Néplap, 1952. december (8. évfolyam, 283-306. szám)

1952-12-21 / 299. szám

1952 DECEMBER 21, VASÁRNAP NÉPLAP Februárban összeül a magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusa A Szakszervezetek Országos Tanácsának VI. teljes ülése Szombaton délelőtt megkezdődött * Szakszervezetek Országos Taná­csának VI. teljes ülése. A teljes ülés megtárgyalta a szakszerveze­ti munka 1952. évi eredményeit, ta­pasztalatait és meghatározta a szakszervezetek munkájának jövő évi legfontosabb feladatait. Megje­lent az ülésen Aprő Antal építő- anyagipari miniszter, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsá­gának tagja, Friss István, az MDP Központi Vezetőségének tagja és Kossá István kohó- és gépipari mi­niszter. Gáspár Sándornak, a SZOT fő­titkárhelyettesének megnyitó szavai után Kristóf István, a SZOT főtit­kára tartotta meg beszámolóját. Beszéde elején rámutatott arra, azért hívták össze a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa VI. teljes ülését, hogy levonják az 1952. évi munkájuk tanulságait és a párt Központi Vezetősége legutóbbi ülé­sének útmutatása alapján megha­tározza. azokat a legfontosabb fel­adatokat, amelyeket a szakszerve­zeteknek 1953-ban meg kell olda- niok. 0 A továbbiakban részletesen szólt a munkaverseny kiszélesítéséről. Hangsűlyozta: az elért eredmények felszínre hozták munkásosztá­lyunkban és a munka jó megszer­vezésében rejlő hatalmas tartaléko­kat. Azonban nem készültünk fel alaposan a lehetőségek jobb ki­használására. Ennek következmé­nye, hogy versenymozgalmunk egyes helyeken visszaesett, vagy legalábbis nem fejlődött kielégítő mértékben. Melyek a legfontosabb okai a szakszervezetek versenysaervező munkájában lévő hiányosságok­nak? Elsőnek kell megemlítenem ezek közül a szakszervezetek politikai töraegmunkájának gyengeségét. A hibák másik legfőbb oka, hogy nem jutottunk megfelelően előre azon a téren, hogy az üzemi szak­szervezeti munkát általában meg­erősítsük. A párttal való kapcsolat megjavítása terén az utolsó félév­ben már komoly eredményekről szá­molhatunk be. Azonban még itt is nagyon sok javítani való van mun­kánkban. A szakszervezetek előtt álló ter­melési és versenyfeladatok terén komolyan gátolta munkánkat az, hogy a minisztériumokkal és álta­lában az állami szervekkel gyen­gék voltak a kapcsolataink. Nem követeltük meg elég hatá­rozottan és következetesen a mun­kások által vállalt kötelezettségek teljesítéséhez az előfeltételek bizto­sítását. Ezeknek a hibáknak leküzdésére kell a következő évben minden erőnket összpontosítani. Kristóf István rátért ezután az 1953-as évi legfőbb termelési felada­taira és arra, ami ezekből a fel­adatokból a szakszervezetek számá­ra következik. Ötéves tervünk negyedik évében előttünk álló feladatok megoldásá­nak központi kérdése az alapanyaggyártás gyors fejlődése Bányászainknak a jövő esztendő­ben 4,6 millió tonnával több sze­net kell adnlok népgazdaságunknak, mint az előző évben. Megvannak-e a szervezettség és a fegyelmezettebb munka felételei bányászatunkban ezeknek a nagy feladatoknak teljesítéséhez? Kétségtelenül megvannak. Pár­tunk és vezérlink, Rákosi elvtárs különös gondot fordít a bányászat­ra. Pártunk és kormányunk szerető gondoskodása kifejezésre jut a bányászok anyagi és erkölcsi meg­becsülésében. Bányászaink hősies helytállásá­val nem áll arányban a munka szervezése, sem a bányászszakszer­vezetben, sem a bánya- és energia­ügyi minisztériumban. A főtitkár rámutatott arra, hogy felelősség terheli ezen a téren a SZOT és a bányász szakszervezet központi vezetőségét, a bánya- és energiaügyi minisztérium vezetősé­gét, mert sem a pártunk és kor­mányzatunk által nyújtott hatal­mas segítséget, sem a bányászdol­gozók között meglévő hatalmas lel­kesedést nem tudta megfelelően a termelés szolgálatába állítani. Több hiányosság felsorolása után Kristóf István kiemelte, hogy a SzOT elnöksége hozzon világos, át­fogó határozatot a széntermelés elősegítésére, bányászatunkban a szakszervezeti munka gyökeres megjavításéra. A bányász szakszervezet munká­jában mindenekelőtt arra van szükség, hogy jelentősen emeíked Jók a vezetés színvonala. A vezetés színvonalának emelé­séhez egyik legfontosabb feltétel, hogy szorosabb kapcsolatot teremt, sünk meg a szakszervezeti és mű­szaki vezetés között. Bányász szervezeteink vezetőit, aktivistáit sokkal fokozottabban kell éberségre, az ellenség elleni következetes harcra nevelni. Áttérek most kohászatunk problé­máira. Kristóf István ezzel kapcsolat­ban elmondotta, hogy milyen hiá­nyosságok akadályozzák kohásza­tunk gyorsabb ütemű fejlődését, majd a kohászati üzemekben folyó szakszervezeti munkával foglal­kozott. A hiányosságok feltárása után rámutatott, mik a szakszervezet feladatai. A kohászati minisztérium után meg kell alapítanunk a jövő ér elején a kohászati dolgozók szak- szervezetét is. Az áj szakszerveze­tét meg kell erősíteni politikailag és szakmailag felkészült káderek­kel. Harcoljon a szakszervezet azért, hogy a kohászati üzemekben meg­valósuljon az ütemes, grafikon és Programm szeriinti termelés, Moz. galmat kell indítani a szovjet ta­pasztalatok átvételére, a kohászati berendezések élettartamának növe­lésére és jó kihasználására, meg­előző karbantartására. Különös gonddal kell a szakszer­vezeteknek foglalkoznia az üzemen belüli együttműködés megjavításá­val. Az élenjáró szovjet kohászat ta­pasztalatainak elterjesztésével len­dületet kell adni a Sztahanov-moz- galomnak. A politikai munka gyökeres meg­javításával kohászainkat szocialis­ta fegyelemre, a szoeiáldemokratiz- mus elleni harcra, az ellenség le­leplezésére kell nevelnünk. Ezután az alapanyagipar más fontos ágairól szólt, majd a leg­fontosabb tennivalókkal foglalko­zott a munkaverseny terén. Minden iparágban a miniszté­riummal közösen ki kell munkálni a versenyfeltételeket.. A szakszervezeteknek idejében kell támogat ni ok, felfcaxolniok min­den élenjáró új kezdeményezést. A szakszervezetekben dolgozó kommunistáknak tudaiok kell, hogy saját pártszervezetük, pártbizottsá­guk előtt felelősele azért a tevé­kenységért, amelyet a párt rájuk bízott. Meg kell szüntetni az elnéző, li­berális magatartást a hibákkal szemben. Az ifjúsággal valő foglalkozást, kapcsolatainkat a DlSa-szel a leg meghatározott feladatokra 1953. évi tervünk teljesítésére és túltel­jesítésére. A SZOT teljes ülése Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárhelyet­tesének zárszavával ért véget. sürgősebben és leggyökeresebben meg kell javítanunk. Az 1953-as évben sokkal többet kelt törődnünk a takarékossággal. Alá kell húznom a szocialista munkaverseny eredményeinek to­vábbfejlesztésével kapcsolatban a műszakiak szélesebb bevonását a szakszervezeti mozgalomba. A magyar szakszervezeték alap­szabályai előírják, — mondotta a továbbiakban Kristóf István, —* hogy előkészítsük a magyar szak- szervezetek XVIII. kongresszusát. Javasoljuk, hogy a kongresszust február bő végére hívjuk össze. A kongresszuson a Szakszervezetek Országos Tanácsa számoljon be ar­ról, mit végzett a XVII. kongvesz- szus óta. A XVIII. kongresszus határozza meg a szakszervezetek előtt álló alapvető feladatokat. A kongresszus legméltóbb előké­szítése az lesz, ha felesleges és pompázó külsőségek helyett tervük teljesítésére és a szakszervezeti munka alapvető hibáinak megszün. tetősére irányuló mozgósításban jut kifejezésre. A felszólalások után a Szakszer, vezetek Országos Tanácsa VT. tel­jes ülése a következő határozatot hozta': A teljes ülés határozata A Szakszervezetek Országos Ta­nácsának VI. teljes ülése jóvá­hagyja Kristóf István elvtárs, a SZOT főtitkárának beszámolóját és az abban foglalt feladatok végre­hajtására kötelezi az összes szak- szervezeti szerveket és tagokat. A teljes ülés kimondja, hogy a leg­fontosabb feladat az 1952-es terme­lési év sikeres befejezése, a szak- szervezeti munka megjavítása az alapanyagokat gyártó iparágakban. Az egész iparban és a mezőgaz­daság szocialista üzemedben fel kell lendíteni, állandóvá kell tenni a munkaversenyt és a Sztabanov- moxgalmat, szigoré takarékosságra kell nevelni a dolgozókat. A SZOT VI. teljes ülése elhatá­rozza, hogy a magyar szakszerveze­tek alapszabályainak megfelelően 1953 február 27-re összehívja a magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusát. A kongresszuson a Szakszervezetek Országos Tanácsa számoljon be a XVII. kongresszus óta eltelt időszakban végzett mun­kájáról. A kongresszus határozza meg a szakszervezetek előtt álló feladatokat ötéves tervünk végre­hajtásában, a munkaverseny és a Szta lián o v-mozgu 1 o ra magasabb színvonalra emelésében. Emellett a szakszervezetek megtisztelő közpon­ti feladataként foglalkozzék a dol­gozókról való gondoskodás, a mun­ka és egészségvédelem, a társada­lombiztosítás, általában a szocialis­ta érdekvédelem kérdéseivel. Hatá­rozza meg a kongresszus az üzemi szakszervezeti munka megjavításá­nak legfontosabb feladatait, erő­sítse meg a szakszervezetek legfel­sőbb vezetését, válassza újjá a Szakszervezetek Országos Tanácsát és ellenőrző bizottságát. A magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusának napirendje a kö­vetkező legyen: 1. A Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolója a XVII. kongresszus óta végzett munkáról és a magyar szakszervezetek to­vábbi feladatai. 2. A SZOT ellenőrző bizottságá­nak jelentése. 3. A szakszervezetek feladatai a munka- és egészségvédelem, vala­mint a társadalombiztosítás terén. 4. A magyar szakszervezetek alap- szabályainak módosítása. 5. A Szakszervezetek Országos Tanácsának s a SZOT ellenőrző bi­zottságának megválasztása. A SZOT VI. teljes ülése kötelezi az elnökséget, hogy a kongresszus határozati javaslatának tervezetét dolgozza ki és legkésőbb január 15-ig hozza nyilvánosságra. Szer­vezze meg a határozati javaslat megvitatását a szakszervezeti tag­gyűléseken és a vezető szervek gyűlésein, olymódon, hogy kibonta- kozhaseék a szakszervezeti tagok ós funkcionáriusok nagyfokú akti­vitása az alapvető szakszervezeti feladatok megtárgyalásánál. Bizto­sítsa, hogy a módosításokra vonat­kozó javaslatok eljussanak a kon­gresszushoz. Az elnökség szervezze meg a kon­gresszus küldötteinek megválasztá­sát olymódon, hogy 3000 szakszer­vezeti tagra jusson egy küldött. A küldötteket az alapszabályok elő­írásainak megfelelően január hó­napban válasszák meg. Biztosítsa az elnökség a kongresszus politikai szervezeti és technikai előkészíté­sét. A Szakszervezetek Országos Ta­nácsának teljes ülése felhívja az összes szakszervezeti funkcionáriu­sokat, aktivistákat, szakszervezeti tagokat, hogy a kongresszusra ak­kor készülnek a legméltóbban, ha magasabb színvonalra emelik a szakszervezeti munkát, a munka- verseny szervezését, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek ja­vítását, a politikád és kulturális nevelést ha minden erejüket össz­pontosítják a párt Központi Veze­tőségének november 29-i ülésén A jó zárszámadás után új tagokkal erősödik a vaiai Rákóczi termelőcsoport A vajai ,,Rákóczi“ teimelőszövet- kezet tagjai nagy napra készültek az elmúlt napokban. Zárszámadás volt. Arra gyűlt össze a nagy csa­lád minden tagja. A kívülállók kö­zül is többen eljöttek. Az ünnepi gyűlésen mindenki nagy figyelemmel hallgatta az elnö­ki beszámolót. K Kovács András beszámolójában többek között eze két mondotta. Az elmúlt évben 370 holdon gazdálkodtunk. Termelőszö­vetkezetünk vagyona 980 ezer fos rint. Most a szövetkezeti alapra 347 ezer forintot, üzemi alapra pe dig 180 ezer forintot helyeztünk. Az egyéni jövedelem mellett nagy gondot kell fordítanunk a közös vagyon gyarapítására is hangsú­lyozta K. Kovács András, mert a további gazdálkodás alapja a kö­zös vagyon . . , Főleg nagy gondol kell fordítani az áUatállomáry nö­velésére. Az állatállomány a csoport kincsesbányája. A beszámoló másik részében fog­lalkozott az egyévi munka eredményeivel Tavasz árpánk boldankint 20 má­zsa 25 kilós átlagtermést adott, bú zánk 10 mázsa 10 kilót, burgo­nyánk a négyszeri kapálással 60 1 mázsás termésátlagot fizetett, ten­gerinkről, ami homokon volt, ötszöri kapálással 17 mázsás termést szü­reteltünk. Munkaegységenkint jut a ! termelőszövetkezet tagságának 10 ! kiló tengeri, 4 és fél kiló búza, 5 kiló 80 deka burgonya, 45 deka rozs# 50 deka árpa, 25 deka cukor, 8 centiliter olaj és 5 forint 20 fil­lér készpénz. K. Kovács András beszéde végén dicséretben részesítette a csoport legjobb dolgozóit, az olyanokat mint Tóth Ferenc, aki 263 munka­egységet szerzett a. elmúlt évben | Jó munkájának eredménye meg is látszik most a zárszámadásnál. Tóth Ferenc évi munkája után most kapott 12 mázsa 35 kiló ke­nyérgabonát, 4 mázsa 60 kiló árpát, i 26 mázsa tengerit, 4 mázsa 51 kiló takarmányt, 22 liter olajat, 65 kilo cukrot, 15 mázsa burgonyát és 1367 forint készpénzt. Tóth Ferenc nyomában az évi munkák során mindenüti ott haladt Takács Péter, aki 260 munkaegy seggel zárta az évet és Tóth Fe­renchez hasonló juttatásokban ré­szesült. Az egész tagságot megelőzte a I munkában K. Kovács András elnök családja. 664 munkaegységet telje­sítettek az elmúlt gazdasági évben. A gyűlésen jelenlévő dolgozó pa rasztok csak elcsodálkoztak az ered­mények hallat tára. Azt látták egész nyáron, hogy sokkal szebb volt a ,Rákóczi44 termelőcsoport terménye, mint az övék, de azt mégsem hit­ték eddig, hogy ilyen gazdag jöve­delme lesz a szövetkezeti tagoknak. Az elnöki beszámoló után Székely András 12 holdas egyénileg dolgozó paraszt is felszólalt. Én 12 holdon gazdálkodom “~ mondta hozzászólásában —, de hol van az én jövedelmem a szövetkeze­tiekétől? Székely Andrást igencsak gondol­kodóba ejtette Tóth Ferenc, Ta­kács Péter, meg a többi jó szövet­kezeti tag szép jövedelme. Bcrkcsz Gyula pedig egyenesen belépési nyi­latkozatot kért, hogy kitölthesse. A dolgozó parasztok a zárszám­adási gyűlések után egyre többen lépnek be a tszcs-be Vaján és a megye többi községeiben is. A hal mosbokori Uj Élet, a porcsalmai Rákosi, a turricsci Acél termelőszö­vetkezet zárszámadása után szin­tén új tagokkal erősödik a szövet kezetek. Pályázati felhívás az 1953. évi aspiranlurára A tudományos káderutánpótlás tervszerű biztosítására kormány­zatunk megteremtette és tovább­fejlesztette a kandidátusképzési (aspirantúrát). A kandidátuskép zés lehetővé teszi, hogy a néphez hű fiatalok valamely általuk vá­lasztott tudományágban, egy kiváló tudós szakmai vezetése mellett, anyagi gondoktól mentesen minden erejűket szakmai továbbképzésükre és tudományos kutatómunkájukra fordíthassák. Háromévi tanulmá­nyi idő és az ezalatt előírt vizsgák letétele után az aspiráns tudomá­nyos disszertációja alapján elnyeri a „tudományok Kandidátusa’’ foko­zatot. Az aspirálna különösen indo­kolt esetben képzésének időtartama alatt is megmaradhat szolgálati be­osztásában (levelező aspirantúra), ebben az esetben tanulmányi idő­tartama négy év. A Tudományos Minősítő Bizott­ság pályázatot hirdet az 1953. évi aspiráns-felvételre. Az aspirantúrá- ra jelentkezhet minden olyan, a néphez hű férfi, vagy nő, aki a tudományos pálya iránt kedvet és tehetsé' i érez, amennyiben a) 40. életévé, még nem töltötte be (a levelező aspirantúra nincs kor­határhoz kötve), b) egyetemet, vagy főiskolát végzett, vagy olyan utolsóéves egyetemi hallgató, aki tanulmányait 1953 szeptember 1-ig befejezi, vagy egyetemi, főiskolai végzettségnek megfelelő szakmai tudással rendelkezik. A felvételi kérelmet a jelenleg alkalmazásban nem állók a Tudo­mányos Minősítő Bizottság titkár­ságához (Budapest, V., Nádor-utca 12.) adják be az ott kapható Űrla­pokon. A jelenleg alkalmazásban álló pályázók munkahelyük sze­mélyzeti osztályához nyújtsák be kérelmüket. A pályázat beadásának határ­ideje: 1953 január 20. A felvételi vizsgán megfelelő pályázók aspi­ránst munkájukat 1953 szeptember 15-én kezdik meg. Az aspiráns képzésének ideje alatt ösztöndíjban részesül, amely­nek összege a kandidátusi elővizs­ga letételéig 1180 forint, amit indo­kolt esetben 1770 forintig emelnek fel. A kandidátusi elővizsga sikeres letétele után az ösztöndíj 1210 fo­rint, ami indokolt esetben 2120 fo­rintig emelkedhet. Az ösztöndíjra irányuló kérelmeket a felvételi űr­lapon kell feltüntetni. A levelező­aspiránst ösztöndíj nem illeti meg. Az 1953. évi aspiráns-felvétel al­kalmával különböző tudománysza­kokra lehet pályázni. n

Next

/
Oldalképek
Tartalom