Néplap, 1952. december (8. évfolyam, 283-306. szám)

1952-12-09 / 288. szám

1052 DECEMBER 0. KEDD NÉPLAP Farkas Mihály elvtárs beszéde a DISZ első országos értekezletén (Folytatta a 2. oldalról.) temeken és főiskolákon egyes ellen­séges, kozmopolita elemek az ame­rikai háborús készülődésekben bíz­nál». Ezeket emlékeztetem: uz amerikai hadsereg csúfos veresé­get szenvedett Koreában, A Koreai Képi Demokratikus Köztársaságot, annak hős népét m amerikai impe­rialista rablók és csatlósaik száraz­földi, tengeri és légierővel akarták lerohanni és a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság hős népét amerikai rabságba hajtani. Csúfos tervük elbukott, mert vereséget szenvedtek, amit — megjegyzem — egy egész sor amerikai tábornok közben már be is ismert. Bennün­ket nem tehet ijesztgetni. Mi erő­sek vágjunk. Nemcsak azért, mert korszerű hadseregünk van, de azért is, mert ipari országgá fejlődtünk, rúert szépen fejlődő, korszerű ipar­ral rendelkezünk és állandóan nő vas- és acéltermelésünk és nem Utolsósorban azért, mert népünk és elsősorban ifjúságunk, ha akara­tunk ellenére ránk kényszerttenék a háborút, egyeinberként állna csa­tasorba, hogy visszaverjen minden, hazánk ellen irányuló imperialista támadást, — Ma már elmondhatjuk, hogy nemcsak van mit megvédenünk, de azt is, hogy van mivel megvéde­nünk. Ezt elmondhatjuk annál is inkább, mert a nagy Sztálin vezet­te legyőzhetetlen S00 milliós szo­cialista front szerves része va­gyunk, mert a nemzetközi forra­dalmi munkásmozgalom rohambri­gádjának nagy családjához tarto­zunk. — Dolgozzanak az elvtársak a szocializmus építésének minden te­rületén úgy, hogy népünk szívébe zárja a DISz-t, hogy a DISa-ista név szeretett és megbecsült legyen az egész országban. Munkájukat biztos siker koronázza majd, ha nagy pártunk bölcs politikájának szellémében fognak dolgozni, ha elevenen és kiollhatatlanul élni fog a DlSz isták tudatában az a meg- gjőződés, hogy pártunkat, szeretett vezérünket, Rákod elvtársat tilzön- vizen át követni: ez ma a magyar ifjúság legszentebb feladatai rá ir­tunkat és Rákosi elvtársat követve a DISz. hatalmas erővé, a magyar ifjúság nagy forradalmi iskolájá­vá fog válni, a magyar ifjúság har­cos, szocialista iskolájává, amely­ben a fiatal harcosok olyan hatal­mas serege nevelődik majd fel, amely szocialista jövőnk biztos zá­loga lesz, — mondotta befejezésül Farhas Mihály elvtárs. A vasárnapi ülésen a DISz. első országos értekezlete jóváhagyta Dénes István elvtárs beszámolóját, majd megválasztotta a DISz. Köz- ponti Vezetőségének új tagjait. Az értekezlet táviratot küldött Rákosi Mátyás elvtársinak. Az értekezlet Hollós Ervin elvtárs, a DISz. Köz­ponti Vezetősége titkárának zár­szavával ért véget. A gyarmattartó hatalmak újabb veresége az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyülés gyámsági bi­zottsága meghallgatta az Anglia „gyámsága” alatt lévő Tanganyika Vameru nevű törzsének képviselő­jét. A törzs megbízottja elmondta, hogy az angol gyarmatosítók a Vameru törzs háromezer családját elűzték földjéről és földművelési«, valamint állattenyésztésre egyaránt alkalmatlan aszályos és terméket­len vidéken telepítették le. Anglia képviselője az angol gyár- roatosítók erőszakos politikáját és önkényes eljárását biztosító tények láttán eredménytelen kísérteteket tett, a Vameru törzs erőszakos átte­lepítésének igazolására. Az Egyesült Államok, Belgium, Ausztrália, Franciaország és Ka­nada képviselője támogatta Anglia küldöttét. Azt bizonj-gatták hogy a gyámsági bizottság nem illetékes ennek a kérdésnek eldöntésére és nem szabad határozatot hoznia a Va­meru törzshöz tartozó családok visszatelepítéséről. O. O. Juransz elvtárs, a Szov­jetunió képviselője a bizottság ülé­sén mondott beszédében rámutatott, hogy az angol kormány a bennszü­löttektől elvett földet európai gyarmatosítóknak adja át. A meg­művelt földek erőszakos eltulajdo­nítása a bennszülött lakossák érde­keinek durva megsértése — hang­súlyozta a Szovjetunió képviselője és leszögezte: a földek eltulajdoní­tásával egyidejűleg anyagilag tönk­reteszik és kihalásra kárhoztatják a bennszülött lakosságot. A bizottság a gyarmatosítók til­takozása ellenére elfogadta nyolc ország — Pakisztán, Indonézia, Szíria, stb. határozati javaslatát, amely indítványozza, hogy Anglia az elvett földeket haladéktalanul adja vissza a Vameru törzsnek és fizesse meg az erőszakosan áttelepí­tetteknek az okozott károkat. A határozati Javaslatra harminc­két küldöttség szavazott köztük a Szovjetunió, « írók, művészek előkészületei a népek békekongresszusára LONDON • Az „írók a békéért” egyesület december 5-én és 0-án Londonban megtartotta második rendes évi konferenciáját. A konferencia elha­tározta, hogy Philip Darrelt elkül­di a népek békekongresiszusára. Az „írók a békéért’’ egyesület tagjai a legkülönbözőbb politikai és vallási nézeteket vallják. Az egye­sület 1051-ben kiáltványt adott kt, amelyben kötelezte tagjait a világ­béke ügyének erősítésére és elítélte a gyűlöletet szító műveket. Ehhez a békefelhíváshoz egy év alatt több mint hétszáz író csatlakozott. PÁRIZS A francia művészek egyre na­gyobb számban kapcsolódnak be a népek békekongresszusa előkészüle­teinek munkálataiba, Sok író és színművész nyilatko­zatban üdvözölte a békekongresz­SZllSt. „Senki sem állíthatja, hogy sze­reti a művészetet — mondotta Vercors ismert francia író —, ha nem tesz semmit a béke védel­méért !” Frédérico Brady színművész nyi­latkozatában hangsúlyozta: „a bé­ke megmentésére tömegmozgalomra, népi mozgalomra van szükség. Ezért üdvözlöm teljes szívemből a népek békekongresszusát.” TASKENT üzltekisztán művészei új müveik­ben a haladó emberiségnek a bé­kéért vívott harcát örökítik meg. Taskentben kiállításon mutatják be az üzbég művészek legújabb al­kotásait. A kiállításon a többi kö­zött látható két fiatal üzbég festő­művész, Kuzibnjev és Ahmedoy müve, akik a „Béke záloga” című festményükön J, V. Sztálin és Mao Ce-tung történelmi jelentősé­gű találkozását örökítették meg. Szamarkandban is rendeztek kiállí­tást amelyen a kiállított művek kö­zül a legjobban „Békét a világ­nak’’ című alkotás vonta magára a látogatók figyelmét. A festményt Szárkiszova, egy helybeli gyár munkásnője alkotta. A Szövetséges Köztársaság szín­házainak műsorán sok olyan szín­darab szerepel, amelyek a népeknek a békéért és a demokráciáért vívott harcáról szólnak. Sok vidéki szín­ház sikerrel adja elő Howard Fast „Harminc ezüstpénz" című színda­rabját. Szergej Boltyin csodálkozik „Állhatatosan hajtsuk végre a komplex gépe­sítésnek és a termoiofolyamatok automatizálásé, nak programmját..(Malenkov) A rózsaszínben játszó márványtáb'.án nyugtala­nul fel-felvillan egy kis jelzőlámpa élónkpiros fé­nye. Mintha segélytkérő- en hívogatná azt az em. bért, aki fehér köpenyben öntudatosan és magabiz­tosan áll a kapcsolótábla előtt. Látszik abból a nyugodt mozdulatból, aho­gyan idönkint rápillant a nagy táblára, ahogyan szeme a pillanat egy tört részéig megpihen a sár­ga-, kék- pirosfényű vo­nalakon, négyzeteken és körökön, hogy ő ura és parancsoló ja ennek a rej­telmes varázsmfihelynek. — Látja, Sxergej Bol­tyin, — fordul a mellette álló alacsony, idősebb em­berhez, — egy gombnyo­más és megindulnak vagy ’Pálinak a gépek. Innen, -Moszkvából irányítjuk a vízierőmüveket... — Igen ... igen ... — a megilletődött öreg szá­ja csak alig észrevehetően mozog. — így jár az em­ber, ha ritkán jön Moszk­vába. Én már majd har­minc éve ugyanabban az erőműben dolgozom. Egész nap szaladgálok az egyik géptől a másikig, maguk pedig!.. A fehórköpenyes férfi megértő mosollyal hall­gatja Sxergej Boltyin sza­vait. A varázstáblán vib­rálná kezd az egyik sárga jelzőlámpa, a mérnök odalép, meghúz egy fo­gantyút és már ismét a látogatója felé fordul. —r Hány vizierőmüvet irányit ez a központ? — érdeklődik Boltyin. — Hetet... És mit gon­dol, milyen távolságra vannak tőlünk ezek a te­lepek? — Hát... Miután már ez az épület is a város szélén áll, úgy gondolom, vagy hat—nyolc kilomé­ternyire. — Téved! A legköze­lebbi 150 kilométernyire van Moszkvától, de mind a hét vízierőmfl más-más útvonalon fekszik. Sxergej Boltyin, az öreg szovjet dolgozó hitet­lenül néz hol a mérnökre, hol a varázstáblára. Fé­lénken megkérdi: hány ember teljesít szolgálatot egy-egy állomáson? — Egy sem!... Minde­gyik vizierőmüvet lakat­ra zártuk, oda csak mi tehetjük be a lábunkat. Gépele, automatikus' el­lenőrzőberendezések jel­zik itt a központban, ha valamelyik erőmütelcpen megváltozik a csapágyak és a tekercsek hőfoka. Automaták szabályozzák a gépek elektromos fe­szültségét és automaták Irányítják a fogyasztók hoz kerülő villanyáram mennyiségét is. — És ha valami baj történik a gépekkel? —• Kigyullad ez a piros varázsszem, vagy az a kékszínü kocka és jelzi, hogy a 180 kilométernyi­re fekvő lelakatolt állo­máson leálltak a gépek. Akkor autóba ül egy mér­nök és egy szerelő, cön- robognak és rendbelioz zák a gépeket. Az ilyesmi azonban csak nagyon rit­kán fordul elő. — De hiszen ez való­ságos ... — Nem, Boltyin bará­tom, nem csoda ügye, ezt akarta mondani? Ml másként nevezzük: ez a szovjet ember akarata, a természet legyűrése, az öt­éves terv teljesítése, a kommunizmus építése! A gépek váltják fel az em­bert és az így felesleges­sé váló munkaerőt cda- irányítjuk, ahol még ke vesebb az automatagép ahol csak most kísérle­teznek, most tervezik a kommunizmus új gépeit' Falusi propagandisták tapasztalatcseréje Irta: N. PodoJszklj, az izjaszlavi kerületi pártbizottság titkára l’ártbixottságunk a XIX. párt- kongresszus által jóváhagyott Szer­vezeti Szabályzat előírásainak meg­felelően nagy gondot fordít a párt­tagok elméleti képzésére, a marxiz- mus-leninizmus propagandájára. — Határozatot hoztunk, amely a ve­zető pártmunkásokat propaganda- munkára kötelezi. A kerületi párt- bizottság munkatársai ellenőrzik és irányítják a falusi pártoktatást. Meglátogatják a szemináriumokat, módszerbeli tapasztalatok átadásá­val segítik a szemináriumvezetők munkáját, elméleti előadásokat tartanak, általánosítják és széles körben terjesztik az oktatási mun­kában szerzett tapasztalatokat. A kerületi bizottság megszervezte a politikai iskolák vezetőinek érte­kezletét, amely a módszerek és tapasztalatok közvetlen kicserélésé­re nyújtott lehetőséget. Az értekez­leten szóbakerültek a marxizmus- leninizmus propagandájának fon­tos kérdíeei. SzavicskJj elvtárs, a legjobb párt- lörréneti-szeminárlumvezetők egyi­ke a felkészülés fontosságáról beszélt az értekezleten:-—Hosszú évek tapasztalata alap­ján meggyőződtem arról, — mon­dotta —■, bogy az előadás világos­ságának, szemléleteeségéník előfel­tétele az alapos felkészültség. A propagandistának tökéletesen kell ismernie a tananyagot és tisztában kell lennie a legfontosabb bei- és külföldi eseményekkel. — Az alapos felkészültség azon­ban — folytatta — önmagában még kevés. A propagandistának fel kell tudni kelteni a hallgatók ér­deklődését a tanulmány tárgya iránt. A legjobban küdolgozott fog­lalkozás-terv sem segít, lra a pro­pagandista nem tudja megmutatni a hallgatóknak, hogy függ össze tanulmányuk tárgya a jelen problé­máival és az egyes hallgatók egyé­ni törekvéseivel. Ez természetesen esak akkor sikerülhet^ ha a propa­gandista ismeri hallgatói képessé­geit, élet- és munkakörülményeit. Ezek megismerésére szolgálnak az egyéni foglalkozások, beszélgetések, melyek nélkül a propagandista nem végezhet jó munkát. — Xagyon fontos a hallgatók önbizalmának megszilárdítása — mondotta Marasiua elvtársnő, a kerületi pártbizottság elméleti ta­nácsának tagja, majd így folytat­ta : — Az önbizalom nélküli tanu­lók kezdeményező kedvének fel­élesztésére én a következő mód­szert alkalmaztam. Kikerestem a tananyagnak azt a részét, amely legközelebb áll az illető tanuló ta­pasztalati ismereteihez. Amikor azután ennek a résznek a tárgyalá­sára került sor, külön feladattal bíztam meg az illető elvtársat. Pél­dául megkértem, hogy ismertesse életének azokat az eseményeit, amelyek kapcsolatban állnak ta­nulmányainkkal. — Amikor az „SsK(b)P története. Rövid tanfo- lyamá"-nak VII. fejezetét tanulmá­nyoztuk, a tanulókör egyik tagja : A. Ivanov, aki a dicső októberi napokban az akkori Péterváron teljesített katonai szolgálatot, elbe­szélte, hogyan vett részt a Téli Palota ostromában. A hallgatók nagy figyelemmel hallgatták az el­beszélést és ettől kezdve Ivanov elvtárs már maga vállalkozott ki­sebb előadások tartására. Tyimoscsuk elvtárs szeminárium- vezető a szemléltető segédeszközök hasznosságáról szólt. Tanulóköré­nek tagjai igyekeznek minél több kiállítást és Filmet megtekinteni. A párttörténet egyes fejezeteinek tanulmányozása előtt az egyes kor­szakok eseményeit bemutató kép­anyagot gyűjtenek. Megnézik azo­kat n filmeket, amelyek Lenin és Sztálin elvtárs életével és . tevé­kenységével foglalkoznak. Elolvas­sák és megbeszélik azokat a szép- irodalmi müveket, amelyek felele­venítik az orosz proletárlátus har­cának kiemelkedő eseményeit. Bizsuk elvtárs, a Svernylk kolhoz párttörténeti szemináriumának* ve­zetője példákkal bizonyította, hogy a marxizmus-leninizmus elsajátítá­sa mennyire megmutatkozik a hallgatók termelő- és társadalmi tevékenységében. A kommunisták eszmei fejlődése — mondotta — szembetűnően érezteti hatását a pártszervezet éleiében. Az utóbbi Időben, amióta fokozott súlyt heli-e- zünk a párttagok és tagjelöltek eszmei színvonalának emelésére, fokozódik a tagság aktivitása. Ugrásszerűen megnőtt a gyűlése­ken elhangzó értékes javaslatok száma. Azok is résztvesznek a vi­tákban, akik korábban nem mutat­tak aktivitást. így tehát a jó pro­pagandamunkának köszönhető, hogy elvtársaink egyre inkább megfelelnek az új Szervezeti Sza­bályzat által támasztott követelmé­nyeknek. Az értekezleten felszólalók sza­vaiból az is kitűnt, hogy a politi­kai-eszmei színvonal emelkedése nj-omán megjavult a felvilágosító, nevelő munka is. A kommunisták, akik a szeminárium! foglalkozáso­kon és a tanulókörökben szakadat­lanul gazdagítják ismereteiket és fejlesztik beszédkészségüket, na­gyobb hatású felvilágosító tevé­kenységre képesek, mint azelőtt. A kisvárdai járás propagandistáiról Propagandistának tenni nagy megtiszteltetés, A propagandisták a párttagság és a pártonkívüllek nagy tömegét nevelik a marxizmus- leninizmus szellemében, ismertetik a párt politikáját, mozgósítják a hallgatókat a szocializmus építé­sére. Az, hogy megyénk a novem­ber 30-1 begyűjtési verseny során az utolsók közül a hatodik helyre tört fel, nem kis részben a propa- randisták jó munkájánál» köszön­hető. Vájjon mivel nevelhetné jobban a propagandista a reábízott hall­gatókat, mint a személyes jópéldá­val, — akár a termelésben, akár a tanulásban. Ennek ellenére vannak olyan propagandisták, akik erről a leg­elemibb kötelességről párttaghoz nem méltóan „megfeledkeznek”. A kisvárdai járásban a középfokú politikai iskolák propagandistái számára szombaton volt szeminá­rium. Ezen a foglalkozáson a pro­pagandistáknak mintegy hatvan százaléka jelent meg csak. Azok a propagandisták, akik nem jelentek meg a foglalkozáson, nem hajtották végre azt a feladatot, amelyet a párt bízott reájuk. Megfeledkeztek arról: propagandistának lenni nem­csak megtiszteltetést jelent, hanem komoly kötelezettségeket is, amely­nek maradéktalan elvégzését a párt szigorúan megköveteli. Azok a propagandisták, akik „megfeledkez­tek” a párt utasításáról, hogj-án követelik meg majd hallgatóiktól a fegyelmei? Miképpen állnak hallga­tóik elé és milyen arccal beszélnek majd pártunk Szervezeti Szabály­zatának követelményéről, arról, hogy a párttagok szakadatlanul fejlesszék politikai tudásukat, fe­gyelmezetten, maradék nélkül hajtsák végre a pártszervek hatá­rozatait? Melyik lesz az a mód- szer, amellyel megszüntetik iskolá­jukon a hiányzást? Talán a példa­mutatásukon keresztül? — hisz ma­guk sem hajtják végi« a párthatá­rozatokat. Nem tehet jó az a poli­tikai iskola, melynek vezetője ha­nyag. Felelős a járási pártbizottság is. Nem lépett fel a kezdettől fogva a hiányzás elten erélyesen. Különö­sen most nem szabad ilyen esetnek előfordulni, amikor a szocialista építésünk szempontjából oly hatal­mas jelentőségű anyag tanulmányo­zása folyik, mint Sztálin elvtárs iegújab zseniális müve és a Szov- jetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusa okmán.valnak tanul­mányozása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom