Néplap, 1953. április (10. évfolyam, 78-101. szám)

1953-04-04 / 80. szám

4

1858 ÁPRILIS 4, SZOMBAT

NÉPNEVELŐ

Két nagy erő kezdte meg végső, elkeseredett csatáját: a hideg, dermesztő tél és a napfényes, virágos tavasz. Úgy február közepe táján — amikor még a tél teljes hatalmával ura'kodott: jégpáncéllal borította be a folyókat, patakokat, a mezők egyetlen fehér abroszként terültek el. a fákat, villanydrótot a fagy ragyogó dérrel vonta be, — egy napon egyszerre megváltozott az idő járás. Délről szokatlanul meleg szól kezdett fujdogálni, a tetők hóta- karói megroggyantak és megcsordult az eresz. A tavasz előőrse megérkezett. A mezők fehér térítője megszakadt, hatalmas foltok éktelenkedtek rajta, és feDtuár végére hó már csak a nagyobb fák és bokrok tövében, méllyedé- sekben volt látható. A dombok déli lankáin megjelent a tavasz első futára, a hóvirág.

Azon a napon is, amikor négy traktor cammogott egymásután a nyálkás diilőúton, egész nap cse pergett az eső és estére vastag köd ült a vidékre. Amikor az első traktor fénykévéjében egész közelről feltűnt a brigádszá’lás fehérre meszelt fala. a gépek fel- sorakoztak az ötödik mellé, amely szétszedve ott vesztegelt — és mígál’tak. Aztán a traktorosok bementek a brigádszállás egyetlen szobájába.

Nagy István, egy jól megtermett fekete ember, bosszúsan csapta a sarokba teljesen átázott kesztyűjét.

— Végeztünk, — szólt oda Bíró Istvánnak, — holnap haza- megyünk!

— Hazamegyünk? — csodálkozott az, — hisz annyi szántanl- való van, hogy jól meg kell nyomni a gombot, ha a megígért határidőre vé-gezni akarunk.

Nagy makacsul isméte'te.

— Igen, haza! Nézz ide! —- mn. tatott ruhájára, amely kilátszott a szétnyitott köpeny alól. — Tisz- ta merő víz. nincs olyan köpeny, emely ne ázna át ebben a pocsék időben. Nézd meg a bakancsom ez az átkozott sár már leszedi a talpát. Úgy átázott, hogy olyan mint a rongy. Meg aztán munka ez: fordulok egyet, elül a gép. megint fordulok egyet, ismét e1- ül a gép. A dágványban előre- bátra, kaparni, ásni... Nem, nem ér ez semmit! Tudhatod, nem vagyok kényes, nem szoktam megijedni, de ez nem embernek való Bemegyünk a gépállomásra és majd szántunk, ha megjavul az idő.

— Te, Nagy elvtárs, — mondta

Biró, most már ő is bosszankodva, — ismételjem el neked, amit télen a szakmai oktatáson tanultunk? Te is ott voltál, hallottad, hogy milyen fontos a korai szán- lás, mennyi terméstöbbletet jelent. Éppen ezért jöttünk ki ilyen korán. S most egyheti munka után visszamennél?!

—- Vissza...! Mert. ha rossz idő van, bánná a fene! Kibíriuk valahogy. De amikor belövünk a brigádszállásra, nincs tűz, ahol inegszárítkoriiatnánk. Reggel újra vizesruhában kell kimenni. — Nincs me1 eg étel, mely lelket öntene az emberbe, mert először fűzhelyet kellene szerezni, meg fát keresni, tüzet rakni, főzni! — ki az istennek van kedve mindezt megcsinálni, amikor késő este, holtfáradtan jövünk be. Szóval e'ég volt...!

— De,., esetleg szólnál Deresnek, ő hátha dolgozna, — mutatott gúnyosan az ajtón bebicegő emberre. Hangosan beszélt, hadd ha'lja meg az is. Már három napja itt van, de azóta csak a géppel piszmog. Azt mondja, rossz, pedig a javításból jött.

Biró Deres felé fordult. Az öregre már valóban ráillik a név: baja és bajsza, nagy. bozontos szemöldöke öszbevegyült; az ötvenedik évét tapossa.

Deres egy kis ideig motoszkált a pokróccal leterített ágy végében, majd kényelmesen elnyujtóz- kodott.

— Nem hallotta. Deres bácsi?! — mondta Bíró, — magának szól. tak az előbb.

De az mozdulatlanul meredt a mennyezetre. Biró gyorsan az

ágy mellé lépett és jó hangosan beszélni kezdett:

— Azért, tudja, Deres bácsi, ez mégsem helyes! Jól mondják az elvtársak: maga itt van már három napja, jó traktoros, híres traktoros és még egy büdös holdat sem szántott fel. Arra hivatkozik, hogy rossz a gép. szét is szedte, hogy javítsa. De én azt hiszem, — és itt gúnyosan mosolygott — hogy inkább a lába jósolt magának rossz időjárást, azért nincs kedve kibújni, azért üldögél idebent naphosszat!

Az öreg egyideig csendesen hallgatott, nyomorék lábát felhúzta az ágyra. Majd megszólalt, 3 egyre hangosabban pattogtak a szavak ajkáról:

— Igazad van, Biró elvtárs, valóban hasogat a lábamba és ez rossz időjárás jele. Kitapasztaltam már jónéhány éve. De inkább tanulnál meg tisztességes hangon beszélni az öregekkel I — s ismét visszadőlt az ágyra.

Bíró még egy kicsit állt mellette, aztán kilépett a tornácra. Mereven nézett a sötéten go. tnolygó ködbe, amelyből ku önböző, furcsa alakok rajzó1 ódtak ki, amik néhány perc múlva ismét szertefoszlottak.

Mielőtt kijöttek szántani, beszélt vele a párttitkár elvtárs. Szavai még most is a fülében csengenek: „Bíró elvtárs, igen komoly pártmegbizatást kapsz. A brigádod szántani megy. Azonban a brigádvezetőtök még nem jött haza az ísko'áról. másikat pedig nem tudunk adni. Te vagy a brigádban az egyetlen tagjelö't. a te feladatod lesz, hogy menjen a munka. Segíted az embereket, mert nehézség az lesz bőven. Rossz az idő és most van először. hogy ilyen korán megkezdjük a munkát. Szóval a párt előtt te felelsz ezért a brigádért. Igyekezni kell. ősszel «'maradtunk a terv teljesítésével és most vállaltuk, hogy április 4 tiszteletre behozzuk a lemaradást és határidő előtt elvégezzük a tavaszi munkát is-“

És most... az emberek már holnap nem do’goznak, haza akarnak menni. S akiben a legjobban bízott, az öreg Deres nem dolgozik. Pedig régi, tapasztalt traktorista, tavaly is első volt a gépál- ’omáson. — Csak erkényeztetlék egy kicsit. Most úgy gondol- ~*a: ráér megkezdeni a munkát ha jobb idő lesz, ő akkor tel ?esíteni tudja tervét. Tgenám, de akkor késik a szántás, meg itt van már a következmény: a töb- vleknek sem ízlik a munka. A leg- nagyobb baj az, — látia ő —. hogy Deres nem dolgozik. Persze, azon a lehetetlen helyzeten 's változtatni kell. ho"v n'ncs m“- 'err étel és nem tudnak megszárít- kozni.

Hirtelen jó gondolat jutott az eszébe. Bement, magáravefte kö- nenyét és e’indult a másfél kilométerre lévő falu felé.

Későre járt az idő, am’kor a

Az agitáélós tanfolyamok megkezdése óta erősen fokozódott a népnevelők érdeklődése a tanulás Iránt. Ezeken a tanfolyamokon az eddigieknél is jobban meggyőződnek arról, hogy milyen szoros kapcsolatban van az elmélet a mindennapi élet gyakorlatával, fejlődésünkkel. Az előadók megfelelően felkészülte: a foglalkozás anyagát, az országos eredményeket helyesen kötötték össze legtöbb helyen a helyi eredményekkel. Kemecsén Ká. dár Sándor elvtárs előadásában feldolgozta a község adatait. Nemcsak aizt mondotta el, hogy községükben a felszabadulás óta kultúr, ház, napközi otthon létesült, hogy új hidat, utakat, kutakat kapott a község és 500 vezetékes rádió szól a dolgozó parasztok házaiban, liánéin azt is megmutatta, mit jelent egy-egy család számára a fel- szabadulás. Kiss Kálmán kemecsei dolgozó parasztnak a múltban pélfaluba ért, de a termelőszövetkezet irodájának ablakában még fény pislákolt. Az elnök és még néhány tag hajolt az asztal fölé, a tervet készítették.

— Nagy baj van, elnök elvtárs! — toppant be Biró —, a ti segítségetek kellene.

Aztán elmondotta, hogyan áll a brigád ügye.-— Miben tudnánk segíteni? — kérdezte a végén az elnök.

— Nálatok még nincs nagy munka, az asszonyok még nem dolgoznak. Jó lenne, ha adnátok tüzelőt és két asszony délután eljönne a brigádszál'ásra hegyű1 tani. Aztán főzhetne is valamit. Mindjárt jobb kedvük leime az embereknek, ha este sültszalonna, vagy ió me’eg leves várná őket.

— Hm... de ott még tűzhely sincs.

— Nincs, de lehetne azt is szerezni.

Reggel alig kezdett derengeni az ólomsziirke ég. felke't valamennyi traktorista. A hideg, a vizes ruha nem hág'"r’-:t nvn godtan pihenni. Biró tett-veit

egy darabig, aztán beszélni kezdett :

— Tudjátok, mit gondoltam? Ne menjünk még haza. Ma dolgozzunk, ne mondják a gépállomáson, hogy hamar megijedtünk. Ha nem megv ma sem a munka — bánja a fene, holnap reggel behuzatunk.

Az emberek, bár kelletlenül, de beleegyeztek. Rövid idő mu'va csak Deres gépe állt a brigád- szálláson.

Este Bíró korán bement a brigádszállásra. A szobából ke'le- mes meleg áradt ki, a kolbászos naprikás'krumpli ínycsiklandozó Plata összevegyült a párolgó tej 'ó szagával. Biró megmosakodott kezeslábasát és köpenyét a tűz- helyhez terítette. Amikor pedig Deres bement a szobába, mellé ült:

— Deres bácsi, egy tanácsot szeretnék kérni.

Az öreg ránézett, nem gúnyo- lódik-e, de Biró szeme tisztán fényLctt.

— Hát, csak tessék, kérdezz.

— Maga. Deres bácsi, régi, tapasztalt traktoros. Nem tudná megmondani, mikén lehet az, hocy a fiúk nem tudnak többet szántani naponta hárommégv holdnál? Még én is alig érem el az ötöt. Deres bácsi sokat szántott már vizes földön. Az ősszel ?s egész későig kint volt és mégis megcsinálta naponta a tíz—tizenkettő, sőt meg a tizenöt ho’dat is.

— Megcsináltam, bizony, — élénkült fel az öreg. — volt olyan nap, amikor 19 ho’d került az eke alá. Csakbát érteni kell a módját! Meg kell tanulni. Igaz, ma már könnyű tanulni, de én a tudásomért nagy árat fizettem, — i lábamat.

— Mi történt a lábával?

— Á. régi história már ez. nem érdemes elmondani.

dáül kilenc hold földje volt. Azonban a kilenc hold föld nem jőve. delmezett annyit, hogy a roskadozó házát m-egtudja javítani. Azonban a felszabadulás után az ő gazdasága is szépen fejlődött. Most két. szoba, konyhás, cseréptetőé háza van és több mint egy éve a Kossuth termelőcsoport tagja. Kádár elvtárs beszélt idős Albert Józsefről, akinek két fia a néphadseregünk tisztje, ifjú Szabó Andrástól, aki cseléd volt és most emberi, boldog életet él.

A múlt és a jelen közötti hatalmas különbséget legtöbb helyen színesen, elevenen ismertették a népnevelők. A csegöldi Bajcsy-Zsllin- szky termelőcsoport szemináriumán Szilágyi Ferencné elmondotta például, hogy a múltban a választásnál becsapták a választókat. Hozzájuk a választás előtt még mérnököt is küldtek ltí,. hogy megcsinálják az oly régen várt köves— Mondja már eh — kérlelte Biró. Az öreg hosszasan nézett Biró szemébe, aztán meghúzta a vállát: „nem bánom”.

— Még gyerek voltam, amikor nagyon megtetszett a gép és elhatároztam, ha törik, vagy szakad, gépész leszek, ahogy mond- tá*k akkoriban. Igen ám. de ez kemény dió volt... A faluban csupán egy traktor vo’t. az is a kuliké. Nem ment kömben ilyen helyre bejutni, mert a jelentkező sok volt, ember meg csak egy, nagy dologidőben pedig kettő kellett. A bejutás ott kezdődött, hogy jóba kellett lenni a gazdával, vagyis hízelegni a végtelenség'g. Ami a t jelenti, hogy az ember már gyerekkorában ott ténfergett a gazda háza körű1, az udvaron, ha szükséges volt, ha nem és engedelmesen végrehajtotía az apróbb megbízatásokat. Fát vágni, vizet hordani. elsza'adni a boltba. Később, ahogy növekedtem, már a nagyobb dologidőben kapát is nyomtak a kezembe, tréfálkozva: hadd szokjam. Azonban a géphez ke. r üléshez nem volt elég ennyi. Végig kellett járni egy másik utat

is. Ez az út azzal kezdődött, hogy kisebb korban töreket kellett hor- dani a cséplőgépnél, aztán rakodni és ha naigyon jó munkát végzett az ember, akkor néhány év múlva etető lehetett. Ekkor kezdett közelebbről megismerkedni a géppel. Ezt az utat végigjárva, értem el azt harmincéves koromra, hogy ősszel a szántásnál már én voltam a kisegítő. — Aztán néhány év elte'tével, .-mikor a mostani nyelven mondva , felelős vezető” kidőlt a sorból, rámbízták a gépet.

Az öreg felállt. Nyugtalanul végigbicegett néhányszor a szobán, s most már hol állva, hol ülve folytatta az elbeszélést.

— így érkezett el 1939 augusztusa. Úgy emlékszem arra a napra, mintha ma történt volna. A gazdámnál csépeltünk, — akkor kezdtük meg a munkát. Első mindig a gazda volt. Már délutánba hajlott az idő. Az emberek testéről vizes cafatokban lógott az ing. Kimerültén adogatták a kévét, a sza'mát. Persze, a déli bablevestől, amelyben csak mutatóban volt hús. nem nagyon legénv- kedhettek. (Bableves a gazdánál

mindig: akkor volt. ha munkások is ettek ott.) Magam is fáradt voltam. sokat szaladgáltam a cséplőről le-föl. A kalászvágó nem jól dolgozott, mert kikopott már, s nem vettek helyette újst. Szóval, délután ott állok a traktor mel’ett, a hajtószíj felőli o1- dalon. A gazda kijött a házból és szokás szerint azonnal a zsákokhoz ment. belemeritette kezét a magba, nézegeti, majd felkíá'tott: Hányszor figyelmeztettelek már máma, az isten erre meg amarra, hogy csináld meg azt a kalászvágót! Most is te’i van piszokkal a búza. Elindult felém s megállt

tapasztalatáról

utat. Azonban a szavazás megtörténtével egyszeriben „elfeledkeztek” erről, nem törődtek tovább a nép- ír«. Mennyire más a mai népi államunk — mondotta Szilágyiné —- ahol minden Ígéretet tett követ. A mi állatnunk csináltatta meg azt a kövesutat is, amely annyira meg- könyíti nálunk a munkát.

Mindezek ellenére jónéhány he. lyen komoly hiányosságok voltak tapasztalhatók az első foglalkozáson. Az egyik legnagyobb hiba, hogy sok helyen lebecsülik e tanfolyamok jelentőségét, azt mondva, hogy a népi államunk eredményeit, fejlődését úgy is ismeri min. denki, nem szükséges erről beszélni. Máshol nem vitatják meg a népnevelők agttáclós tapasztalát ni t, szsmtóáriumszérűen, az élettől elvonatkoztatva tárgyalják a központi anyagot.

előttem vagy három lépésre. Már mérges voltam és odavágtam neki; Nem jó a kalászvágó, mert nem vett másikat, pedig mondtam. És én is előreléptem egyet- Ez volt a vesztem. A gazda hatalmas darab, kövér ember volt,

— én eltörpültem mellette, és igen hamar dühbe gurult. Most sem szól egy szót sem, hanem felemelte öklét és teljes erővel az arcomba vágott. Megtánto- rodtatn, ráestem a haj tószí jra. Még azt éreztem, hogy nagy, rettenetes fájdalom hasít a jobbábamba, aztán elájultam... így maradtam örök időre sánta. Ké- sőbb bepereltem, mert nem fizetett semmit. Minden költséget magam viseltem, s a négy gyereknek már nem vo’t mit enni, -- mert a kommenclót sem adta ki. \ perre ráment a kis házacskám is. Végül azt mondta a bíró: Örüljek, hogy a gazda nem követel kártérítést, am’ért ottmaradt a gép hozzáértő ember nélkül,

— Aztán a felszabadulásig csak kínlódtunk. Nyomorék lábammal nem tudtam dolgozni. Negyvenhatban mentem el evárba. De amikor meghallottam, hogy idehaza gépállomás van. nem volt tovább maradásom. Visszajöttem. A többit te is tudod. A traktoron a rossz lábam nem akadályoz a munkában, dolgoztam szorgalmasan s első lettem a ftépállomáson.

Biró szótlanul hallgatta végig íz elbeszélést. Sokára törte meg a csendet:

— Látja, Deres bácsi, így van ez. Ahogy maga is, úgy más is nagyon sokat köszönhet a felszabadulásnak. Mert mi lett vo!na például magából a múltban? Kol- dús. Most mejr híres ember, első ember a gépál’omáson. De éppen ezért szeretnék tanácsot kérni. Mi vállaltuk április 4 tiszteletére, hogy a tervet határidő előtt teljesítjük, de ilyen tempóval nem lehet. Magának sok tapasztalata van, beszéljen el estére az embereknek néhány munkafo gást. .. De igaz a‘. Lehet, hogy nem ha’lgatnak magára, mert már olyan hangokat is halottam, — már ne haragudjon meg, — hogy maga nem a rég:. Nem tud szántani, csak a szája van meg, most

is csak ül idebent. De persze,

ezek csak irigykednek, mert ném tudnak olyan eredményt elérni, mint maga.

Az öreg Deres azonban az utol. 3q mondatot mintha nem is hallotta volna, felhorkant: ,.Méghogy én nem tudok szántani? Ki mondta ezt? Majd én megmutatóm nekik!... Már most, azonnal.

— Ugyan, Deres bácsi, — csendesítette őt Biróy — mondom, hogy csak irigykednek.

— Nem bánom én, ilyen hangot nem tűrhetek!

— És a lába? — kérdezte csendesen Biró. Deres ránézett, de Bírónak arcán még csak a gúnynak árnyalata sem volt meg.

— Hát hasogatni hasogat, de tudod, az csak az időváltozás jele. Lehet, hogy jó időt jelez...

Másnap reggel traktorzúg ísr a ébredtek az emberek. Csodálkozva néztek egymásra. Biró magyarázta meg nekik: Úgy hallom,

Deres bácsi egész éjjel szántott, most jön üzemanyagért, aztán naegy vissza. Vállalta április 4 tiszteletére, hogy 14 holdat szánt fel naponkint. Persze, ti nem hallottátok az este, amikor elment, mert jóllakott hassal, meleg szobiban hamar elaludtatok. Na, lássuk csak a ruhákat, megszáradtak e? — s leugrott az á-vról. — De meg ám! — örvend zett. — De most már ideje felkelni!

Nagy csodálkozva kiáltotta:

— Na, nézze meg az ember! Az öreg le akar bennünket húzni. Ezt már csak nem engedjük! Elég volt a beszédből: „lóra” fiúk!

Néhány perc múlva öt traktor dörgése rázta az ablakot.

Biró megkérdezte Nagyot:

— Most már aztán merre, hazafelé?

Az mérgesen horkant fel:

— Ugyan, ki beszélt itt valaha is hazamcnésről?!

AFRA ISTVÁN

Az agitációs tanfolyamok néhány