Néplap, 1952. december (8. évfolyam, 283-306. szám)

1952-12-11 / 290. szám

NÉPLAP 1952 DECEMBER 11, CSÜTÖRTÖK <•» Most már minden csendes, csak az ablakot remegte!I meg néha a szél és a hé dühödt, meg-megújuló rohama. Az előbb még hosszü vi­ták dúltak: az újfehértói gépállo­másról volt itt a küldöttség. A havi értékelést csinálták meg ar­ról a versenyről, amely az új fehér­tói és' a nyírteleki gépállomás kö­zött folyik. Trenc-íényi elvtárs, a nyírteleki gépállomás politikai vezetője az asztalnál ül és a párosvearsenyröl szóló jegyzőkönyvet olvassa. Néha, olyan résznél, ahol a betűk halvá­nyabban látszanak, megrovó tekin­tettel pillant a petróleumlámpásra. amely kis fénykört von az asztal köré, de a szoba többi részét fél­homályban hagyja. — Nem kell már sokáig rabos­kodni, — mondja végül. — De­cember 21-én nálunk is ég már a villany. Amikor végzett az írás ta­nulmányozásával, felállt és néhány percig sétálgatott. — Ezek szerint, — intett az asz­tal felé, mintha egy régebbi be­szélgetést folytatna, — ismét meg­őriztük az elsőséget. Az őszi terv llő százalék, be évi terv 98 szá­zalék, — ismételgette a számada­tokat. — Dehát harcolni is kell az elsőségért, mert különben volt- nincs élűzem-jelvény. Széket húzott a kályha mellé és kényelmesen letelepedett. — Sokan kérdezték már, mikép­pen dolgozunk, hogy ilyen eredmé­nyeket tudunk elérni, — folytatta csendesen. — Pedig ezt a ..ho­gyant” nem hs olyan könnyű meg­határozni, mint ahogy be ember első pillantásra gondolná. — Egyrészt persze az embereken függ, akik a gépállomáson dolgoz­nak. Én azonban azt hiszem, nem ez a legfontosabb. Azt kell meg­nézni, hol dolgoznak. Munkahelyük a termelőszövetkezet és én úgy vé­lem: olyanok a termelőszövetkeze­tek, — amilyen a gépállomás. — Amikor politikai vezető let­tem, ezt gondoltam és így is vé­geztem a munkámat. Persze akkor, negyvenkilencben első feladatunk az volt, hogy elősegítsük a nagy­üzemi gazdálkodás megteremtését. Gazda sági funkcióból kerültem ebbe a munkakörbe és bizony sok­szor megtörtént, hogy gazdasági kérdésekkel bíbelődtem és a politi­kai fel adat okait másod rangúnak gondoltam. Aztán volt itt néhány olyan ostoba nézet is, amely sze­rint a traktornak nálunk nincs meg az a forradalmi szerepe, mint a Szovjetunióban volt. No, de ezek igen hamar megdőltek, mert a gép­állomás alig néhány hónapos fenn­állása után már megszülettek az első csopoi-tok. Akkor kezdődött a tulajdonképpeni munka nagyobbik fele. Mennyi harc árán valósult meg, hogy most a gépállomás kör­zetében 21 szilárd termelőszövetke­zet működik! Tulajdonképpen itt dőlt el: jó-e a gépállomásunk, ek­kor vetettük el az eredmények magvát, amely most szárba szök­kent. Emlékszem rá: a varjúin,po- si Győzelemben, megalakulása után én vezettem a politikai Iskolát, s néha órákig tartó vita is folyt, amikor egyesek a nagybirtokhoz hasonlították a szövetkezetét. Az­tán a maguk példája, élete győzte meg őket, hogy nem úri nagybir­tok ez, hanem boldogulásuk, jólétük alapja. Később jött a tervezés: miből, mennyi terméshozamot kell elér­nünk. Az iskola termében gyüle­keztünk össze, ott volt valamennyi csoporttag és mindenki beszélt — a magáét hajtotta. Aztán lassan kialakultak a vélemények. Egyesek hangoskodtak: „Minek tervezünk, kár erre az időt pocsékolni. A ter­més úgyis olyan lesz, amilyet a® isten ad. Ha nem lesz eső, nem lesz termés.” A tagságnak egy má­sik része azokból állt, akik már hallottak valamit az új agrotech­nikáról és tallán el is ismerték hasznosságát, csak éppen úgy gon­dolták: jő lehet az egyik vagy má. sík fainban, de náluk nem. A har­madik csoporthoz tartoztak a leg­fejlettebbek, ezek az új módszerek bevezetése mellett voltak. — Rekedtre beszéltem magam, míg valamelyest meg tudtam őket győzni az új agrotechnikai mód­szerek bevezetésének helyességéről. De éreztem, ezen a téren döntő győzelmet esaik akkor érünk el, ha ott, a helyszínen bizonyítjuk be i gazunkat. — A többit ismeri a megye. A Győzelem tavaly, az új agrotechni­kai eljárások alkalmazásával töb­bek között hatvanmázsás rekord- termést ért el tengeriből. Az ilyen eredmények láttán gombamód kezdtek sza­porodni a termelőcsoportok, mi pe­dig valóságos győzelmi ünnepet ültünk. De az öröm nemsokára ürömmé változott.- Hiába tettem éjt nappallá, lilába szaladgáltam az egyik csoportból a másikba, nem ment a munka jól az isten­nek sem. Mindenütt csalt hibák, bajok, úgy, hogy már itt akartam hagyni a gépállomást. Ekkortájt hivattak el a járási pártbizottságra s kikérdezgettek munkamódszeremről. Az elvtársak elmondták: nem is lehet jő mun. kút végezni, ha mindent magam akaróik csinálni. Szervezzek a párt­tagok közül aktívákat, magam pe­dig sokkal alaposabban nézzek meg egy-egy csoportot, ha ott járok. — Beláttam, tényleg képtelenség az például, hogy minden csoportban én vezessem a politikai oktatást. Úgy is tettem, ahogy mondták. — Hogy ilyenformán rendszereztem a munkát, észrevettem, nem is olyan nehéz a csoportokat, hát... rendbehozni. — Régi, ismert betegségben szenvedtek, olyanokban, mint az egyenlősdi, az 'új agrotechnikától való félelem, hanyag vezetés és természetesen az ezek nyomában járó bomlás ... Egy traktorista lépett be most. — Ml újság, Zomborszki elvtárs — sietett eléje a politikai vezető. — Hogy megy a silózás? ... — Jó néhány percig elbeszélgettek erről. A traktorista elmenőben így szőtt: — Hanem azt a lakást, Tren- csényi elvtárs, amelyről beszélget­tünk, a tanács nem tudja kiutalni. A politikai vezető egy pillanatig tanácstalanul állít, majd eszébe ju. tott valami: — Nem baj, éppen tegnap kap tünk a megyei tanácstól egy írást, mely szerint ai gépállomási dolgo­zók is kaphatnak az államtól 15 éves hitelt házépítésre. A tavasz- szat hozzá is kezdhetsz. — Ott hagytam abba. hogy mi­lyen hibák voltak az tij termelő- csoportokban — folytatta a politi­kai vezető, miután Zomborszki mö­gött (lecsukódott az ajtó. A hibák kijavítására a második kongresz- szus, Rákosi elvtárs beszéde adott útmutatást. Meg kellett teremteni a pártszervezetet a tszes-kben. Érdemes volt ezzel is fáradozni. Tapasztalhatjuk, hogy a pártszervezet vezetése, a párttagok példamutatása a végtelen felemel­kedés útjára viszi a csoportot. A helybeli Lenin tsz-ben például az egyenlősdi odáig vitte a csoportot, hogy majdnem felbomlott. A legna­gyobb hiba az volt, hogy a csoport­ban nem voltak párttagok, akik megalakították volna a pártszerve­zetet. Ekkor megkezdtük a nevelő- munkát és rövidesen néhány élen­járó dolgozóból párttag lett. Ezek követelésére felosztották a terüle­tet, ahol a párttagok példamuta­tóan dolgoztak. Ennek eredménye az lett, hogy a jövedelmük sokkal nagyobb volt, mint a többieknek. A Lenin ma virágzó, szilárd csoport. A halmosbokori Uj Életben a pártszervezet megteremtése azt eredményezte, hogy az egyes típusú csoport hármassá alakult át. Ez úgy történt, hogy a pártszervezet kezdeményezésére negyven hold föl­dön hármas típusú gazdálkodást folytattak a tagok. így kitűnt: a hármas típusú gazdálkodás sokkal jobb, eredményesebb. Nagy baj volt nálunk egy da­rabig a szerződékötésekkel és annak betartásával, bár ezen a téren van most is éppen elég tennivaló. Nem akartak a csoportok szerződést köt- ni, nem értették meg, milyen ha­talmas jelentősége van ennek, mily nagy előrelendítője ez a szövetke­zeti életnek. A belegrádi új Élet­ben, amikor a csoportgyülésen szó volt a szerződéskötésről, azt mond­ták a tagok: „Minek az nekünk, van tehenünk elvégezzük azzal a munkákat. Ami marad, esetleg azt csinálja meg a gépállomás.” Per­sze, megmagyaráztam nekik, mi a különbség a gépi munka és a tehén- szántás között. Az előbbivel meny­nyit emelkedik a terméshozam, az utóbbival mennyit vesztenek csak a tejnél. így kötöttek szerződést negyven holdra. Ezt később aztán módosítani kellett, mert annyi volt náluk a munka, hogy két gép is alig győzte. De tanultak ebből. — Ennél azonban sokkal nehe­zebb volt a szerződésben előírt traktorosok megszerzése a csopor­toktól. Ezzel kapcsolatban elmesé­lek egy esetet: A bedőbokori Szabad Nép tszcs, nem akarta elküldeni a szerződésben előírt két em­bert a gépállomásra. — Azt ügye mondanom sem kell, hogy milyen fontos, hogy a trakto­ros termelőcsoport tag legyen. így sokkal felelősségteljesebb, jobb munkát végez, hisz saját jövedel­me is ettől függ. A Szabad Nép vezetői mindezek elmondása után elküldték a hanyagul dolgozó tago- kát traktorosnak. Ezek a munka megkezdésikor saját csoportjukba mentek vissza dolgozni. A kampány megkezdése után egy pár napra ott járok a csoportban, kérdezem az elnököt: hogy megy a munka. Az bizony csak /Takargatja a fejét és liümmög: az időjárás, meg erre, meg arra, ezért nem haladnak. — A traktorosok hogy dolgoz­nak? — kérdem. De erre is csak bizonytalan hümmögés a válasz. Végül aztán kiböki az elnök: küld­jük el hozzájuk Szekrényes elvtár­sat, a sztahanovista traktorost, mert nagyon elmaradtak. Mi aztán csakugyan elküldtük, mert tényleg neui haladt a munka. De a Szabad Népben levonták ebből a tanulsá­got. Olyan tszcs-tagot küldtek ez­után traktoristának, hogy ma már az is sztahanovista. Szóval így próbálgattunk a ter­melőcsoportokban dolgozni, hogy szilárdak legyenek. Ez pedig a gépállomás munkájában fél siker. Odament az asztalhoz, papírt, tollat vett elő és leült. A zárszámadásra készülnek a csoportok -— mondta. — Arra kell nekem is felkészül­nöm. — Trencsényi elvtárs ezeket jegyezte fel: „A nyírteleki Vörös Csillag hi­bái, amit a zárszámadásnál meg kell mondani: A jövedelem sokkal nagyobb lett volna, ha a területet nem most ősszel, hanem még az év elején felosztják. Az egyenlősdi miatt kapálatlan maradt sok ten­geri- és burgonyaföld, az aratás­sal is elmaradtak evégett. Az örö­kösföldi Dózsában például csak a pénzbeli jövedelem meghaladja a húsz forintot, s nagyrészt ez an­nak köszönhető, hogy nem volt egyenlősdi. Komoly hiba az a cso­portban, hogy a fiatalok...” Hirtelen hozzámfordult: — Ezt el is felejtettem megmon­dani. A mi csoportjaink sokkal job­bak lennének, ha mindegyikben volna jól működő DLSz-szervezet. Itt van ez a Vörös Csillag. A fi­atalok nem valami híresen dolgoz­nak és jónéhúnyan ott is hagyták a csoportot. Úgyhogy most már ko­molyan megkezdjük a DlSz-szerve- zeíek támogatását. Aztán a toll ismét sercvgni kez­dett a papíron ... OKTATÁSI SEGÉDANYAG fi Szovjetsnió ötödik ötéves tervének világtörténelmi jelentősége A Szovjetunió Kommunista Párt­jának minden kongresszusa nagy történelmi esemény volt. Ezeknek a kongresszusoknak mindig nagy volt a nemzetközi jelentősége, mert a Szovjetunió példája célt és táv­latokat mutatott a világ minden országa munkásosztályának és pártjának, felfegyverezte őket a kapitalista rabság alóli felszabadu­lásért folytatott harcra. Nagy nem­zetközi jelentősége van a Szovjet­unió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának is. Érdemes összehasonlít an i a XIX. pártkongresszus tárgysorozatát és az USA demokrata, vagy köztár­sasági pártjának nem-rég tartott kongresszusai nafc tárgysorozatával. E két amerikai párt között lénye­ges különbség csak annyi, hogy ae egyik párt tagja benn ül az Egye­sült Államok elnökének hivatalá­ban, a másiké pedig nem. Az elnök személyének kiválasztásánál csak egy a fontos, hogy ki a legalkal­masabb a Wall-Street érdekeinek kiszolgálására. E kongresszusokon egyébként emellett az elv mellett csak -kölcsönös szidalmazások, meg- vesztegetéisek voltak, de az USA gazdasági problémái „nem kerül­tek” a tárgyalás napirendjére, éppúgy, mint ahogy az Egyesült Államok Koreában elesett katonái­ról vagy sebesül tjeiről sem beszél­tek. A gazdasági „távlatokról” csu­pán annyi hangzott el, hogy tovább kell a gazdaságot mi-litarizúlni, ami magával hozza a dolgozó nép életszínvonalának további süllyedé­sét : — háborúkra készülnek elő, hogy a távoli harcmezőkön elesett amerikai katonák sírkeresztjei még szaporodjanak. Ezzel szemben a Szovjetunió Kommunista Fártja kongresszusa a Szovjetunió legutóbbi tizenhárom' évben elért sikereinek büszke mér­lege. Ez alatt az idő alatt méihe- tétlenül megnövekedőtt a szovjet állam ereje és hatalma, megszilár­dult a Szovjetunió nemzetközi hely­zete, a szovjet «épnek a Hitleri fa­sizmus felett aratott győzelme -kö­vetkeztében létrejöttek a népi de­mokratikus országok, melyek az 500 milliós kínai néppel együtt a szocializmus építésének útjára lép­tek. Ezenkívül a XIX. kongresszus a Szovjetunió új. tündöklő távla­tainak, a gazdasági és kulturális építkezések olyan óriási megnőve kedésének kongresszusa, aminöről a kapitalizmus sohasem álmod­hat i.k. Az ötödik ötéves terv, amelynek káprázatos arányait a kongresszus vázolta fel, a Szovjetunió békés gazdasági építésének és kulturális fejlődésének új ötéves terve. Ez a terv a háború utáni ötéves terv folytatása és kifejezi azt az új korszakot, azt a tényt, bogy a Szovjetunió a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet sza- kiaszába lépett. Az ötödik szovjet ötéves terv számadataiban és fel­adataiban kifejezi a szocializmus gazdasági alaptörvényét — a dol­gozók állandóan fokozódó szükség­leteinek maximális kielégítését a szocialista termelésnek a korszerű technika alapján történő sznkad’t- lan emelkedése útján. A szocialis­ta gazdasági rendszer erejének és a kapitalista gazdasággal szembeni döntő fölényének bizonyítéka ez a terv! A kapitalista világ válságokkal és megold,hatatfcin ellentmondások kai küzd. Magában az Egyesült Ál iamoktoan is csökken az ipari ter­melés színvonala. — egyes háború? ágazatok kivételével — és csökken a mezőgazdasági termelés' is. Az Egyesült Államok igen sok katonát tart fegyverben, mégis a munkanél­küliek szánva az országban borzal­mas méreteket ért el. Még rossz- bb helyzetben vannak Nagybritannin, Franciaország, Olaszország és a öbbi marsba Ili zált országok, ame­lyek gazdaságai a fokozódó milita- rizálás, az amerikai imperializmus rabigája miatt szenvednek. Külö­nösen nehéz a gyarmati és függő országok, továbbá a fasiszta orszá­gok, a többi közt Spanyolország és Jugoszlávia dolgozóinak helyze­te. A kapitalista országok jövő távlatai tehát a legkomoraíbbak. Itt senki nem képe« megmondani, milyen állapotban lesz uz ország és gazdasága öt év múlva. A ka­pitalizmus nem Is tud meghatároz­ni egy célt, amelyet el akar érni és amelyet egyáltalán össze lehet­ne hasonlítani a Szovjetunió Kom­munista Pártja által megszabott ötéves terv távlataival. Ilyen fel­mérhetetlen az ellentét a tehetet­len és hanyatló kapitalizmus és a fejlődő szocializmus között, a molyé a jövő. Éppen ezért van óriási nemzet­közi jelentősége az új szovjet öt­éves tervnek. A Szovjetunió gaz­dasági és kulturális építése döiv ő mértékben hozzájárul a világ 800 milliós béketáborának további meg­erősítéséhez, mozgósítja őket a há­borús gyujtogatók tervednek meg­hiúsítására és a béke ügyének győzelméért folytatott harcra. Az új ötéves terv adatai legújabb szemléltető és meggyőző bizonyíté­kai a szovjet nép békés munkájá­nak. A békeép f fékezések egész elő­terjesztett programmja világosan és megcáfolba-tatlamul bizonyítja, hogy a Szovjetunió rendületlenül a hábprú megakadályozásának és a beke megőrzésének politikáját követi. Ez a tervezet a világ külön­böző országai munkásosztályának forradalmi erőit a kapitalizmus ellen, a próletáí-forrad alomért, il­letve saját ötéves tervéért folyta­tott még szivósia/bb harcra mozgó­sítja. Az áj szovjet ötéves tervnek igen nagy jelentősége van a népi demo. feraitikus országokra. A Szovjetunió megerősödése még jobban biztosít­ja a népi demokráciákat az impe­rialisták fondorlatai ellen és segí­ti őket a szocializmus gyors felépí­tésében. A népi demokratikus or­szágoknak éietérdeke a Szovjet­unió gazdásági fejlődése azért is, mert gazdaságuk iparosításában a Szovjetunióra támaszkodnak, mert onnan kapnak óriási anyagi, tudo­mányos, műszaki segítséget és ezál­tal, liogj' átveszik a szovjet tapasz­talatokat, elősegítik saját országuk építését. A szovjet gazdasági 'fej­lődés meggyorsulásával tehát gyor­sabbá válik a népi demokratikus országok gazdaságának fejlődése is. A Szovjetunió új ötéves (er\ e megmutatja, hogy a népi demokrá­ciák hogyan fejlesszék népgazdasá­gukat, milyen irányban gyorsítsák meg a termelőerők fejlődését, ho­gyan irányítsák a technika fejlő­dését. hol keressék a forrásokat és tartalékokat, hogy a Szovjetunió példája nyomán és segítségével va­lóra váltsák azokat a lehetősége­ket, amelyek a kapitalizmus meg­szüntetésével tárultak fel előttük. A Szovjetunió távlatai a népi de­mokráciák távlatai is. A Szovjet­unió jelene a néni demokráciák jövője. Minden dolgozónak, mun­kásnak meg kell találnia az ötödik szovjet ötéves tervre vonatkozó irányelvekben a saját munkájára alkalmazandó konkrét tanulság forrásait. A Szovjetunió gazdasági erejé­nek újabb haitalmas növekedése lelkes visszhangot kelt a világ min­den békeszerető népében, de ugyan­akkor az imperial isták körében te­hetetlen őrjöngést és félelmet vált ki. Az új sztálini ötéves terv a marxizmus-leninizmus eszméinek újabb diadala, mérhetetlenül nagy hozzájárulás a. béketúbor elölnek további növeléséhez. Az emberek százmilliói látják a Szovjetunió­ban és ötéves tervében a boldog jövőt, az emberiség aranykorát —• a kommunizmus felépítéséről szőtt évszázados álmaik megvalósítását. Tudják, hogy Marx, EnpeU ésí Le­nin zászlaja alatt Sztálinnak^ a világ dolgozói lángeszű vezérének vezetésével :i szovjet nép győzelem­re viszi ezt a harcát. SEGÍTSÉGADÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom