Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-04 / 181. szám

1953 AUGUSZTUS 4, Kfcyií NÉPLAP Ünnepélyesen megnyitották a IV, Világifjúsági Találkozót Daskó Mihályék 73 tnttx&t* gabonája Vasárnap délután 4 órakor a bukaresti „Augusztus 23“ stadion­ban megnyitották a IV. Világifjú­sági és Diák-Béketalálkozót. A nyolcvanezer férőhelyes stadiont zsúfolásig megtöltötték a meghí­vott vendégek, a román fiatalok, valamint a világ ifjúságának kép­viselői. Négy óra előtt néhány perccel megjelent a dísztribünön Gheor- ghe Gheorghiu-Dej elvtárs, a Ro­mán Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke, Petru Groza, a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnökségének el­nöke, valamint a Román Népköz- társaság minisztertanácsának számos tagja. Jelen voltak a meg­nyitáson sok ország bukaresti diplomáciai képviseletének veze­tői, valamint a Demokratikus If­júsági Világszövetség és a Nem­zetközi Diákszövetség vezetői. A dísztribünön helyet foglalt a ro­mán társadalmi, politikai és kul­turális élet számos kiváló képvi­selője is. Négy óra után .néhány perccel száz harsona jelezte az ünnepsé­gek kezdetét. Ezután bevonultak a stadionba a részvevő nemzetek küldöttségei. A bejárón át feltűnnek a dísz- felvonulás zászlóvivői, elöl óriási hófehér VIT-zászlót, lenget a szél. majd az öt nagyhatalom és a Ro­mán Népköztársaság zászlói kö­vetkeznek. Feltűnik a DIVSz. hatalmas jelvénye és a Nemzetközi Diák­szövetség emblémája. Röviddel ezután kékruhás ifjak jönnek a VIT-en részvevő nemze­tek zászlóival. A magyar zászló a negyedik sor szélén lobog. A zászlóvivők elvonulása után pedig megkezdődik a világ ifjú­ságának káprázatos felvonulása. Elől Albánia küldöttsége ha­lad vörös lobogóval. Őket Algír küldöttei, majd Argentína, Ausz- Irália, Ausztria delegátusai köve­tik. Belgium és Burma kül­döttei után Bolivia, maid Brazí­lia küldöttsége ér a dísztribün elé, majd Bulgária, Francia-Afri- ka, Chile küldöttei mennek el a dísztribün előtt. Fergeteges taps viharzik végig ' a stadionon, amikor megérkeznek a népi Kína kék-íehérriihás delegátusai A kínai csoport élén egy ifjú óriási vörös selyemzászlót emel a magasba. Mögötte ismét a zász­lók közelednek Mao Ce-tung ké­pével, majd kék békelobogók emelkednek a magasba. Ahogy .körülvonulnak a stadionban, hul­lámzik, árad mindenütt a taps. Ciprus, Columbia, Costarica, Cuba, Dánia, Egyiptom, Ecqua- dor, Finnország, Franciaország. Aranypart, Anglia, Görögország küldöttei vonulnak fel ezután. Tapsvihar tör fel a stadion minden oldaláról: Magyarország több, mint ezerötszáz főnyi kül­döttsége vonul fel. Elöl Dénes István elvtárs, a DISz. főtitkára, Gosztonyi János, Kádas István, Hollós Ervin és Petrák Lajos, a DISz. Központi Vezetőségének titkárai haladnak. Felettük hatal­mas magyar zászlót lobogtat a szél. Újabb és újabb tapsorkánt vált ki a szakszervezetek központi művészegyüttese, a kék-fehér ru­hás lányok serege, a magyarok „VTT. VIT, Hurrá!“ kiáltásai. Delegátusaink felemelt kézzel tapsolnak és amerre elvonulnak, mindenütt tapsorkán üdvözli őket. Utánuk Izland, India, Irán, Ír­ország, Izráel. majd Japán vonul fel, amelynek küldöttei most vesznek részt elsőízben a VIT-en. Már messziről árad a taps, ma­gasba emelkedik és sokezer kiál­tás száll együtt vele: Korea küldöttel, a hősök népének delegátusai jönnek. Elől fehérbe öltözött fiatalok, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hőseit hozzák a vál­lukon. Zúg a taps, olyan, mint egy or­kán. Remeg tőle a levegő is és mindenki ezt kiáltja: „béke!“ Ezután Szíria, Libanon, Lu­xemburg, Madagaszkár, Maláj­föld, Mexico, Mongol Népköztár­saság, Marokkó, Mozambique, Nepal, Hollandia, Ujzéland, Nigé­ria, Nogvégia, Pakisztán, Patet Lao, a Lengyel Népköztársaság, Portugália küldöttei vonulnak. Minden nemzet küldöttei határ­talan lelkesedéssel, tapsorkánnal, éljenzéssel üdvözlik a szovjet küldötteket. Sokan berohannak a pályára, összecsókolják a Komszorhol de­legátusait. Elől a Szovjetunió ha­talmas címerét hozzák a komszo- molisták, mögötte pedig a 16 köz­társaság zászlóit és a köztársasá­gok címereit emelik a magasba. Hatalmas „hurrá“ kiáltás zúg fel, amikor a szovjet sportolók odaérnek a tribünök elé. A ma­gasba emelkednek a „Dinamó“ és a „Lokomotív“ sportegyesületek zászlai. Az egész stadion egy ember­ként kiáltja: ..Mir i druzsba!“ Spanyolország, Szudán, Svéd­Jacques Denis hatalmas lelke­sedéssel fogadott beszéde után Petru Groza, a Román Népköz- társaság Nagy Nemzetgyűlése El­nökségének elnöke üdvözölte a IV. VIT részvevőit. — Kedves barátaim! Köszönte­lek benneteket hazánk fővárosá­ban és sok szerencsét kívánok nektek a IV. Világifjúsági és Diák-Béketalálkozó megnyitása alkalmából. — A román nép örül, — mon­dotta a többi között Petru Groza —, hogy megmutathatja meleg vendégszeretetét a világ ifjúságá­nak nagy és békés összejövetele iránt és teljes erejéből támogat minden tettet, minden olyan megnyilvánulást, amely a béke és a nemzetek közötti barátság ügyét szolgálja. — Ebben a stadionban több, mint száz nemzet zászlai lobog­nak harmonikus egységben. Mind­az, ami itt történik, s a Világ­ifjúsági Találkozó teljes lefolyá­sa bizonyítani fogja azt a tényt. ország, Svájc, Nyugat-India, Tu­nisz, Törökország, a Délafrikai Unió, az Egyesült Államok, 'Viet­nam küldöttsége vonul el a dísz­tribün előtt. Feltűnnek a Román Népköztársaság fiataljainak vé­geláthatatlan sorai. Az ünnepség részvevői minden nyelven éltetik a Román Népköz- társaságot, a Román Ifjúmunkás Szövetséget. A román fiatalok rengeteg VIT-zászlót hoznak ma­gukkal, felváltva, jobb- és balke­züket felemelve, piros, kék, sárga és fehér kendőket lobogtatnak. Virágeső hull a román küldöttek soraiból a tribünökre, majd egy csoport román leány felszalad az emelvényre és csokrokat ad át a külföldi delegációk vezetőinek. A több, mint másfél óráig tar­tó ünnepi felvonulás után a rész­vevő nemzetek küldöttségei a dísz­emelvénnyel szemben foglaltak helyet. Ezután az ifjúsági kül­döttségek vezetői, valamint a De­mokratikus Ifjúsági Világszövet­ség, s a Nemzetközt Diákszövet­ség képviselői a díszemelvényre mentek. Jacques Denis, a DIVSz. főtitkára mondott ünnepi beszé­det. hogy lehetséges a barátság és a jóakaratai együttműködés a jó­szándékú emberek között minde­nütt a világon és hogy a békének győznie kell és győzni is fog. — Drága barátaim! Végezzétek sikeresen nagyjelentőségű Világ­ifjúsági Találkozótok feladatait és vegyetek részt sportversenyein! A román nép szeretettel üdvözli ragyogó összejöveteleteket. A küldöttek hatalmas lelkese­déssel fogadták Groza elvtárs üd­vözlő szavait. Ezután befutott a stadionba a Világifjúsági Talál­kozóra érkező nemzetközi stafé­ta. Jacques Denis a Demokrati­kus Ifjúsági Világszövetség és a Nemzetközi Diákszövetség nevé­ben megnyitottalak nyilvánította a találkozót. A demokratikus if­júság himnuszának hangjai mel­lett a stadion árbocára felvonták a Világifjúsági és Diák-Béketalál­kozó zászlaját. Tízezer galamb re- oült fel, hogy szerte vigye az if­júság üdvözletét a világ minden tajara. Vasárnap délelőtt hét, szí­nes szalagokkal és rózsás kendők, kel díszített fogat igyekezett bú­zával és rozszsal telt zsákokkal megrakva a kélci Posta-utca felé. Aj első szekerén ott ült Uaskó Mi­hály családja, akik az Uj Utakon ■táró termelőszövetkezetben dolgoz, nak. A szekereket sok apró, vidáman hmeurozó gyerek kíséri. Ue nem­csuk ők kísérik a szekerek útját. Huszár Ferenc 8 holdas dolgozó paraszt is kíváncsian kérdezi Kán­tor József elvtárstól, az Uj Utakon Járó termelőszövetkezet elnökétől: — Mondjad már, te Józsi, hova viszitek ezt a sok terménytf — Visszük a gazdájának. — De hát kinekf — érdeklődik tovább Huszár bácsi. — Aki ott ül az első szekérén. — Daskó Mihálynak? — Annak! — Hát aztán mennyien keres­ték ezt a rengeteg terménytf Mert van ez talán még 50 mázsa is! — Van bizony. még több is. Jó­formán csak Daskó bácsi meg a felesége keresete, mert az Anna lányuk még a tavaszon elment Mis­kolcra tanulni. János fiuk meg csak azóta dolgozott, mióta elvé­gezte a 8 osztályt. — Hál aztán mennyi munkaegy­séget kellett ezért dolgoznif — ér­deklődik tovább Huszár bácsi. — Mennyit? Egy munkaegységre 10 kiló 70 deka terményt osztot­tunk. Daskó bácsi családjának meg 680 munkaegysége van. — Hat száznyolcvan! — csodál­kozik Ferenc bácsi. — Hát akkor még hatvan mázsánál is több van a szekereken?! — 7'öbb bizony! Összesen 73 mázsa, 29 és fél kiló termény van azon. Igaz, egy szekérre valót nem tudtunk elhozni, mert nem volt annyi zsákunk. Pedig Daskóné összeszedte már a szomszédaitól is. ami zsákjuk volt! Még a föUlmü- vesszövetkezetből is kért 20 dara­bot. — No, hát én már megnézem, hova. tudja ez a Daskó Mihály ezt a rengeteg terményt rakni mert nem nagy kamrája, van neki — mondja az öreg Huszár, s bal­lag tovább a hét szekér után. Ahogy közeledtek a Posta-utca felé, útközben találkozott Húszát Ferenc a. feleségével is, aki Ignéczi Józsefnéval igyekezett valahová. — Hát te? — kérdezi Huszáráé. — Megyek már Daskóéknát. — Minekf — Megnézem, mit csinálnak ez­zel a rengeteg terménnyel. Mert Dasköéknak még nem volt ennyi terményük egy csomóban! Csak másfél mázsáit vihettek haza egy szerre, mikor Goldstein ezer hold­ján dolgoztak! — Ezt mind Daskóékhoz viszik! — ámult el Huszdmé az előtte el­haladó szekerek láttán. — Oda! Van. vagy 65 mázsa, mert még egy szekérrevalót nem tudtak elhozni. Nem volt zsákjuk. — Mennyif — kérdezi Iguéciné. — Mondom! Van rajta vagy 65. Úgy, hogy összesen 73 mázsát kap­tak. Mire Huszáráé meg Ignécziné ki­ért a Posta-utcából a Fő-utcára mind a. két utca megtudta, hova igyekeztek a, búzával és rozzsal megrakott szekerek. De Uusxár Ferenc hitte is meg nem is, amit Kántor József elvtárs elmondott neki. Együtt ha­ladt a. szekerekkel. Mikor aztán meglátta, hogy az első szekér meg­állóit Daskóék háza előtt és hord­ják befelé az udvarra a terményt, minden gondolkozás nélkül oda­szólt Kántornak:-— Hallod, te Józsi! ősszel me­gyek én közzétek .. ! New-York, (TASZSZ). Sajtóje­lentések szerint az amerikai ható­ságok Philadelphiában hajszát in­dítottak a munkásmozgalom egyes vezetői ellen. Letartóztatták a többi között Irving Katzot és Sam Go­Mire Daskóék házához értek, akkorra nagy csoport ember, asz. szony, fiatal és idősebb sereglett ott össze. Már a. második szekér­ről hordták befelé a terménnyel megtelt zsákokat, Minya Imre bá­csi hangja, hallatszott ki a ház­ból, amint kiszólt a többieknek: — Lassabban a zsákokkal hé, mert nem fér a kamrába. De nemcsak a kamrája telt meg Daskó Mihálynak. A padlásra már nem tudtak többet rakni, mert előző nap oda tették fel a több, mint 10 mázsa árpát is. A kony­hába sem fért cl a■ sók termény, így hát a szobában elmozdították a helyéről a- szekrényt, meg mást és úgy öntötték halomba, a szoba kö­zepére a sárgálló búzát. De a szoba is mi hamar megtelt. Aj utolsó két szekérről zsákkal együtt a. tornácra, rakták le a terményt, Balogh József 6 holdas. Daskóél szomszédja is ott állt feleségével kapujukban és csodálkozva nézték az egymás után sorakozó szekere­ket. 1/Cg is jegyezte Balogh <f fe­lesége előtt: — No, ezt se hittük cl még egy héttel ezelőtt. . ! Amíg a többiek a terménnyel cipekedtek. Daskóné — mint ahogy ez már lenni szokott — máris szá­molgatni kezdett, Legelőször Anna lányára gondolt, aki mosolyogva ott állott előtte. — No lányom, ebből aztán bő­ven jut a, staffértmgra! Énnekem annakidején, mikor 1925-ben össze­kerültünk apáddal, csak egy szuette nyoszolya, meg egy viseltes asztal volt a hozományom! Azt is nagy­szüleiül vették valamikor! — Anna csak nézett és egykori gyerekéiete jutott eszébe, amikor sírva kérték anyjuktól a kenyeret. Bánatában édesanyja csak verni tudta őket. Aztán ö is együtt sirt gyermekei­vel... Most? 18 mázsa kell a csa- Iádnak, a többit eladják. De hol van még a kukorica„ burgonya meg a többi termény féleség! Csak kukori­cából 27 mázsára számítanak. Bur­gonyából valamennyivel többre. Ezen nem is kell csodálkozni, jut■ majd a holdanként 150 mázsát ter­mő burgonyából l Amikor öä utolsó zsák ter­ményt is letették a, szekérről, igye­keztek vissza valamennyien a szö­vetkezet központjába, ünnepi ebéd várta az üj Utakon Járó szövet­kezet valamennyi tagját. Boldogan fogyasztotta az ebedet Huszár Trénke is, aki egymaga 27 mázsa, 88 kiló terményt vitt haza. De vem volt kisebb az öröme a. 9Í éves Bér rés Sándor bácsinak sem. Idős em­ber tétére egymaga 28 mázsa 19 kiló terményt keresett. Paulusz András meg 35 mázsa (7 kiló ga­bonát. szállítóit kamrájába. Vala­mennyien boldogok. A 376 holdon gazdálkodó szövetkezet 3(1 tagja közül egy sem vitt haza keveseb­bet 20 mázsa terménynél. Pedig a, közös jószágállomány részére is meghagytak 68 mázsa, árpát. Meg aztán vetőmagot, nem kevesebb, mint 160 hold búzára és rozsra. S természetesen legelsőnek a beadást teljesítették. Maradt mégis élég szétosztásra, mert bőven termett a szövetkezeti föld. Nem is járja, más hír mostaná­ban a faluban, csak az Uj Utakon* Járó szövetkezet tagjainak gazdag- .inga és boldogsága. Nem. is hall­gatnak a. szövetkezet tagjai a ku-' Iákokra, akik azt Kivesztették még ezelőtt pár nappal, hogy — nemi, jut semmi a, szövetkezetiek mun­kaegységeire. Csak most látják igazán a szövetkezet tagjai, meny. nyivei jobb a szövetkezeti gazdál­kodás. És megkétszerezett erővel dolgoznak tovább, hogy életüket, még szebbé formálják. NAGY TIBOR. belont. Azt a szabványos vádat emelték ellenük, hogy az Egyesült Államok Kommunista Pártja ICelet- Pennsylvániai szervezetének vezetői és összeesküdtek az amerikai kor­mány erőszakos megdöntésére. — Fivéreim és nővéreim! Drá­ga barátaim a világ minden tájá­ról! A IV. VIT nemzetközi elő­készítő bizottsága,’ a Demokrati­kus Ifjúsági Világszövetség és a Nemzetközi Diákszövetség nevé­ben üdvözöllek benneteket a IV. ifjúsági Diák-Béketalálkozó meg­nyitása alkalmából. — A világ minden pontjáról jöttetek ide, magatokkal hozva az egész ifjúság békeakaratát és el­szánt békevágyát. A ti személye­tekben sokmillió testvérünk és nővérünk van jelen itt ezekben a lélekemelő pillanatokban, — mon­dotta a többi között a DIVSz. fő­titkára. — A béke és barátság szava zeng egységesen hangotokban, békét akarunk, mert a béke je­lenti az életet, mert a béke je­lenti a boldogság megszerzésének lehetőségét, a boldogságot, amely a haladást, a tudást jelenti, a boldogságot, amely a fiatalok ke­zébe adja a föld sok kincsét, Ösz- szejövetelünkkel megerősítjük barátságunkat, közel hozzuk egy­máshoz a fiatalokat, kicseréljük nemzeti kultúránk gazdag kin­cseit és összemérjük erőnket a sportversenyeken. — Béke és barátság! Tizenöt napon keresztül testvérként élünk majd. Uj kapcsolatokat létesí­tünk, amelyek a személyes isme­retségen alapulnak és egyre vilá­gosabban látjuk majd. hogy test­vérek vagyunk, ugyanazért a cél­ért harcolunk, a boldogság és az ifjú életek békés fejlődésének ügyéért. Hála a mi román ven­déglátóink törekvéseinek és cso­dálatraméltó vendégszeretetének, — a ti nevetekben is köszönetem fejezem ki ezért, -— a barátság­nak ezt a tizenöt napját felejthe­tetlen körülmények között töltjük el. Határozottan kijelentjük, hogy ezen az összejövetelen nekünk, fiataloknak, össze kell fognunk erőinket, meg kell világítanunk kölcsönösen álláspontjainkat és meg kell értenünk egymást úgy, hogy reménységeink győzedel­meskedjenek. — Összejövetelünkkel kinyilvá­nítjuk, hogy lehetséges az együtt­működés a legkülönbözőbb nem­zetek fiataljai között. Mi azt akar­juk: kormányaink találkozzanak a nemzetközi problémák tárgya­lások útján történő megoldása érdekében. — Ez az akarat egyre erősebbé válik ezekben a napokban, ami­kor a világ népei a koreai fegy­verszünet megkötését ünnepük, mint az egész világ békéjéért ví­vott harc nagy eredményét. — A III. Világifjúsági kon­gresszus a fiatalok elé nagy fel­adatot állított, hogy valamennyi ifjú egyesüljön követeléseinek ki­vívásáért, hogy barátságunk to­vább erősödjék, hogy a béke ügye győzedelmeskedj ék. — Ez a ragyogó Világifjúsági Találkozó, amely most nyílik meg, új erőforrássá válik szá­munkra a nagy ügyért, más né­pekkel kéz a kézben vívott har­cunkban. — Éljen a IV. ..Világifjúsági Ta­lálkozó! A DÍVSZ főtitkárának ünnepi beszéde Petru Groza elvtárs üdvözlése Az Egyesüli Államok hatóságai újabb írtóbadjáratba kezdtek az amerikai munkásmozgalom ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom