Néplap, 1953. január (10. évfolyam, 11-26. szám)

1953-01-25 / 21. szám

4 K fi V TU A r 195?. JANUAR 25, VASÁRNAP „Rút a trágya, de szép cipó lesz belőle“ A „Klusnyikovo“-kolhoz eredménye« trágyakezelési módszere Természettudományos Ismeretterjesztő Könyvhét kezdődik megyénkben Rákosi elv tára országgyűlésibe- izédében megemlítette, hogy ami kor májusban nálunk jártak a Né­met Demokratikus Köztársaság mezőgazdasági szakértői. nem győztek csodá'kozni a mi ala­csony terméseredményeinken. — Ezeknek az alacsony eredmények­nek fő okát a rossz trágyakeze­lésben látták. Lépten-nyomon fel­hívták figyelmünket a helytelen trágyakezelésre, amelynek követ­keztében a földbe már értékét vesztett, gyakran szinte csak szal­mából álló trágya kerül- , A né­met elvtársak vé'eménye szerint egyedül a helyes trágyázás követ­keztében — amelynek végrehaj­tása úgyszólván semmi befekte­tést vagy munkatöbbletet nem igényel, — 25—30 százalékkal meg tudnék emelni terméshoza­munkat" _ mondotta Rákosi e.v­társ. ALLANDA MAGAS TERMÉSHOZAM A szovjet mezőgazdaság példá­ja mindenben igazolja Rákosi elv­társ szavait. Nincs ma már o yan kolhoz a Szovjetunióban, ahol a kolhozparasztok saját tapasztala­taik alapján meg ne győződtek volna a jó istállótrágya termésfo­kozó hatásáról. Ezzel magyaráz­ható az a nagy igyekezet, ame y- nek célja minél több és minél jobb minőségű trágya biztosítása. A tambovi terület kolhozai pél dául tavaly télen március 10-ig 214.000 szekérrel több istállótrá gyát gyűjtöttek és hordtak ki a földekre, mint az előző év te ón. Igen figyelemreméltók a mosz kvai terület Klusnyikovo kolho­zának módszerei és eredményei. Ebben a ko’hozban a gabonafélék átlagtermése az utóbbi tíz évben, beleszámítva a legkedvezőtlenebb időjárású éveket is. — 24 mázsa hektáronként, burgonyából ped g 200 mázsa. Ez az állandó magas termésho­zam jelentős mértékben azzal ma­gyarázható, hogy a kolhoz ko­moly figyelmet fordít az istálló- trágya felhasználására, A szántó­földi füves vetésforgóban a meg­művelt terület minden hektárjára körülbelül 10 tonna értékes szer vestrágya jut, három nagyobb táb­lára pedig hektáronként 20—30 tonna trágyát hordanak ki évente. TRAGYAGYÜJTÉS A HÁZ­TÁJI GAZDASAGOKBAN A kolhoz tulajdonában száznál több, a kolhozparasztok háztáji gazdaságában pedig közel száz szarvasmarha van. A kolhoz ál at- tenyésztő telepén az egy-egy szarvasmarhára számított trá­gyamennyiség évente 14 tonna. — Ezenkívül minden évben 7—8 tonna érett, vagy félig érett is- tá lótrágyát hordanak ki egy-egy háztáji gazdaságból. Ez az aránylag magas trágya hozam főleg azzal magyarázható, hogy az állatok alá ke1 lő mennyi­ségű almot használnak: 4 kilo­gramm szalmát naponta egy ló a’á és 6 kilogrammoí egy szarvas- marha alá. Az alom fő fajtái az őszi és tavaszi kalászosok szal­mája, va1 amint a tőzeg. Ritkábba- alkalmaznak almozásra fűrész­port, falevelet és egyéb anyagot. Kiszámították, hogy száz rész búzaszalma 170—300, száz rész “:ölgyfalevél 400, száz rész sík áp -őzeg 500—700. száz rész felláp őzeg 1000—1500, száz rész fa forgács 300. száz rész fűrészpor 400—445. száz rész burgonyaszár nedig 180—220 rész vizet szív H. Mennél szárazabb az a’om, annál nagyobb a nedvszívókéuessége ér így annál kevesebb kell belőle. ALMOZAS — SZECSKÁ­ZOTT SZALMÁVAL Ismeretes, hogy minél több le­vet tartalmaz a trágya, annál ér­tékesebb. A kolhoz istállóiban már évek óta 8—10 centiméter hosz- szúságúra szecskázott szalmát haszná'nak alomnak. A sza’ma- szecska nedvszívóképessége igen nagy, mégegyszer annyi nedvessé­gei szív fel, mint a rendes szalma. Az ilyen aprószalma egyenlő mértékben nedvesedik át, a trá­gya gyorsabban érik be és — ami kü-önöseti fontos — egyenletesen szórható szét a földön és jól alá lehet szántani. A tapasztalatok alapján megállapították, hogy szalmaszecskát használva alom nak, az ístállótrágya termésfokozó hatása 30—35 százalékkal na­gyobb lesz. A kolhozparasztok nagy fontos­ságot tulajdonítanak annak, hogy helyesen gyűjtsék össze a trágya­levet. Az istá’lókban híd'ásokat készítettek s a trágyalé a lefolyó­kon keresztül a trágyalékutakba folyik, A trágyalékutak vagy me­dencék falát 25 centiméter vas tagságú agyagréteggel szigetelték, hogy megakadályozzák az elszi­várgást. A nagyobb kolhozokban, va'amint a szovhozokban boton- ból építik a trágyalékutakat cs jól zárható fedéllel látják el, a trágyalé tetejére pedig olajat ön­tenek, hogy a nitrogénelbomlást ezzel is csökkentsék. A trágyalevet tavasszal és nyá­ron leginkább a konyhakerti vete­ményesben használják, ősszel és télen az istállólrágyát öntözik ve­le, de felhasználják tőzegkom- poszt készítésére is. A háztáji gazdaságokban ösz- szegvüjtött és a kolhozföldekr- kihordott istállótrágyáért a ko’- hozparasztoknak megfelelő mun '-aegységeket számítanak fel. Egv szekér istállótrágya, illetve egy mázsa baromf'trágya összegyűjté­séért és kihordásáért egy-egy munkaegységet írnak jóvá. ,.Rút a trágya, de szép cipó l*sz belőle" — tartja egy magyar köz­mondás. Bizonyítják ezt a kolho­zok és az élenláró magyar tér me1 őszövetkezetek eredményei is A trágyakezelés és a trágyázás új módszerei hozzásegítenek hogy gyümölcsözőbb legyen mun­kánk. Csakis a jól trágyázott fö’d há'álja meg a belefektetett mun­kát! Január 30. és február 9. között kerül sor elsőízben Magyarorszá­gon a Természettudományos Is­meretterjesztő Könyvhét megren­dezésére. A Könyvhét feladata az, hogy széles körben mutassa meg a természettudományos is­meretterjesztő könyvek olvasásá­nak szerepét népünk kulturá is fejlődésében, a tudomáuyellenes nézetek, a maradiság, a babonák elleni, a klerikális reakció nép- butítása elleni harcban. A Természettudományos Könyv­hét során megyénk üzemeiben- gépállomásain, állami gazdaságai­ban. isko’áiban. falvaiban, városai­ban, könyvtáraiban is könyvkiállí- tásokat, előadásokat, könyvvásáro­kat tartanak. A Magyar Szabadságharcos Szövetség dohányfermentálóbeií alapszervezetéről Üzemünkben, a nyíregyházi do­hányfermentálóban csak nemrégi­ben született meg a Magyar Sza­badságharcos Szövetség szerve, zete. A lege.ső feladatunk az volt, hogy elegendő tagja legyen szervezetünknek, éppen ezért meg­indítottuk a tagtoborzást. A szer vezet legjobb aktívái, Varga Pál, Koppányi András és Karafa Já­nos elvtársak kezdtek munkába, hogy a mi üzemünkben is jó! mű­ködő szervezet jöjjön létre. A tagtoborzási munka igen jó ered­ményekkel zárult. Az elvtársak megismertették a dolgozókkal a Szabadságharcos Szövetség cé ki­űzéseit, programmját és megmu­tatták, hogy milyen nagy szerepe van abban, hogy a dolgozókat a béke harcos, megbízható katonái­vá nevelje. így rövidesen igen sok dolgozó lépett szövetségünk­be. Voltak o yan kiváló szer­vezők is. mint Varga elvtárs, ak 15 dolgozót győzött meg arról, hogy legyen a szövetség tagja. Ahhoz, hogy rövid idő alatt ilyen "ó eredményekkel tudunk dicse­kedni, nagyban hozzájárult az üzemi pártszervezet. A pár'szer- vezet titkára, Szita János elvtárs igen sok segítséget adott szerve­zetünk működésének sikeres e'in­dításához. A párttitkár elvtá's résztvesz minden vezetőségi u é- sünkön, ahol hasznos tanácsaival segíti szervezetünk előrehaladá­sát. De biztosította például a he­lyiséget is szerveze'ünk rés-érc. A szervezet megalakulása e'.őre­lendítette a termelést is. A szer­vezet tagjaiból brigádok alakul tak s ezek versenyre hívták egy­mást. A tagszervezés befejezése után megkezdtük az előkészülteket a kiképző tanfolyamok megindítá­sára. A vezetőség tagjai beszél­gettek minden egyes élvtárssal ar­ról, hogy mi yen kiképzésben sze­retne részesülni Leghamarabb a 25 tagú lövészkor alakult meg. A kiképzést ünnepélyesen kezd­tük meg. Bár üzemünkben három műszakban dolgoznak és igen sok elvtárs az éjszakai műszakról jött el a kiképzésre, mégsem hiá­nyoztak, csak azok. akik a reggeli váltásban dolgoztak. Már az első órán is igen nagy érdek'ődés nyil­vánult meg. Reméljük, hogy a ta­nulással'együtt ez még fokozódni fog, s minden bizonnyal eredmé­nyesen is fejeződnek be majd a kiképzések. Azonban nem hal'gathatjuk el szervezetünk hibáját sem. Idáig igen keveset foglalkoztunk a nők bevonásával. Különösen nagy hi­ba, hogy a tagtoborzásnál nem fi­gyeltünk fel erre a káros jelen­régre. Ennek „eredménye" most, a kiképzések megindulásakor lát­szott meg: a tanfolyamokra csak egyetlen nődo'gozó je’entkezett. További feladatunk, hogy ezt a h:ányosságot megszüntessük és mindent megtegyünk azért, hogy a kiképzések sikeresen fejeződje­nek be. VIRÁGH ÁRPÁD Nagy Sándor Sstálin-díjas: DÉLSZLÁV BALLADA Egy államvédelmi határőrtő; hallottam a következő történetet. S~irlovity Már kő fiatal jugo- szláv katona (volt partizán) a magyar határon teljesített szol gálától. Már a negyedik esztende­je, mert a hivatalos három év ezen az őszön letelt. S hozzá még két esztendeje szabadságon se volt odahaza, mert Sibalin, a határőr­század parancsnoka igen nehez­telt rá. Márkó azt is sejtette, hogy miért? .,. Egy alkalommal ugyan­is rajtakapta, amint kedvenc hang- szerén, a tamburdn tüzes kólókat játszott, ami a magas őrállásból messzire elhallalszott. így aztán a drótakadály magyar felén is hall­gatták s nem egyszer táncra per­dültek rá a mezőn munkálkodó parasztlányok, de az őrszolgálat is vigabban telt és katonabajtár- sai is csak egyre biztatták a zené­lésre. Márkó nem látott semmi bűnt ebben, egészen addig, míg Sibalin hadnagy, az UDB tisztje meg nem lepte: — Mi az?... Szerb cigány, magyar tánc?... — ordított rá. — A kormány harag­ban van velük, maga meg barát­kozik?... — és kikapván kezéből a hangszert, földhözcsapta. rágá­zolt. Márkónak mintha a szívét taposták volna szét, mert mindene volt neki a hangszer. Húrjaival maga elé tudta varázsolni az er­dőktől göndör Zlatar-hegyct amelynek oldalán legeltette egy­kor kecskenyáját, Prijepolje fatut az ezüstvizü Lim folyó mell tt ahol szu etett, édesanyja szelíd •zomorú tekintetét, ahogy mind keservesebben búcsúzkodott tőle le főleg a gyenge kis Szm lj-'t látta ott a húzók közt, szerelme feleségét, akivet a hegyi parti­zánharcok idején ismerkedett meg akinek életét köszönhette. Szmil­ja volt ugyanis annak a szénége­tőnek a jeánya, akinek kunyhójá­ban kiheverte Márkó a pivai nagy bekeritőcsatában szerzett sebesü­lését. He Márkó jól tudta, hogy nem a vén szénégető gyógyfüvei segítettek rajta, hanem Szmiljács. ka szemérmes csókjai. Ezek a csókok történetünk ide­jén is ott égtek Márkó emlékeze­tében s immár jobban fájtak, mint régen a gránáthasította sebek. Az dö és a távolság nemhogy csilla­pította volna Márkó lelkének gyötrelmes lángjait, hanem csal még szította, s sokszor hullottak könnyei a pengő húrok közé. De amióta széttörték tamburáját, még az önfeledt kitárulkozás gyönyö­re sem maradt meg lelkének s be­lül parázslóit az, még iszonyúb­ban. f? s az akkori eset óta szabad ságra sem engedte Sibalin hadnagy. Figyeltette, spicliket ál­lított utána, gyanakodott rája, k' akarta fürkészni Titó-hűségét Márkot bántotta ez nagyon, mert ki lett vo'na hűségesebb Titóhoz, mint ö, aki a pivai nagy csatában védelmezte a vezér életét. Ö volt az: Orlovity Márkó, aki a Sár­kány-szikla alatt egyetlen géppus­kával fedezte Tito menekülésének útját, neki mondta a vezér, hogy ..fiam, nem tudom, mi a neved, de ha innen megmenekülünk, nagy ranggal jutalmazlak". És akkor ő ott állt a szűk szo­rosban három éjjel, három nap, a rettenetes ágyútüzben, a meg­megújuló rohamokban, de a Sár- kány.sziklánál nem jutott át egyetlen fasiszta sem. S akkor még őt merik hűtlenséggel gya­núsítani ilyen kupecfattyúk. mint Sibalin is, aki a sombort piacon elfeketézi a lejzévcvséji élelmét, do­hányát, s abból járatja selyembe szabadkai ringyóját. Ez az átko­zott, akit az egyik zágrábi legény felismert, mint Ante Pávelics csendőrét, J\/J árkot, ha erre gondolt, elbo- rította a düh, szeme vörös karikákat hányt. Nem hitt ö ab­ban sem, amit Sibalin folyton, folyvást hangoztatott, hogy Titj állítólag összeveszett volna a Szovjetunióval. Sohasem hitt vol­na a vezérről ekkora hűtlenséget, hisz ezt minden partizán tudta, — hogyha a Vörös Hadsereg idejé­ben nem jött volna, akkor a hitle­risták bizonyosan kiirtották vol­na a jugoszláv népet. Erről maga Tito is beszélt akkoriban. Nem, ö nem hitt ezeknek a mendemon­dáknak, de az újságoknak sem. A parancs azonban qz volt, hogy gyűlölni kell az oroszt, a magyart s így Márkónak is hinnie keltett, de még akkor is úgy képzelte, hogy múló összeveszés lehet az egész. „Hirtelen természetű a d’l- szláv nagyon!" gondolta magában „de amilyen hamar megharagszik olyan hamar ki is békül". Márkó valahogy így képzelte annak a nagy nemzetközi bonyodalomnak megoldását, ami a Kommunista Tájékoztató Iroda határozata nyomán Tito személye körül ke­letkezett. Alig néhány hete rá­szánta magát, hogy személyesen ir levelet T'tónak s ebben föl is sorolta kétségeit, meg akarta tud­ni a valót. Hogy a levél bizonyo­san eljuthasson, kikerülje S'balin cenzúráját, ezért e<rv tanyai pa- rasztasszornyd kü’dte el. aki év- nen Belgrádba utazott pereskedn' lefoglalt iószágai miatt. Az fisz- szony azóta már hazajött a elbe­szélése szerint sikerrel továbbítot­ta levelét a postán, megtoldva sa­ját írásával, melyben a vesztett per miatt panaszkodott el Titó- nak, (hisz ha a foglalást náluk végrehajtják, koldúsbotra jut az egész család). S azóta mindketten Titó levelét várták titokban. A levél csak nem jött, s Márkó már attól tartott, hogy az vissza­került Sibalin kezéhez, úgy, mint Burovics Miláné, aki feljelentette Sibalint az élelmiszerlopások mi­att, de hogy, hogy nem, a levél nem jutott eredeti céljához s egy napon Milánért UDB-tisztek jöt­tek és elvitték, máig se tudni, mi történt vele? J-T armadnapja azonban mégis megjött a levél Sibalin had­nagy hozta oda, szokás szerint fel­szakítva. Pörge és kemény baju­sza, mint a horog, úgy fénylett olajfekete arcának közepén, ami kor ravaszul hunyorítva átadta; — No, Márkó, híres ember lett. Titó elvtárs sajitkezüleg írt ma­gának. Olvassa! Márkó izgalommal vette kezébe a levelet, melyben katonás rövid- séggel csak ennyi volt írva: „Kedves Orlovity Elvtárs! Pa­naszait meghallgattam. Nem szép, ha egy volt partizán siránkozik Voltunk már nehezebb helyzetben is, például ott a Piva mellett, ahol a kommunisták ezrei estek el vé­resen mellettünk. Ha Ön akkor látott engem, bizonyára észreve­hette. hogy a legszörnvübb vész­ben sem csordult egyetlen könny­csepp sem szememből. A parancs nokra árulkodni meg nem katona dolog. A parancsait feltétlenül tel­jesíteni kell, úgy, mint akkor tet­te, ott 3 Sárkány-hegynél, amikor megmenekültem, habár Önre sze­mély szerint nem emlékszem. De ha olyan jó partizán, mint ahogy írja, akkor ott, a magyar határőr is mód nyí'ik ezt megmutatni. L* kell lőni mir den szökevény árulót, aki a drótakadály közelébe meny. Ha egy ilyen hőstettéről hallok, személyesen fogom elintézni sza­badságát. Joszip Broz Titó." Ennyi volt az egész. Márkot, mintha leforrázták volna. Sibalin a vállára 'ütött; _ Ha egyetlen lőtt vadat hozol, Márkó, megka­pod a szabadságot. Addig meg írj az otthoniaknak, hogy ők látó. gassanak meg, ha olyan sürgős. De csak rajtam keresztül küldd azt a levelet, mert ezért a kerülő útért js sűrű járőrszolgálattal bün­tetlek! S nagyot kacagva, faképnél hagyta, Márkó pedig mardosott lélekkel járta szolgálati útját. A tél közelgett, a viselős felhők a földre hasaltak és nyögve szülték az időt. A figyelőtorony úgy fü­tyült a nedves szélben, mint egy lerekedt, óriási síp. A futóárkok idefolytak vízzel a sok esőtől, a sár úgy ráragadt kopott csizmájá­ra, hogy leszakadt a talpa. De Márkó már szégyenkezett panasz­kodni sorsa felől. A szeme yyul- ’adt volt a rettenetes fáradtság­tól, mert Sibalin azóta kíméletle­nül hajszolta. Alig aludt valamit és esőben, sárban, ködben künn állt a poszton. Künn állt és várta a jószerencsét, hogy majd valami emberi vad géppisztolya elé kerül. Igen! Le fogja lőni, mint a ku­tyát, a szökevény árulókat, ahogy Titó írta levelében. Szinte már kívánta, bárcsak megjelenne sze­mei előtt egy ilyen. Jöjjön akárki, ö lelövi, hogy megnyerje szabad. ságát, hogy megszabaduljon azon a ködös estén szeren* cséje volt. Hátát az Szállás­nak vetve, fáradt félál o mb asztal- dikáft, amikor a drótakadályok fe. löl léptek zajára lett figyelmes. —, Hallod? — szólította meg mellet. te bóbiskoló bajtársát, mint aki lázálomból ébred föl. — Szöke­vények a drót akadályunknál. — Ugyan, hagyd — mormogta a másik és mégjobban mellére buktatta fejét. — Rémeket látsz. A magyarokról szóló hírek mese-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom