Néplap, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-11 / 35. szám

19Ö3 FEBRUÁR 11, SZERDA­HtPL AP H Vlko Cservenkov elvtárs beszéde Kapitalista országok dolgozói a bekéért és jobb életért Vlko Cservenkov elvtúrs, a bol­gár minisztertanács elnöke, a Bol­gár Kommunista Párt főtitkára, a Hazafias Arcvonal Országos Ta­nácsa ás a bolgár nemzetgyűlés együttes záróülésén beszédet mon­dott. Vlko Cservenkov elvtárs kiemel­te, a' Hazafias Arcvónal Or­szágos Tanácsának ülésszakán vég­zett munka jelentőségét és rámu­tatott, hogy nagy sikereket értek el a Hazafias Arcvonal III. kon­gresszusán hozott határozatok valóraváltásában. Síkraszállt amel­lett, hogy megkétszerezett erővel folytassák a munkát a kongresszu­st határozatok szellemében, ne ra­gadtassák el magukat a sikerektől és számolják fel a munkában fel­merülő hiányosságokat és hibákat. A december 1-1 választásokon aratott ragyogó győzelem — hang­súlyozta Vlko Cservenkov — közü­lünk, a Hazafias Arcvonal és A’ép- köztársaságunk vezetői közül senki­nek nem ad okot, senkit sem jogo­sít fel szájtátlságra, vagy arra. hogy megpihenjünk e győzelem ba­bérjain, hogy lankadó figyelemmel kísérjük a munkában felmerülő hiányosságokat. Kötelességünk fokozni ébersé­günket, kötelességünk, hogy felis­merjük: az ellenséget még nem számoltuk fel végérvényesen. Vlko Cservenkov ezután áttért a bolgár nép előtt álló feladatokra. Elengedhetetlen — hangsúlyozta Vlko Cservenkov —-, hogy fokoz­zuk a harcot minden olyan han-[ gulatnak és jelenségnek végérvé- j Dyes felszámolásáért, amely lebe­csüli a Hazafias Arcvonal szerepét és feladatait. A kommunista pártnak és az igrársssövetséfenek nagyobb, együt­tes erőfeszítéseket kell tennie, hogy kiterjessze és megszilárdítsa a fa­lun a Hazafias Arcvonal munká­ját. Még nagyobb mértékben fo- koznunk kell a felvilágosító wun-í kát a nők körében. Fokozni kell í az új tagok felvételét a Hazafias Arcvonalba. Vlko Cservenkov befejezésül fel­hívta a bolgár népet, hogy lanka­datlanul és gyümölcsözően munkál­kodjék a kitűzött feladatok feltét­len teljesítése érdekében. Kém- és szubotázs-bamla a ploesti bíróság előtt Február O-én, Ploesti városában megkezdődött az amerikai és angol szolgálatba szegődött kémek és sza'botőrök huszonnégy tagú esc* portja ellen indított per tárgyalá­sa, A vádirat szerint a csoport tagjai, mint amerikai és angol ké­mek fejtettek ki bűnös tevékenysé­get és szabotázscselekmónyeket kö­vettek el Románia olajiparában, A február 9-1 délelőtti tárgyalá­son Ismertetett vádirat kiemeli, hogy az olajipar államosítása előtt négy nagy angol és amerikai érde­keltségű olajtársaság kezében volt a román olaj. Az amerikai mono­polisták az amerikai és angol ka­tonai misszió képviselőinek cégére alatt küldték Romániába az olaj- társaságok' vezetőit szerteágazó kémhálózat megszervezése és szabó- »dzecselekmények végrehajtása cél­jából. Az amerikai imperialisták Mihály volt király, valamint a nemzeti — caranlsta és a nemzeti — szabadelvű párt képviselői, úgy­szintén a Ta tarescu-csoport képvi­selői, továbbá a vádlottak padjára került árulók és kémek segítségé­vei kém- és szabotörhálózatot szer­veztek Romániában. A kémek — emeli ki a vádirat — havonta kaptak pénzösszegeket a londoni kémközponttól. A szabo­tázscselekmények következtében a romániai olajtermelés a kémek le­leplezéséig felére csökkent. A ké­mek és szabotörök kártevést kö­vettek el az olajipar finanszírozása terén is és díjtalanul szállítottak olajat nyugati országokba. A vádirat végül rámutat, hogy a vádlottakat hazaárulásért és összo esküvésért, valamint hazaárulókkal való szövetkezés vádjával állítják bíróság elé. A vádirat Ismertetése után a bíróság megkezdte a vádlottak ki­hallgatását. Bordeaux város kikötő- munkásai megtagadták a hadi. anyag berakását egy Casablancába induló szállítóhajóba. Olaszország különböző vidékein folytatódnak a tömeges munkáselbocsátások. A livornói Sac' Marco üveggyár fokozatos leszere­lése következtében további három­száz munkást bocsátottak el. A SNIA Műselyemgyár torinói telepé, nek százötven dolgozóját sújtotta az elbocsátás. Igen nagyarányú munkáséi bocsátások folynak a piombinoi „Magona” gépgyárnál is, ahonnan már ötezer munkást elbo­csátottal;. A tőkések be akarják zárni a Mazssa-Oarrara megyében lévő .tini kőszénbányát is, de ez a törekvé­sük a dolgozók elszánt ellenállásá­ba ütközik. Háromszáz bányász már 'tizen­hat napja a bánya mélyén tartóz­kodik, hogy megakadályozza a bá­nya bezárását. A hatóságok fci- éheztetéssol akarják megtörni a bú- nyászok hősi ellenállását. La Pazból érkezett jelen­tések szerint Bolíviában sok pa­raszt — köztük indiánok — Cocha­bamba térségében földeket foglal el gazdag földbirtokosoktól. Az „El Pueblo’1 című bolíviai lap a parasztok megmozdulását az­zal indokolja, hogy a kormány nem váltotta be a földreform vég­rehajtására előlegezett ígéretét Amsterdam A „De Waai- heid”, Hollandia Kommunista Pártjának lapja írja többi között: A teDger kiáradása többezer hol­land dolgozót tett földönfutóvá, ez. rek vesztettük életüket. A ká­rokért elsősorban a holland kor­mány felelős mert nem gondosko­dott a gátak karbantartásáról és megerősítéséről. Drees miniszterelnök a második kamarában megható beszédet mon-. dott az árvízkár sulink megsegíté­séről, azonban a károsultaiknak nyújtandó támogatás mérvéről hallgatott . Ezzel sz ín u nolinndia Kom­munista Fártja, az általános hol­land ifjúsági szövetség, az egysé­ges szakszervezetí központ és más haladó szervezetek máris mozgósí­tották Hollandia népét az úrvíz- károsutak megsegítésére és a men-« tési munkálatok fokozására. A Kommunista Párt helyi szerveze­tei bizottságokat alakítottak a mc. wjkiiltek támogatására és Hollan­dia városaiban és falvaiban máris .öbbezer hollaud forintot juttat­tak a menekülteknek. A pénzado­mányokon klviil ruházati cikkeket, élelmiszert és különböző háztartá­si cikkeket gyűjtöttek a. károsul­tak részére. Az egységes szakszervezeti köz­pont vezetősége felszólította a kormányt az árvízsujtotta terüle­tek lakosságának fokozott támoga. fására és ugyanakkor az ország több vidékén megszervezte a gyűj­tési akciót és a menekülték elhe­lyezését Az ADM-müvek ezernyolcszáz dolgozója bejelentette, egy napi béréről lemond az árvízkárosulta^- javára. A holland üzemek dolgozói tömegesen csatlakoznak ehhez • a kezdeményezéshez. A holland fővárosiból a külön­böző iparágakhoz tartozó munká­sok és munkanélküliek számos ön­kéntes csoportja utazott az á-rv íz- sújtottá vidéki-e, hogy részt ve­gyen a mentési munkálatokban. Veliko itongyoenitiájú, mezítlábas gyer- mek-csapait bandukolt az ország­úton. A legnagyobb közülük alig roult ej tízesztendős. Éhesek vol­tak. Hasonló látvánnyal mindenütt, találkozni most Jugoszláviában, a títodsta szörnyetegek országában. Otthontalan gyermekek csatangol­nak ezerszámra az országutakon. Hogy merre-hová, maguk sem tud­ják! Sem apjuk, sem anyjuk. Azok börtönben, vagy koncentrá­ciós táborokban sínylődnek, vagy elpusztultak már. A gyermekek vita nélkül elfogn. dott vezetője Peter volt. ő volt a legnagyobb, tiz és félesztendős. A legkisebb Veldiko, hétéves. S csodá latos, a legnagyobb és legkisebb között mély barátság szövődött, Peter minden falatját megosztotta a kicsivel, aztán mikor Veliko fel* sebezte lábát, a nagyobbik gyöngé­den támogatta, cipelte. Most 1« így gyalogoltak . S ahogy elérték a gyermekek az egyik kanyarban messziről in­tegető szilvafát, melynek kék gyü­mölcsei csábítóan mosolyogtak, szörnyűséges dolog történt. Négy CDB-ás toppant hirtelen eléjük. — Állj! — ordították. Nem tudni miért, úgylátszik nagy rémületében, az egyik leány­ka futárnak eredt. Az udbások egyike felemelte fegyverét. Dör- rent a puska, Jajkiáltást vertél; vissza a távoli sziklák, az erdő, a lányka szétcsapta karjait s teste leguralt az átmenti árokba. Véres lett az út, a fü. A kicsinyek der­medt rémülettel nézték végig a pil­lanatok alatt lejátszódó jelenetet. Az udbások ügyet sein vetettek az árokba gurult holttestre, terelni kezdték a gyermekeket. Megérkeztek egy faluba. A Ms csavargókat az elöljáróság udva­rára hajtották. Értesítették a mó­dos gazdákat, a minden úgy tör­tént, ahogy történni szokott. Meg őrkez’ak a kulákok és kezd tét r«M a *y«m*’;rá*ár. ügy gu$z táltte őket, mint fiz állatokat. Él­ből lesz jó Igavonó. Peter ítaszekűződott, hogy ne halála lássák erősebbnek és nagyobbnak a többinél, ám az egyik küldik gya­korlott szeme rövidesen ráakadt. Magáihoz intette. VégigmuMaálta Pétért, aki kézenfogva vezette Ve- ükot, Non hagyta el egy percre sem. — öcséd1?! — mordult rá a ku­tak. Péter hirtelen bólintott s még jobban megszorította .öccse” kezét. A gazda megrándította vállát, sarkon ford ült. — Gyertek utánam. így lépett Péter és Veliko a fal­ták szolgálatába. Hazaérve, a gazda a hátsó ud­varba vezette őket. Hosszú drót volt ott kifeszítve s rajta pórázon köt hatalmas szelindek. Amint meglátták a parasztot, öles ugrá sokkal közeledtek. Vlcsorgatták pofájukat s még üdvözlő morgásuk Is megrémítette a gyermekeket. Vellitoo majdihogy elsírta magát. — Peter 1« remegett A kulák felrö- högött — Ezeket uszítom nyomotokba, ha megszöktök! Ilyen bevezetéssel kezdte meg hát a cselédsorsot a két gyermek. Látszólag nem volt nehéz mun­kája VelAkonak. Csak ő érezte Iga­zán terhét aki nap mint nap hor­dozta. Amikor még hajnali har­mat didergőbe a földet, nekiin­dult a hegyeknek a kuláik tehenei­vel. Mint a szédültek, úgy rohan­tak a barmok a köves, hacskarin- gós hegyi úton, ki ül robogtak ol­dalra s mire felértek a legelőre, a felkelő nap sír ó-vérző gyermeket talált kuporogva, sebeit áztatva a forrásnál. Ahogy teltek a napok, úgy szaporodtak sebei. Ha egy be­gyógyult, kettő lett helyette. Egy­re hidegebb lett az idő. Ruhája nem volt rendes. Rongyos Inge még a test melegét Is kiengedte. Este hazahajtotta a csordát. Ki­fulladva érkezett meg mindenkor. Hajtás után a fejősnél etetésnél kellett segédkeznie. Ha nem '.olt fürge, odorral ugratta a mogorva kulík. Mindetek után répát, szecs­kát vágott Péterrel ‘együtt késő éj­szakáig. Való,sfiggnl ájtiltan zu­hant a vackára munka után, hogy kora hajnalban újra talpon le­gyen. Leg1x>rznlma«abb dolog volt a felkelés. Testének minden, porcl- kája szörnyűségesen fájt a legki­sebb mozdulatra is. mintha millió tűvel szurkálnáik, késsel hasogat­nák. A hajnali dermesztő hideg pe­dig valósággal kábulttá tette. Az első percekben csak bámult maga elé félig Kteuderülten, ernyedten, gombóccá gúbózva, majdahogy meg. hallotta a gaiada lépteit, a rémület leiket vert belé, felugrott és mez­telen talpával végigrohant az Is­tállón sorra oldani a jószágokat. Ahogy teltek a napok, egyre ui rübben ötlöttek fel emlékezetében azok az idők, amikor toég együtt­élt szüleivel. Jól emlékezett rájuk. Apja és ainyja egy gyárba jártak dolgozni. Ahogy hazatérték a mun­kából, csodálatos szép történeteket meséltek arról, hogy lesz fürdőszo­bájuk, új bútoraik s a gyermekek minden kívánsága teljesül. Oly vi­dám volt az Cietiik. Aztán később nemhogy szaporodott volna, a ke­nyér, egyre kevesebb lett. Az ő számára volt ugyan elegendő, azon. ban észrevette, hogy anyja és ap­ja ritkán esznek, s apja sem me­sélt már. Éjszakánként elment bar zulról s csak hajnaftájt tért haza. így ment ez mindaddig, míg egy éjszaka betörtek a házukba az ud­bások s elhurcolták apját, anyját, ő kiszaladt az utcára, jajgatva rohant... * most itt van... Ezek az emlékek még elviselhe­tetlenebbé tették az életét Éjszakánként sí rva-nyíi sző rögve bújt Péter mellé és úgy kérdez­gette : — Mikor mehetek már haza... Peter ilyenkor szenvedélyesen szorította magához ..öccsét”, vigasz­taló szavakat mondott Maga Is nehezen tudta visszatartani köny- nyeit Leesett az első hó. Még örült Is volna Veliko a szál- língó hópihőknek, amelyekből apja olyan hetyke és vidám krumpli­orrú hóembereket tudott faragni, ha nem vette volna el minden kod vét a cdkorgó hideg. A itu’ák még az ócska ruhát ta sajnálta töltik. örüljetek, hogy meghúzód­hattok nálam 1 Az egyik reggel aztán Veliko úgy érezte, hogy nem bírja tovább. Aló!tan feküdt hajnalban a vac­kán, mintha kezón-lűbán hatalmas ölomsúlyok lettek volna. Mozdulni sem bírt. Amint meghallotta, hogy gazdája közeleg az istálló felé, teste megrándult. Fájdalom nyilallott végig testén, visszalm- nyatlott a szalmára. Erőtlen, te­hetetlen volt, A hideg, aa éhség legyőzte, a kíméletlen robot megbé­nította. , A kulák besépett az Istállóba. Péter rémülten tokintgetett Vé­lik» vacka Sdé és kétségbeesetten integetett, aztán amikor látta, hogy „öccse” nem mozdul, maga rohant eloldani a teheneket. A gazda nyomban észrevette, hogy Veliko nincs talpon. ■— Mi van hé? ’ — kiáltotta és az istálló sarka felé indult. Veliko nyöszörgőt,t, könyökével felemelte ványadt testét. A kulák közeledett. Peter, maga sem tudta, hogyan szánta el magát, Veil koboz szaladt, védelmezőén hajolt le hozzá. Ez még jattban fellngerelite a gazdát felfutotta a harag, vörös lett a® arca s oly gyorsan rángat­ta száját, mintha idegsokkot ka­pott volna, öklével hadonászott és a vasvilla nyele után kapott, hogy azzal lesújtson a két gyermekre. VeKko felsikoltott, szörnyű ije­delmében talpraugrott, de utána rögtön Pater vállára hanyatlott. Pe. tér minden erejét megfeszítve ölelte át „öccsét”. Elindultak tán­torogva, botladozva menekültek a kulák haragja elől. Mindez szinte másodperceik alatt játszódott le. A kulák káromkodva követte őket — Mégis egészséges a disznó, a lusta fajzatja — üvöltözte. A két gyerek kiért az udvarra. A csípős hideg végigszaladt Veliko testén. Szíve úgy vert, mint a rabságba került madárka szárnya. Nem bírtak továbbmenni. Szemü­ket az ajtóra szegezték. Az istálló félhomályából eld’épet.t a gazda, kezében egy veder vízzel. — Majd én ktgyógyíttak a lusta­ságból ! A vedér vizet n gyermekek re zú­dította» A fagy néhány pillanat alatt zörgőer» fagyasztotta rajtuk á rongyokat. Veliko ájultan zuhant a hóra. A kulák egy percre meghökkent, aztán ügyet sem vetve rájuk, szit­kozódva indult a ház felé. Még oeyszer visszafordult s öklét rázva kiáltotta feléjük: — Ha nem Igyekezték, eTWipok veletek gazfickók! Vellkot Főtér bevonazolta a szal­mára, az istállóba, ahol meleg *pá- rät lehelt a trágya. Hosszú heteken keresztül feküdt itt Veliko lázasan gyötrődve. Egy­re sápadtüttb, bágyadtabb lett. Só. várogva nézett vackáról az ajtó felé, ahonnan néha napfény szö­kött be. Erőtlen téli napfény, ám a beteg .számára ez is elérhetetlen álom. Ennivalót nőm adott a ku­tak. orvost sem bocsátott hozzá. — Aki nem dolgozik, annak nem jár semmi — kiáltott, valahány­szor meglátta a gyermeket az is­tállóban. Peter osztotta meg velő sraegó- nyeg falatjait Éjszakánként pedig saját testével melengette „öccsét’1. A fiúcskát újra megrohanták az otthoni emlékek s a nap minden órájában ott Időzött nála apja és anyja képe. Egyre forróbban kí­vánta, hogy meggyógyuljon és ha­zatérjen. Erre azonban semmi re- mány nem volt. A remény úgy fo­gyott, mint az olvadó hó, ‘tavasz 'leköszön tűsével. A tavasz a tüdőbetegek halála. Ahogy kibújtak a zöld füvek, az első virágok megmutatták tar­ka köntösüket, ahogy az első ta­vaszi napsugarak rávetették fé­nyüket a beteg sápadt arcára, foj­togató fájdalmak leptek meg Ve- Mfeot. Egyre gyakrabban tört elő a kö­högéssel a piros vér. S egy haj­nalon rémülten vette észre Poter. hogy Vel'lko máskor lázban égő teste lúdeg, mint a jóg. Veliko meghalt mielőtt hazamehetott volna. Peteriíől kitört a fájdalmas zo­kogás. Ezen a napon oly szörnyű dolog terhelt« meg emlékezetét, amelyet soha — de soha nem le­het onnan kitörölni I ynlMu- r*t)‘C|7.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom