Néplap, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-19 / 271. szám

1952 NOVEMBER 19, SZERDA' NÉPLAP 3 Tegyünk eleget a kéke védelmi szerződésben vállalt kötelezettségeinknek A SZOVJET TÜZÉRSÉG — A SZOVJET NÉP BÜSZKESÉGE A szovjet nép az idén november 19 én immár nyolcadszor emlékezik meg a „Tüzérség napjáról”. A Szovjet Hadseregnek élete hajnalán még csak jelentéktelen mennyiségű tüzérségi fegyvere volt, azonban a fehérgárdisták és a be­avatkozók ellen elkezdődött polgár- háború megkövetelte a tüzérség szüntelen fejlesztését. Benin és Sztálin nagy figyelmet fordítottak a tüzérség megszervezé­sére, arra, hogy legyen elegendő felszerelése és hogy ezt harcászati szempontból helyesen használja fel. Sztálin, aki a Szovjet Hadsereg csapatainak hadműveleteit irányí­totta Cáricin és Petrográd alatt, s a déli és délnyugati arcvonala- kon, megtanította a tüzéreket arra a művészetre, hogyan lehet meg­semmisítő csapásokat mérni az el­lenségre. Sztálin elvtárs vezetésével az első nagy hadművelet, amelyben a szovjet tüzérség, mint szervezett harci erő vett részt, Cáriéin 1918. évi híres védelme volt. Ebben a hadműveletben Sztálin utasítására a történelemben először létesítettek tüzérségi tartalékot. A szovjet nép, miután a kommu­nista pái't vezetése a háború előtti sztálini ötéves terveket sikeresen megvalósította, erős ipari bázist teremtett. Ez lehetővé tette a hon­védelmi ipar kifejlesztését és a Szovjet Hadseregnek, valamint en­nek keretében a tüzérségnek első­rendű hadigépezettel való ellátását. A fasiszta Németország álnok támadása pillanatában a Szovjet­unió már hatalmas ipari állam volt és ipara az egész háború folyamán elsőrendű haditechnikával tudta ellátni a hadsereget. A háború utolsó három évében a tüzérségi ipar évenkint százhúszezer legkü­lönbözőbb kaliberű ágyút állított elő és körülbelül százezer altnave­ban a Szovjet Hadsereg hatalmas tüzérsége birtokában felőrölte az ellenséget, megállította előnyomulá­sában és áttért a határozott ellen- támadásba. A „Tüzérség napja” valójában a sztálingrádi nagy csa­ta évfordulója, azé a csatáé, amely­ben Hitler olyan súlyos vereséget szenvedett, hogy azt már nem tud­ta kiheverni, A „döntő fordulat” csatáiban elévülhetetlen érdemeket szerzett a többi fegyvernemekkel jól összemüködő szovjet tüzérség, s a támadó hadműveletekben olyan erőre tett szert, amellyel szemben semmi sem tudott megállni. A hosszú és nehéz háborúból a szov­jet tüzérség inagasrendü erkölcsi és harcászati tulajdonságokkal ke­rült ki, — a legtökéletesebb fegy­verzet birtokában, tapasztalatok­ban gazdag és megacélozott pa­rancsnokok vezetése alatt. A tüzérek a tüzértisztek és tábornokok kiér­demelték népük bizalmát: .becsület­tel teljesítették hazájuk iránti kö­telességüket. A Nagy Honvédő Háború évei­ben azokért a rendkívüli harctéri szolgálatokért, amelyeket a hazá­nak tettek, a szovjet tüzérség több mint 1600 katonáját, őrmesterét, tisztjét és tábornokát tüntették ki a legmagasabb kormányzati kitün­tetéssel, a Szovjetunió Hőse cím­mel. Tízezreket tüntettek ki a Szovjetunió rendjeleivel és érmei­vel és sok tüzérségi csapatot és egységet átalakítottak gárdista csa­patokká és egységekké. A szovjet nép joggal büszke tüzérségére és tüzérségének győzel­meire. A Nagy Honvédő Háború befe­jezése óta jelentős mértékben meg­változott a szovjet haderők és en­nek kötelékében a tüzérség arcu­lata is. A Szovjetunió dolgozói, a kommunista párt és Sztálin «Ívtárs a tüzérség részére megteremtenek Dolgozó parasztságunk, amely annyit szenvedett a múltban, sok- jféle szarződést, írást ismer már. A múltban is írt alá szerződéseket. Itt fekszik előttünk például Veres Zsigmond vitkai „kocsis” bérszegö- dési levele, amely igazolja, hogy Veres Zsigmond Gál Sándor szolgá­latába lépett. A szegőd és i levél liát. lapján nagy fekete betűkkel hival­kodnak a „házi törvények". A házi törvényekből csak egyetlen pontot idézünk : „A cselédnek sem ünnep­nap, sem vasárnapokon, annál ke- vésbbé munkanapokon szolgálati helyéről engedetem nélkül távozni nem szabad.” — Beszéljünk egy másik írásról, másik szerződésről. Ezt a „magyar királyi állam'’, Horthyék fasiszta állama adta Hercegit Sándor, akkori baktaló- rántliázi lakosnak, amelyben bizto­sította számára a könyöradomány- gyiijtési engedélyt. Herezegli Sán­dor ebben az időben, 1939 augusz­tusában 2S éves erős, egészséges, munkabíró fiatalember volt. Csak éppen munkát nem biztosított szá­ntára Horthyék állama. Senki sem csodálkozhat ezekután azon, hogy az elmúlt rendszerben a hivatalos írásnak, a szerződésnek még csak az említésekor is borsózott a dolgozó parasztok háta s félve vettek kezükbe minden koronás pe­csétes papírt. A nyomorúság, sze­génység, megaláztatás írásai voltak azok a papírok! S amikor ezekre gondolunk, lehetetlen megindulás nélkül ol­vasni ezeket az írásokat, egy­más mellé rakott gyakorlatlan írásjeleket, amelyeket száz és száz dolgozó paraszt vetett a békevédel- mi szerződések békegalambos pa­pírjára nagy gonddal, szeretettel.— Mintegy ötezer dolgozó paraszt kö­tött Szabolcs-Szatmárban bákevé- delmi szerződést a harmadik ma­gyar békekongresszusra készülve.— Ezek az írások nem a régi 'nyomo­rúságos, kegyetlen élet tanúi. Ezek már az új, a felszabadult élet szer­ződései a boldog, békés jövendőre. Ebben a megyében az ötéves terv már eddig is mintegy öt és félezer holdat ültetett tele erdősávval, fá­val, hogy dúsabb legyen a termés, s ne pusztítson a szélvihar, hóvi­har. Virágzó szövetkezetek, új kui- túrházak és- iskolák beszélnek ar. ról, hogy ez a megye többé nem a volt dzsentrik, földesurak megyéje, hanem a dolgozó népé. Nem csoda tehát, hogy dolgozó parasztságunk nagy többsége védelmére kél ennek az életnek. Nem csoda, ha felhábo­rodva száll szembe az, amerikai há­borús gyújtogatok új világháborús tervével, amely vérözönt, szenve­dést jelentene a.népek számára. A békevédelmi szerződések kifejezik dolgozó népünk erős akaratát, el szántságát a béke megőrzésére, a jelen és jövő megvédésére. Számos járásban, ahol jól dolgoztak a bé- kebizottságaink, nagyerejfl tömeg- mozgalommá vált a békevédelmi szerződések kötése s a beadási kö­telezettség maradéktalan teljesíté­sére, az őszi munkák gyors elvégzé­sére serkentette a dolgozó parasz­tokat, egész községeket, járásokat. Most, amikor néhány nap múlva összeülnek a magyar nép küldöttei, hogy országos tanácskozáson be­széljék meg a nép legfontosabb fel­adatait a béke védelmében, le lebet szögezni: nagy erőt jelentett a bé­kevédelmi szerződések mozgalma. Le kell azonban azt is: mit sem ér a szerződés, az aláírás, ha csu­pán ígéret marad! Békevédelmi szerződést aláírni és megkötni anv- nyit jelent, mint kötelezettséget, felelősséget vállalni a béke nagy ügye iránt. Ezt a felelősséget jól érezte Magna Andrásné, nyíregy­házi egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztasszony, az országos béke- kongresszus nyíregyházi küldötte. Valamennyi beadási kötelezettségét száz százalékon felül teljesítette. Idős Jármi János újkenéz! dolgozó paraszt is felemelt fővel köszönheti a harmadik magyar békekongresz- szust. 0 is betartotta azt az igére, tét, amelyet írásban tett a békevé­delmi szerződésben. Már november C-án teljesítette beadási kötelezett­ségeit. Hasonlóképpen harcolt a béke ügyéért a nyírbátori Lenin termelőszövetkezeti csoport is. Szá­mos járás, mint a kemecsei, szintén arra törekszik, hogy az országos békekongresszus napjáig ne legyen egyetlen hátralékos sem — a járás maradéktalanul teljesítse beadási kötelezettségeit. Békebizottságainlc legfontosabb feladata legyen az elkövetkezendő napokban, hogy felhívják a dolgozó parasztok figyelmét az adott szó betartására. Nagy szükség van erre többek között a mátészalkai járás­ban. Sályi Sándor, a mátészalkai járási tanács begyűjtési osztályve­zetője írja levelében: „Meg kell mondani őszintén, eddig nem dicse­kedhettünk valami szép eredmény­nyel.” Ez bizony súlyos hiba. A má­tészalkai járás nem is olyan régen az országos begyűjtési versenyben a legelső volt. Nagy szégyen lenne, ha a mátészalkai járás békebizott­ságai küldötteinek rossz lelkiisme- rettel kellene felutazni Budapestre, az országos kongresszusra, mert a járás nem teljesíti beadási terveit! Ezt kell elmondani a nyírbátori, a vásárosnaményi járásokról is és még számos községről. Békebizottságaink használják fel arra a hátralévő napokat, hogy ke­ressenek fel minden szerződéskötőt és beszéljenek a békeharcosok fele­lősségéről. Beszéljenek arról, hogy a béke gyalázatos ellenségei gá­tolni próbálják a népek békeharcát s azt mondják: „elég az, ha alá­írtad a szerződést, tovább ne tö­rődj vele... papír az csak ...” Mondják el a békebizottsági tagok: „Igaz, hogy papírból van a béke- védelmi szerződés s egymagában nem sokat érne a háborús gyújto­gatok ellen. De lia minden dolgozó valóraváltja a szerződésben vállait kötelezettségeket, akkor ez hatal­mas erőt jelent! Milliók szilárd ösz- szefogását jelenti s ez már komoly akadály az új háború tervezőinek útjában.” Leplezzék le békebizolt- sűgainlí a kulákok. a reakciós pa­pok hazug rágalmait s harcoljanak következetesen a szerződésien vál­lalt kötelezettségek maradéktalan teljesítéséért. Igen helyes kezdeményezés több községben az, hogy a békebizottsá­gok békeházzá avatják annak a dolgozó parasztnak az otthonát, aki betartotta a szavát, betartotta a szerződést. Szaporodjanak me­gyénkben a békeházak. Váljanak egész utcák, községek, járások béke- házaiklká. Készüljünk méltóképpen a harmadik magyar békekongresz- szusra: tegyünk eleget a békeTé- delmi szerződősben vállalt kötele­zettségeknek ! tőt. Csupán 1944 ben több mint 240 millió lövedéket, bombát és aknát gyártottak. A Nagy Honvédő Háborúnak már az elején is megmutatta ere­jét és hatalmát a Szovjet Hadse­reg, amelynek elsőrendű és rend­kívül erős tüzérsége volt. A háború első szakaszának védekező harcai­minden szükséges előfeltételt ah­hoz, hogy szüntelenül fejlődjék és tökéletesedjék, és a szovjet tüzérek most is minden erejükkel azon vannak, hogy kiérdemeljék a haza bizalmát s új sikereket érjenek el a harcászati és politikai felkészü­lésben. Levelek a kémek és emherrahlók hűnperéről Megelégedéssel olvastuk, hogy méltó büntetést kapott a titóista rablóbanda Ünnepség Moszkvában a nemzetközi diáknap alkalmából Üzemünk dolgozói reggelenkint munkaidő előtt felháborodottan be­szélnek a jugoszláv emberratolók bűn-peréről. Azt már régen tudjuk, hogy a titóista kormány lelketle­nül kiszolgáltatja Jugoszláviát az amerikai imperializmusnak. Azon­ban ezzel még nem elégednek meg. Orvul rátámadnak a békesze- retö népekre is, hogy azokat szin­tén megfosszák szabadságuktól, függetlenségüktől. Ehhez a mester­kedéshez pedig az amerikai tőké­sek adják a dollárok millióit, a fegyvereket, a gyilkoló eszközö­ket, ezekkel szerelték fel a ha­zánkban elfogott jugoszláv ember- rablókat is. Titóék, mint zsák a foltját találták meg a Bálint. Ke­nyeres, Pupos-féle banditákat és őket is aljas céljaik szolgálatába | állították. Nem elégíti ki őket a jugoszláv néj) kifosztása: beren­dezkedtek országunkban élő jugo­szláv hazafiak elrablására. Elter­vezték a magyar dolgozó nép veze­tőinek meggyilkolását, fel akarták robbantani azokat a hidakat és gyá­rakat. melyeket a három- és ötéves tervünk alatt építettünk fel. Irigy- 1-iik a magyar dolgozó nép boldog életét, békéjét. Ezért szervezik kém-hálózatukat, határmenti provo­kációikat, emberrablásaikat. S hogy ettől elmenjen a kedvük, dolgozó népünk bírósága példás ítélettel sújtotta a rablóbanda tagjait. Meg­elégedéssel olvastuk az ítéletet. Szemük líihályhé, a Tisza-menti Vízműépítő Vállalat dolgozója. Aepliadseregiiiik jó harcosa akarok lenni A rádiót hallgatva, az az érzé­sem támadt, amikor -a jugoszláv kémek bünperét (közvetítették, hogy az oroszlánnál, tigrisnél, vagy más vadállatoknál még vadabbak, még vérengzőbbek Titóék. A jugoszláv dolgozók sokat tudnak beszélni ki- fosztottságukról, megaláztatásuk­ról, az UDB terrorjáról. Báli-nték „kicsiben” megmutatták milyen sorsot szántak a magyar népnek is. Bálint László elmondta a tárgya­láson, hogyan fosztják meg va­gyonkáiktól, legkisebb értékeiktől is a jugoszláv népet az UDB-sek. így fosztanának meg engemet is fiatal életemtől, feldúlnák békés családi hajlékunkat, ha szerét tehetnék. De mi nem engedjük, hogy büntetlenül idetegyék lábukat. Harcolunk elle­nük! Kn mint DISZ-tag is jóval száz százalékon felül teljesítettem normámat. A gyilkosoknak, rablók­nak a bün-pere arra késztet, tovább fokozzam eredményemet. Még har­cosabban helytáll jak munkában és DlSZ-szervezetUnknek továbbra is becsületes, harcos tagja legyek. So­kat tanuljak és megismerjem nép­hadseregünket, amely megvéd ben­nünket s amelynek nemsokára én i-s katonája teszek. Jó harcos aka­rok lenni. Cede Zsigmond Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, Nyíregyháza. Moszkvában a nemzetközi diák­nap alkalmából a szovjet főváros' ifjúságának aktivál ünnepsége: tartottak. Az ünnepségen mintegy kétezer ifjú és leány vett részt.. Vjacseszláv Kocsemaszov, a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának elnöke tartott beszámolót „Az ifjúság és diákság lia-rca a békéért" címmel. Kocsemaszov arról beszélt, hogy a demokratikus ifjúság és haladó diákság a békéért harcoló seregek számottevő osztagainak egyike és hangsúlyozta, hogy a békéért hur­coló fiatalok élén a Szovjetunió if­júsága és diáksága halad. Nincs a világon még egy ország, ahol oly messzemenő gondoskodást tanúsítanának a serdülő ifjúság ne- velőse és oktatása iránt, mint a Szovjetunióban — mondotta. — A Szovjetunióban most ötvenhét mil­lió az oktatásban részesülők száma. A Francia-Szovjet Baráti Társa­ság gyűléseket tartott vasárnap I.i- íuogesban, Reimsben és Vicliyben. A gyűlések résztvefői követelték a francia-szovjet kereskedelmi kap­csolatok .helyreállítását, hangsús lyozva, hogy ez nagyfontosságú a francia ga. lasúgi élet stabilitásá­nak szempontjából. Az Angol-Szovjet Barátsági Tár­saság manchesteri tömeggyűlésén Az ország főiskoláinak 1.416.000 hallgatója van. Az előadó rámutatott, hogy a kommunista párt XIX. kongresszu­sának az ötödik ötéves tervvel kap csolatos irányelvei a főiskolai okta­tás továbbfejlesztését is előirányoz­zák. A szovjet ifjúsági szervezetek szé- leskörű tevékenységet fejtenek ki a más országok ifjúságával való ba­rátság megszilárdítása érdekében. A legutóbbi években több mint há­romszázhúsz ifjúsági és diákfeül- döttség látogatott el a Szovjet­unióba. Az ünnepség résztvevői táviratot küldtek a Demokratikus Ifjúsági Világszövetségnek és a Nemzetközi Diákszövetségnek. — Táviratukban újabb sikereket kívánnak a bé­kéért, a demokráciáért és a népek közötti barátságáért folyó harcban. beszédet mondott D. N. Pritt, a Demokratikus Jogászok Nemzet­közi Szövetségének elnöke, az An- gol-Sz.ovjet Baráti Társaság tit­kára. Kiemelte, hogy Anglia a há­ború befejezése óta rendkívül érzi a kereskedelmi kapcsolatok fejlesz­tésének szükségességét. Hewlett Johnson Canterbury ér­seki helynek és Monica Felton a Szovjetunióban folyó hatalmas, bé­kés építőmunkáról beszélt. A francia és az angol nép a Szovjetunióvá! való barátságot követeli Az újságból értesültünk azokról a felháborító gazságokról, am.elj'e- ket dolgozó népünk ellen követtek el Bálint László és kémtársai. Kü­lönösen az ragadta meg a figyel­memet, hogy ezek a gyilkosok a jugoszláv menekülteken kívül ve­zetőink, dolgozó népünk életére is törtek. Én és esahídom életét is veszélyeztették. Bünperüket olvas- va, érezni lehet vad, féktelen vér­szomjasságukat, mellyel ránktör- nénete, mint :t vadállatok a kisze­melt áldozatukra. Ugyanakkor ar­ról is meggyőződtem, hogy éppen olyan gyávák, mint belgrádi meg­bízóik. Mintha »csak Horthy pribék­jeit látnám magam előtt. Azok is rettegnek a néptől. A mi ha­zánk, a nép országa nem eladó. Né­pünk el van szánva rá. hogy meg­védje életét, ragyogó jövőjét. Azt szeretném még megírni, hogy a legutóbbi dekádban 149 százalékos volt munkám eredménye. Válaszként a titéisták hazánk el­leni merényletére, e dekádban 155 százalékot érek el. Tudják meg a gazemberek, kemény ököl a ma­gyar dolgozó nép ökle, s ha kell, nemcsak munkával, hanem fegy­verrel is tud harcolni szabadsága, függetlensége megvédéséért! Szabó Lajos, a Tatarozó Vállalat kovács- tizemének dolgozója. Népünk megvédi ragyogó jövőjét

Next

/
Oldalképek
Tartalom