Néplap, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-03 / 232. szám

NÉPLAP 1952 OKTOBER 3. PÉNTEK Az SZK(b)P módosított szervezeti szabályzata tervezetéről Részletek Kovács István elvtárs előadásából* November 7-re befejezi ezévi tervét a kisvárdai Vulkán öntödéje ii. A Magyar Dolgozók Pártja to­vábbi erősítésének, harckészsége fo­kozásának és az előtte álló hatal­mas feladatok sikeres megoldásá­nak egyik legfontosabb előfelté­tele, hogy a mi pártunkban is még magasabbra, emeljük a párttag meg­tisztelő címét. Tagjainkat és tagja, lőttjeinket a. párt és a nép ügyéért ‘való fokozott felelősségre kell ne­velnünk. Hä megvalósítjuk, hogy ' minden párttag aktívan kivegye részét a párt politikájának a gyakorlati életbe való átültetéséből és kommu­nistához méltóan példát mutasson á helytállásban, a nehézségek leküz­désében, az ellenség elleni harcban, akkor pártunk második kongresz- szusának, a Politikai Bizottság áp­rilis HM határozatának és a Szov­jetunió Kommunista Pártja módo­sított szervezeti szabályzatának szellemében járunk el. A szervezeti szabályzat-tervezet­ben vörös fonalként húzódik végig <t párt legfontosabb szervezeti elvé­nek, a demokratikus centralizmus­nak a megszilárdítása, és tovább­fejlesztése. A párttagok kötelessé­gének és felelősségének fokozása a centralizmus, a központi vezetés je­lentős megszilárdítását eredménye­zi. Ezzel párhuzamosan jelentősen kiszélesedik a párton belüli demo­krácia, a tagság jogainak biztosí­tása. Á bírálat és önbírálat elmélyí­tése, a hibákkal szembeni engesz­telhetetlenség a szervezett szabály- iát tervezetének egyik leglényege- sefcb.részét alkotja-. A szervezeti sza­bályzat 3. pontjának g) alpontja min­den -párttag kötelességévé teszi, hogy .Jejlessze. az önbirálatot és az alulról jövő bírálatot, tárja fel és igyekezzék, kiküszöbölni a munká­ban '' mutatkozó hiányosságokat, harcoljon a munkában a látszat si­ker, az önteltség és az önelégültség ellen. A bírálat elfojtása súlyos fiún. 'Aki elfojtja a bírálatot és hi­valkodással, magasztalással helyet­tesíti, az nem maradhat meg a párt soraiban." A pártbizottságoknak és a® alap- Szervezeteknek eddig is fontos fel­adatuk volt a bírálat és az ön-bírá­lat következetes alkalmazása. De most a szervezeti sza-bályzat-terve- Eset minden pártszervn-ak, minden egyes alapszervezetnek és párttag­nak kötelességévé teszi, hogy „fej­lessze a bírálatot és önbirálatot ne­velje a kommunistákat a hibák el­lőni engesztelhetetlenség szellemé­ben:’ A bírálat és önbírál at a pártká- 'derefe, a párttagok és az' egész dol­gozó nép forradalmi szellemben váló nevelésének bolsevik módszere. Az a célja, hogy feltárja és felszá­molja a hibákat,' gyengéinket és esyre jobban tökéletesítse, maga­sabb színvonalra emelje munkán­kat. ..Azt hiszem, elvtársak — mon­dotta Sztálin elvtárs — hogy az ön- birútatra éppoly szükség .van, mint levegőre, mint vízre”. Az ötéves terv irányelveit és a yzervézeti szabályzat-tervezetei még a kongresszus előtt megvitatják na SZK(b)P minden pártszervében és alapszervezétében, ahol széles lehe­tőségét adnak a tervezet bírálatára és kiegészítésére. A sajtóban meg­jelent közlemények az eddig lezaj­lott vitákról, a levelek, cikkek, ja­vaslatok mutatják, hogy milyen mély a párton belüli demokrácia és milyen messzemenőek a párttagok jogai és hogyan bírálják a külön­böző hibákat és azok elkövetőit. A most évényes szervezeti sza­bályzat biztosítja a párt tagokon k azt a jogát, hogy beadvánnyal for­duljanak valamely vezető párt­szervhez és felhívják a figyelmet a különféle rendellenességekre és hi­bákra. Az élet azonban bebizonyí­totta, hogy ez nem elégséges. „Gyakran előfordul — mondja Hruscsov elvtárs —, hogy felelős funkcionáriusok akadályozzák a kommunistákat abban, hogy a ve­* Az előadás első részét október 2-i, csütörtök! számunkban közült.ük, zető pártszervek, a központi bizott­ság előtt feltárják az ügyek kedve­zőtlen állását... Sok kárt okoznak a pártnak azok a kommunisták, akik — bár végnélkül hangoztatják a párt iránti odaadásukat — való­jában azonban nem tűrik meg, el­nyomják az alulról jövő kritikát”. Ezért SZK(b)F szervezeti sza­bályzat-tervezetének egyik legna­gyobb jelentőségű kiegészítése, hogy kimondja: „A párttagnak nemcsak joga, de kötelessége is, hogy szemé­lyekre való tekintet nélkül közölje a párt vezető szerveivel, egészen a központi bizottságig — a munkában észlelt hiányosságokat. Azt, aki aka­dályozza a párttagot e kötelessége teljesítésében, mint a párt akaratá­nak megszegőjét, szigorú büntetés-' sei kell sújtani”. Rákosi elvtárs az 1950 február 10-i IvV-ülésen óles bírálattal tárta fel a párton belüli demokrácia, a bírálat és önbírálat terén elkövetett súlyos hibákat és a párt valameny­nyi szerve és szervezete elé fontos feladatként állította a hibák gyors kiküszöbölését, a bírálat és önbí­rálat, a párton belüli .demokrácia kifejlesztését és következetes alkal­mazását. A II. kongresszuson Rákosi elv­társ Idézte Sztálin elvtársat: „Ne­künk nem akármiféle önbírálatra van szükségünk, nekünk olyan ön- bírálatra van szükségünk, amely növeli a munkásosztály műveltsé­gét, fejleszti harci szellemét,, meg­erősíti a győzelembe vetett hitét, megsokszorozza erőit és segít ab­ban, hogy az ország igazi gazdájává váljék.” „Nekünk, akik új, nehéz feladatok előtt állunk — mondotta Rákosi elvtárs — ugyancsak ilyen önbírálatra van szükségünk. Ezért vettük fel legfontosabb teendőink közé a kriiika, önkritika helyes és fokozott alkalmazását, és ezért irá­nyújuk rá e kongresszuson keresz­tül pártunk figyelmét-'’ Az 1950 február 10-i KV-ülés és különösen a II. kongresszus óta előrehaladás van pártunkban a demokrácia elmélyítése, a bírálat és önbírálat helyes alkalmazása te­rén. Kádereink és tagjaink a tag- gS’üléseken, pártértekezleteken, ter­melési és egyéb értekezleteken, munkáslerelezőink leveleikben már jobban és bátrabban alkalmazzák a bírálat és önbírálat fegyverét. — Ez az előrehaladás azonban csak egészséges kezdetnek tekinthető és még messze elmarad a megnöveke- dett követelmények mögött. Sok párt-, állami és tömegszerve­zeti funkcionárius még nem szereti az építő bírálatot és „hadilábon áll' az önbírálattal. Nálunk még sajnos elég gyakori eset, hogy párt-, állami és tömeg­szervezeti apparátusunkban egyes ve­zetők látják és tudják ugyan, hogy munkájukban súlyos hibák vannak, de önmaguk nem tárják fel ezeket, sőt a becsületes párttagokat is meg­félemlítik és megakadályozzák ab­ban, hogy a hibát az illetékes ve­zető pártszerv előtt feltárják. Gyakori még a hibák 'elkenő»0, szépítése, a tőlünk ..független”, „objektív” okok keresése a hibák magyarázására. Nem egyszer elő­fordult és előfordul ma is, hogy egyes vezetők a párt utasítását megsértve elnyomják, megtorolják a bírálatot. Pártunknak és minden pártta­gunknak következetesen és kímé­letlenül harcolni kell a bírálat el­fojtó!, megtorlói ellen. Mindenki előtt világossá kell tenni, hogy a bírálat elfojtói, megtorlói, tekintet nélkül személyükre, súlyos bűnt kö­vetnek el a párttal, dolgozó népünk kel szemben s ilyeneknek nincs he­lyük pártunk és népünk bizalmába' helyezett funkciókban. Előfordultak az. utóbbi időben olyan esetek, hogy a párt­tagok eltitkolják az igazságot a párt előtt. Titkolják hibájukat, múltjukat, gyengéjüket. Előfordul, hogy hamis tervjelentéseket adnak és meg nem termelt mennyiséget jelentenek, ezzel elkövetik a legsú lyosabb bűnt, becsapják, félreveze­tik a pártot és az álümot. Harcol­ni kell az ilyen megengedhetetlen jelenségek ellen. A pártban nincs helye csalóknak, akik félrevezetik a pártot és eltitkolják az igazságot előtte. Minden párttag és tagjelölt vésse jól agyába és tartsa be az SZK(b)P szervezeti szabályzat 3. i) alpontját: „A párttag kötelessége, hogy őszinte és becsületes legyen a párthoz, ne titkolja el és ne fer­dítse el az igazságot. Az a párttag, aki nem mond, igazat és becsapja a pártot, a legnagyobb bűnt Ipvcti cl s nem maradhat meg a párt sorai­ban.” Pártszervezeteink, de elsősorban párt-, tömegszervezeti és állami ve­zetők ismerjék fel a bírálat és ön­bírálat jelentőségét munkánk meg­javításában, előrehaladásunkban, s mindenütt bátorítsák, szorgalmaz zák az alulról jövő építő, segítő bí­rálatot, a tömegek alulról jövő el­lenőrzését. Meg kell védeni a jo­gosan, építően bírálókat, feletteseik esetleges önkénye ollen. Minden in­tézményben olyan légkört kell ki­alakítani, hogy senki ne féljen fel­tárni a,hibákat, hanem bátran gyá-- koroljon építő bírálatot a hi­bák elkövetőivel szemben s követel­je meg a hibák gyors kijavítását. Az SZK(b)P szervezeti szabály­zat-tervezete továbbá minden párt­tag és , tagjelölt kötelességévé teszi azt is, hogy „állandóan erősítse kapcsolatát a tömegekkel és idejé­ben reagáljon a dolgozók ügyeire és szükségleteire, magyarázza meg a pártonkivüli tömegeknek a párt po­litikáját, határozatait és vésse em­lékezetébe, hogy pártunk ereje és legyőzhetetlensége a néppel való eleven és elszakíthatatlan kapcso­latban rejlik:’ A párt és a proletárdiktatúra ere­jének hatalmas forrása a tömegek­hez való eltéphetetlen kapcsolat. „A tömegekhez - való kapcsolatában áll vagy bukik minden kommu­nista párt, a Magyar Kommunista Párt is — mondotta Rákosi elvtárs. Ezért tömegbázisunkat a magyar dolgozó néppel való összeforrottsá- gunkat minden erővel fokozni kell. Ez a döntő feladat.” Rákosi elvtárs útmutatását csak úgy tudjuk jól megvalósítani, ha a. kommunisták a tömegek politikai nevelői és szervezői lesznek a párt politikájának, határozatainak meg­valósításáért folyó harcban. Rendkívül nagy jelentősége van a szervezeti szabályzat 3. k) al­pontjának, amely kimondja: a párttag kötelessége, „bármely he­lyen, ahová a párt állította, mara déktalanul hajtsa végre a pártnaJc a káderek beiges politikai és szak mai képzettségük szerinti kiválasz­tására vonatkozó utasításait, ezek­nek az utasításoknak megsértése, a funkcionáriusok kiválasztása cifn- boraság, személyi ragaszkodás, egy vidékről való származás, családi kötelékek alapján — összeférhetet­len a párttagsággal’’. Számunkra rendkívül nagy je­lentősége van ennek az útmutatás­nak különösen most, amikor -a pártban decentralizáltuk a káder­munkát és megszüntettük a külön káderosztályokat. Ezért minden fe­lelős párt, állami és tömegszerve­zeti vezető és beosztott az eddigi­nél sokkal nagyobb figyelmet szen­teljen a káderek kiválasztására, el­osztására, pártiskoláztatására, ne­velésére és rendszeres ellenőrzésé­re, a párt káderpolitikájának meg­valósítására. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja eddig is igen nagy súlyt helye­zett a párttagság elméleti színvo­nalának emelésére, de az új hely­zet, a kommunizmus építésének mi.gnövekedett követelményei tük­röződnek a szervezeti szabályzat- tervezetben abban is. hogy még jobban előtérbe helyezte a kommu nisták eszmei felkészültségének, marxista-leninista nevelésének fel­adatát, A tervezet minden egyes pártszervezetnek és minden alap­szervezetnek fontos feladatává teszi, hogy megszervezze a pártta­gok és tagjelöltek politikai okta­tását, s ellenőrizze, hogyan sajá­títják el a marxizmus-leninizmust. Végére hagytam, hogy még job­ban kiemeljem a legfontosabb fel­A kisvárdai Vulkán udvarán lévő falitábla büszkén hirdeti, hogy az üzem dolgozói 740 forintos jegyzési átlaggal járultak hozzá a most ké­szülő új gyáruk építéséhez. Erre a táblára tekintettek büszkén szer­dán a munka befejezése után haza­felé induló dolgozók. Azonban a pártszervezet irodájában Konez elvtárs, a párttitkár és Somogyi Géza, az üzemi bizottság elnöke még maradtak. Előttük az asztalán papír, kezükben ceruza volt ét néha-néha a naptárt lapozva szá­moltak, terveztek. A papírra szám­oszlopok kerültek, azt többször át­számolták míg végül a párttitkár elvtárs kijelentette: — Meg lehet valósítani. A szakszervezeti elnök fejbólin- tással jelezte, hogy az ő vélemé­nye is egyezik. — Szóval november 7-re be tud­juk fejezni az öntödében az évi ter­vet — tette hozzá végül. — Be erősítette meg most már szóval Is az ü. b. elnök. És azt gon­dolom, hogy a termelési értekezle­ten vitassuk is meg a dolgozókkal. — Úgy van. Erről beszéljenek a szakszervezeti bizalmiak a terme­lési értekezletekig és erről fognak beszélni a párt népnevelői is. A mű­szaki vezetőkkel már beszéltem, ők is reálisnak tartják az öntöde évi tervének november 7-re való befe­jezését és nyersanyagellátás terén sem lesz akadály. Amíg Koncz elvtárs ezeket el­mondta, addig az U. b. elnök már ki is számolta papíron, hogy mit is jelent a® évi terv november 7-re való befejezése. A számok azt mu­tatták, hogy 560 tonna öntvénnyel termelnek többet az évi tervnél. • Ügy határoztak. hogy elő­ször 3-án a pártvezetöségi ülést. Térképet látunk. Az új Magyaror- szá?„ a vas és acé! országának térké. pét, Magyarországon a tőkések egy évszázadon keresztül, külföldi se. gitséggel a magyar nép nyomorúsága árán építették ki azt a kis gyáripart, aminek értéke 1923-ban nem tett ki többet 8 milliárd forintnál. Mi csu­pán az ötéves tervben 41 milliárdot ruházunk be a gyáriparba. Az ipar fejlődése szempontjából döntő nehéz­iparra 37.5 milliárd forintot fordí­tunk. Képünk az ötéves terv nagyobb építkezéseit mutatja be. 1. Almásfüzitő: timföldgyár 2. Balinka: bánya 3. Bánhida: erőmű 4. Békéscsaba: könnyűipar 5. Borsodi vegyiművek: erőmű, bá­nya. kokszoló, vegyipar, város 6. Budapest: földalatti f.vorsvasút, gépgyártás, kohó. könnyűipar 7. Debrecen: könnyűipar 8. Diósgyőr: kohó 9. Dorog: bánya 10. Gyöngyös: gépgyártás 11. Győr: gépgyártás 12. Hejöcsaba: épitőanyagipar adatot, amelyet a Szovjetunió Kom­munista Tártja minden párttag legelső kötelességévé tett, hogy „állandóan őrködjék a párt egysé­gén, amely a párt erejének és ha­talmának legfontosabb feltétele". Nemcsak barát, a® ellenség is jól tudja, hogy a párt a proletárdikta­túra vezető ereje. Ezért mindent elkövet, hogy beépítse ügynökeit a párt sorai közé, s megpróbálja bomlasztani a párt egységét. A mi pártunk tagjai és a ma­gyar dolgozó nép jól ismeri ezt a módszert, hiszen a mi pártunkba is megpróbálkoztak az amerikai impe­rialisták csatlósai. Tito fasiszta majd másnap az üzemi bizottsági értekezletet tartják meg. Mindkét alkalommal megvitatják a. célkitű­zést :. az öntöde évi tervének no­vember 7-re való teljesítését. A két gyűlés tapasztalatai alapján az összes műszaki vezetők bevonásá­val aztán 6-án megtartják a nagy­aktíva értekezletet, amit követ a S-i termelési értekezlet. Ezután a szervezési kérdéseket beszélték meg. majd azokat a hibá­kat vették‘számba, amikről a ter­melési értekezletnek beszélnie kelj. Ilyen a selejt az öntödében. Még mindig magas 6.5 százalékos se- lejttel dolgoznak az öntők. Ez ugyan •javulás az elmúlt negyed­évihez viszonyítva, amikor 7 száza: lékos volt a selejtátlag, de nem olyan javulás, mint amilyenre gon­dosabb munkával lehetőség van. — Sok a túlfolyás. Ez is a gondatlan munkára vall. A behelyezésnél; a forma nem jól zár, vagy a szek­rény /félredől. vagy a homokot ke­ményre klopfolják. Mindez olyan hiba, amit gondosabb munkával el lehet kerülni «és vele a magas fe­lejtet is. Aztán nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a műveze­tők megértsék: a dolgozókat csak akkor cserélgessék egyes munkada­rabok készítésénél, ha az valóban szükséges. A munkafegyelemről is okvetle­nül beszélni kell az értekezleten és fokozottabb harcot kell inditanr a megszilárdítása érdekében. ' így toldották egymás szavát Konéz elvtársék újabb és Újább hi­bákat felvetve és megkeresve a ki­javítás módját, hogy az öntöde- be tudja fejezni évi tervét. .november 7-re, ami 116 százalékos évj^terytéí- jesitést jelent. 13. Hódmezővásárhelyi gépgyártás, könnyűipar 14. Inoia: erőmű, bánya, kohó 15. Jászberény: gépgyártás 16. Kaposvár: könnyűipar 17. Kecskemét: könnyűipar 18. Kiskunfélegyháza: gépgyártás • 19. Komló: bánya, városépítés 20. Lábatlan: építőanyagipar 21. Liope: olaj 22. Mályi: épitőanyagipar 23. Mníravidék: erőmű 24. Miskolc: egyetem , , — 25- Nyíregyháza: könnyűipar, rádió­leadó 26. ózd: kohó 27. Petöfi-bánya; bánya 28. Pécs: bánya 29. Salgótarján: bánya, városépítés : 30. Sopron: könnyűipar 31. Szeged: könnyűipar 32. Székesfehérvár: gépgyártás S3. Szolnok: egyetem, könnyűipar 34. Sztáiinváros: erőmű, kokszoló, kai hő, városépítés ' 35. Tiszalök: erőmű 36. Vác: épitőanyagipar 37. Veszprém: egyetem 38. Zalaegerszeg: könnyűipar ügynökei, a Rajk kémbanda és tár­saik. a jobboldali és álbaloldali szociáldemokraták beépülni és meg­kísérelni rombolni, deorganizálnl a párt egységét, de hála pártunk szilárdan összeforrt központi vszé- tésének, és elsősorban szeretett vezérünknek, Rákosi Mátyás elv­társ éberségének, sikerült időben meghiúsítani aljas tervüket, lelep­lezni őket s megtisztítani tőlük sorainkat. ■ «: Befejezésül arról szólt Kovács István elvtárs, hogy kísérjük figye­lemmel a kongresszust, tanulmá­nyozzuk anyagát, A vas és acél országa leszünk! Ötéves tervünk főbb építkezései

Next

/
Oldalképek
Tartalom