Néplap, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-30 / 281. szám

N í p I; 4 r ltóg NOVEMBER 30, VASÁKNA1' « Miért tűrte az űri tanács, hogy a Mákok kipusztíisák állataliamányykatm * i®v® «»«<»« ■«« *»' kdünkön is egjelennek a kiállításon bemutatott erőgépek ör községben neon a legjobban halad a hízott.sertés begyűjtése. A december 31-ig szóló félévi tervet eddig csak 61 százalékra teljesítet­ték. Mint minden községben, — itt is a Mákokkal van a legtöbb baj. Az őri kulákok 8 hízottsertéssel tartoznak és nagy hangon tiltakoz­nak, ha kérik a beadást: nekik nincs sertésük, tőlük ne követelje­nek semmit. Az igaz, hogy kutyán, macskán kívül alig lehet némelyik Máknál más állatot találni. Átla­gosan 8 kataszteri hold földre jut egy számosállat, pedig a minisz­teri rendelet értelmében ebben a járásban 3 holdra kell, hogy jusson ,?gy számosállat a kulákok portáján. Az őri kulákok nagyrésze már régen túladott minden jószágon. Például özv. Pethö Lajosnéttak csak néhány csirkéje van, közben három hízóval tartozik a dolgozó nép álla mának. Bartlia Lajosnak, Pákh Já­nosnak sincs sertésállományuk. Su­ta János 31 holdas kulák szintén így „gazdálkodik”. — Hej, pedig volt ezeknél annyi sok sertés, hogy talán a számát sem tudták, — mondja Rácz János, Suba tőszóm szed ja. — Most két éve még 30 darab sertés Is volt az udvarán. Sokszor aludni sem hagytak bennünket, ügy zörgették a karámot, ügy iá-máz­tak. Még tavaly is volt három anyakocájuk. Süldői is voltak, de hogy hová lettek, azt nem tudhatja az ember. A községi tanács tavalyi nyil­vántartásában csak egy anyakoca szerepelt, s ügy tudják, hogy az le­soványodott. tönkrement. Annyi bi­zonyos, hogy a községi tanács pon­tosabban vezethetné a nyilvántar­tást, de nem ott van a legnagyobb hiba, hanem ott, hogy elnézték, amint a kulák elpusztítja, tönkre teszi sertésállományát, nem pótolja újakkal. A tanács vezetői tudhat­nák, hogy Suta János felszabadu­lás előtt a falu legnagyobb kizsákmányolója volt. 31 hold földje a határ legjobb dűlőjében feküdt az őri forgóban. A kulák egyre gazdagodott, — per­sze a mások munkájából, harmado­sai művelték meg a földjét. — Egyszer én is vállaltam egy fél hold marharépát harmadába, — emlékezik özv. Tóth Jánosné. — ötször kapáltam be a répáját, ősz. szel, amikorra felszedtem, beállt az eső. Szakadt szüntelen. Egyszer csak hallom, hogy Suba már meg is részelte a répát. A föld völgye« részén hagyta meg tíz én részemet, ahol kötésig ért a víz. Alig tudtam nagy keservesen elszállítani a ré­pát. A dolgozó parasztok mást is el­mondanak Suba Jánosról. A kulák nem tett eleget burgonyabeadási kötelezettségének sem. Pedig főldj" a határ legjobb részén fekszik. El­sőjére akkor kapálta, amikor már virágzott a burgonya. Ott, ahol az aszály ellenére 60-—70 mázsa bur­gonyát kellett volna termelni. Suba ■János alig termelt 10—12 mázsát. Egyszóval a kulákok az állatok kipuszfításával, a föld rossz, meg­művelésével igyekeznek szabotálni a beadást. Mindezt a községi ta­nács szemeláttára végzik. A közsé­gi tanácsnak időben fe! kellett volna figyelni arra, hogy mit müveinek a kuiá- kök. Már 1951-ben a volt tanács­elnök elkövette azt a hibát, hogy nem figyelt fel a kulákok akna­munkájára. Nem vette észre, hogy a kulákok jószágűMománya egyre fogy. Nem vette észre, hogy egy-egy sötét éjszaka Suta János levágott egy sertést, vagy szekérre tette s vitte eladni. Nem vette észre azt sem. hogy Pákh János 28 holdas kulák meghíztePa utolsó kocáját. V tanácsnál az állatnyilvánrtrtő lapon nem is volt feltüntetve Pákh János anyakocája.) Júliusban a járási tanács hiva­tali vizsgáit tartott a községi taná­cson. Akkor a községi tanácselnök azt sem tudta, hol van az állatte­nyésztési terv. Lehet-e akikor cso­dálkozni azon. hogy nem kötelezte a Mákokat a tenyészjószág beál­lítására? Pedig a minisztertanács határozata kimondja, hogy a köz­ségi tanácsok végrehajtó bizottsá gának időszakonkint ellenőrizni kell a kulákok állatállományát és ha nincs meg a kellő állatállomá­nyuk. akikor kötelezni kell őket az ál­latállomány beszerzésére. A községi tanács nem ezt tette. Szabod kezet adott a Mákoknak. Engedte, hogy a kulákok elpusztítsák jöszágállo- mányubat. Engedte, hogy Pákh Já nos kulák utolsó anyakocáját I« meghizlai.ia, hogy Suta János utol­só kocáját éhen sanyargassa a pusztulásig. Nem kötelezte Suba Jánost, hogy a tenyésztésre alkal­matlan anyakoca helyett új kocát állítson be. Azt sem lett volna sza­bad megengedni a községi tanács­nak, hogy a kulák virágzáskor ka­pálja először burgonyáját, kötelezni kellett volna a jó növényápolásra. A községi tanács akkor kapkod, amikor már bajban van, amikor látja, hogy nem folyik a begyűjtés fi kulákok ellenőrzése nem abból áll, hogy akkor nézzünk szét portáján, amikor elérkezik a begyűjtés ideje. A községi tanács­nak először is kötelezni kell a ku- lákot, hogy vegyen anyaállatot. El­lenőrizni kell, hogy megtörtént-e a buga tás, gondoskodnak-e a koca rendes etetéséről, tisztántartásáról, a szaporulatok neveléséről. Köte­lezni kell a Mákokat, hogy már most szerezzék be a jövő évi be­adás teljesítésére a süldőket, sze­rezzék be a miniszteri rendelet sze­rint előírt mennyiségű jószágállo- mányt. A tanács azonban még nem har­col következetesen a kulákok ellen. Súlyos hiba aztán az is, hogy egyes Uözépparasztokat úgy kezel, mint Mákokat. Például ott vannak a ’Nyíri testvérek: Nyíri Sándor, Gyula, és Erzsébet. Hármójuknak 23 hold földjük van. Az összes föld aranykorona értéke a 100 aranyko­ronát sem haladja meg. Földjüket mindig magák dolgozták. Szorgal­mas epiberek. Soha nem voltak ki­zsákmányolok. Az állam iránti kö­telezettségüknek az elsők között tet­tek eleget. Állatállományukat is szépen fejlesztik. Becsületes közép* parasztok tehát, akárcsak Káhnáli Károly, akit szintén Mákként ké­zéinek. A tanácselnök azt mondja: 1949-ben a pártvezetőség javasolta őket a kulákok közé, hogy „több kulák legyen”, hogy őket ,.jő párt­munkásoknak” tekintsék. Azóta ter­mészetesen leváltották a párt pa­rasztpolitikáját súlyosan megsértő párt vezetőséget. A középparasatek azonban még ma Is a kuiákterhe­ket viselik. Ebből az is kitűnik, hogy a pártszervezet vezetősége nem ellenőrzi a tanács munkáját, A pártszervezetnek kellene felhívni a községi tanács figyelmét az op­portunizmusra és a „baloldali” túl­zásra. Nem volna szabad megen­gedni a pártszervezetnek, hogy a községi tanács a középparasztokát Mákként kezelje. A járási pártbi­zottságnak — amely szintén felelő? az őri pártszervezet munkájáért — éberségre, osztályharcra, pártunk politikájának betartására keil '• ne­velnie a falu vezetőit. Nem tartozom községünkben a rossz gazdák közé. A termelésben való élen jár ásómért három okleve. let és pénzjutalmat is kaptam már. Sem a beadással, sem az adóval nem tartozom az államnak. Az is igaz, hogy szeretem a föl­det és igyekszem évről évre növelni a hozamát, a termés minőségét a jó műveléssel, a növények gondozá­sával. Az 1917-es nyíregyházi kiál­lításon a szép kukoricáért, burgo­nyáért és napraforgóért megdicsér­tek. Most az X. típusú Béke tszcs, el­nöke vagyok, s elsősorban azért jöttem a kiállításra, hogy megnéz­zem a szép termények mellett a sokfajta új gépet is. Tagosítva van j már a földünk és a jövőévben sok- j fajta gépet tudunk alkalmazni. — I Fel is fór, hisz a földet sokkal job | ban meg lehet művelni a traktor­ral, mint a két kis tinóval. Más munkáknál is többre lehet vele menni és megszabadít bennünket a legnehezebb munkáktól. Termelőcsoportunk nem akart le­maradni a silózásban, s mivel gé­pet nem kaptunk, kézi szecskavú- gókkal dolgoztunk. Nehezen ment a munka. Szaporátlan a kézi szecs­kavágó, s még nehezebb munkának látom, miután megnéztem a kiállí­táson a gépi hajtású szecskavágót. Milyen jó lett volna ezzel silózní szövetkezetünkben' örömmel lát­nám szövetkezetünkben a traktoro­kat, kombájnokat, burgonyaszedő­gépeket, vetőgépeket, melyek nagy­ban elősegítenék a többíermelésérr való harcunkat, — életünk meg. könnyítését. Mennyi sokat kell gör­nyedni aratáskor! Mire befejezzük a munkát, alig érezzük derekunkat, kezünket. Az egész testünk bele­fárad. Egész évben úgy fogunk dol­gozni, hogy megháláljuk államunk­nak a gépeket é3 kiérdemeljük a segítséget, arai az aratógép és már gépek formájában jelenik meg föl­dünkön. Az ősszel már táblába ve­tettük el a 60 hold kalászost, így nem lesz nehéz a gépierőt fölhasz­nálni. A szövetkezeti tagoknak elmon­dom, mennyi sok szépet láttam a kiállításon és hogyan segíti elő a keresztsoros vetés, a pótbeporzás és más agrotechnikai módszerek be­vezetése a nagyobb termést. Ez a kiállítás hozzásegített ahhoz, hogy mint tszcs-elnök, még harcosabban kiállják egy-egy új szovjet agro­technikai módszer bevezetéséért. —- Ha több terem, több jut államunk­nak és saját magunknak — szehh lesz az életünk. TILK MIHÁLY, a Béke tszcs, elnöke. Tiszáink. A Néplap bírálata nyomán... A Néplap november 15-i számá­ban levelet írtam, melyben el­mondottam, hogy Végső Károly ta nácselnökhelyettes elvtárs nem mutat jó példát a dolgozó parasz­toknak, mert ő saját maga sem tel. jesítette beadási köteiezettségét. A levél megjelenése után örömmel tapasztaltam, hogy Végső Károly elvtárs már másnap teljesítette kö­telezettségét az állammal szemben. Nagy Anna Tiszarád. A máriapócsi Szabadság termelőcsoport teljesítette silózási tervét és hozzáfog a szalma feltárásához Előkészületek a téli istállózásra Fontos állategészségügyi rendszabályok az állattenyésztő telepeken „öt esztendő alatt a kővetkező arányban növeljék az állatte­nyésztés hozamát! a hús és sza. Ionná mennyiségét 80—90 száza­ikkal, a tejét 45—50 százalék­kal, a gyapjúét körülbelül 2—2.5- szeresre, ebből a finomgyapjúét 4—4.5-szeresre, a tojásét (a kol­hozokban és szovhozokban) 6—7- szeresre.“ (A Szovjetunió fejlesz­tését szolgáló ötödik ötéves terv­re vonatkozó irányelvekből.) A kolhozoknak télre jóminöségü takarmánnyal kell ellátniok a jó­szágot és gondoskodnak kell az állategészségügyi követelményednek megfelelő helyiségekről. Különb sen a jószág helyes elhelyezésére kell nagy figyelmet fordítani. A beteg és fértőzésgyamis állatok el- különítőkben helyezendők el. Az első feladat: eltakarítani a .iószáigudvarokról a trágyát és a szemetet, majd klórral, oltatlan mésszel, vagy kreolinnal fertőtlení­teni. Az olyan szarvasmarhate- nyésztő telepeken, ahol tartani kell a járványos elvetéléstől és a tuberkulózistól, a telelteíés meg. kezdése előtt ajánlatos még egy állatorvosi vizsgálat. Január—feb­ruárban megkezdődik a bagócs- álcák irtása. Ezek az álcák ilyen­kor a szarvasmarha hátán, közvet­lenül a bőr alatt jelennek meg. Az álcákat ötszázalékos meleg, olajos DDT-oldattal, vagy fehérzászp- gyökeréből készült kivonattal köny- nyfi irtani. A lőbagöcs álcái a gyomorban s :••/. orrgarafbnn telelnek. Riten***. rlik a szénkéneg. Ugyancsak szén- kéneggel védekeznek a fonalféreg és egyéb gilisztabetegségek ellen. A rühös lovakat kéngőzzel fertőtle­nítik. A sertéseket kora tavasszal (már­ciusban, áprilisban), a legeltetés megkezdése előtt ajánlatos beoltani orbánc ellen. Rendkívül fontos, hogy megvéd- jük a szarvasmarhát a giliszta­betegségek ellen. Télen ki kell haj­tani a gilisztákat az állatok szerve­zetéből s aztán megsemmisíteni őket. Nagy károkat szokott okozni té­len az állatok szervezetében a vita­minhiány. A vitaminhiány anyag­cserezavarokat, csont-, emésztő­szerv- és bőrbetegségeket, elvetélést idéz elő. Ellenszere: a helyes ta­karmányozás. Virágzás idején ka­szált, sok karotint tartalmazó lu­cernát, szénát, jó silóíakarmányo- kat, elegendő mennyiségű gyökér­takarmányt, főleg vörös murkoT. továbbá burgonyát és ásványi anyagokat kell etetni az állatokkal. Moszkva-területen számos kolhoz­ban jóminöségü szénaliszt etetésé­vel teljesen megszüntették a jószág vitaminliiány-okozta megbetegedé­seit. Az állatok takarmányába ezen­kívül célszerű halzsirt, aszbarbin- savat, élesztőt és olajos D vitamin- oldatot keverni. Ha az anyajuhok­nak idejekorán A-vitaminban gaz- dag szénát és A-vitamin-prepará­turnot adunk, gyorsan fel tudjuk javítani őket és szopós bárányai­kat : egészségük öt—tíz napon be­lül tökéletesen helyreáll. Az egyik legfontosabb téli fel­adat : az állatok terméketlenségé­nek megelőzése. Ezen a téren döntő a helyes takarmányozás s az állat­tartás és ápolás megjavítása. Nagy gondot kell fordítani télen a nö­vendékállatok nevelésére is, hogy az egész szaporulat megmaradjon. Széleskörűen meg kell honosítani az állattenyésztő telepeken a nö- vend'ékállatnevelés élenjáró mód­szereit (hideg borjánevelés, a nö- vendégjószág járatása friss leve­gőn stb.). Az élenjáró sertésgondo­zónők már kót-hörom hetes mala­cokat Is járatnak. A járatás idő­tartama kezdetben napi 5 perc. — Később ez fokozatosan felmegy na­pi 2 órára. Ha az állatok huzamo­sabb ideig tartózkodnak friss leve­gőn, megedződnek. fokozódik ellen­állóképességük a betegségekkel szemben. Ilyenkor vitaminhiány sem szokott fellépni. A jószág kifogástalan áttelelteté sóért, a megfelelő állategészségügyi óvó. és gyógyítórendszabályokért, a közös állat- és baromfiállomány elhullásának teljes megszüntetéséért folyó munkaverseny előmozdítja a közös állattenyésztés további fej­lesztését. K. MALINYIN, az OSzSzK érdemes állatorvosa, a Szocialista Munka Hőse. A máriapócsi Szabadság termelő- csoport kihasználva a jóidőt, telje­sítette silózási tervét. Akkor még nem volt probléma a silózás, mert volt silóanyag bőven, csak egy kis igyekezetre volt szükség, összeszed tek több mint 100 mázsa dinnye­indát, az éretlen dinnyékkel együtt, tökindát, töreket, falómból, egyszó­val jó vegyes, ízletes süótakar- ffiányt készítettek. Rövidesen meg­kezdhetik etetését. A takarmány­ellátás azonban még így is nehéz. Éppen ezért a szalmáiéit áráshoz fognak néhány nap múlva. Máriapócson a Szabadság-on kí­vül még 3 termelőcsoport van. Azok viszont nem mondhatják el, hogy eddig jól dolgoztak a takarmányel­látás érdekében. Az Új Barázda termelőcsoport például csak 35 köb méter silót készített, a tervbevett 120 köbméter helyett. Nem folyik a szalmafeltárás sem. Arra hivat­koznak, hogy míg jó idő volt, a be­takarítással voltak elfoglalva, most meg már rossz az időjárás. A tér­in el őeso portnak 82 tagja van, cb'cV azonban a legjobb időkben is c^äk 50—55 járt dolgozni. Ha minden csoporttag szorgalmasan dolgozik, jutott volna erő a silókészítéshe-t is. Most azonban már nincs mire várni. A napok rohamosan telnek. Nem szabad „rossz időre”, esőre hi­vatkozni, mert később, amikor a jó­szágok éhezni fognak, még rosz- szabb időben is vállalnák a mun­kát. Addig keli megragadni az al­kalmat, amíg lehet. A termelőcso- portob vegyenek példát a Szabad•> ság termelőcsoporttól, fogjanak hozzá a szalmafeltáráshoz is. Biz­tosítsák állataik számára a téli takarmányt! As ötéves terv nyomában Az öregeit boldogságának tarpai kastélya A tarpai nagyerdő egyik tisztásán áll a, kastély. Ez valamikor „gróf" Károlyi vadász­laka volt. Nyolc szobá­ja van az épületnek. A „gróf" két hetet töltött itt minden év­ben, amikor fényes űri. társasággal leróná til­tok i-adászni. Utána 11 és fél hónapig csend ülte meg a pazarul be­rendezett lakószobákat, termőket, a. nagy ebédlöt s idáig meg a községben szegények sáros kunyhóiból sem hallatszott el a, nyo­mor sírása, jajveszéke­lése. Ma ez a kastély az öregek boldogságának vára. Megyei, szociális otthon harmincegy olyan idős ember szá­mára, akiket a múlt országúira, árokpartra vetett s aldknek valid ra rongyos koldústa- risznuát akasztott a: úri Magyarország. A hajdani grófi szobák­ban papkmos fehér ágyak sorakoznak a fal mellett. Van itt rá­dió és könyvtár is. Sokszázezer forintot adott a nép állatka a berendezésre. A koszt­ra sem lehet panasz. November 27 -én ez volt az étrend: Reg­geli: tejeskávé kenyér­rel, ebéd: libahúsleves, libasült zsíros burgo­nyával, savanyúubor­kával, vacsora: tejbe- griz. — November 28-án: Reggeli: tejes­kávé kenyérrel, ebéd: burgonyaleves, diós- md/cos sülttészta, va­csora: szárított gyü­mölcs cukros tejjel. — 1958 január elsejétől a nép állama tovább javítja a gondozott öregek élet színvonalát, uzsonnát is kapnak majd. Lakik. 11 kastélyban egy öreg ember, bár ö fiatalnak számit, mert „csak" 82 éves, Faliz- nyó István. Verseket szokott írni, Legutóbb arról irt, hogy milyen szép az élet. Igen, a boldogság beköltözött a kastély­ba. és az öregek szi­vébe. Dobi Imre bá­csinak, a. 90 öves orosi gondozottnak nagy öröme volt a napok­ban. Négy rózsafát be­szemeztek s mind a négy megeredt. Most úgy tervezi, — mert 0 a virágoskert legfel­sőbb őre és gondozója, — hogy tavasszal ki­lencven rózsafát ül­tetnek el a kastély előtt, A nép állama nem. szűnik meg gondoskod­ni az elhagyottakról. Tavasszal Ifi, nyáron már 50 öreget fogad, he a tarpai, szociális otthon falai közé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom