Néplap, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-20 / 43. szám

10Ő3 FEBRUÁR -JO, PÉNTEK KÉPLiP » „A Szovjetuniót szeretni és magyar hazánkat szeretni egy és ugyanaz66 (Révai) KETFEIE BARATSAG Szovjet barátok a nyírbátori „Vörös Csillag“ szőlöskertjében A szovjet kolhozparaszt küldöttek csoportja ott járt 1951 szeptemberében a nyírbátori „Vörös Csillag'’ termelőcsoport szöltőjében is. Maráz Kér miit, a termelőcsoport mezőgazdásza elmondotta: az eddigi szüretelés eredményei azt mulatják, bogy 1200—1000 liter bor a hol dánként i termelés. Tort Nikoldj Mibailovics, a munkácsi körzeti mezőgazdasági osztály vezetője mindjárt mázsába számolta át a literben számított termésátlagot. — Húsz mázsa körül Jesz a szöllőtermclési átlaguk. Nálunk 80—90 mázsa hektáronkénti (Ma­got is elérnek egy egy szőlőtermelő kolhozban. A magas terméshozam titka, hogy sutbadobták 'a mi kolhozlstáink a régi szöllölermelési módszereket, — Szöllőtermelő kolhozaink legelsösorban a szöllőbetegségclc teljes megszüntetésével harcolnak a bő termésért. Évente hatszof-hétszer permete­zünk. De nemcsak a szöllőbetegscgek ellen védjük gondosan a szöUöt. A gyomokat sem tűrjük meg a szöllő között, Régen szakítottunk már azzal a gyakorlattal, hogy a szöllőt általában háromszor kell kapálni. Nem háromszor kapálják a mi kol­hozainkban a szöllőt, hanem annyiszor, ahányszor szükségét látják a gyomirtásnak, porhanyításnak. A szőttük közti földnek mindig párkányáénak, gyommentesnek kell lennie. — Ilyen tőkék nálunk nincsenek ám — mutat Tovt elvtárs az egyik cscnevész szöllötökérc. Azért, mert a mi sSŐllötcrmesztö brigádjaink kora ta máztól késő őszig figyelik a szöllőtSkől.ct, s ha valamelyik visszamaradt a fejlődésben, akkor 'külön gondozzák, műtrágyával gyorsítják meg fejlődését. Ezért egyformán gazdag minden szöllő tőke hozama. Elmondta aztán Tovt elvtárs a nyírbátori szövetkezeti parasztoknak, hogy náluk Körpát- Vkrajnában valaha a kopár hegyoldalakon kevés volt a szöllő. A szovjet államnak gondja volt arra, hogy a kopár domboldalakat szöllővel, gyümölcs­fákkal telepítsék be, s azok virágzó gyümölcsös- kertekké váljanak. — A mi szellőinkben traktorok dolgoznak - - mondta Tovt elvtárs. A szöllötelepitést is gvípexi- tettük, s olymódon végezzük, hogy a szöUőtőkék sortávolsága később megengedje a növényápolás, a szöllőkapálás gépesítését is. Azt, hogy „Vniver­zál” traktorok segítségével kapálógépek dolgozza­nak szöllőinkbetn. Ha áj szöllőlcet telepítenek a magyar szövetkezeti parasztok, használják ki nagyüzemeiket a. szélesebb sortdvra való telepítés­sel, s minél inkább gépesítsék a szöllötei'melést is. Olcsóbb tesz a termelés munkája, nagyobb a ter­méshozam. — Mert mi azt akarjuk — tette hozzá moso­lyogva Tovt elvtárs —, hogy maguknál is bőség, vidám élet legyen! As amerikai „barátok66 An«líábau — Szóval én önnél fogok lakni. — Igen Sir, úgy intézkedtek, — Fürdőszobája vau? — Igen, —- Telefonja? — Igen. * — Szolgaszemélyzet? — Az nincs. — Nem tesz semmit. A cipőmet majd maga fogja tisztítani. Ennek ellenében havonta egyszer használhatja a fürdőszobát és falán a telefont is. — De Sir! ... Ez az én saját lakásom. És ön egy amerikai tiszt, méghozzá elég vakmerő os' az angolok barátjának nevezi magát! — Hát ml lennék más? Ha nem volnék az ön barátja, egyszerűen kidobtam volna magát a lakásból. Olaszország ban — Miféle kép ez Itt? Ki festette? Raffael? — Igen, szinyort — Száz dollár! — De uram ... — És ez itt? Ez a szobor? Miclielangelótól' van? — Igen, szín.vor, — Kétszáz dollár. — De sztnyor!... Ezek felbecsülhetetlen mű­kincsek. — Éppen ezért füzetek mindegyikért. —* Ez rablás, nem vétel... Kohó t Mit csinál velük? Hát ez az amerikai barátság? — Természetesen. Hiszen nem ingyen veszem el. Hát adnék ezekért a vacakokért egyetlen cen­tet is. hanem lennék az ön barátja? *■' i ff* ’ ' Ny u 3ra t-TYé m et ország 1>m ii — Holnap már ne lássam Itt magát! Az egész falu célpont lesz bombavető repülőgépek számára. — De tiszt uram, hova menjünk mi? — Hova? Majd segítünk magokon. A férfiak ellakhatnolk a ml kaszárnyáinkban. És a nők? Hehe! Majd találunk az ö részükre is elfoglalt­ságot. — Ez Lát az amerikai barátság? — Hát hogyne. Ha ez nem lenne barátság, a bombát egyszerűen a maguk fejére dobnánk. Ifi ár most felkészülünk arra« Iio^y az élenjáró szovjet módszerek alkalmazásával bő termést érjünk el! A Voigga-Urai csatorna építkezésén A „Pravda1* sztálingrádi tudósí­tói beszámolnak a Volga—Ural csa­torna építéséről. A zord téli napokban is élénk munka folyik a nagy volgai építke­zéseknél írják a többi között. Szakadatlanul építik a sztálingrádi vízierőmüvet ós a Volga—Ural csa­tornát, A hatalmas kotrógépeket mély vágatokban helyezték el. Az egyik vágatban dolgozik az „Uralec 573'’ jelzésű ekszkavátor, amelyet Dmitríj A. Szlepaha, a szocialista munka hőse Irányit. Az ekszkavátor havonta 108.000 köbmé­ter földet emel ki. Nem messze Innen új típusú gépek kel kísérleteznek. Az egyllk a fyldásó gép. nmtíly órán­kint ezerkétszáz-ezeretazák köbmé­ter földet emel ki. Itt próbálják ki azt a talajgyalut is, amely egy­szerre tizenöt köbméter földet moz­gat meg. Az újabb tökéletesített gépek és felszerelések lehetővé te­szik, hogy a sztálingrádi vízmű- építők hónapról-hónapra, növeljék az építkezés ütemét. r I' eruielőcsoportunkban, a va­-V ja i Rákóczi tertnelőcsoport- l.an minden munkánk középpontjá­ban Rákosi és Oerö elv társat út­mutatásai állanak. Állandóan nö­velni a füld, a jószágáltouiány ho­zamát — ez a célunk. A jó termés, a magas hozam boldogulásunk for­rása. Ezekben a napokban, amikor az ország valamennyi dolgozója a Magyar-Szovjet Barátság Hónap­ján mély hálával és nagy szeretet, tel ünnepli a két nép testvéri ba­rátságát, a ml szövet kezdünk tag. jui körében Is gyakran szó esik arról, milyen hatalmas segítséget kaptunk mi a kolhozok élenjáró ta­pasztjalatul va 1, m u rak a módszerei vei — éppen a hozam állandó növelé­séhez. Jónéhány élenjáró módszert al­kalmaztunk már sikerrel, Magam is állandóan arra törekszem, hogy minél több tapasztalatot ismerjek meg. Szabad időmben sok könyvet, brosúrát olvasók et, amelyek az élenjáró szovjet népgazdaság sok. sok kinesetérő tapasztalatát tártál, mázzák. Nem én vagyok azonban az egyedüli, aki ezzel is igyekszik szélesíteni .tudását! ÍV! őst, hogy a tavaszi mun­■*•*-*■ bábra készülődünk, alig várják a szövetkezet tagjai, bogy a már kipróbált sok hasznos tapasz­talatot, s az eddig nem alkalma­zott módszereket is mind gyakor­lattá változtassák szövet kézit link­ben, Természeteden ehhez az szük­séges. hogy a tavaszi munkákra már most, idejében felkészüljünk. Gazdasági fölszerelésünket már rendbe is tettük, szekeret, ekét. bo­ronát rendben előkészítettük ra­vaszra. A lószerszámok kijavítá­sáért Beckeszi Gyula a fe­lelős, aki nemrég lépett be a szö­vetkezetbe. Lelkiismeretes munkát végez, ti apókon bellit jelenteni fog­ja, hogy a lószerszámok kijavítá­sával elkészült. Szövetkezetünk több tagja a gyü­mölcsösben foglalatoskodik a met­széssel. Mások a burgonya vetőgu­móját válogatják. Nagy gondot igé­nyel ez a munka, mert félre kell tenni azokat a gumókat, amelyek a tárolási ideje alatt új gumócská- kat hoztak. Az ilyen krumpli gyen­ge, vékony csírákat hoz. Miwálunlk „ezerinu“* burgonyának hívjuk. Vet­ni nem jó, csak apró gumók nőné­nek alatta. Márpedig mi azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy az idén tovább növeljük a burgonya hozamát. Ennek érdekében alkal­mazni tagjuk a kolhozokban oly jól bevált fészsktrá-gyázási mód­szert. \ tavaszi kalászosok vetőmag. -- *- jűt is most készítjük elő vetésre. A vetőmag ki válogatása t uiáv az elmúlt ősszel elkezdtük. Azzal, hogy aratás után csépiéikor külön hordtuk, majd külön zsá­kokba raktuk a vetőmugnakvulót. Most újból átválogatjuk, tisztítjuk, hogy jó mag kerüljön a földbe. A tavaszi kalászosoknál alkalmazni fogjuk a szovjet tapasztalatok sze­rint a keresztsoros vetést. Ezzel a módszerrel például a zabiiól tíz má­zsás holdanként! átlagot akarunk elérni a tavalyi hat mázsás ho­zammal szentben. A szövetkezet tagjai most végzik el a vetőmagnak való tengeri le- morzsolúsát is, hogy a munka dan­dárjának elérkeztével ne kelljen már azzal bajlódni. A morzsolás- nál a tengerit kétfelé osztják. Kü­lön teszik a csövek két Végéről le­morzsolt tengeri, ezt megeszi majd a jószág. A csövek közepéről le­morzsolt egészséges, jó esíraképcs- ségü szernek kerülnek elvetésre. Az tdei tavaszon a kukoricát is négy­zetesen, fészek-trágyázással vetjük el. Mivel us élenjáró kolhozisfák tapasztalataiból megtanultuk, hogy a négyzetes vetés mellé még jó, gondos ápolás -ts kell, úgy határoz- tunk, bogy legalább ötször kapál­juk meg a kukoricát. Ilyen módon 30 mázsás holdanként! átlagter­mést akarunk elérni a tavalyi 21 mázsás hozammal szemben. Un, miut az egyik növény ter- rnefei brigád vezetője, fon­tosnak tartom, hogy még most rendben megszervezzük a mun­kát. A kolhozok tapasztalatai ar­ra tani tana ic, hogy a terület liezkü- tés szilárdfitja meg leginkább a ta­gok munka Iránti felelősségét. Mi is eszerint szervezzük meg a munkát. Jegyzőkönyvvel adjuk át csapatainknak a területet, s erre az alapra helyezkedve megszervez­zük a versenyt. Mindamellett, hogy szövetkeze­tünkben alkalmaztuk és alkalmaz­zuk az élenjáró szovjet módszere­ket, hiányosságnak tartom, hogy ti vezetőség nem fordít elég gondot a szövetkezett tagok állandó szak­mai nevelésére. Nincs nálunk szak tanfolyam, amelyen a tagok megismerhetnék az élenjáró mód­szereket, azok megvalósításáért, al­kalmazásáért síkra Is tudnának száRrni. Most. a Magyar-Szovjet norátság Hónapján el kell hatá­rozni a rajai Rákóczi tszcs-ban is, hogy a vezetőség minden segítséget megad a tagok szakmai képzésé­hez. az élenjáró módszerek széles­körű ismertetéséhez. Elmondta: J. Takács András, a vajai Rákóczi tszcs, brigádvezotője. II szovjet propagandisták tapasztalatainak segítségéve! emeltem oktatási munkám színvonalát Én, mint propagandista szeminá­riumvezető arról szeretnék néhány szót szóiul, hogyan segítette mun­kámat a szovjet tapasztalatok fel- használása. Több éve már, hogy a párt ezzel a szép és megtiszteltető feladattal bízott meg s azóta újra és újra a szovjet propagandisták­hoz fordulok, hogy módszereimet tovább fejlesszem. Tapasztalatból tudom, hogy minden szemináriu­mon akadnak olyan hallgatók, akik neon szívesen vesznek részt a vitá­ban. A vezetők persze azon fára­doznak, hogy mindenki elmondja véleményét egy-egy kérdésről. Ezt azonban nem könnyű . elérni. így volt ez a mi szemináriumkon is. Búr Éva elvtársnő kezdetben még a foglalkozásokra sem járt el. Többszöri beszélgetésre' aztán részt vett tíz egyik foglalkozáson, de hozzászólásra nem jelentkezett. Miikor felszólítottam, akkor sem udott válaszolni a kérdésre. A kö- etteező foglalkozásra már el sem Jött. Éreztem, hogy módszeremben van n hiba. Ez az oka az elmara­dásának. Ekkor újra megnéztem, mit csinálnak ilyen esetekben a szovjet propagandisták. N. Kuzin: „á politikai iskola vezetésének módszeréről” című brosúrájában többek között ezt mondja: „A pro­pagandistának el kell érnie, hogy a hallgatók aktívan vegyenek részt a beszélgetésben, hogy no álljanak be kínos szünetek, hogy minden egyes hallgató igyekezzen kifejteni a megvitatott témáról alkotott ve leményét". A továbbiakban kifejti: ,yAe első sikertelenségnél nem sza­bad megtorpanni. Kitartó igyekezet­tel megtalálja a propagandista a hallgatókhoz való helyes viszonyt, megtanulja, hogyan lehet egyesek félénkségét leküzdeni és miképpen lehet, őket rendszeresen arra ne­velni, hogy hallgatók előtt ifel tud­janak szólalni”. Ekkor újra felke­restem munkahelyén Búr elvtárs­nőt. Megkérdeztem tőle, mi az oka elmaradásának. Hosszas beszélgetés után elmondotta: kevés gyakorlat­tal rendelkezik és nem mer beszél­ni, mert fél, hogy rosszul érti az anyagot. Azzal pedig, hogy már az első foglalkozáson hirtelen felszó­lítottam, még azt is elfelejtette, amit tudott az anyagbőt. Ekkor megmagyaráztam neki a propagan­distaszeminárium jelentőségét és azt, hogyha alaposan átveszi a megadott irodalmat, nincs oka bá­tortalanságra. Az önkéntes jelent­kezéssel pedig megelőzheti a fel­szólítást is. Búr elvtársnő azóta szorgalmasan eljár a foglalkozá­sokra s csaknem minden kérdésnél önként jelentkezik. Különösen ér­tékes volt legutóbbi felszólalása, amikor a „Párt” című anyagnál, a párt és DISZ-szervezet közötti kap­csolat jelentőségét, mint DISZ- titkár, saját szervezetük példájá­val mutatta meg. A propagandista szemináriumon nemcsak hasznosítom a szovjet pro­pagandisták tapasztalatait, hanem esetenként fel is olvasok egy-egy részt a szovjet propagandlsták módszerelről. így olvastam fel pél­dául Okún elvtársnak, a ..Kanosuk” gyár pártszervezete mellett működő politikai iskola propagandistájának módszerét, amelyben elmondja, ho­gyan vitt© közel hallgatóihoz az anyagot,, és hogyan aktivizálta őket. Nagy Lajosné elvtársnőnek sikerült megtalálni a módját an­nak, hogy a SZKP XIX. kongresz- szusa anyagának tanulmányozásá­nál közel vigye hallgatóihoz az anyagot. Amikor a takarékosság jelentőségéről beszéltek, az egyik hallgató elmondotta, hogy ő még a főidre él-hullajtott apró rézdara­bokat is összegyűjti, mert ezzel na- ltonta több deka rezet takarít meg, amely napolt 'alatt kilókra növek­szik. A szovjet propagandisták ta­pasztalatai alapján, ahol lehet, igyekszem szemléltető eszközöket is használni az anyag könnyebb és jobb megértéséhez. Amikor például a cári Oroszország és a Szovjet­unió nemzetiségi politikájáról be­széltünk, részleteket olvastam fel Sztyepán Kolcsugtn életéből. Ebből a hallgatók gyakorlatilag láthatták, hogyan uszították egymásra a cári Oroszországban a különböző nem­zetiségűeket. Úgy igyekeztek be­állítani a dolgozók előtt, hogy a sok munkanélküliség azért van. mert egyik nemzetiségű elveszi a másiktól a kenyeret. Ezzel Igyekez­tek elterelni a dolgozók figyelmét a bajok igazi okairól. Javasoltam a propagandistáknak is, hogy az üzemi könyvtárak segítségével, vagy saját könyveik felhasználásá­val, egy részlet felolvasásával ők is tegyék szemléltetőbbé az anya­got hallgatóik előtt. A kongresszu­si anyag tanulmányozásánál sike­resen használtam fel a térképet, a grafikonokat is arra, hogy szem­léletesebben lásák a hallgatók azl a hatalmas fejlődést, amelyet a Szovjetunió elért, szemben a kapi­talista országokkal. Mindezek azonban csak kezdeti eredmények. A Szovjetunió kime­ríthetetlen tárházából mind többet és többet kell felhasználnunk mun. kánk megjavításához. Arra törek­szem, hogy ezeket a módszereket minél szélesebb körben alkalmaz­zuk, ne csak a propagandista sze­mináriumon, hanem a politikai is­kolákon is. így emeljük a politikai oktatás színvonalát. Hódi László, nyíregyházi DISZ-prop. szem 1 n á rlumvezet n

Next

/
Oldalképek
Tartalom