Néplap, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-08 / 33. szám
1953 FEBKüÁK 8, VAS ABIS’AI" ?s i. r l. a i' .; ti tóval a legfontosabb feladatunk: a földeken összetörni u, jepet — fejezte be beszámolóját as elnök és leült. Idegesen simította meg bajuszát és kérdően nézett a tagságra, akik az elnök szavai ■után néni án ültek. Senki sem akarta, megtörni először a, csendet. Kisvártatva a hátsó sorok egyikéből feláll egy ember. Sapkáját egyik kezéből a másikba gyűri, aztán, mi- átél ott nem találja jónak, leteszi a lócára, ahol ült. Majd gyorsan, hadarva elkezdi : — Hát, ón vsak annyit akarok hozzászólni.,. Azt akarom meg kérdezni, hogyan törjük össze a jegetí — lit csodálkozva száj jeliúr ja kezét, aztán egy kis szünet után már bátrabban folytatja:-z Mert, ügy-e, tudjuk mindnyájan, a víz elöntött vagy hatvan holdngi őszi vetést. És ez most befagyott, mielőtt elfolyhatott volna. He azt is tudja dm mindenki, hogy nem kis víz áll a földeken. Legtöbb helyen majdnem térdig ér. llo gyón törjük össze a jeget, amikor alatta víz van!... Hát, csak eny- nyit akartam ..! A z elnök idegesen fészkelődön, 'ff- Ezt a kérdést régen várta, holta, hogy elhangzik. Az igazat ■megvallva félt ettől a dologtól. Pedig már régen elnöke a Kossuthnak. Kevés hijján két éve, hogy megalakultak és azóta áll ezen a helyen. Ez idő alatt megedződött d nehézségekkel vívott harcban. De tudja a fene.,, mostanában, valahogy igen furcsa a tagság egyré sze. Olyan a csoport, mint a szép pírba alma: tetszetős, kívánatos — de belülről valami ismeretied féreg rágja. A párttitkdrral már beszéltek erről. Mórt Ok, akik kezüket rajta tartják a csoportélet szívén, a többieknél sokkal előbb észreve szik a rendellenességet. Mostanában pedig valami ilyesféle észlelhető. Furcsa dolgok fóráidnak elő: megdöglik váratlanul a jószág, niérszdmok és más nyomtalanul eltűnik és a csoport tagjai között kezdi felütni a fejét a fegyelmezetlenség, az elégedetlenség. Ilyen körülmények között került a mostani csoportgyülés napirendjére a jég- törés, "K szokatlanul nagy őszi eső zés következtében a hentes területeket elborította a víz. Mire a csoport észbekapott volna, hirtelen beállt a nagy fagy. Ha nem cselekszenek gyorsan, azokon a helyeken, ahol ráfagyott a vetésre a tíz, minden elpusztul. — Hát éppen ez az — felelte lassan az elnök az előbbi kérdésre, — Le kell ereszteni a vizet. ff rre, mintegy végszóra, hatol-*-* mos ssivaly tőrt ki. A több, mint hatvan tagnak a fele kiabálva tiltakozott ez ellen. — Még mit nemi — hallatszott egy mély basszus. — Ezt a fagyos földet csákányozni l Nem tudnának annyi munkaegységet fizetni, hogy kimenjek! — Majd egy asz- szpnyhang süvöltött keresztül a termén: — Nincs nekünk arra gúnyánk, meg csizmánk, hogy ott áztassuk egész nap! — Az ülők rendje felbomlott, most már nem igen figyelt senki a másik beszédjére, csak a magáét hajtogatta. Á tagságnak az a része, akik nem zúdultak fél, akik idáig úgy látták, hogy mégis jó lenne a vizet leehgedni a földektől — mert hatvan hold termése csak sokat jelemi — kezdtek ingadozni. A hangzavar lassan elült. Már csak egy hang uralta a termet. A második sór legszélén Alit egy ala csony ember, kócos haja minduntalan a szemébe hullott, de ez nem zavarta. — Ügy-e, azt mondja az elnökünk, hogy eresszük le a vizet a főidről. Hát gondolkozik 0 egy cseppet istI Hogy egész nap ott fagyoskodjunk egy-két nyavalyás m unkaegységért... C míg a kis emberke ott ágált fe a tagok előtt, az üzemi párt szervezet titkára csendesen §U a ko pott, tintafoltos elnöki asztal mellett. Aki nem ismeri Balogh elvtársát, azt hinné, nem is veszi észre a körülötte zajló eseményeket. Pedig őszbevegyülő, bozontos szemüldö e alatt, a niélyen ülő szempár figyelmét nem kerüli el semmi sem. Közben erősen gondolkodik. JÉGTÖRÉS — Vájjon miért van az, hogy a parasztemberek jórésze — akik mielőtt a lermelöosoportba léptek, még a rozsdás fél patkót is felvették az úton, hátha jó lesz valaminek — miután szövetkezeti parasz tok lettek, egyszerűen nem törődnek semmivel. Úgy vannak vele, mint ahogy a régi közmondás tart• ja: felölük az isten is meghalhat, csak jó torja legyen. — Kutatni kezdte a kérdésre a feleletet, — Igen, ezek az emberek azt hiszik, minden áldozatot meghoztak azzal, hogy a termelőcsoport ba léptek. Ott aztán Van elnök, brl- gddvezető, pdrttitkdr, akik gondol, kodnak, törik a fejüket. Minek tör : jók magukat ők, ha valami nem megy a rendjén!! És miből indul ez pit — tette fel magának a kérdést a pdrttitkdr. — Nem érzik magukénak a szövetkezetét 1 Felsőhajt: Tjám, milyen nagy hibát követtünk el, nem fordítottunk gondot az emberek nevelésére! Hirtelen eszébe futott az, hogy mennyit bosszankodott, amikor je- lent őst kellett adni a népnevelők munkáidról, meg arról, hogyan no vekszik a népnevelőid r da. Kém egyszer ki is fakadt, hogy ettől sok- kai fontosabb munka is akadna. De ha több gondot fordítottak volna erre, akkor most nem lenne így. Meg kell változtatni az emberek gondolkozásmódját... De hol vannak a párttagokT — riadt fel a gondolatokból és tekintete végigfutott a termen. TJ agymási János ez idő alatt egyre jobban belelovalta magát a méregbe és már ordította: — Azt hiszi valaki, hogy nekünk az égből hullának a csizmák t 1 — s felemelte lábát, ügy mutatta: ilyen lábbelibe' menjek ki a vízbe, jégre, hogy megfagyjon a lábam?! Beszédét egy nyugodt hang zavarta meg; a mögötte ülő megkérdezte: — Aztán, mondja csak János bácsi, szombaton minek volt a városban T A pdrttitkdr egy meleg pillantást küldött a kérdezőnek. Nagy István, a pártszervezet egyik fiatal tagja mU. A pártlitkdr azonnal megér tette, mit akar Pista ezzel a kérdéssel, — Hogy-hogy minekf — zat-aro- dott meg Hagymást. — Világos, azt kérdeztem, minek volt a városban!! — Ugyan, meg vagy te bolondulva-1 Hisz magad is ott voltál. Láthattad, hogy vásároltunk. Megvolt a zárszámadás, kaptunk egy kis pénzt, hát vettünk valamit. Tán már ez is bajit Nagy, mintha nem is hallotta volna az utolsó mondatot, mostmár a tagság felé fordulva folytatta: — Csak azért kérdeztem ezt, mert Ilagymási elvtdrssal a városban találkoztam és dicsekedve mutatta, milyen szép ünneplő csizmát veit. Mondom akkor: Minek az magának, hisz van ünneplő csizmája, Azt válaszolja erre: „Kicsit kopottas már az, hát befogom viselni ...n T gy van ez, elvtársak — tárté ■*- szét kezét Nagy és utánozva ismételte Hagymásit: „Nekem nincs csizmám, nem megyek vizet leereszteni...” * Erre a tagok között harsány nevetés tört ki. Hagymást megszégyenülve levegő után kapkodott és mondani akart valamit. Azonban nem érkezett szó hoz jutni, mert ismét egy kérdés repült felé. Ezúttal a párt tikár kérdezte: — Mondd, Hagymást elvtárs, mivel foglalkoztál to a felszabadulás előttT HapymdM még nem■ tért egészen magához, de lassan. óvatosan válaszolt, mert újabb csapdát sejtett: — Mivel foglalkoztam volna! Azzal, amivel te. Cselédeskedtünk. — És negyvenöt után* — Kaptam hat hold földeákét, azon dolgoztam. De minek firtatod ezt, hisz úgyis tudod magad is, meg mindenki, aki itt van. — Szereted te a földet, Hagymást elvtársi! — Itt a pdrttitkdr előreftajolt as asztál fölött és tekintetét rászegezte a vele szemben álló emberre. Hangjában nem volt semmi gúny, inkább mélységes megérté*. Hagymdsi nem válaszolt. A párt- titkár várt egy Ideig aztán újabb kérdést tett fel:-— Ha mondjuk — egyéni gazda volnál és a te földedet öntené el a víz, mH csinálnál! A tagság csöndben, mozdulattá nul ült. Ha valaki mozgolódni kezdett, gyorsan lepisszegték. j / agymásihoz ez a második kirxx dós csak később ért el. Nem fogta fel mindjárt. Az előbbi járt eszében. Látta magát negyvenötben, amikor a földosztás volt. Egy darab földbe levertek egy karót, amelyen az ö neve volt. Nem ment aznap onnan tovább egy tapodtat sem. Körbe-körbe járta, itt is, ott is felvett egy marék földet és morzsolgatta ujjal között. Hogy örült a lelkel Végre, földje van, a maga gazdája tehet. Nem kell cse- lédeskednie senkinél! És aztán mennyi munkát fektetett bele! Kora hajnaltól, késő estig csak kint volt és dolgozott. A szívét adta a föld be . . . ...Az 6 földjén nem állt volna meg a víz, nem bizony, mert akárhogy is, csatornát ásott volna és leengedi. De itt a szövetkezetben... — s érezte, hogy belegabalyodik a dologba. Vannak, akik törik a fejüket lihélyette... S a hosszú némaság után megszólalt, hangja rekedtes volt: — Hiszen... a brigádvezetönk is azt mondta, hogy minek leenged- ni a vizet, Nem árt az még akkor sem, ha két hónapig van rajta! Majd a tavasszal elfolyik — s bizonyítást várva, a brigádvezetőre nézett. A brigádvezető magas, hajlott- x hátú negyvenéves körüli ember. Szikár arcbőrét két kidlló pofacsontja majd átlyukasztja. Most, hogy rákerült <* sor, kelletlenül húzta meg vékony szóját. Mint S3 holdas lAjzépparaszt került a csoportba, akinek jó gazdálkodó híre van. Ezért belépte után megválasztották brigádvezetőnek. Az emberek hallgattak rá, hisz legnagyobb részt olyanok voltak a csoport tagjai, akik csak a felszabadulás után kaptak földet és nem értettek anyagit a gazdálkodáshoz, Matolcsi, a brigádvezető most felállt. Szdjdt mosolygásra igazította és nagy hévvel magyarázni kezdett: — Hát, mondani mondtam-, hogy ráérünk leengedni azt a vizet, mert nem sokat számít, ha néhány hétig rajta áll. De persze, ha a tagságnak nuf-s a véleménye, akkor engedjük ie! Az elnök közbevágott: — Ugyan, Matolcsi elvtdrs! Ma gr. mint régi gazda, tudhatná, hogy milyen kárt okoz a növénynek, ha víz áll rajta, vagy jég. Hisz akkor nem kap levegőt... A pártlitkdr összehúzott szemmel figyelte a brigád-vezetőt. Hirtelen sorra bukkantak elő gondolatában az események. Az ö brigádja volt az a nyáron, aki legjobban ellenezte a. tengeri pótbépomdsát, a karesztsoros velőst! Ekkor olyasvalami jutott eszébe, ami rettenetes gyanút támasztott fel benne. Oyiilölködve nézte a brigddvezeto szögletes arcát. És az mintha csak érezte volna, igyekezett az előtte A terhielés élenjárói Reményi Béla a mátészalkai pálya! enni art ás 4-es szakaszának dolgozója. Hazánk felszabadulásának 8. évfordulója tiszteletére vállalta, hogy negyedévi tervét 3 nappal a határidő előtt, március 28-ra befejezi. — Máris elérte azt, hogy január havi összesített tervét 2 nappal a határidő előtt teljesítette. Napi munkáján kívül hősies erőfeszítéssel, fagyban és hóviharban elkészítette a mátészalkai fűtőház csillevágányát. Ezzel biztosította a gyors szénberakodást és a fűtőház idejében útnak indíthatja a mozdonyokat. Átlagos teljesítménye a csillevágány építésénél, a rossz idő ellenére is 115 százalék volt. Reményi elvtárs megbecsült dolgozó. Nemcsak a mátészalkai pá yafenntartásnál. hanem az egész megyében pé daképül tekintik. A munkafegyelem, a kollektív munka terén is példát mutat dolgozó társainak. Jó munkamódszerével állandóan segíti gyengébb elvtársait. Most azért dolgozik, hogy április 4-i vállalását minél hamarabb teljesítse, illetve túltel. jesítse. Kuruc* János a tiszalöki vízierőmü toronydarut kezelő brigádjának vezetője. 1952- ben átlagos teljesítménye 124 százalék volt. Brigádjával megfogadták, hogy ezt az átlagteljesítményt 2 százalékkal fogják növelni- Hazánk felszabadulásának 8. évfordulója tiszteletére 126 százalékos teljesítményt érnek el. Brigádjában tizen dolgoznak. Kurucz elvtárs állandóan élenjár a munkában és szakmai tanulásban, munkamódszerét átadja brigádja tagjainak, Egy év alatt olyan to- ronydarukezelőket tanított be munkájuk szakszerű végzésére, akik azelőtt soha nem dolgoztak géppel. Kurucz eh'társ jó munkáját bizonyítja az is, hogy a tiszalöki erőműnél 100 százalékos a gépkihasználás. Állandóan javaslataival és jó ötleteivel segíti elő az építkezés batáridő előtti befejezését. Újításai is nagyban hozzájárulnak a termelékenység fokozásához. Kurucz János elvtárs, miht szakszervezeti bizalmi is, állandóan szervezi és ellenőrzi a munkaversenyt. A tiszalöki erőmű dolgozói büszkén tekintenek rá. Gerőes Miklós 1950 óta dolgozik az erőmű zsilipépítkezésénél, mint motorszerelő. 1952. novemberében felterjesztették sztahanovistának. Most jelvényes sztahanovista és a szakma legjobb dolgozója. Fáradságot nem ismerve, dolgozik, hogy műhelye minél jobban teljesítse tervét. S így el tudja látni a zsi- iipépítkezés munkálatait. Április 4. tiszteletére vállalta, hogy a műhelyben a hiányzó gépalkatrészeket a legrövidebb időn belül felszereli s a gépeket állandó karbantartással a leggazdaságosabban használja ki. Gerőes elvtárs szakszervezeti bizalmi. 7 ülő mögött elbújni. A párttitlcÁr szerette volna magát fejbevemi, hogy miért is nem figyelt fel orré hamarabb. A múltkor is, amikor megdöglött az egyik legszebb tehén, az elölte való napokban Matolcsi ott ólálkodott az istálló körül. Vedig ritkán szokott ott megfordulni. Mikor a tehenei felbon- colták, szeget találtak a gyom,rá. ban, Akkor art gondolták, vétellé mii került a takarmány közé... A pdrttitkdr mostmdr, mintha tűkön ült volna. Gondolatait, a vitát a járási pártbizottság UH kárának, Szabó elvtársnak az érkezése szorította meg, aki rövid ideig beszélgetett az asztalnál velő és az elnökkel. Csak egyes szavak jutottak el a tagok füléhez: ,.. sokkal több van neki... más dolgozza... Matolcsi nyugtalanul mozgolódott. Különösen a-kkor, amikor a. falvak nevét hallotta, ahol ellitkaU földjei vannak. Úgy érezte magát, mint egy sarokba szorított fcncvad. Homlokán hideg vcrcjtékcseppek gyöngyöztek, agya megfeszített erővel dolgozolt. Hosszú évek óla folytatóit kétszínű játéka alatt sohasem volt még ilyen nehéz helyzetben. Egy pillanatra nagy nyugalom fogta el. Elhatározta, utoljára még megpróbálja mayát tisztára mostní. Csendesen, szinte alázatosan felállt, várt addig, míg az asztalnál ülök is észreveszik, aztán beszélni kezdett: — Elvtársak, csak azt akarom- mondani, megismételni, amit a: előbb beszéltem, mert úgy veszem, észre, engem kezdenek hibáztatni a vízleeresztés elodázása miatt. Én tényleg úgy tartottam, „mit számít az a néhány hold, amit elöntött a víz, amikor nálunk a szövetkezetben százakról beszélünk”. Ebben hibás vagyok. Most már azt mon dóm,, menjünk... Matolcsi nem tudta végigmondani. A párttitkár haragosan felugrott és szavábavdgott: — Olyan ez, mint a fajtája! —• mutatott Matolcsira. — Most, hogy szorítóba, került, beismeri kicsi bűnét, hogy a pggyot takarja! Matolcsi- nak több mint ötven hold földje van! Szétszórtan, különböző falvak határában. Ezért nem tudtunk eddig rájönni! KuláJc! Be férkőzött a csoportba, így akarta belülről bomlasztani, kihasználva az emberek maradi gondolkozását! A nagy terem izgatottan leim) rajlott. Ilyet nem, vártak ma estére. Kiáltások hallatszottak innen is, onnan is: — Biztos 0 volt, aki a károkat okozta a csoportban! A jószág elhullásában is aß 6 keze van! Mat ölésit csak az mentette meg, hogy keresztülfurakodott az embereken, elszaladt. A kizárásról egyhangúlag hoztak határozatot. Amikor vége lett a gyűlésnek, csak Hagymást sompolygott el szótlanul, észrevétlenül., t * \1 ásnap kora reggel ott voltak lrx a csoporttagok a vízzel borított határrészen. A csákány csengő hangot adva csapódott a kemény fagyban. Néhány helyen víz frees- csent fei az ütés nyomán. Vidáman folyt a munka. Ott volt Hagymást is. Amikor jöttek kifelé, még néhányon odaszóltak neki: „na, minek jössz, hisz neked nincs csizmád!” — de aztán abbahagyták. Az iga zat megvallva ludasnak érezték magukat. Hagymáéi szótlanul dől gozott jóidéig. Csak, amikor megálltak rágyújtani, akkor jött meg a kedve és kezdett el beszélgetni: *— Tudjátok, olyan jó kis csizmát véltem .., A FK A TPTTAV
