Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-09 / 186. szám

T 1953 AO GUSZTUS », VASÁRNAP NÉPLAP „Soha életemben nem volt olyan jó dolgom, mint a szövetkezetben !“ 1?A kdiák killák maradt listával, vagy lista nélkül“ A vasmegyeri Micsurin tsz..ben 116-an, vagyunk. A 116 tag közt sokféle ember van. Ezért vetődött fel Nagy Imre elvtárs beszéde titán ■többeknél az a gondolat, hogy el­hagyják a szövetkezetét. Azonban bem soká gondolkodtak így, mert amikor meglátták, hogy jól fizet a kalászos, s munkaegységenként több . mint S kiló gabonái, 15 fo­rintot, 5 kiló kukoricát, 5 kiló bur­gonyát, 2 kiló takarmány répát, 5 kiló szénát, 3Ó deka cukrot, 1 deci olajat, 5 kiló gyümölcsöt kapunk, akik eddig'azon a véleményen vol­tak, hogy kilépnek, átálltak a mi táborunkba, akik úgy döntöttünk, hogy a szövetkezetben maradunk. Miért is lépnénk ki? Soha életem­ben nem volt olyan jó dolgom. Kicsi, de erős a mi termelő- csoportunk. 214 holdon, 28 taggal indultunk el a közös gazdálkodás [útján, s valamennyien ezen az úton akarunk haladni tovább. A cséplés még tart nálunk. De tud­juk, hogy' körülbelül 4 kiló ga­bonát fogunk kapni munkaegysé- genkint. Az elmúlt év aszályos volt. Tavaly összesen 310 munka­egységet értem el. 14 mázsa ga­bonát, 2 mázsa árpát, 1.50 mázsa krumplit, 3 mázsa kukoricát, 6 liter olajat, 22 kilő cukrot, 12 li­ter mustot, 6 kiló szalonnát és 3G0 forintot kaptam. Meg voltam elé­gedve. Nem volt jó termés, de ha egyénileg gazdálkodtam volna, ennyi : sem termett volna. De eb­ben az évben vagyonos ember tyi, .a Belöiannisz-téri nagy építkezés dolgozói és vezetői vál­laltuk, hogy az Irodaházat augusz­tus 20-ra, az Alkotmány ünnepe tiszteletére, tető alá hozzuk, a gépkihasználást 49 százalékról 70 százalékra emeljük, a sztahano­vista munkamódszert minden munkára kiterjesztjük még na­gyobb eredmények elérése érde­kében. A felajánlások teljesítését nap mint Uäp figyelemmel kísérjük. Háromnegyedévi tervünk teljesí­tésével 40 százaléknál tartunk, tehát 4 nappal előbb, mint azt az ütemterv előírja. Mert augusztus 10-re volt kitűzve tervünk 40 százalékos teljesítése. Az Iroda­ház tetőfedése a kitűzött határ­időre készen lesz. Gépkihasználá­si féTajánlásünk teljesítéséhez a triTÁSz-tól kérünk támogatást, mert a Beloiannisz-téren már két mint fi szövetkezetben. Ketten va­gyunk csak a feleségemmel, üregek vagyunk, de azórt nekem is van 438, s a feleségemnek is van 240 munkaegysége. Mennyi mindent fo­gunk venni évi keresetünkből! Mindenekelőtt rádiót, kerékpárt, új csizmát, a feleségemnek és ma- gamnak is viselő és ünneplő ru­hái. Olcsóbb lett a ruha, mi pedig több kedvezményt kaptunk. 150 mázsa gabonával kellett keveseb­bet beadni n minisztertanács hatá- rozata ai-pján! Az ingyenes állat­orvosi és gyógyszerellátás nyomán több, mint 6000 forintunk marad meg egy év alatt, amit ml kapunk meg az őszi zárszámadásnál. De nem is szegény a mi szövetkeze­tünk. 50 mázsa terményt osztunk lesz belőlem, annyi mindent ka­pok. Most is megvan már a 360 munkaegységem, de októberig 550-et akarok teljesíteni. Több, mint 30 mázsa terményt, 500 liter- nél több bort, 12 mázsa kukori­cát, 12 mázsa burgonyát, 1 mázsa cukrot, 12 mázsa takarmányt ka- pok és körülbelül 4—5 forintot rnunkaegységenkint. Ha összeha­sonlítja saját jövedelmét az enyémmel bármelyik egyénileg dolgozó paraszt, láthatja, hogy egy ember munkája után ilyen jövedelme nincs. Emellé olyan engedményeket kapunk, mint pél­dául a 1Ö százalékos ked­vezmény a beadásban, ami 25.000 forintot jelent szövetkezetünknek. Körülbelül 1.500 forintot takarí­építkezés halad a legnagyobb ütemben, s a TITÄSz. csak egy darab 50 Kw-os trafót tudott biz­tosítani. Ennek 75 százalékát a toronydaru köti le, s így a többi gépek csak a napnak egy bizo­nyos rövid idejében működhet­nek. A sztahanovista munkamód­szert minden munkafolyamatba bevezettük. Ezen felül kísérlete­zünk a vakológép használatával. A vállalat gépészeti csoportja is nyújtson segítséget munkánkhoz. Ne kelljen még két hétig kérni a habarcsszivattyút. Azonnal küld­jék azt el, hogy munkánkat za­vartalanul végezhessük. Sokkal jobb eredményeket is elérhetnénk, ha a 61 /6-os anyagellátó vállalat nem ötletszerűen bocsátaná ren­delkezésünkre a segédanyagokat, mint a salak, kavics, homok és cl azoknak, akik öregek, munka­képtelenek és betegek, hogy azok is fehér kenyeret egyenek. Nem lépek ki soha a szövetkezet- bő] ! Sőt még jobban akarok dol­gozni. Egyik fiam katona a repü­lősöknél. bent marad továbbszolgá­lónak, repülőstiszt lesz. Azt ákn- rom, hogy büszke legyen ar. apjá­ra, ahogyan én is büszke vagyok rá. Biztos vagyok benne, hogy a mi szövetkezetünkből nem is fog ki­lépni egyetlen becsületes tag sem, mert valamennyien látják, hogy az életük itt szebb, boldogabb. M a/cur'd tvánK a vasmegyeri Micsurin tsz. kertésze. tunk meg az ingyenes állatorvosi vizsgálatból kifolyóan, amit szin­tén mi kapunk meg év végén, a zárszámadáskor. Ezért tudom én megtenni, hogy most vadászfegy­vert is vásárolok ...amellett;'hogy valamennyiünknek új ruhát, ci­pőt és egy.jó sertést veszek. Ilyen életünk van a termelőcsoport­ban. Ezt az életet védjük a nagy­száj úakkal szemben, akik szeren­csére a mi csoportunkban nincse­nek, de akadnak a községbeji. A mi csoportunkat nem tudják meg­ingatni az ilyen hangoskodófc, mert mi tudjuk, hogy a termelő- csoportban lettünk megelégedett emberek. TURÓCZI ZOLTÁN, Kálmánháza, Október 7 termelőcsoport. mész, hanem állandóan megfelelő mennyiséggel látná el az építke­zést. Munkahelyünk brigádjainak Is jobb munkát kell végezniük, mint például a Kégler-állványo- zó- és a Jóni-segédmunkásbrigá- doknak, akik sokszor elmaradnak a munkával. Vegyenek példát a 16 főből álló Szoták-segédmun- kás-brigádtól, Korbács kőműves-, Kecskeméti vasbetonszerelő, Nagy István segédmunkás-brigádjaitól, akik minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a 61/2. Építőipari Vállalat Irodaház-építkezését ha­táridő előtt befejezzék, az augusz­tus 20 tiszteletére tett vállalá­saikat maradék nélkül teljesít­sék. Kövessék az élenjárók példá­ját üzemünk dolgozói, hogy büszkén adhassunk hírt vállalá­saink teljesítéséről. SOLYMOSI MIHÁLY, az Irodaház-építés vezetője. ALÁ j Ats H.üsa nejében ren­dezték meg hagyományos majáli­sukat a nyíregyházi tanvaooKrok lakói. Táncolt, mulatott a fiatal­ság. De nemcsak ők. Ünnepelt ott mindenki. Boldog, szabad életii­két, szabad májusukat ünnepel­ték. A városból ment hozzájuk népi tánccsoport és zeneszó han­golta még derűsebbre a tanyait népének kedvét. Fogyott a sor az asztalokról. Mindenki jó kedvé­ben volt. Az egyik asztalnál ugyancsak nagy volt a vigada­lom. — Igyatok barátaim! Igyatok csak, emberek! — hallatszott az asztal mellől. — Egyformák va­gyunk mi úgyis, egyformák is voltunk mindig. Nem *gaz? — bökte oldalba Sajben Andrást, Belfi Pált a kulák Babicz. Még kacsintott is hozzá, bár ez a né­zés szinte égette az emberek ar­cát. Sötét tüzek lobogtak Babicz szeméből. A két dolgozó paraszt nem vá­laszolt. Érezték, hogy ez a pohár sör nem esik jól nekik. Gondol­kodni kezdtek. „Hm, egyformák... Még néhány évvel ezélőtt nem­igen voltunk azok. Mösímár egy­formák lennénk?“ És már kezd­ték bánni, miért is fogadtak el ettől az embertől ezt a pohár sört. De Babicztól nem könnyű meg­szabadulni. Hozzájuk hajolt és úgy suttogta: — Ne fizessétek ki az adót, ne hallgassatok ezekre... a rongyosokra. Míg mások becsületes munká­juk után jókedvvel szórakoztak, Babicz István kulák ilyen sza­vakkal akart rést ütni a lelkek­ben:.— Eljön még a mi időnk,— mondotta titokzatosan,, kárörven­dő mosollyal. „A mi időnk“ — pontosan ezt mondotta. S itt arra az időre gondolt, amikor még más volt a szava azokhoz, akiket most egy­két pohár sörrel akart megvásá­rolni, akikkel most nyájasan, mézes-mázos hangon beszélt. — Hiába minden. A tanyák népe nem felejtette el Babicz „urat“. Nem lehet ilyen könnyen elfe­lejteni gyűlölt uralmát. Sokan emlegetik ma is, hogy a felsza­badulás előtt bizony másképp be­szélt, másképp cselekedett velük. Sokat tudnának mondani róla. Sokat tudnának mondani roko­náról és szomszédjáról, Babicz Andrásról is. Gabulya Pál, Melich János és Gyebrócki Mihály, de a tanyák valamennyi lakója tudja, honnan, miből fizet úton-útfélen a dol­gozó parasztoknak Babicz István. Az ötholdas gyümölcsös jövedel­méből, amelyhez az ő verítékük, izzadságuk ragadt, mint mindené- hez: 25 méter hosszú házához, 30 hold földjéhez, gyümölcsöséhez, pénzéhez. * — Ma nem dolgozunk — ordított Melich Jánosra a kulák, — ne is lássalak! Még ilyet! Jó, hogy nem este akarsz munkához kezdeni! Melich János földreszegezett fejjel állt előtte. Csontos arcán szégyenpir futott végig, ö-szeszo- rítottá fogát, megrándultak arc­izmai. Hazamegy. De mit jelent neki az, hogy ma sem dolgozhat, hiszen otthon várják a pénzt, amit egy nap alatt „keres“, ha ugyan pénznek lehet nevezni egyáltalán, amit ennél a fenevad­nál kap. Sírni szeretett volna dühében. Hajnali 5 órakor ment dolgozni, s ezt nevezte a kulák estének. — Ennyi volt a bűne, ezért maradt éhesen a sok gyermekszáj, ezért nem lesz holnap lebbencsleves az asztalon. Mert másra nem telik. A kulák gyűlölettel nézett utána. — Rongyosak — mormogta a fo­gai közt, azután kieresztette há­rom komondor-kutyáját. Azok fogvicsorgatva, habzó szájjal ro­hantak a kerítéshez. Legszíveseb­ben utánaengedte volna őket. — Minden napszámos és rongyos cseléd után. Hogy elevenen tép­jék szét őket. Csak egy tartotta visas. hogy akkor nem lesz, aki dolgozzon neki. Mert ő „nem született munkára“. Az ő csa­ládja mindig jobban szerette a munkánál a parancsolást, s ez az egy „jótulajdonság“ nála is meg­van. Ritka eset, amikor kezébe veszi a kapát, legtöbbször akkor is azért, hogy megfenyegesse nye­lével napszámosait. Ezt az embert pontosan ezek­kel a szavakkal illette az 1931-beji kiadott „Magyar Városok Mono­gráfiájának személyi adattára“: „Babicz András gazdálkodó, 1922 óta önállóan vezeti szép minta- gazdaságát“, vagy rokona: „Ba- bicz István tanyabíró, gazdálkodó, ősrégi nyíregyházi családból származik, aki a város életében mindig jelentékeny szerepet töl­tött be. 1922 óta mint tanyabíró, elismert körültekintéssel végzi, teendőit.“ Megérdemelték, hogy ilyen elismeréssel nyilatkozzon róluk a múltnak e népnyúzókat nyilvántartó könyve, amely nem kisebb emberek mellé helyezte őket, mint gróf Dessewffy Aurél, többezer hold bitorlója, vagy egyéb gazemberek, főszolgabírók és rendőrkapitányok nevei mellé... * A kormányprogramm a nyíregyházi tanyákba is gyor­san eljutott. Csoportokban, nagy örömmel beszélgettek erről a dol­gozó parasztok. Nem csoda, hi- szén népi államunk nagy kedvez­ményeket ad ezután nekik. Ingye­nes lett az állatorvosi szolgáltatás, eltörölte az elmúlt évi beadási és adóhátralékot, a kártérítést. So­kat jelent ez nekik is. Erről be­szélgettek, amikor közéjük som- . polygott a kulák Babicz István, — Nincs már kulák! — mon­dotta örömmel. — Eltörölték a kuláklistát, most már valóban egyformák vagyunk — és kiegyenesedett. Szinte nyo­ma tékot akart adni ezzel szavá­nak. Lehullt az álarc és egyre nyíltabban mutatta meg gyűlölt, igazi arcát. Otthon már eltervez­te, hogy visszaveszi földjét, amit ma a nép használ, összeültek a kulákrokonok, összeült sógor, ko­ma, após, akik mind egy szálig a szegényparaszt kiuzsorázásából, kizsákmányolásából éltek tétle­nül. Itt az idejük — gondolták és majdnem táncraperd ültek. „Nincs már beadás, nem is teljesítjük.“ — Ezt a hírt terjesztették a dol­gozó parasztok között. Hogy ne adják be az államnak járó ter­ményt, hogy ne fizessék adójukat, így vezette félre Sajben András dolgozó parasztot is, aki hallga­tott rá és nem fizette ki adóját, A harmados földet is szétosztotta már gondolatban a kulák. S hogy Rákosi elvtárs világo­san, félreérthetetlenül megmon- dptta: „A kulák kulák maradt lis­tával, vagy lista nélkül“. Babicz István és Babicz András a felvett kulák-ünneplőt újra munkásru­hával cserélték fel. Alakoskodók, szemforgatók ezek, akik megsze­retnék tömni pénzeszsákjukat, akik azt akarják, hogy kitérjenek hintójuk elől a dolgozó parasztok szekerei. Sunyi, ravasz módon iz­gatnak még most is a termelőszö­vetkezeti gazdálkodás ellen. A mandabokori Kossuth termelócso- port tagsága soha nem nézett ilyen jó zárszámadás elé és nem tudja őket megtéveszteni semmi. Az egyénileg dolgozó parasztok is gyűlölik őket. Utálják szeny- nyes pénzüket, nem hallgat­ják meg aljas rágalmaikat. Tud­ják, hogy patkányok és vérszí­vók, akik mindent a dolgozó pa­rasztság ellen, ő ellenük, gy'" niekeik jóléte ellen tesznek. K. A Honvéd-utcai új bölcsőde építői már túlteljesítették augusztus 20-ra tett vállalásukat A nyíregyházi Honvéd-utcai Jjölcsőde építkezésénél dolgo­zik Balogh Antal és segéd­munkás-brigádja. Balogh Antal sokat nézegetté eleinte a mun- kábaállított malterkeverő-gépet, meg a mellette szorgoskodó kis­lányt, Te, Piroska! — szólt egyszer Balogh á gépkezelő P. Szabó Pi­roskához. — Aztán nem félsz te ettől a géptől? .., — Ugyan miért félnék?... Nem bánt ez senkit Anti bácsi! Balogh tovább érdeklődött: — És jó lesz ez a malter, amit a gép csinál? Szabó Piroska felelet helyett működésbe hozta a gépet, majd a habarcsot, a habarcshordó lá­dába öntötte. Balogh mindezt szótlanul nézte. Aztán a keverő­kanállal tüzetes vizsgálat alá vette a habarcsot. „Olyan ez, mintha én kevertem volttá — mondta. Es milyen gyorsan elké­szült! Most aztán fog menni a munka szaporán! — lelkendezett az öreg Balogh. Bizony nagy segítség volt a Balogh-brigádnak, hogy gép ke­verte a maltert. így többet tud­tak segíteni Cserbák József kő­művesbrigádjának. Balogh Antal segédmunkásbrigádja éppúgy is­meri a napi tervet, mint Cserbá- kék. Közösen is szokták megbe­szélni a feladatokat. Baloghék sorrendben készítik el az állvá­nyokat, hordják a szakmunkások keze alá a maltert, a téglákat. — Nagy segítség ám ez a szakmun­kás-brigádnak. Ilyen összeszokott munka teszi lehetővé, hogy a kőművesbrigád minden percet szakmunkával tölthet el. A Cser­bák és Balogh brigád segíti és megbecsüli egymást. Részük van abban is, hogy a tervezett tégla­alap helyett úsztatott betonnal készítették el a bölcsőde alapját. 8 ezer forintot takarítottak meg ezzel, előbbre hozták a különböző építési fázisok határidejét is. A falegyent augusztus 20. helyett így már augusztus 4-én elérték. Az augusztus 20-ra tett vállalást túlteljesítették a bölcsőde építői. A két brigád: Cserbák József kő­művesbrigádja átlag 146 százalé­kot, Balogh Antal segédmunkás­brigádja pedig 149 százalékot tel­jesít. További jól szervezett mun­ka mellett el akarják érni, hogy a 44 gyermeket befogadó bölcső­dét december 15 helyett egy hó­nappal a határidő előtt, novem­ber 15-én átadhassák rendelteté­sének. „A termelőcsoportban lettünk megelégedett emberek46 Az alkotmányi verseny híradója A. Belöiannisz-téri építők harca az augusztus 20-i vállalások teljesítéséért

Next

/
Oldalképek
Tartalom