Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-23 / 145. szám

<Vitáii praiftáriui tqijaulirteh /

Mai **ámunkból t

FELSZÓLALÁSOK A BÉKEVILÁGTANÁCS ZÁUÓÜLÉSÉN (2. old.) — MÉLYSÉGES FELHÁBORODÁS. gyásztüntetések AZ ÁRTATLAN ROSEN- BEEG-HÁZASPÁR KIVÉGZÉSE MIATT (3. oki.) — A VEZETŐK ÁLLANDÓ KÖTELESSÉGE: GONDOSKODÁS A DOLGOZÓKRÓL (4. oldal)

Értelmiségi békegyűlés a Zenein ti vészel i Főiskolán

Darvas József elvtárs a többi között a következőket mondotta: Nagy reménység született. Ezzel a mondattal kezdődik a Békevilágtanács záróülésének ünnepélyes felhívása a világ népeihez. A reménység volt az a szó, amely talán a legtöbbször elhangzott itt a budapesti ülésen. Pár hónappal ezelőtt — úgyhiszem mindnyájan emlékszünk erre a cikkére — Hja Erenburg a reménység tavaszának nevezte el az idei tavaszt. A tavasz azóta fizikailag már nyárba fordult, de mintha az idő érlelni kezdené a reménységet is. A mi reménykedésünk ebben nem valamiféle csodavárás. Tudjuk, hogy nem csoda, hanem hosszú és szívós harc teremtette meg a béke reális kilátásait De csak a további szívós harc és kemény munka biztosíthatja azt is, hogy

a reménység valóban valóra is váljék.

Egész népünk számára nagy megtiszteltetés az, hogy a Békevilágtanács hazánk fővárosában ülésezett, örülünk, hogy a nemzetközi békemozgalom új fejezetét a budapesti felhívás jelzi a reménység szavaival. Ránk ez újabb nagy kötelezettségeket ró, mindenekelőtt azt, hogy a magunk erejével is támogassuk a budapesti felhívás érvényrejutá- sát. Kötelességünk, hogy még jobban, mint eddig, erősítsük népünkben a nemzetközi szolidaritás érzését, azokat a kapcsolatokat, amelyek összefűznek bennünket a világ minden békét akaró, békéért küzdő népével. A mi népünk éppen ezért, mert megérezte a szabadság édes ízét, mert értékelni tudja a nemzeti

függetlenséget, mert tudja, mit jelent békében élni, dolgozni és építeni, a testvéri szolidaritás érzékével fordul minden, a szabadságáért, függetlenségéért és a békéért harcoló nép felé. Kötelességünk, hogy még jobban és eredményesebben dolgozzunk hazánk erősítéséért. Számunkra, értelmiségiek számára külön nagy kötelesség az, hogy még többet tegyünk a szemek tisztaságáért, a szívek erősségéért, azért, hogy minél mélyebb legyen népünkben az éber és harcos reménykedés magatartása.

A gyűlés első felszólalója Anna Seghers, nemzetközi Sztálin-béke- díjjal kitüntetett német írónő, a Béke-Világtanács tagja volt. A résztvevők meleg tapssal köszöntötték a hazánkban is jólismert kiváló német békeharcost.

Anna Seghers beszéde

Magyar Barátaim! A Béke- Világtanács három nappal ezelőtt az önök hazájában, az önök szép és vendégszerető fővárosában adta ki azt a felhívást, amely a következő megállapítással kezdődik:

„Nagy reménység született!“

Ez a felhívás megerősíti a világ valamennyi békeszeretö emberének azt a meggyőződését, hogy a háborús uszítókat fel lehet tartóztatni, ha minden erőnket egyesítjük és ha a népek sürgetik kormányaikat, hogy lépjenek a tárgyalások útjára — kezdte beszédét.

Egy banditacsoport kísérletet tett arra, hogy megzavarja békés, demokratikus újjáépítésünket és ennek során bűnös módon fel akarta használni azokat, akik

még nincsenek tökéletesen összeforrva velünk — mondotta a továbbiakban. Kísérletükben kihasználtak minden hiányosságot, minden hibát, minden mulasztást és minden tisztázatlan kér- kést.

Nem véletlen, hogy zavaró kísérletük egybeesett a Béke-Világ- tanács budapesti ülésével.

Ezzel egyidejűleg Koreában Li Szín Man akarja keresztezni a fegyverszüneti tárgyalásokat, Eisenhower pedig az egész világ tiltakozása ellenére kioltott két drága életet.

De ahelyett, hogy megzavarod- nánk, — ahogy ezt a gazemberek remélték, — most még sokkal tisztábban látunk, mint azelőtt. Megtanultuk, hogy mit jelent valóban ébernek lenni: ébernek

lenni nemcsak az ellenséggel szemben, mert hiszen ez természetes, hanem ébernek lenni a múlt elavult .an.iolkodármódjá- nak minden maradványával szemben, ébernek lenni minden kielégítetlen, vagy még ki sem mondott kérdéssel szemben.

Azonban mi ott vagyunk! Bármilyen csapás érjen bennünket, bármilyen harcokat is kelljen vé- gigküzdenünk, harcokat az utcákon és a gyűléstermekben, harcokat az emberek lelkében, r agy harcokat az íróasztal mellett — mi azt akarjuk,' hogy egykor így beszéljenek rólunk: „Ez a nemzedék hódította meg t. békét!“

A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Sir Sahib Szing Sokhi indiai vezérőrnagy, a Béka-Világ- tanács tagja szólalt fel.

Sahib Szing Sokhi beszéde

Azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy — egy orvos és egy tudós szempontjából — milyen kötelességek hárulnak az értelmiségiekre.

Az emberiséget pusztító háborúval fenyegető nemzetközi feszültség jelenlegi légkörében az orvosoknak — akárcsak a társadalom minden más tagjának — az a kötelességük, hogy kövessék a Béke-Világtanács útmutatását, s minden erejükkel azon munkálkodjanak, hogy olyan légkört hozzanak létre, amelyben a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján lehet megoldani. A Béke-Világtanács igen világos útmutatást adott ezen a téren.

Az orvosoknak állást kell íog- lalniok — mondotta — s tapasztalataik és gondolkodásmódjuk ismertetésével emberiesebbé kell

tenni a társadalmat. Az orvosoknak és a kormányoknak arra kell törekedniük, hogy az orvosi etika számára a nemzetközi jognak és minden egyes ország nemzeti jogának státusát biztosítsák. A doktoroknak szervezkedniük kell ennek elérése érdekében, majd pedig meg kell szabadítaniuk magukat attól, hogy szolgálataikat és tudományukat — a háború eszközeként — betegségek okozására használják fel.

Befejezésül hangsúlyozta: „Nekünk, a világ orvosainak abban az irányban kell munkálkodnunk, hogy a nemzetek a tárgyalások módszerét fogadják el a nemzetközi vitás kérdések rendezésére. Csak ez a békés módszer tudja igzán megoldani a vitákat. Soha senki sem hitt abban, hogy a háború bárminő problémát is

meg tudna oldani. A béke az emberi igyekezet gazdag forrását nyitná meg egy olyan világ megteremtésére, amely alkalmas arra, hogy benne éljünk. Dolgozzunk mindannyian azzai a szilárd akarattal, hogy létrehozzuk a békét. Biztos vagyok abban, hogy olyan bátor békeharcosok, amilyenekkel itt, az önök gyönyörű fővárosában találkoztam, kétségtelenné teszik a béke győzelmét.“

Sokhi vezérőrnagy beszédét sokszor szakította félbe a jelenlévők tapsa.

Viharos taps köszöntötte a mikrofonhoz lépő Ilja Erenbur- got, a kiváló szovjet írót, a Béke-Világtanács Irodájának nemzetközi Szlálin-bckcdíjjal kitüntetett tagját. A gyűlés résztvevői felállva, lelkes tapssal fogadták.

Hja Erenburg beszéde

Hja Erenburg megköszönté a meleg fogadtatást, majd Magyarországról szólva így folytatta:

Nehéz volna ilyen országot nem szeretni. Milyen nagyszerűek, vidámak az önök gyermekei. És én most úgy beszélek, mint költő: milyen gyönyörűen zeng az önök nyelve, én nem értek belőle semmit, de érzem tisztaságát, nemességét, színét és erejét.

Megkérdeztem, hogy kiknek fogok beszélni és azt hallottam, hogy itt összegyűlt ma Budapest értelmisége — folytatta Erenburg. Ez a szó, hogy értelmiség, az én számomra nem szociális helyzetet jelent, hanem magas értéket. Aki a békét védi. az elsősorban a kultúrát védi. Mi védelmezzük az emberiség kultúráját, nemcsak az. önök országának és a mi országunknak kultúráját, hanem az egész földkerekség kultúráját.

Amikor védelmezzük és megvéd’ jiik a békét, akkor minden országot és minden ország kultúráját védelmezzük. Minden .ország holnapját védjük, amely holnapot nem akarjuk rabságban1, nem akarjuk és nem tudjuk ■ sötétségben elképzelni. nem akarjuk és nem tudjuk sötétségben tűrni. (Vagy taps.)

Néhány szót szeretnék mondani arról, hogy milyen kilátásai vannak a békének és a békeharcnak. A világ utóbbi időben valamivel jobban érzi inasat. (Uerüliscg.) Csinálhatnak egyesek, amit akarnak, az emberiség békeakarata kezdi éreztetni hatását. Darvas elvtárs említette, hogy én ezt a tavaszt a reménység tavaszának néztem.

Meg.örténik, hogy márciusban olyan idő van, mintha szeptember vége, vagy október vége lenne, azonban mi tudjuk, hogy március és szeptember, vagy március és október között mégis nagy a különbség. Nem tudom, hogyan nevezik önöknél a vénasszonyok nyarát.

(Uerüliscg) de akárhogyan is, a vénasszonyok nyarát nagyon nehéz összetéveszteni a koratavasszal.

Most nagyon változékony az időjárás, naponta háromszor-négyszer megváltozik, bői a nap süt. hol az eső esik, de lehet akármilyen változékony az időjárás — ez nem ősz, nem tavasz.

Szomorú, de sennuiesetre sem a reményeket megtépázó szavakkal kell végeznem. Meg kell itt emlékeznem arról, hogy három nappal ezelőtt a Sing-Sing fegyházban esztelenek és gyilkosok hogyan gyilkollak meg két becsületes, ártatlan embert.

Azt hiszik, hogy ezzel a gyilkossággal az idő kerekét visszafordítják, oda, ahol hat hónappal ezelőtt volt. amikor a hangulat és a helyzet olyan volt, hogy azt hittük, háború előtt állunk? Ha ezt akarják, tévednek és tervük nem fog sikerülni. A reménység első lángjait el akarták oltani két becsületes. ártatlan tiszta ember vérével, de a vér nem víz. Megtörténhetik, hogyha vért ontanak a lángokra, azok nem elalszanak, hanem magasabbra csapnak. (Taps.)

Kövessünk el mindent, hogy a Rosenberg-házaspár két árvája, béréter «Ián

Mélyen megilletődve állok ide a békegyűiés színe elé, hogy megkíséreljem kifejezni a nehezen kifejezhető!. Azt, amit mindannyian együtt gondolunk a becsületes, tiszta és bátor emberpár, Ethel és Julius Rosenberg meggyilkolásáról.

Most. amikor minden tiltakozás ellenére kialudt e két tiszla élet lángja,, szerte az egész világon a

kés, építő boldog világban éljem (Taps.)

Azt mondják, hogy nagyon nehéz a jövőért élni, nagyon elvont dolog a jövőért élni. Minden ember a valóságban akar élni, nem elvontan és igaza van annak, aki a valóságban akar élni. Dehát a gyermekeink mégis a jövendőt jelentik és pedig a valódi jövendőt. És ki nem hajlandó élni és dolgozni azért, ki nem hajlandó áldozatot hozni azért, hogy gyermekeink ne ismerjék meg, ne lássák azokat a dolgokat, amelyeket mi láttunk és átéltünk? Ezért harcolunk mi olyan elszántan, következetesen a békéért, és ezért bízunk ml olyan rendíthetetlenül a jövendőben és a békében. Mi tudjuk, hogy vannak őrültek, akik háborút akarnak. Ezeket az őrülteket nem tudjuk kigyógyi- tani, de eltávolítani, izolálni tudjuk és az őrültek nem fogják tudni meggátolni, hogy a békét akaró népek egymásra találjanak és egymás akaratát fokozva, a békét győzelemre vigyék.

Bocsássák meg az elvtársak« hogy ilyen kötetlenül közöltem érzéseimet és gondolataimat. Ezek becsületes érzéseket és szeretetet fejeznek ki önök iránt. Tiszta.- szívből kívánom önöknek a békét; a nyugalmat, az építő munkát, az építőmunka sikereit és eredményeit, tiszta szívből kívánom önöknek a békés £s boldog életet. (Viharos taps.)

Ilja Erenburg szavait feszült figyelemmel hallgatták a gyűlés résztvevői. Szinte minden mondata után felcsattant a lelkes taps. Amikor beszédének végére ért, a jelenlévők felállva hosszú percekig zúgó tapsviharral üdvözölték a nagy szovjet békeharcos írót.

Ezután Téter János református püspök, a Béke-Világtanács tagja terjesztette elő a gyűlés határozati javaslatát.

t>s beszéde

lelkiismeretes és emberséges emberek megszámlálhatatlan serege ítéli el a merényletet, amely két. bátor ember életének kioltásán át mélyen sért mindannyiunkat. Sérti a békés és emberséges életért küzdő emberek nagy seregét szerte a föld egész kerekségén. Javaslom, hogy a békeértekezletünk tegye magáévá a következő nyilatkozatot:

Határozati javaslat

A budapesti értelmiségi békegyűlés, a magyar békeszerető értelmiség képviseletében az egész dolgozó magyar néppel együtt' csatlakozik azoknak a megszámlálhatatlan seregéhez, akik a föld egész kerekségén, egyöntetű tiltakozásban ítélik el az ártatlanul kivégzett Rosenberg-házaspár meggyilkolását.

A világ népei a béke biztató jeleinek örülnek, a békéért új vállalkozásokra készülnek. Ez a merénylet pedig nemes célokért küzdő két hősies élet kioltásával zavarni és mérgezni akarta a népek együttélését. A koreai hadifoglyok erőszakos visszatartásával, a berlini provokációval és a Rosenberg-házaspár kivégzésével a békétől rettegő háborús uszítok erőt akartak mutatni, pedig gyávaságukat és erőtlenségüket bizonyították be. Megfélemlítést akartak előidézni a béke híveinek seregében, pedig szándékuk ellenére — új munkára és küzdelemre serkentették a béke híveit. A népek békéje, szabadsága, fejlődő együttélése még drágább számunkra ezután, mert látjuk: kik azok, akik a népek közötti béke, a szabadság és az emberi méltóság ellenségei, s tudjuk: kik ellen kell még éberebben őrizni a szabadságot, az emberi méltóságot és a békét. ígérjük, hogy nem felejtünk. A hősök példája megacélozza akaratunkat. A hősök áldozata megkeményíti szívünket. A hősök gonoszul elve- szejtett élete arra tanít mindnyájunkat, hogy még határozottabban, még elszántabban, még bátrabban harcoljunk azért, amiért a Rosenberg-házaspárnak meg kellett halnia: a békéért, az életért!

A határozati javaslatot a nagygyűlés résztvevői helyükről felállva egyöntetűen elfogadták.

— Bizonyos vagyok benne — mondotta Darvas József, —hogyi ez a kiállásunk jövendő harcunkban és munkánkban is meg fog mutatkozni — majd bezárta az értelmiségi békegyűlést.

X. ÉVFOLYAM. 145. SZÁM

AHA 50 FILI.kK

1933 JÚNIUS 23. KEDD

nos hazánkban tartózkodó kül zöldi békeharcos is.

Az értelmiségi békegyűlés Darvas József nyitotta meg.

Az Országos Béketanács hétfőn délután értelmiségi békegyűlést rendezett a Zeneművészeti Főiskola nagytermében.

A termet zsúfolásig megtöltőt- 1 n fék a magyar értelmiség képvi- fi selői.

Résztvett a békegyűlésen szá- | E

íJarvas József elvtars iiiegrnyito toeszeoe