Néplap, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-23 / 275. szám

G NÉPLAP ''1952 NOVEMBER 23, VASÁRNAP Idejében és pontosan készítik el a zárszámadásokat és a gazdasági beszámolókat a kolhozokban „Scmilyen gazdasági tevékenj. | scg nem lehet meg számadás nélkül. (Sztálin.) A Szovjetunió kolhozaiban min. den év végén elkészítik a zárszám­adást és a gazdálkodás eredmé­nyeiről szóló írásos gazdasági be­számolót. A kolhoz, mint valameny- nyi szocialista gazdaság, nem lehet meg és nem fejlődhet számvetés és számadás nélkül. A 'kolhozparasztok a zárszámadás és a gazdasági beszámolók összeál­lításakor bíráló szemmel értékelik az év folyamán összegyűjtött ta­pasztalatokat, saját munkájukat és a vezetőség tevékenységét: feltár­ják a tartalékokat és megjelölik ezek felhasználásának módját. A zárszámadás pontosan meghatároz, za a kolhoz különböző alapjainak mértékét és kiindulásul szolgál a teljesített munkaegységek alapján történő jövedeleméi oszt áshoz. A szakszerűen elkészített zár­számadás és gazdasági beszámoló tükrözi a kolhoz gazdasági és pénz­ügyi helyzetét, megmutatja az el­ért eredményeket és az esetleg ta­pasztalt hiányosságokat s mozgó­sítja a kolhozparasztokat a ter­méshozamok fokozásáért, az állat­tenyésztés további fellendítéséért, egyszóval a kolhoz további felvirá­goztatásáért folytatott harcra. A zárszámadás kidolgozása fá­radságos munka, ezért minden kol­hozban már hetekkel az év befeje­zése előtt megkezdik annak előké­szítését. A ZÁRSZÁMADÁST NEM LEHET CSUPÁN SZÁMVI­TELI MUNKÁNAK TEKINTENI, hanem abban részt kell venni a ve­zetőség minden tagjának. A széles­körű kolhozaktíva közvetlenül részt, vesz az évi eredmények összesítésé­ben, hogy a zárszámadásokat idő­ben elkészítsék, a közgyűléseken megvitassák és jóváhagyják. A helyi mezőgazdasági szerveze­tek nemcsak a zárszámadások ide­jében történő elkészüléséért har­cé,Inak, hanem arra is törekszenek, hogy ezek a zárszámadások kifo­gástalanok legyenek és híven tük­rözzék a kolhoz gazdasági és pénz­ügyi helyzetét. A zárszámadás és a beszámoló jelentések minőségét nemcsak az instruktorok ellenőr­zik, hanem a kerületi mezőgazda­sági osztály egyéb szakemberei, az agronómusok és az állattenyésztési szakértők is. így biztosítani tud­ják, hogy az adatok teljesen egyez­zenek a könyvelési feljegyzésekkel. A zárszámadást előkészítő munká­nak legfontosabb része A LELTÁROZÁS. Ezért a munkát valamennyi kol­hozban egy, a kolhozvezetőség ál­tal megbízott bizottság végzi el, melynek élén a kolhozelnök áll. Az egyenleg ' helyességének ellen­őrzésében részit vesznek az ellenőrző bizottság tagjai. Az ellenőrzés cél­ja, hogy megállapítsák, vájjon a tényleges leltár szerinti készletek megegyeznek-e a könyvekben rögzí tett készletekkel, a tartozások és követelések megfelelnek-e a köny­vekben nyilvántartott összegeknek. Ugyancsak nagy figyelmet igé­nyel a munkaegységek meghatáro­zására vonatkozó terv teljesítésének ellenőrzése. A kolhozokban minden negyedévben legalább egyszer, va. lamint az év végén, a jövedelem szétosztása előtt jóváírják a telje­sített munkaegységeket és összeha­sonlítják a tervben előírt munka­egységek számával. Szigorúan el­lenőrzik. hogy a munkaegységek jóváírása valóban a teljesített mun­ka után történik-e? A kolhoz veze­tősége és ellenőrző bizottsága álla­pítja meg valamennyi brigád és munkacsapat eredményeit. A kellő időben és szakszerűen el­végzett leltározás a zárszámadás pontos elkészítésének legfontosabb előfeltétele. A másik fontos előfel­tétel A KOLHOZ ÉVI GAZDASÁGI és pénzügyi tevékeny­ségé NE K ELLE NOR ZÉ SE. Ezt a kolhoz ellenőrző bizottsága végzi. A kolhoz számvetésének és pénzügyi helyzetének ellenőrzése a kerületi mezőgazdasági osztály fel­adata. A zárszámadást és a gazda­sági beszámolót a kolhozparasztok közgyűlése vitatja meg, amely nagy esemény a kolhoz életében. Ezért jól felkészülnek a közgyűlésre, il­letve azok előkészületeire. A helyi mezőgazdasági szervezetek fontos feladata a gazdasági beszámolók, vala,mint a kolhozparasztok elölt álló, soronkövetkező feladatok ak­tív és minden irányú megvitatásá­nak biztosítása. A kolhoz eredményes vezetése nem valósítható meg anélkül, hogy a kolhozparasztok széles tömegei ne vennének tevékenyen részt a közös ügyek irányításában. A kol- hózparasztokat kellő időiben értesí­tik a közgyűlés napjáról és helyé­ről, hogy. azon valamennyi kolhoz­paraszt megjelenjen és alapos kri­tikát gyakoroljon a vezetőség, az ellenőrző bizottságok, a brigádveze­tők és a gazdaság többi vezetőinek munkája fölött. Azokban a kolhozokban, ahol lejár a kolhozelnöknek és a veze­tőségnek az alapszabályban meg­szabott időre szóló megbízatása. — vagy ahol a közgyűlés szükséges­nek tartja az időelőtti újraválasz­tást, MEGVÁLASZTJÁK A KOD HOZ ÚJ VEZETŐSÉGÉT, elnökét és ellenőrző bizottságát. A kolhozvezetésre olyan politikailag megbízható, rátermett szakembere­ket jelölnek ki, akik középfokú, vagy felsőfokú mezőgazdasági kép­zettséggel rendelkeznek, vagy ha ez lehetetlen, akkor a mezőgazdaság minden ágát jól ismerő, szervező és vezetési tapasztalatokkal ren­delkező gyakorlati embereket je­lölnek a vezetőségbe. A kolhozelnöktől a kerületi me­zőgazdasági osztályok vezetői ve­szik át a kolhozok zárszámadását, majd a mezőgazdasági osztály ve­zetője meghallgatja a szakemberek véleményét a kolhoz gazdasági eredményeit illetően. Ha a kolho­zok munkájában esetleg hiányossá­gok mutatkoznak, a kerületi me­zőgazdasági osztály azonnal meg­teszi a szükséges intézkedéseket azok kiküszöbölésére. Innen a zár­számadások a kerületi végrehajtó bizottság elé kerülnek. A kerületi összesítő jelentés elkészítése után a végrehajtó bizottság megvitatja a kolhozok évi munkájának ered­ményeit és azokat a javaslatokat, amelyeket a kolhozok szervezeti és gazdasági megerősítése érdekében terjesztettek elő. A zárszámadás elkészítésével egyidejűleg történik meg a kolhoz jövedelmének szétosztása a tagok közt a végzett munkaegységek alapján. A JÖVEDELEMELOSZTÁS ELŐTT A KOLHOZOK TELJESÍTIK AZ ÁLLAM IRÁNTI KÖTELEZETT­SÉGEIKET, (termény beadás, pénzbeli kötele­zettség), majd biztosítják azokat a pénzügyi és természetbeni alapo­kat. amelyek a kollektív gazdaság további kiszélesítéséhez szüksége­sek, így például a megfelelő vető­mag-, takarmány-, biztosítási- és szociális alapokat. A mezőgazdasá­gi termények eladásának jó meg­szervezésével a kolhozok jelentősen emelik pénzjövedelmüket éS' ezáltal megteremtik a megfejelő összegű oszthatatlan alapokat, biztosítva a termelés számára azokat a szüksé­ges összegeket, amelyek elengedhe­tetlenek a kolhoz gyorsabb Ütemű fejlődéséhez. A zárszámadások idejében tör­ténő, pontos elkészítése, a gazda­sági beszámoló alapos megvitatása a kolhozparasztok közgyűlésein, a jövedelem helyes elosztása, -— biz­tosítja nemcsak a közös vagyon megóvását, hanem annak állandó és gyors gyarapítását is. továbbá előmozdítja azt, hogy a kolhozok és a gépállomások minden erejüket mozgósíthassák a mezőgazdaság további fellendítésére, a termésho­zamok állaindó emelésére. (A „Ssocialiszticseszkojc Zenüegyélije” cikke.) t Éleződitek az angol-amerikai ellentétek A tiszalöki járás Szabad Föld Téli Estéiről A tiszalöki járásban november 9-én kezdődtek meg a Szabad Föld Téli Esték előadásai. Sikert kez­detiben csak Tiszadobon és Tisza- dadán értek el, ahol már az első alkalommal mintegy száz hallgató jelent meg az előadáson. Ez a szám azóta, minden estén növekszik. A Szabad Föld Téli Esték sike­rét ezekben a községekben jól szer­vezett előkészítő munka előzte meg. A népművelési ügyvezetők az előadások ügyét megbeszélték a községi pártszervezettel és a köz­ségi tanáccsal,. így a pártszervezet és a községi tanács hathatós segít­séget tudott adni a Szabad Föld Téli Esték sikeres megszervezésé­hez. Még az előadások megindulása előtt mindkét községben megalakí­tó; ták az előadói munkaközössé­get, amely hat-hat tagból áll. A munkaközösség tagjai az előadáso­kat felváltva tartják, van tehát idejük arra, hogy lelkiismeretesen gon dosa n fel készül jenek. Tlszavasváriban és Tiszalökön viszont vannak még hibák. A Sza­bad Föld Téli Esték sikertelensé­gének legfőbb oka az, hogy a nép­művelési ügyvezető egyedül dolgo­zik, legfeljebb két-három aktíva segítségével. így nem képes átfogni a községet, nem képes jó szervező munkát végezni. Komoly hiányos­ság ezekben a községekben, hogy a tanács nem tesz semmit a Szabad Föld Téli Esték sikerének érdeké­ben. Az oktatási és a népművelési állandó bizottság nem ad segítséget a népművelési ügyvezetőnek a Sza­bad Föld Téli Esték megszervezé­séhez. ivedig ez egyik igen fontos feladata. Hogy a tiszalöki járás minden községében sikeresen folyjanak a Szabad Föld Téli Esték, ehhez a járási népművelési előadónak is jobb munkát kell végeznie. Adjon segítséget azokban a községekben, ahol az előadások elmaradtak. Itt ismertesse azokat a módszereket, amelyekkel a másik községben si­keresen szervezik a Téli Estéket. Egy-egy rosszabbul dolgozó népmű­velési ügyvezetőt vigyen el olyan községbe mint például Tiszadob, vagy Tiszadada, ahol tapasztalato­kat szerezhet. így megjavul majd az egész járás népművelési, mun­kája. .Jávor Kornél. I A jöv«Sé%i iojás- cs baromfibeadás megkezdése Azok a termelők, akik az idei tojás- és baromfibeadási kötelezett­ségüket már teljesítették, megkezd­hetik a jövőévi tojás- és baromfi- beadás teljesítését az idei évben ér­vényes földterületi norma szerint. Az előre teljesített tojás- és ba­romfibeadásnál a vételijegyzékre feltűnő nagy betűkkel az ,.1953. évre beadva” szavakat kell ráírni Eltemették Paul Eluard-t A francia nép és az egész ha­ladó emberiség nagy költőjét, Paul Eulard-t tegnap kísérték utolsó útjára. A sírnál a Francia Kom­munista Párt nevében Laurent Casanova mondott búcsúbeszédet. A nagy költőt és hazafit gyászoló tömegben jelen voltak: Jacques Duclos elvtárs, továbbá a francia politikai és művészeti élet más ki­válóságai. Nemrégiben nagy felháborodást keltett az angol kormánykörökben az a tény, hogy az Egyesült Álla­mok, Ausztrália és Uj-Zéland el­utasította Anglia airravonatkozó kérelmét, hogy legalább megfigye­lővel képviseltethesse magát az úgynevezett „csendesóceáni egyez­mény” katonai értekezletén. A brit oroszlánt újabb fájdalmas csapás érte. A Daily Mail című angol burzsoá lap panaszosan állapította meg: „Ha itt is, ott is elveszítjük hadál­lásainkat, akkor rövidesen már nem is lesz mit elveszítenünk .. Az a tény, hogy minden kiilönö. sebb teketória nélkül ajtót mutat­tak Angliának, csak egyik — még­pedig nem is a legfontosabb — je­lensége egy sokkal átfogóbb kérdés­nek: az angol és az amerikai impe­rializmus közötti békíthetetlen el­lentétek kiéleződésének. Anglia és az Egyesült Államok imperialistáit összekapcsolja a de­mokratikus tábor elleni gyűlölet. A háborúnak ezek a haszonélvezői már a második világháború vérzi- vatarában egy újabb világháború előkészítésén mesterkedtek. Az imperialista tábor vér- éspro- fitszomjas pókjai azóta is hatalmas összeesküvés szálait szövögetik a Szovjetunió vezette demokratikus béketábor ellen és állandó agresz- szív tevékenységet folytatnak. Az új agresszorok táborának legfőbb szervezője és sugalmazója a Wall­street. Az agresszív északatlanti szövetségben az Egyesült Államok a prímás és Anglia csak a másod- hegedűs szerepét játssza. Ez a hely­zet kiélezi azokat az ellentéteket, amelyek az angolszász imperialista ragadozókat szembeállítják egymás­sal. Anglia gazdaságilag, katonailag és politikailag jelentékenyen meg­gyengülve került ki a második vi­lágháborúból. Az amerikai monopo­listák, akik meggazdagodtak a há­borún, támadást indítottak tőkés vetélytársaik — elsősorban Anglia ellen. Az angol imperialisták egyre el­keseredettebb ellenállást tanúsíta­nak, hogy megvédjék megmaradt befolyási övezeteiket, nyersanyag, forrásaikat, — elsősorban az olaj­vidékeket, — felvevő piacaikat és tőkebefektetési lehetőségeiket. Min­den területen fokozódik a kereske­delmi és pénzügyi harc a két im­perialista hatalom között. Az angol-amerikai ellentétek fo­kozódásához vezet az a körülmény is, hogy az amerikaiak által vezé­nyelt nyugateurópai háborús tábo­ron belül Anglia egyre inkább hát­térije szorul a Wall-Street emlőin táplált nyugatnémet imperializmus­sal szemben. Az angol uralkodó kö­röknek nagyon fáj az, hogy a ScHumanról és PÍevenról elnevezett amerikai tervek vitathatatlan ura­lomra juttatják az amerikai-nyu­gatnémet tömböt és jelentékenyen meggyengítik Anglia nyugateurópai helyzetét. Ezért kapúlódzik Anglia kézze-L lábbal az ellen, hogy csatlakozzék az úgynevezett „európai szén- és acélközösséghez”, valamint az „európai hadsereghez”. Londonban tudják, hogy Anglia ezzel maradék függetlenségét Is elveszítené és tel­jesen alárendelné gazdasági és poli- fikai életét az amerikai—nyugat­német tömbnek. Az angol-amerikai É entétek fokozódása nagymérték- n hozzájárul az „egyesült Eurő- cégérét viselő amerikai terv harcához. Miközben az Egyesült Államok mindinkább aláássa Anglia nyugat­európai helyzetét, az amerikai mo­nopóliumok egyre mélyebben hatol­nak a gyarmati és függő országok gazdasági életébe és kiszorítják on­nan angol konkurrenseiket. Rend­szeresen fokozódik az amerikai tő- kebeha*tolás Indiába és több más országba, amelyek eddig az angol befolyási övezethez tartoztak. Isme­retesek azok a /manőverek is, ame­lyekkel az amerikai olajmágnások az iráni nép által kiebrudalt An­gol-Iráni Olajtársaság örökébe akar­nak lépni. Ugyanakkor más téren is sűrű­södnek a viharfelhők az angol gaz­dasági élet letett. Az amerikaiak álltai diktált lázas fegyverkezési hajsza a gazdasági katasztrófa szu­kádéba felé taszítja az angol gaz­dasági életet. Még Churchill hiva­talos „derűlátása” sem terjed to­vább annál a kijelentésnél, hogy „csak a fejünk van'kint a vízből”. No®, a Wall-Street a maga részé­ről mindent elkövet, hogy angol „barátjának” fejét is a víz alá nyomja. „Amikor az amerikaiak el­adnak, a legmagasabb árat követe­lik, — fakad ki a Daily Express. — Amikor pedig vásárolnak, arra törekednek, hogy minél kevesebbet fizessenek.” Ez még nem minden. Az ameri­kaiak vámsorompókkal zárják el az angol áru útját, amelynek ugyanakkor meg kell küzdenie az amerikai háborús politika eredmé­nyeképpen feltámasztott nyugatné­met és japán imperializmus mind­inkább erősbödő konkurreneiájávai. Ennek következtében Ausztrália, Uj-Zéland, Dél-Afrika és India máris ötven százalékkal csökken­tette angliai vásárlásait. Mindehhez járul még az ameri­kai parancsra megvalósított keres­kedelmi blokádpolitika, amely úgy­szólván teljesen leállította Anglia kereskedelmét a Szovjetunióval és az európai népidemokratlkjis or­szágokkal, valamint a Kínai Nép- köztársasággal, noha ezzel Anglia jelentős mértékben könnyíthetne fenyegető dollá rhiányán. Nem csoda, hogy Angliában nő az amerikaellenes hangulat. Ezt a hangulatot — amely a dolgozó nép körében egyre nagyobb gyűlöletté növekszik — fokozza az amerikai megszálló katonaság vérlázító ma­gatartása. Az amerikai csapatok egyre féktelenebből viselkednek Angliában. Napról napra tapasztál­ba tők az „amerikai életforma” „áldásai”, a részeg amerikaink ga­rázdálkodása, az erőszakoskodás és rendzavarás. Noha az angol-amerikai imperia­listák továbbra is együtt mester­kednek egy újabb világháború elő­készítésén, mégis, ahogy az Egye­sült Államok külpolitikai Irányzata mind agresszívebbé válik, úgy fo­kozódik a kölcsönös marakodás, az ellentétek fokozódása, valamint a Szovjetunió vezette hatalmas bé­ketábor gyorsütemű erősödése mi­att. Az angol vezetőkörük egyre kevesebb kedvet éreznek ahhoz, hogy az Egyesült Államokkal egy üt: olyan kútba ugorjának, amelyről még nem tudják, hogy milyen mély. Mi nyugtalanítja a tőkés körö­ket, noha. ők magok is szívesen ve­szik a háborús üzletből származó zsíros profitokat? Erre a kérdésre Sztálin elvtárs adta meg a választ: „A szocializ­mus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” című zseniális mü­vében : ,.A Szovjetunió elleni há­ború veszélyesebb a kapitalizmus számára, mint a tőkés országok egymásközti háborúja, mivel hogy a tőkés országok közti háború csu­pán azt a kérdést veti fel, hogy mely tőkés országok uralkodjanak a többi tőkés országok felett, a Szovjetunió elleni háborúban vi­szont magának a kapitalizmusnak a léte forog kockán.” Ugyanakkor másrészről az angol­amerikai ellentétek rendkívüli ki­éleződése abba az irányba mutat, amelyet. Sztálin elvtárs fogalmazott meg ugyanott: .. A kapitalista Anglia, majd nyomában Franciaor­szág végül is kénytelen lesz kilép­ni magát az Egyesült Államok öle­léséből és konfliktusba kerülni ve­le, hogy biztosítsa magának az ön állóságot és persze a búsás profi- ‘ tot ...” Az amerikai halálkereskedők ál­tal vezetett háborús tábort belülről marcangoló ellentétek — elsősorban az angol és amerikai imperializmus vetélkedése és egyre ádázabb har­ca — feltétlenül gyengítik az im­perializmus frontját, amellyel szem­ben ott áll a demokratikus béketá­bor, amely még sohasem volt ilyen hatalmas és egységes, mint nap­jainkban. KÖVES TIBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom