Néplap, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)
1953-05-26 / 121. szám
1953 MÁJUS 26, KEDD NÉPLAP 3 A JELENLEGI MEHXETKOXI IILLIXLTROL A ,,Pravda“ szerkesztőségi cikke A „Pravda,” jnojtis 2j-t száma „A jelenteni nemzetközi helyzetről” címmel erféssoUlalas szer- Iccsztőségi cikket közöl. Alábbiak- ban közöljük a, szerkesztőségi cikk teljes szöveget. Ab utóbbi hónapokban minden országban nagy érdeklődés nyilvánul meg azok iránt a lépések iránt, amelyeket a vitás nemzetközi kér- dések rendezése érdekében foganatosítanak. A jelenlegi körülményiek között ez tei’inészetes. Senki sem tagadhatja, hogy szé- les nemzetközi körökben erősödnek a nemzetközi viszonyokban tapasz, falható feszültség megszüntetését célzó törekvések. A vitás kérdések megoldása útján tett minden lépés csökkentené a háborús veszélyt, elősegítené a népekre nyomorúságot hozó fegyverkezési hajsza beszüntetését, megkönnyítené sok- millió ember helyzetét. És viszont, a nemzetközi helyzetben mutatkozó feszültség fenntartása a háborús előkészületek további fokozását je- lenti, a katonai kiadások további növekedését, az adók további emel. kedését, amelyek súlya mindenekelőtt a néptömegek vállára nehe- zedik. Ilyen körülmények között bármely ország kormányának nemzet- közi téren megtett minden újabb lépését figyelmesén tanulmányozzák nemcsaic kormánykörökben, hanem a legszélesebb körökben is. Köztudomású, milyen figyelem, inéi és rokonszenvvel fogadták a szovjet kormány vezetőinek nemrég tett nyilatkozatait arról, hogy a Szovjetunió kész az érdekelt országok kölcsönös megegyezése alapján megoldani a vitás vagy megoldatlan nemzetközi kérdéseket. Ezek a nyilatkozatok megszilárdították a népekben az a hitet, hogy lehetséges a megérlelődött nemzetközi problémák rendezése, a népek ugyanis tudják, hogy a szovjet kor- máiiy. nyilatkozatai soha nem térnek el valóságos szándékaitól. Az is köztudomású, bogy a béke megőrzésében érdekelt emberek békeszerető megnyilvánulásként fo- gadtálk Eisenhower elnöknek április 16-1 nyilatkozatában elmondott azon szavait, hogy a vitás kérdése k közül, „legyenek azok nagyok vagy kicsinyek, egyetlenegy sem megoldhatatlan, ha megvan az óhaj minden más ország jogának tiszte. letbentartására” ás hogy ,.az Egyesült Államok hajlandók igazságos részt vállalni magukra” a vitás •omzetközi kérdések megoldásában, Milchet Eisenhowernek ugyanebben nyilatkozatában voltak más Olyan ■vozzanmtok Is, amelyek semmissé lék e szavak pozitív jelentőségét. ' lost meg kell állapítani, hogy Eisenhower május 20-i újabb nyilatkozatában nyoma sem maradt ennek a békeszerető megnyilvánulásnak, nem is szólva a tettekkel való alátámasztásról. Teljesen érthető, hogy Churchillnek, Nagy- Britannia miniszterelnökének nemrégiben tartott alsóházi beszéde, amelyben a nemzetközi élet számos égető kérdését érintette, valamint a beszéddel kapcsolatos vita nemcsak Angliában vonta magára a figyelmet, hanem messze annak határain tűi is. A brit miniszterelnök sok tekin. tetben támogatta az Egyesült Államok kormányának álláspontját. Beszédében azonban az is visszatükröződött. hogy eltérés van néhány elsőrendű fontosságú kérdésben X agy -B ritan ni a és az Egyesült Államok állásfoglalása között. Churchill beszédének jelentős részében Nagy-Britannia és a Szovjetunió viszonyával foglalkozott. A Szovjetunió közvéleménye az e tárgyról mondottakból nem fogadhat el mindent bírálat és komoly ellenvetések nélkül. Most azonban mindenekelőtt nem arra fontos rámutatni, amiben eltérünk Nagy- Britannia; miniszterelnökétől. Fontosabb kidomborítani azokat a mozzanatokat, amelyek előmozdíthatják vitás nemzetközi kérdések rendezését a népek békéje és biztonsága érdekében. Churchill beszédében vaunak olyan állítások, úmolyek nz angol nóp bóketörekvéseit tükrözik és afct bizonyítják, hogy Nagy-Britannia miniszterelnöke reálisan értékeli a jelenlegi nemzetközi helyzet néhány lényeges mozzanatát Ezeket a megállapításokat helyesléssel fogadták a béke -megőrzésében érdekelt széles társadalmi körök. Ugyanakkor e megállapítások ellen — különösen a7. Egyesült Államokban — ki_ rohanásokat intéznek azok a körök, amelyeknek különös érdeke fűződik a nemzetközi viszonyok jelenlegi feszültségének fenntartásához. Figyelmet érdemel Churchill következő kijelentése: ..Nem hiszem, hogy megoldhatatlan lenne Oroszország biztonsága és Nyugat.Eurépa szabadsága és biztonsága összeegyeztetésének rendkívül komoly problémája”. Ez a kijelentés szükségképpen együttérző visszhangot váltott ki azoknál az embereknél, akik valóban a megérlelődött nemzetközi problémák rendezésére törekszenek. akik gyűlölik a népeknek — különösen a jelenlegi körülmények között — felmérhetetlen nyomorúságot okozó háborút. Churchill említett kijelentése országunkban magára vonta o figyelmet, mint kellő időben tett lépés a jelenlegi nemzetközi helyzetben. / Amikor a miniszterelnök a Szovjetunió és a nyugateurópai országok „biztonsága összeegyeztetésé- nek’’ lehetőségéről nyilatkozott, természetesen saját országának érdekeit tartotta szem előtt. Ugyanekkor nem kétséges, hogy a7. a po. liflkia, amely Anglia nemzeti érdekeinek. másfelől a béke fenntartása és a nemzetközi együttműködés megszilárdítja érdekeinek összehangolására irányul, a Szovjetunió és a többi békeszerető nép megértésével és támogatásával ta. lálkozik Churchillnek az a megállapítása, amelyet a Szovjetunió biztonsága és Nyugat-Európa biztonsága összeegyeztetéséről tett, annál nagyobb jelentőségű, mivel a brit minisater- elnök e kérdés felvetésével nem- csak a Nagy-Britannia és a Szovjetunió közötti viszonyt érinti, hanem a béke fenntartásának és megszilárdításának egész problémáját Is. A jelenlegi nemzetközi helyzetet a rendezendő problémák nagyfokú bonyolultsága jellemzi és ez arra kötelez, hogy kellő megértéssel viseltessünk azok iránt, akik úgy vélik, hogy az összes vitás és megoldatlan problémák egyszerre való megvitatását és megoldását célzó kísérletre kudarc várna. Az előrehaladás olyan égető kérdések rendezése terén, amilyen a koreai háború kérdése vagy Németország kérdése, előmozdíthatná a jelenlegi nemzetközi helyzet fesziiltségénék megszüntetését, előkészíthetné a talajt más problémák megoldására is. Nyilván a nemzetközi problémák rendezésének ilyen módjára gondolt Churchill is, amikor kijelentette: „Hiba volna azt gondolni, hogy semmit sem lehet rendezni Szovjet-Oroszországgal, ha -— vagy amíg — nem kerül rendezésre minden. Két vagy három nehézséget jelentő mozzanat rendezése eredmény volna minden békeszerető ország számára”. Az egyik legfontosabb nemzetközi kérdés, amelynek békés rendezéséhez minden ország népeinek érdeke fűződik, a koreai kérdés. Köztudomású, lio<ry a Kínai Nép- köztársaság ős a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság diplomáciai kezAleinőnyezéso. amelyet a Szovjetunió támogatott, reális le- hetőségeket nyitott meg a koreai fegyverszünetjmegkötése és a koreai háború beszüntetése előtt. A Koreában létrejött megegyezés alapján máris megtörtént a beteg és sebesült hadifoglyok kicserélése. Április 26-án Panmindzsonban újra megkezdődtek a tárgyalások az összes hadifoglyok hazatelepítésé- ről. A kínai-koreai fél javaslatai, és külSntVen május 7-i legntóhh’ javaslata — amint ez minden elfogulatlan ember előtt nyilvánvaló — megadják a kellő alapot a fegy. ver szünet megkötése útjában álló utolsó kérdés gyakorlati megoldásához, következésképpen, a koreai háború megszüntetéséhez. Churchill a koreai-kínai fői ja- vaslatának türelmes és együttérző megvizsgálása mellett foglalt állást. Kijelentette: „Nem ismerek most olyan okokat, amelyek arra a feltevésre késztetnek, hogy ezek nem szolgálhatnak megegyezés alapjául”. Churchillnek ez a kijelentése, valamint több képviselő alsóházi nyilatkozatai, amelyben étesen bírálták az „ENSZ-paranosnokság- nak” a pamnindzsoni tárgyalásokat fékező képviselőit, azt tükrözték, hogy az angol társadalom minden rétegében fokozódik az elégtelenség a koreai kérdés rendezésének elhúzódása miatt. Phenjan és más koreai városok ős falvak, valamint Antung és néhány más kínai város folytatódó vadállati bombázása éppen úgy, mint Harrison amerikai tábornoknak a pánim indzsoni tárgyalások megszakítására irányuló á 11 áisfogla 1 ása, jogos felháborodást ős tiltakozást vált ki mind Angliában, mind más országokban. Nehru indiai miniszterelnök az indiai parlamentben nemrég tett nyilatkozatában rámutatott arra. hogy Harrison álláspontja nyilvánvalóan ellentmond annak a határozatnak is. amelyet a múlt év végén hoztak az ENSZ-ben a koreai hadifoglyok kérdésében. Nehru egyenesen kijelentette, hogy a koreai- kínai fél javaslatainak „a tárgyalásoknak — és reméljük, a problé- ma megoldásának — alapjául kell szolgálniok'\ A pnnmindzsoni tárgyalások ennek ellenére — Harrison álláspontja következtében — újból lefékeződtek. Ebben a helyzetben teljesen ért- hefő a panmindzsonl tárgyalások menete miatt tapasztalható határozott elégedetlenség, amelyet Attlee, a labouristák ismert vezére juttatóit kifejezésre az alsóháziban. Churchill beszédében különleges helyet foglalt cl a német probléma, amelyet méltán nevezett „Európa domináló problémájának”. De, ha ez valóban így van, ebből az következik, hogy Churchillnek a német problémával líapesolatos és beszédében kifejtett felfogása különös jelentőségre tesz szert. Chnr- ch ill nek e kérdésre vonatkozó felfogása azonban semmiképpen sem tekinthető az említett „domináló” nemzetközi probléma rendezésére irányuló tényleges törekvés kifejezésének. Mindenek előtt figyelemre méltó a7. a tény, hogy Churchill nem is tartotta szükségesnek megemlíteni a jaltai nyilatkozatot és a potsdami határozatokat, amelyek kidolgozásában ő maga is résztvett és amelyek megformulázíak a német kérdés tényleges rendezésének legfontosabb elveit az egységes Németország. mint békeszeren, demokratikus állam megteremtésének alapján. A fentemlített nemzetközi okmányok történelmi jelentősége az. hogy bennük kifejezésre jut a nyugati hatalmak és a Szovjetunió között a német kérdésben a háború idején elért és köz.vetlenül ^ háború befejezése után megerősített politikai összehangoltság és konkrét szerződéses megegyezés. Ebben az órtelemlieri az említett megegyezések, amelyek előírják Németország, mint békeszerető és demokratikus állam egyesítésének elősegítését, a legfontosabb eredmények „Oroszország biztonságra és Nyugat- Európa szabadsága és biztonsága összeegyeztetésének’’ ügyében. Most is feltétlenül érdekelni fog bennünket, mennyire fognak megfelelni Nagy-Britanniának a nemzetközi viszonyok területén a miniszterelnök beszéde után foganatosítandó lépései azon megegyezések alapelveinek, amelyek alatt ott állnak a nagyhatalmak aláírása! és mennyire mozdíthatják elő a közöttük megkötött új megegyezések a népek békéjénél.? ('s biztonságának r’''gszUiírd:‘:ís;';t_ ,\z utóbbi évek tapasztalatai azonban arról tanúskodnak, hogy a vitás és megoldatlan kérdések rendezését az a politika akadályozza, amelynek ke- rétében a nyugati hatalmak egyoldalúan elvetik a megkötött megegyezéseket. Nem vonható kétségbe, hogy az egész jelenlegi nemzetközi helyzet merőben más képet mutatna, megszűnnék jelenlegi kiéle- ződöttsége és feszültsége, ha megvalósították volna a nagyhatalmak között^a legfontosabb nemzetközi kérdésekben kötött megállapodásokat. Ezzel kapcsolatban nem lehet elmenni amellett, hogy Churchill bizonyos okoknál fogva célszerűnek tartotta megemlíteni a hírhedt 1925. évi loearnói szerződést, amely — szavai szerint — azon az „egyszerű tételen” alapult, hogy ha Német ország megtámadja Francia- országot. akkor Anglia a franciák oldalán lesz, ha pedig Franciaor- szag támadja meg Németországot, akkor Anglia a németek oldalán lesz. Churchill nem tett említést ezzel kapcsolatban arról. hogy an- nakidején a loearnói rendszer adott szabad kezet a támadó szellemű német imperializmusnak. Nyugaton ugyan korlátozta Németország cse- lekvési szabadságát, Keleten azonban cselekvési szabadságot adott neki, a Szovjetunió felé irányította a német agressziót. Mint ismeretes, a loearnói politika volt egyike azoknak a nem csekély fontosságú tényezőknek. amelyek előkészítették a második világháborút. A történelem tapasztalatai azt mutatják, hogy amíg Németországban cselekvési szabadságot adnak a militarista, revansvágyó elemeknek. amíg nem foganatosítanak olyan hathatós intézkedéseket, amelyek biztosítják Németország békeszerető alapon való fejlődését, a német militarizmus elég gyorsan feltámad és semmiféle formaszerinti garanciák és kötelezettségek sem nyújthatnak bizonyosságot a nemet állam szomszédainak bizton- ságuk felől, afelől, hogy nem fogja őket ismét német agresszió fenyegetni. Meg kell jegyezni, hogy a Docarnór-a utaló terv maga Nagy- Britannia biztonságának érdekei szempontjából is tarthatatlannak látszik, nem is szólva más európai államok és mindenekelőtt Né- metország szomszédai — Francia- ország, Belgium. Hollandia, Ben- gyelország. Csehszlovákia és mások — biztonsága biztosításának érdekeiről, mivel a Locarno-tervhez raló visszatérésre irányuló kísérle- tek tág teret nyitnának ingadozó és átmeneti nemzetközi kombinációkra és egyes országok csoporto- sulúsára más országok ellen, ami kikerülhetetlenül nem a nemzetközi viszonyok enyhülését, hanem kiéleződését vonná maga után. .Nos, és hogyan lehetne megváló- sítani Locarno eszméit a mai Né. metorszásrot illetően? Churchill, felvetve Locarno gondolatát, egyetlen szóval . sem tett említést Németország egységének helyreállításáról, ami pedig döntő jelentőségű nemcsak Németországra nézve, hanem Európa és az egész világ biz. tonságának biztosítására nézve is. A bonni és párizsi szerződések megkötésével kapcsolatos, most folyó különintézkedésekre célozva Churchill az angol, kormánypolitikát Németország széttagoltságának lerögzítésére orientálja. Sőt, mi több, Churchill beszédéből az következik, hogy nemcsak befejezett ténynek tekinti Németország széttagoltságát, hanem olyan jelenségnek is. amelybe bele leh-g és bele kell nyugodni. „őfelsége kormányának politika ja az — jelentette ki Churchill — hogy a legbecsületesebben ragaszkodjunk Nyugat-Németországgal fennálló egyezményeink szelleméhez és szövegéhez.” „Semmiképpen sem szándékozunk lemondani — hangsúlyozta a miniszterelnök — azon kötelezettségeink teljesítéséről, amelyeket Nyúgat.Nómetor- szággat kapcsolatban vállaltunk magunkra.” Nem következik-e ezekből a kijelentésekből, hogy a nagyhatalmak közölt az egységes, béke. szerető, demokratikus Németország megteremtés? érdekében kötött egyezmények szellemét és szövegét áldozatul vetik oda más olyan egyezmények szellemének és szövegének, amelyeket elkülönülve kötöttek és amelyek szentesítik Németország széttagoltságát, Nyugat. Németország újrnfelCeg’v vérzését, Németország e részének átalakítását a militarizmus és a támadó revansszeUem tűzfészkévé? Figyelmen kívül hagyjuk Churchillnek azt a teljesen helytelen állítását, hogy a német probléma kiéleződésének oka a szovjet fwiíi — ti'ka. A Németországban előállóit helyzet valóságos okát ismételten is megvilágították a Szovjetunió te. kintélyes képviselői és nines értelme itt elismételni őket. Nem foglalkozunk Churchillnek azokkal az elég erős szavaival. amelyeket a keletnémetországi helyzet negatív jellemzésére válogatott össze. Mi, természetesen, nemcsak hogy nem kevésbbe Iecsepiilő, hanem még jóval igazabb szavakat is találhatnánk a nyugatnémetországi helyzet jellemzésére, de most n;>m az a dolog lényege, hogy kölcsönösen szidalmazzuk egymást. Mindenki elölt világosnak kell lennie, hogy Németország szólta, goltsága a háborús veszély tűzfészkének feltámasztását jelenti Európa szívében. A német nép nem nyugszik b^lo, hogy elveszítse egységét, melyet majd egy évszázaddal ezelőtt vívott ki nagy erőfeszítések és áldozatok árán. Németországot illetően ezért a legfőbb fel- adat az, hogy megszüntessük a német állam jelenleg fennálló széttagoltságát, s olyan békeszerződést, készítsünk ölő ós kössünk meg Né„. mel országgal, amely a nagyhatalmaik potsdami megegyezése alap- elveinek megfelelően biztosítja az egységes, demokratikus, békeszerető Németország megteremtését. E téren a német agressziótól nem egyszer szenvedett országok fő gondja a német militarizmus feltámadásának megakadályozása kell hogy legyen. Ezzel együtt minden feltétel t biztosítani kell a német népnek Németország ’NkeipHrának fejlesztéséhez, ahhoz, hogy termelési- technikai színvonalának megfele. lóén részt vehessen a világ gazdasági életében, hogy tovább fejlődjék gazdag nemzeti kultúrája. Az új békeszerződésnek ebben a vonatkozásban ki kell küszöbölnie a versaillesi rendszer hübált, amely e nagy nemzet leigázására irányult. Senki előtt sem titok, hogy a ver. saillési rendszer kidolgozóit sokka 1 inkább íoglalkoztafta a világpiaci versenytársként szereplő Németország gazdasági újjászületésének meg. akadályozás, semmint Németország újra felfegyverzésének tényleges lehetetlenné tétele. Churchill azzal, hogy megkerült olyan rendkívül fontos kérdéseket, mint Németország egyesítése és a német békeszerződés megkötése, azzal, hogy hangsúlyozta az angol kormány hűségé: a Ny ugat-Németországgal szemben vállalt legulóbbi külön-kötelezeíteégei iránt, megzavarta azokat is, akik beszédében a mai világ nézetei térései nek ren. de zésé re irányuló tényleges törekvést szerettek volna látni. Figyelmet érdemel az a tény, hogy Churchill egyáltalán nem tett említést annak az angolszovjet kölcsönös segélynyújtási szerződésnek létezéséről, amelyet 1942-ben Londonban kötöttek csy • újabb német agresszió megakadályozása céljából. Ezt a szerződést, egyébként mind a Szovjetunió, mind Anglia biztonsága megerősítése érdekében kötötték és teljes összhangban all a német-kérdéssel foglalkozó legfőbb nemzetiközi okmányokkal, többek között a potsdami megállapodással. Churchill érintette beszédében az osztrák-teérdést, rámutatva, hogy az osztrák állam, szerződés megkötése szintén elő. mozdítaná a jelenlegi nemzetközi helyzet feszültségének megszüntetését. Ezzel kapcsolatban alá Ml húzni, hogy az osztrák álTaiWfwr(Folytatiisn a ) oMnFv)
