Néplap, 1952. december (8. évfolyam, 283-306. szám)

1952-12-28 / 304. szám

4 NÉPLAP 1.952 DECEMBER 28. VASÁRNAP fl Román népköztársaság kikiáltásának ötödik évfordulója NEMZETKÖZI SZEMLE A Román Népköztársaság dolgo­zó népe 1952 december 30-án a ki­rályság megdöntésének és a Román Népköztársaság kikiáltásának ötö­dik évfordulóját ünnepii. Miután a dicsőséges Szovjet IPd sereg 1944 augusztus 23-án felsza­badította Romániát, a monarchia megdöntése és a Román Népköz­társaság kikiáltása megkoszorúzta azt a harcot, amelyet a román nép folytatott, élén a munkásosz­tállyal s a Román Munkáspárt ve­zetésével az ország demokratizálá­sáért. Romániában a monarchia fenn­állásának egész idején a reakció bástyája, a nép elnyomásának esz­köze volt. A román nép a monarchia meg­döntésével és a népköztársaság ki­kiáltásával. — melynek politikai alapja a munkásosztály és a dol­gozó parasztság szövetsége, — tel­jesen kezébe vette saját sorsának irányítását. A román nép a Román Munkáspárttal az élén, egy bold'g élet kialakításának, a szocializmus építésének útjára lépett. A Román Népköztársaság kikiáltása a román nép számára a legmesszebbmenő szabadságjogok, a nemzeti függet­lenség szentesítését jelenti, továbbá azt a jogot, hogy a nép szabad le­het saját országában, saját maga vezeti az országot a többség érde­keinek megfelelően, önmaga rendel­kezik az ország kincseivel, munká­jának eredményeivel. A Román Népköztársaság új alkotmánya, melyet a Nagy Nemzetgyűlés ezév szeptemberében szavazott meg, — visszatükrözi a román népnek eze­ket a vívmányait. A román nép hűségét és mély ragaszkodását fejezi ki a népi de­mokratikus rendszer iránt, mint ahogyan ezt kifejezésre juttatta az 1952 november 30-i választások al­kalmából, amtkorls 10,233.369 ál­lampolgár, azaz a szavazóik 98.84 százaléka adta le szavazatát a Népi Demokrácia Frontjának jelöltjeire. A Román Népköztársaság kikiál­tásától eltelt öt év leforgása alatt a román nép nagyszerű sikereket vívott ki a Román Munkáspárt he­lyes lenini-sztálini politikája, a Szovjetunió sokoldalú és felbecsül­hetetlen segítsége eredményeként. A Román Népköztársaságban ma olyan építkezések válnak valóra, amilyenekről a román nép a múlt­ban még csak nem is álmodhatott. Ilyen például a Duna—Feketenger- csatorna. a „V. I. Lenin” villamos vízierömfl, a „Scanteia Háza" nyomdaipari kombinát és a sok más h^onló méretű építkezés. A román nép merészen új és hatal­mas arányú müveket valósit meg. minit például a főváros és az or­szág városainak szocialista újjá­építése, a bukaresti földalatti vas­út megépítése, a fővárosnak ten­geri kikötővé ralő átalakítása, a Bukarest—-Duna-csa torna megépí­tésével. A Szovjetunió felbecsülhetetlen segítségével Románia elmaradott mezőgazdasági országból fejlődésé­nek teljében lévő Ipari állammá alakult át. Az ipar sajátos súlya döntővé vált az ország gaz­dasági életében, melyben a terme­lés kétszerié nagyobb a régi rend­szerek legmagasabb termelési szín­vonalánál. Míg Románia mezőgazdasága a múltban rendkívül elmaradott volt, addig ma már a mezőgazdasági traktorok és egyéb gazdasági gé­pek tízezreivel rendelkezik, ami le­hetővé teszi hogy a dolgozó pa. ra,sztok mind nagyobb számban térjenek rá szabad akaratukból a modern, nagyüzemi gazdálkodás, a szocialista mezőgazdaság útjára. Az ország tervgazdálkodásának fejlődése, az ötéves terv és a villa­mosítási terv nagyszerű távlatokat nyit meg a román nép előtt. Az ötéves terv Végén a Román Nép­köztársaság Ipari ország lesz. mely­nek mezőgazdasága legnagyobb részt gépesítve lesz. Ellentétben a letűnt rendszerek Romániájával, melyben az írás. tudatlanok száma majdnem négy­millió volt. a Román Népköztársa­ság olyan országúé vált, amelyben a nép legszélesebb tömegei teljes mértékben részesülnek a tudo­mány. a kultúra és a művészet ál­dásaiban. A politikai, gazdasági, szociális és kulturális téren elért eredmé­nyek egytől egyig a román nép bé­kés építőmunkájának hatalmas lendületét jelzik. Mint ahogyan Gh. Ghcorghiu-Dej elvtárs, a Román Munkáspárt főtitkára és a Román Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke kijelentette, ez a len­dület népünk békeaka rátét bizo­nyítja. Csak az tud olyan nagymé­retű terveket kidolgozni és megva­lósítani, amilyeneket mi a gyakor­lati életbe ültetünk át a Román Munkáspárt vezetésével, aki való ban szereti a békét, akinek az a szilárd meggyőződése, hogy a bé­két meg lehet védeni. A román nép rendíthetetlen elszántsággal halad a szocializmus építésének útján, Lanin és Sztálin útján. A LEGDRÁGÁBB NÁSZAJÁNDÉK Ajak — virágosként. As utcákon lányok, asssonyol\ apró gyermekek sétálnak ringó, virágos, sokszínű szoknyában. Vállukon, fejükön ékes hímzett Lendő. Fejkendőjiik csak az asszotq/oknaJi van. A lányok ha­ját pántlika díszíti. Kezükben csip- kekendö s úgy lejtenek loarbafogóz- va a zsinórosruhás, csizmás legé­nyek mellett. Ott sétál a lányok között Uarakály Margit is. Sem asszonyos, sem lányos viseletben, hanem talpig fehérruhában, hófe- hér csipkében. Uarakály Margit menyasszony, holnap lesz a lako­dalma. Ajakon az a szokás, hogy a menyasszony már elözö nap dél­utánján felöltözik s úgy búcsúzik leánybarátaitól. Csak éppen a menyasszonyi gyöngyös, tükrös ko­szorút nem teszi fel a fejére. Ajaki szokás szerint fehér széles szok­nya van Margitén, vállát fekete, hímzett selyemkendö borítja. Há­zának sokrétű finom csipkegalléra van, az ujjaindl nemzetiszintí pántlika. Nyakában gründtldnc, fé­nyes, barna hajában szalag. Vidd man sétál, cseppet sem szomorú. Olykor felnevet és úgy gyöngyözik a- kacagása. mint a tiszta patai csobogása. QTTIION, A LÁNYOS HÁZ­^ NÁL, már nagy a sürgés- forgás, készülődés. A vőlegény is itt van. Messziről jött Margitért Virág Józsi, messzi dunántúli falu­beli. Idevalósi máskülönben Ajakra, nemrégen költöztek el. Gépkocsi­vezető a pécsi Teherfuvar Válla­latnál. De bármilyen messze került. hűséges szive vissza vezérelte vá­lasztottjához. Most ott lábatlanko élik a rotyogö fazekak között, ame­lyekben már a lakodalmi töltöttká­poszta, finomillatú hús fő, a hasas kemence körül, amelynek gyomra finom tésztákat rejteget magában. Jlarakály néni a boldog édesanya kipirult arccal silrög-forog a kong hóban, szobában. Eljöttek a rokonok is segíteni. Együtt tervezgetik a vagy napqt. Józsi a zenéről gon­doskodóit. Iladd hallják még a szomszéd faluban is, hogy Haraká- lyéknál lakodalom van. Lesz három vőfély. Nem csoda hát, ha felröp­pen a- kérdés: „Volt-e magúnak ilyen lakodalma, Uarakály néni?’1 JVÍEGÁLL ázz idős asszony és úgy válaszol: — Édes fiam, akkor még a lágy is kő volt. Nem úgy mondja, hogy a kő is lágy volt, hanem úgy: a lágy is kő volt. Azaz, akkor még az öröm is bánat volt. Tovább nem beszél. Mi nek is szomoritsa a fia-talolcat, ven­dégeket ilyen dolgokkal? Azzal. hogy nem volt egy maroknyi föld­jük sem, napszámba jártak, éltek — egyik napról a. másikra. Hiszen most már van földjük, becsüleitel élnek, a, kötelezettségnek is eleget tettek. Minek is mondja, hogy jól ismerte a. vőlegény szüleinek, Virá- gclctiak az életét ist Hol cselédek, hol harmadosok voltak D én esnél és más földesurnái. Nyolcán voltak testvérek Virágék, de kenyér még egynek is kevés volt. Minek erről beszélni, hiszen most. nincs már pa­naszuk. Józsi 1.000 forintot keres egy hónapban, a többiek is jól él­nek, a legkisebb leány tanítónőnek tanult-. Uarakály ék Verotikája is óvónő lesz. Milyen más a mostani fiatalok élete! Ha valaki azt mondja nekik: .,sok-sok boldogsá­got kívánunk”; — akkor tényleg megvalósul a kívánság. Aki ma be csiiletesen dolgozik, annak a házá­ban ott bont talál az öröm. 1/ OPOGTATNAK az ajtón, egy­^ másután jönnek a szomszé dók, rokonok. K. Rubóczki Ilonka, Magyar Józsefné. Kosárban, szalvé­tába kötve ajándékot hoznak. Lisz­tet. tojást, cukrot, rizskását és sok más jót. A nászajándékokkal együtt boldogságot, sírig tarló sze­relmet kívánó szavakat hoznak magukkal. Ekkor szólal meg az egyik ven­dég. — Én hoztam ám a legdrágább nászajándékotl Minden beszélgetett elhallgat. — Sztálin elvtárs -üzenetét! Még nagyobb lesz a csend, a leg többen önkéntelenül is felállnak a ’■aroslócéiról, székről. A vőlegény érdeklődve hajol előre, Harokál néni a szoba közepére lep, össze­kulcsolja- a kezét és úgy várja a szarákat. — Sztálin elvtárshoz kérdéseket intézett egy amerikai újságíró a békével és háborúval kapcsolatban. Sztálin elvtdrs azt mondta: .,To­vábbra is hiszem-, h-ogy az Ameri­kai Egyesült Államok és a Szovjet­unió közli háborúit nem szabad el­kerülhetetlennek teliinteni, hogy országaink továbbra is békében él­hetnek.’* A LAKODALOMRA készülő nép szótlanul hallgat, A csendet a vőlegény, Virág Józsi töri meg. Feláll és úgy válaszol: — Sofőr vagyok, az országutak vándora. Alig van olyan, hely az or­szágban, ahol ne jártam volna. Láttam Sztálinvdrost. Pár éve még Ids falucska volt, Higyjétek el, így igaz, ahogy mondom. És most néz ze meg valaki, valóságos város van a falu, helyén, gyárakkal, emeletes palotákkal, Jártam, Inotán, a nagy erőműveknél. Mindenütt' mindenütt építkezés, építkezés. Kis szünetet tart, aztán újra be­szélni kezd lelkesen, rajongó sza­vakkal. — Nemcsak látok, nézek, hanem tanulok' olvasok is. A Szovjetunió­ban ennél százszor, ezerszer na­gyobb építkezések folynak. Béke van. Békét akarunk. Kicsit csendesebben, meleg, áb­rándozó szavakkal mondja ezután a vőlegény: — Egy családi házat akarunk mi is építeni... A TÖBBIEK meghatotta,n né­A* zik, hallgatják a jövőt terve. cő fiatalt. A virágos, larkaszoknyús ajaki asszonyok leányok, fényese,sizmás férfiak, új életet élő emberek vala­mennyien Sztálin elviársra gondol­nak .,. Uarakály néni bólint egyet a fe­jével és csak ennyi jön ki a száján: — Béke. Béke kell. Ezeket a rövid szavakat tisztéin és határozottan mondja: ügy hang­zanak ezek a szavak, hogy az ember önkéntelenül is ulánagondolja a folytatását: „Én, mint egyszerű parasztasszony boldog menyasz- szonylányom édesanyja, köszönöm Sztálin clvtársna’-, hogy őrködik a béke, a fiatalok boldogsága felett.” S. I. Áss EIXSss vitái* Az ENSz-közgyÜlés 7. ülésszaka december 22-én elhatározta, hogy 1958. február 24-ig elnapolja ülé­seit. Ezen a napon utolsó napirendi pontként a szovjet küldöttségnek azt a határozati javaslatát vitatták meg, amely felhívja a közgyűlést: ítélje el az amerikai katonai ható­ságoknak a koreai badifcgolytábo* rokban elkövetett tömeggyilkossá­gait. A közgyűlés ezt a javaslatot az amerikai—angol „szavazógép" üzembehelyezésével elvetette. Ha pusztán ezt a hírt olvassuk, azt hihetnék, hogy az imperialista uraságok elégedett kézdörzsöléssel Csukták be aktatáskájukat az ENSz-közgyüiés termében és maga­biztos, nyugodt léptekkel hagyták el az ENSz. épületét. Az imperia­listák sajtójából azonban nem ez derül ki. Az ENSz. „súlyos válság­ban van”, —- írta nemrég a párizs. France Soir. ,Az ENSz. történel­mének legkritikusabb pontjához ér­kezett” — visszhangozta a londoni Daily Telegraph, Mi történt? Miért veri úgy félre az imperialista sajtó a harangot ? A magyarázat egyszerű. Az impe­rialisták elégedetlenek az ENSz. szel, mivel mind nehezebben és ne- liezebben tudják ráerőszakolni po­litikaijukat erre a szervezetre. Az amerikai—angol-blokk a gé­pies többség , segítségével legtöbb esetben még mindig keresztül tud­ja ugyan hajszolni határozatait az HNSz-ben, mint azt a koreai kér­dés vitája, valamint az új tagok felvételének kérdésében történt sza­vazás is mutat ja. Amíg azonban az imperialista tömb eljutott ezen az ülésszakon a többséget jelentő sza­vazásig — és egy-két esetben már a többségi szavazásig se jutott el •— olyan erkölcsi és politikai vesz- saőfutáson kellett keresztülmennie, amilyenben eddig még nem volt ré­sze. Hiába sikerült például ez amerikaiaknak számukra kedvező döntést kicsikarni a koreai kérdés ben. A döntést megelőző viták tel­jes egészében leleplezték az ameri­kaiak koreai agresszióját. A szov­jet küldöttség, más demokratikus országok küldöttségével együtt a falhoz szorította, az amerikai diplo­máciát és vitathatatlan tényekkel bizonyította be, hogy az amerikai uraltodókörök érdeke a koreai há­ború folytatása. Mindez mély be­nyomást gyakorolt magára az ENSa-közgyülésre is és nem vélet­len, hogy nz V. S. News and, World Report című amerikai hetilap, ép az említett vitákkal kapcsolatban kénytelen beismerni, hogy növek­vőben van az Egyesült Államokkal szembeni kritika és hogy a Wa­shington és szövetségesei közötti ellentétek egyre élesebbekké vál­nak. Az olyan gyarmattartó hatalma­kat, mint Anglia, Franciaország, Hollandia és Belgium, az „bosszan­totta'* ezen az ülésszakon, hogy nem tudták megakadályozni a dél- afrikai faji elnyomás kérdésének, valamint a marokkói és tuniszi kérdésnek napirendre tűzését. Ez a düh még magasabb fokra hágott és ezzel egy időben megsokszorozó d- tak a kapitalista sajtó dörgedel­mei, amikor a gyarmati hatalmak az igazgatásuk alá tartozó, önkor­mányzattal nem rendelkező népek jogainak kérdésében sorozatos ve­reséget szenvedtek a gyámsági ta­nácsban. Ugyanakkor az arab és ázsiai országok, valamint néhány latinamerikai állam küldöttsége nagyon sok kérdésben már nőm szavazott a utómat ikusan az ame­rikai javaslatra, hanem olyan ja­vaslatokat terjesztett elő vagy tá­mogatott. amelyek ellentétesek vol­tak az atlanti tömb háborús őr- veivel. Vagyis az ENSz. 7. ülésszakának eddigi eseményei azt mutatják, hogy a második világháborút köve­tő hatalmas változások, a Szovjet­unió tekintélyének, hatalmának óriási arányú megnövekedése, a népi demokráciák létrejötte, a gyarmati és függő országok nem­zeti függetlenségi mozgalmának ereje egyre inkább éreztetni kezdi hatását az ENSz. falain belül is, Ez az oka annak, hogy a wa­shingtoni, londoni és párizsi „ügy­intézők” csak káromló szavakat fódnak találni az eddig folytonosan fel dicsért ENSz. működésére. Most. hogy az ENSz. már nem olyan biz­tos és százszázalékos eszköz hábo­rús politikájuk kiszolgálására, mint eddig volt. ezek az uraságok fenyegetőzni, zsarolni kezdenek. — Egye« imperialista körök már arra célozgatnak, hogy „jobb lenne nz ENSz-t egyszerűen megszűntetni''. Ha, a zsaroló és fenyegető célzá­sokat nem is kell teljesen kész. oénznek vennünk, mindez önmagá­ban is nagyon tanulságos. Az ENSz-ben lefolyt viták és az Impe­rialista .főnökök" ezzel párhuza­mos dühkitörései arról tanúskod­nak, hogy a Szovjetunió békés és alkotó politikája növekvő megér­tésre és támogatósra talál az egész világon. A francia kormány bukása Az elmúlt hót jelentős eseménye a francia ■ Pinay kormány bukása. Pinny kétségtelenül a francia re­akció legügyesebb szélhámosai közé tartozik és részben ennek az ügyes szélhámoskodásnak köszönhette, hogy aránylag sokáig, több mint kilenc hónapig maradhatott kormá­nyon. A reakciós sajtó nagy rek­lámmá,1 igyekezett „népszerűsíteni” Pinayt_ a náci megszállás idején létesített áruló „nemzeti tanács*’ volt tagját, „szerencsés Pinayneku titulálták a jobboldali lapok ha­sábjain. A francia név* azonban alig pár liét múlva már más jelzőt adott neki: ,.ny omor- P ina y ” -nek nevezte el. Pinay kilenc hónapi kormányzása bizonyítja, hogy mennyire rászolgált erre a névre. Az ő miniszterelnökségéhez fűző­dik — hogy csak néhány példát említsünk — a hadikiadások ame­rikai parancsra történt újabb eme­lése, a megélhetési költségek továb bi drágulása, Duclos és Stíl elv- társak washingtoni utasításra tör­tént letartóztatása, valamint a ha­ladd elemek ellen elrendelt más fasiszta intézkedések bevezetése, A Pinay-kormány hatalmonléte alatt kezdett megmutatkozni Franciaor­szágban is az atlanti országok gaz riasági élete milltarizálásának első komoly „eredménye”. A francia ipari termelés indexe az 1952 feb­ruári 152-röl áprilisban 151 re, má­jus— júniusban 147-re, júliusban 139-ro. augusztusban pedig 121-re esett vissza. Hasoniókép csökkent az export is. Az elmúlt hónapok eseményei mind több franciának nyitották fel a szemét és értették meg, hogy a francia kormány — az amerikaiak nyugatnémetországi politikájút ki. szolgálva — a francia nemzeti ér­dekek leghitváuyabb elárulását kö­veti el. Az is egyre nyilvánvalóbb ma már a legtöbb francia előtt, bogy a vietnami szennye« háború is csak tönkreteszi Franciaorszá­got. ugyanakkor, amikor az ameri­kai „jóbarát" — felhasználva Franciaország meggyengült helyze­tét, — kíméletlenül tör a franciák megmaradt piacainak és gyarma­tainak elhódííására. Minden jel arra mutat, bogy a francia reakció most a fasiszta de GauUe-Xf\\ szövetkezve próbál kivezető utat találni eddigi politi­kájának katasztrofális válságából. A Fraócia Kommunista Fúrt körül tömörült és egyre jobbau tömörülő nemzeti ellenállás megmutatta azokban már erejét a Pinay-kor­mány elsöprésével. Ez a nemzeti ellenállás ugyanúgy el fog söpörni minden olyan francia kormányt, amely Párizsban székelve, a wa­shingtoni háborús uszítét politiká­ját próbálja a francia népre kény szeri ten i. A francia nép előbb utóbb kiharcolja az amerikai im periaüzmurtó! független, demokra­tikus békekormány megalakítását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom