Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-23 / 197. szám

1963 AUGUSZTUS 23, VASÁRNAP

KEKAP

A. J. Visinszkij elvtárs beszéde a koreai kérdésről az ENSZ-közgyülés politikai bizottságának ülésén

New York, aug. 21. (TASzSz): Az alábbiakban ismertetjük A. IT. Visinszkijnek, a szovjet küldöttség vezetőjének az ENSz-köz- gyűlés politikai bizottsága augusztus 19-i ülésén elhangzott beszédét. A. J. Visinszkij bevezetőben méltatta a koreai fegyverszünet megkötésének óriási történelmi jelentőségét, majd így folytatta:

— A koreai háború megmutatta és bebizonyította, hogy a beavatkozók — akik azzal a számítással kényszerítették a háborút a koreai népre, hogy gyorsan, egyetlen csapással, szinte játszva viselik és fejezik be ezt a háborút, — alaposan elszámították magukat. A háború megmutatta, hogy az igaz ügyért küzdő népek légy őzhete tlenek még akkor is, ha

— mint G. M. Malenkov mondta

— a modern imperializmus leghatalmasabb hadigépezete zúdul

rájuk. A háború megmutatta, hogy „a szabadság és a haza függetlensége iránti odaadás — ezúttal is a szovjet kormány vezetőjének szavait idézem — hatalmas állhatatosságot, bátorságot és tömeges hősiességet szül'1.

— Ebben a hősi küzdelemben nagy az érdemük a kínai népi önkénteseknek, akik koreai testvéreik segítségére siettek a beavatkozók elleni harcukban, a szabadságukért és függetlenségükért folyó harcban.

— Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy

a szovjet kormány a koreai népre kényszerített háború ' kezdete óta e háború megszüntetéséért, a fegyverszünet megkötéséért, majd a tartós békéért harcolt.

A szovjet kormány a szovjet nép akaratát kifejezve és minden más nép érdekeinek, valamint béketörekvéseinek megfelelően, évről évre minden erejét latbavetette a koreai vérontás megszüntetése, a koreai népre kényszerített és új világháború veszélyét magában rejtő háború megszüntetése, a koreai béke és az egyetemes béke biztosítása érdekében.

— Nem látom szükségét annak, hogy most megemlékezzek mindazokról az erőfeszítésekről, amelyeket a koreai és kínai fél a panmindzsoni tárgyalások során felmerült nem csekély nehézségek leküzdése érdekében kifejtett. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt, hogy

a Kínai Népköztársaság kormányának és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának óriási érdeme van a hadifogolykérdés végleges rendezésében.

Éppen ők javasolták a beteg és sebesült hadifoglyok kérdésének észszerű megoldása után az egész hadifogolykérdés megoldását azzal, hogy mindkét fél a kölcsönös engedmények szellemében, a koreai fegyverszünet létrehozására irányuló őszinte törekvéstől vezettesse magát.

A liszinmanisla provokációkat az Egyesüli Államok reakciós köre; támogatják

— Ez 1953 áprilisában történt. Tekintet nélkül arra, hogy megvolt a lehetőség a tárgyalások gyors befejezésére és a fegyverszüneti egyezmény aláírására, a dolog befejezéséhez még több mint két hónapra volt szükség Mi okozta ezt? Ezt a megengedhetetlen huzavonát a Li Szín Man-klikk provokációs álláspontja okozta. A Li Szin Man-klikk ugyanis mindent elkövetett annak érdekében, hogy meghiúsítsa a fegyverszüneti egyezmény aláírását.

— Ezzel kapcsolatban feltétlenül meg kell említenem a hadifogolycseréről szóló egyezménv megsértésének azt az esetét, amikor a liszinmanisták erőszakkal

kiengedtek több mint 27.000 koreai-kínai hadifoglyot, hogy ilyen bűnös módon hiúsítsák meg a már létrejött egyezményt. Most nem foglalkozom ennek a kérdésnek egész történetével, hanem csupán arra a különleges szerepre mutatok rá, amelyet ebben az ügyben a Koreában működő amerikai hatóságok betöltenek, amelyeknek szemeláttára játszódott le ez az egész provokáció.

— A liszinmanisták egész magatartása azt bizonyítja, hogy a koreai kérdés békés rendezését ellenző reakciós körök — erre a bizottságnak és az egész közgyűlésnek, az egész Egyesült Nemzetek Szervezetének figyelmet kell fordítania — most sem mondanak le arról a szándékukról, hogy minden eszközzel megakadályozzák Korea demokratikus alapokon történő békés egyesítését, megakadályozzák e fontos feladat sikeres megoldását.

Senki számára nem titok,

hogy a liszinmanisták provokációs játékukban, az Amerikai Egyesült Államok reakciós körei részéről támogatásra találnak.

— Mint Dulles úr ez év augusztus 7-én közzétett ny.latkozatá- ból látható, az amerikai külügyminisztérium megállapodott a Li Szin Man-klikkel abban, hogy közösen cselekszenek a Li Szin Man-féle terv végrehajtásában — beleértve a küszöbönálló politikai értekezletről való távozást is az

említett tervben előírt megfelelő pillanatban. Ismeretes ugyebár az a nyilatkozat is, amelyben Dulles szószerint ezeket mondta: „Megegyezés jött létre (a liszinmanis- tákkal. — A, V.) abban, hogy nem teszünk semmiféle egyoldalú akciót a politikai értekezlet idején Korea katonai eszközökkel való egyesítésére“. El kell gondolkodni e mondat fölött. Tanulmányozni kell ennek a mondatnak, e szavaknak, e nyilatkozatnak jelentőségét, amely nyilatkozatot nem más, mint az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere adta! Megegyezés jött létre, mint kiderült, Li Szin Mannal abban, hogy nem fejtenek ki semmiféle egyoldalú akciót Korea katonai eszközökkel való egyesítésére. Mit jelent ez?

— Ez azt jelenti, hogy nem kezdenek ismét háborút Észak- Korea ellen, nem újítják meg ezt a háborút, de csuoán a politikai értekezlet idején. Enged iék meg hogy feltegyem a kérdést: mi lesz az említett idő után?

— Nem lehet figyelmen kívül hagvni olyan nyilatkozatot, amely egyértelműen helyesli a Li Szin Man-klikknek azt a követelését hogy vívják ki Korea egyesítését fegyverrel a kézben, másszóval: háború segítségével. A Li Szin Man-klikk régi esztelen terve, hogy Korea úgynevezett ..egyesítésének“ ürügyével magának rendelje alá Észak-Koreát. A közgyűlés előző ülésszakain nem egyszer idéztünk számos olyan tényt, amely kétségkívül bizonyítja ezt. Ezeket a tényeket természetesen a közgyűlés I. számú bizottságának jegyzőkönyvei is megemlítik. Szükség esetén felsoroljuk ezeket a tényeket.

A koreai fegyverszünet megkötése után kialakult helyzetet értékelve, feltétlettül különleges figyelmet kell fordítanunk arra a tényre, hogy nyomban a fegyverszüneti egyezmény aláírása után az Egyesült Államok és Dél-Ko- rea megkötötte az úgynevezett ..kölcsönös segélynyújtási egyezményt“.

Még a reakciós amerikai sajtónak is be kellett ismernie, hogy ez az egyezmény fontos láncszeme azoknak az intézkedéseknek.

amelyeket a reakciós körök abból a célból tettek, hogy támaszpontokat biztosítsanak az ameri- kai fegyveres erőknek a jövőben, a Csendes-óceán térségében esetleg kifejtendő agresszív haditevékenysége érdekében.

A „kölcsönös segélynyújtási egyezmény“ az amerikai

terjeszkedési politikát szolgálja

— Hogy világos legyen ennek az egyezménynek igazi értelme, elégséges például szemügyre venni 3. cikkelyét, ahol szó van olyan „területekről..., amelyekről a jövőben valamelyik fél elis- meri, hogy azok a másik fél igazgatása alá törvényesen átadan- dók".

— Ez a 3. cikkely természetesen teljesen világos és célja sen- kiben nem kelthet kétséget.

— Vagy nézzük meg a 4. cikkelyt, amely szerint az Egyesült

Államoknak joga van elhelyezni szárazföldi, légi és tengeri fegyveres erőit Dél-Korea „területén és ferülete körül**.

— Ezek a cikkelyek eléggé át- látszóan beszélnek arról a terjeszkedő politikáról, amelyet ez az egész úgynevezett kölcsönös védelmi egyezmény szolgál.

— Szembeötlő, hogy ezt az egyezményt — amely feljogosítja az Egyesült Államokat arra, hogy fegyveres erőiket Dél-Korea területén tartsák — nyomban azután írták alá az Egyesült Államok. hogy aláírták a koreai fegyverszüneti egyezményt, amely hangsúlyozza, hogy a politikai értekezlet egyik kérdése lesz -ala- mennyi külföldi fegyveres erő kivonása Koreából.

— Merőben ellentétes két okmányt majdnem ugyanakkor írnak alá!

— Mint ismeretes, áz úgyneve- zett „kölcsönös segélynyújtási“ egyezménnyel közvetlen összefüggésben áll a koreai intervencióban részvevő 16 kormány nyilat- kozata, amely kormányok ebben a nyilatkozatban előre kötelezték magukat arra, hogy résztvesznek az újabb távolkeleti háborúban ha a katonai kalandok kedvelői azt ismét kirobbantják. Természetszerűleg ebben az esetben sem mellőzték a jóindulattól csepegő szólamok felhasználását bűnös célkitűzéseik palástolására.

— Ez a nyilatkozat komoly aggodalmat kelt a nyugati világ országainak társadalmi köreiben is. Megítélhető ez például a „The Observer“ című angol konzervatív lapból, amely méltán jellemezte ezt a nyilatkozatot olyan okmányként, amely „harmadik világháború elindításával fenyeget. ha újabb helvi incidens következik be Koreában*1.

— Uraim, — ilyen a politikai helyzet annak a napnak küszöbén, amikor a politikai ért ékezetnék munkához kell látnia. E politikai értekezlet előtt fontos feladatok állnak, amelyek eredményes megoldásához érdeke fűződik a koreai népnek és minden békeszerető népnek.

— Most az a feladat, hogy segítséget nyújtsunk a koreai népnek népgazdasága mielőbbi és mi nél teljesebb sikeres helyreállításában, segítsük a koreai népet békés élete folytatásában, a háborúokozta súlyos sebek begyó- gyításában. A szovjet kormány — figyelembe véve e feladat rendkívüli fontosságát — elhatározta, hogy azonnal egymilliárd rubelt utal ki Korea lerombolt gazdaságának helyreállítására. Nézetünk szerint a közgyűlésnek e'ő kell irányoznia olyan intézkedéseket amelyek elősegítik annak a politikai értekezletnek sikerét, amelyet a fegyverszüneti egyezmény

1. cikkelyének 60. pontja értelmében kell összehívni, hogy tárgyalások útján rendezze a Koreában tartózkodó külföldi fegyvere? erők kivonásának a kcrcr.i kérdés békés rendezésének stb. kérdéseit.

A szovjet kormány álláspont- ja ebben a vonatkozásban az, hogy következetes békepolitika folytatásával törekszik valamennyi kérdés békés meg- oldására. Abból indul ki, hogy a kérdéseket maguknak a koreaiaknak kell eldönteniök az Észak- és Dél-Korea közötti tárgyalások útján, még- pedig úgy, hogy minden erőfeszítésüket ilyen irányú munkájuk eredményességének biztosítására összpontosítják.

Ezzel kapcsolatban megkülönböztetett figyelemmel kell kezelni olyan fontos kérdéseket, mint a politikai értekezlet jellege és ösz- szetétele.

Az amerikai álláspont a politikai

értekezlet összetételét illetően hibás és tarthatatlan

— Nézetünk szerint hibás az a javaslat, hogy a két fél képviseletének elvére támaszkodva kell megkonstruálni az értekezletet.

Pedig éppen ezen az állásponton vannak az Egyesült Államok és az őket támogató államok, amelyek aláírták a 151. szám alatt kiadott határozat-tervezetet.

— Az értekezlet ilyenféle felépítésének hibás volta látható már abból is, hogy a politikai értekezlet helyes megszervezésében nemcsak a 4. cikkely 60. pontjában megjelölt felek érdekeltek, hanem érdekelt minden békeszerető nép, elsősorban a Koreával szomszédos népek.

A fegyverszüneti egyezmény 60. pontjának helyes értelmezéséről — amely pontra amerikai

részről sűrűn hivatkoznak — A. J. Visinszkij a következőket mondotta:

— Mi is voltaképpen ennek a 60. pontnak a lényege?

Nézetünk szerint igen egyszerű.

— A lényeg először is az, hogy a két fél — ez ar adott egyezmény alfája és ómegája — a fegyverszüneti egyezmény hatálybalépését követő három hónapon belül politikai értekezletet hív össze, hogy tárgyalások útján rendezze a Koreában tartózkodó összes külföldi fegyveres erők kivonását és a koreai kérdés békés rendezését érintő és egyéb kérdéseket.

A lényege másodszor az, hogy ezt az értekezletet magasabb színvonalon hívják össze, és harmadszor, hogy ezen az értekezleten a képviselőket a két fél fogja kinevezni.

— Az Egyesült Államok vezette államok csoportja határozat- tervezetének szerzői és elsősorban Lodge úr, olyan értelmezést adnak a 60. pontnak, amely szerint a politikai értekezlet részvevői csak olyan országok lehetnek, amelyeket mindegyik fél külön jelölt ki, méghozzá azon országok közül, amelyek résztvet- tek a háborúban. A 15 ország határozati javaslata félreérthetetlen világossággal ezt mondja.

— Ugyanakkor Lodge úr tegnap beismerte, hogy számos olyan állam van. amelynek érdeke fűződik ehhez a „területhez'1 — ahogy kifejezte magát —. vagyis érdekelt a koreai kérdés békés rendezésében.

— Az a határozattervezet, amelyet az amerikai küldöttség és néhány más küldöttség védelmez. Lodge úr e beismerése ellenére sem irányozza elő ezen országok részvételét a politikai értekezleten és ilymódon teljesen önkényesen megkísérli kizárni azokat ebből az értekezletből, jóllehet az adott államok érdekeltek a részvételben.

— Nyilvánvaló, hogy Lodge úrnál itt valami nincs rendjén. De ez bennünket kevéssé nyugtalanít. Fontos az. hogy az ilyen helyzetet természetszerűleg nem lehet normálisnak tekinteni. Maga Lodge úr jelentette ki tegnap, hogy ha a közgyűlésnek javasolnia kell bármilyen más fél meghívását az értekezletre, akkor logikus — amint hangsúlyozta —

hogy nem lehet ok, amiért olyan országokat, amelyek szomszédai Koreának és amelyeknek közvetlen érdekei vannak ezen a területen, ne hívnának meg erre az értekezletre.

— Ami igaz, az igaz. Természetesen semmi alapja sincs annak, hogy olyan országokat, amelyek Korea szomszédai, sőt ezen túlmenően — amint Lodge úr kijelentette — közvetlen érdekeik vannak ezen a területen, márpedig Korea szomszédainak mindenekelőtt és mindennél inkább vannak érdekei — ne kapcsoljanak be a koreai kérdés békés rendezésére összehívandó politikai értekezlet részvevői közé.

— Amikor azonban Lodge ilyesféle kijelentést tesz és ugyanakkor tagadja annak szükségességét, hogy a közgyűlésnek ajánlania kellene a háborúban résztvett országokon kívül más országok részvételét is a politikai értekezleten, voltaképpen az alatt a határozattervezet alatt vágja a fát, amelynek ő egyik társszerzője. Ugyanekkor még nyilvánvalóbbá válik a határozattervezetben foglalt javaslatok logikátlansága.

— A 60. pont Lodge úr által adott értelmezése tehát teljesen tarthatatlan.

A politikai értekezlet sikerének előfeltétele: a „kerek-asztal konferencia“ elve

— Mivel magyarázható e két javaslat megjelenése7 Miért volt' szükség e további javaslatokra, arra, amelyet Ausztrália és Ujzé- land nevében, és arra, amelyet a brit nemzetközösség négy országa nevében terjesztettek elő? Ha a 15 állam már megegyezett álláspontjának alapja tekintetében, felvetődik a kérdés, miért volt szükség még erre a két javaslatra? Miért nem lehetett e két javaslat tartalmát összefoglalni a közös határozati javaslatba? Ez a kérdés helyénvaló és a válasz is egészen világos:

e két javaslatra azért volt szükség, hogy bizonyos egység látszatát keltsék a főjavaslat tekintetében, amikor ez az egység valójában nincs meg a 15 küldöttség között, hiszen legalább négy küldöttség más álláspontra helyezkedik.

— E két javaslat, valamint1 Lloyd úrnak, Nagy-Britannia kül-J döttének felszólalása, Schumann- úrnak, Franciaország képviselőié-, nek felszólalása, a kanadai képviselő mai felszólalása csupán azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok vezette 15 ország határozati javaslata nem szolgálhat alapjául az értekezlet összetételével kapcsolatban felvetett'kérdés megoldásának. A 15 küldöttség e csoportjában vezető országok ál-! láspontját — gondolom — egy német közmondással lehetne jellemezni: „Úgy próbálják kimosni az irhát, hogy be ne nedvesítsék“.

— Helyesen mondotta tegnap Schumann úr, Franciaország képviselője, hogy a 60. pontban foglalt javaslatok kifejezéseit nem 1 kell túlságosan szó szerint értelmezni és hogy a politikai értekezletnek nem szabad két, egymással ellentétes táborból állania. Ugyanilyen állásponton van — ahogy ez Lloyd úr nyilatkozatából megítélhető — az angol küldöttség is, társszerzője a 15 ország határozati javaslatának, amely merőben ellentétes elvből indul ki.

Ami a Szovjetuniót illeti, küldöttségünknek szilárd meggyőződése az, hogy a politikai értekezlet csakis abban az esetben járhat sikerrel, ha a „kerékasztal konfcrencia‘‘-elv alapján épül fel.

Úgy gondoljuk, hogy az értekezletnek csak akkor lesz sikere, ha a „kerekasztal konferencia*1 elvén nyugszik, amely konferencián nemcsak két fél képviselői vesznek részt, hanem a koreai kérdés békés rendezésében érdekelt más országok képviselői is — mondotta A. J. Visinszkij.

3