabadságának és szuverénitásának tiszteletben tar­tása. „A Szovjetunió a demokratikus tábor országaival szoros közösség­ben valósítja meg békeszerető politikáját — mondotta. Ez a tá­bor nem ismer belső ellentéteket és belső harcot, a teljes kölcsönös bizalom és tisztelet, az őszinte ba­rátság és önzetlen kölcsönös se­gélynyújtás tartós kötelékei fűzik eggyé. Hatalmas forrása ez a béke és a demokrácia országait magába foglaló tábor erejének és haladá­sának. Az ilyen vitathatatlan, vi­lágtörténelmi jelentőségű tényekkel szemben milyen nyomorúságosak azok a kísérletek, amelyeknek cél­ja, hogy elferdítsék és árnyékba borítsák a Szovjetunió és a demo­kratikus tábor országainak kölcsö­nös bizalmon, tiszteleten és testvéri együttműködésen alapuló viszo­nyát !” Nem ez a helyzet az északatlanti tömb táborának országaiban. Vi- sinszkij elvtárs bebizonyította, hogy e tömb célja nem a védelem, ha­nem az új világháború előkészítése a világuralom zagyva eszméjének megvalósítása céljából. „Az északatlanti tömb a legha­misítatlanabb katonai szövetség —■ mondotta —, amelynek egyes egye­dül agresszív céljai vannak. Az északatlanti tömb a béke ügyét fe­nyegető főveszély. A tömb létezé­séhez csak azoknak fűződnek érde­kei, akik a háborúra tették fel tét­jüket.” Visinszkij elvtárs a továbbiak­ban ismertette az Egyesült Álla­mok és néhány más tőkés ország reakciós elemeinek erőfeszítéseit, amelyeket a háborús pszihózis szí­tásáért tesznek. A béke ellenségei — mondotta Visinszkij elvtárs — most azzal a ténnyel próbálják megfélemlíteni a népeket, hogy a Szovjetunió a hid­rogénbomba előállítási titkának birtokában ban. Ilyen riadalomra semmiféle alap nincs, mert a Szov­jetunió változatlanul, következete­sen a béke megszilárdításának po­litikáját folytatja, amelynek célja az együttműködés és a kereske­delmi kapcsolatok fejlesztése min­den állammal, amely ugyanerre törekszik. A Szovjetunió politiká­jának az a célja, hogy valóban elősegítse a vitás nemzetközi kér­dések rendezését. Visinszkij elvtárs ezután lerán­totta a leplet Dulles amerikai kül­ügyminiszter ari;a Irányuló erőfe­szítéseiről, hogy békés színben tün­tesse fel az Egyesült Államok kül­politikáját. Nem lehet elleplezni az igazságot azoknak a katonai in­tézkedéseknek jellegéről és céljáról — mondott«, Visinszkij elvtárs —, amelyeket az északatlanti tömbhöz tartozó országok fokozott ütemben tesznek a nemzetközi helyzet ki­élezésére irányuló politika meg­valósulásával kapcsolatban. Visin­szkij elvtárs a továbbiakban rámu­tatott arra, hogy mit jelent a „kollektív védelem rendszere’’, amelynek lobogója alatt az Egye­sült Államok az agresszív célokat szolgáló katonai intézkedéseket va­lósítják meg. A kollektív bizton­ságra történő hivatkozások — mon­dotta — csupán a katonai terv palástolására szolgálnak. A. J. Visinszkij elvtárs ezután a koreai kérdéssel kapcsolatos poli­tikai értekezlettel foglalkozott. Vi­sinszkij elvtárs ismét bebizonyí­totta — ellentétben az Egyestilt Államok próbálkozásaival —, hogy a koreai háborút Dél-Korea kezdte. A beszéd további részében a né­met kérdéssel foglalkozott Visin­szkij elvtárs. A nyugati országok reakciós erői kijelentették, hogy Nyugat-Németország fegyveres ere­je rendkívül fontos egy „életké­pes Európa szempontjából”. Ez az ú: nem a béke érdekeinek, nem a német nép érdekeinek, nem a francia vagy angol nép érdekeinek útja. „Azoknak, akik valóban tö­rekszenek a német kérdés békés rendezésére, feltétlenül el kell ítél­niük és el kell vetniük a háborúra vezető militarizmus újjáteremtésé- re irányuló terveket”. — mondotta. Visinszkij elvtárs a nyugat­európai gazdasági helyzettel fog­lalkozva rámutatott arra, hogy Nyugat-Európa országai most még jobban függnek az Egyesült Ál­lamoktól, mint valaha. Megálla­pította, hogy a Szovjetunió, Kí­na és az európai népi demokrati­kus országok gazdasági blokád alá helyezése csak azt se­gítette elő, hogy ezek az orszá­gok gazdaságilag tömörültek és megszervezték a gazdasági együtt­működést és a kölcsönös segély- nyújtást. Visinszkij elvtárs adato­kat idézett a nyugati országok költségvetéseiből, amelyeknek je­lentős részét katonai kiadások te­szik ki. E költségvetések egész szerkezete azt bizonyítja, hogy főirányzatuk az agresszív tervek végrehajtását szolgáló intézkedé­sek finanszírozása. Az Egyesült Államok e katonai kiadások nagyrészét az idegen területeken lévő katonai támaszpontok kibő­vítésére és újak építésére, új fegyverek gyártására fordítják. A fegyverkezési hajsza nemcsak hogy nem csökkent — mondotta Visinszkij elvtárs, — hanem még nagyobb mértékben folyik és a tömeggyilkoló fegyverek, az atom­energia e célra történő alkalma­zásának legutóbbi eredményeivel kapcsolatban mind pusztítóbbá, sokmillió ember számára vészé­lyessé válnak. A hatalmas katonai kiadásokat a mindinkább fokozódó fegyver­kezési verseny okozza, amely a békeszerető népek ellen irányul, viszont új aranyözön reményével szárnyakat ad az amerikai mo­nopolistáknak. A. J. Visinszkj elvtárs statiszti­kai adatokat közölt a nagy ame­rikai monopóliumok profitjának növeléséről, majd megállapította, hogy a fegyverkezési verseny egyre súyosabb teherként neheze­dik a lakosságra. Ezen az ülészakon — mondotta — éppúgy, mint a megelőző ülés­szakokon is, az a rendkívüli fon­tosságú feladat áll a közgyűlés előtt, hogy intézkedéseket fogad­jon el az új világháború veszé­lyének megszüntetésére és a nem­zetközi kapcsolatokban mutatkozó feszültség csökkentésére. A. J. Visinszkij emlékeztette a közgyűlést, hogy a szovjet kül­döttség az előző ülésszakokon mi­lyen erőfeszítéseket tett ennek érdekében és felhozta azokat a kifogásokat, amelyeket akkor az Egyesült Államok külügyminisz­tere ezeknek az erőfeszítéseknek a meggátlására felhozott. A koreai hadműveletek meg­szüntetése fontos lépés a nemzet­közi feszültség enyhítése terén. A koreai fegyverszünet aláírásá­val az emberek millió és milliói világszerte erősebben remélik, hogy nemcsupán a koreai kérdés békés rendezése lehetséges, ha­nem meg lehet találni a többi vi­tás és megoldatlan kérdés rende­zésének útját.“ A szovjet küldöttség vezetője ezután részletesen ismertette a szovjet határozati tervezet egyes pontjait és rámutatott azok meg­valósításának nagy fontosságára. A. J. Visinszkij beszéde végén a közgyűlés elé terjesztette a hatá­rozati javaslatot majd beszédét a következő szavakkal fejezte be: „A Szovjetuniót az a mély meggyőződés hatja át, hogy ez az igazi út ahhoz, hogy necsak a nemzetközi légkör feszültségét, enyhítsük, hanem biztosítsuk a népek számára a békét és bizton­ságot, a lehetőséget, hogy félelem nélkül éljenek tovább és építsék életüket úgy, ahogy szükségesnek tartják.“ A. J. Visinszkij elvtárs felhívta a közgyűlés küldötteit, hogy támogassák a béke és a nemzetközi biztonság megszilár­dítására irányuló szovjet javasla­tokat. A Román Népköztársaság dol­gozó népe ma ünnepli új alkot­mányának első évfordulóját. Az új alkotmány fontos határ­kő azon az úton, amelyen az or­szág dolgozó népe 1944 augusztus 23-án indult cl, amikor a dicső­séges Szovjet Hadsereg kiűzte Romániából a hitlerista csapato­kat és szétzúzta Antoncscu fa­siszta diktatúráját. Az ország dolgozó ncpe a Ro­mán Munkáspárt vezetésevei, a Szovjetunió önzetlen, baráti támo­gatásával indult cl a szabad élet, a békés építő munka útján, s ezen az úton egyik sikert a má­sik után aratta. Szüntelenül fej­lődő mezőgazdaság és ipar, emel­kedő kulturális- és életszínvonal — ezekben lehet összegezni az eddig megtett utat. Számos ne­hézséggel kellett megküzdeni az országépítö munkában, de a ro­mán nép minden akadályt leküz­dött és alkotó erőibe vetett szi­lárd bizalommal haladt a demo­krácia, a szocializmus útján. — Az új alkotmány szentesíti a román dolgozó nép eddig kivívott politikai és gazdasági győzelmeit, rikkelyci eleven, lüktető valóság­gá váltak. A Román Népköztársaság egyik Egyéves a Komán Népköztársaság alkotmánya legragyogóbb eredménye a mun­kanélküliség maradéktalan fel­számolása. Az ország munkásosz­tálya számbelileg tetemesen meg­növekedett és jelentősen emelte szakmai képzettségének színvona­lát. A tervgazdálkodás útján ha­ladó Romániában ma már egyre érezhető a munkaerő hiánya. A népi kormány társadalmi és kulturális téren 1949—1953 kö­zött több, mint három milliárd lej beruházást eszközölt. Ugyanez alatt az idő alatt egymillió 730 ezer négyzetméter területű lakást építettek a dolgozóknak. Számos kulturális cs egészségügyi intéz­ményt hoztak létre. 1952-ben már háromszáznegyvenezer dolgozó üdült az ország legszebb vidé­kein. Idén ez a szám már 443.090- re emelkedett. íme néhány nagyszerű szám­adat az alkotmány cikkelyeinek eleven valóságából. Mindez azon­ban csak a kezdet, mert a párt és a kormány új programmja még ragyogóbb távlatokat nyitott meg a román dolgozók előtt. Az új Programm értelmében 1953—55 között a költségvetés 72.2 százalékát fordítják a dolgozók anyagi cs kulturális szükségletei­nek kielégítésére. Az eredeti ter­ven felül öt milliárd lejt ruház­nak be a mezőgazdaság, a fo­gyasztási cikkeket gyártó ipar fejlesztésére, lakóházépítésekre, sib. Ez 1953-hoz viszonyítva száz- ] százalékos emelkedést jelent. I Az élelmiszeripar 1954-ben már negyven-hatvan százalékkal több i húst, étolajat, cukrot és halat biz­tosít a dolgozóknak, mint 1953-ban. : A termelés jelentős emelése mel­lett egyre nagyobb mértékben l bővítik a választékot is. j A textil- és a cipőipar tcrmclc- j se az eredeti tervelőirányzathoz í képest I955-rc megkétszereződik. ! Ez a két fontos iparág már 1953. utolsó negyedében jelentősen fo- I kozza termelését, amely 1954-ben 210 millió négyzetméter pamut­textilre, 30 millió négyzetméter gyapjútextilre és több, mint tíz millió pár cipőre emelkedik. A fogyasztási cikkek és az élel­miszerek termelésének jelentős növekedése fokozza az áruforgal­mat. Ezért lényegesen kiszélesí­tik az állami áruházak és a szö­vetkezeti boltok hálózatát. A ke­reskedelem állami és szövetkezeti szektorában az áruforgalom már idén 54 százalékkal emelkedik és 1954-ben meghaladja a 22 milliárd lejt. Az ötéves terv végéig további 50.000 munkáslakást építenek ál­lami alapokból. Ugyanakkor az állam hatékonyan támogatja a lakóházépítőszövetkezetek mun­káját és egyéni, családi házak építését. Mindez csupán néhány szemlél­tető adat a párt és a kormány új programmjából, amely biztosítja a román ncp életszínvonalának gyors emelkedését. Az ország dolgozó népe nagy örömmel fogadta GH. Gheorghiu- Dcj elvtárs augusztus 23-án el­hangzott beszédét, amelyben az új kormányprogrammot ismertet­te. A dolgozók a következő na­pokban már szerte az országban megvitatták az előttük átló fel­adatokat, amelyek teljesítésével ezeket a nagyszerű célkitűzéseket előmozdíthatják. A termelési ér­tekezleteken egymás után szólal­tak fel a dolgozók, egymás után ..„„gzuiiak cl az értékesebbnél értékesebb javaslatok, amelyek­nek közös célja: a termelékeny­ség emelése, a belső tartalékok feltárása, az önköltség csökken­tése, a minőség és a választék javítása, illetve bővítése. A buka­resti „GH. Ghcorghiu-Dcj“ kon­fekciógyár dolgozóinak kezdemé­nyezése, amely a rejtett tartalé­kok tervszerű hasznosítására irá­nyul, hovatovább országos moz­galommá szélesedik. Románia üzemeiben egyre emelkednek a teljesítmények, az üzletekben mind több és több árucikk várja a dolgozókat. Az új alkotmány első évfordulóját a román dolgozók már az új kor­mány Programm megvalósításáért vívott harc első sikereivel kö­szöntik. Ezen az ünnepen a ro­mán dolgozó nép mérleget készít és bizakodóan tekint jövője elé, mert jól tudja, hogy — amint GH. Gheorghiu-Dej elvtárs mon­dotta augusztus 23-1 beszédében: .. minden dolgozó számára drá­ga pártunk biztos kézzel vezeti a dolgozókat a szocializmus győ­zelme felé.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom