Néplap, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-09 / 237. szám

NÉPLAP 1952 OKTÓBER 9. CSÜTÖRTÖK » • • ' ' ó, Az SZK(b)P Központi Bizottságának beszámolója (Folytatás as 1. oldalról.) len hatalmának az a nyitja, hogy ez a rendszer Igazi népi rendszer, amelyet maga a nép teremtett, amely élvezi a nép hatalmas támo­gatását, amely biztosítja a nép min­den anyagi és szellemi erejének vi rágzásá t. A marxizmus ellenségei és vulga- rizátorai azt az — ügyünk szem­pontjából rendkívül kártékony — elméletet hirdették, hogy a szovjet állam kapitalista környezetben el­gyengül és elhal, A párt szétzúzva és ehetve ezt a rothadt elméletet, azt a következtetést vetette fel és alapozta meg, hogy olyan körülmé­nyek között, amikor a szocialista forradalom győzött egy országban, a többi országok többségében pedig a kapitalizmus uralkodik, a forra­dalom győztes országának nem sza­bad gyengítenie, hanem minden le­hető módon erősítenie kell államát és hogy az állam megmarad a kom­munizmusban is, ha megmarad a kapitalista környezet. Nem értük volna el azokat a sikereket békés építőmunká okban, amelyekkel most büszkélkedhetünk, ha megengedtük volna, hogy államunk gyengüljön. Fegyvertelenül állnánk az ellenség­gel és a háborús vereség veszélyével szemben, ha nem szilárdítottuk vol­na meg államunkat, hadseregünket, büntető és felderítő szerveinket. A párt.a szocializmus megdönthetet­len erődjévé tette a szovjet orszá­got, mert minden lehető módon erő­sítette és erősíti a szocialista álla­mot. (Viharos taps.) Az országunkra támadt fasiszta hódítók a szovjet 1ársadalm! és állami rendszer belső ingatagságá­ra, a szovjet hátország gyengeségé­re számítottak. Mint ismeretes azonban, a háború rácáfolt ezekre a számításokra. Teljes egészében beigazolódott Sztálin elvtárs törté nelmi nyilatkozata, hogy háború esetén országunk mögöttes területe ás frontja homogenitásánál és belső gységénél fogva szilárdabb lesz, mint bármely más országé. A bá­bon! során megerősödtek a szovjet hatalom fegyveres erői és bátor szága. A szovjet emberek önfelál­dozó munkája a hátországban és a Szovjet Hadsereg és Haditengeré­szet hősi harcra az a re vonalon úgy került bele a történelembe, mint a nép példa nélkül álló hőstette a haza védelmében. Hadseregünk és flottánk Sztálin elvtárs közvetlen vezetésével szerveződött, erősödött és harcolt. (Viharos, hosszantartó taps.) Malenkov elvtárs beszél a lenini- sztálini nemzetiségi politika törté­nelmi eredményéről a Szovjetunió­iban, méltatji a szovjet népek test­vériségét és a szovjet nép erkölcsi és politikai egységét. Miután felso­rolta a párt előtt álló belpolitikai feladatokat, áttért a pártépítés kér­déseire. 4. A párt gyokra és a kicsikre egyaránt. Az olyan vezetőkkel szemben — tiszt­ségükre való lekintc-t nélkül, — okik a párt és a kormány határoza­tainak teljesítésében lelkidsmeretle- nül járnak el, akik törvénytelen cse­lekedetekre vetemednek és önké- nyeskednek, nem lehet semmiféle elnézés. A feladat az, hogy erélyesen vé­get vessünk a párt- és az állami fegyelem megsértésének, a felelőt­lenség és lazaság megnyilvánuláséi­nak, a párt és a kormány határoza­taival szemben tanúsított formális magatartásnak. Szüntelenül fokoz­zuk minden funkcionáriusunk köte lességérzetét a párt és az állam Iránt. Kíméletlenül irtsuk az igaz­ságtalanságot és a lelkiismeretlen­séget. Megengedhetetlen, hogy a párt soraiban olyan funkcionáriu­sok legyenek, akik titkolni próbál­ják a párt elöl az igazságot és félre akarják vezetni a pártot. Mi­ránk érdekeinek szüntelen szem elölt tartása, tevékeny és lanka­datlan harc a párt és a kormány határozatainak teljesítéséért — a párt és az állam minden funkcioná­riusának legfőbb kötelessége. 3. A nagy Leninnek azt az útmu tatását, hogy a szervező munkában a káderek helyes kiválasztása és a végrehajtás ellenőrzése a legfonto­sabb, még nem kielégítő módon hajtják végre. Tények bizonyítják, hogy a káde­rek helyes megválogató?« és a vég­rehajtás ellenőrzése a gyakorlat­ban még korántsem vált a központi és helyi párt, szovjet- és gazdasági szervek irányító tevékenységében főfeladattá. A párt- és az állam vezetés döntő erejét a káderek jelentik. A káde­rek helyes kiválasztása és nevelése nélkül nem lehet sikeresen megva­lósítani a párt politikai vonalát. A káderek kiválasztásában az a főfeladat, hogy minden lehető módon javítsuk a funkcionáriusok minőségi összetételét, erősítsük párt-, állami és a gazdasági szer­veinket a. párt és az állam érdekei iránt odaadó, feladataikat kitű­nően ismerő emberekkel, akik előre tudják vinni a párt és az állam ügyét. A párt munkájának eredmé­nyeként jelentékenyen megjavult a vezető káderek összetétele. Ez azon. bam nem jelenti azt, hogy a vezető szervek minőségi összetétele javítá­sának feladatát teljesen megoldot­tuk. Most, amikor a gazdaság min­den ága élenjáró technikával van felszerelve, a szovjet nép kulturális színvonallá pedig mérhetetlenül megnövekedett, a vezető káderekkel szemben támasztott igények mások, magasabbak lettek. A vezető káderek összetételének további megjavítása most főként a funkcionáriusok megismerésének és kiválasztásának helyes megszerve­zésétől függ. Ennek érdekében mindenek előtt meg kell szüntetni a kádermunkában tapasztalható hiá­nyosságokat, hibákat és eltorzulá­sokat. Ezen a téren nálunk nem Írévé® hiányosság akad. A pártszervezetek kötelesek biz­tosítani, hogy pá riappa rátusunk minden láncszeménél maradéktala­nul betartsák a káderek kiválasztá­sának és elosztásának pártunk ál­tal megállaplttott elveit. Köriéibe tetlen harcot kell folytatni a só- gorság-komaság, a „kéz loezetmost” szelleme ellen, le kell számolni a bürokratizmussal a káderek megis­merése és kiválasztása terén. Maga­sabb színvonalra kell emelnünk a pártszervezeteknek a káderek meg­ismerésével és kiválasztásával kap­csolatos munkáját és jelentősen fo­koznunk kell e munka pártellenőr- zését a szovjet- és gazdasági szer­vezetekben. A feladat az, hogy az emberek kiválasztása és a végrehajtás ellen­őrzése a központi és a helyi párt-, szovjet- és gazdasági szervezeteknek valóban legfőbb vezető tevékeny­ségévé legyen. 4. Sok pártszervezetben lebecsü­lik az ideológiai munkát, így ez a munka elmarad a párt feladataitól, több szervezetben pedig teljesen el­hanyagolják azt. Az ideológiai munka a párt első rendű kötelessége és e munka lebe­csülése helyrehozhatatlan kórt okozhat a pártnak és az államnak. Mindig gondolnunk kell arra, hogy a szocialista ideológia befolyásúnak bármilyen gyengülése a burzsoá Ideológia befolyásának erősödését jelenti. Az ideológiai munka lebecsülésé­nek jc-lentős mértékben az az oka, hogy vezető kádereink egy része nem dolgozik öntudata növelésén, nem egészfii ki marxista-leninista ismereteit, nem teszi magáévá a párt történelmi tapasztalatait, énei­kül pedig senk is cm lehet teljes ér­tékű, érett vezető. Az, aki eszmei — politikai téren elmarad, aki be­magolt formulákból él és akinek nincsen érzéke az ű.j iránt, nem ké­pes helyesen tájékozódni a bel- és külpolitikai helyzetben, nem állhat a mozgalom élén és nett is méltó arra, hogy a mozgalom élén úüjon, nz élet előbb-utóbb félrelöki. Csak az a vezető állhat pártunk felada­tainak magaslatán, aki állandóan képezi magát, gyakorlati módon el­sajátítja a marxizmus-leninizmust kifejleszti, tökéletest;i magában a lenini-sztálini típusú vezető tulaj­donságait. A pártszervezetek még mindig nem foglalkoznak eléggé a pártta­gokkal ás tagjelöltekkel eszmei- politikai felkészültségük emelése ér­dekében, rosszül szervezik és ellen­őrzik a marxista-leninista elmélet tanulmányozásával kapcsolatos mun­kájukat, aminek következtében sok kommunista nem rendelkezik a kel­lő marxista-leninista Ismeretekkel. A párttagok és tagjelöltek politikai képzettségének fokozása elengedhe­tetlen feltétele annak, hogy foko­zódjék élenjáró szerepük az élet minden területén, hogy tovább ak­tivizálódjanak a párttagok tömegei, hogy javuljon a pártszervezetek munkája. Malenkov elvtárs rámutat a párt- szervek ideológiai munkájának egyes hiányosságaira, majd áttér a káderek kiválasztásának kérdésére. Ezzel kapcsolatban kiemeli a párt minőségi összetétele megjavításá­nak, minden önelégültség felszámo­lásának, a káderkiválasztás színvo­nalasabb módszerének és az ideo’ő- giai munka lebecsülése felszámolá­sának szükségességét. Malenkov elvtárs beszámolója utolsó részét Sztálin elvtárs elmé­leti tevékenysége méltatásának és rövid ismertetésének szenteli: Elvtársak 1 Korunkban Marx—Engels—Lenin —Sztálin nagy tanítása világítja meg az egész emberiség számára a vllágcívlllzácló fejlődésének útját Pártunk azért erős, mert egész munkájában a marxista-leninista elméletet követi. Politikája a tár sadalmi fejlődés törvényeinek tu­dományos ismeretére támaszkodik. Nagy tanítóink, Lenin és Sztálin történelmi szerepe az, hogy mélyen behatoltak a marxizmus elméleti alapjaiba, tökéletesen elsajátították a dialektikus módszert s így meg­őrizték és miegvédték a marxizmust minden ferdítéssel szemben, zse­niálisan továbbfejlesztették a marxi tanítást. Lenin és Sztálin minden újabb történelmi fordulat­nál összekapcsolták a marxizmust a kor gyakorlati feladataival. Marx—Engels tanításának alkotó alkalmazásával bebizonyították, hogy a marxizmus nem holt dogma, hanem a cselekvés élő vezérfonala. Sztálin elvtárs állandóan szívén viseli a marxista-leninista elmélet sorsát. Elméleti muftkássagáuak középpontjában az utóbbi időben olyan világtörténelmi jelentőségű problémák kidolgozása áll, mint a szocialista gazdaság fejlesztése, a kommunizmusba való fokozatos át­menet. Sztálin elvtárs a marxista- leninista tudomány gazdagításával és alkotó továbbfejlesztésével esz­meileg felfegyverzl a pártot és a szovjet népet, az ügyünk diadaláért vívott harcában. A marxista-leninista elmélet, egész gyakorlati munkásságunk szempontjából páratlan jelentőségű. Sztálin elv-társ nemrég nyilvános­ságra hozott műve: ,.A szocializ­mus gazdasági problémái a Szovjet­unióban”. (Viharos. hosszantartó taps.) Ebben a műben Sztálin elvtárs részletesen megvizsgálja az anyagi javak társadalmi termelésének és elosztásának a szocialista társada­lomban érvényes törvényeit, megha­tározza a szocialista gazdaság fej­lődésének tudományos alapjait, megmutatja a szocializmusból a kommunizmusba vaiú fokozatos át­menet útját. A gazdasági’elmélet kérdéseinek kidolgozásával Sztálin -Ivtürs messze előbbrevitte a marxista-leninista jkúitikai gazda­ságtant. Sztálin elvtárs programtételekben összefoglalta a kommunizmusba való átmenet előkészítésének alap­vető előfeltételeit. Alihoz, hogy elő­készítsük a kommunizmusba való tényleges átmenetet — taúrtja Sztá­lin elvtárs — legalább három elő­feltételt kell biztosítanunk. Csupán mindezeknek az előfeltéte­leknek teljesítése után — tanít ben­nünket Sztálin elv-társ — lehet remélni, hogy a munka a társada­lom tagjai számára te-herből — ami a kapitalizmusban volt —, a leg­főbb létszükségletté válik, á társa­dalmi tulajdont pedig a társada­lom minden tagja a társadalom léte megingathatatlan és sérthetet­len alapjának fogja tekinteni. Csu­pán együttvéve mindezeknek az előfeltételeknek teljesítése után lehet áttérni a „mindenkitől képességei szerint, mindenkinek munkája sze­rint’’ — szocialista formuláról, a „mindenkitől képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint” kommunista formulára. Sztálin elvtárs óva int a meggon­dolatlan előreszaladástól és ma- gasabbrendtt gazdasági formákra való átmenettől, az átmenet elen­gedhetetlen előfeltételeinek előzetes megteremtése nélkül. Sztálin elvtárs tudományosan megoldott oly nagy társadalmi problémákat és a kommunizmus olyan programkérdéscit, mint a város és a falu, a fizikai és a szel­lemi munka közötti ellentét meg­szüntetése, kidolgozta a marxista tudomány új kérdését, az ezek kö­zött fennálló és a szocialista tár­sadalomban még megmaradt lénye­ges különbségek felszámolásáról szóló kérdést. Ilymódon a párt jövőre vonat­kozó tervei — amelyek roeghatá- rózzúk előrehaladásunk perspektí­váit és útját — a gazdasági tör­vények ismeretére, a kommunista társadalom építéséről szóló. Sztálin elvtárs által kidolgozott tudomány­ra támaszkodnak. (Viharos, hosszan­tartó taps.) Sztálin elvtárs bebizonyította, hogy a mai kapitalizmus alapvető gazdasági törvényének fő vonásai és követelményei „a maximális lö­ké« profit biztosítása az adott or­szág lakossága többségének kizsák­mányolása, tönkretétele és nyomor- badöntése útján, más országok, kü­lönösen az elmaradt országok nép- peinek leigázása és rendszeres ki­fosztása útján, végül pedig há­borúk és a nemzetgazdaság miliía- rlzálása útján, amelyeket a maxi­mális profit biztosítására használ­nak fel." Ez a törvény feltárja és megma­gyarázza a kapitalizmus kiáltó el­lentéteit, feltárja a kapitalista ál­lamok agresszív rablópolitikájának gyökereit. E törvény hatása a ka­pitalizmus általános válságának el­mélyülésére, a kapitalista társada­lom összes ellentmondásának elke­rülhetetlen növekedésére és kirob­bantására vezet. A rothadó kapitalizmussal hom­lokegyenest ellenkező a felfelé ha­ladó és virágzó szocialista rendszer. A szocializmus alapvető gazdasági törvényének — amelyet Sztálin elv- társ tárt fel — lényeges vonása és követelménye a következő: „Az egész társadalom állandóan növek­vő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosí­tása a szocialista termelés szünte­len fejlesztése és tökéletesítése út­ján, a. legfejlettebb technika alap­ján.” Sztálin elvtárs kimutatta, hogy a szocialista termelési mód célja nem a profit, hanem az em­ber és szükségletei, az ember anya­gi és kulturális szükségleteinek kielé­(Fotyfatds a S. oldalon.) Szovjet hazánk hatalmának szüntelen növekedése a kommunista párt helyes politikájának és e po­litika val óra váltását szolgáló szer­vezőmunkájának eredménye. A párt, mint a szovjet társadalom vezető és irányító ereje biztosította az ország kellő időben történő elő­készítését az aktív honvédelemre, a háború éveiben az ellenség szétzú­zására, a háború utáni időszakban a népgazdaság újabb hatalmas fel­lendítésére irányította a nép min­den erőfeszítését. A szovjet népnek a Nagy Hon­védő Háborúban aratott történelmi jelentőségű győzelme, a negyedik ötéves terv határidő előtti teljesí­tése, a népgazdaság további fejlő­dése, a szovjet nép anyagi jólété­nek és kulturális életszínvonalának további emelkedése, a szovjet tár­ait italom erkölcsi-pol-ltikat egységé­nek és az országunkban élő népek barátságának erősödése, az a tény, hogy a béke és demokrácia táborá­ba tartozó minden erő a Szovjet­unió körül tömörül — ezek azok a legfőbb eredmények, amelyek pár­tunk politikájának helyességét bi­zonyítják. (Viharos taps.) A beszámolóban tárgyalt idő­szak a párt további erősödésének időszaka volt, amely alatt megszi­lárdult a párt sorainak teljes egy­sége és összeforrottsága. Pártunk­nak a lenlnizraus ellenségei ellen Tívott elkeseredett harc folyamán elért egysége a párt belső helyzeté­nek és belső életének legjellemzőbb* vonása. Ez pártunk erejének és győzhetetlenségének forrása. (Hoss- szantartó taps.) Azt, hogy mennyire megerősödtek a kapcsolatok a párt és a tömegek között és mennyire megnőtt a párt tekintélye n szovjet nép előtt, ra­gyogóan bizonyítja a párt sorainak növekedése. A pártnak a XVIIT. kongresszus idején 1,588.852 tagja és 888.814 tagjelöltje volt, vagyis a 1 «irt összesen 2,477.006 főből állott. 1952 október 1-én a pírt kötelékébe 0.882.145-em tartoznak, mégpedig 0,013.259 párttag és S68.8S6 tagje­lölt. (Taps.) Malenkov elvtárs bolsevik mód­szerrel bírálja a pártélet fogyaté­kosságait : 1. Az önkritika és különösen az alulról kiinduló kritika korántsem teljes mértékben és korántsem min­den pártszervezetnél vált azzá a fő módszerré, amellyel fel kell tár­nunk és le kell győznünk hibáin kát, fogyatékosságainbat, gyengesé­geinket és az észlelhető egészségbe len jelenségeket. A pártnak figyelembe kell ven- i tie, hogy ott, ahol a kritikát és ön- i kritikát üldözik, ahol a tömegek- . nek a szervezetek és intézmények 1 tevékenysége felett gyakorolt ellen­őrzése meggyengült, ott elkerülhetet­lenül olyan visszataszító jelenségek ütik fel fejüket, mint a bürokra­tizmus, apparátusunk egyes lánc­szemeinek rothadása, sőt felbom­lása. Persze, az ilyenfajta jelensé­gek nálunk nem terjedtek el széles körben. Pártunk erősebb és egész­ségesebb, mint valaha. Hogy továbbra is sikeresen vi­gyük előre ügyünket, erélyes harcot kell folytatni a negatív jelenségek ellen, a párt és minden szovjet ember figyelmét a munkában ész­lelhető fogyatékosságok kiküszöbö. lésére kell irányítani, ennek érdeké­ben viszont elen.gedlietet.len, hogy nagy arányokban fejlesszük az ön­kritikát és különösen az alulról ki­induló kritikát. A pártnak az a feladata, hogy még szélesebb körben fejlessze ki a kritikát és önkritikát, liogy kiküszöböljön mindent, ami ennek útjában áll. Minél szélesebb ará­nyokban vonjuk majd be a tömege­ket a munkában észlelhető hiányos­ságok elleni harcba, minél erősebb lesz valamennyi szervezetünk tevé­kenységének alulról jövő ellenőr­zése, annál sikeresebben haladnak majd előre nálunk az ügyek min­den vonalon. A kritika és önkritika jelszavának következetes megvaló­sítása ‘határozott harcot, követel mindenki ellen, aki akadályozza a kritika kifejlődését, aki üldözésre ve­temedik és hajszát indít a bírálat miatt. Azok a funkcionáriusok, akik nem segítik elő a kritika és önkritika kibontakozását, előreha­ladásunk fékei, nem értek meg ar­ra, hogy vezetők legyenek és nem számíthatnak a párt bizalmára. 2. Párt-, szovjet-, gazdasági és írás funkcionáriusaink egyrészénél még mindig gyenge a párt- és ál­lami fegyelem. A párt megköveteli minden tag­iától, s annál inkább a vezető káde­rektől, hogy őszinték és becsülete­sek legyenek, feltétlenül teljesítsék rárt- és állami kötelességüket. A ?árt nem bízhat meg olyan embe- ■ekben, akik államellenes cselekmé- íyeket követnek el, megpróbálják djátszani a kormányt, becsapni a nártot és az államot. A párt és ae illám minden néven nevezendő be­csapását, bármilyen formában tör- l énjék is, mindennemű félrevezetési i kísérletet, akár az igazság eltitko- s ása, akár az igazság elferdítése üt- ’ án. történjék is, nem lehet egyéb- s lek tekinteni, mint a legsúlyosabb lünnek a párttal szemben. Itt az 1 deje, bogy megértsék: pártunkban t tgy a fegyelem az egyszerű párttá. ( tokra és a vezetőkre nézve, hogy a I tzovjet törvények egyformán köte- ezők minden szovjet emberre, a na- t

Next

/
Oldalképek
Tartalom