Néplap, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-16 / 269. szám

__ Wiläq firoUtáriat tqijeiutjefeh f —. Mai számunkból: A NAGYKALLÓI JÁRÁS KOMMU­NISTÁI LELKESEN KÉSZÜLNEK A KONGRESSZUSI ANYAG TA­NULMÁNYOZÁSÁRA (2. old.} — A JUGOSZLÁV EMBERRABLÓK BÜNPERE (3. oldal) h \ _______________________________' AZ MDP SZABÓ LCS-SZATM ÁR MEGYE I -PARTIM ZOTT S AGAN ÄK ‘ L A PJ A i H VIII. ÉVFOLYAM, 269. SZÁM. ARA 50 FILLtiR 19.72 NOVEMBER 16, VASÁRNAP fi begyűjtési fogadalmak teljesítéséről Megkezdődött a termelőszövetkezeti tanács A termelőszövetkezeti tanács szombaton a parlament épületében rendes ülésre ült össze. A tanács­ülés egy részén jelen volt Ráko-i Mátyás elvtárs, a Magyar Népköztár. saság Minisztertanácsának elnöke is, akit megérkezésekor az ülés részt­vevői felállva, hosszantartó lelkes él­jenzéssel, tapssal üdvözöltek. Resztvettek a tanácsülésen többek közölt Dobi István elvtárs a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, a termclőszövetke­kétnapos ülése zeti tanács elnöke, Hegedűs András elvtárs, az MDP Politikai Bizottsá­gának tagja, az állami gazdaságok és erdők minisztere, Kercj/tes Mi­hály elvtárs, a földművelésügyi mi­niszter első helyettese, Márczis An­tal elvtárs, földművelésügyi minisz­terhelyettes és Matolcsi János elv­társ, a termelőszövetkezeti tanács titkára. Matolcsi János megnyitója után Dobi István mondott beszédet. Iftobi István elvtárs beszéde Legutóbbi ülésünk óta termelő­szövetkezeti mozgalmunk tovább szilárdult. Termelőszövetkezeteink általában élenjártak a mezőgazda- sági munkák végzési ben, mert meg­szilárdultak a brigádok és szá­mos helyen alkalmazták a fejlett termelési eljárásokat — állapította meg bevezetőül Dobi István, majd így folytatta: Ma már sok olyan termelőszövet­kezettel találkozunk I azáukban amelyben a kollektív munka, s az összetartozás szelleme forrasztja együvé a tagokat, amelyben vidáman folyik a munka, fejlett művelési módszereket alkalmaznak és ennek következtében nagy eredményeket értek el a növénytermelésben és az állattenyésztésben. A kiváló terméseredményeket el­ért termelőszövetkezetek névsorát hosszú ideig sorolhatnám, amelyek mind azt bizonyítják, hogy jól dol­gozó termelőszövetkezeteink termés, átlaga lényegesen meghaladja az egyénileg gazdálkodó parasztok tér. mcsállagail é* ország-világ előtt kéz­zelfoghatóan bizonyítják a szövetke­zeti nagyüzemi gazdálkodás fölényét. Termelőszövetkezeteink megerősö­dését mutatja az állatállomány fej­lődése is. Az állatállomány az év első hónapjában megduplázódott és több mint ötszáz olyan termelőszö­vetkezet létesített szarvasmarhate­nyésztést ezen idő alatt, amely az­előtt nem foglalkozott ezzel. Újabb ezer tcrmelö'zövetkezct tért rá a sertéstenyésztésre és több mint ezei- hatszáz termelőszövetkezet létesített ezen idő alatt baromfiállományt. örvendetesen állapíthatjuk meg. hogy egyre több termelőszövetkezet­ben alkalmazzák a fejlettebb te­nyésztési módszereket. Az új mód­szerek hatása természetesen megmu­tatkozik az eredményekben is. Termelőszövetkezeteink magasabb eredményei országos méretekben is hatást váltanak ki, de elsősorban közvetlen környezetükben adnak ösztönzést:®*!^ szocialista falvak, új szocialista városok alakultak meg, amelyeknek száma 658-ra emelke­dett. Ezen eredmények elérését hangsúlyozta a továbbiakban Dobi István ~~ elősegítette elsősorban az, hogy a jól gazdá'kodó termelő szövetkezetek már az idén jóval nagyobb részesedést biztosítottak a tagoknak, mint az egyéni kisparcel- 1 ás gazdaságok. A jó munka jutalma a sárbogárdi ,,Vörös hajnal“ terme­lőszövetkezetben is megmutatkozik. Itt 4,7 kg. búza, 1,6 kg. árpa, 4 kg. kukorica, 4 kg. burgonya és az egyéb termények mellett mindeze­ken felül még 12 forint készpénz jut a tagoknak munkaegységenkint. Az idei nyáron, mint ismeretes, nem részesült a föld valami bőséges csapadékmennyiségben. Az aszály nem kerülte el sem a termelőszövet­kezeteket, sem az egyénileg gazdál­kodók földjeit. Mégis art láthatjuk, hogy a jól működő termflöszövetkc- zctelc szilárdabban megállották he­lyüket a mostoha időjárás csapásai között, magasabb termésátlagokat értek el és nagyobb jövedelemre tettek szert, mint a tőszomszédsá­gukban az egyénileg dolgozó parasz­tok; És az is bizonyos, nogy a jö­vőben is csak a társas gazdálkodás rendszere nyújthat biztosítékot a dolgozó parasztoknak a természet szeszélyei ellen. De a zárszámadáskor az is kitűnik, hogy nem minden termelőszövetke­zet mutatott fel jó eredményeket. Az elmaradás azoknál a csopor­toknál következett be, amelyeknél rossz gazdálkodás folyt, amelyek­ben nem tartották be a párt és a kormány határozatait, amelyekben nem alkalmazták a termelés fejlett nagyüzemi módszereit. Sok termelőszövetkezetben a fölművelés legelemibb szabalyaii-ak sem tesznek eleget. A mélyszántás helyett csak 8“"I0 cm e.s sekclyszán- tást alkalmaznak. A minisztertanácsi határozatban előírt vetési időket nem tartják be. De talán legnagvobh hiba a trá­gyakezelésnél tapasztalható. A trá­gya szanaszét hordva, a nap szél szárítja, az eső mossa cs így a trá­gyából hatalmas mennyiségű tápérték vész el. Sok helyen alacsony az állatte­nyésztés termelékenysége is. Mind a fejési átlag, mind a sertések fialási átlaga és a juhok gyapjűhozama. — Előfordul, hogy a sertések 30—40 százaléka, a baromfiak ötven-hatvan százaléka elhull, a szarvasmarhák megbetegednek, a juhok megrühö- söduek. Nem takarmányozzák, nem gondozzák megfelelő módon az álla­tokat és nem gondoskodnak szá­mukra megfelelő férőhelyekről sem. Vájjon megnyugvással vehetjük-c tudomásul ezt a helyzetet? Nem, semmiképpen sem. Keményen szét kell zúznunk az ellenség tudatos aknamunkáját is, (Folytatás a 2. oldalon.) Megyénkben számos bizonyság van arra, hogy a falvak versenye mily nagy sikerekre képes. Talán a legfényesebb tanúbizonyság erre, hogy megyénk az április 4. tiszte­letére folyó begyűjtési versenyben országos elsőséget szerzett, s ugyancsak az országos legjobbak közé került a mátészalkai járás jó- néliány községünkkel és szövetke­zeti gazdaságunkkal együtt. A dol­gozó parasztok határtalan lelkese­dését, minden akadályt elsöprő versenykedvét lehe.e;t tapasztalni mindenfelé akkoriban a megyében. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 3Ö. évfordulója előtt fellendülő begyűjtési verseny moz­galom is azt mutatja: nagy erő van a dolgozó parasztok tömegei­nek versenyében. Addig, amíg a no­vember hetediki versenyszakasz fellendülése előtt Szabolcs-Szatmár a sereghajtók szégyenteljes helyén diestelenkedett a begyűjtési ver­senyben, addig az ünnep közeledté­vel egy re szélesedő verseny luipról- napra jobb eredményeket hozott, napról-uapra növelte a sikereket. Nem kell szebb bizonyíték erre, mint az, hogy Szabolcs-Szatmár a kukoricabegyüjtési verseny tizen­kettedik helyéről a második hely­re, napraforgóbegyiljtésben pedig a legutolsó helyről az ötödik helyre küzdötte fel magát a megyék ver­senyében 1 A november hetediki verseny- szakasz mégsem hozott teljes győ­zelmet. Ennek egyrészt a be­gyűjtési munka számos hibája, másrészt a kedvezőtlen időjárás, a betakarítást — s ezzel együtt a kapástermények begyűjtését is — akadályozó esős koraOsz volt az oka. A kukorica és főként a napra­forgó begyűjtésének gyors javulása az ünnep előtti napokban, a dol­gozó parasztok növekvő versenylel­kesedése, s a községi tanácsok ja­vuló begyűjtési munkája, — mind­ehhez az aszályos esztendő ellenére is megfelelő termés — biztos alap­ját adják annak, hogy Szabolcs- Szatmár országos elsőséget sze­rezzen a kukorica és a napra­forgó begyűjtésében, ugyanakkor becsülettel megállja helyét a bur- gonyabegyüjtés cseppet sem jelen­téktelen feladatainak megoldásá­val. Nem véletlen tehát, hogy Sza­bolcs-Szatmár községeiben határta­lan lelkesedéssel fogadták a dol­gozó parasztok, a községek vezetői egyaránt a minisztertanács rendel­kezését. amely a begyűjtési ver­seny-szakasz meghosszabbításáról intézkedik, s a versenyszakasz vé­gét november harinincadikában je­löli meg. Hiszen éppen azt jelenti ez a rendelkezés, hogy november harmincadikáig tovább növelheti begyűjtési eredményeit Szabolcs- Szatmár, hogyha már november hetedikéig nem sikerült teljes győ­zelmet aratnia. ■— Emellett a lelke­sedés mellett szól, hogy a tiszalöki járás dolgozó paras-ztjai fogadat mat tettek: november harmincadi­káig nemcsak teljesítik, hanem túl is teljesítik a beadás kötelezettsé­geit. S a többi járások már a ha­táridőt is megrövidítették: a III. békekongresszus napjára hozták előre a begyűjtési tervek túltelje­sítésének határnapját 1 Egy hét telt el azóta, hogy a tiszalöki járás kezdeményezésére a begyűjtés új sikereiért útjára in­dult az új versenyszakasz. A me­gye számos községében születtek jó eredmények, legelsősorban ott, ahol a községek vezetői alaposan megbeszélték a dolgozó parasztok­kal a fogadalom teljesítésének je­lentőségét, ahol jelentős segítséget adnak ahhoz, hogy az adott szót tettek, is kövessék. A kemcesei já­rásban például 87 százalékos volt a napraforgóbegyüjtési eredmény az új versenyszakasz kezdetén. Egy hét elteltével ez az eredmény 100 százalékra nőtt. Ugyanakkor S3 százalékról 91 százalékra emel­kedett a burgonyabegyüjtésl terv- teljesítés is, s öt százalékkal nö­velték a kukoricabeadási ered­ményt is, annak ellenére, hogy a járás tervét ntár 138 százalékra teljesítette. A járásban lévő Nagy­halászon, Kéken, s a járási szék­helyen, Kémecsén is jóval 100 szá­zalék alatt jártak a kapústenuó- nyék begyűjtésével. Az új verseny- szakasz első hetének eredménye, hogy a kapások begyűjtési terveit mindhárom községben túlteljesítet­ték már. Hasonlóan a nyíregyházi járásbeli Gáván: eddig alig hat­íi.volc mázsa napraforgó és bur­gonya gyűlt be a községben na­ponta. Tegnap, amikor a járási ve­zetők segítségével a község vezetői minden helyi erőt mozgósítottak a begyűjtés munkájára, az eredmé­nyek hatalmasan megnövekedtek: egyetlen nap alatt másfél vagon napraforgót, másfél vagon burgo­nyát és egy fél vagon kukoricát vet rak át a községben — többet, mint egy hét alatt az egész járás­ban! Azonban az elmúlt heti begyűj­tési munka mérlege az eredmények mellett azt mutatja, hogy nem minden járásban, nem minden köz­ségben törekedtek a fogadalmakat követőn azok teljesítésére. Sőt, a községek többségében lanyhult a kapástermények begyűjtése! No­vember tizedikétől kezdődően ép­pen a kezdeményező tiszalöki já- jásban egyre kevesebb kapáster­mény gyűlt be naponta, sőt odáig is elérkeztek, hogy az egész járás átvevőhelyei nem tudtak többet fel­mutatni például november 12-én egy mázsa kukorica (!), 36 mázsa napraforgó és 11 mázsa burgonya átvételénél (kukorica begyűjt ősben ..mellesleg” tizedik helyen van a járás). Tisza vasváriban például tegnapelőtt összesen egy- mázsa ku­koricát gyűjtöttek be. De aligha különb a helyzet a mátészalkai já­rásban, amely az egész ország előtt nyilvánította fogadalmát a Szabad Népben, hogy? „november harminca- dikára visszaszerzik „az ország legjobb járása’’ megtisztelő címet”, S mit tesz vájjon ennek érdekében a mátészalkai járás? Sályl elvtárs, begyűjtési osztályvezető jelentésé­ben maga ismeri el: „amíg járá­sunkban naponta lő vagon burgo­nyát kellene begyűjteni, hogy no­vember 30-ra teljesíthessük a ter­vet, addig alig gyűjtünk be na­ponta ö*. vagonnal. S amíg napi öt vagon kukoricát kellene átvennünk a tervteljesítéshez, addig naponta egy vagonnyi gyűlik be a járás­ban !’’ Sürgősen meg kell hát vizsgálni, mi az oka ennek a lanyhulásnak, mi hátráltatja a fogadalmak telje­sítését? Legelsősotban az, hogy- a községek vezetői, a pártszervezetek és tanácsok nem adnak kellő se­gítséget a fogadalmak teljesítésű­hez. Éspedig azért, mert elvtár­saink legtöbbje nem mérte fel eléggé, mennyire kemény, nehéz harci feladat áll előttük! Kemény harci feladat azért, mert a becsü­letes szövetkezeti parasztok és egyéni gazdák egyaránt — már tel­jesítették az állam iránti köteles­ségüket. Már csak azok vannak hátra, akik hanyagok, lusták, spekulálnak, akik ki akarják ját­szani a törvényt, s akik eddig éppen azon buzdultak fel, hogy a tanácsok nem bántak velük ke­mény kézzel. Ez nehezíti meg most már a begyűjtést, amely sokkal In­kább harci kérdéssé vált most, mint eddig. — Ezt nem látták a járásokban, a községekben, erre nem készültek fel eléggé. Nyilvánvalóan könnyebb volt el­érni. hogy azok a termelőszövetke­zetek teljesítsék beadási kötelezett­ségüket, amelyekben jól szervez­zek meg a munkát, jó termést ta­karítottak be az Idén, jó volt a vezetés, szilárd a munkafegyelem, s á tagok legelső kötelességüknek tekintik a beadást. Annál nehezebb elérni a hátralék beadását azokban a szövetkezetekben, ahol a rossz vezetés, a rendetlenség, a fegyel­mezetlenségek következtében rossz volt a termés, ráadásul egyes fele­lőtlen járási vezetők ügy igyekez­tek opportunista módra „vigasz­talni” a szövetkezeti tagokat, hogy , nem kell teljesítenetek a beadást”. S ebhez még hozzájött, hogy azt a kevés termést is széthordták a szö­vetkezeti tagok — nem gondolván beadási kötelességre, közös va­gyonra, nem gondolván a holnapra — mint például a nyírbélíeki „Kossuth’’ tszcs-ben, a balkányi „Kossuth” tszcs.-ben s másutt. De necsak a szövetkezeti beadás­ról beszéljünk. A kállósemjéni eset mutatja, hogy a tanács megalkuvó vaksága folytán eddig vígan sza­botáló kulákok milyen körmönfont módon rejtették el kapásterinényei- Uet. A migyecsedi példa mutatja, hogy a spekuláns parasztok a ku- lákokkal egy gyékényen árulva, hasonló módon cselekedtek. »Szá­mos községben kerül még elő a termény a padlásról, a titkos ver­mekből, rejtett kamrákból a kulá­kok, spekuláns parasztok portáin, meg ott, ahol a tudatlan, félreveze­tett de egyébként becsületes dol­gozó paraszt is megpróbálkozott, hogy kivonja magát a kötelesség teljesítés alól. s a piacon nagyobb jövedelemre tegyen szert. A kulákok. volt csendőrök, fcu- pecek, spekulánsok aljas támadá­sai a nép állama, a dolgozók ellá­tása ellen, a hanyagság, a rendet­lenség, a néhány szőve1 kezeiben uralkodó „boadásellencs” hangulat — mind-mind azt húzzák alá, hogy minden eddiginél keményebb mun­kát kell végezni a fogadalmak tel­jesítéséhez! Nem lehet megeléged­ni a vállalások számszerű gyűjté­sével, s úgy gondolkodni, hogy „majdcsak teljesítik a dolgozó pa­rasztok”. Most sürgősen cselekedni kell. Méghozzá azok segítségével, akik már becsülettel teljesítették a 1 leadást! A legfőbb erő ez, amelyre feltétlenül támaszkodniok kell a pártszervezeteknek: a felvilágosító munka, a tanácsok, az állandó bi­zottságok mozgósítása, az elszámol­tató bizottságok munkára bocsátása sorún! Nem fordulhat elő, hogy az elszámoltató bizottságok felülete­sen, opportunista módra réznek kö­rül a hátralékosoknál, elhiszik a kulákok, a spekulánsok hazugsá­gait, hisznek a kulákhazugságnak 1 Nem fordulhat elő, hogy továbbra sem érvényesítik kemény kézzel ta­nácsaink a törvényt! Mer különben oda az egész-község, az egész já­rás, az egész megye becsülete, kü­lönben az adott szót nem követheti a tett! A szabo'cs-szatmári járások, fal­vak vezetői kemény harcokban ed­zett emberek. Minden biztosíték megvan rá, hogy ebben a harcban is helyt fognak állni, s a becsü­letesen teljesítő dolgozó parasztok tízezreire, a nép törvényeire tá­maszkodva megnyerik ezt a csatát!

Next

/
Oldalképek
Tartalom