Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-14 / 138. szám
1953 JÚNIUS 14, VA—: Hollos Korvin Lajos: Jobbágyvé»* eőzlött akkoron a nőmet kardok ölén. A ^zel akasztott nrrt cibált a vár ormán .falu szélén. Hazánkra felhőként borult •> császár szörnyű árnya, magvar egeken csapkodott a kétfejű sas szárnya. A császáré a félviiág. a nór nem több * pornál, de mégis fölkelt ellene akkor, mint annyiszor már. mint annyiszor, hogy vérbefult, hoev elbukott a nép itt. *■— tudta Thököly harcait s 3 Dózsáét, a régit. RÁKÓCZI Ho! már jószága? Hol Joga? Se háza, sem hazája. Fegyvert honnan szerezne? *m wan botja, van kaszája! Föl, föl szegény magyar naraszt. ruszin, román, szlovák is! Lovad sincsen? Hát vedd e! a német kardját s lovát is! Hiába hányszor hullott Itt a lázadónak vére, mert fegyvere, de legkivált nem volt erős vezére. Jövel. Rákóczi! — zúg a nén vezérnek öt akarják, a fejedelmi zendülő apák s anyák e sarját. S amerre ment, amerre Járt, beállt a nén virága az einvomottak. bujdosók s földönfutók hadába. Kiket tegnan Bées urai fitymáltak és lenéztek kurucsá lettek mára nos. félelmetes vitézek, így lett a magyar nén laja a néniét búja, kára, A rémületnek árnya szállt a császár homlokára. S lengett Rákóczi zászlaja, hadával bárhova ért. s a zásztön harcos Jelszava; „Szabadságért s hazáért!" Ady Endre: * 1 Jövel hát, Joli. ifjú vezér. Lengyelben bujdosója, te légy vezérünk, ki a Dér nénet vezesse, ovla!... S elindult egvszál karddal ő a bús magyar határra, magában száguldott lován, de ott egy ország várta. Esze Tamás komája Cábor fiam Bécsé., Oda is van nőve. örzse lányom a Krisztusé, Panok szeretője. Morva grófé földem,. Asszonyom a sírban. menjünk, menjünk Munkács felé. Már eleget sírtam. Nincsen e világon, Nem maradt már semmis Esze komám, ideje már Rákócziért menni. Magyar bolondoknak Bolond útját tárom, Bécsi lafcr lett a fiam, Pan-céda a lyányom. Váradon gyaláznak. Bécsben kinevelnek. Ciberén élt Esze komám, Mondok cgvet kendnek. Urak. canok. dOlvfét. Im. eierst ttírtük, Gyomrunkba a sok bánatot Már eleget gyűrtük. Rákóczi, akárki, JOijön valahára: Kígyóinknak. Esze komám Lépjünk a nyakára. Rákóczival a hazáért és a szabadságért j 703 _ májusán kibomlottak 1 Rákóczi harcba hívó vörös lobogói. Néhány nap alatt nyolcszáz főnyi csapat állt fegyverben a tiszaháti népből, nyolcszáz kemény, hazáját szerető magyar követte a zászlókat kibontó Esze Tamást. Rákóczi harcba hívó szava eljutott a parasztkunyhókba és a nép követte a fejedelem szózatát. Eljutott ez a szózat Szatmár vármegyéhez, Károlyi Sándorhoz is, felkelt a nemesség is, de nem a hazáért, nem a szabadságért, hanem a fejedelem, a nép, a haza ellen. A nemességnek nincs más célja, csak a nyomorult nép elnyomása, mert jobban fél a néptől, mint a némettől. Károlyi Sándor a felkelt nemességgel a Tisza partján nézett farkasszemet Esze Tamás kuru- eaival, de a kurucok puszta híre elegendő volt, hogy megakadályozza támadásukat, azt, hogy mégcsak kísérletet is tegyenek a folyón való átkelésre. Eközben a nemesség hátában, Tunyogon és Matolcson is, megszerveződött a kuruc ellenállás. Már csak a vezér hiányzott, Rákóczi, hogy a harc megindulhasson. Rákóczi azonban késett. Pedig már Szat- márban, Szabolcsban, Hajdúban s a szomszédo^ megyékben itt is, ott is kuruc csapatok tünedeznek fel, kik mind Rákóczira várnak. Rákóczi késlekedése bizonytalanságot és nyugtalanságot keltett a felkelők között. Tíz nap telt el, tíz napon keresztül tartották Esze Tamás csapatai a Tisza vonalát Károlyi csapataival szemben. Az ellenség erői gyülekeztek, hogy Vérbefojtsák a nép megmozdulását. A kurucoknak nem volt kés- lekedni valójuk. Elindult az utolsó követség Lengyelország felé, Rákóczihoz, hogy sürgesse bejövetelét, elindult a kuruc had is a hegyek felé, Rákóczi elé, hogy a hegyek oltalma alatt várja meg Rákóczi döntését, érkezését. Ez a kuruc sereg még nem szokott hozzá a hadi regulához, így következett be. hogy a biztosítás nélkül táborozó csapatot Károlyi támadása Dolhánál meglepi és szétszórja. Június hetedikén Károlyinak sikerült a kuruc főerő szétszórása, de nem sikerülhetett a megsemmisítése. A kurucok mellett nemcsak a hegyek és erdők, hanem az egész nép állt. védte, támogatta őket. Károlyinak az üldözésre már nem volt bátorsága ehelyett Becsbe ment, hogy Bécs kegyét keresse, bemutatva az elfogott kuruc zászlókat, jutalmat várva. Útja azonban hiábavaló. Bécs már tudta, több a kuruc, mint valaha, naevobb a veszólv, mint bármikor. Károlyi még Bécset járja, amidőn már Esze Tamás csapatait rendezve, vonul Rákóczi elé, a Tisza partján pedig újabb kuruc portyázók jelennek meg, hogy a nemességnek Dolhá- ért a kölcsönt megadják. Míg ezek történtek Magyarországon, Rákóczi Esze Tamás követeinek beszámolója nyomán rádöbbent arra, hogy nagy vállalkozása kezdetén nem építhet másra, csak a népre. „Meggondoltam azt is, — írja Rákóczi emlékirataiban — hogyha szétverik ezt a népet, melyet a segítségembe vetett bizalma izgatott fel... az lett volna a közvélemény, hogy cserbenhagytam és én okoztam vereségét.“ Üzent tehát Rákóczi Esze Tamásnak, hogy az vezesse hozzá csapatait. 1703 június 14. A kelő nap sugarai csillogtak a Beszkidek hó- borította bércéin, a hegyoldalakat borító erdőrengeteg felett oszladozott a reggeli köd. Keskeny ösvényeken, hegyi hágókon át kétszázötven gyalogos és lovas, fegyveres paraszt. Esze Tamás népe, Rákóczi első katonái ereszkedtek alá a völgybe, hol az égbenyúló hegyek lábánál kicsiny falu — Klimiec — húzódott meg. S mikor a nap delelőre hágott, szembetalálkozott egymással a falu felé közelgő csapat és egy talpig feketébe öltözött, szép, pirosarcú, 27 éves fiatalember, Rákóczi Ferenc. A tiszavidéki jobbágyság és a vezetésére, az egész magyar nemzet felszabadítására hivatott vezér egymásra talált a haza küszöbén. TV/T ég csak egy hét telt el azóta, hogy Károlyi Sándor a szabadság zászlóit kibontó kuru- cokat a hegyekbe szorította, s ime, a megsemmisített kuruc sereg csak most bontotta ki igazán zászlaját. Eldördültek a kurucok puskái, a lövések visszhangja hirdette a nagy találkozást, a hazáért és szabadságért folyó nagyszerű harc új megindulását. Rákóczi nem hagyta kihűlni a nép szívében lángrakapott tüzet. Beszélt a köréje sereglő parasztoknak hazájához való igaz szere- tetéről: „Nem vezérlett bosszúvágy, nem a korona vagy fejedelemségre törekvő nagyravágyás, sem uralkodási ösztön: hanem egyedül ama hiú dicsőség, eleget tenni hazám iránti kötelességemnek ... a vágy hazámat felmenteni az idegen járom alól.“ A jobbágyokban a feléjük áramló bizalom és ragaszkodás nyomán felujjongott az öröm és kétszázötven ajakról hangzott fel az eskü: Rákóczival a hazáért és szabadságért! Az első, hadrendre fogott csapat mellé, a hír gyors szárnya mindenfelől Rákóczi táborába vonzotta a népet. „... jöttek, kenyeret, húst és más szükséges élelmiszert hoztak ... az embereket feleségeik és gyerekeik kísérték és amikor messziről megláttak engem, — írja Rákóczi —, bőven hullatták örömkönnyeiket és ez kifakasztotta az én könnyeimet is. E nép buzgalmának és szeretetének nem volt elég, hogy képessége szerint ellátott élelmiszerrel, hanem hazaküldték asz- szonyaikat és gyerekeiket, beálltak katonáim közé és kijelentették, hogy velem akarnak élni- halni.“ 1703 június tizenhatodikén ezekkel a parasztokkal lépte át Rákóczi a magyar határt, s miután Be- reg földjén megpihent, a munkácsi síkságra ereszkedett le, hogy innen az alföldre szétáradva, ku- rucaival felszabadítsa az egész magyar hazát. HORVÁTH SÁNDOR igazgató A Rákóczi szabadságharc évfordult „Most, amikor visszanyertük nemzeti függetlenségünket, most még sokkal inkább, mint eddig, élérkezett az ideje, hogy visszanyúljunk Hunyadi, Rákóczi. Kossuth, Petőfi éltető és erőt adó hagyományaihoz. E hagyományok azt hirdetik, hogy hazánk akkor volt erős, megbecsült és független, mikor sorsát a nemzetközi haladással kötötte össze’’ — mondotta Rákosi Mátyás elvtárs. Egész népünk bensőségesen ünnepit most a Rákóczi szabadság- harc 250. évfordulóját. Népünk, különösen a szabolcsi, szatmári nép szívében nagy szabadságharcosként. nagy hadvezérként él Rákóczi Ferenc. Rákóczi kurucai, a szabolcsi, szatmári jobbágyok, Esze Tamás unokái, dédunokái — a mostani szabad életünk alkotó emberei a kommunistákkal, ezeréves történelmünk minden haladó, jövőbemutató események egyenes folytatóival az élükön valóravált- jak Rákóczi, Kossuth, Petőfi álmait Rákóczi a Habsburgok ellen, az évszázados elnyomás ellen harcolt. Emlékirataiban ő maga így emlékezik meg szerepéről: „Minden cselekedetem célja kizárólag a szabadság szeretete volt. és az a vágy, hogy hazámat az idegen járom alól felszabadítsam. Bátorított és erősített az a szándék, hogy megérdepieljem a nép bizalmát és szeretetét.” 150 esztendő után népünk megszabadult. ugyan a törököktől, de akik helyette jöttek, nem sokban különböztek tőle. A magyarságnak kellett eltartani az idegen hadsereget, mely sáska módjára dúlt és pusztított az országban. így történt meg, hogy az ország nagyrésze elnéptelenedett, annál nagyobb volt a dudva, a muhar, mely az egész vidéket belepte. A törököt tehát kiverték, az ország egységesítésére a lehetőség adva volt, — de Bécs úgy találta jónak, hogy részenként kormányozzák. Ismét behozták a birtokelkobzási pereket; Gazdagodtak az idegen lélépesek. Bécs nem is titkolta németesítést szándékát. A katolikus reakció is; megerősödött. Koilonits Lipót esztergomi érsek főleg németeket telepített be az országba, s a németesítéssel másik célja volt: teljes katolizálás. Magyarország népe még keservesebb sorsra jutott. Az ország önállóságáért, függetlenségéért, a szabadságáért a jobbágyok kezdték meg a harcot. Felkelések törtek ki a hegy alján. Ezeket azonban a császári túlerő elnyomta. Rákóczi Ferenc vezetésével keltek aztán diadalmas harcokra a jobbágyseresek. A Rákóczi szabadságharc, Kiss Albert és Esze Tamás vezetésével a Felső- tisza vidékén indult el. 1703-ban követeket küldtek II. Rákóczi Ferenchez Lengyelországba. Rákóczi először bizalmatlanul fogadta a jobbágyküldötteket, amikor azonban megbizonyosodott a helyzet tarthatatlansága felől, habozás nélkül a nép rneilé állt. Megesküdött Esze Tamás előtt, hogy solia nem fogja elhagyni a benne bízókat, addig is segíteni fogja a felkelőket, míg a francia segélyhad megérkezik. Június 16-án lépte át Rákóczi a határt. Célja az volt, hogy visszaszerezze az ország önállóságát, s a kizsákmányolt jobbágy terhein könnyítsen. Mikor felvette a harcot a zsarnok Habsburg uralommal, jóformán semmiféle hadvezért tudással nem rendelkezett. Nem ismerte Gusztáv Adolf nagyjelentőségű reformjait, T. Péter cár nagyszabású terveit a cári haderő emelésére, de Zrínyi Miklós nagyszerű harcászati, hadtudományi munkájáról sem volt tudomása. Első dolga az volt, hogy a tábori rendet megteremtse. Felismerte, hogy csak korszerű, fegyelmezett hadsereggel vívhatja ki az ország függetlenségét. A katonaság kiképzését maga vette kézbe, amelynek nem a formulák, hanem a harc alapjainak elsajátítása volt a lényege. Emellett szorgalmasan tanulmányozta a kor katonai műveit, elsősorban Zrínyi Miklós hadtudományi munkáit. S< rohamosan növekedett. Az 1703. évi hadjárat a kun győzelmével végződött. A szál ságharcot Rákóczi a nép alu jövő kezdeményezésére támaszkor vívta. 1703 végén még felad volt a császári kézben lévő Duná túl felszabadítása. 1704 januárj; ban keltek át a Dunán: a kürti cok hírére a Dunántúl talpraállt é rövidesen felszabadult az egész Nyugat-Magyarország. — 1700-ben a Dunántúlon és Erdélyben folyt váltakozó szerencsével a harc. Egyre inkább Rákóczi kezébe került a vezetés, azonban nagyszerű terveit a tehetségtelen és a maguk egyéni hasznát kereső tábornokok ném vitték keresztül. Ezekre a vezetőkről állapította meg Rákóczi: „...azok között, akik magasabb katonai rangot viseltek, egy sem volt. aki ne érdemelt volna szigorú, de igazságos büntetést, amiért nem teljesítette parancsaimat. Kétségkívül gyakran meg is kapták volna, ha tudatlanságuk, vagy egyéb hibáik nem mentették volna őket. Mert nem volt elég ügyes alattvalóm ahhoz, hogy helyüket be tudtam volna tölteni és hibáikat javítani.” Az ügyes „ala|tlvaló”-felfogásá- ban azonban súlyosan tévedett Rá. kóczi. A szabadságharc bizonyította be, hogy a kuruc szabadság- harc is létrehozta a maga katonai vezetőit, mint Bottyán János példája is mutatja, — aki mindig htí maradt. Ilá bárhol biztosan lehetett számítani. Nyolc éven át tartó harcban kiváló hősök születtek. Esze Tamás, Czelder Orbán minden előképzettség nélkül álltak a harc. ba és a brigadérossúgig vitték. Rákóczi rövid Idő alatt olyan hadsereget szervezett, amilyen még nem volt Magyarországon a történelem folyamán. Ruszinok, szlovákok, románok, délszlávok is csatlakoztak hozzá. A sikerek a jobbágyság elszántságával magyarázhatók. Azonban ez az elszántság nem maradt meg végig, mert a jobbágyság nem kapott engedményeket uraival szemben. A nemesek visszanyerték jogukat a jobbágyság felett, s ezzel elvették a jobbágyság kedvét a harctól. A terheket továbbra is a jobbágyra nyomták, a harc lianyatlani kezdett A külpolitikai helyzet sem volt kedvező. A hollandok Angliával együtt békítgetni kezdik a magyarokat a Habsburgokkal.. Ebben persze nem a „jószándék” vezette őket, hanem a közös érdek. 1707-ben az ónodi országgyűlésen a magyar rendek Rákóczit vezérlő fejedelemmé kiáltották ki. Egyben megfosztották a Habsburg uralkodóházalt a tróntól. Kákóczi még mindig a külföldi segítségben bízott. XIV. Lajos francia király hitegette. Nagy Péter cár is ígérte segítségét. Míg ő kiment Oroszországba segítség után, addig Károlyi Sándor 1711-ben Szatuiáron megkötötte a szégyenletes békét. Rákóczi szabadságharca elbukott, de a nagyszerű harcok emléke tovább él az Esze Tamások, Boty- tyánofe unokái, dédunokái szívében. Ma, 250 év múlva válhatott valóra Rákóczi ólma, sőt sokkal több ennél. A szabad magyar nép soha nem látott széppé, virágzóvá teszi független országát. Nagy történelmi hagyatéka arra kötelezd, hogy küzdjön még jobban, sohase kímélje erőit, amikor a haza ügyéről, a béke ügyéről van szó. Mert ahogyan Rákosi elvtárs, népünk szeretett vezére tanítja: „Minél jobban teljesítjük dolgozó népünk javára hazafias kötelességünket, annál jobban szolgáljuk az emberi haladás nagy ügyét és egyben annál hívebb katonái vagyunk a proletárnemzetköziség. a béke legyőzhetetlen táborának.”
