Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-21 / 144. szám

1953 JÚNIUS 21, VASÁRNAP NÉPLAP 7 Pártos ügyvéd lakásán szokott találkozni Klórral. Kiss Sándor gyorsan elrendelte, hogy az egyez­tető bizottság üljön össze és vál­toztassa meg az elbocsátási hatá­rozatot. Az egyeztető bizottság nem állt hivatása magaslatán Kiss Sándor, a megyei tanács inari osztályának vezetője és Varga János, a városi tanács ipa­ri osztályának vezetője nyomást gyakorolt rá. Az a körülmény is befolyásolta a fegyelmi bizottsá­got, hogy időközben, január 10-én Kiss Sándor munkakönyv nélkül, azzal helvezte a gumijavító üzem élére Klór MiháM, hogy „ha Jpskó vállalatvezető odateszi a lábát, nyugodtan kidobhatod, hisz úgyis le fogjuk választani a gu- miiavító üzemet a finommechani­kai vállalattól.‘‘ Erről azonban Kiss Sándor Jaskó elvtársat, a vállalat vezetőiét csak egy hónap múlva értesítette. Klór Mihály így is cselekedett. Kiutasította Jaskó elvtársat: Védd tudomásul. íeazeató elv­társ, ide be nem teheted a lábad! Ez Kiss elvtárs utasítása ... én Vagyök itt a vállalatvezető.“ Az egyeztető bizottság meg­hozta a döntést: a munkaköny­vét ki kell javítani. Varga János áthúzogatta a munkakönyvbe bejegyzett „elbocsátva“ szót és aláírta, hogy „hozzájárulással ki­lépett“. Ezután Varga cégbélyeg­zővel együtt magához rendelte Jaskó igazgatót, s közölte vele, hogy rehabilitálni kell Klór ügyét: „itt a munkakönyv, írd alá.“ Jaskó elvtárs tágramerédt. szemekkel nézte az előre kijaví­tott munkakönyvét. Nem írta alá. Később írásbeli utasítást kapott Kisstől, hogy írja alá a hamisí­tást. A megyei tanács ipari osztá­lyán megtartott értekezletén Kiss zsarolni próbálta Jaskó elvtársat: „Ha ma nem írod alá a munka­könyvét, Vargát 1000 forintra megbüntetik.“ Jaskó elvtárs nem írta alá. És mi történt ezután? Klór Mihály új munkakönyvét kapott „hozzájárulással kilépett“ bejegyzéssel, melynél újabb ok­irathamisítás áll fenn. Ezekután Klór Mihály nem látta rózsásnak a hélyzetét a gümijavító vállalat­nál. Jobbnak látta megbeszélni a Sertéstenyésztő Vállalat igazga­tójával, hogy jó volna a Sertés- tenyésztő Vállalatnál egy gumi ja­vító műhelyt csinálni. Amíg ez a terv megvalósulhatott volna, a Sertéstenyésztő Vállalat személy­zeti vezetőjének és öntudatos dol­gozóinak tiltakozása ellenére Klór Mihályt „kiváló szakértel­me alapján“ megtették „műszaki előadónak“. Nem ellenezte azt a Sertéstenyésztő Vállalat párttit­kára sem, hisz egyezett a vélemé­nye a városi pártbizottság véle­ményével: „nincs jobb káder“. A Sertéstenyésztő Vállalatnál simán folynak Klór Mihály tervezgeté- sei. A minisztérium már hozzá is járult egy gumijavító üzem léte­sítéséhez. Persze Klór Mihálynak nem azért fontos a gumijavító műhely, mert megszerette a gu­miszagot, vagy talán fizikai mun­kával be akarja bizonyítani a szocializmus építése iránti mun­kakészségét, hanem mert hiány­zik néki az a „kis“ gumipanama, amiből olyan jól lehetne pén­zelni. Hogyan fajulhatott az ügy idá­ig? Úgy, hogy Kiss és Varga elv­társak hagyták futni az ellensé­get, sőt egyengették Klór Mihály útját. Takargatták az aljas ter­veket szövő Klór Mihály akna­munkáját. Felháborító módon bántak a becsületes káderekkel. Varga nemrég mondotta Szabó Sándornak, a karosszériaüzem vezetőjének, hogy „ezt a Jaskót el kell innen paterolni“. Igyekez­tek ártalmatlanná tenni Jaskó elvtársat, aki áldozatkészén és éberen teljesíti pártunk és ha­zánk iránti kötelezettségeit. A Klór-eset legyen tanulság a Városi Pártbizottságnak is. A vá­rosi pártbizottság hallgatólagos beleegyezéssel hozzájárult Klór Mihály zavartalan „pályafutásá­hoz“. Ez azt mutatja, hogy a vá­rosi pártbizottság nem elég har­cos, nem elég következetes az osztályharcban. A városi pártbi­zottság szűrje le a tanulságot a Klór-ügyből és irtsa ki az op­portunizmus legkisebb gyökerét is. Harcoljon a Klór-félék ellen. Klór Mihályt ellenséges üzelmei- vel nem lehet a szocializmus épí­tése iránt rajongó és békét akaró dolgozók közé sorolni. A dolgozók joggal követelik, hogy az illetékes szerveink megérdemelten büntes­sék meg Klór Mihályt és mind­azokat, akik segédkeztek tízei­méiben. OROSZ ANDRÁS BÉKEŐRSÉGEN A tiszavasvári Alkaloida felkészült a III. negyedévi leer teljesítésére A tiszavasvóri Alkaloida ve­gyészeti gyárban beruházási és karbantartó munkálatok folynak. A Béke-Világtanács ülésének tisz­teletére a karbantartó csoport dolgozói vállalásokat tettek. P. Szabó Sándor művezető és Gu­lyás Antal hegesztő a aúbóbefú- vónál észszerűsítéssel 1500 darab hegesztőpálca és 15 mázsa ab­roncsvas megtakarítását vállalták. Peremvas helyett vaslemezt hasz­náltak s így ezt a vállalást július 18-ra teljesítették. H. Molnár Já­nos és Tóth Gyula asztalosok 1 hét alatt 2 kilogramm szeg és -3 kiló enyv megtakarítását ajánlot­ták fel. A beruházó és karban­tartó csoport eddig összesen 3570 forintot takarított meg. Az Árvái és Kövesdi brigád a gőzgép és kazán kijavítását vállalta június 20-ig. A javítást 18-án befejezték. A tiszavasvári téglagyár dolgozói teljesítik felajánlásukat A tiszavasvári téglagyár dolgo­zói a békeőrségben vállalták, hogy a májushavi présteljesítményt jú­niusban 5 százalékkal növelik. Az addigi 3817 darab tégla helyett 4000 darab tégla gyártását vál­lalták. Eddig 4305 darabot gyár­tottak. Juhász Ferenc égetőmester a békeőrségen 212 százalékot telje­sített a szovjet Duvanov mód­szerrel .Vállalta, hogy 1000 darab tégla égetésénél 40 kiló szenet takarít meg és minőségileg 96 szá­zalékban elsőosztályú téglát éget. Az égetett téglamennyiség után vállalása szerint 132 mázsa sze­net kellett volna megtakarítania. Ezzel szemben 138 mázsát takarí­tott meg. Bunda János kihordó, aki 140 százalékos átlagteljesítést vállalt, 142.6 százalékot teljesít. — L. Tóth József DISZ-titkár, mint gépkarbantartó vállalta, hogy a gépállási időt 5 százalékra csök­kenti. ígéretét, valóra váltotta. A dolgozók a kellerkocsi-sínhálózat és 4 darab behordó kocsi átépíté­sével 1600 forintot takarítottak meg. Július 15-től a tiszavasvári téglagyárban már villamosmotor viszi a kellerkocsikat. A Keleti Főcsatorna építői lelkesen dolgoznak ötéves tervünk egyik nagy al­kotásának a Keleti Főcsatorna építésének dolgozói büszkék ar­ra, hogy résztvehetnek ebben a munkában. A Földkotró Vállalat dolgozói tudják, hogy munkájuk­kal hozzájárulnak ahhoz, hogy hosszú évszázadokon át terméket­len, szikes talajt öntözéses terü­letté, dúsan termő földdé változ­tassák. E nagy természetátalakító terv megvalósításáért harcolnak a csatorna építői. Sokszáz dolgozó végzi a talaj munkálatokat, a földnyeső Sztálinvecek mintegy 2 méterre leszedik a földfelületet, hogy vízálló töltést építsenek. A töltésen hatalmas vashengerekkel döngölnek. Itt dolgozik a Dg—3 kotrógéppel a Cserháti brigád. A hatalmas gép egy markolásra 1.5 köbméter földet emel ki a csator­nából. A Cserháti brigád átlag 134 százalékot teljesít. 18-án 154.5 százalékot értek el. A Dg—4 gép­pel dolgozik a Kuff-brigád. A brigádvezető mellett Vida Gyula kotrómester, Nagy János és Roz- gonyi István brigádtagok lelkesen dolgoznak,,. A dömper pakolásnál 133 százalékot teljesítenek. Az Mv—4 géppel a Csinos brigád 17-én 162.5 százalékot teljesített, A brigádok dolgozói minden perc és a gép kihasználásával napról- napra túlszárnyalják előirányzat tukat. A csatorna építői tudják, hogy olyan alkotás elkészítésével, mint a Keleti Főcsatorna, a bé­két erősítik! A nyíregyházi állomás hanőos-híradáiárá! Péntek délután történt Nyíregy­házán. Megszólalt az állomáson a hangosan beszélő: „Beszállás Kisvár da, Záhony felé, szemben a hatodik vágányon álló szerelvény­be!" Az utasok kényelembe he­lyezték magukat. Alig telt el né­hány perc és újból megszólalt a hangosan beszélő. Most már azon­ban nem a hatodik vágányról in­duló szerelvényt jelentette be Kisvárda—Záhony felé indulónak, hanem jobbra az első vágányon állót. Nosza lett erre nagy rohanást Jó lenne, ha a hangosbemondó sokkal figyelmesebb lenne! Valamennyi árpájukat géppel aratják a biri Béke tsz. tagjai A Biri községbeli Béke tsz. föld­jén az ragadja meg a figyelmün­két, hogy a kétszer megkapált kukorica és forgó mellett szép termést ígér a már harmadszorra töltögetett burgonya. így van ez a . kalászosoknál is. A 190 hold bűzavetésröl 10 mázsát várnak holdanként. De nem sokkal lesz kevesebb a rozs sem. 60 hold őszi árpájuk még nagyobb termést ígér. A sárgára érett árpát már aratni -lehet. A késő délutáni órákban érke­zik, az aratógép a Béke tsz. föld­jére. Papp Julianna 16 éves di- szista traktoros vezeti a gépet, apja pedig büszkén ül az arató­gépen. Mindketten a Béke tsz. tagjai. Ahogy befordulnak az ár- patábláia, meglepődve látják, hogy jókora csoport várja őket. Eljöt­tek a tsz-tagok, hogy megnézzék a gépet! Ott volt Kiss János két fiával, Tóth Miklós, Donka Mi­hály, Gagna Istvánná lányát is magával hozta. Gagna Istvánná csak nézte az arató szerkezetet és sehogysem tudta magával elhitet­ni, hogy a szerkezet még aratni is tud. Úgy gondolta: „Nem tud ez aratni, nekünk kell itt az árpát levágni.“ Kiss János is megje­gyezte: — „Na, ez sem fog itt aratni, nemhogy még be is kö­tözné.“ Papp György és a lánya nyu­godtan megvizsgálják a gépet. — „Csak arra vigyázz, hogy fél ka­szával induljunk meg“ — szólt lassan a lányának.“ — „Mert ha egyszerre egész rendet fogatunk, baja eshet a gépnek.“ Mire a gépet megvizsgálták, ad­digra a kaszások levágták a sar­kokat, hogy minél kisebb ívben forduljon a gép. Mindannyiuk ar­cát pirosra festette a kíváncsiság tüze, s alig várták már, hogy munkához kezdjen a gép. Nagy szó az, hogy gép végzi az ember helyett a legnehezebb munkát, az aratást! — Tudja-e majd vezetni az a kislány azt a nagy gépet — kér­dezte a többiektől Gagna István­ná. Válaszolni sem volt idő, már­is elindult a gép. Júlia életében először vezetett traktort, amely után aratógép dolgozik. Öröm és büszkeség sugárzott arcáról. Az jutott eszébe, hogy ezév augusz­tus 1-én tölti be a 16 évet és más­nap kezdődik Bukarestben a IV. Világif jűsági Találkozó. Sokat be­széltek már erről a faluban, s most úgy érezte, minden erejé­vel harcolni fog ennek a nagy ünnepnek a sikeréért. Erezte, hogy rajta is múlik a szemveszte- ségnélkülí aratás. Körülnézett a Béke tsz, 2400 holdján, előtt látta a 600 hold kalászost, s még erősebben fogta gépének kormányát. Hátranézett apjára, aki tekintetét éppen feléje vetet­te, s mosolyogva szólt hozzá: — „Ugye, hogy szépen megy. Csak így tovább kislányom, hadd néz­zék a többiek.“ A jelenlévők nem győztek ele­get csodálkozni. Gagna Istvánné- nak felragyogott a szeme: '■— „Mi­lyen szépen megy az a gép“ — mondta — s még mellé kötözi is.“ „Na legaláb nem kell már nekem sem görnyedni az árpa kötözé­sével.“ Pár percnyi munka után már lehetett a kévéket összehor­dani a gép után. * Az aratás megkezdéséhez nem­csak Kiss Jánosék jöttek el, ha­nem ott volt Petruska Ferenc traktoros is. Amikor megindult az aratás, ő sem feledkezett meg kötelességéről. Gépével együtt alig várta, hogy újra szánthasson. Valamennyien büszkék traktoro­sukra, a Béke tsz. tagja mindig megállta a helyét. Tavaszi tervét jóval túlteljesítette, 123 hold he­lyett 412 normálholdnak megfe- felő munkát végzett gépével. — Volt olyan nap, hogy 13 holdat szántott. A tavaszi munka idején 525 munkaegységet szerzett egye­sem akar lemaradni, Már azt számolgatja: hány nap alatt tudja segédvezetőjével Gyi- rán B'erenccel leszántani a 60 hold árpatarlót. „En a magam részé­ről egy műszakban leszántom a 8 holdat középmélyen“ — mondja Huszti János elvtársnak, a tsz. el­nökének. — Akkor még négy nap sem kell neki, vethetjük a 60 holdba a rövid tenyészidejű kukoricát — válaszol az vissza. • Ha a 60 hold rövidtenyészetü kukoricából 12 mázsát takaríta­nak be holdanként, akkor is 720 mázsa kukoricával lesz több ta­karmánya tsz-nek. Ennyire pedig biztosan számítanak. De nemcsak ennyi másodnövényt vetnek. 350 holdat összesen. — Igyekszek a szántással — mondja Petruska elvtárs. Már ép­pen gondolkoztam, hogy a tarlón végzett középmély szántásban ver­senyre hívom a demecseri gépál­lomás híres traktorosát, Miklósi Miklós elvtársat! De nemcsak a szántásban hívon versenyre, ha­nem a cséplésben is. Napi 220 mázsa termény el- cséplését vállalja Petruska Fe­renc, hogy meggyorsítsa a csép- lést, hamarabb kerüljön raktárba a gabona, N. T. Ma a megye egész területén papirgyüjto-nap lesz Az országszerte folyó papír- gyűjtési kampányból megyénk tíe- rekasan kivette részét. Az orszá­gos értékelés folyamán az eddig leadott papírmennyiségek alapján a negyedik helyen állunk. A papír- és rongybegyüjtés eredményeinek fokozása érdeké­ben vasárnap Nyíregyháza és a megye területén begyüjtőnap lesz. A Nyomdaipari Vállalat dolgo­zói vállalták azt, hogy a nyomda területén brigádgyüjtésben 500 kg. hulladékpapírt gyűjtenek be. A város üzemei brigádokat állí­tottak: össze és ezek a brigádok 10 lovaskocsival és két gépkocsi­val bejárják a város egész terü­letét, hogy összeszedjék az elfek­vő hulladékpapirokat, használha­tatlan könyveket és rongyokat. A Minőségi Cipőjavító Vállalat, a Kenyérgyár, a MTH. 110. sz. kola, Mezőgazdasági Technikum gyűjtői fél 8-tól kezdve járni fog­ják a város területét, hogy Nyír­egyháza is hozzájáruljon a nem-* zetgazdasági szempontból annyira fontos papírgyűjtéshez. Minden házban akad hulladék­papír, régi könyv, régi naptár. — Ezeket a dolgozók gyűjtsék össze, hogy a papírgyüjtési kampány­ban megyénk a legelsők közé ke­rüljön. maga dűl. Most Nagyobb éberséget a helyi iparnál! Klór Mihályról, az egykori üz­letemberről, a gumijavítóüzem, autó- és traktor-műszaki szaküz­let tulajdonosáról és volt Corda- tic-bizományosról van szó. Kevés ember van Nyíregyházán, aki ne ismerné Klór Mihályt. A mun­kások verítékéből tellett a Deák Ferenc-utcán sarokházra, luxus­autóra, dőzsölésre és úri életre. Értette módját, hogyan lehet könnyen, jól élni. A felszabadulás után megfor­dult a kocka. Klór Mihály 1948- ban beszüntette finommechani­kai szaküzletét, majd 1950-ben „felajánlotta“ a tanácsnak gumi­javító üzemét , is. Ő maga tovább­ra is ottmaradt az üzemben, ve­zető beosztásban. A felszabadu­lás előtt durván bánt alkalmazot­taival. Egyszer például azért po­fozta meg Gazdag József nevű alkalmazottját, mert más blokk­tömböt hozott neki, mint amilyet ő gondolt. A nép tulajdonába ke­rült gumijavító üzemben már nem viselkedett így. Taktikát változtatott. A dolgozókat biztat- gatta: „ha pénz kell, kérjelek az ü. b.-től, hiszen a munkatörvénv- könyv előírja, hogy esetleg 500 forintot is lehet adni.“ Nem tö­rődött azzal, hogy adni csak addig lehet, amíg keret van, amíg van miből. Ha nem volt, ő, az „áldo­zatkész főnök“ zsebébe nyúlt s adott a dolgozóknak 100—200 fo­rintot. „Gyertek hozzám, majd én adok, ha a vállalat nem tud“, — mondotta, s így akart népszerű­ségre szert tenni. Más alkalom­mal már a vállalat pénzéből „jó- szívűsködött“. Figyelmen kívül hagyta a vállalat tervszerűségét. Éppen azt akarta, hogy önké­nyeskedése. pénzügyi zavart okoz­zon a vállalatnál. Magához édesgette a vállalat néhány dolgozóját és minden áron vezetője akart lenni a Fi­nommechanikai Vállalatnak. Egyetlen fájó pontja volt, hogy a .gűmijavítóban dolgozott. Krizán vélt tanulója. Mázon Miklós, aki Jót ismerte Klórt a felszabadulás előtti időkből. Külön gondja volt erre a dolgozóra s egy „kellemet­len találkozáskor“ azt mondta Kazánnak: „Nézze, szaki, hagy­juk a múltat, mindketten dolgo­zók: vagyunk már.“ , Klór Mihályt önkényeskedésért, s... pénzügyi fegyelem megsérté­séért, ellenséges tevékenységéért a vállalat fegyelmi bizottsága el­bocsátásra javasolta. Az elbocsá­tást beírták a munkakönyvbe. Volt is azután lótás-futás, Debre­centől Budapestig. Nem utolsó­sorban ott állt Klór védelmére Kiss Sándor, a megyei tanács ipari osztályának vezetője, akidr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom