Néplap, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-05 / 30. szám
NÉPLAP 1953 FEBRUÁR 5, CSÜTÖRTÖK 2 HOGYAN VEZETEM a politikai iskolák vezetőinek szemináriumát Hazánkban a szocializmus építésének jelenlegi szakaszában, a negyedik tervesztendőben, — a háborús gyujtogatók ellen vívott békeharc új harci szakaszában fokozott feladatok állnak előttünk. Az, hogy miként álljuk meg helyünket a nagy Szovjetunió oldalán, mint ÚJ rohambrigád, milyen gyorsan érjük utói .illetve szárnyaljuk túl a legfejlettebb Imperialista államokat gazdasági téren, — nem kis mértékben rajtunk — propagandistákon Is múlik. Rákosi elvtáirs nem egy beszédéiben figyelmeztetett bennünket, ltogy „mi kommunisták mindenért felelősök vagyunk, ami ebben az országban történik." Ez a felelősségtudat hat át engem is propagandista- munkámban. Amikor hazatérek Nyíregyházáról, a propagandista konfe. renciáról, elsősorban a megjelölt irodalmat igyekszem mielőbb összegyűjteni kis könyvtáramból, vagy a 1 hiányzókat kölcsönkérem. Megnézem régebbi jegyzeteimet. Az anyag összegyűjtése után átgondolom a téma jelentőségét és számot vetek arról, kiknek kell megtartanom az előadást. Átolvasom a 'kötelező irodalmat és a legfontosabb részeket — saját könyvemben, — a lap szélén megjelölöm. Azokat a szavakat, melyek nem eléggé közismertek, külön lapon gyűjtöm s az idegen szavak szótára segítségével megkeresem a helyes magyar kifejezéseket. Általában az ajánlott irodalmat is átolvasom s megjelölöm azokat a részeket, melyek köz. vétlenül az anyaghoz tartoznak. A Szabad Nép, Néplap és más lapok, folyóiratok félretett számaiban megkeresem a korábban megjelölt cikkeket, grafikonokat és kimutatásokat, melyek kapcsolatba hozhatók az egyes témakörökkel. Átgondolom, milyen szépirodalmi műveket olvastam, filmeket vagy színdarabokat láttam, s hogyan használhatnám fel azokat előadásomban vagy a szemináriumi anyag vitájában. Rendszeresen gyűjtöm n községi, járási, megyei és országos eseményeket, melyek segítségével szemléletesebbé tehetem az egyes elvi kérdéseket. Ezután elkészítem a beszédvázlatot az útmutató által megjelölt témakörök szerint. Az előadás bevezető részében rámutatok a soronlóvő anyag tanulásának jelentőségére s röviden a fő kérdéseket is elmondom. A két-liárom főkérdésen belül alkérdéseket lg dolgozok ki, mert ez a módszer felkelti a hallgatók figyelmet. Az előadásban helyenként megjegyzem azt is, a propagandisták milyen módszereket alkalmazzanak a politikai iskolákon, hogy a hallgatóikkal jobban megértessék az anyagot. Vita után rendszerint összefoglalom az egyes főkérdések lényegét. A nehezebb elvi kérdéseket az életből gyűjtött példákkal szemléletesebbé teszem. A fontos megállapításokat aláhúzom, hogy előadás közben ezeket különös érthetőséggel, meg felelő hangsúlyozással mondjam el. A szeminárium másik fontos része az előző anyagból levezetendő vita. Ez legalább olyan gondos felkészülést kíván, mint az előadás. Minden foglalkozást konzultációval kezdünk. A tapasztalatom azt mutatja, hogy ezt is Irányítani kell. A konzultáció után következik a korábban leadott anyag vitája az elkészített vitavázlat szerint. A vita és az előadás ideje nem haladhatja meg az előírt időt, mert ezek megtartása után időt kell szentelni a szeminárium módszerének megbeszélésére s a hosszú vita és előadás könnyen unalmassá válhat. Egy-egy propagandista sze. rainárium három és félóráig szokott tartani. Járásunkban az oktatási munka sokat Javult, da még bőven van tennivaló. Hogy ezt még jobban elősegítsem, versenyre hívom ki járásunk propagandistáit a követke. ző pontok szerint: Április 4-e tiszteletére a látogatási fegyelmet megszilárdítjuk, megszüntetjük a hiányzásokat. Á . hozzászólók számát növeljük, hegy minden egyes szemináriiuntrallgató belekapcsolódjon a vitába. Ugyanakkor arra törekszünk, hogy minél közelebb hoz. zuk a tanult anyagot a gyakorlati élethez és a tanultakat gyakorlati munkánk folyamán hasznosítsuk. Zajtaí Antal, másodéves propagandista Szemináriumvezető. Kisvárán. Uj vezetőséget választott a magyi állami gazdaság MSZT*szervezete A magvl állami gazdaság MtiZT- tízervezetc ezideig nem élt szervezeti életet. A tagság egyhangú lelkesedéssel új vezetőséget választott. Olyan MSZT-tagok kerültek a szervezet élére, mint Sólyom tagtárs. Megígérték: a gazdaság MSZT-szervezetének jó munkája által segítik a gazdaság feladatainak megoldását is, elsősorban a fejlett szovjet mezőgazdasági módszerek ismertetésével. Életre keltik az eddig kevés és hiányos munkát végzett színjátszó csoportot, a tagok részt- vesznek a tegmészettudományi, történelmi és irodalmi előadásokon és azok vitáiban. Több gondot fordítanak az MSZT-szervezettői kapott brosúrák tanulmányozására, hogy növeljék a tagság politikai és általános tájékozottságát, — növeljék a tagságban a Szovjetunió iránti szeretetet, ragaszkodást. A veaeíőségválasztó taggyűlés után a tagság meghallgatta a magyar Irodalomtörténeti társaság előadójának ismertetését Petőfi Sándorról. Albert Antel, n Néplap levelezője. T mm I •• uk or Az úri Magyarország népénak elnyomatásától, sz«n. védéséiről ködünk okmányokat ebben a rovatban s bennük, mint a tükörben láthatják a dolgozók, milyen nagy a különbség a múlt és a jelen között, £sy nyírKarászi volt napszámos zsellér kérvénye Az alábbiakban egy kéményt közlünk, amely a megyei levéltár iratai között hevert Annakidjóa egy nyírkárászt cselédember írta az alispánhoz. A kérvény elárulja, hogy a Magyar Tanácsköztársaságot megbuktató úri bitangok milyen kegyetlen elnyomással tiporták el a OolgozóknJt a Horthy-fasizmus ével- Oen. A kérvény így hangzik: „Nagyságos Mikccz István vármegyei alispán úrnak! Alólírott Harros László nyírkarászi szegény földmunkás a legmélyebb alázattal a kővetkező panaszomat terjesztem fel igazságszolgáltatás és jogorvoslás céljából Nagyságod magas színe elé. 1914 évben Kulin Géza nyírkarászi nagybirtokosnál szolgáltam, mint esztendős kommenciős kocsis. Cselédbéli szolgálataik kiterjedt az 1915. évre is. 1915. március havában a szekerével és két lovával elküldött engem erőszak., at a. hadszíntér mögé a trénoszlophoz. A község Elöljárósága engem nem küldött, csak a gazdám fogatát rendelte ki, ellenben fentnevezett gazdám nyomott el a nagy családomtól maga helyett trénkocsisnak. Mikor én a, fogatán elmentem, a cse- lédbeli kiszegödött ágy termény-, mint pénzfizetésemet elfogta, lettévé feleségemet és három kisgyermekeméi az éhhalálnak. 5'őt még továbbment és feleségemet folyton zaklatta a házból akarván kizavarni, szegény féleségemtől 450 koronát erőszakolt, csalt ki házbér fejében, holott az jogos cselédlakásom volt. Épp ezért, mivel ö küldött cl maga helyett trénkocsisnak és nem a község, a hadisegély bon a feleségem jóidéig nem részesült, birtokos gazdám, pedig nem mért kommenr dót a családom részére, s így majd elhaltak éhen. Ebből kifolyólag kérem, Nagyságodat, mint a, vármegyei szegény cselédcmberck ügyeinek intézőjét, szíveskedjék a jogtalanul elvett 450 korona házbért fentnevezett birtokostól visszavenni szegény beteges családom életfenntartására és egy évre a gabom- és pénzfizetést részemre megítélni. Továbbá az elmúlt 1918 évben szabadságon voltam itthon s dolgoztam neki 4 teljes napot, erről sem fizetett ki. 1919 évben IS napot dolgoztam neki, azt is ingyen kívánja el egy föWiözragadt szegény, nagy családdal bíró hadirokkant embertől, dacára annak, hogy ő idehaza a háború folyamán hadi- milliomos lett. Nem méltányolja a szegényt jelenleg sem. Nevezetesen a község szélén vem a régi Okoli- csányi kastély, e körül vannak a cselédlakások, melyek közül sok üresen állna, ha ilyen szegény, hajléknélküli emberek kényszerűségből ki nem vevék haszonbérbe. Nyírkárászon egy paraszthoz egy szobájának évi haszonbére nem több az általános jogszokás szerinti tiO—70 koronánál, ü azonban, kihasználva a szegény ember nyomorult helyzetét, pláne az olyanét, ki az öt és féléves háború borzalmait átélte a harctéren, egy ilyen kis rozoga, egészségtelen szóbélért, lyukért követel tőlem és társaimtól 40—fi ■napot dolgozni azt is a hosszú nyári napon, amikor a szegény ember egy kis pénzt ruházatra kereshetne, avagy aratással magának egy kis élelmet télire biztosíthatna. Hanem megyünk azonnal, a házból való kidobással fenyeget. Emiatt vagyok most is úgy én, mint társaim ruha és kenyér nélkül. Szíveskedjék Nagyságos Alispán Vr ebben az ügyben is olyan irányban intézkedni, hogy mind ez alól a robotmunka alól fel legyünk szabadítva és csak a rendes házbért fizessük pénzben s egyben odahatni, hogy a mai rendkívüli viszonyok közepette, amikor az ember lakást egyáltalán nem tud kapni, kilakoltatásnak helye ne legyen... A kastély körüli dlszkcrtből a fákat kivágatta, de a fatövek és gyökerek benne maradtak a földben. Engem felszólított, hogy irtsam ki és amennyit kiirtok, vessem be és az évi termés az enyém lesz. Mikor már a termés megérett, engem nem engedett bele, mondván, hogy feles a termés a krumpliból, harmados a tökből. Sőt az egész töktermést clvitette magának. Kérem mély hódolattal ezeket részemre visszaítélni. Hízom Nagyságod pártatlan igazságérzetében, hogy egy szegény éhező családot jogos követeléseinek kérésében meghallgat és egy hadimilliomos önkényeskedése és kapzsisága ellen megvéd, maradtam Nagyságodnak Nyírkárászon. 1919 december 21-én kézcsókoló alázatos szolgája: . LTAVROS LÁSZLÓ hadirokkant, napszámos zsellér.” Az alispán „intézkedett”: közölte Havros Lászlóval, hogy áprlis 4-lg bennmaradhat a lakásban, aztán mehet, amerre akar,.. j Anarcson már 45 dolgozó parasstcsalád lépett be a szövetkezetekbe B. Tahitvh Sándor Anar csőn A. Csépke Kálmán szomszédságában lakik. 11. Takács elvtárs párttag. Az egész faluban arról híres, hogy a legjobban tud gazdálkodni. A falu lakói mindig figyelemmel kísérték munkáját, szeleitek volna elsajátítani tőle a magas hozam elérésének „titkait”, l’ersze, nem ment az olyan l.öny- nyen. Nem azért, mintha féltette volna tudását társaitól. Sőt, nagyon szívesen elbeszélgetett velük a föld művelésének módjairól is. Anarcson most is neki volt az egyéni gazdák közül a legjobb termése. És segítségével nem egy dolgozó paraszt növelte a föld hozamát, amennyire a kisparcellás gaz áálkodás szűk keretei engedték. It. Takács elvtárs esen a héten egyik reggel korábban mérte végig nagy, hosszú lépésekkel az udvart, mint máskor szokta. Közben mindig a szomszéd portája felé tekint- getett. Alig várta, hogy A. Csépkt Kálmánt megláthassa az udvaron. Már jól kivilágosodott, mikor Csépke szomszéd kiment a. jószághoz, Ta,.ács elvtárs, amint meglátta, mindjárt megzörgette a kóró- keritóst. így adta tudtára Csépke szomszédnak, hogy jöjjön közelebb, mert fontos mondanivalója van. E. Takács nem is várja, hogy Csépke közelebb kerüljön. Máris elkezdi: — Szomszéd, én mór egy pár napja nem tudok aludni. At éjsza kát most is végigvirrasztottam... — Hát ml a baj? — kérdezi nagy érdeklődéssel. — Bajnak nem éppen baj, de ... az éjjel, hiába nem aludtam, mégis álmodtam. Mégpedig azt, hogy jó volna nekünk is... egy új csoportot alakítani — tréfálkozik most már. — Csoportot... — méri végig félseemmei Csépke Takács elvtársat. Arcán látni, gondolkodott már ö is ezen, de még „dacol” és azt mondja, mindjárt: „Én nem megyek a csoportba .. — Én pedig belépek — mondja választ sem várva határozottan 11. Takács elvlárs. — Beszélek azokkal az emberekkel, akik nek arra van a földjük, amerre az enyém. És a mi földünkön közösen, csoportban fogunk dolgozni... Uj csoportot szervezünk... Hiába nyavalygunk mi így, külön-külön, nem ér az semmit. A Petőfi tagjai, igaz, a. nyáron többet heverésztek, mint dolgoztak, mégis jobb termésük voll, mint nekünk. Hát, ha még rendesen dolgoztak volna ... — Jobb kermés ... Mert jobb volt a földjük is! — Olyan, mint a mienk. Csak ott traktor szántott, nekünk meg kis eke. És nem bírta úgy a talaj a szárazságot.. ! Csak azt bánom, hogy már tavaly be nem iratkoztam. Itt vannak Hzabó szomszédé.;. Mióta csoportlagok lettek, mi bajuk van? Semmi. Pedig a nyá- .on felényit dolgoztak, mint mi. Már pitymallatkor mentünk a halárba, vakulásig dolgoztunk. Mégis, a náluk lévő sok hiba mellett is van búzája a szabad piacra a Petőfi tszcs, tagjainak. Meg krumplijuk is, nekünz meg még az évi kenyér is szűkösen termett meg. Ezt én mondom, aki mindig megadtam a földemnek, ami egy jó ieiméshez kellett! Mi így csak dolgozunk, haszon meg kevés van. Magának is öt mázsát termett a búzája. De a csoporté meg nyot- cat ,. ! * Anarcson nemcsak D. Takács tSánuor és A. Csépke Kálmán beszélgettek így arról, hogy megkezd jék-c a szövetkezeti, életet. Hanem az egész község valamennyi dolgozó parasztja. Takács elvtárs ezután a rövid beszélgetés után mégsem maga. ment cl a tanácsházára, hogy aláírja a belépési nyilatkozatot. Hanem azon az úton mellészegődött a szomszéd is, A. Csépke Kálmán. Szótlanul lépkedtek egymás met lelt. De már mindegyikük tudta, hogy a másik mit akar. B. Takács elvtárs volt az, aki először odu- Irta nevét a belépési nyilatkozatra. Utána, pedig elindullak együtt, hogy beszéljenek paraszttársaikkal. Este már 17 dolgozó parasztcsaláa társult hozzájuk. Megalakult az új Kossuth termelőcsoport. Ezen kívül, a Mr hallatára, hogy B. Takács elvtárs csoporttag lett, még SS dolgozó parasztcsalád a régi termelőcsoportba iratkozott be. As új csoporttagok aüb írták alá a belépési nyilatkozató3 kát, máris gondoskodtak arról,, hogy a csoport tagjai ebben az évben jó eredményeknek örvendezi hessenek. A. Csépke Kálmán mád az istállót is „kinézte”, ahová (k közös jószágokat viszik majái B. Takács elvtárs pedig arról be) szél a tagoknak, hogy „az iskolák hoz nem messze van egy nagyi üres kert, oda rakjuk majd a mcj legágyat. Az lesz a legjobb, mer jó, szélvédett hely...” Már k szül az új csoport tagsága anu\ hogy az ulakuló gyűlés után mégis kezdik a. melegágynak való trágya kihordását, amit majd közösén adnod; össze a tagok... Anarcson minden dolgozó paraszti tekintete a termelöcsoportokra irányul most. Egyre többen keresik fel a, szövetkezeti irodát és a tanácsházat, hogy aláírhassák a belépési nyilatkozatokat PAPP A KÖZVÉLEMÉNY ELÉ A lemaradt utasok — Képzeld .—lihegte cl bánatát a, pórul járt utas ismerősének, — Lemaradtam a vonatról..! —Hm... hm! — csóválta fejét az nagy részvéttel. De, ismervén u pamszkodót — aki imigyen nem egyszer mondta már el neki efféle búját —, csendesen megjegyezte; — óh, mond: nem kellett volna most is hamarabb felkednedf Megyénkben széles méretekben bontakozik ki az új, területi verseny. A nyírbátori járásbeli kezdeményezők szavára, nem egy visszhang érkezett már, még a távoli fehérgyarmati járásból is. Söl, a, versenyre keltek már új eredményekről is beszélhetnek. De a megyei versenybizottság még mindig nem gondoskodott arról, hogy a területi kezdeményezők felhívásairól készült röplapokat (közel egy hete elkészültek) elszállítsák a nyomdából... A hálátlan nyúlcipők Nem is olyan rég, a na-gykáliéi gépállomás országos elsőségéről volt híres. Most újból azt hallani, hogy elsőnek akar né! szalagot szakítani a gépállomás. Csakhogy hálátlanok azok a, nyúlcipők, amiket a, lábára húzott... Hogy miért? Azért, mert a nagykallói gépállomás már elkészítette éves tervét, a körzetéhez tartozó szövetkezeti gazdaságok pedig jóformán hozzá sem fogtak a tervezéshez! Nem lenne vájjon jobb a gépállomás tervét a szövetkezetek tervéhez igazítani?! (Azt már meg sem kérdezzük, adnak ö segítséget a nagykál- lyi gépállomás-beliek a szövetkezetek terveinek elkészítéséhez...)
