Néplap, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-16 / 113. szám

NÉPLAP

1053 MÁJUS 16. SZOMBAT

EZEKRE

Képek és

EZEKRE IS SZAVAZUNK HOLNAP

Kének és adatok Sxabolcs-Sxatmár ötéves tervéröl

Képeket és adatokat láthatunk s ezek szemléltetően igazolják, hogy első ötéves tervünk negyedik esztendejében újabb jelentős lépést teszünk előre Szabolcs-Szatmárban is. Az 1952-es beruházásokhoz képest jelentős mértékben emelkedtek az 1953-as észtén- j dő beruházási összegei. A bal- I oldali felső kép azt mutatja meg, hogy 1953-ban termelőszövetkezeti csoportjaink fejlesztésére, gazdagítására 68 és félmillió forintot fordít Szabolcs-Szatmárban a nép állama. Alatta 45 millió forintos összeggel szerepelnek a gépállomási beruházások, valamint a fásításra fordított összeg.

A jobboldali felső kép a kuli úrotthonok és mozik számának növekedését mutatja meg. Megyénkben a dolgozóparasztok művelődését szolgáló falusi kultúrotthonok száma 1953. év végére 130-ra emelkedik. 129 községben lesz mozi. A jobboldali alsó kép:

2.2 millió forintot fordítunk anya- és csecsemővédelemre.

Ezek az adatok lelkesedéssel töltik el Szaboics-Szatmár dolgozóit, akik jó munkájukkal is hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek a tervek meg- I valósuljanak. A választási békeverseny kimagasló eredmé- j nyei is erről tanúskodnak. —j Munkásságunk a tervek teljesítésével, dolgozóparasztjaink a beadási kötelezettségek pontos teljesítésével vesznek részt megyénk költségvetésének i végrehajtásában. A gazdagabb termelőszövetkezeti csoportokra, új traktorokra és kombájnokra, erdősávokra, kul-j túrotthonokra és szülőotthonokra szavaznak holnap, május 17-én is, amikor a Magyar Függetlenségi Népfront jelöltjeit választják meg képviselőiknek!

Nótásszívű Horpácsik bácsi élete

A Horpácsik'-család tagjai ■nemzedékeken keresztül gulyások, kondások, juhászok voltak az urak világában. A mostani unokát Horpácsik .Jánosnak hívják, aki ötven éves és: Nagydoboson lakik.

— A nagyapám valami Újhelyi nevezetű »méltóságos- nál« volt huzamosabb ideig kondásszámadó. Megvolt egy kis kenyere, néba szalonna is hozzá. Hébe-hóba egy porció pálinkája. Ennyi- volt. az övé. Nem sok ez, bizony. Nagyon kevés morzsa az élet asztalától. De a felelősség annál nagyobb. Hiszen egy darab jószág el nem veszhetett, meg nem dögölhetett, mért az ilyen »szerencsétlenség«, az öreg bérének- a rovására ment. -— Egy-egy aszályos - esztendőben, amikor felsőit a legelő és a jószágok éhen, szomjan szé- delegtek a tikkasztó hőségben, a kondások, pásztorok, gulyások keserveiből bús nóta szakadt fel. Én is csak dalolni tudom azt, — mondja Horpa- csik bácsi: — Dalban tanultam meg én is. Jgv van ez, hogy:

Kiapadt a töbul mind a sár,

mind a viz, I

Az a babos Koca csak a kondásra niz. Én uram, istenem, adjál csv ió esőt,

A kocanyájamnak jó leftcto-mezöt.

Hangja úgy reszket, hajladozik, mint valamikor a nagyapjáé. Ha volt eső, jó volt. ha nem volt, rosszabb lett. És pei'szo. hogy rossz volt az az élet mindenképpen az öreg Horpácsik nagyapának. Hiába élte le 80 éves életét Újhelyi »inéltóságosnál«. Halála után csak kopott szűrje, kolompja, jneg az ostora maradt a földön felül.

— Eldajolom én, mit ha- gyatékozolt nagyapám, —:

mondja az ötvenéves unoka. —• Nótában tudok én csak beszélni.

Dalolja:

Meghalt szegény nagyapánk.

Beh sok vagyont hagyott ránk, —hagyott ránk,

Hat ökörnek kötelét, kilenc vasvilla nyelét.

Hagyta szegény árva fejünkre.

így hát semmi sein máradt az öreg Horpácsik után. Csak kötelek, amik akasztásra, meg villanyelek, amik ütésre valók. Ezeket hagyta családjáig, unokáira.

Horpácsik János édesapjának is a nagyapa sorsa jutott. Azzal a különbséggel, hogy nem kondás, hanem gulyás volt. »A sok jövés-menés után valami Münnieh vagy Minnich nevű tanyáján telepedtek meg apáinék. ö is ezt dalolgatta öregsége felé igen sokszor. Ugv magánoson. Alig tudtam ellesni tőle. így szól ezí oe — meguntam már ezt az urat szóig,álni.

Ki a nyáját csak szalmával teleli. Télen hideg, nyáron nagyon meleg van. Az a csuda, hogy átélek bennünk van,

A másik verse meg így szól:

Ha kimegyek, zöld a mező mindenkel', A gazdámat hivatom a szobából; írja meg az elbocsátó levelem.

Hisz — szenvedtem tanyájában eleget.1'

A nóta végeztével elhallgat Horpácsik bácsi. Eltűnődve néz maga elé. Mintha azon gondolkozna: hiába kapta meg apja az egyik helyen az »elbocsátó levelet«, másik urasáéhoz kellett szegődnie.

Amikor apám meghalt.-— mondja Horpácsik bácsi, — ezt dalolgáttam utána sokáig:

Mótáskédvii édesanám, hei. de résen nem dalolsz már.

A szivemet bánat iária az édesanám ] nótájára.

Az lett a sok nóta vége: kivitték a temetőbe.

Szépen szóló kismadárka. szállj

az apám fejfájára.

Mi is lehetett más egyéb vége az apja sok szolgálatának? Nem hoztak mákszem- nyi megkönnyebbülést a sok csendességbe kiáltott szomorú nóták, bánatos rítnű dalok. Fejfájára nem került koszorú, sem virágcsokor a sírjára. Az árvák csak a »szépen szóló kismadárkát« kérték, hogy szálljon apjuk fejfájára.

— Anyám is szegény, beh csendes természetű, jó asz- szony volt, — bontogatja a múlt fátyolét Horpácsik István. — Nagyon tudta apánkat és bennünket, gyermekeit szeretni. Még abbap az évben meghalt, amelyikben édesapám. Hamar utána ment. ..

Az árván maradt gyermekek, ahányan voltak, annyifelé szóródtak szét az urak világában. Kettő a távoli Dunántúlra került. A többiek a Tisza innenső tájain kezdték keresni életük számára fészkeiket..

Horpácsik István tizenöt- éves volt. amikor az egyik be- regmegvei nagybérlő uradalmába került kondásbojtárnak. Ha ennek a ridesr, örökké vándorló, a külvilágtól elzárt életnek minden rezdülését nótába öntöttek, rímekbe faragtak, akkor ennek a bojtársorsnak is meg kellelt leinti a maga nótájának. »Meg is van ez.« És már mondja is. illetve dalolja Horpácsik bácsi. Mert ő csak így tud »beszélni«:

Meguntam, megvallom a gazdám konyháját.

A dróton pirított apró gombócálát; Dióhéjban méri penészes túrólát, Kisujjához szabja porció szalonnát.

így volt. ez, — mondja a nóta befejezése után. És mosolyog. Mintha azon a szón mosolyogna, ahogy kimondta: volt. .»Mert,ha arról van szó. hogy .mi. volt például az én igazi fizetésein bojtár koromban. gyermekeim most csak nevetnek ezen. El sem hiszik. Pedig így volt: egy öltöny téli- nyári ruha, gatya, ing. egy pár csizma, nyáron meg bocskor. Ennyi volt egy évre. Jobban mondva, kellett volna lenni, de maradt ebbül el éppen elégszer. Pénzt egy filyinget se kaptam.

Amikor Horpácsik bácsi megnősült, pár év múlva itt telepedtek meg véglegesen Nagydobos község akkori mindenható íöldesüráuak, »báró« Perériyi : »méltóságos« birtokán. Kondásszámadónak állt be.

— Ebben az időben ez lett a nótám;

Kutyavilág, mikor érem végedet,

Ue meguntam benned nz életemet.

Beh sohse volt benned egv víg napom, Amíg élek. mindig csak ezt siratom.

És mindjárt rávágtam, hogy:

..Élet. élet, betyár élet, mivel vagyok átlós néked.

Lerovom az adósságom, ha meghalok, azt se bánom.“

Horpácsik bácsinak *14 ősze óta hat hold földje van! A hosszú, esztendőkön át tartó szolgáság■ után nagyon-na- gyou -megörüli a hat hold földnek, új emberségének. — Kezdetben nehéz volt a földdel való bánás, hiszen azelőtt csak kondásostor, meg kampósbot volt a kezében, — de belejött, i Megtanulta ezt is.

De. ez még nem minden. ■ <’) \ a község apaállat-gondozója

is. Itt meg régi tudományát hasznosítja. Hatszáz - forintot kap ezért kereken. Takaros összeg. Minden hónap elsején markába olvassák • a tanács- házán.

Nyolc gyermeke közül ót már kirepült a családi fészekből. »Három lányom férjhez ment. Mind jól megvannak, — mondja büszke hangon.-—Erzsébet lányom igazságügyi alkalmazott, a férje is jó állásban van. Pista liánt rendőr. Pesten. Jolánka lányom ipari tanuló. A három legkisebb van már csak itthon.«

Igv rendeződött hát el sok nemzedék után Horpácsik István élete. Igy'van ez jól.

— Azzal kezdeném inkább, hogy vasárnap lesz a nagy nap. Szavazni fogunk... olvastam az újságból Rákosi elvlárs beszédet. Én is szerettem volna akkor-ott lenni Pesten, mert lett volna hozzá néhány szavam. -— Szemében csillogva játszik az ablaküvegén beáradó májusi napsugár. — Annak a sokszáz. meg ezer juhásznak, gulyásnak, kondásnak a nevében elmondtam volna Neki, bogy 'mennyire megváltozott a níi éledünk is a felszabadulás óta.

— Hogy mi lesz vasárnap? Vasárnap előbb leszavazok, azután jól kitáncolom' magam, az egész község előtt.. Hiszen a jó nótás ember, jó táncos is.. Tudok én olyan régi táncokat, hogy nemcsak a fiatalok, de az idősebbek is bámulhatnak, aa én abba belekezdek. De a nótáin az új lesz, amit a kislányomtól tanultam, hogy: Cyertek lányok, öltözzünk fel fehérbe, Hintsünk rózsát Rákosi elvtárs elébe. Mattá járjon ö a rózsában bokáig Éljen, éljen Rákosi elvtárs sokáig.

Asztalos Bálint