Néplap, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-13 / 37. szám

1058 FEBRUÁR IS, I'ÍSNXKK

NÉPLAP

:í

V. ß. Zorin továbbította az ÉRSZ titkárságához a görög politikai foglyok hozzátartozóinak J. V. Sztálin elvtárshoz intézett felhívását

Egy „szegény" kulók története

V. A. Zolin, a Szovjetunió képviselője az Egyesült Nemzetek Szervezetében, továbbította az ENSZ titkárságához a görög politikai foglyok és száinüzüttek hozzátartozói országos egyesületének J. V. Sztálin generalisszimufäzlioz intézett felhívását. A felhívás a többi között hangsúlyozza:

„A politikai foglyok sokezer hozzátartozója a kétségbeesés határán •van és erősen nyugtalankodik a kormánynak hozzátartozóik ellen tervbevett intézkedései miatt, fizok az intézkedések, — amelyek szerint a politikai foglyokat „megrögzöttek”, „megtörök”, „vezetők,,“ stb. kategóriájára osztják —. csak- ürügyül szolgálnak a. politikai foglyok mégsem misitésöre.1'

A* felhívás a tóvá obiakban rámutat : ha megvalósítják ezeket az intézkedéseket, az azt jelenti,'hogy újabb Miukronizos-féle táborokat létesítenek, újabb kínzásoknak és gyötrelmeknek vetik alá hozzátartozóinkat.

A felhívás e szavakkal fejeződik be: a demokratikus emberiséghez fordulunk és kérjük; szálljon

síkra és akadályozza meg hozzátartozóink elpusztítását.

A Szovjetunió ENSZ képviselem a felhívás szövegét továbbítva, kéri az ENSZ titkárságát, hogy hozzon sürgős intézkedéseket a felhívásban említett görög poétikai foglyok védelme érdekében. •

..Kérjük, hogy a Szovjetunió E N SZ-liépv Lselet ének levelét és a fenti felhívást adják ki, mint az ENSZ dokumentumát és küldjék meg minden ENSZ-tagúikim képviseletének” — írja befejezésül V. A. Zorin.

A szovjet hormásiy jegyzéke az izraeli kormánnyal való diplomáciai kapcsolatok

megszakításáról

Moszkva, (TASzSz.) Február 9-én a Szovjetunió izraeli követségének területén gonosztevők előre megfontolt szándékkal a rendőreiég nyilvánvaló elnézésével bombát robbantottak fel, aminek következtében megsebesült K. V. Jer- sov követ felesége ós A P. Sziszo- jevnek, a követség munkatársának felesége, valamint I. G. Grisin, a követség munkatársa. A követség épületének egy része megrongálódott.

Február 10-én Izrael elnöke és külügyminisztériuma levelet intézett a szovjet követséghez, amelyben kijelentik, hogy elítélik a fentemlített gaztettet és az izraeli kormány nevében bocsánatot kérnek.

Az izraeli kormánynak ez a nyilatkozata és bocsátvatkérése azonban teljes ellentétben áll számos ténnyel, amelyek azt mutatják, hogy az izraeli kormány képviselői közvetlenül résztveszuek a Szovjetunió elleni gyűlölet szításában és a Szovjetunió ellen irányuló ellenséges cselekményekre valló buj- togattlsban. Február 11-ón a szovjet kormány jegyzéket Intézett az izraeli kormányhoz, amely többek között ezeket mondja:

. , „Február 10-én Izrael elnöke és ■külügyminisztériuma levelet intézett a Szovjetunió követségéhez, amelyben bocsánatot kérnek a gaztett miatt és kijelentik, hogy az Izraeli kormány elítéli ezt a bűncselekményt és intézkedéseket foganatosít a tettesek felkutatására és megbüntetésére. .

A közismert és vitathatatlan té-1

nyék fényében azonban teljesen nyilvánvaló, hogy az izraeli kormány képviselői résztveszuek a Szovjetunió elleni gyűlölet és el- leniség^kcdés rendszeres szításában és a Szovjetunió iránt ellenséges cselekményekre való hajtogatásban és ezért az izraeli kormány nyilatkozata és bocsánatkérése abból az alkalomból, hogy február 9-én a szovjet követség területén terrorista cselekmény történt, hamis játék, amelynek célja a Szovjetunió ellen elkövetett bűntett nyomainak eltüntetése és az, hogy kibújjanak a felelősség alól, amely e gaztett miatt az izraeli kormányt terheli.

Nemcsak az izraeli kormánypártok sajtójában közölt cikkeknek van provokációs jellege, de e pártok képviselői és az izraeli kormány tagjai partementben mondott

nyilatkozatainak is. többek között Aret külügyminiszter ez év január 19 én mondott felszólalásának, aki nyíltan ellenséges cselekményekre bujtogatott a Szovjetunió ellen.

A február 9-i terrorcselekmény arról tanúskodik, hogy Izraelben nincsenek meg ‘ az elemi feltételek a Szovjetunió képviselőinek normális diplomáciai tevékenységéhez.

A fentiek következtében a Aov- jet kormány visszahívja a Szovjetunió követét és az izraeli szovjet követség személyzetét és megszakítja a kapcsolatokat Izrael kormányával.

• A szovjet kormány egyúttal kijelenti. hogy Izrael követsége nem tartózkodhat tovább Moszkvában és követeli, hogy a követség személyzete haladéktalanul hagyja el a Szovjetunió területét.”

Az Országos Bs^etanács és az MHDSZ távirata Eiseniiowerhez

A Magyar Országos> Béketanács tiltakozó táviratot int'ézett Eisen- howerhez, az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez azzal kapcsolatban, hogy elutasította a Rosenberg házaspár kegyelmi kérvényét: „Az Amerikai Egyesült Államok elnökének

Washington.

A Magyar Országos Béketanács mélységes felháborodással értesült arról, hogy elnök úr elutasította a Rosenberg-háza®p.ár kegyelmi kérvényét és ezzel jogerőre emelt egy igazságtalan ítéletet. — hangzik a többi között a távirat.

Ezt a halálos ítéletet minden becsületes és józan gondolkodású ember közönséges gyilkosságként "bélyegzi meg. Elnök urat magas hivatala az amerikai nép igazi érdekeinek szolgálatára, a becsület és az. igazság szolgálatúra kötelezi, önnek nincs joga két ártatlan, életet kioltani.

Életet és szabadságot követelünk Ethel és Julius Itosenbergnek 1 — Életükért elnök úr személyesen is felelős a történelem ítélőszéke előtt!

Magyar Országos Béketanács/’ Az MNDSz is táviratot intézett Eteenhowerhez.

j Ez a rövid történet a lopásban j családban és harácsolásban elaggott özvegy főjegy zőnér öl, hasonszőrű társairól, valamint a balsai községi tárnicsról szól.

1 A történet főszereplője özvegy Szikszói Jánosné, kinek megboldogult hites ura Tivadar községben főjegyzőSliödött. Szlkszainé fiatalabb korúban igen kardos asszony volt— és mint mondják — otthon az asszony hordta a kalapot. SzJk- szai Jánosné nem ismerte a tréfát, ha élete párja a legkisebb alkalmat is elmulasztotta a családi vagyon növelésére. Meghitt perceikben aztán édes terveket szőttek azokról az évekről, amikor majd boldog nyugalomban élvezhetik a „közszolgálatban” eltöltött évek dúsan termő gyümölcseit. E tervek valiyaváltása érdekében nem ismert fáradságot. a „főjegyző úr” Ha szóval nem sikerült valamit kicsikarni a földig nyomorított tiva- dari parasztokból, csalédemberok- böl, akkor a csendőrök mellett még saját testi erejét sem kímélte. Közmondásos volt a tivadaraiak között, hogy milyen gyorsan jár a keze. De ismertek egy másik régi közmondást is: Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. És a végsőkig elkeseredett tivadari dolgozók haragjától az mentette meg ezt a népszipolyozó Horthy-pribé- ket, hogy felsőbb hatósága sürgősen elhelyezte onnan. A kiebrudalt főjegyző ezután lemondva a további közszereplésről, balsai tanyájára vonult vissza, ahol aztán kedvére gyakorolhatta kedvelt szórakozását, háborítatlanul pofozhatta cselédeit. Azonban milyen a világ I A felszabadító szovjet hadsereg közeledése ennek is véget - vetett. Az éleiben és az emberekben végkép csalódott volt főjegyző mit tehetett — félelmében szörnyethalt.

A bánatos özvegy nemcsak a birtokot, hanem férje gyűlöletét is örökölte a dolgozó nép iránt. Kegyetlenül hajszolta cselédeit. Azt tartották róla, hogy éjjel sem alszik, csakhogy minél korábban

munkába zavarhassa őket Tóth Józsefné balsai pnrasztasszony három esztendeig kínlódott nála és amikor fizetését kérte, akkor egyszerre törődött, elesett öregasszony- nyá változott az eddig jiafcíogó- szavú, keméDyszívü Szik szülné: „Nincs nekem semmi pénzem” — hajtogatta. I-Ianem egy „jólaná- csot” adott. Ha szükséget érez valamiben Tóthné, luit menjen a termelőcsoport földjén'. Rophat arról kedveszerlnt. A „jótanáccsa!” azonban rosszul járt Szikszainé: 500 forintra büntette érte a tanács.

„Nincs nekem semmi pénzem” — ezt hajtogatta akkor is, amikor a községi tanács sokezer forintos adóhátralékát kérte tőle. — „Szegény vagyok én, mint a templom egere ’. — Hudák Károly, a községi tanács pénzügyi dolgozója csaknem elsírta magát ekkora szegénység láttán. „Bizony, szegény emberek a mi kulákjaink!” — ingatták szomorúan a fejüket a tanácselnök, a tanácstitkár, de még a párttitkár elvtárs Is helyeslőén bólintott. Alit tehetett volna a tanács egyebet — adósak nem maradhatnak — beszedték hűt a dolgozó parasztoktól a kulákok tartozását.

így ment ez addig, amíg egy szép napon a járási tanács pénzügyi osztályáról ki nem látogatott Balsára Bezzegli elvtárs, hogy megnézze, mi újság a kulákok portáján. Csodálatos esetek történtek ekkor a községben. A falu „legszegényebb” kulákja, özvegy Szikszainé lakásán sokezer forintnyi ropogós forintot találtak egy lyukas harisnyában. Egy nap alatt rendezni tudta 11,000 forint adótan főzésűt.

Ezefcután mindenki azt gondolná, hogy a balsai tanács is tanult a történetből. Sajnos, nem. Az eset után néhány nappal a tanácselnök elv-társ ismét így nyilatkozott: „Bizony, szegények a ml kulákjaink...”

Jó lenne, ha az elnök elvtárs végre levenné szeméről a kendőt.

A nyíregyházi rádió mai műsorából

A nyíregyházi rádió mai műsorában 1 ismerteti a nyírbátori Benin termelőiszüvetikezeti csoport ifjúságának versenyfelhívását. Riportban számol be a tegnapi Néplap-csütörtökről, amelyen az állandó bizottságok elnökei, tan-ácsfunkcionáriu* sok vitatták meg a tanácsok tömeg- kapcsolatának. kérdését, — Ml újság a megyében. — Az iskolák hírei. — Szórakoztató zene.

V. SZILANTYEV:

Ellis Island — Amerika börtöne

Martin Young több mint egykévé sínylődik Ellis Isl-ancton. Börtönének rácsai közül látja a newyorki felhőkarcolók csúcsait, a televíziós és rádió-adóállomások tornyait, ahonnan az egész világra sugározzák az „amerikai életfonna” gyönyörűségeiről szóló hazugságokat,

„Tiszta, napokon, — írja Martin Young a „Worker” című lap szerkesztőségéhez, — látjuk, amint a nap sugarai játszanak az ENSz épületének üvegfalain. Az a nyomorúságos földdarab, ahol ennyi megalázást kelt elviselnünk, egészen közel van a Szabadság-szoborhoz.1’

Az amerikai nép a „könnyék szigetinek” keresztelte el az Ellis J.sland-i börtönt. Napokig, sőt hetekig tartó „lojalitás!” vizsgálatnak' vetik alá itt azokat, akik New Yorkom ■ keresztül utaznak be áz, Egyesült Államokba. A „vizsgálati” eljárás tömérdek űrlap kitöltésével kezdődik, a beutazót részletesen kifaggatják múltjáról, politikai nézeteiről, stb. Minden-rrea kötelező ujjlenyomat-felvétel teszi rá a koronát. Akt nem hajlandó eleget tárni a követelményeknek, azt nyomban visszaküldik. Nemrégiben a „Tiborié’ nevű francia gőzös 209 'tengerészének tiltották meg, hogy amerikai földre lépjenek. mert nem voltak hajlandók válaszolni az FBI (Szövetségi Nyomozó Hivatal) provokációs kérdéseire.

Ugyanilyen fogadtatás vár mindenkire, akinek nem sikerül kivívnia az amerikai háboríts gyújtogatok rokouszauvét. Az ilyen esetekben nem jelent semmit a hivatalos beutazási vízum, amelyet mint Ismeretes, csak azután adnak lel,- ha egy „tekintélyes amerikai” garanciát vállal és aláírásával szavatolja, hogy a beutazó maradéktalanul elismeri az amerikai alkotmányt. Haladó gondolkodású ember nem juthat be a „szabad” Amerikába. Mindenki emlékezik arra, hogy Joliot-Ouflet, a világhírű tudóst, amikor aiz Egyesült Államokba. az ottani békekonferenciára érkezett, nyomban a rendőrségre kísérték, majd kiutasították az Egyesült Államokból. A morga- nok és rookefelilerek, a dupontok és méltónak Amerikája mindentől elzárja magát, ami a demokráciát és a haladást jelenti. A newyorki Ellis Islandhoz hasonló rendőrségi intézmények minden nagyobb amerikai kikötőben megtalálhatók.

A Elite Istandi börtön nemcsak rendőrségi felülvizsgáló, ahol átkutatják az emberek csomagját és gondolkodását, Ellis koncentrációs tábor. A fasiszta McCarran Walter törvény értelmébeu ide gyűjtik ősz. sze a külföldi származású „megbízhatatlan” amerikaiak százait. Legtöbbjük évtizedek óta él Amerikában. Most kiűzik őket az országból, elszakítják családjuktól, szeretteiktől...

Itt. van például Monica Itrina. Több minit 40 évvel ezelőtt Lengyelországból jött Amerikába. Nyomorban * nevelte fel hét gyermekét Ketten közülük hősiesen harcoltak a hitleristák ellen a háború idején.

— Hitler és a h itlerizmus ellen verekedtem, — mondta Itrina fia. — A háború után azit hittem, hogy egyszersmindenkorra vége a fasizmusnak. Nem ... Családunk széthullott. Anyánkat kiűzik Amerikából... 1

Az amerikai rendőrség „veszélyesnek minősítette Monica Itrinát. Hogy is ne! Hiszen ez az asz- szony többízben sikraszáMit az imperialista háború ellen. Tevékenyen részt vett a gépkocsiipari munkások szakszervezetének megalakításában, segített a munkanélkülieken és sztrá.fkólókon.

Nem tegnap és nem egy évvel ezelőtt érkezett, Amerikába Martin Young sem. Több mint három évtizede Ismerik őt a munkások, mint aktív szakszervezeti tagot, aki állhatatosan harcolt az amerikai dolgozók embertelen kizsákmányolása ellen. Martin Young több brosúrát Irt, amelyekben hűen mutatta be a Szovjetunió életét, békét és barátságot követéit az amerikai és szovjet nép között.

Ilyen „megblzhtajtlan” amerikaiakat vetnek most az Ellis Island 1 börtönbe. Hónapokon keresztül külön cellákban tartják őket, vagy együvé zárják főbenjáró bűnösökkel. Velük vannak gyermekeik is, akik a felnőttekkel együtt élvezik a bilincshez, az ütlegeléshez ós a börtönkoszthoz való „jogokat”. —

„Kínzó látvány, — írja Martin Young, — amikor ezek a gyerekek fegyveres őrizet mellett követik a felnőttekéit, takargatják kis testüket éjszaka, igyekeznek elzavarni a körülöttük í'utkározó egereket.” „McCarran karácsonyi ajándéka” — a „Worker1* című lap ezzel a címmel közölt cikket az amerikai fasiszta terror újabb hullámáról. Közvetlen újév előtt lépett hatályba aiz Egyesült Államokban a hétpróbás reakciós McCarran és Walter törvénye. E törvény értelmében a más országokból átkerült amerikaiak, és a ueipzeli kisebbségek képviselőinek millióit a legcsekélyebb gyanú alapján őrizetbe veheti az amerikai rendőrség. „A hatóságok természetesen, — írja a „Worker”, — minden ok, minden cselekmény nélkül megtehetik ezt. Áldozatuknak egyetlen szót sem •kell szólnia. Egyszerűen elhatározhatják, líogy ez vágj’ az az amerikai „uiemkivá mates’, személy.•’

... És Ellis Island foglyainak száma napról-napra nő. Nemrég irányították ide a „veszélyes külföldiek” egy csoportját, amely nyolc tekintélyes antifasiszta l>ó!, szakszervezeti vezetőből, a második világháború veteránjaiból, egyszerű munkásokból állott. Hasonló módon akarnak leszámolni John Stic hí ima!, a „March of Lobaur" című haladó szak szervezeti lap szerkesztőjével, aki 1923 -ban érkezett Amerikába, valamint V. Alánnál, a „Michigan Worker,1 című lap szerkesztőjévé Claudia Johns, az amerikai hömozgalom egyik ismert vezetője is parancsot kapott arra, i hogy „teljes felszereléssel’ jelen-1

/

jók meg Elite szigetén és „legyen kész a kiutazásra <w. első lehetséges alkalommal”. Huszonnyolc évig élt Amerikában. Az amerikai fasiszták ugyancsak meg akarják fosztani állampolgárságától a londoni születésű E. Richmondot, a „Peoples World” című lap szerkesztőjét TTgyamHyen sors fenyegeti Jack Stachelt, a kommunista párt egyik 1951-ben elítélt vezetőjét.

így száműzik Amerika fasiszta milliomosai országukból a .szabadság szellemét. A Wall Street főkolomposainak véleménye szerint a békeharcosoknak, a munkásmozgalom vezetőinek, a haladó gondolkozásé embereknek nincs helye a „szabad” Amerikában. A külföldi származású amerikaiak millióival szemben alkalmazott terror csupán 'egy része a fasiszta háborús gyújtogatok támadásának. Az amerikai monopolisták stratégiai célja az, hogy kiöljék a szabadság szellemet az amerikai népből, engedelmes automatákká tegyék a munkásokat ‘az amerikai haláigyá. rosok gépei mellett Rover, gumi- bot, börtön — ezek a cét megvalósításának eszközei.

Pestise» bolhák, koesed ü akasztófák, Ellis Islaod-1 börtönrácsok jellemzik a mai Amerikát. — A McCarran—Waiter törvény hatály, batépése újabb mozzanata az Egyesült Államok fasízálásámaik.

Komszoin o laska Ja Pravda.