Néplap, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1952-10-21 / 247. szám
1952 OKTÓBER 21, KEDD NÉPLAP I A béke mstmli ellensége Ősz rolt, 1911 októberének végén tartott az idő. A mándi szegény- parasztok, zselléremberek, a sárba- fult falucska rongyosruhájú lakói korgó gyomorral bámultak az eget, amelyen piszkosszinü szürke felhő- rongyokat kergetett a szél. Bámulták az eget, hátha kisüt a nap, valamiféle csoda folytán. Valamit már sejtettek az emberek, mert kósza hírek érkeztek Gyarmatról, túl a Tiszáról, hogy közelednek a felszabadító csapatok, akik az urakat elkergetik a kastélyokból. A faluban különben csend volt, csak a német tiszturak tűntek el reggelre. Házigazdájukat, Fekete Antal református papot itthagyták. Fekete tiszteletes látható izgalomban égett. A falunak azonban ezt nem akarta mutatni. Reggel szokása szerint felhajtott egy kupica pálinkát, utána méltóságteljesen le- séiált az istállóba. Szokása szerint meglépte Osepelyi Tamás, a cseléd- fiú haját, aztán felzavarta a konyhába vasporozni, meg cipőket pucolni. Nekitámaszkodott egy fának az udvaron s erősen hallgatózott: nem hall e lövéseket. Erdélyi András riasztotta lel. Beköszönt a öt holdas nagygazda a kiskaputól: — ifit csinálsz, tiszteletes úr? A pap Ijedten rándult meg, aztán hogy megpillantotta pálinka- cimborája vörös ábrázatát, sebbel- iubbal hívta befele. Cselédjét le- kiildte a pincébe, hogy fürészporral füstöljön, meg ne fagyjon a krumpli, meg miegymás ... Hogy aztán a pap mit beszélt Erdélyivel, azt nem tudni. Ahogy Erdélyi elment, Fekete lebotorkált a pincébe. Elmúlt délelőtt 10 óra, így hát szokás szerint pityókás volt már. A pincében nekirohant a vézna cselédfiúnak s elkezdte ütni-verni: ,,1'e pimasz, szemtelen disznó! örülsz mi?! Jönnek a vörösök, a kommunisták, te piszkos disznó!’’ Belemarkolt a fiú hajába s az arcát belenyomta a füstölgő, izzó fű- részporba... Aztán elment a templomba. Prédikálni kezdett. így beszélt a szószékről : ,,N'e liigyJetek a hazugságoknak ! A dicsőséges német fegyverek, a csodafegyverek megállítják a vörösöket. Tartsatok ki az utolsó pillanatig kedves híveim! Ezt a háborút meg kell nyerni! Ili fogunk győzni Hitler, a nagy führer oldalán. Tartsatok ki híveim, én is kitúrtok mellettetek a végsőkig.” Aztán figyelmeztette az ifjúságot, hogy engedelmeskedjenek a parancsnak és induljon el minden levente Fehérgyarmat felé. Fekete lejött a szószékről, aztán egy óra múlva, a falusiak nagy csodálkozására, megFzökütt a faluból. Családja, bútora, pénze, ékszere egy szekéren, C meg taposta a szekér után a biclklipedált. Itt hagyta a 14 hold földet, a 10 hold szántóval felérő gyümölcsöst, az évi papibért, ami 20 mázsa búza, 8 öl fa volt, itthagyta teheneit, disznóit s ész nélkül loholt — nehogy Mán- don érje a napsütés. Nemsokkul ezután a leventefőparancsnok összeterelt 30 fiatalt s elindította őket Fehérgyarmat felé ... A pap menekült a béke és szabadság katonái elől, hogy utolérje a szaladó náci gyilkosokat, magyar cinkosaikat, a háború gonosztevőit —- az ő barátait. Nem rajta múlt, hogy nem tudta őket utolérni. * Mándon kisütött a nap. Pika Zoltán földbirtokos földjét felosztották, áj kőlábas házakat kezdtek építeni a faluban. Fekete vlssza- somtőrdált a papiakba, ami nem is volt tulajdonképpen az övé, hanem a község óvodájáé, csak mert a felesége volt az óvónő, elterpeszkedett ebben a szép, tágas házban. A gyerekeket hátraszorította egy kisebb szobába. Először meghúzta magát, aztán amikor kezdte észrevenni, hogy befellegzett a cselédtartásnak, a pofozkodásnak, ingyenélésnek, mocorogni kezdett. Harcba szállt a falu volt Ínségesei, mostani földtulajdonosai ellen! 1948-bau „fíze- tésrendezést” akart végrehajtani. A község lakói közmegegyezéssel felajánlották a papnak, hogy adnak neki holdanként 3 kiló búzát. Ez évi 27 mázsa terményt jelentett volna. Ezenkívül volt a papnak 14 holdja, a stóla díj, a hitoktatási fizetés, a gyümölcsösben termett évente 50 mázsa almája — s ezenkívül kapott az államtól rendes fizetést, közel 1000 forintot. Fekete nem egyezett bele a falu lakóinak indítványába. Gőgösen vágta oda: , Nem vagyok cseléd, hogy alkudjak, adjanak holdanként 5 kiló búzát, 2 forintot s még 4 öt fát!’’ Noliát, ha nem alkuszol — gondolták a falubeliek — akkor ml sem. És nem adtak egy szem búzát sem a telhetetlen papzsáknak. Lett erre harag és méreg, sok ,,istentelen zsiváuy’’, „pimasz disznó”, ahogy a becsületes embereket titulálta Fekete. 1952 tavaszán aztán új fondorlattal próbálkozott. Fábián Imre kurátor, volt SIÉP-vezér irányításával néhány presbiter Fekete parancsára nvakábaszedte a falut: „Adakozzatok tehetségetek szerint a szegény tiszteletes úr számára. Meg szeretnénk rendbehozni a templomtetejét is.” összegyűlt 2000 forint! Onnan tudni, hogy annyi, mert a szövetkezeti kocsmárosnál ennyit hagyott ott a tiszteletes. Amikor a kurátor átadta az összegyűjtött pénzt, Fekete Antal a kocsma felé irányította a lépteit. Ott ivott Csepelyi Miklóssal, a volt * leventefőoktatóval mindaddig, amíg I tartott a pénzből. Nem egyszer j négykézláb mászott hazafelé. A kocsmában valóságos gyűléseket tartott. Ilyeneket beszélt: „Ne hallgassatok a mai vezetőkre. Buták azok mint a föld. Az aktatáskában hordják az eszüket...!” Hallotta Nagy Sándor is, meg még sok kis paraszt. Felháborodtak ezen a gyalázatos beszéden. A 300 lelkes Mándról 10 parasztfiú katonatiszt. Harmincnégy dolgozó paraszt van magasabb vezetőhelyen. Itt vannak például Csepelyi Tamásék. Négy testvér — mind a négyen a pap cselédei voltak. Tamás most járási pártfunkcionárius, Károly magasrangú katonatiszt, Bertalan Budapesten vállalatigazgató, György a belügyminisztériumban dolgozik. Kovács Guszti is cseléd volt Fekete. tiszteletesnél. Most ő is katonatiszt! Még azt merészeli mondani a bitang pap, hogy ezek az aktatáskában hordják az eszüket?! Azért mondta, mert ezek a nép fiai. A Horthy-időszakban egyszer sem mondta, hogy Décse Ferenc főjegyző „nagyságos úr” nem jó vezető, pedig az öklével verte ki a parasztokat az irodából! A tiszteletes tehát nem a nép, hanem a volt urak barátja. Erre mutat egy másik eset is. Amint kiderült, csalárd úton az egyház nevére Íratta 1949 Íren az óvodát, éppen azután, amikor községi kezelésből állami kezelésbe került az épület. (S most a fehér- gyarmati telekkönyvi hivatal még a pap pártját fogja!!!) Aztán a pap ezév őszén nem átallotta azt követelni, hogy a dolgozók gyermekei „takarodjanak ki az óvodából, mert senki piszkos gyerekét nem tűri meg”. Egy istállót ajánlott az óvoda részére. Ha máskép nem megy — háború útján segítene visszaállítani a régi rendszert. Saját maga árulta el. Őt is felkérték arra: jegyezzen békekölcsönt. Fekete ráütött az asztalra: „Nem jegyzek. Nem kell béke... — aztán hirtelen akadozni kezdett s nagy zavartan hozzátette —; kölcsön ... Nem kell békekölcsön ... ” A szószéken szinte nap, mint nap hangzottak el gálád szavak a béke, a nép állama ellen. Arról a szószékről, amelyik valamikor a hitleristák csodafegyvereit dicsérte, most azok érdekében uszít, lázit, akik Koreában gyermekeket, terhes asszonyokat gyilkolnak meg. Ideje, hogy megérdemelt helyére, a börtönbe kerüljön a béke mándi gonosz ellensége! Ez a véleményük a mándi dolgozó parasztoknak. Soltész István. Tartsák be szerződésben tett ígéretüket a vajaiak: igyekezzenek a burgonya és a napraforgóbeadási terv teljesítésével A vajai békeharcosok kezdeményezték Szabolcs-Szatmárban a békehetet a békekongresszus tisztele. tere. Szerződésük egyes pontjait teljesítették már. Rozs és búzavetési tervüket 100 százalékban teljesítették. jól halad az ipari növények alá a mélyszántás Is. — Vasárnap mintegy 40 dolgozó paraszt szántott a határban. A megye dolgozó parasztjai azonban elvárják, hogy a vajai békeharcosok, Rákóczi hajdani kurucainak utódai szerződé sükben adott szavuk minden pontját betartsák. Gyengén halad a napraforgóbeadási kötelezettség teljesí. tése, a burgonyabeadási terv teljesítése is mindössze 59 százalékos. Mutassanak példát ezen a területen is Vaja dolgozó parasztjai! A káliósemjéni tanácselnök és elnökhelyettes hátráltatják a békehét sikerét A káliósemjéni becsületes dolgozó parasztok is elhatározták, hogy beliebetet rendeznek a békekongresz- szus tiszteletére. A tanács végrehajtó bizottsága, maga az elnök és elnökhelyettes sem segítik elő a békehét sikerét, ellenkezőleg: akadályozzák azt. A békékét megszervezése helyett vasárnap mindketten beültek az egyik volt korcsmáros. hoz, akinek különben még 3.000 forint adótartozása is van és ott ittak. Nem csoda, ha alig gyűlt be termény ezen a napon s alig volt valaki a községben, aki tett volna valamit ezen a napon a békehét. az őszi munkák sikere érdekében. A járási tanácsnak éberen fel kell figyelnie az ilyen jelenségekre és méltó büntetéssel kell sújtani az ilyen hanyag, felelőtlen tanács- funkcionáriusokat ! (MT. sajtócsoport) Az országos őszi vásáron 10—25 százalékos rendkívüli árengedménnyel árusítanak számos ruházati cikket Az Állami Áruházak, ruházati szakiizletek és a vidéki földművesszövetkezeti boltok október 22 — november lő között országos őszi Vásárt rendeznek. E három hét alatt a kereskedelem a dolgozóknak rend '.ívüli kedvezményképpen számos ruházati cikknél 10—25 százalékos «’.engedményt nyújt. A dolgozók az országos őszi vásáron lényegesen olcsóbban szerezhetnek be igen sok férfi és női ruházati cikket, divatárut. így például: női kabátot 886 forint helyett 798 forintért, női lö- denkahátot 700 forint helyett 090 forintért, női flanelruhát 208.80 forint helyett 179 forintért, férfi sertésbőr félcipőt 193 forint helyett 105 forintért, bakancsot 311.50 forint helyeit 279,50 forintért, női müselyembarisnyá-t 32.90 forint helyett 29.00 forintért, mikádó kabátot 928 forint helyett 700 forintért, női ruhaszövetet 65.50 forint helyett 59.50 forintért. Ezenkívül számos más ruházati, cipő és divatáru kerül árengedménnyel forgalomba. TANULJUNK A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJA TAPASZTALATAIBÓL Vaszilij Larkin tagjelölt lesz Irta: V. Szolouhiii Rjazan-Pervaja állomás fűtőháza előtt indulásra készen vártak a mozdonyok. Már befütöttek mindegyikbe. Az „L—0210” számú tehervonat mozdonyának lépcsőjén 24 év körüli férfi állt. A mozdony vezetője: Vaszilij Larkin. A fű tőház ügyeletese lépett hozzá: . — Nos, indulhatsz. Az idő nedves, ne felejts el homokot szórni a kerekek alá. Nehéz szerelvényt kell vezetned ... Alekszandr Lavrentyev sohasem felejti el, hogy indulás előtt atyai jótanáccsal lássa el Larkint. Ma is: „... Ne felejt el a kerekek alá homokot szórni.. ” Az ,.1. -0210” számú mozdonyon hárman dolgoznák. Larkin, Lobanov segédmozdonyvezető és Zajcev, a fütő. Robog velük a vonat a sötét éjszakában. — A'aszilij Dmitrijevic-s, nem szeretnél inkább személyvonatot vezetni? — kezdi a beszédet a fütő, aki tudja, hogy Larkinnak álmavágya a személyvonat. — Itt is jó. — Hát az igaz. De képzeld estik el, a vagonokban emberek ülnek, egyre csak arról álmodoznak, hogy hamarosan szeretteikkel találkoznak, édesanyával, feleséggel, menyasszonnyal. Mások különféle sürgős ügyekben utaznak. A mozdonyvezető gondolataiba merült. Társai találgatták, vájjon mi történhetett. De Larkin hamarosan megszólalt: — A pártba szeretnék belépni... Mi a véleményetek? .. . — Csak gratulálhatunk hozzá! Mi már régen beszélünk arról, hogy nagyszerű komszomoltitkár és jó elvtárs vagy. Egyszóval: az „L—-0210” legénysége helyesli. — Azon gondolkodom, kitől kérjek ajánlást? Ki kezeskedik értem? — A fűtőház bármelyik kommunistája, — erre n? legyen gondod! — Figyeld a jelzéseket! — Tudod mit, azt tanácsolom, képzeld el. hogy valami hibát követtél el, mondjuk nem a menetrend szerint Indultál, vagy a mozr donyt hanyagul kezelted ... — Ne károgj, te vészmadár, — szólt iá a segédmozdonyvezető a fűtőre. — Nem erről van szó. De figyeljetek ide. Mondjuk — valami hibát követtél el... Ki előtt szégyened a legjobban? Azt kérdd meg. hogy adjon neked ajánlást. — Ha hibát követnék el, mindenki előtt szégyelném magam. — De ki előtt a legjobban? A szél befújta a füstöt a mozdony ablakán. Larkin megtörölte a szemét és újra gondolataiba rné- lyedt. Maga elé képzelte Lavrentyevet. Aztán Zotov mozdonyvezetőre gondolt, aki mellett először vezetett mozdonyt. Hát bizony, ha hibát követne el, nem merne megjelenni előttük — annyira szégyelné magát... Larkin továbbfüzte a gondolatait : „Igen, Lavrentyev és Zotov. Őket kérem fel... tőlük kérek ajánlást...” . .. Dmitrij Mihajlovics Zotov nem kételkedett abban, hogy tanítványa, V. Larkin megérdemli, hogy a párt tagja legyen. • —- Helyesen cselekszel — mondotta a hozzá forduló Larkinnak. — Csak ne felejtsd el. hogy mire kötelez ez. Kiválhatunk egymástól, de akkor is emlékezned kell rá, hogy van egy mozdonyvezető, akit Zotovnak hívnak, s hogy az a távolból is figyeli, hogyan élsz. mert nem akárhova ajánlott téged, hanem a Szovjetunió Kommunista Tártjába. Mikor Dmitrij Mihajlovics egyedül maradt, elgondolkodott. Először életében ajánlott valakit a pártba, érezte a nagy felelőssége:, amit magára vállalt. Egymás után vonultak el előtte a múlt képei: Emlékezett, milyen lelkesedéssel látott Larkin munkához, hogyan éget t a szeme, mikor a mozdony futása meggyorsult. „Szereti a munkáját, nagyon szereti” — gondolta Zotov. Dmitrij Mihajlovics visszaemlékezett arra is, hogyan táncolt Larkin lakodalmán. „Vájjon hogyan élnek? Négy éve múlt, hogy összeházasodtak”. Lavrentyev nem messze lakott Larkinéktól, el is járt hozzájuk, ügy látta, hogy szép házaséletet élnek. De hátha ez csak látszat? „Egyenesen odamegyek. — határozta el Zotov. — Megkérdezem a feleségét.” El is ment, de elállt a szándékától, mért ahogy az asszony beszélt férjéről, abból kiérződött a nagy szeretet. ...Ez idő alatt Vaszilij Larkin a fütöházba ment. Alekszandr Lavrentyev már várta: — Rendben van a fuvarod, — mondta, mint rendesen. — Ami az ajánlást illeti, íme, itt van. — S átnyújtott egy négyrét hajtott papirost ezekkel a szavakkal: „Vigyázz, vezesd a vonatot lelkiismeretesen, s ne felejts el homokot szórni a kerekek alá”. Az öreg vasutas szeme szeretettel tekintett az ifjú mozdonyvezető felé. — Szerencsés utat ! Vaszilij Larkin nekilendítette a mozdonyt, füttyszó hasította a levegőt. „ .. Szereti hazáját, Lenin— Sztálin pártjához hü, megérdemli, hogy a párt tagja legyen...” — olvasta Lavrentyev ajánlását. Micsoda szavak. S mindezt őróla írják. Szeretett volna hangosan kiáltani örömélten, mert a vonatkerekek csattogásából is ezeket a drága szavakat hallotta ki: „Va- szilij Larkln tagjelölt lesz”. (Az Ogonyok cikke.) Minden politikai iskolát készítsünk elő alaposan — tanuljunk szorgalmasan Október 17-én kezdődött meg az új pártoktatási évad. Már az első alkalommal leszűrhetünk bizonyos tapasztalatokat. Én a nyíregyházi városi tanács középfokú politikai iskolájáról tudok néhány tapasztalatot írni. A politikai iskola, hallgatói csak részben jelentek meg. Sokan nem vettek részt már az első foglalkozáson sem. Én még nem ismerem eléggé a tanács dolgozóit, azonban mar tapasztalatból mondhatom: akik eljöttek, azok már bizonyos mértékben komoly előrehaladást tettek a marxizmus-leninizmus elsajátításában, mert éreztük, felismerték a tanulás, a forradalmi ideológia elsajátításának jelentőségét. Akik nem jöttek el, azok nyilván még nem tudják: mit jelent az elmélet — ezekre sokszorosan ráfér tehát a tanulás. Nem vagyok fiatal ember. A sok tapasztalatom közül azt mondom most: érdemes tanulni, nem Is beszélve arról, hogy kötelességünk élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket népi demokráciánk nyújt számunkra. A tanulás révén juthattam el odáig, mint kőműves, hogy most technikusként dolgozhatok mérnöki munkakörben. A politikai és szakmai képzés elengedhetetlen ahhoz, hogy meg tudjuk állani helyünket a növekvő feladatok közepette. Nemcsak a hallgatók figyelmét szeretném felhívni arra, hogy szorgalmasai), kitartóan tanuljanak, hanem a pártszervezetek figyelmél is: nagy gonddal készítsenek elő minden, politikai iskolát. CsépefaM János, a városi tanács építési előadója.
