Néplap, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)
1952-11-23 / 275. szám
G NÉPLAP ''1952 NOVEMBER 23, VASÁRNAP Idejében és pontosan készítik el a zárszámadásokat és a gazdasági beszámolókat a kolhozokban „Scmilyen gazdasági tevékenj. | scg nem lehet meg számadás nélkül. (Sztálin.) A Szovjetunió kolhozaiban min. den év végén elkészítik a zárszámadást és a gazdálkodás eredményeiről szóló írásos gazdasági beszámolót. A kolhoz, mint valameny- nyi szocialista gazdaság, nem lehet meg és nem fejlődhet számvetés és számadás nélkül. A 'kolhozparasztok a zárszámadás és a gazdasági beszámolók összeállításakor bíráló szemmel értékelik az év folyamán összegyűjtött tapasztalatokat, saját munkájukat és a vezetőség tevékenységét: feltárják a tartalékokat és megjelölik ezek felhasználásának módját. A zárszámadás pontosan meghatároz, za a kolhoz különböző alapjainak mértékét és kiindulásul szolgál a teljesített munkaegységek alapján történő jövedeleméi oszt áshoz. A szakszerűen elkészített zárszámadás és gazdasági beszámoló tükrözi a kolhoz gazdasági és pénzügyi helyzetét, megmutatja az elért eredményeket és az esetleg tapasztalt hiányosságokat s mozgósítja a kolhozparasztokat a terméshozamok fokozásáért, az állattenyésztés további fellendítéséért, egyszóval a kolhoz további felvirágoztatásáért folytatott harcra. A zárszámadás kidolgozása fáradságos munka, ezért minden kolhozban már hetekkel az év befejezése előtt megkezdik annak előkészítését. A ZÁRSZÁMADÁST NEM LEHET CSUPÁN SZÁMVITELI MUNKÁNAK TEKINTENI, hanem abban részt kell venni a vezetőség minden tagjának. A széleskörű kolhozaktíva közvetlenül részt, vesz az évi eredmények összesítésében, hogy a zárszámadásokat időben elkészítsék, a közgyűléseken megvitassák és jóváhagyják. A helyi mezőgazdasági szervezetek nemcsak a zárszámadások idejében történő elkészüléséért harcé,Inak, hanem arra is törekszenek, hogy ezek a zárszámadások kifogástalanok legyenek és híven tükrözzék a kolhoz gazdasági és pénzügyi helyzetét. A zárszámadás és a beszámoló jelentések minőségét nemcsak az instruktorok ellenőrzik, hanem a kerületi mezőgazdasági osztály egyéb szakemberei, az agronómusok és az állattenyésztési szakértők is. így biztosítani tudják, hogy az adatok teljesen egyezzenek a könyvelési feljegyzésekkel. A zárszámadást előkészítő munkának legfontosabb része A LELTÁROZÁS. Ezért a munkát valamennyi kolhozban egy, a kolhozvezetőség által megbízott bizottság végzi el, melynek élén a kolhozelnök áll. Az egyenleg ' helyességének ellenőrzésében részit vesznek az ellenőrző bizottság tagjai. Az ellenőrzés célja, hogy megállapítsák, vájjon a tényleges leltár szerinti készletek megegyeznek-e a könyvekben rögzí tett készletekkel, a tartozások és követelések megfelelnek-e a könyvekben nyilvántartott összegeknek. Ugyancsak nagy figyelmet igényel a munkaegységek meghatározására vonatkozó terv teljesítésének ellenőrzése. A kolhozokban minden negyedévben legalább egyszer, va. lamint az év végén, a jövedelem szétosztása előtt jóváírják a teljesített munkaegységeket és összehasonlítják a tervben előírt munkaegységek számával. Szigorúan ellenőrzik. hogy a munkaegységek jóváírása valóban a teljesített munka után történik-e? A kolhoz vezetősége és ellenőrző bizottsága állapítja meg valamennyi brigád és munkacsapat eredményeit. A kellő időben és szakszerűen elvégzett leltározás a zárszámadás pontos elkészítésének legfontosabb előfeltétele. A másik fontos előfeltétel A KOLHOZ ÉVI GAZDASÁGI és pénzügyi tevékenységé NE K ELLE NOR ZÉ SE. Ezt a kolhoz ellenőrző bizottsága végzi. A kolhoz számvetésének és pénzügyi helyzetének ellenőrzése a kerületi mezőgazdasági osztály feladata. A zárszámadást és a gazdasági beszámolót a kolhozparasztok közgyűlése vitatja meg, amely nagy esemény a kolhoz életében. Ezért jól felkészülnek a közgyűlésre, illetve azok előkészületeire. A helyi mezőgazdasági szervezetek fontos feladata a gazdasági beszámolók, vala,mint a kolhozparasztok elölt álló, soronkövetkező feladatok aktív és minden irányú megvitatásának biztosítása. A kolhoz eredményes vezetése nem valósítható meg anélkül, hogy a kolhozparasztok széles tömegei ne vennének tevékenyen részt a közös ügyek irányításában. A kol- hózparasztokat kellő időiben értesítik a közgyűlés napjáról és helyéről, hogy. azon valamennyi kolhozparaszt megjelenjen és alapos kritikát gyakoroljon a vezetőség, az ellenőrző bizottságok, a brigádvezetők és a gazdaság többi vezetőinek munkája fölött. Azokban a kolhozokban, ahol lejár a kolhozelnöknek és a vezetőségnek az alapszabályban megszabott időre szóló megbízatása. — vagy ahol a közgyűlés szükségesnek tartja az időelőtti újraválasztást, MEGVÁLASZTJÁK A KOD HOZ ÚJ VEZETŐSÉGÉT, elnökét és ellenőrző bizottságát. A kolhozvezetésre olyan politikailag megbízható, rátermett szakembereket jelölnek ki, akik középfokú, vagy felsőfokú mezőgazdasági képzettséggel rendelkeznek, vagy ha ez lehetetlen, akkor a mezőgazdaság minden ágát jól ismerő, szervező és vezetési tapasztalatokkal rendelkező gyakorlati embereket jelölnek a vezetőségbe. A kolhozelnöktől a kerületi mezőgazdasági osztályok vezetői veszik át a kolhozok zárszámadását, majd a mezőgazdasági osztály vezetője meghallgatja a szakemberek véleményét a kolhoz gazdasági eredményeit illetően. Ha a kolhozok munkájában esetleg hiányosságok mutatkoznak, a kerületi mezőgazdasági osztály azonnal megteszi a szükséges intézkedéseket azok kiküszöbölésére. Innen a zárszámadások a kerületi végrehajtó bizottság elé kerülnek. A kerületi összesítő jelentés elkészítése után a végrehajtó bizottság megvitatja a kolhozok évi munkájának eredményeit és azokat a javaslatokat, amelyeket a kolhozok szervezeti és gazdasági megerősítése érdekében terjesztettek elő. A zárszámadás elkészítésével egyidejűleg történik meg a kolhoz jövedelmének szétosztása a tagok közt a végzett munkaegységek alapján. A JÖVEDELEMELOSZTÁS ELŐTT A KOLHOZOK TELJESÍTIK AZ ÁLLAM IRÁNTI KÖTELEZETTSÉGEIKET, (termény beadás, pénzbeli kötelezettség), majd biztosítják azokat a pénzügyi és természetbeni alapokat. amelyek a kollektív gazdaság további kiszélesítéséhez szükségesek, így például a megfelelő vetőmag-, takarmány-, biztosítási- és szociális alapokat. A mezőgazdasági termények eladásának jó megszervezésével a kolhozok jelentősen emelik pénzjövedelmüket éS' ezáltal megteremtik a megfejelő összegű oszthatatlan alapokat, biztosítva a termelés számára azokat a szükséges összegeket, amelyek elengedhetetlenek a kolhoz gyorsabb Ütemű fejlődéséhez. A zárszámadások idejében történő, pontos elkészítése, a gazdasági beszámoló alapos megvitatása a kolhozparasztok közgyűlésein, a jövedelem helyes elosztása, -— biztosítja nemcsak a közös vagyon megóvását, hanem annak állandó és gyors gyarapítását is. továbbá előmozdítja azt, hogy a kolhozok és a gépállomások minden erejüket mozgósíthassák a mezőgazdaság további fellendítésére, a terméshozamok állaindó emelésére. (A „Ssocialiszticseszkojc Zenüegyélije” cikke.) t Éleződitek az angol-amerikai ellentétek A tiszalöki járás Szabad Föld Téli Estéiről A tiszalöki járásban november 9-én kezdődtek meg a Szabad Föld Téli Esték előadásai. Sikert kezdetiben csak Tiszadobon és Tisza- dadán értek el, ahol már az első alkalommal mintegy száz hallgató jelent meg az előadáson. Ez a szám azóta, minden estén növekszik. A Szabad Föld Téli Esték sikerét ezekben a községekben jól szervezett előkészítő munka előzte meg. A népművelési ügyvezetők az előadások ügyét megbeszélték a községi pártszervezettel és a községi tanáccsal,. így a pártszervezet és a községi tanács hathatós segítséget tudott adni a Szabad Föld Téli Esték sikeres megszervezéséhez. Még az előadások megindulása előtt mindkét községben megalakító; ták az előadói munkaközösséget, amely hat-hat tagból áll. A munkaközösség tagjai az előadásokat felváltva tartják, van tehát idejük arra, hogy lelkiismeretesen gon dosa n fel készül jenek. Tlszavasváriban és Tiszalökön viszont vannak még hibák. A Szabad Föld Téli Esték sikertelenségének legfőbb oka az, hogy a népművelési ügyvezető egyedül dolgozik, legfeljebb két-három aktíva segítségével. így nem képes átfogni a községet, nem képes jó szervező munkát végezni. Komoly hiányosság ezekben a községekben, hogy a tanács nem tesz semmit a Szabad Föld Téli Esték sikerének érdekében. Az oktatási és a népművelési állandó bizottság nem ad segítséget a népművelési ügyvezetőnek a Szabad Föld Téli Esték megszervezéséhez. ivedig ez egyik igen fontos feladata. Hogy a tiszalöki járás minden községében sikeresen folyjanak a Szabad Föld Téli Esték, ehhez a járási népművelési előadónak is jobb munkát kell végeznie. Adjon segítséget azokban a községekben, ahol az előadások elmaradtak. Itt ismertesse azokat a módszereket, amelyekkel a másik községben sikeresen szervezik a Téli Estéket. Egy-egy rosszabbul dolgozó népművelési ügyvezetőt vigyen el olyan községbe mint például Tiszadob, vagy Tiszadada, ahol tapasztalatokat szerezhet. így megjavul majd az egész járás népművelési, munkája. .Jávor Kornél. I A jöv«Sé%i iojás- cs baromfibeadás megkezdése Azok a termelők, akik az idei tojás- és baromfibeadási kötelezettségüket már teljesítették, megkezdhetik a jövőévi tojás- és baromfi- beadás teljesítését az idei évben érvényes földterületi norma szerint. Az előre teljesített tojás- és baromfibeadásnál a vételijegyzékre feltűnő nagy betűkkel az ,.1953. évre beadva” szavakat kell ráírni Eltemették Paul Eluard-t A francia nép és az egész haladó emberiség nagy költőjét, Paul Eulard-t tegnap kísérték utolsó útjára. A sírnál a Francia Kommunista Párt nevében Laurent Casanova mondott búcsúbeszédet. A nagy költőt és hazafit gyászoló tömegben jelen voltak: Jacques Duclos elvtárs, továbbá a francia politikai és művészeti élet más kiválóságai. Nemrégiben nagy felháborodást keltett az angol kormánykörökben az a tény, hogy az Egyesült Államok, Ausztrália és Uj-Zéland elutasította Anglia airravonatkozó kérelmét, hogy legalább megfigyelővel képviseltethesse magát az úgynevezett „csendesóceáni egyezmény” katonai értekezletén. A brit oroszlánt újabb fájdalmas csapás érte. A Daily Mail című angol burzsoá lap panaszosan állapította meg: „Ha itt is, ott is elveszítjük hadállásainkat, akkor rövidesen már nem is lesz mit elveszítenünk .. Az a tény, hogy minden kiilönö. sebb teketória nélkül ajtót mutattak Angliának, csak egyik — mégpedig nem is a legfontosabb — jelensége egy sokkal átfogóbb kérdésnek: az angol és az amerikai imperializmus közötti békíthetetlen ellentétek kiéleződésének. Anglia és az Egyesült Államok imperialistáit összekapcsolja a demokratikus tábor elleni gyűlölet. A háborúnak ezek a haszonélvezői már a második világháború vérzi- vatarában egy újabb világháború előkészítésén mesterkedtek. Az imperialista tábor vér- éspro- fitszomjas pókjai azóta is hatalmas összeesküvés szálait szövögetik a Szovjetunió vezette demokratikus béketábor ellen és állandó agresz- szív tevékenységet folytatnak. Az új agresszorok táborának legfőbb szervezője és sugalmazója a Wallstreet. Az agresszív északatlanti szövetségben az Egyesült Államok a prímás és Anglia csak a másod- hegedűs szerepét játssza. Ez a helyzet kiélezi azokat az ellentéteket, amelyek az angolszász imperialista ragadozókat szembeállítják egymással. Anglia gazdaságilag, katonailag és politikailag jelentékenyen meggyengülve került ki a második világháborúból. Az amerikai monopolisták, akik meggazdagodtak a háborún, támadást indítottak tőkés vetélytársaik — elsősorban Anglia ellen. Az angol imperialisták egyre elkeseredettebb ellenállást tanúsítanak, hogy megvédjék megmaradt befolyási övezeteiket, nyersanyag, forrásaikat, — elsősorban az olajvidékeket, — felvevő piacaikat és tőkebefektetési lehetőségeiket. Minden területen fokozódik a kereskedelmi és pénzügyi harc a két imperialista hatalom között. Az angol-amerikai ellentétek fokozódásához vezet az a körülmény is, hogy az amerikaiak által vezényelt nyugateurópai háborús táboron belül Anglia egyre inkább háttérije szorul a Wall-Street emlőin táplált nyugatnémet imperializmussal szemben. Az angol uralkodó köröknek nagyon fáj az, hogy a ScHumanról és PÍevenról elnevezett amerikai tervek vitathatatlan uralomra juttatják az amerikai-nyugatnémet tömböt és jelentékenyen meggyengítik Anglia nyugateurópai helyzetét. Ezért kapúlódzik Anglia kézze-L lábbal az ellen, hogy csatlakozzék az úgynevezett „európai szén- és acélközösséghez”, valamint az „európai hadsereghez”. Londonban tudják, hogy Anglia ezzel maradék függetlenségét Is elveszítené és teljesen alárendelné gazdasági és poli- fikai életét az amerikai—nyugatnémet tömbnek. Az angol-amerikai É entétek fokozódása nagymérték- n hozzájárul az „egyesült Eurő- cégérét viselő amerikai terv harcához. Miközben az Egyesült Államok mindinkább aláássa Anglia nyugateurópai helyzetét, az amerikai monopóliumok egyre mélyebben hatolnak a gyarmati és függő országok gazdasági életébe és kiszorítják onnan angol konkurrenseiket. Rendszeresen fokozódik az amerikai tő- kebeha*tolás Indiába és több más országba, amelyek eddig az angol befolyási övezethez tartoztak. Ismeretesek azok a /manőverek is, amelyekkel az amerikai olajmágnások az iráni nép által kiebrudalt Angol-Iráni Olajtársaság örökébe akarnak lépni. Ugyanakkor más téren is sűrűsödnek a viharfelhők az angol gazdasági élet letett. Az amerikaiak álltai diktált lázas fegyverkezési hajsza a gazdasági katasztrófa szukádéba felé taszítja az angol gazdasági életet. Még Churchill hivatalos „derűlátása” sem terjed tovább annál a kijelentésnél, hogy „csak a fejünk van'kint a vízből”. No®, a Wall-Street a maga részéről mindent elkövet, hogy angol „barátjának” fejét is a víz alá nyomja. „Amikor az amerikaiak eladnak, a legmagasabb árat követelik, — fakad ki a Daily Express. — Amikor pedig vásárolnak, arra törekednek, hogy minél kevesebbet fizessenek.” Ez még nem minden. Az amerikaiak vámsorompókkal zárják el az angol áru útját, amelynek ugyanakkor meg kell küzdenie az amerikai háborús politika eredményeképpen feltámasztott nyugatnémet és japán imperializmus mindinkább erősbödő konkurreneiájávai. Ennek következtében Ausztrália, Uj-Zéland, Dél-Afrika és India máris ötven százalékkal csökkentette angliai vásárlásait. Mindehhez járul még az amerikai parancsra megvalósított kereskedelmi blokádpolitika, amely úgyszólván teljesen leállította Anglia kereskedelmét a Szovjetunióval és az európai népidemokratlkjis országokkal, valamint a Kínai Nép- köztársasággal, noha ezzel Anglia jelentős mértékben könnyíthetne fenyegető dollá rhiányán. Nem csoda, hogy Angliában nő az amerikaellenes hangulat. Ezt a hangulatot — amely a dolgozó nép körében egyre nagyobb gyűlöletté növekszik — fokozza az amerikai megszálló katonaság vérlázító magatartása. Az amerikai csapatok egyre féktelenebből viselkednek Angliában. Napról napra tapasztálba tők az „amerikai életforma” „áldásai”, a részeg amerikaink garázdálkodása, az erőszakoskodás és rendzavarás. Noha az angol-amerikai imperialisták továbbra is együtt mesterkednek egy újabb világháború előkészítésén, mégis, ahogy az Egyesült Államok külpolitikai Irányzata mind agresszívebbé válik, úgy fokozódik a kölcsönös marakodás, az ellentétek fokozódása, valamint a Szovjetunió vezette hatalmas béketábor gyorsütemű erősödése miatt. Az angol vezetőkörük egyre kevesebb kedvet éreznek ahhoz, hogy az Egyesült Államokkal egy üt: olyan kútba ugorjának, amelyről még nem tudják, hogy milyen mély. Mi nyugtalanítja a tőkés köröket, noha. ők magok is szívesen veszik a háborús üzletből származó zsíros profitokat? Erre a kérdésre Sztálin elvtárs adta meg a választ: „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” című zseniális müvében : ,.A Szovjetunió elleni háború veszélyesebb a kapitalizmus számára, mint a tőkés országok egymásközti háborúja, mivel hogy a tőkés országok közti háború csupán azt a kérdést veti fel, hogy mely tőkés országok uralkodjanak a többi tőkés országok felett, a Szovjetunió elleni háborúban viszont magának a kapitalizmusnak a léte forog kockán.” Ugyanakkor másrészről az angolamerikai ellentétek rendkívüli kiéleződése abba az irányba mutat, amelyet. Sztálin elvtárs fogalmazott meg ugyanott: .. A kapitalista Anglia, majd nyomában Franciaország végül is kénytelen lesz kilépni magát az Egyesült Államok öleléséből és konfliktusba kerülni vele, hogy biztosítsa magának az ön állóságot és persze a búsás profi- ‘ tot ...” Az amerikai halálkereskedők által vezetett háborús tábort belülről marcangoló ellentétek — elsősorban az angol és amerikai imperializmus vetélkedése és egyre ádázabb harca — feltétlenül gyengítik az imperializmus frontját, amellyel szemben ott áll a demokratikus béketábor, amely még sohasem volt ilyen hatalmas és egységes, mint napjainkban. KÖVES TIBOR
