Néplap, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-28 / 253. szám

néplap 1952 OKTÓBER 28, KEDD Rákosi Mátyás eivtárs vezetésével magyar kormányküldöttség utazott Berlinbe Rákosi Mátyás, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsának el­nöke hétfőn délután látogatást tett Wilhelm Picéknél, a Német Demo­kratikus Köztársaság elnökénél. Rákosi Mátyás kíséretében volt Gerö Ernő államim.liezter. Kiss Károly külügyminiszter és Hajdú József rendkívüli és meghatalma­zott követ, a Magyar Népköztársa­ság berlini diplomáciai missziójá­nak vezetője. A vendégek megérke­zésekor a német népi rendőrség ze­nekara a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság himnuszát játszotta. Rákosi Mátyás Max Opitz államtitkár, az Elnöki Hivatal vezetője és Otto Winzer ál­lamtitkár kíséretében ellépett a né­met népi rendőrség díszszázada előtt. Wilhelm Pieck szívélyesen iid. vözöl'íe és a következő beszéddel kö­szöntötte Rákosi Mátyást: Mélyen tisztelt miniszterelnök elvtárs! Kedves magyar barátaim! Höl­gyeim és uraim! Rendkívül nagy öröm számomra, hogy önt, miniszterelnök elvtárs és a küldöttség tagjait a baráti ma­gyar nép képviselőiként üdvözölhe­tem Berlinben, Németország fővá­rosálban. Népeink baráti viszonya, amely e látogatásban szemléltetően jut kifejezésre nagy hagyomány­ra és a két állam fontos érdekeire épül. A német hazafiak mindig nagy együttérzéssel követték a ma­gyar nép hősi harcát nemzeti fel- szabadulásáért. Legyen sartoad rá­mutatnom arra a lelkes együttér­zésre. amelyet Marx és Engels, nemzetünk legnagyobb fiai a ma­gyar nép 1848. évi forradalmi fel­kelése iránt tanúsítottak. Ebben a szellemben fejlődtek ki népeink ha­ladó erői között azok a szilárd ba­ráti kapcsolatok, amelyek ma or­szágaink állami kapcsolatainak alapjává lettek. A demokratikus Németország ugyanilyen rokon- szenvvel köteti azokat a nagy ered­ményeket, amelyeket a Magyar Nép­köztársaság a népgazdaság kiépíté­sében, a felszabadult Magyarország politikai és kulturális életének ki­fejlesztésében ért el. Megbonthatat­lan barátságunkat és összetartozá­sunkat még jobban megerősítette és megszilárdította a nagy szocialista Szovjetunió és a békeszerelő népek vezére, Sztálin elvtárs iránti közös barátságunk. Ez a barátság to­vábbra is gyümölcsöző lesz együttes iiékehareunkbain, amelyet a béke, a demokrácia és a szocializmus Szov- jefunió-vezette nagy táborának ke rétéi között folytatunk, valamint a szocializmusnak országainkban fo­lyó felépítésében. Kedves magyar barátaim! Láto­gatásuk lényegesen előmozdítja a magyar és a német nép baráti kap­csolatainak további kiépítését és államaink gazdasági és kulturális együttműködésének kiszélesítését. Engedje meg Rákosi elvtárs, hogy önt, a megalkuvást nem ismerő forradalmárt. Lenin és Sztálin kö­vetkezetes tanítányát és harcostár­sát, a Magyar Dolgozók Pártja és a magyar nép vezérét, és a német nép őszinte barátját, és személyes drá­ga barátomat és harcostársamat szívem egész melegével üdvözöljem. Rákosi Mátyás az üdvözlésre a következőkben válaszolt: Elnök elvtárs' Forró szeretettel üdvözlöm önt és az ön személyé­ben az egész dolgozó német népet mind a magam, mind a Magyar Népköztársaság kormánya és a ma­gyar dolgozók nevében Biztosíthatom önt, elnök elvtárs arról, hogy a magyar dolgozók a legnagyobb rokonszenvvel és érdek­lődéssel kísérik azt a hatalmas és sikeres munkát, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság népe az ön vezetése alatt az újjáépítésért és az új szocialista élet alapjainak lerakásáért folytat. Mindnyájan tudjuk és érezzük, hogy az önök si­kerei a: mi sikereink is és a Német Demokratikus Köztársaság minden eredményének megszilárdulása egy­ben a mi munkánkat is megköny. nyíti. Tudjuk, hogy közösek demo­kratikus, szocialista célkitűzéseink. Közösek életérdekeink. A magyar népnek is érdeke, hogy Németor­szág egységes legyen, virágzó, sza­bad, független és demokratikus. Egy ilyen egységes Németország, melyért ön, elnök eivtárs küzd. a béke leghatalmasabb tényezője lesz. Közös ügyünk ez s ezért is kívánunk ebben a harcában önnek és a né­met népnek teljes sikert. Közös a német és a magyar nép érdeke a béke nagy ügyének meg­védésében és ezért küzdünk a német néppel vállvetve az egész világot át­fogó hatalmas béketábor soraiban. Végül közös a liála és a köszönet érzése, mely bennünket felszrbedt. tónkhoz, a hatalmas Szovjetunióhoz és nagy vezéréhez, Sztálin elvtárs hoz köt. A Német Demokratikus Köztár­saság sokat szenvedett népe, csak­úgy, mint a magyar dolgozó nép, a felszabadulás óta eltelt hét eszten­dő tanulságai alapján meggyőződött arról, hogy jobb, boldogabb jövőjé­nek biztosítéka a hatalmas Szov­jetunió. A Szovjetunió baráti támo­gatása, a nagy Sztálin bölcsesége segítette át mindkét népet az elmúlt hét esztendő nehézségein és ez védi a teremtő békét, mindnyájunk to. vábbfejlődésének és boldogulásának legfőbb zálogát. A sok életbevágó, közös érdek, amely összefűzi a Német Demokra­tikus Köztársaság szocializmust építő népet és a Magyar Népköztár­saság dolgozóit, biztos alapja a két nép őszinte barátságának. Rajta le sziink. hogy megbízatásunkat, mely arról szól, hogy igyekezzünk még jobban elmélyíteni és megszilárdí­tani a német és a magyar dolgozó nép meleg barátságát és testvéri összefogását, jól teljesítsük. Ezt megkönnyíti számunkra az a körül­mény, hegy önben, elnök elvtárs, és közvetlen munkatársaiban régi ba­rátainkat és harcostársainkat tisz­telhetjük. Engedje meg elnök elvtárs, hogy nehéz, de hálás küzdelméhez, mely­ben már annyi sikerre tekinthet vissza, jé egészséget és sok-sok si­keres munkában eltöltendő eszten­dőt kívánjak. Éljen és erősödjék a magyar és német dolgozó nép örök barátsága ! Éljen a szocialista jövőjét építő Német Demokratikus Köztársaság! Éljen felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió és nagy vezére, a béke legjobb őre, a szeretett Sztálin! fiz ötéves terv divtait, népünk emelkedő jólétét, a dolgozók békeakaratát tükrözte vissza a nyíregyházi őszi vásár Két napig tartott a nyíregyházi nagy őszi vásár, ahová Hajdúból Borsodból is különvonatok, autó­buszok hozták a látogatókat, vá­sárlókat. A vásár forgatagában járva-kelve, nézelődve és lelkesed­ve, nem is tudja az ember, hogy mi a legszebb, a legfelemelőbb. Egy bizonyos: ennek a vásárnak semmi köze a régi úri világ vásáraihoz, amelyet a ,,bóvli'’, „vásári” holmi, a szemfényvesztés, a „sorsot mon­dó” bilétás papagáj jellemzett. Itt volt például a fejlődéstani kiállí­tás, amely földünk kialakulását, az állatvilág, az ember fejlődését mu­tatta be. A múltban elképzelhetet­len volt, hogy egy ilyen kiállítási sátor helyet kapjon ott, ahol ezer és tízezer dolgozó fordult meg. S népünk tanulni akar. Nehéz lett volna eldönteni, hogy a gumicsiz­más sátrak előtt volt-e nagyobb tolongás, vagy a fejlődéstani kiál­lítás sátra volt zsúfoltabb! Ezrek és ezrek nézték, nemcsak nézték, hanem tanulmányozták is a tudomá nyos képsorozatot. Meg Is vitatták ott a helyszínen. A vásár sok-sok nagyszerű kulturális rendezvénye szolgálta még a dolgozók felvilágo­sításának. tanításának, nemes szó­rakoztatásának ügyét. A könyvek, a kultúrmŰBorok nagy sikere Sokszáz jó könyv fogyott el. A szovjet írók müvei mellett igen nagy sikerük volt a magyar klasz- szikusoknak, Mikszáthnak, Móricz- nak. A „Légy jó mindhalálig” című Móricz könyvet valósággal kapkodták a vásárlók. A könyv­sorsolás is nemes célt szolgált. 100 forintos utalványt nyert Majo­ros János, a Tiszamenti Vízmű­építő munkása. Boldogan válogatta ki a ' nyereménykönyveket. Milyen könyvek érdekelték ezt az egyszerű munkást? A Rákosi-pert, Révai: „Élni tudunk a szabadsággal”, Kautsky: „A kereszténység erede­te”, Gárdonyi Géza: „Egri csilla­gok” című könyveket vette meg egy szovjet ifjúsági könyv mellett. 50 forintos utalványt nyert Sebők Pál nyíregyházi ipari tanuló. Meg­vette az Ifjú Gárdát, a Légy jó minühalálig-ot és a Meghódított föld-et. Sokezren nézték végig a ísZOT nagyszerű műsorát, a népi táncoso­kat, a hajdúi táncosokat, sokezrén hallgatták a budajvesti Filharmónia műsorát, látogatták a Csokonai Színház előadásait. Amikor a Hirdető Vállalat bábosai jelentek meg a vásár szabadtéri színpadán, gyermekek és felnőttek egyaránt a színpad köré tódultak s hallgatták, nézték a tanulságos meséket. i Sokáig maradandó emléke lesz minden vásárlátogató dolgozónak a sok-sok kulturális élmény. „Vidám az életein, vásárolhatok. Rákosi elvtárs megtekintette a Sztálin-fasoron folyó építkezéseket Rákosi Mátyás, a Magyar Nép­köztársaság Minisztertanácsának el­nöke hétfőn délután Walter Ulbricht miniszterelnökhelyettes, a Német Szocialista Egységpárt főtitkára kí­séretében megtekintette a berlini Sztálin-fasoron folyó építkezéseket. Rákosi Mátyást az építkezések szín­helyén dr. Lothar Bolz minisztere- nökhelyettes és újjáépítésügyi mi­niszter üdvözölte. Miután Pirster- mok főosztályvezető ismertette Bér-1 lin első szocialista utcájának épít­kezési tervét, Rákosi Mátyás meg tekintette az építkezéseket, majd n dolgozók klubjában élénk eszmecse­rét folytatott a Sztálin-fasor épít­kezéseinek élmunkásaival. Wilhelm Pieck köztársasági elnök és a Német Demokratikus Köztár­saság kormánya hétfőn este 8 óra­kor ünnepi fogadást adott a ma­gyar kormányküldöttség tisztele­iére. (MTI.) A vásár két napján nemcsak a vásárban, hanem az egész város­ban, a vonatokon, a pályaudvaron csomagos, bátyus embereket lehe­tett látni. Mindenki vásárolt! Mind a termelőszövetkezeti csoportok, mind a kereskedelmi vállalatok óriási árumennyiséget adtak el. Az áliatvásárban is nagy volt a fel­hozatal. Az első nap közel 1000 állat cséréit- gazdát. A fő vásárlók a termelőszövetkezeti csoportok vol­tak. A piricsel Táncsics hetven süldőt vett. A demecseri Úttörő termelőszövetkezet pedig eladott. Közel 1 vagon zöldséget, gyümöl­csöt hozott a vásárra. Nem sokat vitt vissza, jó vásárt csinált, A legnagyobb forgalom az ipar­cikkek pa vili ónjain ál, sátrainál volt. Az elfogyott nagy áru-mennyi­ség ötéves tervünk sikerét, népünk életszínvonalának emelkedését tük­rözte vissza. A vásárosnaményi földművesszövetkezet sátrában egy óra leforgása alatt 30 pár gumi­csizma, 19 pár cipő talált gazdára. A második nap délelőttjén a nyír­bátori földművesszövetkezet sátra ban 6 paplant, 70 méter minőségi szövetet, 200 méter ágyneművász­nat, 20 darab férfi kabátot, 18 tűz­helyet, 2 kerékpárt,. 3 rádiót, 230 vedret, 125 mosdótálat és sok más mindent adtak el. Nagy tömegben fogytak a kultúrcikkek: több má­zsa pipereszappan „Elida” és ,,Eg- zotic”, sokszáz kölnikészlet akadt vásárlóra csak a Népbolt pavilon­jában. Benn volt a vásárban László Sándor demecseri szövetkezeti ju­hász is. Feleségével együtt jött el. Azt mondta nagy boldogan: „Volt idő, amikor csak sővárgó szemek­kel nézhettem a vásárban a ruhára, cipőre. Ez a múltban volt. Most vásárló vagyok!’’ És mutatja, hogy a fiának vett egy kabátot, feleségének, kislányá­nak hasonlóképpen télikabátot. — Én már 42 éves vagyok, de Ilyen vásárt, ilyen vidámat még nem láttam — mondja Lászlóné is. — Biztosan azért látok minden em­bert jókedvűnek, mert én is az va­gyok, László Sándor nagy örömét az egész vásárnak el akarta mondani s ezért odaadott a stúdió mikro­fonja elé és meghatott szavakkal mondott köszönetét a pártnak, Rákosi elvtársnak: „Vidám az éle­lem, vásárolhatok, köszönöm drága Rákosi elvtársnak. ígérem, hogy minden erőmmel harcolok a bé­kéért, hogy megmaradjon bőséges életünk”. Harcolunk a békéért I „ígérem, hogy minden erőmmel ' harcolok a békéért ...” Ez újra és újra visszatérő mondat volt a vásárban. A nyíregyházi húsipari vállalat kolbászból és szalonnából font sát­ránál nevetve mondta az egyik parasztasszony: — Ha ezt látná Truman, meg­pukkadna mérgében! S a másik vásárlátogató így vá­laszolt : — Azám, csak mi nem enged­jük, hogy belepiszkáljou a mi éle­tünkbe ! A vásár jobb munkára, új ter­melési győzelmekre serkentette dől- gozó parasztságunkat. A stúdió mikrofonja az egész vásár, százezer ember színe előtt megdicsérte az olyan élenjáró dolgozó parasztokat, mint Jacku János alsópázsiti kö­zépparasztot, aki kukoricabeadási kötelezettségét 108 százalékra, egyél) kötelezettségeit 100 százalékra tel­jesítette. Huray Pál alsóbaduri dol­gozó paraszt Is. dicséretet kapott sok más társával együtt. Takács Józsefivé máriapócsi dol­gozó, parasztasszony Is hallgatta ezt. ö a „Békeszerető” termelőcso- port tagja, három kisgyermek édes­anyja : „ A csoportunk neve is el­árulja, hogy szeretjük a békét — mondotta Takácsné és széttárta karját a ragyogó forgatagra, bő­ségre mutatva. — Ám nemcsak sze­retjük, hanem harcolunk is érte! Én a tavasz óta például már 400 munkaegységet szereztem. Nem he nyéltink, hanem békeharcosok mód­jára erősítjük szép hazánkat!” Elsősorban a napraforgóbeadóst kell meggyorsítani a fehérgyarmati járásban, ele igyekezni kell a kukoriea és burgonya begy űjtésével is Már régóta olvashatjuk az újság bin hogy a fehérgyarmati járás a burgonyabegyüjtésben az első he­lyen van, azonban ez már csaknem elbizakodottá tette az egész járást. Tanácsaink nem veszik figyelembe, hogy nem olyan nagy mennyiség’ az, amit a járásnak burgonyából he kell gyűjtenie. Vannak olyan közsé. geink, mint Tiszabees, Űszka, Vá- incsoroszi, Turistvándi és Szalmái', csőké, amelyek még csak igen keve­set, vagy még egy mázsát sem gyű- lőttek be burgonyából. A kukorica és napraforgóbegyiijtésben van igen komoly lemaradás. S ez már nem csak a felsorolt tanácsoknál, hanem az egész járásban megmutatkozik, l’edig a tanácselnökök értekezletén igen szép vállalásokat tettek a ta­nácselnökök és az állandó bizottsá­gok elnökei. Majdnem valamennyi község megígérte hogy november 7-re, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójának tisz­teletére teljesíti az állam iránti kö­telezettségét. De ha így fog menni a munka, november 7-re az 50 szá­zalékot sem fogjuk elérni a napra­forgóbegy üjtésben. Még a ttinyog­matolesiak sem mondhatják el, hogy jó eredményeket értek cl ezen a téren. Csaliolc, Kfsar, Kispalád, Kisnamény pedig alig két-hámn százalékot tudnak felmutatni a nap- r a f or gó begy ü j t ésbe n. De vannak olyan községeink is, amelyek még fel sem iratkoztak a járási értéke­lésnél a rangsorba, mert meg sem kezdték a begyűjtést. Ilyen Fenyige, Nagyar, Nagyszekeres. Igaz ugyan, hogy az időjárás egy kissé hátráltatja a naprafugó szá­radását, de ez nem jelenti azt, hogy a már kéthete leszedett napraforgó­nak az újabb határidejét az elszá­moltató bizottság november 20-ra állapítsa meg, mint azt Kisnanvény- ban tették. Zarolyán község nem messze van Kisnim érvtől és a zsa- rolyániak már 70 százaléknál tarta­nak és Kisnaményban „nem lehet átvenni” a már két hete leszedett napraforgót sem. Azonban a zsaro lyání községi tanács sem dolgozik hibátlanul. Egri Béla 8 holdas dol­gozó paraszt 8 mázsa napraforgót vásárolt, hogy eleget tegyen beadási kötelezettségének. Pedig nem kel­lett volna. A tanács dolgozói tuda­tosítsák. hogy népi államunk lehető­séget ad azoknak, akiknek nem ter­mett meg a beadási kötelezet (ség, hogy teljesíthetik kukoricával, ke­nyér- vagy takarmánygabonával a hiányzó napraforgót. Azok pedig, akiknek beadáson felül termett, azok a vetőmagon kívül az egész ieimésüket kötelesek átadni a föld. in ü vesszővel kezet nek, amiért olajat, szappant, zsírt és olajpogácsát kap­nak. Községeink vegyenek példát Gyü- gye, Szamosújlak községektől, ame­lyek már a napraforgóbegyü.i tűsben elérték a 70 százalékot. Tudatosít­sák a dolgozó parasztokkal, hogy cséplés után azonnal rostálják k' a napraforgószemeket, mert így ha­marosan át lehet adni, mert sokkal jobbanszárád. De ne engedjék meg. hogy cserélgessenek és feketézzenek a napraforgóval. Járjanak el szigo­rúan azokkal szemben, akik ennek ellenére ki akarják játszani a Űr. vényeket, rendelkezéseket. Aoviik Mihály, a begyűjtési miniszter járási mégha ( alma zot t ja. (Folytatás az 1. oldalról.) gunk dolgozóinak is új erőt és ösztönzést nyújtanak a béke fenn­tartásáért és megszilárdításáért, va­lamint a szocializmus felépíté­séért folyó harcban. Szívből üdvöz­löm önt, miniszterelnök elvtárs és valamennyi magyar barátunkat. A magyar kormányküldöttség látogatása Wilhelm Picéknél

Next

/
Oldalképek
Tartalom