Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-21 / 144. szám

NÉPLAP 1353 .TrXirS 21. VASÁRNAP A Béke-Világtanács péntek esti ülése (Folytatás az 1. oldalról) szerének halálával egyenlő. Duque ezután arról beszélt, hogy a békemozgalom győzelme?! nagy ösztönző erőt adnak a spa­nyol népnek harcához. E győzél- mekben látja a spanyol nép an­nak lehetőségét, hogy visszasze­rezze nemzeti függetlenségét és demokratikus szabadságjogait, megteremtse a béke légkörét, vé­getvessen a nyomorúságnak, a rombolásnak és a kulturális hát-, ramaradottságnak, melyet a lran- cóista önkény zúdított 1-á. Franco amerikai részről min­den támogatást megkap, hogy szembeszálljon a spanyol nép harcával. Spanyolország egyre szorosab­ban kapcsolódik az imperialisták támadó tömbjéhez. Spanyolország részvétele a tá­madó erqjk sorában *— folytatta Duque —, mint ahogy azl Jósé Giral mondotta Bécsben, az em­beriség elleni háború egyik leg­fenyegetőbb tűzfészke. A spanyol békeharcosok ezért minden nap nagyobb elszántsággal harcolnak az amerikai-spanyol szerződés aláírása ellen, Spanyolország vég­leges besorolása ellen az úgyne­vezett európai hadseregbe. Dergch Siven felszólalása Siven olyan ország népének nevében szólalt fel, amely a múlt­ban — mint mondotta — Európa egyik legmílit.aristább és legreak- ciósabb országa volt, s melyet ko­nok szovjetellenes politikája Két szovjetellenes háborúba vitt bele. Finnország gazdasági életei. — mondotta Siven — ma is a ma- gántulajdon és az úgynevezett szabad vállalkozás jellemzi. Kiemelte, hogy a Szovjetunió lehetővé tette Finnország -szuvere­nitásának megőrzését. Finnország példája azt igazolja, hogy lehetséges a békés együtt­élés és a jószomszédi viszony kü­lönböző gazdasági rendszerű or­szágok között — mondotta Deryck Siven. Finnország képviselője ezután országa gazdasági helyzetéről szá­molt be és elmondotta, hogy míg a múltban Finnország külkeres- | Beszéde befejező részében De- kedelme a háború előtt teljes i ryek Siven a következőket mon- egészében a nyugati piacra ipá-jdotta: nyúlt, ma már élénk kereskedel- j — Ez az első utam az úgyneve- met folytat a keleteurópai orszá- zett vasfüggönyön belül, amit gokkal is. A Szovjetunió jelentős ! azonban hiába kerestem. Csak ba- szerepet tölt be Finnország külke- ! rátságos, vidám tekintetű embe­reskedelmében. Nem tagadhatom — mondotta, — hogy a növekvő militarizmus veszélyes jelei is feltünedeznek azokból a soviniszta körökből, amelyek lehetőséget keresnek, hogy keleti szomszédunk elleni új kereszteshadjárattal próbálkozza­nak. Ezért is létfontosságú, hogy éber, erős és egységes békemoz­galmunk legyen. A továbbiakban beszámolt ar­ról, hogy Finnországban igen so­kan írták alá az öthatalmi béke- egyezményt követelő felhívást. A béke híveinek mozgalma szélese­dik. reket látok, akik űgylátszik nem sóvárognak arra, hogy atombom- bákkal „szabadítsák fel“ őket. Ha mindenki előtt nyilvánvaló­vá válik, hogy a Kelet nem fe­nyegeti háborúval a Nyugatot, csupán békével fenyegeti azokat, akik embertársaik vérén és köny- nyén akarnak meggazdagodni, akkor leomlik a háborúra uszító sajtó által felállított minden fal és függöny. A béke gondolata ter- jed és végül is bé fogja tölteni majd minden ember szívét — fe­jezte be beszédét Deryck Siven. Bőse három olyan döntő ténye­zőt sorolt fel, amely lehetővé te­szi, hogy a vietnami béke lehe­tőségéről beszélhessünk. Első tervezőként rámutatott, hogy hiába tartják fogva Henri Martint, Alain le Léapot és a szakszervezeti vezetőket. A fran­cia hatóságoknak, — ha követke­zetesek akarnának maradni, — a franciák millióit kellene börtönbe zárniok, hogv elfojtsák a vietna­mi háború elleni tiltakozást. — A második tényező az, hogy a Vietnami Demokratikus Köz- társaság magatartása nem válto­zott a megpróbáltatás éveiben és sohasem szűnt meg hangoztatni: mindig kész a békés megoldásra hoey véget vessen a konfliktus­nak. Harmadik tényezőként azt a tényt említette, hogy az indokí- nai kérdés békés rendezésének érdekében folytatandó akció a nemzetközi feszültség enyhülésé­nek űi légkörében történhet. A továbbiakban Bőse két fel­adatot lel ölt meg mindazon fran­ciák számára, akik megértik és átérzik az indokínai háború befe­jezésének szükségességét.: meg­magyarázni ezt Franciaország minden városában és falvában — Franciaország minden társadalmi rétegének: összefogni mind n bé­kés erőt, amely a vietnami há­ború ellen megnyilatkozik. Bőse ezután arról a szörnyű bűncselekményről beszélt, ame- lyet azok a körök akarnak elkö­vetni, akik ezt hirdetik: tegyük ..nemzetközivé“ az indokínai há­borút. Elmondotta, hogy erre q, gaztettre az amerikai korrhánvt kiszolgáló francia politikusok ké­szülnek és rámutatott, hogy a francia közvélemény egyre éle­sebben elítéli ezt a tervet. — A ,.keresztén v civilizáció** védelmét merik emlegetni. Majd "nemiét^k. hozván szállnak szem­be ezzel egyre nagyobb harag- gal a francia keresztények, akik nem tűrik, hogv az evangéliu­mot így megsyalázzák. — fejezte be herédét Bőse lelkész. Ezután Branca Fialho, a BVT Irodájának tagia terjesztette be a Nemzetközi Béke-díj jelöltjeit. A nemzetközi liékedíjasok Pros. Dr. Salazar Mailen A szónok bevezető szavaiban kifejtette: Vasziljevszkája asszony' fontos beszédével kapcsolatban célja az, hogy az érintkezéssel kapcsolatos jelenlegi nehézségeket megvizs­gálja és megfelelőnek lptszó meg­oldásokat javasoljon. .. — A személyes érintkezés — mondotta — alkalmas arra, hogy igazi barátságot teremtsünk és mások munkája iránt szeretetet és tiszteletet ébresszünk. Egyi­künk sem távozik például majd Budapestről1 anélkül, hogy bará­tokat ne hagyna itt és anélkül, hogy meg ne szerette volna az ország vendégszerető és munkás népét. A személyes érintkezés gazda­sági és politikai nehézségeiről be­szélve elmondotta: a mexikói nép nem léphet északamerikai terü­letre, ha a békemozgalom hívének vallotta magát és akkor sem, ha meglátogatta a Szovjetuniót vagy a népi demokráciákat. Ezután az írásbeli kapcsolatok fontosságát fejtegette. Különösen fontos ez pl. a tudomány embere számára. Javasolta: hozzák létre a „kulturális kapcsolatok köz­ponti bizottságát“, amelynek az lenne a feladata, hogy elősegítse a kultúrcserét, tegye vizsgálat tárgyává és hozzon határozatokat az utazásokra és kiállításokra vo- vonatkozó javaslatok tekinteté- ben. melyek költségeit a rész­vevő országok arányosan fedez­nék. Pasid Maatu libanoni hlildOft felszólalása Rasid Maatu méltatta a Béke­világtanács kezdeményező szere­pének jelentőségét és hangsúlyoz­ta, hogy a béke híveinek mozgal­ma a legnagyobb mozgalom, me­lyet a; történelem ismer. Az el­nyomott népek támogatják a bé­kemozgalmat. Az arab világban megbecsülik azt a nagy szerepet, melyet a Béke-Világtanács vál­lalt. — Tudjuk, — hangsúlyozta, — hogy nincs mit tartanunk a Szov­jetuniótól. A veszélyt maguk a támaszpontok rejtik magukban, melyeknek célja a Szovjetunió megtámadása, azé az országé, — amely a béke hőse és minden nép barátja. Mi egyetértünk vele és támogatjuk küzdelmét. Henri Jourdoin nek, a Szakszervezeti VUágszOvelseg titkárénak felszólalása A Szakszervezeti Világszövet­ség képviseletében felszólaló Hen­ri .Tourdain ismertette azt a te­vékenységet, amelyet a világ dől- gozói a béke védelmében és a bé­csi békekongresszus előkészítésé­ben kifejtettek. Beszélt arról a kitartó küzdelemről, amelyet a kapitalista országok dolgozót a békés szükségletekre termelő üzemek bezárása, a hadianyagok gyártása ellen folytatnak. — Többszázan feláldozták sza­badságukat is a béke, a nemzetek közötti barátság és a népek ön­rendelkezési jogának szolgálatá­ban, — folytatta Henri Jourdain. — így például Alain le Léap, a OGT főtitkára, a Szakszervezeti Vlágszövetség alelnöke, a Béke- Világtanács tagja, már nyolc hó­napja sínylődik börtönben. Má­sok a háborús erők ás azok kár­tevő tevékenysége elleni tünteté­seken életüket áldozták a béke ügyéért. A Szakszervezeti Világszövet­ség titkára ezután a Szakszerve­zeti Világszövetségnek a béke­harcban végzett tevékenységét is­mertette. Henri Jourdain elmondotta. hogy a Szakszervezeti Világszö­vetség e téren végzett eddigi munkája már jelentős eredménye­két hozott. Amellett, hogy az A francia lelkész felszólalásá­ban arról a kötelezettségről be­szélt, amely a francia népre az indokínai háború befejezésének kiharcolása terén hárul, A Szakszervezeti Világszövet­ségnek a békeharcban végzendő további tevékenységét illetően Tourdain kijelentette: a Szakszer­vezeti Világszövetség kívánatos­nak tartja, hogy a dolgozók és a szakszervezeti szövetségek kép­viselői szakszervezeti hovatarto­zásuktól függetlenül elfoglalják az őket megillető helyet a Béke­világtanácsban. A Szakszervezeti Világszövetség és szervezetei ter­mészetesen nem akarják mono­polizálni a béke védelmében vég­zett szakszervezeti tevékenységet. Ellenkezőleg, a béke érdekében azt óhajtják, hogv komoly ver­senytársaik támadjanak. A ma­guk részéről minden tőlük telhe­tőt meg akarnak tenni, hogy ők bizonyuljanak légjobbaknak eb­ben a versenyben. — Biztosíthatjuk a Béke-Világ­tanácsot, — zárta szavait, Henri Jourdain, — hogv a Szakszerve­zeti Világszövetség ezév októbe­rében összeülő harmadik kom gresszusa, amelyre meghívják az összes munkásokat és szakszerve­zeteket, hogy képviseltessék ott magukat, nemcsak a munkások, egységes és közvetlen érdekvédel­me szempontjából lesz nagyjelen­tőségű, de nagy tett lesz a világ békéjének védelmében is. kább azoknak a népeknek akciói­tól függ, amelyek tudatára éb­rednek, hogy milyen szerepet tölthetnek be íövőjük biztosítá­sában. Branca Fialfco közölte, hogy a nemzetközi békedíjakat odaítélő bizottság javasolja a Béke-Világ- tanácsnak, hogy a díjakat. és aranyérmeket a következőknek ítélje oda: A Béke Tisztelet-díjat a bole=r költőnek és nemzeti hős­nek, Vapcarov Nikola Zsukov- nak, aki elesett a nácik ellen ví- vott küzdelemben. A Nemzetközi Béke-dí’at Paul Eluard francia költőnek a béke érdekében kifejtett költői munkásságáért és tevékenységé- ért. W. E, B. Du Bois és’zakameri- kai tudósnak a béke érdekében kifejtett tevékenységéért. Martin Hellbfrg, Kurt és Jo­hanna Stern német filmrendezők­nek ..Az elítélt falu“ című film­jükért. Halldor Kiljan Laxness, izlandi regényírónak, a béke szolgálatá­ban kifejtett irodalmi munkássá­gáért. Leopolde Mendez mexikói gra­fikusnak és munkatársainak, a béke ügyét szolgáló művészi mun­kájukért. Műik Raj Anand hindu regény­írónak a békét szolgáló irodalmi munkásságéért. Valamennyi Nemzetközi Beké­ri íi összegét ee^enkint kétmillió- ötszázezer frankban állapították meg. Aranyérmeket: Jean Effel francia karikatúris- tának a béke ügyét szolgáló raj­zaiért; Viteslav Nezval csehszlovák költőnek „A béke dala“ című kői- teményéért: James Aldridge angol regény­írónak „A diplomata“ című regé­nyéért; Claudio Santoro brazil zene­szerzőnek ,,A szeretet és a béke dala“ című szimfóniájáért; Maria Kosa Oliver argentin írónak a béke érdekében kifej- tett tevékenységéért; Tosikio Akamacsu és lri Maro­ki japán festőknek „Az atombom­bázás jelenetei“-t bemutató kép­sorozatukért: Georges Salendre francia szob­rásznak, a béke ügyének szolgá­latában kifejtett művészi tévé* kénységéért; Bozorg Alavi iráni regényíró“» nak „Nameha‘‘ című könyvéért; Csórvassy Stefán román szobV rásznak „Koreaiak“ című faszob-* ráért; Carlos Augusto Leon venezue^ Iái költőnek a békéért szóló vers*1 seiért; -,j Luis Carlos Perez columbiai jogi doktornak a béke érdekében kifejtett tevékenységéért; Väino Aaltonen finn szobrász-* nak ,,A béke“ című szobráért. Riccardo Lombardi elnök sza^ vazásra tette fel a javaslatot, amelyet az ülés részvevői nagy lelkesedéssel egyhangúlag elfo­gadtak. : Több más bejelentés után az elnöklő Riccardo Lombardi be­terjesztette a Béke-Világtanács új tagjaiként javasoltak névso­rát. Az ülés részvevői egyhangú­lag elfogadták ezt a javaslatot is és lelkes tapssal ünnepelték a BVT új tagjait. , Ezután Eugenie Cotton asszony ismertette a kulturális bizottság által kidolgozott felhívás szöve­gét. Q kulturális bizottság által kidolgozott felhívás A világ valamennyi országának népei ma új erővel tesznek tanú­ságot, elszántságukról, hogy át­törjék a földrajzi és ideológiai határokat, hogy újra felvegyék a nemzetközi tárgyalások fonalát. Ezért kell a legszélesebbkörű kultúrcseréhez folyamodni, ami lehetővé fogja tenni mindenki számára, hogy továbbadja mun­kájának gyümölcseit, technikája eredményeit, a tudomány és a művészet vívmányait. Felszólítjuk a közvéleményt: hasson oda a kormányoknál, hogy hárítsák el a kultúrkapcso- latok elé tornyosuló akadályokat és hogy minden nép megismer­hesse más népek fiait, megismer­hesse könyveit, filmjeit, színház- művészetét és művészi alkotásait. Javasoljuk az összes szerveze­teknek és kultúrintézményeknek, egyetemeknek és könyvtáraknak, tudós, irodalmi, művészeti és műszaki társaságoknak, szak­egyesületeknek, női, ifjúsági és egyetemi szervezeteknek, hogy a viszonosság és egymás nemzeti | kultúrjának kölcsönös tiszteletben-: tartása alapján szervezzenek lá­togatásokat, találkozásokat, cse-! réljék ki kiadványaikat, rendez­zenek vándorkiállításokat egy-j egy ország közt, egy világrész! országai közt és világméretekben.! Üvözlünk minden olyan kezde­ményezést, — bárhonnan jöjjön is, amely ebben az irányban ha-; lad s amely hozzájárul a béke és barátság gondolatának valóravál-j fásához. Az amerikai földrész kul­turális kongresszusa, a Világ Ifjúsági és Diáktalálkozó, a kü­lönböző nemzetközi tudományos kongresszusnak, a különböző or­szágok felhívása delegációk kül­désére és fogadására stb. sokat ígérő példái ennek. A mai helyzet korlátlan kilá­tásokat nyit az emberi kapcsola­tok ilyen irányban történő gaz­dagítására. Legyünk rajta, hogy a népek' közötti eszmecsere siettesse a1 kormányok között oly szükséges, tárgyalásokat, 2 Bőse felszólalása — Ennek a háborúnak az ese­tében ismét beigazolódik, — mon­dotta, ■— hogy a háború és béke többé már nem kizárólag a kor­mányok ügye, hanem egyre in­utóbbi években megnövekedett létszámú szakszervezetek meg­növekedett erővel juttatják kife­jezésre a tárgyalásokba vetett hi­tüket az erőszakos megoldások­kal szemben, ma már olyan szak- szervezetek is kifejezésre juttat- iák ezt a meggyőződésüket, ame­lyek nem tartoznak a Szakszerve­zeti Világszövetség keretébe és amelyek a legutóbbi időkig kívül maradtak a béke-világmozgalom működési területén. — Mindez azt mutatja, — von­ta le a következtetést Henri Jmir- dain, — hogy határozottan hát­térbe szorul vagy teljesen előszó­ban van az a korábban bizonvos dolgozók körében elterjedt tév­eszme, hogy a békét csak a fegy­verkezési versennyel lehet fenn­tartani és hogy „egyforma áldo­zatot kell vállalni1', azaz türelme­sen viselni kell a folyamatban lé­vő agresszív háborúk és a fegy­verkezési hajsza terheit. A dolgo­zók ma már tudják, — mondot­ta Tourdain, — hogy a gazdasági élet militarizálása és a fegyver­kezési hajsza növekvő nyomort, elsősorban a munkanélküliség növekedését .jelenti számukra, míg az őket kizsákmányoló, rész­vénytársaságok számára mind búsásabb profitot hoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom