Néplap, 1953. március (10. évfolyam, 52-76. szám)

1953-03-22 / 69. szám

Jí fi P L A P Hirdessenek mindenütt még keményebb harcot a tavaszi szántás-vetést szabotáló kniákok ellen! Jót nem lehet várni a kuliktól, mert kutyából nem lesz sza’on- 3 a! De szabotálni csak ott van alkalmuk, ahol a tanácsok nem ikísérik éber figyelemmel minden tépésüket. Nézzük csak a beszte­rcei példát. Szelik Károly járási tudósítónk jelentette, hogy Beszterecen sza­botálnak a ku ákok. A jelentés jiyomán fény derű t arra, hogy Beszterecen valóban ..félretették” az osztá’-yharcot. Beszterecen minden dolgozó parasztról van nyilvántartói karion, de a kuk­kokról még nincs. így őket nem is sürgetik , a beadás teljesítésé­vel. Ifjú Kántor József kulák még tavalyról is tartozik 883 kiló búzával. 540 kiló rozzsal. 330 kiló Két és félévi Füep Gusztáv tiszabecsi kulák is szívesen elnézte volna, hogy egész nyáron parlagon heverjen a földje és csak dudvát teremjen. Tavas-búza-vetési kötelezettségé­nek sem tett e'eget, a kivizsgá­lás során pedig megállapították, hogy elegendő csereterménnyel rend:lkezett, be tudta vo'na sze­rezni a szükséges tavaszi búza­vetőmagot. Ezért a szabotálásért a fehérgyarmati járásbíróság két árpával, 315 kiló zabbal, A közsé­gi tanács „jószívűségét“ látva, büntetlenül szabotálja a beadást, de a szántóföldi munkákat is. — „Nincs már azoknak semmijük" — ez a tanácselnök és a begyűj­tési nyilvántartó véleménye. S opportunista módon eltűrik a ku­lik kártevését. Nemcsak a beadást szabotálják a kulákok Beszterecen, hanem a tavaszi munkákat is. Farkas Lász­ló kulák még mindig nem hordta ki a trágyáját. Amit kihordott a kertjébe, azt is pazarló móden, 15 cm. vastagon terítette el, de le nem szántotta. Ezeket az eseményeket a köz­ségi tanács mind elnézi a kulá- koknak. de nemcsak a községi, hanem a járási tvnács is, hiszen1 ők is tudnak minderről. Ha a köz- j séni tanács száját tátva. még nein tett semmit, akkor a járási ta­nácsnak kellett vo'na haladékta­lanul cselekednie, — de nemcsak a szabotáló kulákok, hanem az aljas mesterkedésüket eltűrő ta- nácsvezetök ügyében is! ópályiban ugyancsak a tanács megalkuvására jellemző, ahogy a ku'ákokkal szemben „állást” fog­ainak. Molnár Gusztáv kuláknak 7 hold földje szántatlan, Molnár Guszlávnénak 11 holdja művelet­len. A tanács azonban nem hogv feljelentette vo’na őket szabotá­lásért, hanem még arra sem kö telezte őket, hogy naponkint je­lentést adjanak elvégzett munká­jukról. börtön tavaszi vetés szabolálásáért í és félévi börtönre, 2.000 forint pénzbüntetésre, 3.000 forint va­gyonelkobzásra ítélte, 5 évre el­tiltotta a közügyektől. Nemcsak így próbá'nak né­pünknek ártani a mindjobban sa­rokba szoruló kulákok. Befura­kodnak a termelőszövetkezetekbe és ott aknamunkájukkal gáto' ák a terme’őmunkát. Legtöbbjük, miután sikerült bejutniok a ter­melőszövetkezetbe, az első hóna­pokban, néha egy félévig, egy évig a legjobb munkát végzi azért, hogy megtévessze a dolgo­zó parasztokat. Ahol hiányzik az éberség, ez sok esetben sikerül is nekik. „Jó” munkájukért meg. vá’asztják őket elnöknek, köny­velőnek, raktárosnak, vagy bri- yáávezetönsk. így történt ez Máriápócson is, ahol 1952 tavaszán alakult meg a Békeszeretö termelőcsoport. Valamennyi ellenséges elemet el kell távolítani a máriapócsi „Békeszerels“ isz-böi! A szövetkezetbe lépő parasztok ez előírás szerint bevitték a jó­szágot a takarmánnyal együtt. — Nem volt nehéz a kezdet, mert a gépállomás segítsége mellett a tsz-nek saját gazdasági felsze­relése is volt. A tavaszi vetést idejében és elég jól megszervez­ték és idejében be is fejezték. Azonban a növényápolás idején már hanyatlott a munka a tsz- ben. A brigádok nem voltak meg. 85 hold kukoricájuk jóformán ka- pálatlan maradt s nem csoda, ha 3 mázsát termett csak holdankint. Nem volt kedvezőbb a helyzet 110 hold napraíorgóvetésüknél sem. Ezért termett a forgójuk mindössze egy mázsát holdankink A rossz munkából eredő gyenge termés miatt fordult elő. hogy a szövetkezet nem tudta teljesíteni pé'dául hízottsertásbeadási köte­lezettségét sem, pedig lett volna mit meghizlalni a 188 darab ser­tésből, ha lett volna mivel. 25 da­rab sertést fogtak hízóba, amibő' csak 14 hízott meg, amit át is adtak az államnak. A múlt évben úgy nézett ki a szövetkezet, mint egy gazdátlan porta. A tagok akkor mentek dol­gozni. amikor akartak. A krump­lit még akkor is szedték, amikor már fagyott. Nem biztosítottak elegendő takarmányt a jószágnak g most jóformán csak szalmát etetnek. Nem becsülték meg az igásál'atokat a nyári munka ide­jén, s így 5 darab ló elhullott, de ugyanígy elhullott a sertésből és juhból is jónéhány. Senki sem felelt semmiért, senkit sem von­tak felelősségre. A tsz. tagjai sokáig töprengtek a sok hibán. De aztán kideru t minden. Ez évben jöttek rá, hogy a szövetkezetbe és a vezetőségbe befurakodott ellenség mindennek az oka. Januárban az egyik gyűlésen leváltották az elnököt, Tokár Mi­hályt. A tsz. volt elnöke nemrég 12 hold bérelt fö'dből, lekvár­gyárból, szikvízüzemből és a hu gával közösen egy kegyszerbolt­ból húzták a i isznot. A gazdál­kodása mellett folytatott üzérke­dése, bőven jövedelmezett. Még saját körhintája is volt, ami se­gítségével búsás haszonra tett szert egy-egy nagyforga'mú bú­csú idején. De nemcsak neki, ha­nem apjának is jól jövedelmezett mindemelté a híres „Három Ró­zsa" elnevezésű kocsma. Ez év januárjában leváltották az elnök­ségről Tokár Mihályt, a hírhedt pócsi kupecet, aki megkaparin­totta az elnökséget és igyekezett szétrombolni a szövetkezetét. Le­váltották — de (micsoda oppor­tunizmus!) nem kergették el, nem zárták ki a tsz bő’! Az elnök leváltása után feb­ruár 19-én kizárták Doviscsák Mi­hály volt csendőrt és Fecák Mik­lós kulákot. Fecák Miklósnak földje mellé egy jól jövedelme­ző kocsmája vo't. Amikor a cso­port mega’akult, mézes mákos hí­zelgése folytán megválasztották raktárosnak. A múlt év októberé­ben Fecák Miklós eladott két mázsa te’rmínyt Bodnár Sándor máriapócsi esperesnek a tsz. rak- tárából. Az eladott két mázsa ter­mény eladására az elnök megbí zásából Lászlófi János nyugdíjra tanító, a tsz. könyvelője ad la ki az engedé yt, aki még most is „tanító úrnak" nevezteti magát és Viszokai Ferenc volt községi népnyúzó főbíró rokona, aki ugyancsak tagja a szövetkezetnek és akit február 27-én leplezett le a rendőrség feketevágásért! Doviscsák Mihályt, Fecák Mik­lóst kizárták ugyan a szövetke zetből, — de ott ven még Tokár Mihály, Lászlóit „tanító úr” és cimboráik, s emiatt nincs még ur’nd lg rend a szövetkezeti por­tán! A mostani eredmények azt mu­tatják. hogy még mindig garáz­dálkodik az e'lenség! Háromszáz hold tavaszi. szántásukbó még csak 85 holdat végeztek el, 85 hold csillagfürtből 20 holdat ve­tettek el, a napraforgóvetéshez pedig hozzá sem kezdtek a szö­vetkezetben. A tsz. tagjainak nagy többsége becsületes dolgozó paraszt, akik bizonyára nem akarják, hogy mégegyszer o'yan termésük legyen, mint a mu't év. ben. Rajtuk múlik! Sürgősen tisz­títsák meg az ellenségtől a szö­vetkezetei és akkor megjavul a munka, bővebb lesz a termésük, .'ztbb az életük! A DOMBRÁDI „SZELLEMJÁRÁS" Az elmúlt hetekben furcsa hí­rek kezdtek keringeni Dombrá- don. Azt beszélték egyesek, hogy az á-lami gazdaság fö djén, amely va‘amikor szegény embert verej- tékeztető papi birtok volt, szelle­mek járnak. Kósza hírek keltek szárnyra: „Lám, az isten már túlvilági szellemet küld, hogy ne legyenek nyugodt éjszakái az embereknek’1; aztán: „Azért jár­nak a szellemek, mert nem tud­nak abba belenyugodni!; hogy a fö dek gazdát cseré tek”. Itt bujt ki a szeg a zsákból! Szóval m ndennek az oka az, hogy ma már Dombrádon nem az Orosz, Erenreich, Horváth, Bo­dor földbirtokos, kulák és pap családok kezén van a föld, ha­nem a dolgozó paraszto’-én, a dolgozók állama kezén. Minden­esetre furcsa szellemek lehet- nek... Koppányos Antal bácsi majd egy emberöltőn keresztül volt cseléd. 10 gyermekénél egyebet nem mondhatott a magáénak. Hosszú, nehéz esztendőket szol­gált le Erenreich méltóságos úr­nál, aztán, mikor már gyengébb lett, a méltóságos úr egyszerűen elzavarta. Ráfogta, hogy lopott és még a csendőrökkel is megve­rette. Feleségét a bánat emész. tette meg, a nyomorúságba ha’t bele. Most bár 70 éves. nyugod­tan él Juliska lányánál. Aztán itt van Bíró Ferenc, ö Porzsolt tiszteletes 120 holdján robotolt. Hol kishaszonbérben. hol harma­dában. Keserves élete vo’t a ku lák-papnál. Egy holdat sem tu­dott ragasztani magának. — A felszabaduláskor 6 holdat kapott, azóta házat épített. Lova és sze­kere van. Nem kell már rettegni a Mi- hály-naptól, hogy felmondanak-e vagy sem, lesz e kenvér vagy sem, — mondta B ró Ferenc, az­tán folytatja: — De vannak még o’yanok, akik szeretnék visszaál- ífat'i a regi világot. Ilyen az én volt gazdám, Porzsolt tisztele­tes úr. És a szellemjárásra terelődik a szó. Kiderül, egyetlen szó sem igaz az egész dologból. Úgy tör íént, hogy az ál ami gazdaságban a borsószalma kinnmaradt a föl­dön, aztán egyesek éjszakánként hordani kezdték a szalmát. N'm tetszett ez Komlósi Miklósnak, az állami gazdaság éjjeli erének. Elhatározta, megijeszti a tolvajo­kat. Lesbe állt s amikor a hivat- an vendégek megérkeztek, oda ‘opódzott a közelükbe, aztán hir­telen felkattintotta a villanylám­páját. Ennyi volt az egész. Ez volt „a szellem". Nem kell sokat gondolkodn' azon, hogy az ember kltaálja: kik suga'lták az égés? szellem- trsíóriát. Porzsolt tiszteletes és cinkosaik. Újra megmutatták hogy megátalkodott ellenségei a népnek, minden dolgozó paraszt­nak. A hároméves terv során 1949 j májusában megkezdődött a do- j hányipar Közép-Európában leg- j nagyobb dohányfermentáló gyá-1 rának építése. 1951 június 1-én a j nyíregyházi dohányfermentáló i gyár önál ó vállalat lett. Rá egy | évre. 1952 július 1-én megkötötte j a- vállalat igazgatója és az üzem j bizottság az összes dolgozó nevé­ben az első kollektív szerződést. Komoly fej ődést hozott a do­hányfermentáló gyár életében máf az e’ső üzemi ko lektív szer­ződés is. Az eddigi kollektív szer­ződések ugyanis iparágiak voltak, amelyekben egy-egy vállalat kon­kréten elvégzendő fe’adatai nem voltak értékelhetők. Az üzemi kollektív szerződés ben már a vá Írlat terveinek vég­rehajtására, túlteljesítésére kö főttek szerződést. A szerződés pontosan megállapítja a béreket is az egy-egy kategóriában dolgo- zók részére. Fogla kozik a dol­gozók szakképzettségének enr.’é- sével, a munkafegyelemmel, ugyanakkor a dolgozók kötelessé­geivel szoros párhuzamban a drl- gozók jog-alval. a balesetek elhá­rításával, a kulturá is és sp'rt- gények fokozott kielégítésével. Vizsgáljuk meg most. milyen eredményeket hozott a vállalat első írásos a koímánya, az üzem: kollektív szerződés. Tű’.te'jssítettük évi tervünket, annak ellenére, hogy az 1952. évi dohányok fermentá’ását, készíté sét akedályozta az elmúlt évi aszály és a hosszú őszi esőzés. Eredmény volt még a szerződés nyomán, hogy kiszélesedett a munkaverseny. Egyéni és pírcs* verseny, brigádok közötti ver­seny bontakozott ki. E értük azt hogy ma már munkaversenyben van dolgozóinknak mintegy 99 százaléka. Munkaversenyben van­nak nemcsak a fizikai, hanem a műszaki, valamint az acirouusz- +rp.tív do’gozól: is. 1951. hasonló időszakában a vállalat tervét- teljesíteni nem tudta, tehát nyugodtan állíthat­juk. hogy az üzemi kollektív szerződés nagyban hozzásegítette a vál alaíot az elmúlt évben ter­vének tú’ teljesítéséhez. Népköztársaságunkban legfőbb érték az ember. Hogyan váltja valósággá a vállalat e jelszót? — Egész megyénkben a legkorsze­rűbb főzőgépekkel felszerelt üze­mi konyhánk van. á latidó hideg 5s melegvízszo’gáltatás, zuha- nyos fürdőberendezésünk, nap­köziotthonunk, ahol a gyermekek kielégítő, tápláló étkezést és ne­velést kapnak. Ezek a szociális juttatások nagyban hozzájárulnak a tervek teljesítéséhez, túlteljesítéséhez. Az üzemi ltol ektív szerződé­sünk megkötése óta a balesetek száma lényegesen csökkent, összesen egy baleset történt a dolgozó saját hibájából. Kulturális téren: a második or­szágos kultúrverscnyen tánccso- --ortunk kiváló eredményt ért el. Az MHK-mozgaíomban vál ala- tunk megyei viszonylatban az. el­ső he’yen áll. Vállalatunk dolgo zói most kötik meg az üzem' kol­lektív szerződést másodízben. — Ennek a kollektív szerződésnek megkötésekor leszűrtük az 1952­es £vi tapasztalatokat és a dol­gozók kezdeményezései alapján olyan vállalásokat tettünk, ame- lyek döntő mértékben előmozdít- ;ék tervünk te jesítését, túltelje­sítését, TÍMÁR ISTVÁN, üb, elnökhelyettes. JCömjDVtl ünnepelnek a (Lőíqoaék A Magyar-Szovjet Barátsági Hónap ke­retében tartják meg országszerte a Szov­jet Könyv Ünnepi He­tét. Nyíregyházán 40 üzemben és válhat­nál rendeztek könyv- kiállítást és vásárt■ A dohányfej'mentá- y.ó dolgozói a kultúr­teremben gyűltek ősz- sze az ünnepi könyv­kiállítás megteli: tjsé, re. T ásnádi György elvtárs, az MSzT- szervezet titkára és Szigeti Tibor tartot­ták meg az ünnepé- 'yes megnyitót. Utá­na megindult a könyv­vásár. A dolgozók íli­eg a szovjet műszaki könyvek iránt érdek­lődtek. Karakó Ist­vánná szt-hanovisti válogató és Mokánv Lászlóné minőségi el­lenőr a „Dohányter­mesztés és kiképzés” c. könyvet, Balogh Imre villanyszerelő­technikus a „Váltako­zó áramú elektromo­torok kezelése és kar- bantartásá’’-t kérte. A ..Számtankönyv mű­szaki vezetők számé­ra'1 össze8 pcld 'nyai percek alatt elkelek. Szita elv társ, az üzem párttitkára örömmel újságolta, hogy negyedévi ter­vüket március 13-án teljesítették és ebben nem kis része van an­nak, hoay a dolgozók olvass k, tanul má­nyozzák a szovjet szakirodalmat. Az épiilrtlakrtos- üzem MSzT-titkára, Szilágyi el vtárs is ar­ról beszél, hogy a brigádvezetöket és a íiatal szakmunkasokat a szakkönyvek érde­kelték legjobban. Az ideológiai müveket is sokan vásárolták. — Szikszai eivtúrs, az üzem párttitkára el­sőnek vette meg Rá­kosi elvtárs ,,Szocia­lista Magyarország­ért" című új miívéi. Szikszai elvtárs el. mondta, hogy az üze­mi könyvtár látoga­tottsága is állandóan emelkedik és ez a dolgozók politikai fej­lődésén és termelési c-edményein is meg­látszik. A konfekcióüzem­ben Orosz András elvtárs is arról be­szél, milyen, nagy se- gítséget jelentenek az üzem dolgozóinak a szovjet műszaki köny­vek. — Sok százezer fo­rintot takarítottunk már meg a szovjet szakkönyvekből szer­zett tapasztaltokkal, — mondotta Orosz elvtárs. Az ünnepélyt Vú- rányi S ‘ndOr elvtárs. az MSzT. titkára nyi­totta meg az üzem­ben, akt lelkes ágit '- tora a szovjet po.ti- kai, szépirodalmi és szakkönyveknek. Már háromszor járt bent a Kossuth-téri állami könyvesboltban újabb könyvekért, mert a dolgozók rövid idő alatt megvásárolták az egész kiál1 ítást. A vasútállomás ruigy várótermében rendezte, meg a vas­utas szakszervezet ün­nepi könyvkiállítását. Szikora Erzsébet, Csatári Lajos és fele­sége felváltva árusít­ják a könyveket az érdeklődőknek. A vas­utas szakkönyveket már az első napon az utolsó példányig meg­vették a dolgozók. Az utazó közönség pedig egy-egy vonstindulAs e ott vásárol nagy­számban a könyvkiál- lításon. Dolgozó pa­rasztok. katonák, ipa­ri tanulók válogatnak, lapozgatnak a liáíli- tott könyvekben. Az állami könyves­boltban. is a szokott­nál nagyobb a forga­lom. Egymásnak ad­ják a kilincset a ve­vők. A bolt öl d.lgo- zója közül Simon Gé- zártéval beszéltem. — A Szovjet Köny v Ünnepi Hetét könyv- vásárlással ünnepük meg a dolgozók — mondta Simonné. — Ezenkívül az is meg­mutatkozik a bolt for­galmán, hogy sok olyan könyvünk ér­kezett, melyet mór régen nem lehetett kapni. Sóstóhegyi paraszt- asszor.y a .,Gyümölcs­fák gondozása" c. könyvel kéri. — Tanulni kell, ha nem akarunk lema­radni, — mondja mo­só yogva, miközben a könyvet kosarába te­szi. A felszabadult ma­gyar dolgozók nem akarnak és nem is fognak lemaradni. — Olvasnak, tanulnak, művelődnek. MIKLÓS LÁSZL<> 4 1953 MÁRCIUS 22, VASÁRNAP mami A! » g. '■ WIÁ’W.« W >•* fjüW-’Jy’W A kollektívszerződés eredményei a nyíregyházi dohányfermentáló gyárban

Next

/
Oldalképek
Tartalom