Néplap, 1952. december (8. évfolyam, 283-306. szám)

1952-12-24 / 301. szám

1952 DECEMBER 24, SZERDA N t r i. a r 3 A Népek Békekongresszusának jelentése a nemzetközi feszültség enyhítésének lehetőségeiről A Népek Bökckongresszusa S. számú bizottságának egyhangú­lag elfogadott jelentése a nemzet- közi feszültség enyhítésének le­hetőségeiről. A népek véget vethetnek a hideg­háborúnak és kikényszeríthetik a nemzetközi feszültség feloldását. A világ férfiai és asszonyai minden erejük megfeszítésével küzdenek ezért. Egyesült erővel elérhetik és el kell érniök, hogy a világ a béke boldogító útjára lépjen. Ezt a né- j>ek azzal érhetik el, hogy: összefognak a nemzetközi gazda­sági kapcsolatokat gátié akadályok «távolítására ; fáradozásukkal a megértésre irá­nyuld igyekezet és a jóakarat való sdgos áradatát váltják lei; eltökélten veszik fel a küzdelmet a veszedelmes fegyverkezési verseny megszüntetésének kikényszerítésére. A LESZERELÉS A világ népei a legnagyobb aggo­dalommal figyelik a jelenlegi fegy­verkezési versenyt, amely elvisel­hetetlen terheket ró a különböző nemzetek gazdaságára, az emberek százmillióitól növekvő áldozatokat követel és sok országban a katonai szolgálati Idő meghosszabbításával jár. A fegyverkezési verseny — mint a nemzetközi feszültség követkéz- menye — nem csökkenti ezt a fe­szültséget, hanem maga is új féle­lemre és új bizalmatlanságra ad okot és ezzel új háborús veszélye­ket idéz fel. Az egész világ népeinek Bécs- ben összegyűlt küldöttei ügy vélik, hogy ebben a helyzetben döntő je­lentősége lenne a béke elérése szem­pontjából a leszerelést követelő akcióknak. Ezek az akciók — mind­azok támogatásával, akik látják, hogy a végsőikig fokozott újrafel- fegyverzés milyen örvény felé ta­szítja a népeket — az öt nagyhata­lom kormányát, majd más orszá­gok kormányait Is több egyezmény megkötésére késztethetik. Ezek: aj állapodjanak meg mindenfajta fegyverzet azonnali és lényeges csökkentésében. Ezt a csökkentési azonos arányban és egyidejűleg kell végrehajtani. Ha erre azon­nal, minél szélesebb körben — a nemzeti biztonság reális követel­ményeinek figyelembevételével — sor kerül, akkor lehetővé válik a katonai szolgálati idő csökken­tése és reális kilátás lesz a jö­vendőbeli teljes leszerelésre; b) kössenek egyezményt a tö­megirtásra alkalmas fegyverek, mindenekelőtt az atomfegyverek, továbbá a vegyi és bakterioló- glai hadieszközök feltétlen belit- iására. E rendszabályok végrehajtását szigorúan ellenőrizni kell. Bizonyos hatalmak nyíltan készí­tik élő a biológiai háborút és ka­tonai egyezményekben is említést tesznek róla. Szakemberek nemzet­közi bizottságai megállapították, hogy Koreában és Kínában bioló­giai hadieszközöket alkalmaztak. Követeljük, hogy valamennyi or­szág ratifikálja az 1925. évi genfi jegyzőkönyvet. Követeljük továbbá a hadifoglyok jogaira, valamint a polgári lakos­ság életének és tulajdonának meg­óvására vonatkozó más nemzietközi egyezmények betartását. Ezen túl­menően ki kell harcolni minden olyan propaganda tényleges betiltá­sát, amely háborús uszítással, ha­mis híradásokkal, a faji gyűlölet szításával és az ifjúság militarista szellemű nevelésével ellentétet és bizalmatlanságot támaszt a népek között és háborús hangulatot vált ki. A fegyverkezési verseny révén az emberek milliói egyre jobban fel­ismerik, mekkora veszély rejlik a mai nemzetközi helyzetben. Napról- napra növekszik a leszerelést köve­telő tömegek harci akarata. A Bécsben összegyűlt küldöttek ezt az akaratot erővé fejlesztik majd, amely meg tudja fordítani az ese­mények fejlődésének irányát, GAZDASÁGI KAPCSOLATOK A gazdasági kérdések a béke szemszögéből nézve összefüggnek mindazokkal az akciókkal, amelyek egyfelől a fegyverkezési verseny megszüntetésére irányulnak, más­felől fokozatos ós egyidejű leszere­lést tűztek ki céljukul. Azoknak a nagy erőfeszítéseknek a keretében, amelyeket azért fej­tünk ki. hogy a népeket a béke vé­delmére és a jólét visszaszerzésére egyesítsük, szükséges a gazdasági kapcsolatok újrafelvétele vala­mennyi ország között., az egyenlő­ség alapján és a kölcsönösség bizto­sítása mellett. A gazdaságilag elmaradt orszá­goknak be kell kapcsolódniok a világkereskedelembe, hogy zavarta­lanul cserélhessék ki nyersanyagu­kat ipari felszerelésre, amely nem­zeti gazdaságuk kifejlesztése szem­pontjából nagyjelentőségű számuk­ra. Hatálytalanítani kell mindazokat a korlátozásokat, amelyeket a há­borús gazdaság jegyében vezettek be. Meg kell akadályozni, hogy a külföldi tőkebefektetések bármely ország nemzeti függetlenségét ve­szélyeztethessék. A nyersanyagok szabad kicseré­lés» — a nemzett függetlenség meg­őrzése mellett — ugyancsak fontos föltétel a világ gazdasági egyen­súlyában, A Kelet és Nyugat közötti gazda­sági kancsolatok újrafelvétele első­rendű és örvendetes hozzá iám1 ás lesz a különbőz^ országok közötti !r,oi-cs>>»floim! és gazdasági ka^cso. in*rt1.' h«iirreá'tásához és normális *-p e-Vj 7-’7. — a munka nélkü­liség csökkenésével — a munkanél- iriii'ség+ől sújtott vngv fen végétét* országo’-han hatásos mó^on mozdf- tnná élő az, életszínvonal eme'keőá. »ét és a lakosság vásárlóerőiének növekedését. Az említett ténvek fí- noniomHovótetével a fenti javaslta­ink lehe*ővé tennék ho-w a nének h/.i-és együttélésinek legvében meg­valósuljon az igazi békegazdálko­dás. A KULTÚRA VÉDELME Mi. akiket mélyen nyugtalanít a hidegháború kihatása a Imi túrára azzal a felhívással fordulunk a tudósokhoz, írókhoz, művészekhez, tanítókhoz és tanárokhoz, vala­mennyi értelmiségihez és egyidejű­leg a népekhez Is. védjék meg együttesen közös knlttírörükségü- ket. Ez a felhívás különösen a kö­vetkezőkhöz szól: a) Valamennyi kultúreinber- hez, hogy helyezkedjenek szembe azzal, hogy az irodalmat, a saj töt, a rádiót és a filmet háborús propaganda céljaira használják fel. b) A nevelőkhöz, szülőkhöz, mindazokhoz, akiknek gondjaira gyermekeket bíztak. Ezeket fel­szólítjuk: ne engedjék, hogy könyvekkel, újságokkal, filmek­kel és rádió útján — a háborús uszítás szenemében — bűnözésre, gyűlöletre, faji megkülönbözte­tésre. neveljék a serdülő nemző déket. r) A zenészekhez, festőművé­szekhez. szobrászokhoz és minden műrészhez, hogy müveikben a békét és a életörömet dicsőítsék. Az értelmiségiekhez, a művészek­hez és a munkásokhoz fordulunk s azt ajánljuk nekik, szervezzenek nemzetközt jellegű kiállításokat ünnepi játékokat és találkozókat. Az a kívánságunk, hogy a földike. rekség valamennyi országában meg­őrizzék és megünnepeljék az embe­riség nagyjainak emlékét. A nemzetek közötti kulturális kapcsolatok normális fejlődése aka­dályokba ütközik. El akarjuk hárí­tani az útból ezeket az akadályo­kat. A nemzetközi megegyezés érde­kében minden nép knltűrmunkájá- nak eredményeit a tudomány és a művészet alkotásait az egész em­beriség tulajdonába kell adni. Az egyenlőség, a kölcsönösség és valamennyi nemzeti kultúra tlszte- ’efe jegyében a szeltem! és művé­szeti termékek cserék? hozzá fog já­rulni a béke megőrzéséhez és meg­szilárdításához.. Azt kívánjuk, hogy egyetemeink, könyvtáraink és kutatóintézeteink kicseréljék és közöljék egymással munkájuk eredményét Azt kíván­juk. hogy a klasszikus és a mai művészet (irodalom, zene. festé S7.?t. film. színház, műépítészet, szobrászat, grafika stb.) termékeit és eredményeit az egész világon ismerjék. Minden nép küldje el más ní- nekhez n tudomány, az irodalom és a művészet legkiválóbb képviselőit a legtöbb egyetemi tanárokat, sportolókat, valamint a munkáso­kat és parasztokat, akik a béke hívei. Felszólítjuk a tudósokat — elsősorban a nemzet^a-z túszokat, műúszókat és pszichológusokat — dolgozzák ki azokat az alapelveket <5s szabályokat, amelyeken a nem­zetközi megértésnek, együttműkö­désnek és igazságosságnak nyugod­nia kell. Felszólítjuk a tudósokat és a né­peket. védiék meg a gondolatok és ‘udormányos eredmények szabad eszréjét. Minél szélesebb alapon vezvenek részt a nemzetközi tudo­mányos együttműködésben,, amely nélkül a tudomány elveszítené egye­temes jellegét. Mindazokhoz a tudósokhoz fordu­lunk. akik romboló és pusztító fegy­verek töké'etesítésén és ki£?;lesz- tésén dolgoznak. Felszólítjuk őket: csatlakozzanak a világ azon tudó­saihoz. akik a tudomány dicsősé­gére elhatározták, hogy tudásukat nz emberiség szolgálatába állítják. Azért., hogy megmentsük a civili­zációt és annak legmagasabb meg­nyilvánulását, a kultúrát, ki fog­juk harcolni a békét.’’ A. Mépek Itékekongresszusáról számoltak l»c a magyar nép küldöttei az Országos Béketanács sajtófogadásán Az Országos Béketanács kedden délelőtt sajtófogadást rendezett, amelyen a Népek Békekongresszu­sán résztvett magyar küldöttség több tagja beszámolt a népek nagy találkozójának munkájáról. Andies Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, az Országos Béketa­nács elnöke megnyitó szavai után elsőnek Lukács György Kossuth- díjas akadémikus, a Béke-Világta- iiács tagja számolt be. Bevezetőben rámutatott • arra, ttogy a bécsi kongresszus nem je- | enti csupán a nemzetközi békemoz- >alom harmadik kongresszusát a oá rizsi és a varsói után, hanem ez valóban a népek világkongresszusa volt. A népek becsi találkozója is megmutatta, hogy a békemozgalom köré csoportosulhatnak és csopor­tosulnak a legkülönbözőbb politikai meggyőződések, a legkülönbözőbb világnézetek hívei és összetartanak, együttműködnek a nemzetközi béke­mozgalommal, annak hároméves fennállása alatt kidolgozott és gya­korlatilag megmutatkozó szilárd elvi alapján. A kongresszus bebizonyította a világnak: a különböző nézeteltéré­seket, vitás kérdésieket békés meg­egyezéssel, szabad vita alapján le­het eldönteni. Ezt a békemozga­lom nemcsak megköveteli, hanem a békekongresszus vitáiban, bizott­sági ülésein, határozataiban valóra Is váltotta. Lukács György ezután azzal fog­lalkozott. milyen tanulságokat je­lent a Népek Békesongreaszusa a magyar dolgozók számára. Ezután James Kndieott, az 1952 évi nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett kanadai lelkész. Egri Albert sztahanovista gyalus, Be- reczky Albert református püspök, Karinthy Ferenc író és Teknős Péteroé, az MNDSZ titkárságának tagja nyilatkozott ezután a Népek Békekongresszusáról. LenüMi Pinsy francia miásitereíniik Pinny francia miniszterelnök keddre virradó éjszaka lemondott — jelenti az ,,AFP”. Mint ismere­tes. a P.lpay-Uormány a parlament­ben felvetette a bizalmi kérdést, Pinay — minthogy kudarca nyil­vánvaló volt — nem várta be a bizalmi szavazást és még -a szava­zás előtt bejelentette lemondását. Az EHSZ-kczgyöíés gazdasági és pénzügyi bizoüsága befejezte a vhaggazdasági iteiyzel kérdésének vitáját Szorosabb kapcsolatra van szükség a tervező, az építtető és a kivitelező vállalatok között Malenkov élvtársnak az SZKP XIX. kongresszusán tartott beszá­molója a többi között felhívja fi­gyelmünket a fokozott takarékos­ságra. Gerő Ernő elvtárs úgyszin­tén nagyjelentőségű útmutatásokat adott számunkra a Közjón ti Veze­tőség ijlésén. Megállapította, hogy építőiparunk önköltsége még min­dig rendkívül magas. Az elmúlt időhöz viszonyítva az önköltség nemhogy csökkent volna, hanem emelkedett. Mi az oka ennek? — A kérdés vizsgálatára sokféle választ lehetne adni. Ezek közül akarok néhányra rámutatni. Vállalatunk a nyíregy­házi sertéstenyésztő vállalat ré­szére sertésszállásokat épít. A szál­lások világítását úgy tervezték el. hogy igen nagymennyiségű fa- és vasanyagot kell bedolgozni. Egy- egy szállástér és padlásának vilá­gítása a költségvetés szerint 7S0 forintba kerül. Ezzel szemben isme. rek olyan eljárási módot, amelynek segítségével egy-egy szállás világí­tását és szellőztetését is meg lehe­tett volna oldani 85 forintból. Az építkezésen a tervezőintézet meg­oldása szerinti világítás és szerke­zet 18.720 forintba kerül. Ezzel szemben az általam elkészített ter­vek szerint és már gyakorlatban bevált módszerre! 2500 forintba se terült volna az egész építmény. 10.220 forint megtakarítás mutat­kozott volna tehát, csuj>án ennél a munkánál. Ez év augusztusában értekezle­ten vettem részt a helybeli Beruhá­zási Vállalatnál, ahol a megyei tanács tervosztálya is képviseltette magát. Javasoltam ezt a megoldást az elkövetkezendő hasonló építkezé­seknél. A javaslatot megvitatta az értekezlet, helyesnek találta, azon­ban mind a mai napig nem tör­tént különösebb intézkedés ezen a téren. IJgy gondolom, népgazdaságunk számára sokszázezer forintot tud­nánk megtakarítani, ha az illetéke­sek törődnek az újításokkal. Azt tapasztalom, hogy a vállalat mű­szaki kádereinek fejlődése nem tart lépést népgazdaságunk fejlődésé­vel. Különösen az építőiparban igen sok segítségre van szüksége a műszaki dolgozóknak. Itt elsősor­ban a tervezőintézet dolgozóira, va­lamint a beruházó vállalatok sok­szor magasabb képzettségű ellen­őreire gondolok. Ezek a dolgozók azonban ritkán segítik a kisebb szakmai tudással rendelkező válla­lati műszaki dolgozót. Gerő elvtárs a továbbiakban arról is szólt, hogy a terveknek nem tel­jesítése esetén több Tállalatvezető anyaghiányról, vagy egyéb akadá­lyozó körülményekről beszél. Ne­kem ezzel kapcsolatban az a ta­pasztalatom, hogy az anyaghiány nem mindig azért fordul elő, mert nincs anyag. A szállítási eszközök hiánya is erősen befolyásolja az anyagellátást. Ezek a szállítóesz­közök bár megvannak a mi me­gyénkben is, de azoknak gazdaságos kihasználása nincs megszervezve. Ezen kell elsősorban változtatni, hogy megjavítsuk az anyagellátást. Ezen túl a tervezőintézetek a szük­séges tervdokumentációt sokszor igen megkésve bocsájtják rendelke­zésre, és közben is többször módo­sítják a tervet. A végleges rajzok gyakran akkor kerülnek az <pít- kezésre, amikor már az épület el­készült. A későn érkező tervek miatt aztán a megfelelő mennyi­ségű ós minőségű anyagokat nem tudja a vállalat előállítani. Illető­leg előteremteni a gyártó üzemek­ből. Sokszor viszont a tervekben olyan anyagok vannak előírva, amit vagy nem lehet pillanatnyilag előteremteni, vagy a gyártőművek terveiben sem szereivel legyártás­ra. Természetesen ezek huza-vonát idéznek elő. késleltetik az építkezés befejezését, megnehezítik n vállala­tok anyagellátását .A tervező, az építtető és a kivitelező vállalat jó, vagy rossz együttműködése tehát igen nagy kihatással van a határ­idők betartására. Ebből levonhat­juk azt a tanulságot, hogy szorosra kell fűzni egymással a kapcsolatot, ha dolgozó népünk érdekében jól és kisebb önköltséggel akarunk termelni az építőiparban. Szükség van a tervezőnek, az építtetőnek és a kivitelező vállalat minden dolgo­zójának egymást segítő támogatá­sára, segítségére. A még fennálló hiányosságokat is lényegesen köny- nyebben tudjuk közösen kiküszö­böl ni. Várnái Dezső. a Tatarozó Vállalat szakipari csoportvezetője. Ságok profitja tovább növekedett. A „Journal of Commerce” című lap adatai szerint 421 nagy ameri­kai társaság 1952 első felében két­milliárd 210 millió dollár tiszta ha­szonra tett szert. Különösen mere­deken emelkedtek ezek a profitok az amerikaiak koreai agressziójá­nak megindulása után. A Szovjetunió képviselője ezután bírálta a gazdasági és szociális ta­nács tevékenységét és bebizonyítot­ta, hegy a tanács semilyen in.czke- dést sem tett a kapitalista orszá­gok gazdaságának militarlzálása ellen, a békés ipar fejlesztése érde­kében, az országok közötti békés kapcsolatok megerősítésének, a dolgozók életszínvonala emelésének, valamint a lakosság foglalkozta­tottsága megnövelésének érdekében. Arkagyev végül részletesen jelle­mezte a Szovjetunió békés gazda­ságát, amely a naptömegek élet­színvonala rendszeres emelésének biztosítására Irányul. Az ENSZ közgyűlés 7. ülésszaka december 22-én elhatározta, hogy 1953 február 24-ig elnapolja ülését. Utoljára a szovjet küldöttség által előterjesztett határozati javaslatot vitatták meg, amely előirja, hogy a közgyűlés ítélje el az amerikai katonai hatóságok tömeggy 11 kórsá­gait a koreai hadifogolytáborokban. A szavazásnál üzembehelyezték az amerikai-angol „szavazógépet”, aminek következtében a közgyűlés elvetette a szovjet határozati ja­vallatot. (MTI) Az ENSZ-közjjyűlés elnapolta ülését Az ENSZ-közgyüléS gazdasági és pénzügyi bizottsága befejezte a világgazdasági helyzet kérdésének megvitatását. Arkagyev, a Szovjetunió képvise­lője a kérdés általános vitája so­rán számos példával és ténnyel mutatta be a világgazdasági fejlő­dés két vonalát. Rámutatott egy­részt arra, hogy a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és az euró­pai népi demokratikus országok békés gazdasága állandóan növeke­dik, sokoldalúan fejlődik és ezen országok népei növekvő szükségle­teinek kielégítését szolgálja, más­részt arra, liógy szüntelenül folyik a kapitalista országok gazdaságá­nak milltarizálása, növekedik ezek­ben az országokban a háborús ter­melés, míg a békés célokat szolgáló ipar termelése csökken, a kapita­lista világpiacon a nemzetközi kereskedelem dezorgani zálódik. Ezután elmondotta, hogy a hadi­megrendelések teljesítése következ­tében 1952-ben az amerikai társa-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom