Néplap, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-11 / 239. szám

1952 OKTÓBER 11. SZOMBAT NÉPLAP Az 1951—1955. évi ötödik ötéves terv irányelveinek vitája (Folytatás a S. oldalról.) Benediktov, a Szovjetunió mező- gazdasági minisztere (Moszkva) felszólalásában jellemezte azokat az eredményeket, amelyeket a szovjet- ország a mezőgazdaság fejlesztésé­ben elért. A mezőgazdasági mun­kák gépesítésének magas színvonala a kolhozokban, valamint a földmű­velés megnövekedett kultúrája le. betűvé tette a Szovjetunió számá­ra — mondotta, — hogy olyan ara­nyokban fokozza a búzatermelést, aminőket ezideig nem ismert orszá­gunk és szilárdan biztosítja magá­nak az első helyet a világon ernnek a rendkívül értékes gazdasági nö­vénynek termelésében. — Az elmúlt ötéves terv idején — folytatta — országunkban kétszázkilencven új, magas terméshozamú, különféle gazdasági növényt nemesítettek ki és adtaik üt a termelésnek. Ezután D. Sz. Koroteseniko (ük- rán SZSZK) szólalt fel, aki az Ukrán SZSZK példáján mutatta meg a szovjet nép hatalmas vívmá­nyait. Ukrajna határidő előtt tel­jesítette a háború utáni ötéves ter­vet és most töbl) szenet, ércet, fé­met, villamosenergiát, cukrot és mezőgazdasági terméket állít elő, mint a háború előtt. D. Sz. Koroícsenko hozzászólása után N. A. Bulganyin, Sztálin elv­társ egyik legközelebbi munkatársa kapott szót. A kongresszus résztve­vői viharos, hosszantartó tapssal fogadták, amikor a szónoki emel­vényre lépett. Bulganyin elvtárs hangsúlyozta, hogy a IXagy Honvédő Háborúban a Szovjetunió olyan hatalmas nehéz­ségeket küzdött le, amilyeneket egyetlen más állam sem lett volna képes elviselni, győzelmet aratott és erősebbnek bizonyult a hitleri Ké­met országnál. A szovjet nép és a szovjet had sereg valamennyi győzelmének szer­vezője és lelkesítője a nagy Sztálin — állapította meg N. A. Bulganyin a kongresszus résztvevőinek viha ros tapsa közepette. — Sztálin elv- társ közvetlen vezetésével, az ő zseniális elgondolásai állapján ké­szítették elő és hajtották végre a Nagy Honvédő Háború minden döntő hadműveletét s zúzták szét a hitleri Kémet országot és az impe­A háború eredményei az egész világnak megmutatták, milyen ha­talmas erőt képvisel a Szovjetunió. A háború utáni évek ismét bebi­zonyították a szovjet állam erejét. Beszédének befejező részében K. A. Bulganyin a nemzetközi helyzet­ről szólt. Részletesebben foglalko­zott az amerikai agresszorok mes­terkedéseivel, akik lángra akarják lobbanta ni egy új világháború fü­zét. — Ha kirobbantanák ezt a há­borút — hangsúlyozta Bulganyin, — akkor ez hatalmas ellenállásba ütközne valamennyi szabadságsze- rető nép részéről és ezek a népek nem kímélnék erőiket, hogy egy- szersmindmkorra végezzenek a ka­pitalizmussal. — A kongresszus hosszantartó tapssal fogadta ezeket a szavakat. K. A. Bulganyin beszéde után vi­harosan éltették Sztálint. Mindenki felállt. Ríjon a nagy Sztálin” ki­áltásoktól zúgott a teiem.. Ezután A riszt ov elvtárs felolvas­ta IC. Tokudónak, a Japán Kom­munista Párt Központi Bizottsága főtitkárának a kongresszushoz inté­zett üdvözlő táviratót, amelyet a kongresszus résztvevői lelkes taps. sál fogadtak. V. Kuznyecov (Moszkva) azokról a világtörténelmi jelentőségű győ­zelmekről beszélt, a melyeket a szov­jet nép a kommunista párt, a zse­niális vezér és tanító. J. V. Sztálin vezetésével aratott. Az ötéves terv­re vonatkozó irányelvek a Szovjet­uniónak a kommunizmus útján való további fejlődésének nagysza­bású programmját tartalmazzák. A kongresszus küldöttei melegen fogadták az emelvényen megjelenő P. IC. Ponomarenkót. r. IC. Tonomarenko elvtárs meg­állapította, bogy a szovjetország­nak az SZK(b)P Központi Bizott­sága beszámoló jelentésélten és az új ötéves tervről szőlő beszámolóban összegezett vívmányai « párt fö- irányvonaIának győzelméről tanús­kodnak, s azt bizonyítják, hogy a szovjet nép önfeláldoz.óan, megin­gathatatlan odaadással tömörül a párt, a Központi Bizottság és Sztá­lin elvtárs körül. Az ez.ekben a be­számolókban körvonalazott fel­adatok azt bizonyítják, hogy a párt gondoskodik a népgazdaság r lallst a Japánt. Az október 9-i délelőtti A Szovjetunió Kommunista (bol­sevik) Pártjának XIX. kougresz- szusa október 9-én a Kreml nagy­termében folytatta munkáját. A délelőtti ülésen folytatták a vitát AI. Z. Szaburov beszámolójá­val kapcsolatban. Elsőnek AI. A. Jasznov (Moszkva) szólalt fel. Beszédének elhangzása után az elnöklő K. S. Patolicsev átadta a szót A. I. Mikojannak, a nagy Sztálin egyik legközelebbi harcostársának. A kongresszus vi­haros, hosszantartó tapssal fogadta A. I. Mikojant. A vitában felszólalt A. F. Zasz- jag.vko, a Szovjetunió szénipari minisztere, B. P. Bescsev közleke­désügyi miniszter, s a gorkiji párt- szervezet részéről D. G. Szmirnov. Valamennyi szónok kiemelte azokat a nagyszerű sikereket és eredmé­nyeket, amelyekkel a párt XIX. kongresszusát ünnepli. újabb fellendítéséről, a szovjet nép anyagi jólétének és kulturális szín­vonalának további növeléséről. Egészen más a helyzet az impe­rializmus táborában, az agresz- szió táborában, ahol folytató­dik a munkásosztály abszolút és viszonylagos elnyomorodása, a me­zőgazdaság, hanyatlása, a dolgozó parasztság óriási tömegeinek tönk­remenetele. Törökországban pél­dául, amelyet az Egyesült Államok főkolomposai a józan értelem meg­csúfolásával a szabad ország min­taképének tüntetnek fel, ötmillió parasztgazdaság valóban „szabad”, mégpedig olyan értelemben, hogy „megszabadították” a földtől. Mezőgazdaságunk hatalmas sike­rei örömmel töltenek el minden szovjet embert. Az új ötéves terv a szocialista mezőgazdaság fejlődésé­nek még nagyszerűbb távlatait nyitja meg. Ezután a küldöttek lelkes ünnep­lése közepette Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártjának főtit­kára lépett az emelvényre, hegy a párt és a magyar nép nevében sze­retettel üdvözölje az SZIC(b)P kon­gresszusát. Rákosi Mátyás felszólalását gyakran szakították félbe viharos, hosszantartó tapssal. Rákosi Má­tyás az űj élet építéséről beszélt a népi demokratikus Magyarországon, amelynek népe hálás a Szovjetunió­nak felszabadulásáért. A teremben ismét lelkes éljenzés tört ki, amikor m elnök Harry Polliitnak, az Angol Kommunista Párt főtitkárának, a munkásmoz­galom régi harcosának adta meg a szót. Harry Pollitt elvtárs kiemelte a kongresszus jelentőségét az egész világ munkásai, így az angol dolgo­zók számára is, akik békére és szocializmusra törekednek. A XIX. kongresszus megmutatja, hogy a szovjet nép alkotó tervei, józan ér­telme és humanitása ragyogó vilá­gítótorony a nyugati világ nép«5! számára, amelyek a gazdasági vál­ság és a háborús hisztéria légköré­ben élnek. Harry Pollitt felszólalásával vé­get ért a kongresszus október 8-i esti ülése. A következő ülést októ­ber 9-re tűzték ki. ülés A küldöttek és vendégek meleg fogadtatásban részesítették a kon­gresszust üdvözlő Pak Den Ajt, a Koreai Munkapárt Központi Bizott­ságának titkárát, Vlko Cserveuko- vot, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát, Gheorghe Gheorghiu-Dejt, a Ro­mán Munkáspárt Központi Bizott­ságának főtitkárát, Vilié Possit, n Finn Kommunista Párt főtitkárát. A délelőtti illés ezzel befejeződött. A% ázsiai és csendesóceáni hékeértekezlet csütörtök délelőtti ülése Poking. (Uj Kína). Az ázsiai és csendesóceáni békeértekezlet csü­törtök délelőtti ülésén nagyjelentő­ségű esemény játszódott le: az in­diai és pakisztáni küldöttség 4—I tagja aláírásával pecsételte meg azt a közös nyilatkozatot, amely a két küldöttség közötti tanácskozások eredményeként született a két nép békemozgalma együttműködésének biztosítására. A délelőtti ülésen elsőnek felszó­laló Thao Nuhak Phumszavan (Laosz) elmondotta, hogy milyen szörnyű bűn-cselekményeket követ­nek el a francia gyarmatosítók és az amerikai beavatkozók a laoszi nép ellen. A következő felszólaló, Mirzo Turszun-Zado író (Szovjetunió) be­számolt a tadzsik nép boldog, de­rűs életéről, anyagi és kulturális szín­vonalának állandó emelkedéséről. Carlos Francisco Changmarin író, a panamai küldöttség vezetője éles szavakkal bélyegezte meg a Wall Street dollárimperializmusát és rámutató”*-, hogy a Panama-csa­torna társáéig Panama népének elnyomását és rabszolgasor!'# hajtá­sát szolgálja. Ezután Le Osan Piloting, a Viet­nami Kőszövetség Központi Végre­hajtó Bizottságának tagja megrázó tényeket sorolt fel a Vietnam francia gyarmati uralom alatt álló terüle­tein élő nők és gyermekek borzal­mas szenvedéseiről. Szuroto, az indonéziai küldöttség vezetője rámutatott, hogy a béke­értekezleten megvitatásra kerülő kérdések rendkívül fontosak Indo­nézia számára. Indonézia népe — mutatott rá Szuroto — tanult a múlt szomorú tapasztalataiból és erélyesen szembeszáll azokkal az amerikai mesterkedésekkel, ame­lyek Indonéziát is az imperialisták Parks (MTI) A „Ce Soir” je­lenti : Október 10-én délután húrom óra­kor a reuillyi kaszárnyában letar­tóztatták Alain le Léapot, a CGT főtitkárát. Le Léapot rabszállító autón el­szállították Reuillyból. Le Léap letartóztatása után Bru- guier ügyvéd nyilatkozatot tett a sajtó képviselőinek a CGT fótitká­háborús előkészületeibe akarják so­dorni. Mario Fabiao sebésztanár, brazí­liai küldött, elmondta, hogy népe ma kemény harcot folytat az Egye­sült Államok által Brazíliára kény­szert tett katonai szerződés elutasí­tásáért. Fabiao befejezésül hangsúlyozta, hogy „egyetlen brazíliai katona vagy tengerész sem hajlandó fegy­vert fogni koreai testvérei ellen, mert a brazil rép nagy tömegei el­ítélik ezt a civilizáció és száza­dunk szégyenét jelentő igazságtalan háborút.” ra nevében, „Arról értesültem — mondotta le Léap —, hogy vád alá helyeztek a CGT-nek háború­ellenes és különösen a vietnami háború elleni akciójáért. Riesen til­takoztam az egyéni szabadság e valóságos lábbal tiprása ellen és az ellen, hogy politikai véleményem nyilvánítása miatt közönséges bűnö­zőként kezelnek”. Pénteken délután letartóztatták le Téapot, a CGT főtitkárát cserével kapcsolatos határozata ko moly feladat elé állította járási bi­zottságunkat. A munka előkészíté­sénél abból indultunk ki, hogy a határozat sikeres végrehajtása azon múlik: mennyire tudja megértetni a J. R. az alapszervezetek vezetői vei a munka politikai jelentőségét. Az alapszervezetek segítségével tud­juk mozgásba hozni pártunk egész tagságát, hogy a K. V. határozatá­nak szelleméoen hajtsuk végre párt­életünk nagy eseményét. A tagkönyvcsere előkészítése fo­lyamán szem előtt tartottuk a K. V'. határozat figyelmeztetését: „A tagsági könyvesére nem azonos a felülvizsgálással, minden párttag­nak, aki érvényes tagkönyvvel ren­delkezik s alapsserveseténél nyíl­ván van tartva, meg kell l&pnia áj tagsági könyvét”. Ennek alap­ján beszéltük meg a tagkönyvcsere reladatait alapszervi titkári érte­kezleteken, vezetőségi üléseken és pártesoportvezetői értekezleteken. Alapszervezeteink a kapott uta­sítások alapján megkezdték az elő­készítő munkát, a politikai felvilá­gosító munkát, a sok helyen mutat­kozó tagdíjhátralék és a nyilván­tartás rendezését. Ellenőrzésünk során sok hiányosságot tapasztal­tunk ezeken a területeken. I Legutóbbi J. B. ülésünkön meg­beszéltük a tagkönyvcsere előkészí­tésének eddigi eredményeit. Meg­állapítottuk, hogy alapszervezeteink í döntő többsége már megértette en­nek jelentőségét. A pártcsoportokon belüli felvilágosító munkával már eddig is komoly eredményeket ér- ! ick el. Ennek nyomán a pártcso- ! portblzalmiak segítségével rendezik a nyilvántartást és számos helyen megjavult a tagdíjfizetés. A nyírbogát! „Kossuth” tsz. párt­tagjai* lebecsülték a tagdíjfizetés je­lentőségét, nem látták azt, hogy a párttagsági könyvben rendben so­rakozó bélyegek a párthoz való tar­tozás, * ragaszkodás nélkülözhetetlen bizonyítókai. A párttagságnak mind­össze 64—Uő százaléka fizette íend- szeresen a párttagsági díjat. Mióta a pártvezetőség és a pártcsoport- bizalmiak rendszeres nevelő mun­kát végeznek és tudomást szereztek a tagkönyvcseréről, megszűnt az addigi lazaság. 96 százalékra emel­kedett a tagdíjbefizetési átlag. Ha­sonló volt a helyzet a nyírgyulaji „Uetőfi” pártszervezetében, ahol augusztusban csak a tagság 40 szá­zaléka rendezte tagsági díját, szep­temberben viszont már 76 százaléka fizetett párttagsági díjat. Szá­mos pártszervezetünkben a párt­csoportok jó munkája folytán 100 százalékra emelkedett a tagdíjfize­tők száma. Egyetlen tag sincs már, aki ne tartaná minden hónapban első kötelességének a párttagsági díj rendezését, A kislőtai és az encsencsi gépállomás pártszerve­zetétének tagjai közül is szá­mosán rendezték a tagkönyv­csere hírére visszamenőleg hosszú időre párttagsági díjukat. Rikasl József elvtárs, a nyírmihálydi „Kossuth” tsz. pártszervezetének tagja az elmúlt év januárjától, Erdei József elvtárs, a nyírgyulaji „Béke” tszcs, pártszervezetének tagja több: mint egy esztendőre visszamenőleg rendezte* párttagsági díját. — Olyanok is voltak, akik több, mint két esztendős tagdíjhátralékukat rendezték, mint a nyírvasvári a.ap- szervezetnél Tölll Lajos és Tölti Lajosné elvtársak. Ezek a tények bizonyítják, hogy milyen komoly hibákat követtünk el eddig alapszervezeteinkben, fő­ként tsz. pártszervezeteinkben a po­litikai nevető munka, a pártcsopor­tok elhanyagolásával. De bizonyít­ják azt is, hogy a tagkönyvcsere előkészítő munkálatai sorún sok- helyen értünk már el komoly javu­lást. Pártvezetőségeink a pártcso- portbizalmiak segítségével meg tud­ták értetni a tagkönyvcsere jelen­tőségét, a párttagok legfőbb köte­lességeit, többek közt a tagdíjfize­tés politikai jelentőségét. Vannak azonban jelek, amelyek arra figjel- meztetnek bennünket, hogy ez még uem általános, van még bőven ten­nivalónk. A máriapócsi alapszerve- zst titkára, Palineeár elvtárs pél­dául úgy nyilatkozott kezdetben, hogy ne írjuk azokat össze, akik el­maradtak a tagdíjfizetéssel, azok úgysem párttagok. A valóság mást igazolt. GO százalékos volt Itt a tagdíjfizetési átlag, azonban ami­kor egyénileg többször is elbeszél­gettünk a párttagokkal, valameny- nyien belátták, hogy milyen hibát követtek el a párttal szemben és visszamenőleg is rendezték elma­radt tagdíjukat. Szeptemberben már valamennyi párttag pontosan rendezte elemi kötelességét, a párt­tagsági díját. Akadt olyan pártszervezet is, ahol bürokratikus módszereket al­kalmaztok politikai felvilágosító munka helyett. Az encsencsi ,,Ifjú­ság” tsz.-ben azoktól a párttagok­tól, akik elmaradtak a tagdijlize- téssel, a pártbizalmi egyszerűen „bevonta” a párttagsági könyvet. Semmibevettéic itymódon pártunk szervezeti szabályzatát, a párton- belüll demokráciát, amely szerint csak a taggyűlésnek van joga vala­kit a pártból kizárni, párttagsági könyvétől megfosztani. Ez a ,,mun­kamódszer” nem javítja ki, ellen- keziőleg: súlyosbítja azokat a hi­bákat, amelyeket pártszervezeteink eddig elkövettek a tagsággal való foglalkozás terén. Ugyanakkor tel­jesen ellentmond a K. V. tag- könyvcserére vonatkozó határozata szellemének. A nyilvántartás rendezése során, több pártszervezetben találtak olyan elvtársakat, akik a közelmúltban, vagy régebben elvesztették tagsági könyvüket és ezt nem jelentették a párt vezetőségnek. Ezekkel az ügyekkel mAr foglalkozni kellett volna pártszervezeteinknek, azon­ban több alapszervezetünkben, mint Kyírmihálydiban, a nyírgyulaji „Petőfi” és „Előre” pártszervezeté­ben még nem tűzte napirendre a vezetőség ezeknek az ügyeknek el­bírálását, bár az idő sürgeti őket. A hiányosságok kiküszöbölésére nagyobb személyes segítséget bizto­sítunk a pártszervezetek vezetősé­geinek. Az ehavi taggyűléseket meg­előző vezetőségi üléseken megbeszél­jük az eddig elvégzett munkát. Megvitatjuk a pártcsoportbizal- ruiak munkáját, és ahol tagrevizió- szerű jelenségeket tapasztalunk, ott haladéktalanul kijavítjuk ezt a hi­bát. Ezekre a taggyűlésekre hatá­rozati javaslatokat készít a veze­tőség az elvesztett tagkönyvek ügyében is, amelyeket a taggyűlés elé terjeszt. Október 10—14 között a párt- csoportbizalmiak kioktatására — az összeírás jó elvégzése érdeké­ben — a J. B. által kioktatott ak­tívákkal segítjük a pártvezeiösége- ket. A meglévő pártbizalmiak mellé még egy-egy aktív párttagot vo­nunk be a tagösszeírás munkájába, ezáltal Is a párttagság szélesebb rétegét vonjuk be az előkészítő munkába. Gondoskodunk arról is, hogy az összeírást végző elvtársak: el legyenek látva tagbélyeggel, hogy összeírás közben is rendezhessék az. elmaradt tagsági díjakat. A most folyó vezetőségi ülések, a követ­kező taggyűlések előkészítésére igen nagy gondot fordítunk. Most tárgyalják meg az őszi mezőgazda- sági munkák, a begyűjtés munkájá­nak meggyorsítását, valamint az oktatási évad megindítását. Ezek a feladatok nem választhatók el a tagkönyvcsere jó előkészítésétől. Ezeknek a feladatoknak elvég­zésére kell mozgósítani párttagsá­gunkat, hogy méltóképpen ünnepel­hessük november 7-ét. Munkánk végzésében új erőforrásunk, a most folyó nagy esemény, az SZK(b)P XIX. kongresszusa segít és lel­kesít bennünket, hogy elérjük ki­tűzött célunkat: egyetlen párttag se legyen járásunkban, aki n • rendelkezne érvényes tagság- könyvvel a tagkönyvcsere meglő: désének idejére. Erdei Lajos, a nyírbátori J. B. titkára. i* a n tí: I»ttɧ * A tagkönyvcsere előkészítésének tapasztalatai a nyírbátori járásban A Központi Vezetőség tagkönyv-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom