Néplap, 1952. december (8. évfolyam, 283-306. szám)
1952-12-03 / 283. szám
1952 DECEMBER S, SZERDA NÉPLAP 3 A magyar népgazdaság helyzete 1952-ben és feladataink a népgazdaság fejlesztése terén 1953-ban Varga Sándor elvtárs, az MDP megyei titkára mond ünnepi beszédet az irodaház alapkőletételénél •Nyíregyházán, a Beloiannisz-téren épülő irodaház ünnepélyes alapkőletétele csütörtökön reggel S órakor lesz. Az ünnepi beszédet Varga Sándor elvtárs, az MDP megyei bizottságának titkára tartja. (Folytatás a 2. oldalról) felelő kedvezményt a termelőszövetkezeteknek. Nem egyszer előfordult olyan tűrhetetlen eset is, hogy a begyűjtési szervek olyanoktól követeltek többletteljesítést a begyűjtésben, akik kötelezettségüket már teljesítették. Az ilyen túlkapásokat meg kell szüntetni és a felelősöket szigorúan meg kell büntetni. Azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy termelőszövetkezeteink jelentős része rosszabbul tesz eleget beadási kötelezettségének, mint az egyéni parasztgazdaságok. Különösen feltűnő a termelőszövetkezetek elmaradása a begyűjtésben kukoricánál és napraforgónál. És az is előfordul, hogy egyes helyi és járási párt-, valamint tanácsfunkcionáriusaink, helytelenül igyekszenek a termelőszövetkezeteket mentesíteni az állammal szemben fennálló kötelezettségeik teljesítése alól. .Jelentősen lemaradtak begyűjtési kötelezettségeik teljesítésében állami gazdaságaink is. Ennek oka részben a gazdálkodás igen számos területén még meglévő hiányosságokban keresendő, részint azonban onnan is származik, hogy sok állami gazdaságunk vezetője még nincsen eléggé tudatában annak, hogy az állami gazdaság célja nem a gazdaság önellátása, hanem az ország ellátása! Begyűjtési politikánkban a továbbiakban is biztosítanunk kell, hogy a termelők feltétlenül, az előírt időre, teljes mérőikben eleget tegyenek a nép állama iránti kötelezettségüknek. Ugyanakkor azonban ügyelni kell arra is, hogy az egész mezőgazdaság területén, úgyszólván minden növénynél, s az állattenyésztésben is következetesen . megvalósítsuk azt az Irányelvet, hogy aki az állammal szemben fennálló kötelezettségét teljesítette, a fennmaradó résszel szabadon rendelkezzék. Ezt ki kell terjeszteni már 1953-ban például a napraforgóra ós a rizsre is azzal az egyedüli megszorítással, hogy olajat üttetnl és rizst liántoltatni csak állami olajütőben, illet ve állami malomban szabad. •C) A TAKARÉKOSSÁG TERÉN Abhoz, hogy az 1952-es év kedvezőtlen mezőgazdasági eredménye ellenére sikeresen megvalósíthassuk felemelt ötéves tervünket, sikeresen fejleszthessük tovább egész népgazdaságunkat, minden tárén a legszigorúbb takarékosságot kell Megvalósítani. A takarékosság kérdését most másként kell felvetni, mint ahogy eddig felvetettük. Most sokkal alaposabban, körültekintőbben kell megvalósítani a takarékossági rendszabályokat, szigorúbban, keményebben, mint ahogy eddig tettük. Mindenekelőtt tekintetbe kell vennünk, hogy népgazdaságunkban a termelésben és az áruforgalomban egyaránt a megengedett normákon felül igen jelentős készletek halmozódtak fel anyagban, fél kész- é3 készáruban. Gyáraink Igazgatói gyak-an hivatkoznak „objektív” nehézségekre, amikor a termelési tervet nem teljesítik, hivatkoznak anyaghiányra holott a valóság az, hogy a vállalatok jelentős részénél igen sok fontos anyagból és félkészártiból féikészitermékböl az engedélyezett készletnormát messze meghaladó készleteket tárolnak. Ezek a jelentések felhívják a figyelmet a forgóeszközök fo'gási sebességének lassúságára és felvetik azt a feladatot, hogy mind az iparban, mind a kere siesd elemben. általában egész népgazdaságán];, ban megnöveljük a forgóeszközök forgási sebességét. Figyelembe keil venni, hogy ha a forgóeszközök forgási sebességét népgazdaságunkban egyetlen nappal gyorsítjuk treg, úgy ezzel 230 millió forint értékű készletet szabadítunk íe’ a népgazdaság számúra. Tehá - teljesen reális feladatként lehet és kall magunk elé tűznünk: az ipaman ■j forgóeszközök forgási sebességéin k megnöveléséi és ezzel IDŐS ban mintegy cgymilllárd forint felszabadítását anyagban, félkés zárt! ban, késztermékben!. S azt hiszvm nem tévedek, ha. azt mondom, hegy mindezekkel az eszközökkel egész népgazdaságunkban körülbelül lét és félmillidrd forint értékű anya got, félkész- és készdmtermóket tudunk a népgazdaság számára felszabadítani. A forgóeszközök forgási sebességének meggyorsítása mellett a takarékosság fontos területe: a beruhd zásoknál tapasztalható pazarlás és szervezetlenség megszüntetése. 1933- ban mintegy 23 százalékkal több beruházást kell megvalósítanunk, mint amennyit előreláthatóan 1952-ben végrehajtunk. Ezért, mint már említettem, a rendelkezésre álló eszközöket a legfontosabb termelő-beruházásokra kell összpontosítani és gondoskodni kell a megkezdett beruházások mielőbbi befejezéséről. Véget kell vetni annak, hogy fontos beruházásokat nagy késéssel adnak át rendeltetésüknek. Gyakran fényűző módon építenek meg üzemeket, gyári csarnokokat, amelyeket céljuknak megfelelően, szerényebben ős olcsóbban is meg lehetne építeni. Általános jelenség, hogy a beruházások sokkal többe kerülnek* mint amennyire eredetileg tervezték és amennyit a beruházó az adott beruházásra igényelt. Ez évben az üzemek között, pártunk kezdeményezésére, mozgalom indult a beruházásoknál elérendő megtakarítások érdekében. Ilyen megtakarításra kétségtelenül 1953- ban is lehetőség nyílik. Nagy a pazarlás az anyagfelhasználás terén. A minisztériumok felelős funkcionáriusai, gyárak igazgatói igen gyakran szemrebbenés nélkül követelnek drága, nehezen beszerezhető importanyagokat olyankor, amikor az anyagokra nincsen szükségük, vagy csak a távoli jövőben lesz szükségük. Igen nagy megtakarítási lehetőség van a veszteséggel dolgozó üzemek veszteségének megszüntetése, s az üzemeknek juttatott állami dotáció csökkentése révén is. Különösen magas a veszteséges vállalatok száma a könnyűiparban, ahol 1952 első három negyedében 101 vállalat volt vagy az egész időszak alatt, vagy annak egy részében veszteséges. Megengedhetetlen, hogy a legnagyobb akkumulációval dolgozó könnyűiparban ilyen sok veszteséges vállalat legyen. A könnyűipari vállalatok által befizetett állami nyereség közel 20 százaléka kerül vissza veszteségtérítés és dotáció címén a kinyűíparba. Nagy megtakarítási lehetőségeink vannak a létszámgazdálkodásnál is. Túlzottan magas nálunk a nemtermelő munkát végzők száma. Arányszámuk nem javult 1952 folyamán sem. A kívánatosnál gyorsabban nő az államigazgatásban foglalkoztatottak száma. Számos szervnél súlyosan megsértik a létszámfegyelmet. nem tartják be a határozatokat, különféle fondorlatokkal kijátsszák ezeket. A létszámkérdés könnyelmű kezelésének iskolapéldája a földművelésügyi minisztérium AMG főosztálya. Ez a főosztály a gépállomások adminisztratív dolgozói létszámának 500 fővel való felemelését kérte. Az ügy kivizsgálása során kiderült, hogy nemcsak létszámemelésre nincsen szükség, de 245 főnyi létszámcsökkentést lehet végrehajtani, ami az összes adminisztratív alkalmazottak 14 százaléka. Erősen felduzzasztott a mezőgaz. dasági igazgatásban a megyei létszám. Itt az a helyzet, hogy egy megyei mezőgazdasági dolgozó nemegészen három járási mezőgazdasági dolgozót Irányít. Az Országos Létszámblzottság (OLB) létrehozása komoly segítséget. jelentett a kormánynak az Inproduktiv létszámok mértéktelen felduzzasztásával szemben, de a várt eredményt még nem hozta meg. Itt még tovább! megtakarítási lehetőségek vannak. Szigorú intézkedéseket kell tennünk azokkal szemben, akik. az állam zsebébe úgy nyúlnak bele, mintha a maguk zsebébe nyúlnának. Megállapítást nyert, például, hogy a vállalatok úgynevezett „különféle költségei” 1952-ben az előző évekhez képest lényegesen emelkedtek. A kohó- és gépipari minisztérium vállalatai például 1952 harmadik negyedévében 71 millió forinttal lépték túl a „különféle költségek” tervét, a könnyűipari minisztérium vállalatai pedig ugyanezen idő alatt 21 millió forinttal. Ennek magyarázata az, hogy a kevésbbé ellenőrzött „különféle költségek” közt bujtatják el a felesleges, túlzott, szükségtelen, nemengedélyezett kiadásokat. Mindezek azonban csak kis részét mutatják meg annak a pazarlásnak, az állami eszközök elherdálásának, a felelőtlen gazdálkodásnak, amely nálunk még elég széles területen feltalálható. Nagyon sok még nálunk a felesleges reprezentáció, a túlzott kiadás, a ban- kettezés az állam i>énzén. Mindezt fel kell számolnunk s ilymódon is komoly megtakarítást kell elérnünk népgazdaságunk, kultúránk, a tudományos kutatás fejlesztése, népünk anyagi színvonalának emelése érdekében. A pazarlás, az állam, a közösség eszközeinek felelőtlen, gondatlan és nem egy esetben bűnös kezeié, sét megkönnyíti nálunk a pénz- gazdálkodás lazasága is. Mindezeket figyelembe véve a minisztertanács az elmúlt hetekben Rákosi elvtárs javaslatára, felelős személyekből álló takarékossági bizottság létrehozását határozta el, melynek feladata a minisztertanácsnak javaslatokat tenni annak érdekében, hogy 1953 folyamán jobban gazdálkodjunk, gondosabban, takarékosabban bánjunk, a rendelkezésünkre álló eszközökkel, az állatul vagyonnal, a szövetkezet vagyonnal, mint ahogy ezt ,az előző években tettük. A Szovjetunió Kommunista Partjának XIX. kongresszusán, a Központi Bizottság beszámolójában Malenkov elvtárs összefoglalva a népgazdaság terén a párt előtt álló feladatokat, a következőket mondotta: „Most az a feladat, hogy véget, vessünk a gazdasági vezetők és pártszervezetek közömbösségének a gondatlan gazdálkodás és pazarlás irányában. A legszigorúbb takarékosság megvalósításával ösz- szefüggö kérdéseknek mindenkor egész gazdasági és pártmunkánk középpontjában kell állnia. Fá radhatallanul neveljük a szovjet embereket hogy mint a szemük fő- nyét úgy örizzéic a társadalmi, a a szocialista tulajdont. Egyszers- mindenkorra szüntessünk meg minden felesleges anyag- és munkafelhasználást, valamint pénzki adást és rendszeresen biztosítsuk a termelés önköltségcsökkentési feladatának teljesítését és túlteljesítését. Fokozottam harcoljunk a gondatlanság ellen, határozottan csökkentsük as ipar, az építkezések, a közlekedés, a mezőgazdaság, a kereskedelmi, a begyűjtő és értékesítőszervezetek általános üzemi költségeit, arányosan hajtsuk végre az állami és gazdasági apparátus egyszerűsítését és olcsóbbat ételét, fokozzuk a- pénzügyi fzervek rubelellenőrzését a gazdasági tervek teljesítése és a taka rákos gazdálkodás követelményeinek megtartása felett. Gazdasági kádereink a tökéletességig sajátít. sák el a szocialista gazdálkodás módszereit, emeljék műszaki és gazdasági félkészültségük színvonalát, rendszeresen javítsák a tér melési módszereket, kutassák fel és aknázzák ki a népgazdaság rejtett tartalékait Ha minderre szükség van — és kétségtelenül szükség van — n Szovjetunióban, 35 esztendővel a szocialista forradalom után, akkor mindez százszorosán inkább szükséges nálunk, a magyar népi demokráciában. Az-1952. évi kedvezőtlen Időjárás s az ezzel járó nehézségek viszonyai között, s ugyanakkor eddig elért igen jelentős eredményeinkre és sikereinkre támaszkodva, most azt a feladatot tűzzük magunk elé hogy a nehézségekkel dacolva, az ötéves terv még hátralévő két évében, 1953—54-ben úgy dolgozzunk, üogy egészében teljesítsük népgazdaságunk felemelt ötéves tervét. Ez nem könnyű feladat, de eddigi eredményeink alapján ítélve ez a j feladat reális, ezt u feladatot meg tudjuk valósítani akkor, ha nemcsak az állami, a gazdasági munkát szervezzük meg helyesen, üa- nem lényegesen megjavítjuk a pártpolitikai, a pártszervezeti munkát ,s, s ennek nyomán u tömegszervezetek, a szakszervezetek, a DISZ munkáját is. Ha maradék nélkül végrehajtjuk Központi Vezetőségünk júniusi ülésének idevonatkozó aatározaíait. D) A PÁRTPOLITIKÁI ÉS PÁRTSZERVEZET l MUNKA TERÉN A pártpolitikai és pártszervezet! munkát mindenekelőtt az alap- anyagiparban kell gyökeresen megjavítanunk : a szénbányászatban és a kohászatban. Fel kell számolnunk azt a tűrhetetlen állapotot, hogy szénbányászatunkban és vas- kohászati üzemeinkben, valamint egész sor fontos gépipari nagyüzemünkben a pártmunka (de természetesen a szakszervezeti és Díszmunka is) általában gyengébb, alacsonyabb színvonalú, mint a legtöbb középüzemünkben és mint a könnyűipar számos üzemében. Ami a gépipart illeti, különösen áll ez olyan nagyüzemeinkre, melyek nehézipari beruházásaink szamára gyártanak ipari felszerelést, vagy amelyek exportra szállítanak. A pártpolitikai és pártszervezeti munka megjavítására konkrét intézkedések szükségesek. Ehhez szükséges — a többi között — bizonyos mértékű káderátcsoportosítás megvalósítása az alapanyag- ipar különféle ágai, mindenekelőtt a szénbányászat, a vaskohászat és a legfontosabb gépipari üzemek, valamint a megfelelő területi vezető pártszervek (városi, járási, mégyel, kerületi pártbizottságok) felé. Szükséges, hogy mindezeken a területeken az eddiginél nagyobb súlyt helyezzünk a kúderek képzésére és továbbképzésére, politikai és szakmai fejlődésére, valamint jólmüködő kommunista aktíva ki- fejlesztésére, s ezzel az aktívával rendszeresen foglalkozzunk. Szükséges továbbá, hogy a nehézipar legfontosabb üzemeibe, a legfontosabb bányákba, kohászati üzemekbe, gépgyárakba fokozatosan, a Szovjetunióban jól bevált tapasztalat szerint, a Központi Vezetőség pártszervezőket küldjön, s őket rendszeresen segítse és irányítsa. De szükség van arra is, hogy bátrabban válasszunk be becsületes, párthü, tehetséges műszakiakat különféle pártbizottságainkba, pártszervezeteinkbe, s állítsuk őket felelős funkciókba, az üzemi, a városi, megyei, a budapest-kerü- leti és a felsőbb pártszervek apparátusában is. Fel kell vetnünk a mezőgazda- sági szakkáderek kérdését is. Vidéki párt- és tanácskádereink az utóbbi évek folyamán sok gyakorlati mezőgazdasági szakismeretet sajátítottak el. De ezzel távolról sem lehetünk megelégedve. Egészében párt- és tanácskádereink, különösen a vezető káderek, szakismeretek szempontjából elmaradtak a követelményektől. Megyei és járási párttltkáraink, megyei és járási tanácselnökeink között gyakorlatilag alig van szakképzett kommunista agronómus vagy zooteehnikus. Pedig ideje elindulni azon az úton, hogy a mezőgazdasági vidékeken legyenek asrronómus vagy zootech* níkus párt .káraink és tanácselnökeink Is, hogy mind több és több kommunista marxista-leninista kép- z'Itségíi mezőgazdasági szakemlter kerüljön járási pártbizottságaink és járási tanácsaink élére, de persze az sem ártana, ha minden megyében a megyei titkárok egyike kommunista mezőgazdasági szakember volna, ipari megyékben pedig kommunista ipari szakember. Ezt természetesen nem lehet hirtelen, máról holnapra megvalósítani, hanem csak fokozatosan. De ezt határozottan el kell kezdeni 1 S ezt úgy valósíthatjuk meg, ha meglévő kádereink egy részét, anélkül, 1 hogy kivonnánk őket a munkából, agronómussá, zooteehui- kussú képezzük. ítészint pedig úgy, hogy az új szakkúderekböl lokoza- .osan, szívós, következetes, céltudatos nevelő munkával vezető kommunista kádereket képezünk. ÖSSZEFOGLALVA: A fő feladatok, melyeket gazdasági téren a legközeiebbi egy— másfél évben meg kell oldanunk, szem előtt tartva második kongresszusunk határozatait, az azóta szerzett tapasztalatokat és jelenlegi helyzetünket, a következők: 1. Biztosítanunk kell az év még hátralevő részében az ipar 1952. évi tervének teljesítését és túlteljesítését ! 2. Biztosítanunk keli az ipart termelésben az átmenetet 1953-ra olymódon, hogy az ipari termelés, a tervnek megfelelően, 1953 januárjában és ,az ezt követő hónapokban, ez év negyedik negyedéhez és decemberéhez képest is minden területen, a szénbányászatban és a kohászatban, is, egyenletesen tovább emelkedjék! 3. Xagyobb mértékben, mint 1952-ben és a megelőző években tettük, kell összpontosítanunk a rendelkezésünkre álló eszközöket az alapanyagipar különféle ágainak, s mindenekelőtt a szénbányászatnak és a vaskohászatnak az eddiginél is gyorsabb fejlesztésére, valamint a villa mosenergia-terme- lés növelésére, s már megkezdett nagy nehézipari teljesítményeink tervszerinti gyors befejezésére! 4. Gyökeresen meg kell javítanunk néhány, jelenleg nem kielégítően dolgozó nagy gépgyárunk munkáját, melyek saját nagy beruházásainkra és exportra termelnek. 5. Sikeresen be kell végeznünk a mezőgazdaságban a még hátralévő őszi munkákat s az őszieknél szervezettebben kell előkészítenünk és megvalósítanunk az 1953. évi tavaszi mezőgazdasági munkákat. 6. Úgy a növénytermelésben, mint az állattenyésztésben központi feladattá kell tennünk a hozam emelését, mint az egész mezőgazdaság fejlesztésének, valamiut szocialista átépítésének alapvető feltételét. 7. Az 1952-es kedvezőtlen mező- gazdasági év hátrányos köve;kez- ményeinek mielőbbi felszámolása s általában a népgazdaság szocialista építése érdekében a népgazdaság s az állami élet minden területén fel kell számolni a pazarlást, s a legszigorúbb takarékosságot kell megvalósítani! 8. Alapvetően meg kell javítanunk á gazdaság állami vezetését is és a pártmunkát is, főként a szénbányászatban, a vaskohászatban, legnagyobb gépgyárainkban, állami gazdaságainkban és termelő- szövetkezeteinkben, s gyorsabban kell fejlesztenünk gazdasági és pártkádereink szakképzését! Ezek. evtársak, a legfontosabb feladatok. Ezeknek a feladatoknak a megoldása nemcsak n szocializmus építését fogja előbbre vinni országunkban, hanem egyben ez a leghatékonyabb hozzájárulás a mi részünkről a világot átfogó nagy béketábor erősítéséhez, melynek élén a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió halad, s amely! Sztálin elvtárs lángesze vezérel!
