Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-24 / 146. szám
1953 JÚNIUS 24, SZERDA NÉPLAP Észak-Karca népe felháborodottan tiltakozik Li Szín Man önkényes lépése miatt Eszak-Korea népe tiltakozik a hadifoglyok tömeges „szabadon- bocsátása miatt, amelyet Li »Szin Man bandája az Egyesült Államok katonai főhadiszállása bűnrészességével rendelt el acélból, hogy szabotálja a hadifoglyok hazatelepítéséről szóló megállapodást. Rim Tál Szun bányász kijelentette: „Nem tűrhetjük az amerikaiak sugallta cselekedetet, amelyet azzal a céllal követtek el, hogy semmibevegyék az egyezményt. Az amerikaiaknak azonnal elő kell keríteniük aj összes hadifoglyokat, akiket Li Szin Man bandái fegyverrel kényszerítettek a hadifogolytá- bor elhagyására,'* Ba Tszun Ok háziasszony ezt mondotta: „Reméljük, hogy az anyák szerte a világon felemelik szavukat annak érdekében, hogy az Egyesült Államok kormánya hűen kitartson a hadifoglyokról szóló megállapodás és a többi megállapodás mellett, s így minél előbb létrejöjjön a fegyverszünet.“ Amerikai>Iisz1ninanisfa tárgyalások Mint az „AFP“ Washingtonból jelenti, az amerikai külügyminisztérium szóvivője bejelentette, hogy Walter Robertson, a távolkeleti ügyekkel megbízott külügyi államtitkár, C. Mocardle külügyi államtitkár, és Kenneth Young, az északkeletázsiai ügyek igazgatója a külügyminisztériumban, Szöulba utazott. Velük utazott L. Collins tábornok, az amerikai szárazföldi hadsereg vezérkari főnöke is. A szóvivő közölte még, hogy az említettek Dulles „titkos“ üzenetét viszik Li Szin Man-nak, s hogy az üzenet szövegét Eisenhower és Dulles részletesen megtárgyalta. A liszinmsnista gengszterek a hadifoglyok újabb csoportját rabolták el a szangmudai táborból Az- amerikaiak hallgatólagos egyetértésének eredményeképpen egyre vakmerőbbé váló liszinmanista gengszterek vasárnap éjjel a hadifoglyok újabb csoportját rabolták el a szangmudai fogolytáborból. A fogolytábor amerikai hatóságai nem adtak felvilágosítást arról, hogyan távolították el Li Szin Man banditái ezeket a hadifoglyokat és nem voltak hajlandók elárulni, hogy hány hadifoglyot hurcoltak el a fegyveres erők orra előtt. Az amerikaiak negyedik napja tűrik, hogy a liszinmanista brigantik elhurcolják a hadifoglyokat a fogolytáborokból és azután mindent elkövetnek, hogy elkendőzzék e tényeket. Churchill bejelentése az angol alsóházban Amint a „Reuter“ jelenti, Churchill miniszterelnök jünius 22-én az angol alsóházban bejelentette, hogy Anglia jegyzéket intézett a délkoreai kormányhoz. A jegyzékben tiltakozik a Dél- Koreában lévő hadifoglyok „sza- badonbocsátása“ ellen. A jegyzék rámutat, hogy az angol kormány — mint olyan ország kormánya, amely az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagja és amelynek fegyveres erői résztvesznek a koreai hadműveletekben — „határozottan elítéli az Egyesült Nemzetek parancsnoksága — a koreai kormány által 1950-ben elismert — tekintélyének hitszegő aláásását.“ Churchill kijelentette, hogy Li Szin Man lépésével kapcsolatban az Egyesült Nemzetek parancsnoksága „fontos és komoly problémákkal“ találja magát szemben. Attlee, a munkáspárti ellenzék vezetője kijelentette: Nyugtalanságot kelt az a tény, hogy a hadifoglyok nagy tömegének szökését további szökések követték. Ez arról tanúskodik, hogy a koreai csapatoknál és az Egyesült Nemzetek ott tevékenykedő csapatainál, úgylátszik komoly hibák vannak a fegyelem terén. Churchill kijelentette: „En nem vagyok annyira biztos abban, hogy ez a fegyelem komoly hiányával magyarázható. Lehet, hogy ez a titkos és — véleményem szerint — hitszegő tevékenység -gén részletesen kidolgozott formája.“ Churchill kijelentette azonban, hogy ő az ENSZ-csapatok parancsnokságát nem tartja hibásnak a Li Szin Man-klikk provo- kációs tevékenységeiben. A% Olasz Kommunista Párt vezetőségének határosat aRóma, (TASZSZ). Az Olasz Kommunista Párt vezetősége határozatot fogadott el, amelyben többek között ez áll: „Az Olasz Kommunista Párt vezetősége június 17-én és 18-án ülést tartott Rómában és tanulmányozta a nemrégiben ^ártott parlamenti választások eredményeit. Mindenekelőtt mélységes megelégedését fejezi ki az olasz nép nagy győzelméért, a kommunisták és szocialisták győzelméért. A kommunista párt választási győzelme, a nemzetközi és belpolitikai téren folytatott kommunista békepolitika győzelme azt jelenti, hogy az állampolgárok egyre nagyobb méretű támogatást nyújtanak a nyomor ellen és az idejekorán végrehajtott, a köztársasági alkotmányban előírt társadalmi reformok útján az életszínvonal bmeléséért folyó harc kommunista programmjának. A kommunista A júniusi vasárnap délutánjának meleg napsütése még benne remeg az utca, levegőjében. A nyugat felöli házsorok árnyékai azonban hosszabbodnak. Már éppen, hogy el nem érik az utca túlsó oldalának kerítéseit. Gyenge meleg szellő finom,értődő kenyérszagát hozza odakintről, a fenséges pompában virító mezőről. Ember e/c, asszonyok ülnek a nagyecsedi kaptok előtt lócákon — inkább ott gyűlve össze többen. ahová a tűző napsugár elé fa terít árnyékot, az embereken mint fehér hő virít a vasalt gyolcsing, aminek felgyiírt ujjúból elővillannak a barna, dolgos paraszti kezek. Az asszonyokon idejükhöz mérten játszik a piros, lcék vagy fekete ruhák színe. És milyen szép, milyen fenséges ez! A béke ragyog az utca felett, ae élet öröme pedig a szili ékben _ A felnőttek most akaratlanul is abbahagyják a beszélgetőst. Az utca túlsó oldalán, az öreg, nagy- lomba akácfa. hűvösében vidám, párt győzelme a választásokon a háborús készülődések, az országon bélüli gyűlölet és széthúzás politikájának, az előjogok és társadalmi «igazságtalanságok védelme politikájának nyílt elítélését jelenti, amelyet. a kereszténydemokrata párt szövetségesei 1947 óta folytatnak. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ezeken a választásokon —• ta- Ián még jobban, mint az előzőkön — minden eszközzel korlátozták a polgárok választási szabadságát, s mozgósították az állam minden eszközét a népi erők sikerének megakadályozására. Az egyházi körök — az eddiginél komolyabb formában — törvénytelenül és jogtalanul beavatkoztak, hogy megfélemlítsék a hívőket és szavazatukat a reakció oldalára vonják. A kommunisták megértik annak szükségességét, bogy Olaszországnak szilárd kormánya legyen és lejdtszó gyermeksereg új nótába kezd: „Én megveszem virágodat, ha eladod, ha az árát temagad is nem sokallod. Versenyfutás az ára, uccu nézzünk utána, de most mindjárt!" — Hány futás? — kérdi Angyal Margit Tyukodi Katói ól. — Nyolc! — mondja amaz. S uccu neki, már futnak is. Egyik erre, a másik amarra, a körben álló cimborák liátamöyött. A nagyobbak állnak, kört alkotva, a kisebbek meg guggolnak előttük. Most ők beszélgetnek mihelyet- tünk kicsi szivük szerint, kedves, vidám játékukkal. Ml meg hallgatjuk, nézzük őket, gyönyörködünk bennük: ' esendő-bongó dalukban, kecses, fürge mozgásukban. Ki nem mondja senki hangosan, mégis tfsz~ tán érezzük, hogy mindannyian két szóra gondolunk: élet, béke. Kicsi idő múlva a gyermekek másik jéttókba kezdenek. Ehhez már másképpen helyezkednek el és más nótát dalolnak: „Arany gyűrűt lelvonják a következtetést ebből a szükségességből. A kommunisták megértik, hogy a jelenlegi parlamenti helyzetben szilárd kormányt csak a különböző politikai erők megegyezésének alapján lehet teremteni. A megegyezésre vezető út keresésének azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a nép valódi orientációjának és sokmilüó választó véleményének elemzését, akik a kommunista és szocialista pártra szavaztak, a béke és a társadalmi reformok üj politikáját követve. A kommunista párt vezetősége elhatározta: megbízza a Központi Vezetőséget, tanulmányozza tovább a választások eredményéit és pontosan határozta meg azt az álláspontot, amelyet az űj parlament házaiban a pár* képviselői a néptől kapott mandátumhoz híven védelmezni fognak.” tem, ki kezébe tettem...” — De jó kedvetek van..., de jól tudjátok... — hümmögi közbe a jókedvű gyermekek zsivajába Rozi néni, helyesebben veres Rozália, aki utána van bizony már a kilencven- nek. Figyelő tekintetében elkésett fény lobban, amit hosszú élete során talán éppen erre a mai vasár- nép délutánra tartogatott. óriási nagy seregnek tűnik a játszó gyermekek hada. Azon veszem észre magam, hogy számolgatom is össze őket. De olyan ez, mint a csirkeszdmlálús, vagy inkább mint a repülő madárcsapaté: hol szét csapódnak, hol összefutnak, összekeverednek. Kétszeri számlálásra is harmincnégy kacagó, daloló, játszadozó emberbimbót találok. És ez mind alig innen néhány helyről. Tizennégy, tizenöt házból! A nap most bukott le a Kraszna töltésén túl, valahol arra nagyon messze-nyugaton. fémje már a ház- tetők gerincét súrolja. Asztalos Iiárolyné ezt mondja ekkor: — Amerikában nem ilyen vidámak most a gyermekek. Hallgattam ÉLNEK OK A BÉKE ORSZÁGÁBÓL Egyre szebbé, rendezettebbé válnak az ural! városok. Nyizs- nyij-Tagilban az utóbbi években több mint 2 ezer házat építettek. Ebben az évben százezer négyzetméter lakóterület beépítését irányozták elő. A képen: lakóházépítkezés a Lenin-utcaban. Nyizsnyij-Tagil városában. „Sötét bűntett46 A „Pravda" közli Hja Erenburg. nak Budapesten tett nyilatkozatát a Rosénberg-házaSpár meggyilko- lásáról. „A Béke-Világtanács záróülésén olyan perceket éltünk át, amelyeket senki közülünk nem fog elfelejteni — mondotta nyilatkozatá- ban Erenburg. — Egy belga katolikus jogász lépett az emelvényre. Hangja remegett a megindultságtói, a felháborodástól, a haragtól. Bejelentette,- hogy végrehajtották a szörnyű gaztettet, villamosszékbe ültettek két ártatlan embert, akiknek megmentéséért minden bcsüle- tes ember harcolt. Némán felálltak a Béke-Világtanács tagjai — indusok és franciák, oroszok és amerikaiak, kínaiak és arabok. Teg- nap még mindenki azt hitte, hogy ha a lekiismeret már nem. de a számítás megálljt parancsol a gyilkosoknak. Nem, a sötét erőik felül- kerekedtek. Azt, hogy a Rosenberg, házaspár ártatlan, mindenki tudja. írtak erről az Egyesült Államok atomtudósai és az európai jogászok, bármilyen politikai meggyőződést vallottak Is. Rosenber- gék ügye sokáig húzódott: ártatlanul halálra ítélték őket, s a kivégzést mégis halogatták. Ki tudja, mi vezette őket erre — a félelem-e, vagy a kegyetlenség. Az ártatlanokat hónapról hónapra a legborzalmasabb kínzással kínozták -— a halál Tárásával. Tízmilliók kérlelték azokat, akiktől a Rosenberg-liázaspar sorsa függött, hogy állítsák meg a hóhér kezét. Kérték olasz bíborosok, s egyszerű newyorkiak. angol képviselők és olyan hírneves írók. mint Thomas Mann, Roger Martin du Gard, Du- hamei, Mauriac, kérte Herriot és kérték az oxfordi diákok, kérték ?lyan emberek, akik közismertek jobboldali meggyőződésükről és arról, hogy helyeslik az amerikai po. litikát, kérték anyák, kiknek fiait elragadta a koreai háború. Ezt követelték a felháborodott népek. De a kérések süket fülekre találtak azoknál, akik gonoszságot akar- nak vetni, akik ártatlanokat gyötörnek és gúnyt űznek az igazságosságból. Miért gyilkolták meg őket? Ártatlanok vérébe akarták fojtani a béke legszebb reménységeit, valamennyi nép, így az amerikai nép békeóhaját, azt a törekvését, hogy véget vessen a gyűlölködés és a rettegés évelnek. Olyan emberek gyilkolták meg őket, akik félnek a békétől. Ez már több mint gaz- tett: őrültség. Amikor a Rosenberg«, házaspár kivégzésének híre bejárta a világot — mindenki megrendült. Rosenbergék azért haltak meg, mert békét akartak, mint ahogy békét akar sokszázmillió becsületes ember. Azért haltak meg, mert a háború pártjai áldozatokra éhesek. Mert a Koreában elért első megegyezés után minden nép felvidult, mert az óceánon túl még mindig vannak olyan emberek, akik abban reménykednek, hogy elbutíthatják népüket, megfélemlíthetik az emberiséget, kirobbanthatják a háborüt. Nem, ez nem lesz. A két ártatlan vére még szorosabb egységbe forrasztja azokat az embereket, akik békét akarnak. — A Rosen- berg-gyermekek meglátják majd azt, amiért szüleik meghaltak — az emberi szolidaritást, a szellemi sötétség végét, az emberek közötti békét. Ez a tudat acélozta meg az ártatlanokat hosszú haláltusájuk hónapjaiban, ez a tudat lelkesít minden népet békeharcában”. tegnap délután a rádiót. Keservesen siratják szüleiket a Rosenberg, árvák. Ártatlanok voltak szüleik, mégis, a legkegyetlenebb halállal kellett meghalniuk. Villamosszékben. — Csoda az, hogy meg nem hasadt előbb a szívük a börtönben két kis gyermekükért — mondja egy asszony. S közben egy pillanatra el nem venné szemének sugarát a gyerekekről. A vidám gyermeksereg dobaja, nótázdsa, kacagása cseng körülöttünk. Az emberek némdai nézik a játszó kicsinyeket és ezerszeresen jobban érzik, hogy mit jelent a béke. Angyalné is, Jakabni is, Imre Lajos is, felesége is. Szóval mindenki, aki csak itt, ül a kapuban. 8 most hirtelen, szinte egyszerre figyelünk Rozi nénire: — Ha olyan emberek voltak, hogy itt is ismerik a nevüket, osztón ártatlanul ölték meg őket, akkor is él az eszményük, míg a világ. Mer Petőfi is elesett, Kossuth apánk is más országban halt meg, az eszményük meg most is él.. . — Itt kis szünetet tart, mintha fárasztaná a beszéd. Nem csoda. Hiszen ilyen korban, kilencvenet felül már csak üldögélésre, nézelődésre futja az erőből. Most mégis tovább beszél. — ... Mégcsak most ól az eszményük igazán. Látjátok, ni, ezekben a játszó gyermekekben. Hogy amijér ük meghaltak ... Negyedszázada ismerem, Rozi nénimet. Már akkor is öregasszony volt, amikor először köszöntem, neki. De azt soha, de soha nem gondoltam volna, hogy egy vasár, nap délután éppen ötőle fogok ilyen szavakat meghallani. Hol volt ez nála, hol tartogatta szíve legmélyén ezt a drága igazgyöngyöt !f Igen, mint legbátrabb, legdrdr gább hősök, tovább élnek ök. Mint a Rozi néni, mindnyájunk Petőfije, Kossuth ja. Itt közöttünk, az egész utcában, végig a két sor házban, az gész községben, meg kinn, a dús határunkban, országunk minden táján, aa egész viléigban. A két kis árván maradt Rosenberg.gyermek pedig a■ mieinkkel együtt nő bele egy boldog világba. ASZTALOS BÁLINT
