Néplap, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-01 / 27. szám
NÉPLAP > 1103 FEBRUAR 1, VASÁRNAP A legutóbbi Néplap-csütörtökön a Micsurin Agrártudományi Egyesület nyíregyházi csoportja a fojőstelienek takarmányozásáról, a mesterséges bor jnnevetésről bemutatóval egybekötött megbeszélést tartott A termelés élenjárói KOVÁCS GÉZA A Micsurin Agrártudományi Egyesület nyíregyházi csoportja január 29-én, csütörtökön a gyulatanyai kísérleti gazdaságban az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és járási tanácsok ál'at- tenyésztési dolgozói és szakemberei számára bemutatóval egybekötött takarmányozási és mesterséges borjúnevelési megbeszélést tartott. Az értekezletet az egyesület elnöke. Westsik Vilmos Kossuth-díjas tudós nyitotta meg. A megnyitó után Máté Endre, az állami gazdaságok trösztjének fő- állattenyésztője tartott előadást. Máté elvtárs előadásának első részében a fejőstehenek takarmányozásával foglalkozott. Megemlítette, hogy a helyes takarmányozáson kívül több körülmény, mint az elhelyezés, tisztántartás, bánásmód is befolyásolják a tehenek erőnlétét és termelékenységét. — Azonban az elmúlt aszályos esztendő után legnagyobb problémák éppen a takarmánybiztosítás és felhasználás terén tapasztalhatók. A takarmánybiztosítást most csak a meglévő készletek takarékos felhasználásával, a kisegítő takarmányok, mint törek. szalma gondos előkészítésével oldhatjuk meg. A szalmafélék, különösen a búza- és rozsszalma csak előzetes feltárás útján értékesíthető jó eredménnyel. A feltárás nem más mint valamilyen eljárással megpuhítani, emészthetőbbé tenni a szalmaféléket. A nyers szalma szárazanyagának 44.7 százaléka emészthető feltárás nélkül; ha feltárjuk, 61.7 százaléka válik emészthetővé. Kísérleti vizsgálatokkal megállapították, hogy a nyers szalma keményítőértéke 14.42 százalék, a feltárt szalmáé pedig 38.11 százalék, ami a jómi- nőségü szénáéval egyenlő. A továbbiakban Máté elvtárs ismertette i szalmafeltárás módjait, majd a fejős tehenek takarmányozásának helyes elveit mondotta el. A tejelékenység az állatnak olyan tulajdonsága, amit az ember hozzáértéssel kedvezően a. a- kíthat. A tejelő tehenek takarmányszükséglete két részből áll, a fenntartó takarmányból és a tejtermeléshez szükséges részből. Egy közepes, 500 kg. körüli súlyú tehén részére fenntartó takarmányként szükséges 3 kg. keményítőérték, 300 gramm emészthető fehérje és 14—15 kg. szárazanyag. Ezzel a takarmánymennyiséggel megtartja a tehén erejét— kondícióját — és 5 liter tej termelésére képes. Az öt liternél több tejet adó tehenek részére, attól függően, hogy hány liter tejet képesek adni, tej-literenkint biztosítani kell 250 gramm keményítőt és 50 gramm emészthető fehérjét. Gyakorlatban 40 dekagramm vegyes abrakot számítunk minden liter tejre, ez a mennyiség tartalmazza a szükséges tápanyagokat. Minden termelőszövetkezetben, állami gazdaságban fontos, hogy ismerjék az egyes takarmányok tápértékét; kü.önö- sem fontos ez most, amikor sok olyan takarmányt etetünk, ami eddig ismeretlen volt, — főleg az egyéni gazdákból lett termelőszövetkezeti tagok előtt. — Az egyes takarmányok tápértéks a takarmányozási szakkönyvekben megtalálható. Ha ismerjük takarmányaink tápértékét és az állatok szükségletét, akkor tudunk csak helyesen takarékoskodni is, mert különben vagy pazarolunk, vagy károsan szűkre szabjuk az egyes állatok lakarmányadagját. Ezeken az elveken alapszik az egyedi takarmányozás is, amikor minden illat a testsúlya és termelékenysége szerint kapja meg takarmányadagját. Máté elvtárs felhívta a megjelentek figyelmét arra, hogy már most gondoskodjanak a jövő téli takarmány előállításáról, a vetőmagvak biztosítása és az évelő takarmányvetések, rétek, legelők lokozottabb gondozása útján. Az előadás második részében Máté elvtárs a mesterséges horjúnevelésröl beszélt. A szar vasmarha tenyésztés alacsony színvonalának, a tejhozam csökkenésének egyik döntő oka az, hogy a növendékállatok nevelése helytelen módszerrel történik. Fontos, hogy az újszülött borjú nevelését az első naptól kezdve hozzáértő szakember irányítsa. A másik lényeges dolog pedig: csak a mesterséges borjúnevelés útján érhető el jó eredmény! A mesterséges borjúnevelés előnyei: védekezni tudunk a gumókor és a brucellózis ellen, vagyis beteg anyától is egészséges borjút nevelhetünk. Különösen nagy- jelentőségű ez, amikor egy nagy- termelékenységű beteg anyától akarunk utódot nevelni. A természetes neveléssel szemben 180— 200 liter tejszínt takarítunk meg emberi étkezésre. A leválasztást sem a borjúk, sem a tehenek nem sínylik meg. Mivel az első naptól kezdve fejjük a tehenet, ellenőrizhetjük a hozamát és a takarmányt is aszerint adagolhatjuk. A mesterséges borjúnevelés alapvető feltételei a megfelelő hely, a tisztaság, a gondos, szakszerű táplálás. Fontos, hogy az újszülött borjú megkapja az anyja föcstejét, mely enyhe hashajtó hatású és szükséges a gyomor és bél kitisztításához. A borjúkat első héten ötször, második héten négyszer, a harmadik héttől háromszor itatjuk. Az üszőborjúkat négy és fél hónapig, tenyészbikaborjúkat 5 hónapig, a tinó-borjúkat négy és fél hónapig itatjuk. Igen fontos, hogy a tej 38—40 fok meleg legyen, amikor a borjúk elé kerül. A széna és az abrak mindig a borjúk előtt álljon, hogy akkor ehessenek, amikor akarnak. Kifutó nélkül egészséges borjúkat nem nevelhetünk. Szükséges té- 'en is, hogy az enyhébb déli órákban a borjúk, koruktól függően, rövidebb-hosszabb ideig a szabad levegőn legyenek. Máté elvtárs pontosan ismer tette a hetenkínt változó teljes és fölözött tej-arányt, valamint ismertette, milyen felszerelések, edények szükségesek a mesterséges borjúneveléshez. A beszámoló után 3 résztvevők megtekintették a gazdaság mesterséges borjúneveldéjét. A kísérleti gazdaság részéről Pusztai Imre állattenyésztő ismertette módszereiket. A gazdaságbati kor szerint külön ketrecekben vannak a borjúk. Az újszülött borjúkat 10—12 napos korukig egyedi ketrecekben tartják, utána nyolc-tíz borjú kerül együvé egy-egy karámba. A borjúknak az itatás után szopási ingerük támad és ilyenkor a borjúk egymás fülét, köldökét, vagy farkát szopnák, ha nem védekeznének ellene. Ebben a gazdaságban itatásra megkötik a borjúkat és utána egy negyedóra múlva engedik őket szabadon, amikor már e'.mú- !ik szopási ingerük. Más gazdaságokban erre az időre szájkosarat húznak a borjúk fejére. A gyulatanyai gazdaságban a borjúk például délben a reggeli tejet, este a délit és reggel az estelit kapják, így van rá idő. hogy előkészítsék a tejet a fejes és szeparálás után. Ezt a módszert csak abban a gazdaságban tudják bevezetni, ahol jégverem is van, vagy pedig mesterségesen megaltatják a tejet. A gyulatanyai gazdaságban a borjúk napi átlagos gyarapodása jelenleg 115 deka naponta, de volt már 135 dekás is. Hiányossága ennek az istállónak az, hogy minden betonból és vasból van, így télen hideg. Annak ellenére, hogy az istálló nem megfelelő. a természetes neveléssel szemben mégis 20—25 dekával magasabb a napi súlygyarapodás. Természetes neveléssel csak 90 dekát értek el. Az értekezleten megjelentek ezután a szalmaíeltárást tekintették meg, amivel a gazdaság nagymértékben bővíti takarmányalapját. A szalmafeltárást a gazdaság mésszel végzi. Egy nagyobb kádban. 300 liter vízben 3 kilogramm égetett meszet és egy kiló sót kevernek. Ebbe a lébe 100 kiló szecskázott szalmát 3—5 percig áztatnak, utána egy 3 négyzetméternyi nagyságú, a hosszanti tengelye és az egyik vége felé kissé lejtő deszkalapra rakják az áztatott szecskát. A szalmát ledöngölik és a lefutó vízzel, melyet egy hordóban fognak fel. lelocsolják, majd egy deszkafedővel letakarják és négy- zetméterenkint egy mázsányi súly- lyal lenyomatják. Egynapi puhulás után a szalma etethető. A gazdaságban a feltárt szalmát silótakarmánnyal keverik, így ízletesebbé válik és jobban eszik az állatok. A mésszel feltárt szalm%, közepes minőségű szénával egyenlő tápértékű. Ahol nincs deszka, azokban a termelőszövetkezetekben, vagy állami gazdaságokban betonon, vagy döngölt agyagon is elvégezhetik a sza’mafeltárást. A szalma- és törekfélék feltárását legtökéletesebben meszes vízzel, vagy fahamuval lehet végezni, de az emészthetőséget nagymértékben elősegítik, ha forró vízzel, vagy egyszerű pácolással készítik elő a sza’mát vagy töreket. A gyakorlati bemutatók után tapasztalatcserére került sor. A vita során Westsik Vilmos Kossuth-díjas tudós többek között arról beszélt, hogy mennyire fontos a tejet — amit a mesterségesen nevelt borjúk kapnak — pasztörizálni, vagyis 70 fokra felmelegíteni. Olyan tej nincs, amibe fejés. szeparálás közben káros baktériumok ne kerülnének. A baktériumoknak nagyrésze elpusztul a hetven fokos hőségen. Felforralni azonban nem szabad a tejet, mert a forralással a vitaminokat semmisítjük meg. A fölözött tejből is nagyrészt kivonjuk az „A” vitamint, így a fölözött tej itatásakor gondolnunk kell az „A“ vitamin pótlására. A jövő évi takarmánybiztosításra már most felhívta Westsik Vilmos a megje’entek figyelmét. Kihangsúlyozta, hogy tarlóba főleg olyan növényféleségeket vessenek, melyek egy hosszabb szárazság után következő esőre újra élednek; ezek a cirokfélék, köles szudánifű és a napraforgó is eléggé állja a szárazságot. A silótakarmányok készítésénél minden esetben arra törekedjenek, hogy a silóba kerülő takarmányok zöldek legyenek, mert a növények ben lévő sejtnedveket kútvízzel pótolni nem lehet. A zöld rozsból közepes silót lehet készíteni, a rozsszalmát pedig hiába locsoljuk. jó takarmány nem lesz belőle. A tarlóba vetett napraforgó nagymennyiségű zöldtömeget ad, mellyel kevésbbé nedves anyago kát is víz nélkül tudunk silózni. A nagyecsedi Vörös Csillag tsz. állattenyésztési brigádvezetője, Szállási László elmondta, náluk nincs takarmányhiány, mert az ősszel minden zöldet, amit a határban találtak, silóba tettek. A sertések számára külön sertéssilót kéáfeítettek zöld lucernából és cukorcirokból. Szállási László azt is elmondta, hogy ezen az értekezleten megtanulta: betonból nem szabad borjúistállót építeni; ha hazamegy, javasolja, hogy téglából építsék istállójukat, amihez a tavaszon kezdenek hozzá. Akadt olyan felszólaló is. mint a tiszavasvári Munka termelőszövetkezetből K. Bodor József, aki arról panaszkodott, hogy nincs takarmányuk, mert a tagok nem vittek be az állatokkal a közösbe takarmányt. Arra vártak — és még most is arra várnak —, hogy majd ad az állam. K. Bodor József helyeselte a szalmafeltárást és vállalta, ha hazamegy, ők is bevezetik; eddig csak melaszos vízzel pácolták a szalmát. Vajda György, a Termény- forgalmi Vállalat igazgatója felhívta a termelőcsoportok küldötteinek figyelmét, hogy központi készletre ne számítsanak. ezért minden csoportban sürgősen kezdjenek hozzá a szalmafeltáráshoz. Esztári Mihály, a kislétai Rákóczi termelőszövetkezet elnöke elmondta, hogy 90 darab szarvasmarhájuk van, melyek átlagsúlya 530 kiló. Ilyen átlagsúly a legjobb takarmánytermő esztendők után is jónak mondható. Esztári Mihály elmondta, hogy december 10-ig az összes szarvas- marhájuk a legelőn ólt. Szénát eddig nem etettek és még van 550 köbméter silójuk, amely csillagfürtből, csalamádéből és törekből készült. Ahol előrelátók voltak, mindenütt van takarmány! Több felszólalás után Papp Tivadar megyei takarmány- gazdálkodási előadó befejezésül felkérte a részvevő- két, hogy a tapasztalatcserén hallottakat és látottakat alkalmazzá' gazdaságukban. A szalmafeltárást pedig kezdjék meg azokban a termelőcsoportokban is. ahol enélkül is biztosított az átteleltetés. Ezek a csoportok kétféleképpen is elő nyös helyzetbe jutnak a szalma- feltárással: az így keletkező feleslegeiket jó áron értékesíthetik, vagy pedig a jobbminőségű szénákból többet adhatnak a növendék- és tejelőállatoknak. Papp elvtárs szólt még a takarmányrépa felhasználásáról is. Nem minden csoportban darálják le a ré pát, hanem darabosan etetik, A répával pedig sok lőrékét, pelyvát lehetne megpuhítani, pácolni. Szükséges, hogy minden csoportban bevezessék a répa darálását! Az értekezlet W est sík Vilmos Kossuth-díjas tudós zárszavaival ért véget. CS. B. a kisvárdai Vulkán vasöntödéjének dolgozója, mint betanítóit segédmunkás. Szorgalmasan részt- vesz a szakmai tanfolyamon. A szovjet szakkönyveket állandóan tanulmányozza. Szakmáját, a marósszakmát kitünően elsajátította. Több észszerűsítése és újítása dicséri szorgalmas munkáját. Legutóbbi újítása az, hogy gépén az eddig használt 4 vékony kést egy vastag és egy vékony késre cserélte fel. Ezzel az eljárással megszüntette a termelést akadályozó, a vékony kések töredezéseiből származó gépállást, melynek eredménye, hogy minden elkészítendő munkadarabnál több, mint 40 százalékos időmegtakarítást ér el. Nem ismer selejtét és 100 százalékos minőségi munkát végez. Havi átlagos teljesítménye 196 százalék, keresete 1433 forint. Április 4., hazánk felszabadulásának 8. évfordulója tiszteletére megfogadta, munkáját továbbra is úgy végzi, hogy kiérdemelhesse a megtisztelő sztahanovista címet. NEMESKÉRI JÓZSEF a záhonyi futőház kétszeres sztahanovista mozdonyvezetője. Fűtőjével, Varga Lajossal, kiváló eredményeket érnek el a szocialista munkaversenyben, az anyag- takarékossági mozgalomban. Eredményeik elérésének „titka”: politikai és szakmai tudásuk állandó növelése, az élenjáró szovjet sztahanovista mozdonyvezetők, fűtők munkamódszereinek tanulmányozása és gyakorlati alkalmazása. Példamutatók a munkafegyelemben, pontosságban. Mindezeknek összessége tette lehetővé számukra, hogy kilométertervüket átlag 148 %-ra, 100 elegy tonna tervüket 168 százalékra teljesítették és a szénmegtakarítási mozgalom keretében pedig 10 naponkint öl tonna szenet takarítanak meg népgazdaságunknak.
