Néplap, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-09 / 237. szám

NÉPLAP

1952 OKTÓBER 9. CSÜTÖRTÖK

» • • ' ' ó,

Az SZK(b)P Központi Bizottságának beszámolója

(Folytatás as 1. oldalról.)

len hatalmának az a nyitja, hogy ez a rendszer Igazi népi rendszer, amelyet maga a nép teremtett, amely élvezi a nép hatalmas támogatását, amely biztosítja a nép minden anyagi és szellemi erejének vi rágzásá t.

A marxizmus ellenségei és vulga- rizátorai azt az — ügyünk szempontjából rendkívül kártékony — elméletet hirdették, hogy a szovjet állam kapitalista környezetben elgyengül és elhal, A párt szétzúzva és ehetve ezt a rothadt elméletet, azt a következtetést vetette fel és alapozta meg, hogy olyan körülmények között, amikor a szocialista forradalom győzött egy országban, a többi országok többségében pedig a kapitalizmus uralkodik, a forradalom győztes országának nem szabad gyengítenie, hanem minden lehető módon erősítenie kell államát és hogy az állam megmarad a kommunizmusban is, ha megmarad a kapitalista környezet. Nem értük volna el azokat a sikereket békés építőmunká okban, amelyekkel most büszkélkedhetünk, ha megengedtük volna, hogy államunk gyengüljön. Fegyvertelenül állnánk az ellenséggel és a háborús vereség veszélyével szemben, ha nem szilárdítottuk volna meg államunkat, hadseregünket, büntető és felderítő szerveinket. A párt.a szocializmus megdönthetetlen erődjévé tette a szovjet országot, mert minden lehető módon erősítette és erősíti a szocialista államot. (Viharos taps.)

Az országunkra támadt fasiszta hódítók a szovjet 1ársadalm! és állami rendszer belső ingatagságára, a szovjet hátország gyengeségére számítottak. Mint ismeretes azonban, a háború rácáfolt ezekre a számításokra. Teljes egészében beigazolódott Sztálin elvtárs törté nelmi nyilatkozata, hogy háború esetén országunk mögöttes területe ás frontja homogenitásánál és belső gységénél fogva szilárdabb lesz, mint bármely más országé. A bábon! során megerősödtek a szovjet

hatalom fegyveres erői és bátor szága. A szovjet emberek önfeláldozó munkája a hátországban és a Szovjet Hadsereg és Haditengerészet hősi harcra az a re vonalon úgy került bele a történelembe, mint a nép példa nélkül álló hőstette a haza védelmében. Hadseregünk és flottánk Sztálin elvtárs közvetlen vezetésével szerveződött, erősödött és harcolt. (Viharos, hosszantartó taps.)

Malenkov elvtárs beszél a lenini- sztálini nemzetiségi politika történelmi eredményéről a Szovjetunióiban, méltatji a szovjet népek testvériségét és a szovjet nép erkölcsi és politikai egységét. Miután felsorolta a párt előtt álló belpolitikai feladatokat, áttért a pártépítés kérdéseire.

4. A párt

gyokra és a kicsikre egyaránt. Az olyan vezetőkkel szemben — tisztségükre való lekintc-t nélkül, — okik a párt és a kormány határozatainak teljesítésében lelkidsmeretle- nül járnak el, akik törvénytelen cselekedetekre vetemednek és önké- nyeskednek, nem lehet semmiféle elnézés.

A feladat az, hogy erélyesen véget vessünk a párt- és az állami fegyelem megsértésének, a felelőtlenség és lazaság megnyilvánuláséinak, a párt és a kormány határozataival szemben tanúsított formális magatartásnak. Szüntelenül fokozzuk minden funkcionáriusunk köte lességérzetét a párt és az állam Iránt. Kíméletlenül irtsuk az igazságtalanságot és a lelkiismeretlenséget. Megengedhetetlen, hogy a párt soraiban olyan funkcionáriusok legyenek, akik titkolni próbálják a párt elöl az igazságot és félre akarják vezetni a pártot. Miránk érdekeinek szüntelen szem elölt tartása, tevékeny és lankadatlan harc a párt és a kormány határozatainak teljesítéséért — a párt és az állam minden funkcionáriusának legfőbb kötelessége.

3. A nagy Leninnek azt az útmu tatását, hogy a szervező munkában a káderek helyes kiválasztása és a végrehajtás ellenőrzése a legfontosabb, még nem kielégítő módon hajtják végre.

Tények bizonyítják, hogy a káderek helyes megválogató?« és a végrehajtás ellenőrzése a gyakorlatban még korántsem vált a központi és helyi párt, szovjet- és gazdasági szervek irányító tevékenységében főfeladattá.

A párt- és az állam vezetés döntő erejét a káderek jelentik. A káderek helyes kiválasztása és nevelése nélkül nem lehet sikeresen megvalósítani a párt politikai vonalát. A káderek kiválasztásában az a főfeladat, hogy minden lehető módon javítsuk a funkcionáriusok minőségi összetételét, erősítsük párt-, állami és a gazdasági szerveinket a. párt és az állam érdekei iránt odaadó, feladataikat kitűnően ismerő emberekkel, akik előre tudják vinni a párt és az állam ügyét. A párt munkájának eredményeként jelentékenyen megjavult a vezető káderek összetétele. Ez azon. bam nem jelenti azt, hogy a vezető szervek minőségi összetétele javításának feladatát teljesen megoldottuk. Most, amikor a gazdaság minden ága élenjáró technikával van felszerelve, a szovjet nép kulturális színvonallá pedig mérhetetlenül megnövekedett, a vezető káderekkel szemben támasztott igények mások, magasabbak lettek.

A vezető káderek összetételének további megjavítása most főként a funkcionáriusok megismerésének és kiválasztásának helyes megszervezésétől függ. Ennek érdekében mindenek előtt meg kell szüntetni a kádermunkában tapasztalható hiányosságokat, hibákat és eltorzulásokat. Ezen a téren nálunk nem Írévé® hiányosság akad.

A pártszervezetek kötelesek biztosítani, hogy pá riappa rátusunk minden láncszeménél maradéktalanul betartsák a káderek kiválasztásának és elosztásának pártunk által megállaplttott elveit. Köriéibe tetlen harcot kell folytatni a só- gorság-komaság, a „kéz loezetmost” szelleme ellen, le kell számolni a bürokratizmussal a káderek megismerése és kiválasztása terén. Magasabb színvonalra kell emelnünk a pártszervezeteknek a káderek megismerésével és kiválasztásával kapcsolatos munkáját és jelentősen fokoznunk kell e munka pártellenőr- zését a szovjet- és gazdasági szervezetekben.

A feladat az, hogy az emberek kiválasztása és a végrehajtás ellenőrzése a központi és a helyi párt-, szovjet- és gazdasági szervezeteknek valóban legfőbb vezető tevékenységévé legyen.

4. Sok pártszervezetben lebecsülik az ideológiai munkát, így ez a munka elmarad a párt feladataitól, több szervezetben pedig teljesen elhanyagolják azt.

Az ideológiai munka a párt első rendű kötelessége és e munka lebecsülése helyrehozhatatlan kórt okozhat a pártnak és az államnak. Mindig gondolnunk kell arra, hogy a szocialista ideológia befolyásúnak bármilyen gyengülése a burzsoá Ideológia befolyásának erősödését jelenti.

Az ideológiai munka lebecsülésének jc-lentős mértékben az az oka, hogy vezető kádereink egy része nem dolgozik öntudata növelésén, nem egészfii ki marxista-leninista ismereteit, nem teszi magáévá a párt történelmi tapasztalatait, éneikül pedig senk is cm lehet teljes értékű, érett vezető. Az, aki eszmei — politikai téren elmarad, aki bemagolt formulákból él és akinek nincsen érzéke az ű.j iránt, nem képes helyesen tájékozódni a bel- és külpolitikai helyzetben, nem állhat a mozgalom élén és nett is méltó arra, hogy a mozgalom élén úüjon, nz élet előbb-utóbb félrelöki. Csak az a vezető állhat pártunk feladatainak magaslatán, aki állandóan képezi magát, gyakorlati módon elsajátítja a marxizmus-leninizmust kifejleszti, tökéletest;i magában a lenini-sztálini típusú vezető tulajdonságait.

A pártszervezetek még mindig nem foglalkoznak eléggé a párttagokkal ás tagjelöltekkel eszmei- politikai felkészültségük emelése érdekében, rosszül szervezik és ellenőrzik a marxista-leninista elmélet tanulmányozásával kapcsolatos munkájukat, aminek következtében sok kommunista nem rendelkezik a kellő marxista-leninista Ismeretekkel. A párttagok és tagjelöltek politikai képzettségének fokozása elengedhetetlen feltétele annak, hogy fokozódjék élenjáró szerepük az élet minden területén, hogy tovább aktivizálódjanak a párttagok tömegei, hogy javuljon a pártszervezetek munkája.

Malenkov elvtárs rámutat a párt- szervek ideológiai munkájának egyes hiányosságaira, majd áttér a káderek kiválasztásának kérdésére. Ezzel kapcsolatban kiemeli a párt minőségi összetétele megjavításának, minden önelégültség felszámolásának, a káderkiválasztás színvonalasabb módszerének és az ideo’ő- giai munka lebecsülése felszámolásának szükségességét.

Malenkov elvtárs beszámolója utolsó részét Sztálin elvtárs elméleti tevékenysége méltatásának és rövid ismertetésének szenteli:

Elvtársak 1

Korunkban Marx—Engels—Lenin —Sztálin nagy tanítása világítja meg az egész emberiség számára a vllágcívlllzácló fejlődésének útját

Pártunk azért erős, mert egész munkájában a marxista-leninista elméletet követi. Politikája a tár sadalmi fejlődés törvényeinek tudományos ismeretére támaszkodik.

Nagy tanítóink, Lenin és Sztálin történelmi szerepe az, hogy mélyen behatoltak a marxizmus elméleti alapjaiba, tökéletesen elsajátították a dialektikus módszert s így megőrizték és miegvédték a marxizmust minden ferdítéssel szemben, zseniálisan továbbfejlesztették a marxi tanítást. Lenin és Sztálin minden újabb történelmi fordulatnál összekapcsolták a marxizmust a kor gyakorlati feladataival. Marx—Engels tanításának alkotó alkalmazásával bebizonyították, hogy a marxizmus nem holt dogma, hanem a cselekvés élő vezérfonala.

Sztálin elvtárs állandóan szívén viseli a marxista-leninista elmélet sorsát. Elméleti muftkássagáuak középpontjában az utóbbi időben olyan világtörténelmi jelentőségű problémák kidolgozása áll, mint a szocialista gazdaság fejlesztése, a kommunizmusba való fokozatos átmenet. Sztálin elvtárs a marxista- leninista tudomány gazdagításával és alkotó továbbfejlesztésével eszmeileg felfegyverzl a pártot és a szovjet népet, az ügyünk diadaláért vívott harcában.

A marxista-leninista elmélet, egész gyakorlati munkásságunk szempontjából páratlan jelentőségű. Sztálin elv-társ nemrég nyilvánosságra hozott műve: ,.A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban”. (Viharos. hosszantartó taps.)

Ebben a műben Sztálin elvtárs részletesen megvizsgálja az anyagi javak társadalmi termelésének és elosztásának a szocialista társadalomban érvényes törvényeit, meghatározza a szocialista gazdaság fejlődésének tudományos alapjait, megmutatja a szocializmusból a kommunizmusba vaiú fokozatos átmenet útját. A gazdasági’elmélet kérdéseinek kidolgozásával Sztálin -Ivtürs messze előbbrevitte a marxista-leninista jkúitikai gazdaságtant.

Sztálin elvtárs programtételekben összefoglalta a kommunizmusba való átmenet előkészítésének alapvető előfeltételeit. Alihoz, hogy előkészítsük a kommunizmusba való tényleges átmenetet — taúrtja Sztálin elvtárs — legalább három előfeltételt kell biztosítanunk.

Csupán mindezeknek az előfeltételeknek teljesítése után — tanít bennünket Sztálin elv-társ — lehet remélni, hogy a munka a társadalom tagjai számára te-herből — ami a kapitalizmusban volt —, a legfőbb létszükségletté válik, á társadalmi tulajdont pedig a társadalom minden tagja a társadalom léte megingathatatlan és sérthetetlen alapjának fogja tekinteni. Csupán együttvéve mindezeknek az előfeltételeknek teljesítése után lehet áttérni a „mindenkitől képességei szerint, mindenkinek munkája szerint’’ — szocialista formuláról, a „mindenkitől képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint” kommunista formulára.

Sztálin elvtárs óva int a meggondolatlan előreszaladástól és ma- gasabbrendtt gazdasági formákra való átmenettől, az átmenet elengedhetetlen előfeltételeinek előzetes megteremtése nélkül.

Sztálin elvtárs tudományosan megoldott oly nagy társadalmi problémákat és a kommunizmus olyan programkérdéscit, mint a város és a falu, a fizikai és a szellemi munka közötti ellentét megszüntetése, kidolgozta a marxista tudomány új kérdését, az ezek között fennálló és a szocialista társadalomban még megmaradt lényeges különbségek felszámolásáról szóló kérdést.

Ilymódon a párt jövőre vonatkozó tervei — amelyek roeghatá- rózzúk előrehaladásunk perspektíváit és útját — a gazdasági törvények ismeretére, a kommunista társadalom építéséről szóló. Sztálin elvtárs által kidolgozott tudományra támaszkodnak. (Viharos, hosszantartó taps.)

Sztálin elvtárs bebizonyította, hogy a mai kapitalizmus alapvető gazdasági törvényének fő vonásai és követelményei „a maximális löké« profit biztosítása az adott ország lakossága többségének kizsákmányolása, tönkretétele és nyomor- badöntése útján, más országok, különösen az elmaradt országok nép- peinek leigázása és rendszeres kifosztása útján, végül pedig háborúk és a nemzetgazdaság miliía- rlzálása útján, amelyeket a maximális profit biztosítására használnak fel."

Ez a törvény feltárja és megmagyarázza a kapitalizmus kiáltó ellentéteit, feltárja a kapitalista államok agresszív rablópolitikájának gyökereit. E törvény hatása a kapitalizmus általános válságának elmélyülésére, a kapitalista társadalom összes ellentmondásának elkerülhetetlen növekedésére és kirobbantására vezet.

A rothadó kapitalizmussal homlokegyenest ellenkező a felfelé haladó és virágzó szocialista rendszer.

A szocializmus alapvető gazdasági törvényének — amelyet Sztálin elv- társ tárt fel — lényeges vonása és követelménye a következő: „Az

egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocialista termelés szüntelen fejlesztése és tökéletesítése útján, a. legfejlettebb technika alapján.” Sztálin elvtárs kimutatta, hogy a szocialista termelési mód célja nem a profit, hanem az ember és szükségletei, az ember anyagi és kulturális szükségleteinek kielé(Fotyfatds a S. oldalon.)

Szovjet hazánk hatalmának szüntelen növekedése a kommunista párt helyes politikájának és e politika val óra váltását szolgáló szervezőmunkájának eredménye. A párt, mint a szovjet társadalom vezető és irányító ereje biztosította az ország kellő időben történő előkészítését az aktív honvédelemre, a háború éveiben az ellenség szétzúzására, a háború utáni időszakban a népgazdaság újabb hatalmas fellendítésére irányította a nép minden erőfeszítését.

A szovjet népnek a Nagy Honvédő Háborúban aratott történelmi jelentőségű győzelme, a negyedik ötéves terv határidő előtti teljesítése, a népgazdaság további fejlődése, a szovjet nép anyagi jólétének és kulturális életszínvonalának további emelkedése, a szovjet tárait italom erkölcsi-pol-ltikat egységének és az országunkban élő népek barátságának erősödése, az a tény, hogy a béke és demokrácia táborába tartozó minden erő a Szovjetunió körül tömörül — ezek azok a legfőbb eredmények, amelyek pártunk politikájának helyességét bizonyítják. (Viharos taps.)

A beszámolóban tárgyalt időszak a párt további erősödésének időszaka volt, amely alatt megszilárdult a párt sorainak teljes egysége és összeforrottsága. Pártunknak a lenlnizraus ellenségei ellen Tívott elkeseredett harc folyamán elért egysége a párt belső helyzetének és belső életének legjellemzőbb* vonása. Ez pártunk erejének és győzhetetlenségének forrása. (Hoss- szantartó taps.)

Azt, hogy mennyire megerősödtek a kapcsolatok a párt és a tömegek között és mennyire megnőtt a párt tekintélye n szovjet nép előtt, ragyogóan bizonyítja a párt sorainak növekedése. A pártnak a XVIIT. kongresszus idején 1,588.852 tagja és 888.814 tagjelöltje volt, vagyis a 1 «irt összesen 2,477.006 főből állott. 1952 október 1-én a pírt kötelékébe

0.882.145-em tartoznak, mégpedig 0,013.259 párttag és S68.8S6 tagjelölt. (Taps.)

Malenkov elvtárs bolsevik módszerrel bírálja a pártélet fogyatékosságait :

1. Az önkritika és különösen az alulról kiinduló kritika korántsem teljes mértékben és korántsem minden pártszervezetnél vált azzá a fő módszerré, amellyel fel kell tárnunk és le kell győznünk hibáin kát, fogyatékosságainbat, gyengeségeinket és az észlelhető egészségbe len jelenségeket.

A pártnak figyelembe kell ven- i tie, hogy ott, ahol a kritikát és ön- i kritikát üldözik, ahol a tömegek- . nek a szervezetek és intézmények 1

tevékenysége felett gyakorolt ellenőrzése meggyengült, ott elkerülhetetlenül olyan visszataszító jelenségek ütik fel fejüket, mint a bürokratizmus, apparátusunk egyes láncszemeinek rothadása, sőt felbomlása. Persze, az ilyenfajta jelenségek nálunk nem terjedtek el széles körben. Pártunk erősebb és egészségesebb, mint valaha.

Hogy továbbra is sikeresen vigyük előre ügyünket, erélyes harcot kell folytatni a negatív jelenségek ellen, a párt és minden szovjet ember figyelmét a munkában észlelhető fogyatékosságok kiküszöbö. lésére kell irányítani, ennek érdekében viszont elen.gedlietet.len, hogy nagy arányokban fejlesszük az önkritikát és különösen az alulról kiinduló kritikát.

A pártnak az a feladata, hogy még szélesebb körben fejlessze ki a kritikát és önkritikát, liogy kiküszöböljön mindent, ami ennek útjában áll. Minél szélesebb arányokban vonjuk majd be a tömegeket a munkában észlelhető hiányosságok elleni harcba, minél erősebb lesz valamennyi szervezetünk tevékenységének alulról jövő ellenőrzése, annál sikeresebben haladnak majd előre nálunk az ügyek minden vonalon. A kritika és önkritika jelszavának következetes megvalósítása ‘határozott harcot, követel mindenki ellen, aki akadályozza a kritika kifejlődését, aki üldözésre vetemedik és hajszát indít a bírálat miatt. Azok a funkcionáriusok, akik nem segítik elő a kritika és önkritika kibontakozását, előrehaladásunk fékei, nem értek meg arra, hogy vezetők legyenek és nem számíthatnak a párt bizalmára.

2. Párt-, szovjet-, gazdasági és írás funkcionáriusaink egyrészénél még mindig gyenge a párt- és állami fegyelem.

A párt megköveteli minden tagiától, s annál inkább a vezető káderektől, hogy őszinték és becsületesek legyenek, feltétlenül teljesítsék rárt- és állami kötelességüket. A ?árt nem bízhat meg olyan embe- ■ekben, akik államellenes cselekmé- íyeket követnek el, megpróbálják djátszani a kormányt, becsapni a nártot és az államot. A párt és ae illám minden néven nevezendő becsapását, bármilyen formában tör- l énjék is, mindennemű félrevezetési i kísérletet, akár az igazság eltitko- s ása, akár az igazság elferdítése üt- ’ án. történjék is, nem lehet egyéb- s lek tekinteni, mint a legsúlyosabb lünnek a párttal szemben. Itt az 1 deje, bogy megértsék: pártunkban t tgy a fegyelem az egyszerű párttá. ( tokra és a vezetőkre nézve, hogy a I tzovjet törvények egyformán köte- ezők minden szovjet emberre, a na- t