Néplap, 1952. december (8. évfolyam, 283-306. szám)

1952-12-14 / 293. szám

n«je msCWMOT® 14, VASAKNAP NÉPLAP 3 Joliot-Curie beszéde a népek békekongresszusának megnyitó ülésén Amint tegnapi számunkban je- tentettü'k, december 12-én, pénte­ken Bécsben 72 ország küldöttei­nek jelenlétében megnyílt a népek békekongresszuea. Az ünnepélyes megnyitóülésen Joliot-Curie pro­fesszor, a Bóke-Vílágtanécs elnöke mondott hatalmas érdeklődéssel — K kongresszus nyitva áll min­den mozgalom, minden szervezet és minden ember előtt, aki őszintén keresi a nemzetközi feszültség eny­hítésének útját, — folytatta. — Mióta július elején felmerült en­nek a kongresszusnak a gondolata, minden országban jelentős vita és felvilágosító munka folyt. A kon­gresszus előkészítése alkalmat adott a néptömegek véleményének rendkívül széles körben való meg­hallgatására. — Az előkészítő munka máris hozzájárult ahhoz, hogy leomolja- aak a bizalmatlanság és meg nem értés sorompói olyan emberek kö­rött. akik különböző utakon tévé várt beszédet. Percekig zúgó taps köszöntötte a szónoki emelvényen megjelenő Joliot-Curie-1, aki beszé­dében bevezetőül a kongresszus részvevőit üdvözölte és köszönetét mondott mindazoknak, akik előse­gítették a kongresszus megszerve­zését. ténykedtek teljes őszinteséggel a közös cél, a béke eléréséért — Az előkészítő munkával sike­rült a lakosság legkülönbözőbb ré­tegeinek figyelmét felkelteni és ez a munka lehetővé tette, hogy szé­les körben tudatosodjék a Béke­világtanács ama felhívásának iga­zi értelme, amellyel a népek béke- kongresszusát összehívták. — A népek, amelyek e koogresz- szust valójában előkészítették, az önök személyében elküldték ide né­pes küldöttségeiket Becsületes em­ber nem tagadhatja, hogy a népek e képviseletének, ami a felfogáso­kat és a nemzeti hovatartozást Illeti, — valóban egyetemes jelle­ge van. Tekintettel az általános világégés egyre fenyegetőbb veszélyére, a különböző országokban az emberek — egyénenként vagy csoportosan — felismerték a háborús veszély igazi okait és egyre kezdeményezőbben lépnek fel a béke érdekében. Ugyanakkor — bizonyos vonakodás ellenére is — egyre Inkább elter­jed az a felfogás, hogy szükség van a különböző elgondolások ösz- szehangolására és a közös cselek­vésre. Mindenki számára világossá vált, hogy a béke erői ha egymás­tól elszigetelten lépnek fel, nem képesek hathatósan útját állni a háborús veszélynek. A veszély any- nyira megnövekedett, hogy feltét­lenül szükségét éreztük a külön­böző nézetek összevetésének, hogy megállapítsuk, mely pontokon ér- tüDk egyet s hogy azután lehetővé váljék egy közös akció. Ezek azok a főbb okok, amelyek arra kész­tették a Béke-Világtanácsot, hogy ez év júliusában kibocsássa felhí­vását A népek békekongresszusa egyetemes jellegű — Mi olyan világban élünk, Maely még nem heverte ki teljesen r második világháború szörnyű megrázkódtatásait E pillanatban mégis a földgolyó három vidékén pusztítanak háborúk. A félelmetes fegyverkezési verseny tovább foko­zódik, gazdaságilag pusztít az em­beri haladást fékezi és növeli a háború veszélyét. Köziben — a biz­tonság ürügye alatt — olyan egyezményeket, szerződéseket és megállapodásokat kötnek, amelyek szintén csak a háborús veszélyt fokozzák. Ugyanezzel az ürüggyel egyre komolyabban fenyegetik az egyes országok nemzeti független­ségét és a demokratikus szabad­ságjogokat A hidegháború tovább folyik a rágalom és a hazugság fegyvereivel, míg egyesek igyekez­nek a kereszteshadjáratok szelle­mét felszítani, hogy a lakosságot fanatizálják és — ki tudja, milyen isteni küldetés nevében — a leg szörnyűbb öldöklésre készítsék elő. — A bizalmatlanság és a gyűlö­let terjedése azzal a veszéllyel jár, begy egyesek vakságukban, fásult­ságukban, vagy elkeseredettségük ben készek erőszakos megoldások­hoz hozzájárulni — csakhogy már vége legyen a dolognak. Holott jól tudjuk, hogy ezek a „megoldások" semmit sem oldanak meg, de min­dent elpusztítanak. — Lássuk csak röviden, hogy hol is tartunk annak a századnak a közepén, amely máris két ször­nyű világháborút és négy helyi há­borút élt át. Az 1914—18. évi há­ború 17 millió halottat követelt, a második világháború pedig 50 mil­lió férfi, nő és gyermek életét ol­totta ki, anyagi javakban pedig ezermilliárd dollárra becsült kárt okozott. E szörnyű mérleg még nincs lezárva. Még ma is minden­nap halnak meg emberek a hábo­rús sebesüléseknek vagy azoknak a kínzásoknak következtében, ame­lyeket mint polgári, vagy hadifog­lyok szenvedtek el. A továbbiakban Joliot-Curie fel­vázolta azt a helyzetet, melybe a harmadik világháború kirobbantá­sával sodródna az emberiség, majd hangsúlyozta: A békéért vívott harc mai nehéz pillanatában hatal­mas meggyőző erőre és állhatatos­ságra van szükség, nehogy a külön­böző felfogásokat valló emberek meddő vitákkal tegyék kockára a béke közösen védelmezett ügyét. A béke hatalmas erői máris kedvezően éreztetik hatásukat a nemzetközi politika alakulásában JőUot-Curie ezután elmondotta: a Népszövetség és a két világhá­ború közötti pacifista mozgalmak nem voltaik képesek szembefordulni a háborúval. E mozgalmak ugyan­is nem tudtak hatalmas népi moz­galmat létrehozni s általában csu­pán néhány vezető személyiségre támaszkodtak. — Az 1949-ben Párizsban a béke híveinek első kongresszusán tör­tént kezdeményezés jelentősége el­sősorban abban van, hogy figye­lembe veftte ezeket a múltbeli ta­pasztalatokat, — folytatta. — E kezdeményezés azon a meggyőződé­sen alapult, hogy a béke igazi ere­je azoknak a férfiaknak és nők­nek óriási tömegében van, akik számára szenvedés a háború, akik érzik a háború következményeit és akiknek hozzájárulása nélkül há­ború nem lehetséges. Ezenkívül ab­ból indultak ki, hogy olyan világ­ban, olyan reális világban kell fel­lépni a békéért, amelyhez minden nemzet a maga sajátosságaival já­rul hozzá, nem pedig olyan Irreális világban, amelyet mindenki saját elképzelései szerint, a saját módján szeretne alakítani. — Ennek a kezdeményezésnek az volt az eredménye, hogy a világ legtöbb országában létrejöttek a nemzeti békemozgalmak és meg­született a Béke-Yilágtanács. A stockholmi felhívás, amely a tö­megpusztító fegyverek betiltását és e tilalom ellenőrzését követelte, az öt nagyhatalom békeegyezményének megkötésére irányuló felhívás, amelynek célja az volt, hogy a tár gyalúsok szellemét érvényesítse az erőszakos megoldásokkal szemben, továbbá a békemozgalom más nagyszabású megmozdulásai a köz vélemény széles rétegeinek akara­tát tükrözték. Túlzás nélkül állít­hatjuk, hogy a béke hatalmas erői máris kedvezően éreztették hatásu­kat a nemzetközi politika alaku­lásában. A mozgalom fejlődése természe­tesen hazug propagandát váltott ki azok részéről, akik az erőszak­ban látják a „béke fenntartásá­nak” eszközét Bár egyesek a bizal­matlanság légkörével akartak min­ket körülvenni, ml állhatatosan arra törekedtünk, hogy tényekkel bizonyítsuk őszinteségünket. Ma már ei kell ismemi, hogy az a nagy népi mozgalom, amelyet a bé­kemozgalom létrehozott, olyan reá­lis valóság, amelyet semmiféle pro­pagandával, semmiféle bomlasztó kísérlettel sem lehet kikezdeni. Feltétlenül szükség van a békevédelem különböző elgondolásainak összehangolására A békemozgalom nem állítja azt, hogy egyedül küzd a békéért és a jövőben sincs szándékában mono­polizálni ezt az akciót. Törekvése az, hogy minden erejével hozzájá­ruljon a béke fennta Húsához. Ezen a téren máris komoly elő­rehaladás történt és ezt bizonyítja e kongresszus megtartása is. Mi, itt Bécsben, hetvenkét különböző országból gyűltünk össze. A mi fel­fogásunk sok politikai, bölcséleti, vallási és szociális kérdésben gyak­ran különböző, sőt néha ellentétes. De mindnyájunkat az a közös meg­győződés fog össze, hogy a béke összes erőinek közös akciókat kell szervezniök és hogy együtt meg Is tudják találni és tisztázni ezeknek az akcióknak útjait, módjait. A béke többi erőivel együtt akarjuk azonban megtalálni a közös akció módozatait, anélkül, hogy magát a bókeakclót monopolizálni akarnók, vagy bárkit is magunkba akarnánk olvasztani. Mi itt nem volnánk mind egy véleményen, ha azt akar­nók eldönteni, hogy a múltbeli fej­lődés milyen törvényszerűségeket követett és hogy valószínűleg mi lesz a jövőbeli fejlődés. Van azon­ban egy kérdés, amelyre mindnyá­jan Igennel válaszolhatunk. Ez a kérdés pedig az, hogy különböző rendszerek békében élhetnek-e egy­más mellett. Ha nem válaszolnánk igennel erre a kérdésre, ez annak elismerését jelentené, hogy elkerül­hetetlennek tartjuk a háborút, amely egy rendszer céljait akarja erőszakkal érvényre juttatni. De legyünk tisztában azzal, hogy mi­lyen nagy jelentősége van annak, ha Igennel válaszolunk a békés együttélés kérdésére. Aki elismeri a békés együttélést, az végleg visszautasítja mindenféle keresztes- hadjárat szellemét, amelyet egye­sek— az állítólag rabságban élő né­pek felszabadításának ürügyén — szítanak, mások pedig valami isteni küldetés végrehajtásaképen emle­getnek. Tiltsák be a tömegpusztító fegyvereket! Hogy lehetővé tegyük a békés együttműködést, keresnünk kell a kiutat abból a rendkívüli feszült­ségből, amelyben ma élünk és ame­lyet három most folyó há­ború, a fegyverkezési verseny és a hidegháború hangulata jellemez és el kell érkeznünk egy olyan meg­enyhült helyzethez, amely lehetővé teszi, hogy a sikerrel bíztató ál­talános tárgyalásokat lehessen meg­kísérelni. Ennek érdekében — vé­leményem szerint — mindenekelőtt meg kell szüntetni az úgyszólván teljes pusztulással fenyegető hábo­rúk veszélyét, mégpedig azzal, hogy el kell érni a tömegpusztításra alkalmas fegyverek ellenőrzött be­tiltását. Joliot-Curie a továbbiakban rá­mutatott, hogy Koreában és Kíná­ban már bevetették a baktérium­fegyvert. Nagyon fontos — folytatta —-, hogy mindenki megértse, miről is van itt szó. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal: ha nem fogjuk le azoknak a kezét, akik ezt tették Koreában és Kínában — akárcsak nagyarányú kísérletezés keretében is — és az ilyen fegyverek újabb. ío­Kedden kezdi meg működését a nyíregyházi rádió-adóállomás Kedden kezdi meg működését Ötéves tervünk új alkotása: a nyír­egyházi rádió-adóállomás, amely naponta 18 és 19 óra között sugá­roz műsort a 223.8 méteres közép­hullámon. Az ország első megyei adóállomása — tervünk legújabb létesítménye — Szabolcs-Szatmár- rnegye dolgozóihoz szól, helyi híre­ket, riportokat és zenei műsort köz­vetít hallgatóinak. (MTI.) * I/" CLÓN 08 örömet kelt a sza­bolos-szatmdri dolgozók köré­ben a Magyar Távirati Irodának az a híre, hogy kedden megkezdi adá­sát a nyíregyházi rádió adóállomás és egyelőre egyórás műsort sugá­roz naponta este 6 és 7 óra között. Az országban ez az et-ső megyei rádió-adó. Nagy lelkesedéssel kö­szöntik dolgozóink ötéves tervünk nagyszerű alkotását. Az új alkotás­ban újra látják: egyre feljebb lép tlépünk a kulturális felemelkedés útján. Felmérhetetlen jelentősége van a megyei rádióadóállomásnak dolgozó népünk politikai nevelésében. Külö­nösen most, amikor úgyszólván mindennapi jelenség a dolgozó pa­rasztok otthonában a rádió. Népi államunk a vezetékes rádióhálózat kiépítésével lehel övé teszi, hogy a, falu és a tanya minden házába el­jusson a rádió tanító, növelő, szóra­koztató hangja. A rádió kultúrközpont is. Leg­korszerűbb berendezése lehetővé teszi, hogy megyénk legjobb művé­szei, kultúrmunkásai, éne'., karai, zenekarai a rádió hullámain szól­janak Szabolcs-Szalmár dolgozói­hoz. A megyei adó jelentős mértékben elősegíti megyénk haladó hagyo­mányainak ismertetését — dicső je­lenünk, ötéves tervünk feladatai­nak ismertetését. vátobi felhasználása nem válik lehe­tetlenné, akkor holnap mi magunk, vagy a nekünk kedves személyek esnek majd áldozatul e szörnyű pusztító fegyvereknek. A borzalmak betetőzéseként meg­jelenik a láthatáron a hidrogén­bomba is, amelyre mindig hivatkoz­nak, valahányszor egy nagy nem­zetközi fórum ülésezni kezd. Meg­engedhetetlen, hogy ezek az új tö­megpusztító fegyverek, amelyeknek hatékonyságát egyes tudósok bűnös szándékkal egyre növelni igyekez­nek, ne legyenek máris közös meg­egyezéssel törvényen kívül helyez­hetők és ne legyenek máris szigorú ellenőrző intézkedések használatuk kiküszöbölése végett Joliot-Curie emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok máig sem ratifikálta a tömegpusztító fegyverek betiltását célzó genfi jegyzőkönyvet. Ezután így foly­tatta : Vájjon nem kell-e egyet értenünk azoknak az eseményeknek az értel­mezésében, amelyek odúig vezettek, hogy pontosan felmérjük az embe­riségre leselkedő veszélyeket és hogy együtt meghozzuk a szükséges első védelmi intézkedéseket. A tömegpusztító fegyverek betil­tásának követelése nem lesz csupán jámbor óhaj, ha a betiltást kimon­dó és a szigorú ellenőrzést meg­szervező nemzetközi szerződés alá­írása megfelel a népek akaratának. A fegyverkezési verseny terhei — mondotta a továbbiakban Joliot- Curie — ránehezednek az orszá­gok gazdasági életére és szétzilál­ják a gazdasági tevékenységet, el­lentétben azoknak az érveivel, akik igazolni akarják az energiáknak ezt az elfecsérlését és ezt a bizony­talansági érzetet Véget kell vetni tehát ennek a kollektív őrületnek, amely — ha Idejében meg nem fé­kezik — nagyonis nehézzé teheti a visszatérést a józan ész uralmához. Ne áltassuk magunkat. A fegyve­rek felhalmozása, akár egy lehetet­len egyensúlyi helyzet kialakításá­ra, akár pedig egy nehezen meg­állapítható fölény létrehozására irányul, olyan szédületét okoz, amelynek végül mindenki áldoza­tává válhatik. Konkrét javaslatok után rá kelt világítanunk arra, hogy a fegyver­kezési hajsza megszüntetése és a nemzetközi feszültség feloldása minden rendszer számára előnyös lesz, mert ez meg fogja hozni az összes országok közötti gazdasági kapcsolatok felvirágzását. Curie professzor ezután leleplezte a hírhedt Baruch-féle atomellenőrzési tervet, melynek megvalósítása egyeduralomra juttatná az Egye­sült Államokat az atomenergia- gyártás terén. Joliot-Curie ezután a nemzetközi feszültség feloldásával és & kul- túrkapcsolatok problémájával fog­lalkozott Megállapította, hogy a nemzetközi feszültség tényleges enyhítése mindaddig megoldhatat­lan, amíg folyat ódik a háború Ko­reában, Vietnamban és Malájföl- clön. Lehetséges, hogy ml Itt nem tudnánk megegyezésre jutni — folytatta —, ha azzal kezdenénk, hogy meg akarnánk állapítani, ki a felelős a háborúk kitöréséért. Feltétlenül megegyezésre juthatunk azonban arra vonatkozólag, hogy követeljük: azonnal szüntessék meg a hadműveleteket, már most, mielőtt tovább mennének a kompro­misszumok keresésében. A háborús egyezmények az agresszió eszközei JoUot-Cwrie azután áttért a né­pek nemzeti függetlenségének és biztonságának kérdésére. Hang­súlyozta, hogy a második világ­háború befejezése óta egyre nyíl­tabb támadások folynak számos ország nemzeti függetlensége ellen. Ez országok nemzeti függetlensé­gét vagy erőszakkal rabolják el, vagy — hol ténylegesen, hol jogi­lag — gazdasági nyomás után sem­misítik meg, vagy maguknak ez országoknak kormányai mondanak le külföldi segélyek, illetőleg ide­gen országoktól kapott politikai és katonai védelem fejébeu a nemzeti függetlenségről. Számos országban a nemzeti füg­getlenségről való lemondást olyan színben tüntetik fel, mintha ez a nemzeti biztonság feltétele lenne. Az atlanti egyezmény s a párizsi és bonni szerződések, amelyek a nemzeti függetlenség feladása árán állítólag biztosítják a kölcsönös biztonságot, megfelelnek az Egye­sült Államok arra irányuló törek­véseinek, hogy mindenütt katonai támaszpontokat építsen ki, bizto­sítsa a maga számára a stratégiai nyersanyagokat és egyidejűleg a gazdasági hasznot is. Napról-napra mind világosabban látszik, hogy ezeknek az egyezmé­nyeknek és szerződéseknek rendsze­re a valóságban az agresszió esz­köze, s teljesen ingataggá teszi a tagállamok biztonságát. Ebben a rendszerben akarata el­lenére minden nemzet bevonható háborúba. Ez a rendszer — amely­nek az a célja, hogy a bonni és a párizsi szerződés segítségével be­vonja az újjáéledő német milita- rlzmust és Imperializmust az euró­pai védelmi közösség tömbjébe — hatalmas veszélyt jelent a békére. Joliot Curie hangsúlyozta, hogy a német probléma békés megoldása az öt nagyhatalom és Németország közötti megegyezés útján az igazi kollektív biztonság szavatolásához vezető út első szakaszát jelentené. Az ENSZ zsákutcába került Ezután Joliot-Curie foglalkozott az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek szerepével. Az ENSZ mostani tehetetlenségé­nek egyik oka az, hogy nem világ- jellegü. Sok ország még mindig (Folytatása a .}. oldalon) Az elmúlt két világháború pusztításai Szüntessék meg a hadműveleteket Koreában, Vietnamban és Malájiöldön!

Next

/
Oldalképek
Tartalom